Torkig vagyok azzal az egyre terjedő itthoni közvélekedéssel, mely szerint a hanyatló Nyugatot, amerikástul és európai unióstól lassan megelőzi, kiüti, lenyeli, legyőzi, lehagyja a putyini Oroszország. Mely szerint nekünk lihegve ki kéne szolgálni Vlagyimir nagyurat, mert a jövő Oroszországé, a Nyugat meg megy a levesbe. Mely szerint jobb, ha a Nyugat reszketni méltóztatik, ha az orosz hadsereg fel-alá vonulgat az ukrán határon. Komolyan, még a Szovjetunió legdicsőbb idejében sem voltak annyira elbizakodottak Moszkva urai, mint amilyen módon manapság a magyar közbeszélők és kommentelők egy jelentős része vizionálja az ébredő Oroszországot.

Mintha mi, magyarok a forradalmak leverésén és a kommunizmus háromszori (1919, 1945-1949, 1956) ránk kényszerítésén túl kaptunk volna valamit a mindenkori orosz hatalomtól és hazai kiszolgálóitól. Mintha már nem is csak egy Kádár János, hanem komplett tömegek akarnák áttolni az országot Ázsiába. Még keservesebb azt látni, hogy ezekben a hetekben a magyar jobboldali közbeszédben nyomulnak a wannabe muszkavezetők. A Sándoroknak – na nem a cároknak, hanem a Petőfinek meg a Márainak – lenne egy pár keresetlen szava hozzájuk a véleményeik hallatán, azt hiszem.

Persze, nem érdemes atavisztikus félelmeket táplálni Oroszországgal szemben. Tisztelni és élvezni kell az orosz kultúra teljesítményeit; kereskedni kell Oroszországgal, ahogy a csövön kifér; realistán számba kell venni a magyar-orosz politikai és gazdasági kapcsolatok állását; valamint nem szabad elfelednünk a jelenlegi függőségünk tényét és mértékét. Majd a lehetőségeinkhez képest tenni kell a további függőség csökkentéséért.

De csak van oka annak, hogy ha valaki itthonról egy jobb élet, több perspektíva reményében külföldre indul, akkor Bécs, és nem Kurszk felé veszi az irányt.

Jobb, ha mindenki tisztában van azzal, hogy a Nyugat (az EU és az USA) és Oroszország viszonya nem hogy Oroszország fölényét, de még csak nem is egyenlő súlyú „birodalmak” vetélkedését mutatja. Igen, a hidegháborús időszakból itt maradt egy nagy adag atombombájuk; igen, van sok oldschool tankjuk és katonájuk; no meg van pár megkerülhetetlen gázvezetékük Nyugat felé. Ugyanakkor számos mérhető gazdasági és hadászati, és nehezebben mérhető társadalmi (életminőségi, közegészségügyi, demográfiai) mutató terén Oroszország lemaradt és eltörpül a Nyugat óriási tömbje mellett. Hagyjuk a belátó realizmuson túli ködevő, a Kelet térnyeréséért szurkoló szólamokat. Magyarország helye itt, az EU és a NATO tömbjében van, és itt lesz a jövőben is.

Infógrafikák következnek a Nyugat és Oroszország egymáshoz viszonyított mutatóiról, sokak okulására, remélem.

Az adatok elsősorban a Világbank, a CIA World Factbook és az ENSZ adatbázisain alapulnak.

*

Lakosságszám, millió lakos.

   Repülőgép-hordozók száma