Idén 2010-hez és 2011-hez hasonlóan újra megkérdeztük mandineres bloggereinket: hogyan értékelik röviden a 2012-es évet? A napokban posztsorozatunkban válaszolnak kérdésünkre. Pintér Bence válasza.
*
2012 tökéletesen illeszkedik a rendszerváltozás utáni tékozló évek sorába. Aki még az év elején is hitt abban, hogy a fülkeforradalmi kormány majd idén hozza az új minőséget a magyar politikába, az mostanra nagyot csalódott. Aki továbbra is hisz ebben az új minőségben, az ugyanúgy elvesztette a kapcsolatot a valósággal, mint a kormány.
Ugyanakkor 2012 csak még jobban szembesített minket azzal, hogy ez a Fidesz már nem az a Fidesz. Inkább vonható párhuzam a kései kádárizmussal. Persze különbségek vannak: rendes választás történt 2010-ben, nem kékcédulás (kérdés, mi lesz 2014-ben); NER épül a kommunizmus helyett; és miközben csökken a rezsi és nő a minimálbér, nem nő az államadósság (micsoda csoda).
Alapvetően azonban errefelé masírozunk: az állandó, kényszeres csúsztatások, a kultúra és a közélet elárasztása a vezetőben és a pártban hívő ostobákkal (Kerényi, Fekete, stb.); a jól szervezett és finanszírozott Békemenet felmagasztalása és kitüntetése; a jogi környezet önkényes átszabása; és a többi, és a többi. A nemzeti máz alatt ismerős formák, ismerős embertípusok (naná, ezek a figurák abban nőttek fel, abban éltek), ismerős hazugságok jönnek vissza, összefoglalva: a puha önkény elviselhetetlen súlya nehezedik újra Magyarországra.
Az ügynökkérdés még mindig rendezetlen; a gazdaságpolitika még mindig kiszámíthatatlan (és vajmi kevés valódi sikert tud felmutatni); a kormány politikai kultúrája még mindig katasztrofális a kommunikációjával egyetemben; a felsőoktatás romokban; a nyugdíjak pedig még mindig emelkednek. Azok mondjuk örökké.
Szerintem meg kéne egy rendes konzervatív párt.
