„Ó, én csak a jó interjúk miatt veszem a Playboyt” − szokták mondani rajtakapott értelmiségiek; de előfordul, hogy tényleg kiváló interjúk születnek a sokat megélt Hefner bácsi sokat látott lapjában. Most az amerikai Playboy szállított egy nagyinterjút Gary Oldmannel. A politikai korrektségbe merevedett Hollywood kevés megmaradt régi vágású, angol származású sztárjának egyike a tengerész apjához méltó szabadszájúsággal és üdítően felháborító nyíltsággal vállalta fel politikailag inkorrekt nézeteit a filmvilág, egyáltalán, a világ dolgairól. Oldmannek nincs jó kedve, és el is mondja, miért.

Az interjú a filmes témák között gyakran tesz kitérőket Oldman világról alkotott nézetei felé. A színészt nem kell félteni, az első adandó alkalommal megkezdi kultúrpesszimista, konzervatív-libertárius kifakadásait napjaink közállapotai ellen.

Arra a kérdésre, mit gondol a világ jövőjéről, úgy válaszol: „Szarban vagyunk, evező vagy iránytű nélkül... Kulturálisan, politikailag, bárhová is nézek. Nézem a vezetőket, kultúránk minden területét, és tűnődök, mi tehetné jobbá. De ötletem sincs.” Nézzen az ember hírtévéket, olvasson újságot, menjen a netre, „a világunk pokolra jutott”. Oldman a mai gyereknevelést is ekézi: szerinte azzal, hogy a gyerekeket soha nem hagyják felügyelet nélkül, nem tudják megtanulni a csoporthierarchiát vagy azt, hogyan osztozzanak dolgokon. „A kölykök őszintén azt hiszik, ők a közepe a kibaszott világnak. De amikor kikerülnek a valódi világba, az olyan nekik: »A fenébe, talán nem minden rólam szól!«” Oldman szerint a középszerűség van most jó formában, a valóságshow-k pedig a társadalmi hanyatlás múzeumai. A mai popzenét is kritizálja: „Ki ma a fiatalok hőse? Valami idióta, aki nem tud énekelni vagy írni, vagy csak rázza a seggét 11 évesek előtt”. Gary Oldman a pályája kezdeteiről megvallja, hogy nem volt pénzük, így zsebpénzt gyűjtögetett, hogy használt zongorát vagy épp gitárt vásároljon magának. „Bárcsak a fiaim is egy kicsit ilyenek lennének!” − sóhajtja.

Oldman aztán sztorizik egy sort szexről, piálásról, drogokról, fiatalkorának vad dolgairól, aztán belecsap a még forróbb lecsóba. Szóba hozza Mel Gibsont, akinek elmúlt évekbeli hányattatásairól azt mondja: „Úgy gondolom, a politikai korrektség szar. Ezt gondolom róla. Mondj egy viccet, lépj túl rajta, ennyi. Hallottam egy tanárról, aki azt tanította, hogy Isten teremtette a világot meg mindent, és ha másban hiszel, akkor hülye vagy. Egy buddhista srác az osztályban felidegesítette magát ezen, erre bementek a szülők és beperelték az iskolát! (...) Senki nem visel el már egy viccet sem.” Oldman szerint Mel Gibson piásan mondott egy pár dolgot. „De mindannyian mondtunk már ilyen dolgokat. Mind kibaszott hipokriták vagyunk. Ezt gondolom erről.”

A nekilendült Gary Oldman felidézi azt is, amikor Alec Baldwin leköcsögözött egy őt zaklató paparazzit, és most ezért üldözik őt. Mel Gibson ügyére visszatérve hozzáteszi: Gibson egy olyan városban él, amit zsidók működtetnek, és rosszat mondott, mert beleharapott abba a kézbe, ami − véli Oldman − eteti Gibsont. „Most olyan, mint egy számkivetett, mint egy leprás” − teszi hozzá Oldman, aki szerint manapság mindenki rejtőzködik és politikai korrektségre törekszik, és ez idegesíti őt. „Nem viselem el a kettős mércét.”

Oldman a továbbiakban dicséri régi barátját, David Bowie-t, akinek van művészi autonómiája, van tehetsége és vannak nézetei a világról. Az viszont frusztrálja, hogy a kultúra emberei egyre inkább komédia és szatíra mögé rejtik a mondanivalójukat − a politikai korrektség miatt.

Gary Oldman szerint most a kettős mérce kultúráját éljük, amikor ha valaki nem a Tizenkét év rabszolgaságra szavaz az Oscaron, akkor rasszista; és vannak, akik sok mindennel viccelhetnek, míg másoknak ez nem szabad. „Nekem megvan a magam nézete és véleménye, amit legtöbben nem osztanak ebben a városban, de nem vagyok fasiszta vagy rasszista.” Oldman önmagát libertáriusnak tartja, ha már címkézni kell; egyébként meg úgy gondolja, Hollywoodban nem jut pódium a konzervatívoknak. A színész végül arról beszél: úgy érzi, sikeres a pályafutása, tisztelik őt Hollywoodban, de mintha egy fal túloldalán történnének a dolgok. „Ez olyan, mint amikor a függönyön túlról hívnának be az első osztályra.”

*

Frissítés: miután a hvg.hu cikket írt (!) abból, hogy az eredetileg 40 ezer karakteres Oldman-interjú fenti 4 ezer karakteres kivonatából kimaradt Oldman „fuck the pope” kiszólása, itt hangsúlyozom: Oldman a pápának is beszólt, meglehetősen tartalmatlanul és sajnos további kifejtés nélkül. Ahogy a kivonatból kimaradt az is, hogy kritizálta a megkopott Robert de Nirót és beszólt a demokrata párti, liberális Nancy Pelosinak is. Döbbenetes elhallgatások, kérem szépen!