Hogy mire jó a lobogók kihajigálása az ablakon? Röviden: semmire. Hosszabban kifejtve is ez a válaszom, de azért tegyünk néhány megjegyzést.

Szerencsétlen Gouda-, izé, Gaudi-Nagy Tamásnak jól jönne már a politikai kampányok utáni, pihentető holtszezon. Bár nagyon bátornak szánt, de valójában egyre értelmetlenebb politikai akcióival a Jobbik legemlékezetesebb 2010 előtti bulvárbotrány-időszakait idézi fel.

A két évvel ezelőtti, Európa Tanács-béli afférja, amikor a tenyérnyi magyar zászlócskáról vitatkozott az ülést vezető svéd politikusnővel, még úgy-ahogy szórakoztató volt, és rávilágított az ET bármely európai, nemzetközi sóhivatalnál sivárabb, értelmetlenebb létezésére. De most egymás után kétszer is vállalhatatlan parlamenti akciózással vétette magát észre Gaudi-Nagy Tamás.

Egy hete a Szlovéniával, a kevés valóban baráti szomszéd országok egyikével folytatott normális katonai együttműködésünket (ami mind nekünk, mind a szlovénoknak, mind a NATO-nak jó) kezdte ki a parlamentben tett felszólalásaival („nehogy már azokkal az üveggyöngyökkel próbáljuk boldogítani a Szlovéniában élő, elcsatolt területeken, a Muravidéken élő magyar testvéreket, hogy végre az elcsatoltságuk ugyan nem szűnik meg, de a magyar költségvetés pénzéből magyar gépek fogják őket védeni”); és persze a híresen jó magyar-román viszonyokat építette tovább olyan felvetésekkel, hogy „Fel van készülve a honvédség arra, hogy ha Székelyföldön elkezdik a magyarokat ölni a román hadsereg tagjai?”

Ez a self-made radikális külpolitikus ma, a parlament ciklusbéli utolsó ülésnapján az Európai Unióra tért rá. Gaudi-Nagy hazaárulásnak nevezte, hogy a kormány külföldieknek is lehetővé tette a magyar termőföld megszerzését. Ezután az elnöki emelvényhez ment, és magához vette az egyik európai uniós zászlót, majd csatlakozott hozzá a korábban szintén jobbikos, jelenleg független Lenhardt Balázs, aki az ülésteremben lévő másik EU-zászlót távolította el. Ezután a Kossuth tér felőli folyosóra vitték, majd kidobták az ablakon a zászlókat.Gaudi-Nagy Tamás az MTI-nek elmondta: a magyar termőföld május 1-jétől külföldiek „prédájává válik”, és erről az unió tehet. Úgy fogalmazott: a termőföld védelmében a parlamenti eszközök kimerültek, ezért az „ellenállás útjára kell lépni”. A politikus elfogadhatatlannak nevezte, hogy a „gyarmatosítás jelképei”, az uniós zászlók ott vannak az ülésteremben, miközben az erről szóló törvény szerint az Országgyűlésben nem kell kihelyezni őket. Ugyan a zászlók rövidesen visszakerültek a helyükre, szögezzünk le pár dolgot nagyon röviden.

Magyarországot az EU nem gyarmatosította: a rendszerváltás utáni legfőbb, kormányokon átívelő nemzeti célok egyike volt az európai integráció; a magyar választók 2003 áprilisában 83,76 százalékban mondtak igent a csatlakozásra; majd 2004 májusában – tehát idén tíz éve, jé, még egy kerek évforduló erre az évre – az ország belépett az Európai Unióba. Magyarországnak Európában a helye, Szent István óta. Európa mai, tökéletlen, de nélkülözhetetlen közössége az Európai Unió. Ahogy az Index a napokban írta: az uniós csatlakozástól 2013 végéig körülbelül nettó 7000 milliárd forint jött Magyarországra különböző uniós támogatások formájában. Számításaik szerint az összeg felér a második világháború után Magyarországnak felajánlott Marshall-segéllyel, amit akkor szovjet nyomásra visszautasítottunk. Az Orbán-kormány pedig – a verbálszabadságharc ellenére – nagyon is komolyan vette az uniós pénzek lehívását, és – ahogy azt e sorok írójának Brüsszelben bizottsági források is megerősítették – az utolsó időszakban nagyon felpörgött és hatékonyabbá vált a rendszer. A legvégére csak jobban teljesítettünk, és ennek hamarosan látni is fogjuk az eredményeit; s jön az újabb, 2014-2020-as ciklus, remélhetőleg magas hatásfokon tudjuk majd továbbra is lehívni a támogatásokat. Szögezzük le: a 2004 óta eltelt időszak nagyobb részében hol bezuhanó, hol csak vergődő vagy stagnáló Magyarországon, ha uniós támogatások, nagyobbrészt uniós pénzekből megvalósuló beruházások nem lettek volna, szinte semmi nem történt volna.

Gaudi-Nagy akciójának fő indoka a földtulajdonszerzés kérdése volt. Erről is már megírtuk korábban az álláspontunkat: Magyarország a maximális tíz évig el tudta tolni a külföldiek földtulajdonszerzésének engedélyezését. Ezalatt olyan végső földtörvény született, amely rendkívül szigorúan, számos korlátot állítva szabályozza, hogy milyen feltételek mellett szerezhet egy külföldi földtulajdont. Aki ezt vállalja, gyakorlatilag helyben élő magyar falusi gazdálkodónak fog számítani. Ahogy írtuk: „azt a külföldit, aki az új törvény betűjének megfelelve kezd el Magyarországon gazdálkodni, nem elriasztani, hanem tárt karokkal kellene fogadni. Hiszen ő is ki fogja venni a részét a magyar vidék áhított újjászületéséből – nem is tehet mást, ha be akarja tartani a törvényt”.

Magyarország az európai közösség része ezer éve. Igaz, voltak, akik ebből ki akarták szakítani, akár csak saját kurucos vérük hajtotta őket, akár idegen hatalmak kiszolgálóivá lettek. Magyarország helye a jövőben is az Európai Unióban van. Érdekeinket az EU intézményein belül, nem azon kívül kell megvédenünk. Az EU-t, mint bármely szervezetet, bármely tökéletlen bürokráciát, lehet és kell is kritizálni, működéséről értelmes vitákat folytatni. De aki uniós zászlókat éget vagy dobál értelmetlenül, aki az EU és a szomszédos országok ellen heccel alaptalanul, nemzetközi kapcsolatainkat és a nemzeti érdekekért vívott küzdelmet gyengíti. Ennyire telik a nemzeti radikálisoktól?