Keddi posztunk hozzászólásai között sokan kérdezték, hogy érdemes-e Gyurcsány Ferenc vagy akármelyik politikus évekkel ezelőtt született szakdolgozatával foglalkozni, van-e ennek bármilyen jelentősége? Meggyőződésem, hogy igen. Sőt: kifejezetten hasznos (legyen szó fideszes, szocialista vagy akár kádéenpés dolgozatról).

  Mert mikor kerülnének amúgy szakdolgozatok vagy diplomamunkák címlapra a napi sajtóban? Pedig kétségtelenül fontos kérdésről van szó. Ha napokig, hetekig, esetleg hónapokig napirenden marad a téma, akkor sok-sok diák nem az egyetem vagy a főiskola első évfolyamán találkozik majd azzal először, hogy a máshonnan átvett gondolatokat-szövegeket szigorúan hivatkozni kell és hogy a szakdolgozatot tisztességesen meg kell írni. Hogy aki plagizál, úgy járhat, mint Pali bácsi, vagy aki silány dolgozatot ír, olyan lesz, mint Feri bácsi.

  Hasznos, mert jó eséllyel visszaszorítja a felsőoktatástól ma sem teljesen idegen, papírt/fokozatot teljesítmény nélkül jelenséget. Mind a hallgató, mind az oktató/vizsgáztató kétszer is meggondolja ezek után, hogy érdemes-e lepapírozni okosba' az egészet, eltekintve az érdemi teljesítménytől.

  És végül azért is hasznos, mert azt mutatja, hogy a politikusoknak a jogi felelősségen sokszor túlmutató erkölcsi felelőssége is van, olyan tetteknek is lehetnek politikai következményei, amik nem sértettek jogot, csak erkölcsöt. 

  Végül álljon itt egy klasszikus tisztesség-ügyi videó, egyenesen az Országgyűlésből: