„Ne gondoljuk azt, hogy ez fájdalommentes lesz számunkra és számukra. Nem fogunk tudni elrejtőzni előle. Osztozni fogunk. A katasztrófa időzítve van.” (Szerencsés D. Márton: Európáról és hosszú, sötét árnyékáról)

Az elmúlt évek egyik legjobb tévés sorozata a Game of Thrones, a Trónok harca, pontosabban játszmája. A G. R. R. Martin könyveiből készülő sorozat műfaja ugyan a fantasy, de ha lehántjuk a sárkányokat és a mágiát a sztoriról, lebilincselően izgalmas, bonyolult politikai thrillert kapunk. A Westeros elképzelt kontinensén elterülő királyságokért és az azokat összefogó Vastrónért megy a harc: intrika, reálpolitika, machiavellizmus a csúcsra járatva. Westeros egymással játszmázó országait közös határ, egy égig érő fal választja el a vad, barbár külvilágtól, a falat pedig az Éjjeli Őrség vigyázza − ami sokáig jól is működik. De aztán valami megváltozik: ezen a kontinensen ugyan hosszú évekig tart a nyár, de aztán ugyanilyen sokáig a tél is, és most már a tél közeleg. A falon túlról pedig végzetes veszély leselkedik az emberek világára... A mindenkit elpusztító élőhalottak elől a falon kívül élő, eddig a westerosiakkal harcoló vademberek is menekülnek.

A naivitás, jószívűség és a távlatos, reálpolitikai gondolkodás között őrlődő Jon Snow, az Éjjeli Őrség parancsnoka pedig nehéz döntést hoz meg: emberei akarata ellenére megnyitja a fal kapuját az eddig odakint élő, eltérő kultúrájú vademberek előtt, hogy bevándorolhassanak a civilizált országok területére, és ha lehet, egyesítsék erőiket a még nagyobb veszély ellenében. A vademberek és a fal őreinek kölcsönös és mély bizalmatlansága ellenére Snow a békés egymás mellett élésben és együttműködésben bízik. Előbb az ő akarata, a migráns vademberek beengedése teljesül − de aztán, a könyv- és filmsorozat eddigi utolsó részében a fal fellázadó őrei rituálisan feláldozzák, leszúrják őt.

Nos, a tél most, 2015 Európájában is közeleg.

Európa határait ki szavakkal, ki falakkal, ki ajtócskákkal és oldalelemekkel kívánja védeni. A határokon innen, sok évtizedes nyarunk jólétében a kisebb-nagyobb országok és vezetőik játszmáznak egymással, ki a kontinens vezetéséért, ki az összefogásért, ki a kimaradásért, és persze mindenki a saját érdekeiért. Eközben a lyukacsos határainkon túl, a távolban, az anarchiába és ínségbe süllyedt Közel-Keleten végzetes konfliktusok, barbár erők pusztítják egymást és az ártatlan civileket. Az életveszély elől vagy a jobb élet reményében elvándorló idegenek tömegével érkeznek falaink alá. Határainkon áll a bál: van, aki szerint be kell engedni az idegeneket, hogy telepedjenek le, hiszen csak gyarapítani és erősíteni fognak minket abban, hogy legyőzhessük a jövő kihívásait és felülemelkedjünk a kontinensüket érő veszélyeken. Más viszont azt mondja: a történelemből okulva le kell zárni a határokat, védve azt, amink van; mert az idegenek idegenek maradnak, és helyzetünk nem javulni, csak rosszabbodni fog velük és miattuk.

A tél közeleg. Az Európába tartó migránsok áradata nem csitul, épp ellenkezőleg: egyre többen érkeznek, egyre nehezebb körülmények között, egyre elkeseredettebben, egyre türelmetlenebbül a határainkhoz − hogy a fokozódó európai elégedetlenségről értesülve még időben bejussanak az elképzelt földi mennyország, a mi civilizációnk kapui mögé. Amíg eddig a fiatal férfiak tömege volt a jellemző, most növekedésnek indulhat az utánuk induló feleségek, nők, anyák, gyermekek és idősek aránya. Készüljünk fel lélekben mindarra, azokra a fejleményekre, történetekre, jelenetekre, humanitárius katasztrófahelyzetekre, amit mindezen körülmények között a tél, a fagy beköszönte jelenthet majd.

Eközben Európa országaiban is egyre növekszik a feszültség: egyre ellenőrizetlenebbül jutnak át a határon a migránsok, egyre jobban megtelnek a férőhelyek, egyre leterheltebbek a határt védő, nemzetbiztonságot őrző, államokat működtető hatóságok és hivatalok, egyre feszültebbek a társadalmak. A Balkán országai egymásra mutogatnak. Ausztria és Németország egymásra mutogatnak. Németország tartományai egymásra mutogatnak. Európa pártcsaládjai egymásra mutogatnak. Brüsszel és a tagállamok egymásra mutogatnak. A politikusok, hatóságok és véleményvezérek egymásra mutogatnak. A választók és vezetőik egymásra mutogatnak.

A Trónok Harcában először Jon Snow akarata érvényesül: az idegenek bejöhetnek, átkelhetnek a falon, hogy menedéket nyerjenek Westeros királyságaiban. Akinek ez nem tetszik, magában mormog vagy másoknak dühöng, szárazon tartja a puskaport és eltérő terveket forgat a fejében.

A mai, európai valóságban is a jon snow-k akarata érvényesül még: az idegenek bejöhetnek, átkelhetnek határainkon, hogy menedéket nyerjenek Európa országaiban. Akinek ez nem tetszik, magában mormog vagy másoknak dühöng, szárazon tartja a puskaport és eltérő terveket forgat a fejében.

Az idő közben telik.

Brace yourself. Winter is coming. Készüljetek fel. Közeleg a tél.