„A világ, bármely pontját tekintsük, a bukás szélén áll, s az élet üzlet, mely a tényleges kiadásokat sem fedezi” (Egy igazán :(( idézet Schopenhauertől)

  Ön is unja már a lakáskultúra-magazinok tökéletesre suvickolt belsőit? Önnek is elege van a lezserkedő hipszterek öntetszelgő szubkultúrájából? Ön is szeretné az élet súlyát viszontlátni a design légiesen perfekt világában? Olvassa az Unhappy Hipsters blogot! Az unásig ismert dizájnfotókat houllebecq-i mélységű, hol ironikus, hol melankolikus, hol banális megfejtésekkel dobják fel, egy-egy derűs pillanatot szerezve minden megkeseredett lakáshitelesnek és pénztelen dizájnbloggernek.

  A magány egyszerű volt: az élet számtalan teljesítetlen elvárásával való szembesülés volt a legkeményebb:

  Négy órával később elérték az ösvény végét - hogy észrevegyék, a háznak nincs vízpartja:

  Még egy reggel egyedül az asztalnál, olvasva az újságot, reggelizve, és (mint mindig) elfojtott kétségbeesésben:

  A záróvizsga hetén elromlott ébresztőóra elromlása miatt frusztráltan számolta ki a nap pályáját, a homlokzat irányát és a fényáteresztést, hogy a bejövő napsugarak ébresszék a szundikálás végén:

  Miután ökotudatosságot prédikált mindenkinek, aki meghallgatta; remélte, hogy a láthatatlan autóút eltakarhatja a hatalmas belsőégésű motor miatti szégyenét:

  Túlárazott kamionos sapkák és dizájnbútorok: a recesszió előtti életük utolsó maradványai:

  Még mindig a bontásra vár:

  Nemzedéke legrutinosabb technozenésze volt. A Times bemutatta az új hollywoodi birtokát. De még mindig tudta, hogy teljes fejszőrzet nélkül a nője soha nem fogja szeretni igazán:

  És zárjunk Mobyval, ha már témánál vagyunk.