Robert Capa hagyatéka
2009. február 22. írta: Gasper

Robert Capa hagyatéka

 Teljes csendben, két évig húzódó tárgyalások után szenzációszámba menő kulturális hírről számolt be a napokban több hazai médium, illetve internetes portál. A világhírű, magyar származású fotóriporter, Robert Capa hagyatékából egy több mint ezer darabos kollekciót vásárolt a Magyar Nemzeti Múzeum a fotográfus hagyatékát kezelő, New York-i székhelyű International Center of Photography-tól (ICP) még tavaly decemberben. A vételár a hírek szerint  835 ezer dollár volt. A megvásárolt gyűjteményt ezen a héten már ki is csomagolták Budapesten. A következőkben megismerhetik Capa igencsak kalandos életútját.

  A most hazaérkező hagyaték egyik legértékesebb darabja az a 48 képből álló vintage-széria, melyet még maga Robert Capa laborált, szignált, valamint látott el saját szárazbélyegzővel. Ezen kívül 937 darab, egyenként 40x50-es nagyítás érkezett még haza, melyeket a kilencvenes évek során az eredeti negatívokról, egyenként összesen három példányban laborált az ICP, Cornell Capa - Robert Capa szintén fotográfus öccse - felügyelete mellett. Ezekről a negatívokról a három példányon kívűl több nagyítás nem készülhet, így Budapest mellett csak a New York-i ICP és egy tokiói gyüjtemény rendelkezik az eredeti negatívokról készült fotográfiákkal.

 A gyűjtemény szerves részét képezi az a körülbelül ötszáz fotó is, melyek Capát gyakorlatilag világhírűvé tették többek között a Vu, a Collier's és a Life magazinok oldalain és többnyire a spanyol polgárháborúban, Kína japánok általi megszállásakor, valamint a II. világháborús európai hadszíntereken, az első arab-izraeli háborúban és Indokínában készültek. A most megvásárolt fotográfiákat a két legjelentősebb hazai fotótörténész, Kincses Károly és E. Csorba Csilla válogatta New Yorkban.

 A Magyar Nemzeti Múzeum március 5. és 15. között egy szűk válogatást fog bemutatni, majd a hagyaték jelentős része július 2. és október 16. között lesz látható Budapesten a Ludwig Múzeumban. Október után tizenhárom városban is bemutatják a gyűjteményt (Salgótarján, Miskolc, Sárospatak, Debrecen, Szolnok, Békéscsaba, Szeged, Szombathely, Győr, Székesfehérvár, Dunaújváros, Paks és Pécs).

  Robert Capa Friedman Endreként született 1913-ban Budapesten, egy középosztálybeli zsidó családban. A budapesti Madách Gimnázium elvégzése után 1931-ben Berlinbe ment újságírást tanulni és ekkoriban kezdett el egy fotóügynökségnél - elsősorban pénzkeresésből - laboránsként dolgozni. Aztán 1933-ban, az osztrák őrvezető kancellárrá választása után nem sokkal - lévén Friedman balos érzelmű volt és zsidó - hamarosan néhány hónapra újra hazajött, hogy kis időre bekapcsolódjon a Kassák Lajos köré szerveződő modernista művészek alkotómunkájába. A budapesti tartózkodás sem tartott néhány hónapnál tovább, hiszen Friedman hamarosan Párizsba ment, ahol olyan akkor már ismert fotográfusokkal barátkozott össze, mint a szintén magyar származású André Kertész, vagy a XX. század egyik legnagyobb hatású francia fotográfusa, a „tiszta stílus” megteremtője, Henri Cartier-Bresson. Friedman közben szép lassan a párizsi művészvilág közkedvelt figurájává vált.


Zarándoklaton pihenő asszonyok. Lisieux, Franciaország, 1936 körül.

 A párizsi időszak hozta el Friedman életében az igazán komoly változást. Ekkoriban kezdett hobbifotósból munkáit egyre tudatosabban kiérlelő fotográfussá válni. A pesti zsidó srác a Capa nevet is ekkoriban kezdte használni abban a reményben, hogy így némileg könnyebben fog munkához jutni. Saját névadása onnan jött, hogy talán nem véletlenül cápaként becézték párizsi honfitársai. Jól hangzott a név abból a szempontból is, hogy ekkoriban volt divatos filmrendező az amerikai Frank Capra. A Robert keresztnév már csak hab volt ezen a bizonyos tortán.

 Aztán 1936-ban megkapta az első igazán komoly munkát: a francia Regards magazin tudósítójaként a spanyol polgárháborúban találta magát, ahol nemsokára elkészítette a Milicista halála című képet, ami elhozta számára a világhírt.


A milicista halála. Cerro Muriano, Spanyolország, 1936.

 Ez az egyébként jól ismert fotó egy a köztársaságiak oldalán harcoló férfi halálát örökíti meg a lövés pillanatában, közvetlen közelről. A fotót még az amerikai Life magazin is leközölte, amely köztudottan a kor legmodernebb nyomtatott médiumának számított akkoriban, és a mostani magazinok előképeként tekintünk rá. Capa végigfotózta a spanyol polgárháborút a köztársaságiak oldalán. Fotóin az első tudósítók között örökítette meg közvetlen közelről, teljesen nyers valóságában a háború borzalmait, de nem csak a frontvonalakat, hanem a civil lakosság háborús hétköznapjait is.


Menekült lány. Madrid, Spanyolország, 1936.


Kisfiú puskával. Barcelona, Spanyolország, 1937.

 Capa jelmondata a következő volt: „Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel”. Ez az alapigazság pedig manapság is minden jó riport és háborús fotó elengedhetetlen feltétele. Persze az is igaz, hogy a témához való közelség még kevés egy jó fotó elkészítéséhez, hiszen miután megtaláltuk a témát, a megfelelő módon kell megközelíteni és a legjobb pillanatban kell elkapni. És a kompozícióról még nem is beszéltünk. Ezekben a dolgokban Capa úttörő módon volt tökéletes, hiszen fotográfiái nem egyszerű riportok, hanem jóval többek annál, ezek a fotók az egyetemes fotóművészet meghatározó darabjai.

 A spanyol polgárháború után hosszabb szünet következett haditudósítói munkásságában, leszámítva egy 1938-as kínai utat, amikor elutazott megörökíteni a japán megszállás eseményeit. Sokat járt Angliában, az USA-ban és Mexikóban, élte az aranyifjak kellemes, de gyakran pénztelen és kitartott életét. Központi figurája lett a hollywoodi társasági életnek, többek között olyan kapcsolatokkal felturbózva, mint a svéd Ingrid Bergmannal folytatott bensőséges szerelmi viszonya.

 Hamarosan kitört a háború és Capának nehezebb lett a helyzete, hiszen Magyarországról elszármazott hontalannak számított. Az újabb nagy munkáig - amely politikai értelemben védettséget is adott neki - egészen 1943-ig kellett várnia, amikor a Life újra megtalálta, hogy tudósítson az észak-afrikai hadszíntérről az amerikai hadsereg kötelékében. Innentől kezdve az európai háború befejezéséig valóságos Rejtő Jenő-i kanyarokat vesz az élete, amit nemrég magyarul is megjelent, saját fotóival illusztrált életrajzi könyvében (Kissé elmosódva, Park Könykiadó, 2006) is nyomon követhetünk. Capa írói stílusa némileg hajaz Rejtő Jenő világára, így a sok információ mellett hasznos szórakozás ez az először 1947-ben, angol nyelven megjelent memoár. A fotós részt vett a szicíliai partraszállásában is, majd egy darabig dokumentálta a szövetségesek itáliai offenzíváját, természetesen itt is közvetlenül a frontvonalban.


El-Getter, Tunézia, 1943. március 23.


Troina környéke. Szicília, 1943 augusztus 4-5.

 Elérkezik 1944. június 6. hajnala, amikor Robert Capa a hajnali órákban arra ébred, hogy egy tengerészgyalogosokat szállító hajó, a USS Chase belsejében szétokádja saját magát és alkalmi fekvőhelyét. Miután magához tér és körbetekint, azt látja a többi tengerészgyalogos arcán, hogy egy eddig nem tapasztalt feladat megoldása elött állnak. Halálfélelmét csak az oszlatja el, hogy következő munkájára koncentrál. Befűzi filmjeit Contax fényképezőgépeibe és a többi filmtekercset vízhatlan vászontokba teszi.

 Gyorsan eljön a jelenés ideje is, hiszen hajnali négy után Capa már az első alakulatok egyikével sebesen halad egy rohamcsónak fedélzetén Normandia partjai felé, az Omaha Beach-re. Mindenki el van ázva a sós tengervíztől és egymás hányásától, és hamarosan megszólal a német tűzerő is a legváltozatosabb kaliberű típusokból. A lövedékek szanaszét süvítenek körülöttük és jó néhány katona már a rohamcsónakban meghal. A csónak a part közelébe ér és mindenkinek alkalmi fedezékek után kell néznie, végig a partszakaszon.


Omaha Beach. Normandia, Franciaország, 1944. június 6.


Omaha Beach. Normandia, Franciaország, 1944. június 6.
 
 Ekkor már Capa is előkapja a fényképezőgépét és elkezd fényképezni mindent, amit csak lát. Körülötte mindenhol halottak és jajveszékelő sebesült katonák hevernek és megpróbál ő is továbbjutni egy újabb fedezék felé, miközben a dagály is folyamatosan a part felé nyomja. Ekkor már csak egy mondatot ismételget folyamatosan és gépiesen: „Ez most komoly dolog”. Közben a vértől mocskos fövenyen feküdve észreveszi, hogy mellette hasal századuk tábori lelkésze, akivel nyugtázzák egymásról hogy még életben vannak. Persze közben mindenhol gyilkos lövedékek és szétrobbant repeszdarabok röpködnek, ennek ellenére -vagy éppen ezért- Capa megkínálja a lelkészt a zubbonyzsebében lapuló whiskyvel, majd elköszönnek egymástól.

Omaha Beach. Normandia, Franciaország, 1944. június 6.

 Halálfélelmében le sem meri venni a szemét a Contax keresőjéről és csak fotóz, fotóz, amíg észre nem veszi, hogy már régen kifogyott a film a gépből. Ekkor visszanéz a víz felé, ahol a pergőtűzben egy vöröskeresztes rohamcsónak szedi össze a sebesülteket. Gondolkodás nélkül, a hatalmas ellenséges tűzerő ellenére odaúszik a rohamcsónakhoz, ahol utolsóként felveszik a szanitécek és visszaviszik az egyik, sebesülteket szállító hajóra.

 Robert Capa egyedüliként vett részt és fotózott haditudósítóként az első támadó alakulatokkal a D-napon. Itt készült fotóinak utóélete pedig eléggé tragikusan alakult. Összesen hat tekercset fotózott, amelyeket rögtön a Life londoni irodájába küldött laborálni. A tizenéves laboráns srác az előhívás, a fixálás és a mosás után túl magasra állította a hőmérsékletet a szárítószekrényben, ahol a száradó filmekről szabályosan leolvadt az emulzió. A 106 felvételből összesen nyolc maradt meg viszonylag épségben, további három pedig részben felismerhető állapotban. Így fordulhat elő az, hogy Robert Capa talán legismertebb fotográfiái meglehetősen elmosódottak és roncsoltak.

 Persze ezek a roncsolt fotók sajátos esztétikai minőséget is képviselnek egyben, hiszen mindennél jobban érzékeltetik azokat az órákat, amiket a normandiai partraszállás valóságos vágóhídja jelentett a tenger felől támadó alakulatoknak.

 A  fotográfia késöbbi történetében, a képzőművészetben és a film műfajában komoly inspiratív hatása lett ezeknek a fotóknak. Elég megemlíteni, hogy ezeknek a bemozdult, „rossz” fotóknak az expresszív ereje és mögöttes tartalma, valamint Capa személyes visszaemlékezése nagyban inspirálta többek között Steven Spielberget, amikor leforgatta a Ryan közlegény megmentésének első jeleneteit a normandiai partraszállásról. Itt ugyanis nyers és dokumentarista igénnyel próbálta a rendező a partraszállás napjának történéseit visszaadni.

 A szövetségesek inváziója után új feladatok várták Capát. Az előrenyomuló amerikai alakulatokkal végigkövette a franciaországi hadmozdulatokat és jelen volt Párizs felszabadításánál is. Gyakran összefutott a francia frontvonalakon egy szintén Rejtő-regénybe illő, néhány tagú paramilitáris társasággal, akik egy civil autón cirkáltak össze-vissza a kevésbé veszélyes területeken. Ezek az emberek a piáláson túl más érdemi dologban nem tették magukat hozzá a szövetséges offenzívához, az „alakulat” szakadt vezetője pedig nem volt más, mint az író Ernest Hemingway.


Robert Capa, valahol Franciaországban. 1944.


 Fogságba esett SS tiszt motozása. Normandia, Franciaország, 1944. június.


Párizs. 1944. augusztus 26.

 Capa a háború hátralevő részét is végigfotózta. Ejtőernyővel ugrott bevetésre a híres amerikai 101. légidesszant-hadosztály egyik alakulatával Hollandiában, de jelen volt az ardenneki csata legkeményebb helyszínein, így Bastogne harcainál is. De a német határ átlépése után már egy egészen más világgal találkozott. A frontharcok mellett egyre többet fotózta a háborúban megtört német lakosság hétköznapjait, mindezt elképesztő intuícióval tette. Munkája befejeztével, valamikor 1945. késő nyarán hagyta el Németországot.


Fogságba esett Luftwaffe-tiszt. Bastogne, Belgium, 1944. december.

Robert Capa ejtőernyős bevetés elött. 1945.

Az utolsó csata során lelőtt amerikai katona. Lipcse, 1945. április 18.

 1947-ben Capa megalakította a máig működő legendás Magnum fotóügynökséget, melynek első elnöke is lett. 1948-ban  hazalátogatott Magyarországra, ahol sorozatokat készített a háború magyarországi pusztításáról és a kommunista diktatúra nyilvánvaló meghonosodásáról. Ez a dolog nagyon nem tetszett neki, úgyhogy néhány hét után elhagyta az országot.


Françoise Gilot, Pablo Picasso és Robert Capa. Golfe-Juan, Riviéra, Franciaország, 1948.

1954-ben éppen Japánban készítette elő a Magnum egyik fotókiállítását, amikor a Life újra felkérte egy munkára: utazzon el Indokínába, ahol a harcoló francia alakulatok oldalán tudósítást kellene készítenie a harci cselekményekről. Egy májusi napon csatlakozott egy francia ezred felderítő alakulatához, akik a laoszi határ közelében végeztek felderítést. Robert Capa az alakulat vezetőjének figyelmeztetése ellenére kissé eltávolodott a kijelölt ösvénytől hogy fotókat készítsen a környékről. Ekkor egy taposóaknára lépett és azonnal meghalt. Negyvenegy éves volt ekkor. Halála előtt pár perccel készült utolsó fotója itt látható.

forrás: Robert Capa: Kissé elmosódva. Emlékeim a háborúból. Park Könyvkiadó, 2006.
          
http://eu.mti.hu/

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr64955329

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

snakekiller23 2009.02.22. 11:20:37

@Grift:

Máskor teszek ki iróniamétert. :)

Grift · http://gozdom.blogspot.com/ 2009.02.22. 11:21:43

@snakekiller23:

felületesen olvastalak, aztán visszaolvasva már láttam...:)

MAti 2009.02.22. 11:26:43

Színvonalas poszt, az írója utána is nézett annak, amivel foglalkozik - elismerésem. Ezért is járok ide olvasgatni néha...

no mail, no problem 2009.02.22. 11:33:32

@Elpet:

"Ne tessék megütközni, ezt nem én találtam ki, hanem a Kádár-rendszer értelmiségieknek szóló propagandája sulykolta."

Vagyis a saját gondolkodásodért te semmiképp sem vagy felelős, azért minden felelősség csak és kizárólag a Kádár-rendszert terheli.

"Nem tehetek róla, amíg élek, ezek a képzettársítások jelennek meg vele kapcsolatosan."

Elpet, aki nem felelős a saját gondolkodásáért.

Elpet összeségében meg lövésem sincs miről beszélsz a Kádár-korszak kapcsán. Abban nőttem fel én is, 30 körül voltam a rendszerváltás idején, de hogy Capával én nem találkoztam az iskolában, abban szinte biztos vagyok. Sem a nevével, sem a fotóival az szinte biztos. Talán az IPM-ben olvastam róla, vagy mondta egy valamelyik szintén fotómániás barátom, nem tudom.

Én nem tudom, hogy te hol éltél, de ezek a beidegződések és mostani zsigeri reakciók egyes emberek nevére nekem valahogy nagyon nem ugranak be. Nem értem, hogy miért érint ez ennyire mélyen, hogy egy fotós kapcsán ez jön elő elsőként. Ha ugyanis ez Zalka Máté, mint hivatásos kommunista esetén előjön, megértem. De ez egy fotós volt ember, és a képeit talán mégiscsak művészeti, vagy esztétikai szempontok alapján kellene kritika alá venni, nem pedig, hogy kinek a seggét nyalta. Ha egyáltalán nyalta, mert azt se felejtsük el, hogy nem feltételen volt mindenki akkora barátja a rendszernek, mint ahogy azt a propaganda állította.

Ez mindenben propangandát keresni, még akkor is ha nem kell, ideológiai megjegyzést fűzni minden alkotáshoz, (vörös/reakciós farok, egyebek) szerintem ez beteg. Nem is értem minek, szerintem az ilyent értelmes ember el sem olvassa. Meg persze szánalmasan buta, pl. mi köze a Normadiai partraszállás fotóinak, a kommer propangandához, he? Értelmes ember képes felmérni mi a propaganda alkotás, és azt nem fogyasztja, mindegy kié. Azért, mert ha nettóra az, akkor szar - mindegy kinek a propagandája. Ha rendőrt akarsz mellé állítani, akkor miben különbözöl Aczél Györgytől és cimboráitól? És a "reakciós farok", mint hozzáfűzött megjegyzés?

Elpet, esetleg te fiatal korodban nem a KISZ-ben mulattad az időd, és most kompenzálsz? Grift, és te? Komolyan, lehet, hogy ma zsigerből utáljátok, de a gondolkodásokban ijesztően benne van, jobban, mint olyanokéban, akik akkor is leszarták, meg most is leszarják. (Igaz, ők ma az ideológiai ellenfeleiket is leszarják, mint még annyi minden mást.)

robin masters · http://robinmasters.blog.hu 2009.02.22. 11:35:56

Robert Capa az egyik kedvenc fotósom, nagyon örültem a hírnek is, meg a posztnak is! Riszpekt.

plastik02 2009.02.22. 11:36:49

elképesztő, az mérhetetlen provincializmus és fekete-fehér világkép, ami itt a kommentek szintjén megy...

a cikk viszont jó, a képeket pedig nem is kell minősíteni, magukért beszélnek.

Elpet · http://nyarspolgar.blog.hu/ 2009.02.22. 11:37:00

@h734790:

Én egy jó tízessel idősebb vagyok, és teljesen a Kádár-rezsim közoktatásában nőttem fel, emlékeim innen erednek. A "Milicista halála" képet gyermekkoromtól ismerem, tudom, miről beszélek, Zalka Máté két sorral lejjebb következett. De nem kívánok a spanyol polgárháborúról szóló viták végeláthatatlan folyamába bekapcsolódni már csak hozzáértés hiányában sem. De a ballib ikonográfiának Capa igenis része volt, nem tudjuk persze, mennyire örült volna ennek.

A balos ideológiának a Kádár-rendszerben volt egy proli vonulata, és volt egy értelmiségi változata is, ez utóbbi nem volt okvetlenül nívótlan. Amikor például én nekiállok ballibezni, annak az az oka, hogy nagyon irritál egy jelenség. Nevezetesen az, hogy a ballib értelmiség minimális fejlesztéssel és kritikával lényegében átvette a Kádár-korszak baloldali értelmiségi ideológiáját. Azok a baloldali értelmiségi irányzatok, amelyek erőteljes kommunizmus-, bolsevizmus- és Kádár-rendszer kritikát tartalmaznak, lényegében elszigetelt jelenségek maradtak. Koestler és Orwell nem tudta Lukácsot kiütni a nyeregből. A ballib értelmiség beleesett abba a hibába, amivel a jobboldalt vádolja szüntelenül: képtelen egy bizonyos történelmi ballaszttól megszabadulni. Ha ez megtörténik, tér nyílik a tartalmi kérdésekről szóló vitának, mindaddig pedig ballibezünk, unalmasan és rendíthetetlenül.

Elpet · http://nyarspolgar.blog.hu/ 2009.02.22. 11:44:53

@no mail, no problem:

Valószínűleg tényleg jobban ismertem a Kádár-rendszer értelmiségi világát, mint te. Világéletemben szóbaálltam mindenkivel, soha nem szartam le senkit és senkinek a véleményét, valamint általában érdemi kijelentésekkel szoktam vitatkozni, és tartózkodom attól, hogy a vitapartnert minősítsem.

tommygun 2009.02.22. 11:55:25

Pedig Friedmann tényleg velőig ballib volt. Magyarországról is azért kellett emigrálnia, mert összeszűrte a levet a komenista párttal. Ez is magyarázza, hogy miért van ennek a bagázsnak itt és most 300 milliója egy tisztázatlan értékű gyűjtemény megvásárlására.
Ettől még az egyik legnagyobb fotóriporter marad, ehhez nem fér kétség. De abban is van valami hogy miközben a mi vereségünket megörökítő Capát istenítjük, megfeledkezünk azokról a nem csak származásukban magyar fotóriporterekről, akik ugyanúgy végigfotózták a háborút és csak azért nem lettek olyan híresek mint Capa, mert a veszteseknek dolgoztak.

RoFä 2009.02.22. 11:58:45

Szép.

Egyik kedvenc könyvem volt az élettörténete. IPM kiadvány, randa sárga borítóval.

A fotói mellett - és nagy ívben leszarva hogy ki mire használja, használta, és hogy maga F. Endre milyen nézeteket vallott - nem szabad eksiklani a tény felett, hogy igen hasznos országimázs-építő! A tökös magyar zsidógyerek, aki némi berlini és párizsi éhezés és klasszikus emigráns-szopás után sztár lesz, ikon, művészileg és keresekdelmileg egyaránt elismert valaki, aki fél hollywooddal span, Hemingway, Irwin Shaw kaliberű vadbarmokkal iszik és kártyázik, közben végigdugja a világot és t.k. befűzi az egyetemes esztétika egyik csodáját, Ingrid Bergmant, közvetlen tűzvonalból végigfotózza ahogy készül a történelem, és úgy álatlában egy fékezhetetlen habzású fenegyerek...aztán jól meghal fiatalon, úgy ahogy élt: hirtelen és drámaian...

Meg kell hogy mondjam, ha fele ilyen jó képeket csinálna, akkor is az egyik legcoolabb magyar.

Grift · http://gozdom.blogspot.com/ 2009.02.22. 11:58:55

@no mail, no problem:

kevés olyan szánalmas dolog van, mint a" ti biztos kiszesek voltatok és kompenzáltok", komcsi vádja, de lépjünk túl rajta...

valóban tagadhatatlan, hogy bizony zsigeri undort vált ki az emberből, ha a komcsi bagázs valamelyik tagja kultúrzombiként feltámad egy-egy pillanatra. a milicista halála azonnal bevillantja gerő ernő /akkor pedro/ , a barcelonai hóhért is, a szökőkútba lőtt papokkal és apácákkal együtt, akik aztán a szökőkútban, benzinnel leöntve, fáklyaként égtek. ahogy egy üldözött sem tudja elfogulatlanul értékelni riefenstahl művészetét. az ember már csak ilyen. mindenesetre érdekes, hogy az eseményekhez mindig közel lévő cápa, elfelejtette dokumentálni a "köztársaságiak" által elkövetett borzalmakat. pedig erős képeket lehetett volna csinálni a kiásott papi tetemeket lehugyozó komcsikról.

RoFä 2009.02.22. 11:59:59

Ja, és jegyezzük még meg hogy a legtöbb képén kísértetiesen hasonlít Michael Imperiolira (aka Christopher Moltisanti), ami vicces.

Noxin 2009.02.22. 12:03:29

Robert Capa nem csak kis hazánkban fogalom. Elkeserítő, hogy a világ által elismert magyar származású kiválóságaink tehetségét itthon folyton megkérdőjelezzük. Persze hogy vannak más kevésbé ismert, sőt teljesen ismeretlen magyar fotográfusok, de ez az ő érdemét nem kisebbíti. Nem is értem mi köze a kettőnek egymáshoz.
A riportfotó miért ne lehetne művészet? A fotográfiának vannak általános szabályai, technikái, ha ezek mentén készít valaki riportfotót, akkor a tények reprodukálásán kivül ott van az a plusz, amitől egy tájfotó is művészi lesz.
Az akkortájt beinduló riportfotózás terén, a témaválasztásaival szinte üttörője lett a szakmának. A látszólagos aranyífjúsága mellett megdöbbentő az a vakmerőség, ahogy a háborúk tűzvonalában dolgozott újra meg újra. Egy olyan oldalát mutatta meg a világnak, ami még mai is megdöbbentő a fotóin keresztül nézve.

RoFä 2009.02.22. 12:03:33

@Grift:

Én csípem Riefenstahlt, pedig eléggé üldözött vagyok. (Leginkább a provincializmus üldöz persze)

A milicista halála amúgy nem kedvencem, a portréit sokkal jobban szeretem. Az egyik legjobb mikor Ingrid B-t fotózta le egy fél fürdőkádban a szétbombázott Berlin utcáin.

snakekiller23 2009.02.22. 12:06:35

@Elpet:

Nono, azért Lukács, mint marxista filozófus majdhogynem teljesen el van hanyagolva ahhoz képest amilyen kultusz övezi a nyugati baloldalon. A fontosabb műveit szerintem ki sem adták, legalábbis az elmúlt 20 évben. Kultupolitikai tevékenysége maradt meg a köztudatban inkább.

tarr 2009.02.22. 12:08:44

Most kajakra ott volt a normandiai partraszállásnál?
Elég durva, hogy míg körüle lőtték ki a katonákat ő egy fényképezővel rohangált.
A képekből ítélve nem úgy néz ki hogy az utolsó hullámmal érkezett volna a partra...esetleg beállított képek?

Takacsi 2009.02.22. 12:09:03

"mostani képvásárlások és ezek bedobása a köztudatba valamiféle baloldali összetartás erősítését szolgálják "

esküszöm nem értem....
Nem szeretnélek megbántani de ez az állandó hátsó szándék, őszesküvés, cselszövés keresés/találás/magyarázás már beteges!

Igazad van abban, hogy nem csak Ő az egyetlen zseniális fotós, és valóban Ő nagyobb publicitást kapott mint mások. De a soros így hozta, kétségtelenül zseniális fotós.

De hogy hol jön képbe a "balllib" hát azt nem értem (ja... sejtem má: csak nem az a baj, hogy zsidó??? aki meg zsidó azt a jobb oldalon nem szabad szeretni.... franc egye meg hogy én is elkezdek itt politizálni)

tarr 2009.02.22. 12:11:21

Aha, aztán elolvastam a cikket is :)

Elpet · http://nyarspolgar.blog.hu/ 2009.02.22. 12:13:39

@Takoca:

"De a soros így hozta"

Haha. Most elszóltad magad. Látod, hogy van összeesküvés?

:P

is 2009.02.22. 12:18:00

@Grift: az is egy élet, amikor az ember zsigereit átjárja, hogy akkor ez politikailag hol van, és mint érv, üt minden mást. ebből jön ki az az addikció, hogy mindennek legyen politikai skatulyája. hogy van balos színház, meg jobbos, hogy a jobbos énekes CD-jét megvesszük, a balosét meg nem, bár mielőtt megtudtuk, hogy balos, még szerettük is. ezért kellett pl. a Szörényi-Bródynak szétmenni.

hát az ilyen gondolkodás jó kurva édesanyját.

Elpet · http://nyarspolgar.blog.hu/ 2009.02.22. 12:19:01

@Takoca:

Honnan tudod, hogy zsidó? Nem német származású? Én ezt nem tudom. Miiért fontos ez?

Takacsi 2009.02.22. 12:19:23

@Elpet:
nem látom! miből kéne látnom?? hol van itt az összeesküvős???
mivel szóltam el magam???

Kowalski 2009.02.22. 12:19:28

Nem tudja valaki Hemingway melyik könyvében említi Capát? Úgy emlékszem azön röhögtek egy társaságban, hogy Capa szinte teljesen elfelejtett magyarul.

Takacsi 2009.02.22. 12:21:20

@Noxin:
"...kiválóságaink tehetségét..."

persze! A tehetségtelen és irigy emberek nem tudnak más tenni! Más sikerének örülni??? ugyan már! belehalnának! Inkább fikáznak!

Elpet · http://nyarspolgar.blog.hu/ 2009.02.22. 12:29:38

Szóval én igyekeztem magam távol tartani attól, hogy Capa személyét és képeit bíráljam vagy minősítsem, ezután sem kívánom megtenni. A hozzájuk kapcsolódó jelenségről és az egész dolog aurájáról próbáltam írni pár megjegyzést. Nagyon érzékeny dolgot piszkáltam meg, úgy tűnik. Többen vitatkoznak olyan, szavaim mögé vetített gondolatokkal, amelyek nincsenek ott. Előrebocsátom, ilyen módon nem fogok senkivel vitatkozni, és nem kívánom szavaimat újra elmagyarázni. Javaslom az általam írottak elolvasását és megértését.

Grift · http://gozdom.blogspot.com/ 2009.02.22. 12:31:06

@is:

:) nem értetted pontosan. természetesen ez nem egy mai, skatulyázzuk be a művészeket...stb. kérdés, hanem annak a kérdése, hogy valaki szolgálta e a kommunizmus bestiáját, vagy a kommunizmus felhasználta e az életművét...stb. és akkor nem beszéltünk a művészi kvalitásairól. az már esztétikai kérdés, a kommentek egy része azt nem is érintette.

2009.02.22. 12:31:21

@Elpet:
Mekkora szánalmas barom vagy.
Ez egy művész, aki háborúkról készített képet. Semmi köze a ti mai szánalmas politizálgatásotokhoz. Sztenderdekhez meg főleg.

Kenguru 2009.02.22. 12:31:31

" A budapesti tartózkodás sem tartott néhány hónapnál tovább, hiszen Friedman hamarosan Párizsba ment"

Mert a Horthy rendszer titkosszolgálata nem nézte jó szemmel az itthoni ellenzéki tevékenységét, így mondták neki hogy vagy az emigráció vagy a börtön.

Az hogy mai értelemben kommunista körökhöz volt- e köze az mindegy. Ugyanis akkoriban amikor magyaországon magát jobboldalinak mondó féldiktatúra-féldemokrácia volt, nem tűnt rossz ötletnek a baloldali gondolat.

Perzse amit ezt a valóságban elkezdték alkamazni, a nácizmushoz hasonló szörnyüség lett belőle.

Lényeg: ő is egy magyar tehetség, aki azért lett világhírű(mint a legtöbb nobeldíjasunk) mert elüldözék Magyarországról.

Ezen kéne elgondolkozni.

aachi2 2009.02.22. 12:31:39

gyönörű képek, és jó írás. bár a partraszállás talán kicsit túl van heroizálva, én azt olvastam hogy nem "a hatalmas ellenséges tűzerő ellenére" úszott oda a mentőcsónakhoz, hanem egyszerűen iszonyatosan be volt szarva, és bár az agya azt mondta hogy még maradjon a majré felvitte a csónakra.. :)

mizie 2009.02.22. 12:37:45

A minisztérium első jó döntése hogy volt rá pénz.

aachi2 2009.02.22. 12:46:51

@Elpet: dildokinál voltál már? csak mert ha már azt is önigazolásnak veszed ha sokan nem értenek veled egyet, akkor már elég súlyos a baj.

Hitchiker 2009.02.22. 13:04:09

ha jól emlékszem talán 2 éve volt egy kiállítás az ernst múzeumban amin Capa és más híres (magyar) kortársainak a képeit mutatták be
ott találkoztam a képeivel először és már várom a kiállítást

min0rity r3port · http://m0r3.blog.hu 2009.02.22. 13:18:51

Megnéztem a kiállítását anno, de nem tetszett.

Subba Sógor 2009.02.22. 13:23:15

Egyrészt az mekkora droid már, akire a kommunista éra történelemtanítása olyan hatással volt, hogy a mai napig émelygést érez...

Másrészt meg éppen Szipál Mártontól (szintén híres magyar fotós) hallottam ezt a hasonlatot amerika és magyarország között (lehet hogy nem pontosan idézem, elnézést):

"Amerikában ha sikeres akarsz lenni, akkor meg kell másznod egy hatalmas hegyet. Nagyon nehéz és hosszú, senki sem fog segíteni, csak magadra számíthatsz, de ha felérsz, akkor mindenki ünnepelni fog. Magyarországon csak egy kicsi dombra kellene felmenned, ami egész kőnnyűnek tűnik, csak az a baj, hogy a melletted mászók mind téged szeretnének visszahúzni."

Ahogy nézem, ez most is pontosan így van.

Fekete Pákó 2009.02.22. 13:30:26

zseniális poszt, köszönet érte!

herrbert74 2009.02.22. 13:46:34

Számomra kicsit más A milicista halálának problematikája. Rólam is készült egy hasonló kép. Csak nem a harcmezőn, hanem a focipályán, és nem egy golyóval találtak el, hanem a labdával. De a beállítás teljesen azonos volt. Magamban A jobbhátvéd odaadásának neveztem el. Szerintem érdekes a párhuzam, hátborzongató volt belegondolni a hasonlóságokba és a különbségekbe.

pocokpocok 2009.02.22. 13:53:19

A halált fotózni anélkül, hogy az ember beleavatkozna: ebbe kell valami morbidság, kegyetlenség: én biztos odapattantam volna, hogy segítsek rajta, és nem kattingattam volna a gépemmel: lásd: milicista halála.

pocokpocok 2009.02.22. 13:55:34

+ nem nehéz egy olyan érában fotózni, ahol nem mindennapi eseménysorok történnek, és temérdek az emberanyag is: valahogy én nem tartom olyan nagyra, bár valóban egyedi képek: de volt miből válogatnia..

Ács Ferenc 2009.02.22. 14:06:59

@pocokpocok: sem morbidság, sem kegyetlenség nem kell hozzá, hanem hivatástudat. Capának meg volt ilyen. A fotográfusnak is megvan a saját munkája, meg a katonának is. Nem jó, ha beleavatkoznak a másikéba. Az pedig nettó hülyeség, hogy nem nehéz "nem mindennapi" eseménysorban fotózni: szerinted a halálfélemet legyűrve fényképezni könnyű mulatság?

dzsucseharcos · http://songun.blog.hu 2009.02.22. 14:14:56

@pocokpocok: Nem állt volna módjában segíteni. (Elkapta volna a golyót?)

Frontjeleneteket fotózni életveszélyes, ugyanolyan veszélyes, mint harcolni. A német filmhíradók azzal kezdődtek, hogy felsorolták az adott héten forgató filmtudósítók neveit, kb. 10-20 vezetéknevet, és gyakran kettő-három neve után is ott volt a kereszt. Hetente.

Az első világháború kedvelt fotós műfaja volt a gyalogsági roham élén futni, és visszafordulva szemből fényképezni a rohamot. Nem sokan élték túl, de a szakma csúcsa volt ilyen felvételt készíteni.

Noxin 2009.02.22. 14:26:00

"+ nem nehéz egy olyan érában fotózni, ahol nem mindennapi eseménysorok történnek"
Abban a korban igen kevés embernek volt fényképezőgépe. Pont ezért értékesek ezek a fotók, mert Capa olyan helyeken járt, ahová épeszű ember jószántából nem merészkedett, és olyan dolgokat mutatott be, amit korábban nem sokan.

Réka ‎ · http://blog.rekafoto.com/ 2009.02.22. 14:26:40

@Elpet: nemzetközileg elismert művészeket, ikonikussá vál legendákat bármlyik magyar politikai oldalhoz rendelni nem csak vészes naivitás, hanem egyenesen káros is. És elég szomorú Capa és Warhol emlékére nézve, akik bizonyára a homlokukra csapnának, ha ezt az eszmefuttatást olvasnák...

Réka ‎ · http://blog.rekafoto.com/ 2009.02.22. 14:27:52

és tényleg nagyon jó a post, köszönet érte! Várom a kiállítást :)

dzsucseharcos · http://songun.blog.hu 2009.02.22. 14:28:12

@Grift: Ismeri Russell Palmer "Defenders of the faith" című színes(!) dokumentumfilmjét? Ha nem, akkor ajánlom. Egy franquistának kötelező, ha már tudósításokról beszélünk.

Ács Ferenc 2009.02.22. 14:34:15

@Rékuc: "És elég szomorú Capa és Warhol emlékére nézve, akik bizonyára a homlokukra csapnának, ha ezt az eszmefuttatást olvasnák... " Idáig fajult a téboly... Ezután jön talán a baloldali pizzéria meg a jobboldali csárda. Vagy: a sör íze jobbos, míg a pálesz balos. Csak ez van már hátra.

Grift · http://gozdom.blogspot.com/ 2009.02.22. 14:38:47

@Rékuc:
senki nem rendelte a mai magyar valósághoz az ikonokat. a saját korukban betöltött szerepükre és életművük propagandisztikus felhasználására történtek utalások.

Réka ‎ · http://blog.rekafoto.com/ 2009.02.22. 14:40:00

@Ács Feri: nem akarlak elkeseríteni, de ez már megtörtént. Gondoljunk csak arra, hogy manapság már az élelmiszerbolt megválasztása is politikai cselekedet. Ilyen a világon nincs még egy, garantálom...

Réka ‎ · http://blog.rekafoto.com/ 2009.02.22. 14:44:07

@Grift: a hozzászólásom zöme Elpet következő gondolatának szólt:
'Viszont élek a gyanúperrel, hogy a mostani képvásárlások és ezek bedobása a köztudatba valamiféle baloldali összetartás erősítését szolgálják (Gasper, nem a te bejegyzésedre gondolok), akárcsak a szegedi Warhol - kállítás.'

nem tudom eldönteni, hogy ez paranioa, vagy mi akar lenni. Ha valaki, akkor én jobboldali vagyok, de még nekem sem sikerül ilyesmit összekombinálnom. Inkább örülök, hogy van Warhol, meg Capa.
Ennyi erővel az el Greco kiállítás is kormánypropaganda, mutatván, hogy milyen jól megy nekünk, hogy ilyet is tudunk rendezni...

Ken Tauri 2009.02.22. 14:52:21

@Elpet: Akkor neked a kurucék hivatásos "fotósa" való! (ekkora barmot, mint te...)

Ken Tauri 2009.02.22. 14:53:22

A post elkövetőjének jelezném: "saját fotóival illusztrált életrajzi könyvében (Kissé elmosódva, Park Könykiadó, 2006)" - életrajzi _ihletésű_ könyvében.

Ken Tauri 2009.02.22. 14:56:04

@Elpet: úgy érted, honnan tudja, hogy Capa zsidó származású? Na ez már tényleg a no comment kategória.
:(

h734790 2009.02.22. 15:07:45

@Grift:

Az a baj, h. sokan mintha képtelenek lennétek elszakadni a propagandisztikus felhasználások rémétől, és nem veszik észre, hogy felnőtt egy új nemzedék, akiknek egy Capa- vagy Warhol-kiállítás nem propaganda, akiknek értelmezhetetlen a "baloldali összetartás" kifejezés (?! Egyébként mi a gond azzal, ha van ilyen?!), és akiknek tele van a hócipője azzal, h. itt mindenkit csak úgy lehet értékelni, h. a "másik oldal" rögtön rákontráz, és előhúzza a kalapból a saját embereit, akiket szerinte méltatlanul alulértékeltek a "ballib ikonokkal" ellentétben. Voltak más, nagyszerű haditudósítóink is? Rendben, írjatok róla! (Iszonyú kiváncsi lennék rá én is!) De szembeállítani őket, és közben inszinuálni Capát ("kommunista", "magyar származású, de nem magyar", "elfelejtett magyarul", "ő a mi vereségünket fényképezte", "csalt, hazudott" stb.), ez nevetséges. Amíg itthon mindenki így gondolkodik, addig nem lesznek közös magyar értékek, közös magyar célok, közös magyar kultúra, addig csak marakodó, komcsizó, nácizó szekértáborok lesznek.

seahawks 2009.02.22. 15:07:57

ilyen vacakra kib@szni többszáz millát állami pénzből? felháborító!!

gosford 2009.02.22. 15:11:15

Remek post. Capa számomra (és rengeteg jelenleg tevékenykedő fotográfusnak is) példakép.
"+ nem nehéz egy olyan érában fotózni, ahol nem mindennapi eseménysorok történnek" próbáld ki. ;) Egy jó kép attól jó kép, hogy nem csak a pillanat amit megörökít, hanem maga az alkotó is benne van. Egy festményt is meg kell komponálni, nem elég az, hogy az előtted ülő modellt nagyjából leképezed.

Noxin 2009.02.22. 15:14:35

@seahawks:
Ezt kifejtenéd részletesebben?
Például világhíres magyar festők festményeit külföldi aukciókon megvásárolni is az?

Grift · http://gozdom.blogspot.com/ 2009.02.22. 15:17:39

@h734790:
legalább azt tudnád, kivel vitatkozol. amiket refluxálsz, azok nem tőlem származnak, hanem elpettől. akivel persze egyetértek egy sor dologban.
de ne beszéljünk már butaságokat, mikor a picsában volt mentes a művészek megítélése a mindenkori milyen oldaliságuktól? gondoljunk már csak arra, hogy éppen most akarják az elvtársak akasztani a norvég királyi párt, mert szépen emlékeztek meg a nobel-díját goebbelsnek adó knut hamsunról! :)
vagy gondoljunk már ezra pound életművének kötelező megítélésére...

Takacsi 2009.02.22. 15:21:02

@Elpet:
"Honnan tudod, hogy ......"
Olvastam az életrajzát, olvastam a könyvét. Ja és olvastam a posztot amihez hozzá szóltam ....

"Nem német származású?"
Nem! képzeld: Magyar!

" Miiért fontos ez?"
Gondoltam már csak a zsidózás jöhet a részedről. Nekem nem fontos: csak egy ember aki sokat tett le az asztalra. De gondolom neked nem az.


@Ács Feri: sajnos ettől már tényleg csak egy lépésre vagyunk :(

oázis · http://mindenamino.blog.hu/ 2009.02.22. 15:25:34

"A milicista halála. Cerro Muriano, Spanyolország, 1936."

Ez a kép beállított, nem csak rege, de üvölt róla. De mégis működött, működik. Van a képnek egy igazsága, bár konkrétan nem történt meg ez a lelövés... csak eljátszótták.

Erről szól az a József Attila sor, hogy:
"Az igazat írd, ne csak a valódit."

Vannak tényszerűen megtörtént dolgok, amik vagy nincsenek elmondva, vagy rosszul vannak elmondva, és így az igazságtartalmuk nem kerül elő.

Ettől függetlenül Capa még fotós, fontos fotós, emberileg szimpatikus.

De sokszor a szerencse is közrejátszik abban, hogy kinek a fotói, hol és mikor lesznek terítve, exponálva, és ez sok mindent eldönt egy egész életműre vonatkozólag.

Sajnálom, hogy már megint előhoztátok a bal-jobbozást... van amikor van értelme, de most ebben az esetben nincs. Capa maga nem gyilkolt, viszont vakmerő volt és sokszor kockára tette az életét a művészetéért.

Örülök, hogy itt lesznek a képei Magyarországon. Megjegyzem ez Magyarországnak olyan szempontból is jó lesz, hogy sokan akarják majd megnézni itt a képeit. A mi hírünket öregbiti.

snakekiller23 2009.02.22. 15:27:13

@Grift:

Vagy vegyük csak Nietzschet, Heideggert... mondjuk szerintem ezt a szokást nem kéne átvenni a hiszteroballib oldalról.

oázis · http://mindenamino.blog.hu/ 2009.02.22. 15:32:15

@Ács Feri:

nos az előző előző ciklusban a környékemen tényleg voltak helyek, ahová nem lehetett bemenni, annyit cigányoztak, zsidóztak nyiltan, mármint a tulaj is meg az ott dolgozók is, meg a vásárlóközönség is, hogy rosszul voltam tőlük, kénytelen voltam pár sarokkal arrébb menni vásárolni. (hát lehet pozitívan is feldogni, hogy legalább rá voltam szorítva a hosszú sétákra, csak sajnos a cipekedésre is.)

Van sajnos egy esély, hogy a következő ciklusban ez megint ki fog fejlődni, és már egy egyszerű bevásárlás is gond lesz.

Takacsi 2009.02.22. 15:33:42

@oázis:
ezt a kérdést már számtalanszor kielemezték, vizsgálták. Eredeti a kép!

de szívesem venném ha leírnád hogy mi "üvölt róla"?!
ott voltál egyébként?

Grift · http://gozdom.blogspot.com/ 2009.02.22. 15:41:39

capa minden bizonnyal kiváló fényképész volt, de bajtársa volt azoknak, akik a spanyol polgárháborúban , csak 1936. július 18. és szeptember 1. között, tehát rövid másfél hónap alatt 75 ezer ártatlan embert gyilkoltak le.
Köztük 12 püspököt. 285 apácát, 5255 papot, 2500 szerzetest, barátot és 250 papnövendéket. Fölégettek 4000 templomot.
azok oldalán vett részt az eseményekben, akik közvetlen komintern és nkvd irányítás alatt, a kb 45000-es nemzetközi brigádok föszereplésével, mészároltak, hogy szovjetté tegyék spanyolországot. és azok ellen, akik megmentették attól európát, hogy a szovjetúnió a peninsulán is megvesse a lábát. és nem mellesleg megmentették a népüket a II. háborútól.
az meg nem hat meg, hogy a kor baloldali aranyifjai mellett tűnik fel olykor-olykor, ők csak -mint tudjuk- sztalin hasznos idiótái, beleértve a szerény írói tehetségű hemingwayt, aki csak szélőséges ateizmusával és duhaj álhumanizmusával írta be magát a baloldal szent irodalmi kánonjába. :)

hogy ennek mi köze capa művészi teljesítményéhez, vagy nemteljesítményéhez? kevéske. de kinek ez a vonulat jut eszébe, kinek az esztétikai-művészi megközelítések... bár ilyet nem olvastam, csak a kötelező lihegést, hogy hűha, ez aztán a fotós... :)

oázis · http://mindenamino.blog.hu/ 2009.02.22. 15:43:33

@Takoca:

"ott voltál egyébként?"

Költői kérdés?

(hadd válaszoljak helyetted: igen, költői kérdés, (bár elég költőinek elég lapos és nem elég poénos), a másik kérdésre, hogy ott voltam-e Te is tudod a választ, de a kép akkor is beállított, és ehhez nekem nem kellett ott lennem, mint pl az a kép is beállított, ami Sziciliában készült, de engem nem zavar: Troina környéke. Szicília, 1943 augusztus 4-5.)

Egyébként ezen a sziciliai képen a katona baromira hasonlít a fiatal Gyurcsányra. vannak ennek valami jelentősége? Van, persze, csak az emberiség egészére és nem a magyar belpolitikára vonatkozóan...

Noxin 2009.02.22. 15:46:27

na jó, ez kész...
gratulálok ehhez a hozzászóláshoz, itt kéne befejezni ezt az egészet

Shahar 2009.02.22. 15:47:51

Hihetetlen, hogy még mindig ott tartunk, hogy beállított kép-e a Milicista halála vagy sem... Nem az. Pontosan tudták azonosítani a katonát a sapkája, öve, táskája alapján... Ja, és az összeszoruló bal ököl a halál pillanatában áll így.

Nekem nem ez a kedvenc képem a spanyol polgárháborúból, remélem azt is kiállítják:-)

Jó cikk, köszi szépen!

Shahar 2009.02.22. 15:48:45

Hihetetlen, hogy még mindig ott tartunk, hogy beállított kép-e a Milicista halála vagy sem... Nem az. Pontosan tudták azonosítani a katonát a sapkája, öve, táskája alapján... Ja, és az összeszoruló bal ököl a halál pillanatában áll így.

Nekem nem ez a kedvenc képem a spanyol polgárháborúból, remélem azt is kiállítják:-)

Jó cikk, köszi szépen!

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.02.22. 15:49:29

Na srácok!
Ha valami beállított és megrendezett, akkor ez itten beállított és megrendezett:

news.bbc.co.uk/nol/shared/spl/hi/pop_ups/08/in_pictures_inspired_by_classic_photographs/img/2.jpg

Réka ‎ · http://blog.rekafoto.com/ 2009.02.22. 15:50:48

erről mondják, hogy egy bolond (Elpet) százat csinál?

oázis · http://mindenamino.blog.hu/ 2009.02.22. 15:56:56

@Shahar:

Van egy kitünő darab, ami jól ábárzolja, hogy az oroszok, pontosabban Sztálin emberei egyszerűen mindenkit kinyirtak, leginkább azokat, akik az oldalukon harcoltak! Sztálin nem tűrt maga mellett alternatívákat, párhuzamosokat, kompeticíót. Nem véletlen, hogy a 2. világháború után a negyvenes évek végén, ötvenes évek elején a Moszkvában kiképzett bajtársak küldetése, a "naiv", "jóhiszemű" nyugati kommunisták szisztematikus kinyírása volt.

Szóval igen, lehet, hogy ezt a katonát később megtalálták meggyilkolva, de a fotózás alatt még élt.

Grift · http://gozdom.blogspot.com/ 2009.02.22. 15:57:45

@Gasper:

LOL igen, ennél a képnél is nyilvánvaló! :))

Ács Ferenc 2009.02.22. 15:58:59

Rékuc: Elpet nem bolond, csak téved ebben a dologban. Capa művészetét akkor is csodálni fogják, amikor az ostoba és terméketlen mai acsarkodások csak szomorú lábjegyzetek lesznek a magyar történelemben.

h734790 2009.02.22. 16:00:10

@Grift:

Nagyszerű, példát mutattál rá, hogy a szocializmus általad (általatok) olyannyira gyűlölt ideológiailag torzított történelem- és kultúraszemléletét hogy lehet megvalósítani ellenkező előjellel. Essünk át a ló másik oldalára, a tankönyvek "ballib ikonjai" ezentúl a bolsevik terror kollaboránsai lesznek, a ballib írók tehetségtelen, amorális csirkefogók stb.

Grift · http://gozdom.blogspot.com/ 2009.02.22. 16:04:13

@h734790:
tévedés. én például, hogy a jelenhez lépjünk, az iszonyatosan kétes politikai szövegeket nyomó, zámolyi negyvenekkel aláíró, gyurcsány öszödi beszédétől orgazmust kapó nádast a világirodalom öt legjobbja közé sorolom.

vero · http://anal0g.blog.hu/ 2009.02.22. 16:08:37

@Grift: hát igen. csak a "szalonképes" művészet a művészet. és hogy mi szalonképes, azt mindig valaki megmondja a kedves közönségnek.

Takacsi 2009.02.22. 16:11:30

@oázis:
Könyörögve és nagy tisztelettel kérlek: áruld el, hogy mindezt honnan és miből tudod! de ne azt mondd hogy rá kell nézni! Elemezd ki kérlek! Meggyőzhető vagyok bármiről csak ész érvekre van szükségem!

oázis · http://mindenamino.blog.hu/ 2009.02.22. 16:32:50

@Takoca:

Nagy tisztelettel: Csak rá kell nézni.

De mint mondtam: cseppet sem vagyok Capa ellenes, egy fotós gyakran beállít dolgokat, még "dokumentarista" fotón is.

Nekem is nagy trauma volt mikor kiderült, hogy Sztálin emberei központi utasítására minden elvtársukat kinyírtak Spanyolországban, aki nem pont azt csinálta, amit ők akartak, vagy aki a legcsekélyebb mértékben megvilágosodott Sztálin szerepét illetően, vagy akiről azt gondolták, hogy a leghalványabb mértékben veszélyezteti céljaikat.

Egyébként több cikket olvastam én is a fénykép beállítottságára vonatkozóan, de nem most, hanem köbö 10-12 éve, és már bocsánat, de nem fogom tudni előkeríteni ezeket a szövegeket. Sajnálom. Nekem nem gond látnom, hogy ez az esés a képen művi, de nem is fogok ezen rugózni senkivel, akinek fontos, hogy a kép ne legyen beállított.

Orosz Balázs 2009.02.22. 17:22:02

A Milicista halála nem eljátszott kép, hanem beállított. Capa előre rohant, hogy az előtte elhaladó/futó milicistát lekapja. CSAK ebből a szempontból beállított. Az, hogy közben tényleg lelőtték a milicistát, és a képen ez látható az a szerencse és Capa rendkívüli érzékéről tanúskodik. A már egy éve, Mexikóból előkerült, addig elveszettnek hitt, több ezer negatívot tartalmazó papírdobozkából - melyet Capa mindig magánál tartott, de amikor Párizsból menekülnie kellett Hitlerék elől, az ott maradt - előkerült szinte minden amit Capa készített 1930-as évek harmadától - teljes képsorokban. Ezek között látható ez a nevezetes képsor; amint vagy 6-8-an felmennek egy dombra, hasalnak, s a messzit kémlelik, s ezt követően pár kép csak a milicistáról, ahogy rohan s a lövés pillanata és utána ahogy elesik. Ha még ez sem lenne elég - mert hát ezek is csak szavak - az utóbbi évtizedben egy bizonyos Mario Brotons nevű spanyol történész kinyomozta, hogy a férfi Capa fotóján Federico Borell, aki 24 évesen lelte halálát 1936 Szeptember 5-én, aznap amikor a kép készülhetett. A meglepően pontos korabeli feljegyzéseknek köszönhetően sikerült beazonosítani és végre lezárni ezt a több mint félévszázados kérdést.

Orosz Balázs 2009.02.22. 17:29:16

Aki persze még így is kicsinyíteni akar Capa nagyságán az ezentúl is fog. Egyébként érdekes tény, hogy a Normandiai partraszálláskor egyedül CSAK Bob Landry (LIFE) volt fotós Capa mellett aki ki volt hajlandó menni az első hullám eseményeit megörökíteni. Az, hogy voltak más fotósók is a háború során, akiket méltatlanul elfeledett a történelem, vagy csak nem említ, igaz. Mindenesetre Capa tett róla, hogy megismerjék, mert mindent bevállalt. A többi fotós nem.

Ombudsmanyus 2009.02.22. 18:13:21

Átnéztem az utóbbi posztokat. Szabadidő magazin lett a Reakció? Vagy az országban nem történik semmi? Válság sincs? A Reformszövetség javaslatai? Egyebek?
Vagy holnap reggel Oscar díj?

Trig 2009.02.22. 19:12:21

Köszönöm a cikket!

Ács Ferenc 2009.02.22. 20:29:01

@Ombudsmanyus: kit érdekelnek ezek a sznobságok. :) A Reformszövetség javaslatai viszont tényleg megérnének egy posztot.

Ombudsmanyus 2009.02.23. 08:39:51

@Ács Feri: Én nem azt mondom, hogy ne legyenek ilyen posztok, de arányaiban az utolsó pár napi felhozatal elüt a Reakció megszokott irányvonalától.
Akkor lenne jó világ, ha tényleg csak ilyen dolgok foglalkoztatnák a zembereket, és nem a politika. Csak sajnos nem itt tartunk, és így a Reakción megjelenő posztok azt a téves benyomást kelthetik az idetévedő olvasóban, hogy itt minden rendben folyik.
Úgy tudom a Reakció szerzőgárdájában közgaszdászok is vannak, akik most mélyen hallgatnak, pedig lenne miről értekezni. De vajon miért hallgatnak?

oázis · http://mindenamino.blog.hu/ 2009.02.23. 11:26:17

@Ombudsmanyus:

mert "amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell"..

wittgeinstein után szabadon(?)

archangel 2009.02.23. 11:31:35

Kar, hogy a Milicista halalat spanyol es ameriaki katonai nyomozok is felulvizsgaltak es hitelesnek talaltak.
Mindezeken tul Orosz Balazs leirt mindent, amit tudni kell a korulmenyekrol.
Sajnos az igazsag elfogadasa gyerekcipoben jar Magyarorszagon.
Az irigyseg, vadaskodas, adott dolgok kenyszeru megcafolasa (eltekintve attol, hogy vitathatatlan bizonyitekok vannak az igazsag alatamasztasara) meg mindig fontos tevekenyseget jelentenek par unatkozo ember szamara.

oázis · http://mindenamino.blog.hu/ 2009.02.23. 11:34:28

@archangel:

"vitathatatlan bizonyitekok vannak az igazsag alatamasztasara"

- már rossz.

archangel 2009.02.23. 11:53:14

@oázis:
Most szolok, ulj le: a Nap nem a Fold korul forog, es nem egy tanyer 4 elefant hatan, amelyek a Vilagmindenseg Oceanjan uszo orias teknos panceljan allnak...
Furcsa erzes, ha kozod sincs a valosaghoz?
Baratkozz meg vele...

:-)))

thetriggerhappy 2009.02.23. 13:53:07

@Grift:

szerintem nagyon hasznos dolog volt ez a cikk. az ember elolvassa a kommenteket és seperc alatt tisztába jön azzal, hogy miért is tart itt ez az ország.

szvsz roppant szomorú.

heki 2009.02.23. 13:57:29

Hmmm.

Nehéz dolog hozzászólni. És nem hozzászólni.

Szerintem félreértitek Elpet hozzászólását.
meglehet, ha véleményét pl. Johnson-féle történészek idézeteivel rakta volna tele, lehet, hogy kevésbé hülyézitek le.
Elpet (és mondjuk Johnson) azt mondja, hogy a (nyugati) ballib értelmiség a mai (tegnapi) világban ikonokat gyártott: oly vivő, hiteles arcokat, akik közegükben sztárnak, és /vagy megfellebezhetetlen tekintélynek örvendtek/örvendenek. Megérdemelten vagy meg nem érdemelten az egy dolog.

Ezen lehet vitázni, érdemes....
(Itt elsősorban a ballib értelmiség kellene saját ikonjait megvizsgálni, lévén a konzervatív-jobbos ellenvélemény ilyenkor csupán dühödt csapdosásnak tűnik.)
Persze ikonokat gyártani nem bűn.
A jobboldalnak pont ebben van (szellemi) hátránya, hogy nem gyártott hasonló ikonokat. Pl. kevesen tudják, ki az a Chesterton, pedig. Ebben meg a konzervatív oldalnak van lemaradása.

A XX:században a haladó (nyugati) értelmiség által kreált, sztárolt? gyártott? ikonokat a Kádár rendszer bizonyos fokig átvette: amelyek kényelmesek voltak. Amelyek a pszeudo-baloldali hagyományt kvázi erősíthették.
Elpet azon töpreng, hogy Capa, (akiről azért sokat lehetett hallani, legalábbis aki a 4. osztályos gimnáziumi történelemkönyvek borítóira legalább egy pillantást vetett) is ezen Gyártott Ikonok közé tartozik-e.
Feltette a kérdést.

Az megint másik kérdés, hogy a Riportfotózás művészet-e?
Egyesek szerint az lehet, mások szerint pedig a fotó sem művészet igazán. (Utóbbi elég sarkalatos vélemény, de hallottam már - európai hírű fotóstól)

Érdekességként említem meg, hogy az ún. haditudósítói állapot mennyire érdekes: háborús fotósok, operatőrök vallanak egyértelműen arról, hogy - mivel a fényképezőgép, kamera keresőjében nézik a világot, illetve annak egy leképzett részét - mennyire eltűnik a félelem bennük. Egy operatőr azt fogalmazta meg, hogy szinte úgy véli, amikor a keresőbe néz, hogy az egy páncél, amely megvédi.
Érdekes lelki folymatok ezek. Aztán az is, hogy előbb-utóbb minden haditudósító mégis betege lesz a dolgoknak.

MAgyarán: Capa jó fotós persze, de miben jobb, mint ez pl:
www.ww2incolor.com/dramatic/79HBTs.html
vagy ez
www.ww2incolor.com/dramatic/94.html
vagy ez
www.ww2incolor.com/dramatic/magyardon.html

Nehéz megfogalmazni persze.
És hát Elpet pont azt feszegeti, hogy esztétikai értékítéleteinkbe mennyire játszanak bele ideológiai kötöttségeink...

acidszarka · http://kigondoltam.blog.hu 2009.02.23. 15:17:36

@heki: ezek pusztán dokumentarista fotók, max az utolsó értékelhető. Capa azért ennél jóval több volt. A Zarándoklaton pihenő asszonyok vagy a Kisfiú puskával (hogy csak innen szemezgessek) sokkal többet fejez ki a borzalmakat nyersen ábrázoló vagy a world peress-féle hatásvadász képnél.

oázis · http://mindenamino.blog.hu/ 2009.02.23. 17:26:41

@archangel:

"Furcsa erzes, ha kozod sincs a valosaghoz?"

Hát ezt neked jobban kell tudni, hogy mennyire furcsa, amit érzel.

nade csók és ps:

a rétest is csak bizonyos ideig óráig lehet nyúzni-vonnii,
aztán egy idő után kifogy a sodrófa alól az anyag...

mindenesetre nekem eljött az a könnyes pillanat,
úgyhogy legyen a tied az utolsó szó.

Elpet · http://nyarspolgar.blog.hu/ 2009.02.23. 19:49:49

@heki:

Köszönöm gondolataidat, nagy érdeklődéssel olvastam hozzászólásodat. Örülök, hogy pontosan megértetted, amit írtam.

Ikonokat alkotni természetesen nem bűn, nem mindegy persze, hogy kiket emelünk azzá. Iránymutatóként nagy segítséget nyújthatnak az eligazodásban, ám könnyen leszoktathatnak az önálló ítéletalkotásról. Az sem közömbös persze, hogy kik a tekintélyek, akik az ikonok értékességéért szavatolnak.

Chestertont magam is szoktam citálni e helyütt. A nagyon fontos szerzők egyikének tartom. Gyakori olvasása leszoktat a felszínes gondolkodásról, ennek jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni.

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2009.02.23. 20:33:55

Nagyon jó a poszt, alapos és érdekfeszítő írás, az azonban mélységesen szánalmas, hogy ez - és persze, maga Capa - csak indok jó néhány itt leledző ostobának egy jó kis ballibzsidókomensitázásra.

heki 2009.02.24. 15:10:38

@Elpet:
Hát ja.
Asszem öreg vagyok.
Öreg vagyok (te is?) abban a tekintetben, ahogy át kellett értékelnem majd minden tanult dolgot idővel (na jó fizika nem, matematika nem, biológia határeset) - annak ellenére, hogy reakciós, klerikális családból származom.
Elég nagy döbbenet volt számomra pédául, amikor a haladó értelmiség számos nagy gurujáról kiderült, hogy KGB pénzelte lenézertt kis macskajancsi volt - a kommunisták szemében is.
Például Ransome, a Fecskék és fruskák gyerekkönyv sorozat (ifjúkorom kedvenc könyvei) írója, KGB ügynökként működött - ez számomra nagy megrázkódtatás volt - de tartok tőle, hogy másnak nem. És akkor nem beszélek most Sartre-ról vagy Bretonról, vagy a Dali posztban em,ítettekről.

Elpet · http://nyarspolgar.blog.hu/ 2009.02.24. 20:48:12

@heki:

Nézd, egy dolog egy könyv, és másik dolog az írója. Az alkotás önálló életre kel, és te újjáalkotod magadban. Sok esetben kell szembenézni azzal, hogy tetszik egy műalkotás, holott tudván tudom, hogy az alkotója szar, hitvány ember. Nem ritkaság ez. Okozott már nekem is nehéz perceket az ilyesmi. De hát: ahogy él, amit tesz egy művész, azzal neki kell elszámolni. Azzal pedig, amit a művei alapján én teremtek magam számára: katarzisból gondolatot, stílust, magatartást, életet - azzal pedig nekem. Én így próbáltam magamban rendet tenni ezügyben.

Takacsi 2009.02.25. 01:32:53

@Elpet:
Most végre minden szavaddal egyet értek!

Elpet · http://nyarspolgar.blog.hu/ 2009.02.25. 06:16:51

@Takoca:
Ennek örülök. Az egyeditől az általános felé haladva gyakran kiderül az, hogy az emberek mégsem gondolkodnak annyira másképp. Eléggé megnyugtató, amikor ezzel találkozunk. Ha máskor is jársz erre, bizonyára lesz még ilyesmire példa.
süti beállítások módosítása