Anglia egy skótot imád ezekben a napokban: a Manchester United menedzseri posztját 26 (és fél) éve betöltő, 71 éves Sir Alex Ferguson bejelentette, hogy a szezon végén visszavonul. Az északnyugat-angliai iparváros vörös oldalán máris istenként tisztelik, hiszen dirigálásával a csapat halmozta a kupákat: 13 bajnoki cím (azaz átlagban kétévente egy), két BL-, és kismillió egyéb trófea a mérlege, ezzel pedig Nagy-Britannia legeredményesebb menedzserének mondhatja magát. Karrierje során szinte az összes nem Manchester United-szurkolót magára haragította, hiszen minden nagy csapatot képes volt megverni, s csapata az irányítása alatt vált a szigetország egyik középcsapatából a legtöbb bajnoki címet begyűjtő gárdává.
E sorok Liverpool-szurkoló írójának külön fájó pont, hogy az utolsó éveiben már rágógumi-függő alkeszként kinéző Sir Alex – aki egyébként anno maga is vezetett egy pubot – által dirigált Manchester United megelőzte a bajnoki címek örökranglistáján a liverpooli vörösöket. (Persze ha az FA-kupákat, Liga-kupa győzelmeket és az európai kupaporondon begyűjtött trófeákat nézzük, akkor még mindig a Liverpool a legsikeresebb.)
Mindenesetre azt el kell ismerni, hogy manchesteri regnálása alatt az angol futball rengeteget változott, s ebben neki is nagy szerepe volt. Menedzserek jöttek-mentek, ő sziklaszilárdan kitartott, és egyre-másra gyűjtötte be a trófeákat. Természetesen a riválisok – és azok szurkolói – sokat vádolták azzal, hogy az FA-t, az angol futballszövetséget a markában tartja. Nem véletlenül terjedt el a „Fergie-time” kifejezés, amely a United-meccsek hivatalos hosszabbítása utáni perceit hivatott jelölni – sokszor itt sikerült bekotorni egy-egy gólt a csapatnak. Éppen emiatt volt ironikus, amikor egy esztendővel ezelőtt az egyik percben még a United ünnepelhetett bajnoki címet, majd a Fergie-time alatt szerzett találattal a városi rivális, a Manchester City begyűjtötte a trófeát.
Viszont akármennyire is nagy rivális a City, az ősi „ellenség” mégis a Liverpool. Érdekes egyébként, hogy volt idő (1986-1992, 2011-2012), amikor Anglia két legsikeresebb klubját egyszerre vezette két skót szakember: míg Manchesterben Fergie szavait itták a játékosok, addig a szomszéd várban a Királynak is nevezett Kenny Dalglish dirigált. A két edző egyébként korábbról is jól ismerte már egymást, még a hatvanas évek végéről, amikor mindketten játszottak még. Dalglish egy időben szeretett volna szerződést kapni egy nagyobb csapatnál Glasgowban, Ferguson pedig csatárként a Rangers alkalmazásában állt, s többször elfurikázta edzésre az ifjú honfitársát. Aztán amikor Dalglish a Rangers városi riválisához – a Celtichez – került, középső védőt kellett játszania, s egy meccsen védekezett is Ferguson ellen.
Sir Alex Ferguson és Kenny Dalglish
Fergusont egyébként rendkívül érdekli a politika. Mint a legtöbb skót, ő is munkáspárti kötődésű – egy időben a párt egyik legfontosabb adományozójának számított –, és jól ismeri mind Tony Blairt, mind Gordon Brownt. Előbbinek például vezetési tanácsokat adott, olyat, mint például ez: „ameddig a kulcsembereidet egy időben, egy szobában tudod tartani, addig rendben leszel”. Gordon Brownnal pedig közös témát szolgáltatott, hogy mindketten rendkívüli érdeklődést mutattak az amerikai politika iránt. Ferguson nagyon kedvelte például John Fitzgerald Kennedyt, elmondása szerint egy időben az éjjeli szekrényén tárolta a meggyilkolt amerikai elnök boncolási jegyzőkönyvét. Gorrdon Brown pedig egyszer 35 CD-nyi anyagot küldött neki a JFK-gyilkosságról: „ez briliáns volt tőle” – mondta Fergie 2007-ben egy rádióinterjúban.
És bár Ferguson munkáspárti kötődésű közéleti személyiséggé nőtte ki magát – aki 1999 óta viselheti a „Sir” előnevet – David Cameron tory miniszterelnök elsők között méltatta twitterén. Azt írta „Sir Alex kivételes eredményeket ért el a Manchester Unitednél. Remélem, hogy visszavonulása egy kicsit könnyebbé teszi az életet csapatom, az Aston Villa számára”. Én is hasonlókat remélek a Liverpoollal kapcsolatban. De valóban el kell ismerni: Ferguson egy zseni. Riszpekt, Szőralex!