A pekingi repülőtér bejáratánál egy kis csíkkal mintát vesznek a csomagok felszínéről és megmérik a radioaktivitásukat. Viszont amint a radioaktivitás-ellenőr észreveszi, hogy fényképezem, egyből kihúzza magát és fülig szalad a szája - míg ő pózol, legalább hárman-négyen jönnek be a csomagjaikkal együtt, ellenőrzés nélkül.
Az előre beharangozott szigorú biztonsági intézkedések végrehajtása során nem egy esetben találkozunk hasonló helyzetekkel - a csúcstechnológia és az esetlegesség találkozása. Például a repülőtér buszparkolójába csak engedéllyel rendelkező buszok állhatnak be: az engedélyezett rendszámokat egy szigorú számadású, szamárfüles füzetbe jegyzik fel.
Akármerre jár az ember a városban, mindenhol az olimpia miatti, fokozott óvatossággal találkozik. Az összes metróbejáratnál a repülőterekről ismerős átvilágítóberendezésen kell átküldeni a táskákat, a folyadékokba is bele kell inni, ha a biztonsági személyzetnek éppen olyan kedve van. A táskaellenőrzést is meg lehet úszni, ha az ember zászlóba tekerve, kellőképpen sietősen és zaklatottan keresi a jegypénztárat. A metróállomások peronjain is akad még biztonsági segédeszköz: a kék zománcos, ipari takarítógépnek tűnő berendezések valójában bomba-elnyelő és -hatástalanító bográcsok.
A legjobban természetesen a versenyek helyszíneit óvják a kínai rendezők. Az olimpiai létesítmények bejáratánál a már jól ismert táskaátvilágítás és fémdetektor-kapu fogad. A kapu után teljesen végigmotoznak mindenkit, némi kézi fémdetektoros vizsgálódás kíséretében (egyébként kifogástalan előzékenységgel). A közveszélyes tárgyakon kívül itt igyekeznek kiszűrni a tüntetésre alkalmas, zavarkeltő segédeszközöket is. Egy magyarországi sörgyártól 2x1 méteres, szurkolói üzenetekkel teleírt zászlókat nyerhettek a drukkerek: minden belépésnél meg kell küzdeni, hogy ne kobozzák el a lobogókat. Amikor a kapuban posztoló rendőrök meglátják a számukra kínai érthetetlen feliratokat, egyből nagyon gondterheltek lesznek. Általában mégsem a feliratokat kifogásolják, hanem amiatt nem akarják beengedni a zászlót, hogy túl nagy. Kellő határozottságú fellépés és némi kiabálás után azonban rendszerint belenyugszanak abba, hogy a zászló minden méretében megfelel a jegyen is szereplő előírásoknak.
Kiemelten vigyáznak a Tiananmen térre is. Itt minden civil találhatna magának egy egyenruhás párt - ráadásul a civil ruhások között is akadnak szép számmal, akiknek hivatása az államvédelem. A kedves külföldiek és kínaiak nem lehetnek teljesen maguk között a taxikban sem, mintegy hetvenezer bérfuvaros autóját szerelték fel a hatóságok lehallgatóberendezésekkel. Volt szó arról is, hogy kamerákat is elhelyeznek az utastérben, eleinte rendkívül szemfülesnek gondoltam magam, hogy észre is veszem, mikor kapcsolja be azokat a sofőr az út kezdetén: aztán kiderült, hogy csak a szabadjelzőt állítja át olyankor.
Minden tele van beltéri és kültéri kamerákkal. Míg otthon ezek nem nagyon zavarnak, addig Kínában sokkal jobban feszélyeznek. Kifejezetten rossz érzés fog el például a szálloda parkjának sétányait figyelő, fényerősítős kamerákat látva is. Nem tudni, hogy a vendégeket, vagy az államot és a pártot óvja-e a csúcstechnika.