Nemrég hazájában, Németországban turnézott kedvenc legfőbb teokratánk. XVI. Benedek pápa látogatásához nem sok reményt fűztek a lapok, előre kudarcot várva. Így volt ez a brit út kapcsán is, ahol kiemelték az angol társadalom szekularizmusát és a katolikusok kisebbségi mivoltát. Hasonló jóslatok hangzottak el a madridi ifjúsági találkozóval kapcsolatban is. Apropó, Madrid: vajon miért van az, hogy ötezer alterszexuális tüntetése hír, kétmillió ember több napos együttléte pedig nem? Azt hiszem, krónikus aránytévesztésben szenvednek a média munkatársai. Berlinben például tízezer embert vártak a pápa elleni tüntetésre, amin végül háromezren jelentek meg.

  A pápa végül mindig sikeres út után repül haza, és nem csak a közjogi méltóságok udvariaskodó-megijedt diplomáciai fejsimogatásai és a kölcsönös tiszteletben tartás jegyében elmondott beszédeivel a zsebében. Az a helyzet, hogy 80 felett, egy ab ovo, létezéséből fakadóan anti-PC teokrata állam fejeként nincs mitől tartania. Hogy mennyire nem értik a világ diplomáciáját kitaláló Vatikánt a diplomaták, azt a WikiLeaks által kiszivárogtatott amerikai pápaválasztási előjelzések is mutatják, ahol pusztán kampányszempontokat sikerült mérlegelni.

  Ja, hogy a Vatikán meg az egyház, hála a Magasságosnak nem demokrácia, köztársaság, meg ilyenek? Hogy a választók száma kétszáz alatt van? És hogy a nevezett kétezer éves szervezetnek nem minél több ember bármi áron való megnyerése a célja, hanem a Tanítás őrzése, és a propaganda fidei csak eztán jön? Úgy látszik, ezt nem mindenki éri fel ésszel. Bocs, a legfőbb teokratának elsősorban nem horizontális, hanem vertikális megfelelési kényszerei vannak.

*

  A németeknél és osztrákoknál ugyanakkor mintha beakadt volna a középkori lemez, és továbbra is a guelf-ghibellin ellentét alapján működnének. Errefelé mindenki császárpárti, valahogy a pápaság még a katolikusoknak sem a kedvence.

  Istenről beszélni veszélyes, a pápa mégis kijelentette: nem igazán érdekli a vallási turizmus (ezt mondjuk mondhatná a kegyhelyek giccsárusainak is), ő Istenről jött beszélni. A pápa útjai ellen menetrendszerűen tiltakoznak a bal különböző színárnyalataiba öltöző gondolkodók, képviselők, értelmiségiek, nem volt ez másképp Németországban sem: mondván, vallási vezető ne jöjjön állami pénzen. Egyrészt azonban a Vatikán állam, az egyik legrégebbi Európában, persze ez nem nyugtatja meg a kedélyeket. Másrészt valamiért a dalai láma és mások látogatása nem kavarja fel ennyire a kedélyeket. Igaz, a pápa leszögezte, hogy nem államfőként, hanem vallási vezetőként jött, de ettől még államfő is, hiszen a két funkció egy testet takar, államfői mivoltja pedig vallási vezetői tevékenysége szolgálatában áll. 

  A zöldek azonban egy feléjük tett gesztus elől léptek el kivonulásukkal. XVI. Benedek ugyanis azt mondta, hogy „a német politikában a hetvenes évektől megjelenő ökológiai mozgalom, ha nem is tárta ki talán az ablakokat, mégis a friss levegő utáni kiáltást jelentette s jelenti ma is”, amit nem lehet nem figyelembe venni még akkor sem, ha túl sok benne az irracionalitás (vagyis a zöldmozgalommal sokszor éppen az ellenkező véglet miatt van baj: mintha tagadná az értelem központi szerepét).