Jogértelmezés és túlszabályozás – válasz Aristónak
2015. február 03. írta: bakó.bea

Jogértelmezés és túlszabályozás – válasz Aristónak

nemet_legfelsobb_birosag.png

Summum ius, summa iniuria” – idézi a római mondást posztjában Aristo, amelyben észrevétlen megbüntettetése kapcsán az igazságszolgáltatás anomáliáin, a középkorú háziasszony bírókon, de mindenekelőtt „A jogászok” hibáin kesereg. Igaz ugyan, hogy a magyar igazságszolgáltatás rendszere számos sebből vérzik, de mikor ennek összefüggéseit fejtegeti, Aristo épp olyan igazságtalan kijelentéseket tesz, mint amilyen igazságtalanok szerinte a középkorú háziasszony bírók ítéletei.

Kezdjük először is a mottón, amit Aristo Cicero-tól idéz, de már Cicero korában is bevett szállóige volt. A fordítása pontosan így hangzik (legalábbis az Aristo által nem túl nagyra becsült jogászoknak így tanítják az egyetemen): „a legteljesebb mértékben érvényre juttatott jog vezet a legnagyobb mértékű jogtalansághoz”. Cicerónál ez a mondás a jog rosszhiszemű, betű, és nem értelem szerinti értelmezésére utal. Az értelem szerinti értelmezés ugyanis szükséges ahhoz, hogy a jog valóban a „jó és igazságos művészete” legyen. Aristo a jogértelmezéssel kapcsolatban epésen azt is megjegyzi, hogy „ma már külön tudományág a jogi hermeneutika, ami arra hivatott, hogy segítsen megérteni a jogászoknak, amit ők mondtak. …  További hatalmas előny, hogy a tökéletesen értelmetlenül megfogalmazott, leírt szabályoknak – a nyelvi-fogalmi értelmetlenség okán – tetszőleges számú értelmezése és kimenetele lehetséges.

Frappáns összegzés, kár, hogy tele van csúsztatásokkal. A jogi hermeneutikát egyébként nem jogászok találták ki, hanem filozófusok. Hans Georg Gadamer, a „modern hermeneutika atyja” jogkiegészítő funkciót tulajdonít a jogi hermeneutikának: ugyanis az általános törvény alkalmazása egyedi esetekre mindig valamilyen értelmezést igényel. Tehát végül is annyiban igaza van Aristónak, hogy a hermeneutika valóban segít megérteni a jogászoknak, amit „ők mondtak”, csakhogy „A jogászok” nem alkotnak egy monolit tömböt. Ennyi erővel Aristo a filozófusok és az irodalomtudósok munkájában is kifogásolhatná, hogy egymás irományait értelmezgetik.

Aristo a továbbiakban két dolgot is problémásnak talál: egyrészt, hogy „tökéletesen értelmetlenül” vannak megfogalmazva a szabályok, amelyeknek ezért szerinte tetszőleges számú értelmezése lehetséges, másrészt pedig a hatalmas mennyiségű joganyagot is sokallja. (Persze egy kis brüsszelezéssel vegyesen, hiszen ha túlszabályozás, akkor EU – ugye…) Viszont a szabályozás mélysége és az értelmezés lehetséges tere összefügg, mégpedig fordított arányban áll: minél kisebb a joganyag, annál több a rés, amit jogértelmezéssel kell betömni – ez nem feltétlenül baj, ha megfelelő számú, jogértelmezésre alkalmas bíró van. Ez a helyzet – ahogy Aristo is megjegyzi – Magyarországon nem áll fenn. Nálunk a jogalkotó sem vár el túl magas képességeket a bíróktól, ugyanis jellemzően (újabb törvényekkel) jól a szájukba rágja, hogy hogyan kell értelmezni a már meglévő törvényeket – ennek eklatáns példája volt mondjuk a devizahiteles jogalkotás.

Egyébként a jogszabályok nem értelmetlenül vannak megfogalmazva, hanem jogi szaknyelven – ez legfeljebb érthetetlen lehet Aristo számára, aki szerint a jogi képzés jelentős részben ennek az „értelmetlen” nyelvnek az elsajátításából áll. Bár a hazai jogászképzéssel kapcsolatban ambivalens érzelmekkel viseltetek, azért Aristót megnyugtatom: annyira nem lesújtó a helyzet, hogy öt éven át értelmetlen fogalmakat verjenek a joghallgatók fejébe. Egyébként biztosan meg lehet csinálni úgy is a törvényeket, hogy hétköznapi emberek számára is érthető legyen (állítólag a francia Ptk. ilyen, de nem tudom, nem tudok franciául: se hétköznapiul, se értelmetlen jogi nyelven).

Mi viszont a német modellt követtük, ahol nagyon fontos a jogi terminológia ismerete, mert a szakkifejezések mögötti fogalmak – és ezek árnyalatnyi különbségeinek elhatárolása – nélkül lehetetlen kiigazodni a rendszeren. Ehhez persze az is kell, hogy a rendszer logikusan legyen megalkotva. A magyar rendszer logikájáról annyit, hogy meglehetősen tökéletlenül sikerült lemásolni a németek hajszálpontos, már-már matematikailag logikus rendszerét. Egy ilyen rendszerben azt gondolhatnánk, hogy tényleg nincs szükség a bírói értelmező kreativitásra, mert annyira kötött, hogy nyugodtan bízhatjuk az igazságszolgáltatást akár középkorú háziasszony bírókra is.

Nos, a németek nem ezt teszik: a német joghallgatóknak – a magyarokkal ellentétben, akiknek sokszor elég a vizsgán a bemagolt jogszabályhelyet elmondaniuk, anélkül, hogy az összefüggéseit a legcsekélyebb mértékben értenék, vagy alkalmazni tudnák – a vizsgákon jogeseteket kell megoldaniuk, ahol alkalmazzák ezt a logikus rendszert: olyan, mint egy matekfeladat; vagy kijön az eredmény, vagy nem. A záróvizsgájukon – a magyarokkal ellentétben, ahol az egyetemek hatásköre a vizsga, és annyiszor próbálkozik az aspiráns, ahányszor türelme van – a tartományi bíróságok által központilag összeállított feladatsort kell megoldaniuk, és csak kétszer lehet próbálkozni. El lehet képzelni, hogy mennyivel nehezebb ott bíróvá válni, mint Magyarországon. Ott az értelmezés és a logikus gondolkodás képességét követelik meg tőlük, itt a magolást és a rendszer minimális szintű átlátását. Pedig a logikus rendszer nem feltétlenül jelent túlszabályozottságot, sőt, pont a túlszabályozottság az, ami a káoszhoz vezet – és itt rontottuk mi el a német rendszer lemásolását.

Magyarországon sem logikus rendszer, sem értelmezésre képes bírók nincsenek (legalábbis tömegével), van viszont túlszabályozottság, ami szükségszerűen hozza magával az újabb logikai bukfenceket. Hogy ezért kizárólag a bírók lennének a hibásak? Kötve hiszem. Sokkal inkább az a környezet – gondolok itt jelentős részben a jogi oktatásra, amely újabban ráadásul még jobban rá van szorulva a diákok tandíjforintjaira, és így arra, hogy ne válogasson –, amelyben közepes jogászi kvalitásokkal bíróvá, sőt még annál is kevesebbel jogalkotó politikussá avanzsálhat valaki.

Végezetül, Aristo azt a kérdést is feltehetné magának, hogy vajon csak a bírók és a jogalkotók-e azok, akik eltávolodtak a való élettől, vagy maguk a peres felek is? Például pont egy ügyvéd szájából hallottam, hogy „jó lesz az a szerződés úgy, aláírom, aztán legfeljebb majd perelek, hogy érvénytelen”. Ha ritkábban néznék hülyének egymást a t. felek, meg kevésbé keresnék a kiskaput, és inkább az együttműködés meg a józan kompromisszum dominálna, akkor talán a bíróságok se lennének olyan túlterheltek.

A pereskedés és a lehetetlen ügyek bíróság elé citálása egyébként egyáltalán nem magyar specifikum. Csak egy példa a közelmúltból, a rosszul lemásolt, matematikai jogrendszerű Németországból: egy bírónőnek arról kellett döntenie, hogy normális-e állva pisilni. Az történt, hogy egy lakás bérlője rendszeresen körbepisilte a WC körül a márványt, ami miatt a bérbeadó nem akarta visszafizetni neki a kauciót, mert cserélnie kellett a burkolatot, és ez neki plusz költség volt. A bérlő persze arra hivatkozott, hogy rendeltetésszerűen használta a WC-t és kéri vissza a kauciót. Tehát tényleg sarkalatos kérdés volt, hogy rendeltetésszerű használatnak számít-e az állva pisilés. Na most, a bíróság, vagy „A jogászok” hibája, hogy ezzel kell, foglalkozzon az igazságszolgáltatás? Vagy azoké, akik képesek emiatt pereskedni? A bírónő a bérlő javára döntött, indokolása szerint „a férfi egyre erőteljesebb háziasítása ellenére” (nem viccelek, a „Domestizierung” szót használta) még normális és széles körben elterjedt az állva pisilés, tehát a bérlőnek visszajárt a kaució.

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr187136433

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

profilo 2015.02.03. 17:58:58

Hát eljött a középkorú bírónők által háziasított és ülve pisilő férfiak kora...

Counter · http://goo.gl/EXkKH9 2015.02.03. 18:14:57

@profilo: Maga pedig az analfabetizmus korának eljövetelét hirdeti?

panelburzsuj 2015.02.03. 18:22:37

Tud róla az Aristo, hogy őt már csak trollmágnesnek tartja a Mandiner? ... :)

Herr Schwarze Liste 2015.02.03. 19:01:18

a paragrafusdzsungelt a pártukáz, a bírót a bizalmas váltja föl. erőtérből eredeztetett igazságérzet kell ide szőrszálhasogatás helyett. a leges-leghatékonyabb illiberatúra épül, fel kéne fogni végre kislyány.

Bell & Sebastian 2015.02.03. 19:24:59

Belsőstől minimum ennyi elvárható.

Most már csak a jogalkotót kéne meghallhatni, például a salátázásról, utána az alkotmányozó többséget a rendszer vélt vagy valós hibáiról, majd egy genetikust arról, rokonok-e ezek mind, rendőr összeszedné a kompániát, jönne nyomozó és ügyész, háziasszonyok, foglár, estére mindenki otthon vacsorázik.

Azért annyi már világos, hogy majmoljuk a németeket jogban, választási rendszerben, alaptörvényben.

És tessék mondani, a hatalom kié? Ha nem a németeké?

integrans 2015.02.03. 20:06:43

Mindeközben: A bajok oka sajnos (vagy hál istennek) igen egyszerű: nem egyeztünk meg 25 éve még a jogrendben sem, és ekkor a jogbitorlás esete és a színlelt szerződés esete áll fenn. Illetve a tévedésbe esés esete is. - Jogbitorlás: "Jogot bitorol az, aki őt meg nem illető jogot gyakorol." Bővebben: www.facebook.com/events/307310152808180/

fran7 2015.02.03. 20:09:21

Ha jól emlékszem a fő kérdése aristonak az volt: Ki őrzi az őrizőket? Mintha erre nem kaptunk volna válaszokat ebben a cikkben. Megtudtuk miképpen működik a német jogrendszer.

Bell & Sebastian 2015.02.03. 20:31:37

@fran7: A német jogrendszer úgy működik, hogy ájnc-cváj-policáj! Innen nézve rendőrállam, onnan nézve jogbiztonság.

Szolnoki kérdés
Ha a jogrend (és az amcsik) megengedi azt, hogy elsétáljon Gyurcsány x bűnnel, a következő már exp(x) -szel fog, közben a hazaárulás fogalma üres frázissá foszlik, csak annyi marad az értelme, mint a politizálásnak. Nem is kérdés.

vizipipa 2015.02.04. 12:56:31

Istenem! Ha csak jogszabályok egy részéhez preambulumot fűznének, hogy: azért hoztuk, hogy... és nem alkalmazható ettől eltérő módon, értelemben és esetekre...

Milyen nehéz sorsa lenne jó pár "sztárügyvédnek". (Meg jó néhány bírónak.)

rámenős 2015.02.04. 14:43:12

Lám, lám. Még másolni sem tudunk.
Talán vissza kellene térni Szent Istvánhoz?

Holger Hartland · http://hartland.blog.hu 2015.02.04. 16:09:57

Aristo nagyjából a laikus átlagember szokásos panaszait és problémáit fogalmazta meg, nagyjából a laikus átlagember módján, ezért a jogvégzett szerzőnek nem szakmai vitába kellene szállnia vele. Van a laikus emberben egy olyan igény, hogy a jog és az igazság passzoljanak egymáshoz, az állam pedig ne szívassa, mint pl. azzal a hülye büntetéssel, amiről aristo írt. A laikusok igényeit nem lehet mindig kielégíteni, de a jogászoknak oda kellene figyelniük a jog imázsára és társadalmi támogatottságára.

Mr Falafel · http://menekulttabor.blog.hu/ 2015.02.04. 18:59:49

Ez a poszt simán alulmúlja Aristo posztját. .

vizipipa 2015.02.04. 21:16:35

Ön tanúzott már hamisan? Tudta, hogy százezerből megúszhatja? Pláne, ha rendőr.

alfahir.hu/szazezres_birsag_a_2006_rol_hamisan_tanuzo_rendornek

Robinzon Kurzor 2015.02.05. 10:02:31

@Holger Hartland: "Aristo nagyjából a laikus átlagember..."

Az a bizonyos háziasszony, ugye.

Holger Hartland · http://hartland.blog.hu 2015.02.05. 16:20:36

@Robinzon Kurzor: Szerintem amikor aristo iskolába járt, nem tanítottak jogi alapismereteket a közoktatásban - legfeljebb valami szocialista állampolgári ismereteket. És ez nem az ő hibája. Máig sem tanítanak ilyet, ha jól tudom. Elég baj. (Közgáz és pénzügy alapismeretek dettó.)

panelburzsuj 2015.02.05. 16:31:33

@Holger Hartland:
Aristo hibájául nem az róható fel, hogy mint nem tanítottak neki - hanem hogy kérkedve nagydobra veri a tudatlanságát.

panelburzsuj 2015.02.05. 16:36:16

@panelburzsuj:
Nagysanyi mackónadrágban gordiuszt aprít.

Holger Hartland · http://hartland.blog.hu 2015.02.05. 17:13:15

@panelburzsuj: Nagy hiba lekezelni a laikusokat a tudatlanságukért. Az ő adójukból és az ő szavazataikkal működik a rendszer. A csak nyomokban és úgy-ahogy létezett magyar jogállamiság bukásának egyik fő oka éppen az volt, hogy nem támogatták tömegek. És ez nem a tömegek hibája.

panelburzsuj 2015.02.05. 17:25:58

@Holger Hartland:
Aristo nem mint óvatosan kétkedő laikus, hanem mint felülről lereszkedő ítész jelenítette meg magát. Ahogy Napóleon elvtárs lehugyozta a malom terveit.

Holger Hartland · http://hartland.blog.hu 2015.02.05. 17:42:13

@panelburzsuj: Van a jelenség és van aristo önpozicionálása. Előbbi az érdekes, utóbbi hozzáállás kérdése, szerintem lnézhető.

Counter · http://goo.gl/EXkKH9 2015.02.05. 17:43:03

@Holger Hartland: Nagy hiba, ha a laikus elkezd büszkén kérkedni tudatlanságával és bolsevik/haladár/akármilyen, de gyűlöletes összeesküvésnek minősít minden szakértelmet, különös tekintettel a magányos üldögélés és erőlködés közben kiötlött világmagyarázatainak éppen ellentmondóakra.

Counter · http://goo.gl/EXkKH9 2015.02.05. 18:30:49

@Holger Hartland: Milyen lendületesen suhogtatja a vascsövét. És milyen férfiasan domborodnak az izmai a Helly Hansen pulcsija alatt.

Holger Hartland · http://hartland.blog.hu 2015.02.05. 21:35:04

@Counter: Vascsőlátása lett, vagy annyira elkápráztattam, hogy nem látja tőlem a tanulságot?
süti beállítások módosítása