Kislánykorom óta rá vagyok csavarodva Oroszországra - a komcsizáson túl, mindig rokonszenvesnek tartottam a szélsőséges, ivós, érzelmes oroszokat. Érdekeltek az ikonjaik, tetszik a vállalt giccs imádatuk, színes, aranykupolás templomaik, csiricsáré kendőik és a hülye matrjoska babák. (A fényképek közt cipőt csapokodó Hruscsov ólomkatonát is lehet találni.)

  Moszkva, Bajkál tó, Szentpétervár - ezek a vágyaim helyei és most két napja eljutottam Pétervárra. Csalódást csak annyiban okozott, hogy egyáltalán nem volt félelmetes vagy veszélyes. Olyan volt, mint Pesten sétálni, az épületek hasonlítanak a Rákóczi úti házakhoz. Az emberek is kedvesek voltak, az ételek nagyon finomak. Furcsa csak az volt, hogy taxi helyett le lehetett inteni bármelyik szakadt ladát és az elvitt ahova akartuk, a kocsik kerekei pedig szögesek. A táncos szórakozóhelyekre nem engedtek be minket mondván, hogy zártkörű a buli. Egyik helyi ismeretekkel rendelkező barátunk szerint azért zártak ki minket, mert nem voltunk elég márkás cuccokba felöltözve.

  Hoztam nektek ízelítőt (még egy rossz minőségű videót is vágtam, hogy örüljetek).