Heller: Szeretném, ha megmondanák
2011. április 21. írta: Zsigmond és Péterfy

Heller: Szeretném, ha megmondanák

  A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának

  Budapest.

  Mint az MSZMP tagja kommunista kötelességemnek érzem, hogy a Párt tudomására hozzam, hogyan látom ma utolsó három éves tevékenységemet, hol látok ebben olyan hibákat, melyekkel szembe kell néznem s melyeket ki kell javitanom.

  Kérdezhetnék, és joggal, hogy miért nem előbb fordultam a Központi Bizottsághoz vagy egyéb pártszervekhez? Részben azért, mert csak fokozatosan jöttem rá hibáimra és egészen az utóbbi időkig ezek teljes mélységükben nem világosodtak meg elöttem. Nagy segitség volt hibáim felismerésében, hogy ezt az utolsó esztendőt középiskolában töltöttem, ahol a kis pártcsoport áldozatos hétköznapi munkájában egész kézzelfogható valóságában tárultak elém azok a nehéz feladatok, melyeket a kommunistáknak hazánkban meg kell oldaniok s igy volt alkalmam elszégyelni magamat azokon az ideologiai nüansz-fenntartásokon.- Nehezítette hibáim felismerését, hogy ezt gyakran olyanok követelték tőlem, akik az ellenforradalom idején éppen nem párthüen viselkedtek. Kispolgári magatartás volt ezért ettől viszolyognom, hiszen hibáim beismerésével nem egy-két embernek, hanem a pártnak és saját kommunista lelkiismeremnek tartozom.- Végül, egy ideig azt reméltem, hogy felsőbb pártszerveim maguk fognak hibáimra rámutatni s igy nem hagynak egyedül a velük való vivódásban. Miután erre hiába vártam, most már tovább nem várhatok.

  Szeretném politikai hibáimnál kezdeni. Mindenek előtt: az 1956-os évben rendkivül alábecsültem az ellenforradalmi veszélyt. Ugy láttam, hogy egyenlőre a főprobléma a régi hibák leküzdése s csak ez után kerülhet sor a feltámadt jobboldal elleni harcra. Nem vittem át gyakorlati térre azt a helyes elvet, hogy a kétfrontos harcot mindig együtt és egyszerre kell vivni, s hogy hazánkban az ellenforradalmi polgári restauráció a főveszély. A kitört ellenforradalom csattanósan cáfolta meg álláspontomat. Mégsem vontam le belőle a szükséges következtetéseket. Az ellenforradalom leverése után éppen ugy jobban féltem a régi hibák feléledésétől, mint az ellenforradalmi revizionizmustól.

  Magát az ellenforradalmat is egy ideig helytelenül értékeltem. Leverése előtt, igaz, tisztában voltam ellenforradalmi jellegével és legfőbb célkitűzésének a kommunista párt ujjászervezését tartottam, de leverése után részben lakkirozni kezdtem - bizonyos ideig még egy forradalmi szakszáról is beszéltem, - másrészt ugy véltem, hogy belső erőből is le lehetett volna verni. Ez a politikai alapmagatartás volt az oka, hogy nem vettem aktivan részt a párt megszervezésének nehéz napjaiban s az objektiv felülállás pózát öltöttem magamra olyan időben, mikor minden emberre szükség volt. Március lett, mire eljutottam odáig, hogy lássam, a párt lényegében helyes politikát folytat és a pártban van a helyem. Ez a felismerés és a pártba valóm belépésem azonban koránt sem jelentette minden hibám felszámolását.

  Mindenek előtt azért nem, mert a XX. kongresszussal lezárt történelmi korszak hibái számomra is nagy megrázkódtatást okoztak. Ezek a hibák nemcsak politikai, hanem elméleti kérdéseket is felvetettek, melyekkel, mint marxista filozofusnak, szembe kellett néznem. Igaz, tudtam, hogy e hibák egy része legalább történelmileg sz ükségszerü volt s hogy történelmileg végérvényesen tulléptünk rajtuk. Mégis páni félelemmel rettegtem a régi hibák felujulásától, s ha eszemmel tudtam is, hogy nem ismételjük meg őket, lelkem mélyén nem biztam ebben eléggé és ezt többször baráti társaságban kifejezésre is juttattam. A régi hibák felujulásátol valo páni félelem érzéketlenné és gyakran teljesen védtelenné tett a revizionista érveléssel szemben. Ugyanennek következményeképpen egyetemi munkámban is számos hibát követtem el. Nem szögeztem le hallgatóim előtt egyértelmüen revizionizmus-ellenes álláspontot az egyes konkrét elméleti és gyakorlati kérdésekben. Részben, mert magam sem alakitottam ki ilyen álláspontot, másrészt, mert ott, ahol konkrétem a revizionizmus ellen harcoltam is, mégis kerültem a "revizionizmus" szóhasználatot nehogy a dogmatizmus hibájába vagy akár gyanujába kerüljek. Igy a marxizmust puszt elméleti tudományként kezdtem kezelni, melyet a napi politikai harcoktól távol lehet tartani, sőt, csak igy lehet megőrizni. Bizonyos, hogy igy a párt harcainak szélére sodrodtam, ahelyett, hogy benne maradtam volna a fősodrában. Ezzel bizonnyal alkalmat adtam arra - bár konkrét esetről nem tudok,- hogy ellenzéki elemek nevemből zászlót csináljanak.

  Még egy politikai hiba vonult végig egész pályafutásomon. Ez a pártmunkások lebecsülése. Miután éppen a párt jóvoltából volt alkalmam arra, hogy egész időmet tanulásnak szenteljem, gyakran felülről kezeltem olyan elvtársakat, akik, ha esetleg kevesebb filozofiatörténeti munkát olvastak is, de mindig egész tevékenységüket a párt mindennapi munkájának szolgálatába állították. Az ellenforradalom napjaiban nagyon is éreztem ennek a magatartásnak helytelenségét, de a közös veszély multán régi hibám felujult. Anatol France szavaival szeretném kifejezni azt, amit ma erről a kérdésről gondolok: "A politika legyen a legjobbak része, minthogy ez a legjobbik rész... Nem ismerek ostobább gőgöt, mint a teoretikusokét, akik, miután nem tesznek semmit, felsőbbrendüeknek hiszik magukat azoknál, kik mindent csinálnak."

  Politikai hibáim közép tartozik, hogy hosszabb-rövidebb ideig vak voltam ellenforradalmárokká vált volt barátaimmal szemben. Mészáros Istvánnal például csak akkor szakitottam meg - igaz, nem nagyon gyakori - levélváltásomat, mikor tudomásomra jutott, hogy elvállalta a disszidens irószövetség titkárságát, tehát, mikor árulóvá válása nyilvánvalóvá lett. Politikai hibám volt az is, hogy tul gyakran és tul sok helyen beszéltem arról, amiben hibát láttam, mindenek előtt vélt és valóságos személyes sérelmeimről.

  Most szeretnék rátérni ideologiai hibáimra. Megjelent munkáimban ilyen hibákat mai szemmel sem tudok felfedezni. Kosztolányi könyvem világosan és egyértelmüen a polgári értelmiség jellemtelensége, köpenyegforgatása ellen irányult. Elemzésem az ellenforradalom előtt, alatt és után, sajnos, tul sok alátámasztást is kapott. A polgári ideologusok ezt a könyvet igy is fogták fel és ezért is fogadták ellenszenvvel. Kiss Elvtárs tévesen vonatkoztatott egyes részleteket az ellenforradalom helytelen megitélésére minthogy a könyvet még 1956 januárjában adtal le a kiadónak.

  Koránt sem ilyen problémátlan az egyetemen kiadott etika jegyzetem. Egyetemi előadásaimat a már fent jelzett lelkiállapotban tartottam s igy természetes, hogy ennek az elvontabb ideologiai kérdések megoldásában is mutatkozott negativ hatása. Hozzá teszem, hogy akaratlanul. A hibákat / pl. az érdek-fogalom meghatározásában, cselekvés és megismerés viszonyának kérdésében, az erkölcsi választás megfogalmazásában, az államelmélet egyes problemáinak megitélésében / az tette lehetővé, hogy tulhangsulyoztam a morális szempontokat, egyes erkölcsi elveket elvonatkoztattam konkrét megjelenési formáitól, elsősorban konkrét osztálytartalmuktól. Hibáim egy részét részben magamtól, részben Bródy elvtárs kritikája alapján már falismertem és tavaly az egész anyagot ujra teljesen átirtam. Most azonban ugy látom, hogy maradt még benne jocskán javitanivaló. - Egész alapmagatartásomra jellemző volt az is, hogy jegyzetemben alig hoztam pozitiv példát a szocializmus és kommunizmus építésének problemaköréből. Ma ezen is szivesen segitenék, annál is inkább, hiszen a XXI. kongresszus számos, eddig rendelkezésünkre nem álló anyagot és elméleti megfogalmazást adott a szocializmus kommunizmusba való átmenetének korszakáról, s a mi pártkongresszusunk bizonnyal fog adni ilyen anyagot magyar vonatkozásban is.

  Mult esztendő telén irtam meg kis könyvemet a szociáldemokrata etikáról, melyben konkréten harcolok a revizionizmus és annak az etikában való megnyilvánulása ellen. Azon problemák megoldása, melyeket megoldani a II. Internacionale teoretikusainak nem sikerült, csak a marxizmus-leninizmus alapján lehetséges s ezt igyekeztem érvekkel alátámasztani. Ezzel a munkával kapcsolatban is szivesen fogadnám az elvtársak hozzáértő birálatát.

  Mindeddig csak a magam személyéről beszéltem, de nem szólam Lukács Györgyhöz való viszonyomról. A kommunizmushoz, a marxizmushoz és a párthoz engem nem utolsó sorban Lukács személye és munkássága vezetett. Lukács György az elmult két évben számos politikai hibát követett el. Lukács személyéhez való ragaszkodásom, munkássága iránt érzett tiszteletem hosszu ideig megakadályozott abban, hogy ezeket a hibákat észrevegyem. Ez is számos hibám alapja volt. Mikor pl. az egyetemen a filozofiai tanszék kisérletett tett a Lukács-vitára, én azon voltam, hogy ezt megakadályozzam, hogy a Lukács vita - melyet akkor helytelennek tartottam - ne kerüljön az egyetem falain belül. Ezzel kétségtelenül kontrakarikiroztam a párt szándékait és ártottam a párt politikájának. Ma már tudom, hogy ezt helytelenül tettem. Hogy ebben az önbirálatban mégsem elemeztem Lukács hibáit, hanem a magaméiról beszéltem, azért van, mert én ezeket a hibákat a maguk idejében helyeseltem, másokat is elkövettem és ezért utolsó lehetek, aki Lukácsra követ vethet miattuk. Ezért helyesebbnek tartom, ha birálatomat magamra korlátozom, magamra, akinek érdemeihez képest hibái nagyok.

  Kérem az elvtársakat arra, hogy segitsenek hibáim kijavitásában. Tudom, hogy anélkül, hogy a párt aktuális ideologiai harcaiban részt vennék marxista filozofus nem lehetek. Szeretném, ha megmondanák, mivel tehetnék bizonyosságot - nap napi pártmunkámon kivül - elhatározásom őszinteségéről. /Szivesen megirnám pl. etika jegyzetem önbirálatát, ha erre szükség mutatkoznék./

  Elvtársi üdvözlettel:

  Heller Ágnes

(Heller Ágnes MSZMP KB-hoz írt levelét a Magyar Hírlap tette közzé.)

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr192845342

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Boszorkányok márpedig vannak! 2011.04.21. 18:59:07

 Mindenki számára kötelező heller ágnes szöveg, amely mind gondolatiságában, mind nyelvezetében megalapozza a modern magyar etika művelésének rögös útján haladó progresszív értelmiségi erkölcsi attitűdjét:http://www.magyarhirlap.hu/belfold/heller_...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tevevanegypupu 2011.04.21. 23:08:18

Heller Agnes intelligens, muvelt, tajekozott no. Keptelenseg, hogy zsidosagaban erezze magat megbantva Orban Viktor vagy egyaltalan a fidesz kormany altal. A munkajaert felvett milliok miatt sem azert vizsgaljak az ugyet mert zsido - es mert veletlenul tobb filozofus is az aki reszt vett az ominozus palyazatban - hanem a kiutalt osszeg es a munka kozotti osszefugges torvenyesseget kifogasol(hat)jak. Sokkal inkabb erezheto Heller reszerol bizonyos sunyisag azzal az ervelesevel kapcsolatban, hogy a zsido embert tamadjak jogtalanul es nem azt a munkat amig elvegzett vagy nem vegzett. Es az ellenszenv amit erez iranta az ember, a tamadasok elsosorban ezert, es felelmetes brusszeli meg nemetorsagi szereplesei , manipulacioja miatt erik, nem is annyira a felvett milliokert. Azt ugyis tudjuk, hogy mar vissza nem adjak.

Zippora 2011.04.22. 00:04:19

Nem olvastam végig nyilván bölcs élettapasztalatról tanúskodó kommentjeiteket. Mindössze csak annyit mondanék, kívánom, hogy nektek ne kelljen hasonló dolgozatokat írnotok, ha meg akarjátok majd tartani a Mandinert. Vagy szimplán az állásotokat. Mert a legjobb úton vagyunk effelé. Ne legyen igazam.

osborne 2011.04.22. 00:20:08

@tevevanegypupu:

"Heller Agnes intelligens, muvelt, tajekozott no"

Ezzel még az elvtársnéni sem ért egyet:

Heller Ágnes: "Egy hülye nő vagyok" :)

www.fn.hu/kultura/20100127/heller_agnes_egy_hulye_no/

Alfőmérnök 2011.04.22. 00:34:01

@Zippora: "Vagy szimplán az állásotokat."

Ha egy vízvezetékszerelő, egy mozdonyvezető, vagy ne adj' Isten, egy orvos, aki a munkájával életeket ment meg, ír ilyet, azért, hogy megmaradjon az állásában, az megbocsátható.
De a bölcsesség szeretője?
Azért egy ilyen után ölég megalapozott a gyanú, hogy az illető nem nagyon szereti a bölcsességet, illetve nincs túl bensőséges viszonyban vele.

2011.04.22. 00:35:22

A vénasszony most azt hazudja, hogy nem ő írta a levél bizonyos részleteit. Igazi bolsevik: hazudozik rendületlenül, mindhalálig. Ez a legsajátabb tulajdonságuk.

No one was shot

Bell & Sebastian 2011.04.22. 00:55:18

Nemtom mérnem a Sorossal baszakodnak? Hamvassal ütni a nyanyát elég perverz gondolat.

Mongyuk minden komcsi írt pár olyan levelet a pártnak, amit utólag már nem tenne ki az ablakába. Abban a vallásban a gyónást helyettesíti. Általában feloldozás követte, megbocsátás és tiszta lap.

Olyan ez, mint egy kiragadott szó a szövegkörnyezetéből. Bármit jelenthet, ha ismeretlen marad a kerettörténet. Hogy a zsidók görcsösen kapaszkodtak/kapaszkodnak ebbe -az egyáltalán nem letűnt- eszmébe, annak is megvan magyarázata.

Nem kéne ezzel annyit foglalkozni, hacsak nem az a cél, hogy önként szívjon gázt és ugorgyon a lapátra, aztán zsupsz, be vele, igenyöst a búbos kemencébe!

'56 -ból mindenki felmond egy strófát, csak a teljes verset nem ismeri senki. De pont akkor volt Szuez és mi van, ha csak elterelték az orosz nagytesó figyelmét? Na, kik? Megszívatott a nyugat, de alaposan!

Még a ráutalást is -az Alaptörvényből- úgy basznám ki, mint macskát szarni! Kottára farizeus ármány az egész.

Oblomov 2011.04.22. 01:24:35

@csi:
A posztot "Zsigmond és Péterfy" írta, nem Heller.

sronti 2011.04.22. 01:55:40

@holdlátó: @Locassen:
Gondolom titeket már kértek ilyen levélre, de visszautasítottátok a megírását, és ezért akkora a mellényetek.

aristo · http://aristo.blog.hu/ 2011.04.22. 06:46:38

@Helyes Írás:
Igencsak veszélyes következményekkel járna ha az embereket "saját életpályájukon belül külön-külön szabad csak értékelni", ez esetben ugyanis ahány ember annyi életpálya és annyi erkölcsi mérce, ergo: nincs erkölcsi mérce.

Van ebben a levélben egy félmondat, ami - szerintem - a kulcsa az egésznek. Ebben Heller arra utal, hogy egy gimnáziumban tanít éppen. Mármost, ő nem szertetett gimnáziumban tanítani. A levél be nem vallott célja az, hogy - elnyerve a párt bocsánatát (vagy az illetékes elvtársét) - visszakerüljön az egyetemi katedrára. Fontosabb ez, mint a zsidóság, a kommunistaság, vagy a bölcsesség szeretete, egészen pontosan: csak ez fontos. Mert vélhetjük úgy, hogy e levél egy önmagával meghasonlott nagy egyéniség vívódásának dokumentuma, mi több erkölcsi nagyság ekkor azonban felmerül a kérdés: miért pont az MSZMP központi bizottságának címezték?

A levél éles fénnyel rávilágít Heller és elvtárai akkori és mostani álláspontjára: nekik, szellemileg és egzisztenciálisan egyaránt, a kulturális élet vezető posztjain van a helyük, nem holmi gimnáziumokban és azért, hogy odakerüljenek sutba vágnak erkölcsöt, önbecsülést, barátot, tanítót mindenkit. Ma sem a demokráciát, a szabadságot, vagy bármely más eszmét féltik, hanem a kulturális monopóliumot. Öregek persze és szánni valóak is talán, ahogyan ráncaik közül szól a fiatalos, forradalmi hevület, vegyük észre azonban, hogy szobruk talapzatát építik "ifjú szívekben élek s mindig tovább". Ha el kell hagyni a katedrát: nyomaikat is méltán elmossa majd az idő. Ezt nem engedhetik meg. Nem akarják, hogy annak lássák őket amik: egy balul sikerült, hazug és véres kísérlet jelentéktelen mellékszereplőinek. Csak úgy kerülhetik el, ha magukat taníthatják, "gondolkodási tradícióvá" válnak. Túl akarják élni magukat. Ha ehhez sutba kell vági történelmet, igazságot, etikát- hát sutba vágják, ha zsidónak kell lenni hát zsidók, ha anticionistának hát azok.

Erőszakkal kerültek hatalomra és a hatalom megőrzéséhez ma sem riadnak vissza az erőszaktól. Mára ez az erőszak persze csak verbális, hiszen átlépett rajtuk nagy szerelmük a történelem. De ne legyenek illúzióink: ma is megtennék ugyanazt, mint egykoron, készen állnak bármire, hogy megmenthessék szánalmas "életművüket", a baloldali progressziót, mindegy ki képviseli azt, egy kicsi kövérkés kopasz, vagy egy nagy orrú nyakigláb.

Locassen 2011.04.22. 06:51:13

@sronti: hát az tuti, hogy én soha nem írnék olyan levelet, amiben a pártkarrierem megmentéséért hátba szúrnám a barátaimat és a tanítóimat.

különben meg a kérdésed azt sugallja, hogy egy adott helyzetre vonatkozó élettapasztalat nélkül nem lehet eldönteni, hogy valami helyes, vagy helytelen? mert akkor ad absurdum minden gyakorló bírónak végig kellene próbálnia a Btk. összes tényállását, hogy megfelelően ítélkezni tudjanak.

tevevanegypupu 2011.04.22. 06:57:51

@osborne:

Hat hogyne, egyetertunk, valoban hulye, ez fuggetlen eszbeli kepessegeitol.Sot nyugodtan nevezhetjuk ostobanak is.

tevevanegypupu 2011.04.22. 06:57:51

@osborne:

Hat hogyne, egyetertunk, valoban hulye, ez fuggetlen eszbeli kepessegeitol.Sot nyugodtan nevezhetjuk ostobanak is.

stratez 2011.04.22. 07:09:37

Az már csak igazán hab a tortán, hogy a Lukács-iskolában láthatóan nem tanítottak helyesírást (ami most nagyon trendi a baloldalon, ha Schmittről van szó), sőt szegény Anatol(e) France-t sem. Persze az ember ilyen apróságoktól eltekintve még lehet világhírű filozófus, csak azt nem értem, hogy kaphatott katedrát egy gimnáziumban...

Kinyílott a pitypang. Megírom. 2011.04.22. 07:46:42

Egyrészt ez a vénasszony le van szarva.

Másrészt volt, aki nem írta meg az ehhez hasonló levelét (nem hagyta magát beszervezni), legalább az mondassék végre ki, hogy azokhoz képest ezek a levélírók ( beszervezettek, stb.) nem túl jó fejek. Konkrétan meg mondjuk, bár az az asszony sem a szívem csücske, de tegyük már egymás mellé Hellert meg Wittnert, és próbáljunk legalább az utánunk jövők fejében világos rendet vágni, nem egy ördöglakat ez.

Harmadrészt, és ez volna a legfontosabb, végre ne az ilyen magatartású senkik érvényesüljenek. Mert, ha bárki is úgy képzelné, hogy ez a múlt: téved. Magyarországon még mindig ez a magatartás az érvényesülés leginkább járható alternatívája. Meséljek, ki mindenki lépett be mostanában a Fideszbe?

sárkányfő 2011.04.22. 08:06:42

A mandiner (= bayerzsóti) ezzel a poszttal olyan undorító mélységbe fordult, amire szó sincs.

Hogy a gyűlöletkampányban eddig is keményen dolgoztatok a szarkenésben, a megalázásban, a folyamatosa hazudozásban, és a karaktergyilkosságban, pontosan egy ütemre lépve a fideszes lakájmédiával, az semmi ehhez képest.

Mindenki tudja, hogy ebben az országban diktatúra volt. Olyan diktátorok voltak, mint Kádár és pl. hű társa, Pozsgay. Embereket kínoztak meg, vetettek börtönbe, vagy öltek meg. Lehetett túlélni, de annak ára volt.
No mindegy. A belem kifordul tőletek.

dr.Bernardus 2011.04.22. 08:11:33

Nóván voz sot.
Nóván voz torcsörd.

Paranoid Android2 2011.04.22. 08:27:55

@sárkányfő: Örülök, hogy bolsi-ballibsi erkölcstelenségre mindig van felmentés.
Ez a nő az akadémiai állásáért, a meleg, csendes szobáért, a jóval magasabb fizetésért ízlelgette a bránert.
A pszichológia tárgykörébe tartozó kérdés, hogy miért szentelte életét egy számára felfoghatatlan és ismeretlen tárgy kutatásának. Az etikáról és morálról boncolgatásának.

Paranoid Android2 2011.04.22. 08:28:43

Az etika és a morál boncolgatásának.

TG69 2011.04.22. 08:34:28

@aristo: Márpedig elég gyakran teszünk így. Máskülönben Nagy Imrét ma is KGB-s senkiházinak tekintenék, aztán mégiscsak a forradalom egyik vezetőseként és mártírjaként tiszteljük. Tehát mindig van egy életút, amiben a honnan hová kérdése megkerülhetetlen. Erre tanít a keresztény etika is és ez így is van jól. És van fordítva is, van a ki vénségére hülyül meg teljesen, miközben fiatalkorában hős volt. Ekkor is mérlegelünk, hogy mi volt a fontosabb momentum és aszerint itélkezünk. Minden embere megbotlik valamikor, legfeljebb nem derül ki :).

Zippora 2011.04.22. 08:35:57

Néha olvassátok a Konzervatóriumot is. Néha nézzetek utána annak, amit leírtok. Néha kérjetek bocsánatot attól, akit besároztok.

konzervatorium.blog.hu/2011/04/22/heller_agnes_vedelmeben

Grift · http://gozdom.blogspot.com/ 2011.04.22. 08:40:18

@aristo:
az egyetemi katedra szerelmes szeretete és éppen ezért az érte való mindenre való hajlandóság nem csak a komcsikra, nem csak hellerre, hanem szinte minden egyetemi értelmisire jellemző. ilyenek.

tevevanegypupu 2011.04.22. 08:40:40

@sárkányfő:
Ez a level teny. Ha ezt maga nem latja es igy gondolkodik akkor maga nagyon elfogult. Nem az a bizonyos Kadareknak megirt level a legszornyubb az egeszben, hanem Heller Agnes mukodese a rendszervaltas utan ennek a levelnek tukreben. Pozsgay elvtars legalabb tartja magat a rendszervaltas utani megvaltozott vilagnezetehez. Heller ugyanolyan korlatolt, elvakult es gyulolkodo fasiszta maradt mint azok akikhez ezt a levelet irta.

sárkányfő 2011.04.22. 08:42:52

@Paranoid Android2:

Igazad van. Hellertől az egyetlen morálisan elfogadható cselekedet az lett volna, ha agyonvereti magát az ÁVH börtönében.
Idióta...

hé, mandiner, mi az árfolyam? Egy kis pofon Hellernek = egy kis megbízás, egy nagy gyomron rúgás = egy jó nagy megbízás? Hogy fizet a gyűlölet és a hazudozás?

tevevanegypupu 2011.04.22. 08:45:35

@Zippora:

Magabol hianyzik a morbiditas iranti erzek, ha ezt(konzervatorium) komolyan vette. Tenyleg komolyan vette?

neeskens 2011.04.22. 08:46:43

Annyira szuperelegáns a Magyar Hírlap részéről, hogy egy 80 éves testileg-lelkileg láthatóan megviselt öregasszony 50 évvel ezelőtti levelével igazolja önmaga morális felsőbbrendűségét.

Amin aztán a Mandiner válogatott úri közönsége - akik jórészének halvány lila fogalma sincs, hogy milyen diktatúrában élni - jókat csámcsoghat.

Csodálatosan ízléses így Nagypénteken.

Paranoid Android2 2011.04.22. 08:55:38

@sárkányfő: Kb annyira fenyegette az ÁVH akkoriban, mint most. Hithű komcsi volt végig, csak néha nem tudta követni elég gyorsan a politikai bizottság aktuális álláspontját.
De korrigált, még vagy húsz évig mindig visszanyalta magát.
Szerinted hányszor volt külföldön a hatvanas évek elejétől (nyugaton)?
És az idiótára válaszként:
prosztó (Hogy ritkán használt szavakkal színesítsük a társalgást.)

aristo · http://aristo.blog.hu/ 2011.04.22. 08:58:12

@TG69: Nem tudom, kövezzenek bár meg, de én Nagy Imrét továbbra is egy "KGB-s senkiházinak" tartom, a forradalomhoz semmi köze nem volt, kullogott az események után, egyetlen érdeme, hogy emberként tudott meghalni, dehát a nürnbergiek többsége is így tett. Megbocsátani a beszolgáltatások alatt megnyomorított, meggyilkolt parasztok (vagy ha nem hisz az örök életbe, akkor hozzátartozóik) bocsáthatnának meg neki.
@Grift: Ebben magának nagyrészt igaza van, csak most pont ezeknek egy sajátos fajtájáról volt szó.

TG69 2011.04.22. 09:07:23

@aristo: Volt egy beszéd, amiben ez volt :

"Nagy Imre, Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maléter Pál, Szilágyi József a magyar függetlenségért és szabadságért adták életüket. Azok a magyar fiatalok, akik előtt ezek az eszmék még ma is sérthetetlenek: meghajtják fejüket emléketek előtt.

Nyugodjatok békében!"

Tehát itt van egy nemzeti konszenzus, de nyílván vannak egyéni értékitéletek is.

buckafej 2011.04.22. 09:11:56

@neeskens:
Ez a testileg- lelkileg megviselt öregasszony még elég energikus ahhoz, hogy végigiturnézza a világot, Brüsszeltől Budapestig, és hazudozzon, vádolja a magyar kormányt, és nyíltan támogassa a gazember Gyurcsányt.
Mivel demokrácia van, megteheti.
De akkor ne sértődjön meg, ha a szólásszabadság jegyében ő is kap a szarból, amit másokra dobál.
Nem lehet másokat mocskolni, közben kényeskedni!

Oblomov 2011.04.22. 09:40:25

@Paranoid Android2:
A 68-as tavasz miatt Heller/Fehér visszaadták a párttagkönyveiket.

Sruttyenbacker 2011.04.22. 09:48:24

Azért becsülöm Hellert, mert képes volt felismerni a hibáit, azokat korrigálni, megtalálni a helyes utat. Ellentétben Orbánnal, aki jó úton indult el, aztán megtévedt és most kóvályog, mint gólyafos a levegőben. Azok az emberek, akik most Vitya mellett állnak készíthetik az A4-est, meg a tollat, hogy megírják politikai tévelygésük történetét és bocsánatkérésüket a néptől. Aztán szórjanak hamut a fejükre és térdepeljenek kukoricára. Ez a minimum, amit megehetnek a nép ellen elkövetett bűnükért.

devuscka 2011.04.22. 10:01:27

Bocsánat , de ez a 'pici néni' végig ródsózta az elmúlt hetekben Európa jeles fórumait. Agresszív módon. Többek között az EU parlamentet is. Összeköttetései révén ott ártva Mo-nak, ahol tud. (zsidóságára hivatkozva próbálja igazolni, a magyarok antiszemiták vádat )
Nem egy öreg otthon 'kötögető' nénikéről van itt szó, aki elhunyt férje után szipog.
Ha ilyen lenne, akkor nem került volna napvilágra ez a gyalázatos levél.
Nem menti fel, hogy félelemben kelt. Milyen félelmei voltak neki akkor? Másokat kivégeztek, és még másokat börtönbe vetettek abban az időben.
Aki ezzel 'védi' őt, az tessék ezt megbeszélni az arccal lefele fordított, kezüket összedrótozva, jeltelen sírba eltemetett áldozatokkal. :-(

Most bebizonyosodott, hogy a sors és az égiek kiszámíthatatlan összjátéka alapján mégis csak valaki bele tud lépni ugyanabba a folyóba.
(1956 és ennek 50.évfordulóján elkövetett rendőrterror megítélésének/megvédésének/ hasonlósága nála)
A jellemtelenségét csak kiemeli, hogy ezek után elhunyt férjére kenné az egészet levelet.
Szomorú és szánalmas ez az így együtt.

jenőke 2011.04.22. 10:09:30

A Wikipédiából: ’’’’Heller Ágnes a Budapesti Iskola megalapítójának, Lukács Györgynek tanítványa lett az ELTE Filozófia Tanszéken. Politikai okból mindkettőjüket eltávolították 1958-ban, 1958-1963-ig Heller középiskolában tanított. 1963–1973-ig az MTA Szociológiai Kutatócsoportban dolgozott. 1955-ben elérte a kandidátusi, 1968-ban a filozófia tudományok doktora (DSc) fokozatot. A gondolkodás szabadságának korabeli erős korlátait nem tudta elfogadni, ezért megfosztották állásától. Pár évig fordításokat vállalt, abból tartotta fenn magát, majd 1977-ben egy hosszú „tanulmányútra” indult, azaz emigrációba vonult.’’’’
Más:
Aczél Endre: ’’’’’Annak idején, a „fordulat éve” körül – aminek, ha jól számolom, bő hatvan éve már – ugyancsak nehézkesen indult be a glóriaszövés Rákosi Mátyás feje körül, de a 60. születésnap táján (1952) már feltartóztathatatlanná vált. Csoóri Sándor egy versében az ő énekes kismadarát Rákosi elvtárs ablakába küldte, elmondandó, hogy idővel nem a madár, hanem majd ő személyesen megy ama ablak alá, Rákosihoz, s „a színe előtt teszek hitet rája: én leszek a leghűbb ifjú katonája”.
A hódolat mindeme kifejezéseit röpke egy év múltán (időközben meghalt Sztálin) a Csoóri társaságában mutatkozó, módfelett népes író- és költőtársadalom levetkezte, s további három év múltával utálkozva illett elfordulnunk attól, ami a keresztségben a „személyi kultusz” nevet kapta.’’’’’

Vannak körülmények, amelyeket egyHírlap sem hagyhat figyelmen kívül.

stratez 2011.04.22. 10:31:46

@Zippora: Nem kellene nektek nevet változtatni? Konzervatórium helyett, mondjuk, Szocitórium, esetleg Posztkomcsitórium. Ezt a senkiházi szipirtyót véditek, aki lehazudja a világ előtt a kilőtt szemű, félholtra vert embereket, aki erkölcsi etalonnak hiszi magát, miközben egy erkölcsi hulla, amiről a bizonyítványt maga állította ki már 1959-ben. Konzervatórium helyett akkor már inkább eredetiben olvasom a Népszavát, meg Albán urat. Azok legalább nem álcázzák magukat, azok, amik.

Oblomov 2011.04.22. 10:38:19

@sárkányfő:
1942-ben ismertem meg Dániel Zoltánt. Egy ismerősöm, név szerint Galván Tivadar mutatott be neki ...

Kár, hogy nem Dr Kotász jegyzi ezt a posztot. Kis kikacsintás lehetett volna a polgári andörgrandtól. :)

Helyes Írás 2011.04.22. 10:39:42

@aristo:

„Igencsak veszélyes következményekkel járna ha az embereket "saját életpályájukon belül külön-külön szabad csak értékelni", ez esetben ugyanis ahány ember annyi életpálya és annyi erkölcsi mérce, ergo: nincs erkölcsi mérce.”
Valóban, ahány ember, annyi életpálya, de miért lenne annyi erkölcsi mérce? Ez nem logikus. Ne a mérce legyen relatív, hanem a mérések eredménye árnyalt.
Én nem azt írtam, hogy az „embereket” kell a saját életpályájukon belül külön-külön értékelni, hanem azt, hogy a két emberfajtát.

Ha a rendszerváltozás előtti társadalomról beszélnénk, akkor egyetértenék azzal, amit a számba adsz. Akkor már tapasztalataim szerint nem voltak közöttünk (felettünk) bolsevik típusú nyerskommunisták, olyanok, akik koncepciós perekben magukra vallottak volna a pártért és a hitükért. Karrieristák voltak egytől-egyig, de nagyon eltérően viselkedtek. Nem mindegy, hogy volt-e valamilyen ügyük (Bibói értelemben), nem mindegy, hogy védték-e a másképp gondolkozókat vagy feljelentették, méltányosak voltak vagy törtetők, stb. Nagyon nem volt mindegy, és ma sem lenne szabad, hogy mindegy legyen, nem lenne szabad párttagság vagy betöltött szerepek és funkciók szerint összemosni, azonos polcra tenni az embereket. Azért nem, mert itt Magyarországon volt választásuk, ha sokszor szűk mezsgyén is. (Még a megzsarolt kisbesúgók között is voltak olyanok, akik elmondták egy általuk tisztelt személynek a helyzetüket és együtt keresték a tisztességes megoldást. Kettőt is ismertem ilyet.)

A hívő kommunista és a náci szerintem súlyosan frusztrált embertípus, akár a gyűlöletbe, akár a megváltásba merevedik bele. (Legtöbbször mindkettőbe.) Ezért különböztetem meg őket az ilyen betegséggel kevésbé terhelt, normális erkölcsű és gondolkozású emberektől. (Ötödik pecsét.) Életpályájuk során sokan kigyógyulnak a frusztrációból, s nekik joguk van ahhoz, hogy a teljes életpályájuk alapján ítéljük meg őket. S ebből a szempontból Heller Ágnes szerintem pozitív példa. Hány olyan, fiatal korában hozzá hasonló embert ismer(t)ünk, aki később bősz karrieristaként keserítette mások életét. Viszont azért írtam, hogy sértő az összehasonlítás Hamvas Bélával (vagy Bibóval), mert nem relatív az erkölcsi mércém. Ám mégis tisztelem az olyan embereket, akik nyíltan leszámoltak a múltjukkal és képesek róla őszintén és kritikusan beszélni, mert ez komoly személyes teljesítmény. Ilyen volt Donáth Ferenc vagy Hegedűs András, akikkel volt szerencsém találkozni és ilyen Heller Ágnes is. Ezért tartom méltatlannak a régi személyiségével való sározását.

Elegendő, ha a mai személyiségét és álláspontját támadjuk és vitatjuk. És így lenne tisztességes. Még azt is inkább megengedem, hogy ellenzéki pozícióban, ill. lelki beállítottság állapotában elővegyük és felhánytorgassuk a hatalom kegyeltjének múltját. De hatalomközeli státuszból vagy a hatalmat gyakorlókkal való szellemi rokonság állapotában? Ez bizony viszolygást kelt bennem. Ilyen nézőpontból csak érvelni szabad. Erkölcsileg csak így maradhatunk tiszták.

A további mondandódból, a mai baloldali tradíció jellemzéséből számos megfogalmazással egyetértek. Az absztrakció szintje azonban túl magas, a véleményed túl sommás és általános, ezért nem lehet igaz. A másik észrevételem: ha valakit, valakiket jellemzünk, kritizálunk, nem tekinthetünk el attól, hogy mit gondolnak magukról, hogyan jellemzik ők magukat, milyen kimondott, ill. beleérzően megérthető félelmeik és előfeltevéseik vannak. A beleérzéstől soha ne tekinthetünk el, mert az a valódi megértés kulcsa. Mert egyébként a nekünk nem tetszőkre bizonyos jellemzőik önkényes értelmezgetésével bármit rá lehet „bizonyítani”. Ahogy a baloldali tradícióhoz tartozók oly gyakran teszik ezt velünk, amikor pl. lefasiztáznak, lenáciznak, leantiszemitáznak, leautokratáznak bennünket.

(De lehet, hogy én csak egy hülye weberiánus vagyok, aki szégyelli magát, amikor mások faszoznak, fölényeskednek és szitkozódnak, még ha a nagy szövegóceánba vesző, mulandó kommentekben is teszik.)

aristo · http://aristo.blog.hu/ 2011.04.22. 11:30:46

@Helyes Írás:
Az első néhány sort félreolvastam valóban. Elnézést.

Ami a továbbiakat illeti. Véleményem szerint nem tekinthetünk el valamiféle "absztrakt" elítéléstől, egészen egyszerűen azért nem, mert az egyén szintjén valóban van mentség mindig és mindenre. Karel Čapek írt egy gyönyörű novellát, ahol a rablógyilkos túlvilági perében Isten csak tanú, mert ő tényleg mindent tud az illetőről, így nem tudná elítélni. Véges lények vagyunk véges ítéletekkel, melyek szükségképpen kontingensek, azonban nem tudunk másként rendet tenni magunk körül. Tudom én, hogy a vagy-vagy logikája se nem keresztényi sem nem "helyes" - a szó teljes értelmében, azonban szükségszerű, mert nekünk kell elválasztani a búzát az ocsútól, senki meg nem teszi helyettünk. Hogy Heller, hol és mikor szakított a "múltjával" sehol sem olvastam tőle ilyet. Azt olvastam, hogy már nem hisz a marxizmusban. Az ő múltja azonban nem a marxizmus múltja, hanem kommunista intrikáké, feljelentéseké és hatalmi-ideológiai törekvéseké és valami különös közép-Európai fenoméné, melyet - jobb híján - marxizmus-leninizmusként aposztrofálhatunk. Ez nem hogy Marx intenciótól, de még leírt mondataitól is távol esett a legtöbb esetben. Ezekkel - egyébként - nem lehet "szakítani", csak úgy. Mi lett volna, ha Szálin 52-ben feláll és azt mondja "sajnos tévedtem" - akkor ő szakított a múltjával és immár igényt tarthat megértő értelmezésekre?

Az utolsó bekezdésével tökéletesen egyetértek. Magam igyekszem is kerülni ezt, persze emberek vagyunk...

caralho voador 2011.04.22. 11:36:32

@neeskens: ez a finnyásság mindig csak a testileg-lelkileg megviselt kommancs múmiák esetében jelentkezik, a testileg-lelkileg megviselt, 120 éves náczikok előrángatásakor sosem.
Ezeket az embereket már rég ki kellett volna kúrni a közéletből, kiközösíteni, akkor nem kéne ilyen dokumentumokat sem előkaparni.

Robinzon Kurzor 2011.04.22. 12:43:38

Hellerrel nem az a bajotok, hogy komcsi volt, hanem hogy nem hódolt be Orbánnak.

Ha a komcsiság lenne a baj, akkor nem lehetne kedvenc házi történész Kun Miklós.
(És az ő Kádárhoz írt feljelentő leveleit hozná a Magyar Hírlap meg a Mandiner.)

Ha a komcsiság lenne a baj, akkor nem lehetne alkotmányozó Pozsgay.

Ha a komcsiság lenne a baj, akkor nem lehetne államtitkár Gubcsi.

...

Konklúzió: semmi bajotok a komcsikkal, ha behódoltak.

Sőt, semmi bajotok a kommunizmussal, ha ti csinálhatjátok.

neeskens 2011.04.22. 13:01:21

@caralho voador: ó bazmeg nem Hellerről van itt szó, mégcsak nem is a vén komcsikról, vagy nácikról.

Erről az elvtelen seggnyalásról, dörglödző szervilizmusról meg az erkölcsi non plus ultráról, amiben tetszelegtek. Hellert legalább fenyegette a szabadságának, vagy az egzisztenciájának az elvesztése, amikor ilyeneket írt. A Magyar Hírlap újságíróinak, meg a többieknek már ennyi sem kell. Egy kicsit jobb pozícióért, valami asztalról leesett maradékért bármit megírnak bárkiről. Aminek aztán itt hangosan lehet örülni a kommentekben. Az unatkozó jobboldali irodisták erkölcsi ítéleteket oszotogatnak a neten kávészünetben.

Félre ne érts, ugyanaz a tempó a másik oldalon is. Csak a hányinger kerülget ettől.

tevevanegypupu 2011.04.22. 13:04:05

@Robinzon Kurzor:

Az erdekes az egeszben az, hogy soha, sehol nem lattam Orbant olyan gyulolkodo, eltorzult arccal beszelni senki ellen mint Heller Agnest.Ha jol emlekszem Orban soha, egyetlen szoval nem is bantotta ot, vadaskodasaira nem valaszolt, Agnes asszony barhol, barmit mondhatott ra mindenfajta retorzio nelkul. Nagyon sokan nem szeretik Orbant, de ezek kozul nagyon sokan nem is keveredtek olyan gyanus anyagi visszaelesekbe mint ezek a filozofusok. Nem az a problema - bar jo lenne ugye errefele terelni a kozvelemenyt - hogy Heller utalja Orbant. A problema az, hogy nem kepes megmaradni Orban kritizalasa mellett, hanem egyre vadabbul belehajszolja magat valami egyetemes gyuloletbe.

jenőke 2011.04.22. 13:05:28

@Robinzon Kurzor:
Most az következik, hogy a diktátor Robinson pénteken Pénteket elkezdte kizsákmányolni, és egyeduralmat gyakorolt egy egész szigeten.

Robinzon Kurzor 2011.04.22. 13:20:24

@tevevanegypupu:

Egyrészt ebben egyetértünk, másrészt Orbánnak megvannak az eszközei pl. ez a poszt, meg a cikk, ami alapján született.

Ehhez még csak az sem kell, hogy bárkinek odaszóljon, ezek már jól működő reflexek ... pont mint a Kádár-rendszerben, vagy az ostorozott "ballib" médiában.

Helyes Írás 2011.04.22. 13:29:01

@aristo:

Rendben! Mások a beállítódásaink és a gondolkozási módszereink. Ez természetes. A megértő szociológia híveként sem tagadom az absztrakt gondolkodás, az esszé létjogosultságát, csak úgy vélem célszerű óvatosnak lenni vele. De hát ezt nem itt kell megvitatni.

Nem akarom magam Heller életútjának és életművének ismerőjeként feltüntetni, mert nem vagyok az. Olvastam tőle néhány számomra izgalmas írást, ami megfogott. Nem marxistákat, mert az a típus sohasem kötötte le az érdeklődésemet. Úgy gondolom, ha egy filosz elhatárolódik a marxizmustól, akkor szakít annak politikai kifejeződésével a kommunistasággal is. Aki kritikusan tud beszélni a kommunista mivoltáról, az az én szememben meghaladta azt, akkor is, ha a régi és az új személyisége és gondolkozása között számos átkötést vehetünk észre. Ezzel már az új karakterét kritizáljuk.

A 80-as évek szamizdat olvasójaként úgy emlékszem, a 70-es évek végén a Lukács-iskola jelesebbik része, Kis Jánostól Bence Györgyön át Heller Ágnesig és Fehér Ferencig (és Vajda Mihály) látványosan és abban a helyzetben katartikusan leszámoltak a múltbéli gondolkozásukkal és új politikai cselekvést is vettek magukra. Ennek akkor óriási felszabadító ereje volt (a mai értelemben konzervatív gondolkozási hagyományokhoz közel álló fiatalokra is). Bárhogy ítéljük is meg ezt utólag, bármi nőtt is ki belőle később, és bárminek is érzékeljük ma az akkori cezúra következményeit, az a jelenség és jelentőség eltagadhatatlan, ill. ha eltagadjuk, történelemhamisítást követünk el. Azt, hogy ezen a fórumon szinte nincs nyoma az ilyen tartalmú kiegyensúlyozott értékelésnek, és mindenki az aktuális felháborodásaiból indul ki, az életkori tényezővel magyarázom.

Jó kérdés, hogy mi lett volna, ha Szálin 52-ben feláll és azt mondja, tévedtem. A Sztálinok nem szoktak ilyet csinálni. Kutatok az emlékezetemben és egyetlen ehhez hasonló eset jut eszembe: Trockij. Őt közvetlenül és közvetetten is hatalmas, hatalomban elkövetett bűnök terhelik. Nincs is rá bocsánat, nem is értékelhető át az életútja – bár kétségtelen, a „progresszív baloldalon” egyesek megkísérelték – a szememben ott ül Uljanov és társai mellett a vádlottak padján. Azt hiszem, itt a kettős határ: ült-e a hatalomban és milyen bűnöket követett el.

Itt van az általam már emlegetett Hegedűs András. Ült a hatalomban, de tudjuk, hogy báb volt, s nem volt ideje közvetlen bűnöket elkövetni. Később számos alkalommal hallottam előadni. Mindig egyértelműen és keresetlen szavakkal ítélte el akkori önmagát és kért bocsánatot akkori szerepéért. És tanúságtételével hozzájárult ahhoz, hogy jobban értsük a kommunista hatalom természetét. Azt hiszem, ilyen esetekben sohasem kerülhetjük el a konkrét személy konkrét értékelését. Heller Ágnes esetében is így kellene eljárnunk. Tegye meg ezt egy avatott személy.

Oblomov 2011.04.22. 13:41:44

@tevevanegypupu: "... mindenfajta retorzio nelkul."

Úgy van. Orbán közé is lövethetett volna. :)

tölgy · http://konzervativok.blogspot.com 2011.04.22. 13:57:29

@Helyes Írás: Trockij hol írta-mondta, hogy "tévedtem és bocsika"?

TG69 2011.04.22. 14:02:20

@Helyes Írás: Az, hogy a mostani reakció ilyen heves és hogy nincs benne kiegyensúlyozottság, az nem életkori sajátosság, hanem egyszerűen ostobaság, igénytelenség és egyfajta emocionális kötődés a csoporthoz.

Helyes Írás 2011.04.22. 14:59:48

@tölgy:
Persze, hogy nem mondta. Túlzás még hasonló helyzetként is leírni. Szembeszállt Sztálinnal és mondott mindent, meg annak az ellenkezőjét is. Akkor úgy fordítom: idős korában a helyzeténél fogva akár meg is tagadhatta volna az életművét, az nem változtatna a megítélésén.

osborne 2011.04.22. 15:50:24

@tevevanegypupu:

Mondjuk tényleg, tegnap még nem ő írta a levelet. Ma már bevallja, igen. És csak kicsit hazudott, nem nagyot!

Heller: Kicsit hazudtam, nem nagyot

www.hirtv.hu/belfold/?article_hid=374375

tevevanegypupu 2011.04.22. 16:05:58

@Robinzon Kurzor:

A vezetoket - barhol a vilagban es barmilyen rendszerben - a kornyezetuk rontja el. Nagyon kevesen vannak, a jobb izlesueket meg kifejezetten zsenirozza, ez a rettento tulbuzgo alazat, az, ahogy csuszomaszo modon a kedvuket keresik. Szilard meggyozodesem, hogy sem Orban de meg Gyurcsany sem igenyli az ilyesmit. A baj az, hogy nem is tiltakoznak tulzottan ellene, mert egy-egy nagyon hizelgo iras a rajongokat meg inkabb rajongova teszi, gondolkodas nelkuli fan-okka. Gozom sincs, hogy Hellernek valoban meg kellett-e irnia ezt a levelet, tenyleg eletveszelyben volt-e vagy csak kisse visszabb csusztattak a szamarletran es azert folyamodott ilyesmihez. Deryt meg Eorsit leultettek, nehany berzenkedo "csak" gimnaziumban" tanithatott, nyilvan voltak fokozatok. Az igazi pelda Nagy Imreekkel statualva lett, a tobbiekre pedig talan ra lett bizva, hogyan visszakoznak forradalmarbol ellenforradalmarra..Itt most persze a belso korre gondolok, az orszag lakossagaval nagyon megfizettettek a forradalmat. Es ez a rendszervaltas is mintha ugyanugy meghagyta volan ezeket a hatarokat. A tarsadalomnak nem sikerult megbekulnie, ugyanugy megvannak a - ertse mindenki ahogy akarja - a kulonbozo "fajtak". Suba subahoz, guba gubahoz..

tevevanegypupu 2011.04.22. 16:08:27

@Oblomov:

Orbant valoszinuleg nem erdekli. Sot meg azt is nehezen tudom elkepzelni, hogy az egesz ugy Orbantol indult volna ki. Es a kezdetektol tisztaban volt azzal is, hogy lesz egy eleg szeles "ellenallo" reteg akikre soha az eletben nem szamithat. Budapestiek.(:

tevevanegypupu 2011.04.22. 16:09:24

@osborne:
(:
Szegeny szerencsetlen egyre jobban belemaszik ebbe az ugybe. Most kellene "hosszabb szabadsagra" vonulnia.

StirlitZ 2011.04.22. 16:22:17

Qrva jó ez a levél! Kérnék még ilyen leveleket előkutatni másoktól is! Van ott még ahonnan ez gyütt szerintem. Én személy szerint nagyon támogatnám, hogy borítsa ki a bilit valaki végre! Egyébként nem tudom ki gépelte be, de tele van helyesírási hibával.

Különösen a befejezés tetszik:

Kérem az elvtársakat arra, hogy seg"i"tsenek hibáim kijav"i"tásában. Tudom, hogy anélkül, hogy a párt aktuális ideol'o'giai harcaiban részt vennék marxista filoz"o"fus nem lehetek. Szeretném, ha megmondanák, mivel tehetnék bizonyosságot - nap napi pártmunkámon k"i"vül - elhatározásom őszinteségéről. /Sz"i"vesen meg"i"rnám pl. etika jegyzetem önb"i"rálatát, ha erre szükség mutatkoznék./

Elvtársi üdvözlettel:

Heller Ágnes

2011.04.22. 16:55:57

@StirlitZ: Az írógépen nem volt telepítve helyesírás ellenőrző. :)

aristo · http://aristo.blog.hu/ 2011.04.22. 17:09:55

@Helyes Írás:
Én ezt a megbánás dolgot midig furcsának éreztem. Először is hogyan lehet morálisan változni? Lehetséges olyan pszichológiai esemény melynek alapján a gyilkosságot egyszer helyesnek, egyszer meg bűnnek tartom? Szerintem aki csak az ítélet hallatán jön rá, hogy gyilkolni bűn, az reménytelen eset. Sokkal valószínűbbnek tűnik, hogy a kommunista kísérlet politikai, gazdasági sikertelensége győzte meg őket, az erkölcsi megfontolás helyett; legföljebb úgy vélték, hogy feleslegesek voltak a gyilkosságok. Egyébként, aki azt a rettenetes ostobaságot bevette, melyet itt marxizmus-leninizmusként előadtak, annak gondolkodói képességeivel azért eleve lehetnek problémák. A 70-es, 80-as évekig a lokális gondolkodási divatot követték, később a globálisat, eredetiségnek, önállóságnak nem sok nyoma volt és van. Talán még Márkus és Fehér azok akiktől új gondolatokat lehet olvasni - a többiek: merő unalom, először a konfekció marxizmus, majd a konfekció baloldali liberalizmus, mindenféle relevancia nélkül, unottan, csak akkor élénkülnek fel ha az ebédjegyről, vagy az állásról van szó.

Egy bukott eszme bukott, középszerű, kismesterei, akik az utolsó pillanatig halogatják az elkerülhetetlent: a felejtést.

Ami a "demokratikus ellenzéket" illeti. Miután az ötvenes évekig tisztára söpörték, mi több, felsúrolták a pályát, elhallgattattak, száműztek, bebörtönözte, meggyilkoltak mindenkit aki szólhatott volna, vajon kiből regrutálódjon a jövő ellenzéke, ha nem belőlük? Így könnyű. Élénken emlékszem a szamizdat-időkre és arra is, hogy a kritika elsősorban balról jött. Főként azzal vádolták a szocializmust, hogy nem valósította meg "tisztán" az eszmét. Jobboldali, vagy arra akár csak hasonlító rendszer-kritikát nem tűrtek, rengeteg vitám volt, rengeteg írást utasítottak el jobboldali hangvétele miatt. azt látjuk, hogy jórészt a rendszer kedvezményezetteinek gyermekei lázadtak fel kamaszos hévvel apáik ellen. Nem látom és nem láttam sehol a gyökeres szakítást a családi tradíciókkal. Mai magatartásuk és szavaik mind abba gyökereznek amit talán 68-as világképnek nevezhetünk. A filozófia világnézet - tartotta Dilthey - és esetünkben milyen igaza volt.

Syr Wullam 2011.04.22. 20:03:22

@Helyes Írás: De, sajna, Hamvas Béla bizony tagja volt a kompártnak. Nem sokáig, de az volt.

"Bródy elvtárs" különben nem más, mint Bródy András közgazda. Ő is roppant erkölcsösen viselkedett az 50-es években, a 90-es években pedig -- H.Á.-hoz hasonlóan -- szintén egy másik fajta erkölcs nevében lépett fel.

Egykutyák.

StirlitZ 2011.04.22. 20:19:01

@Syr Wullam: Jó monnyuk ha van választás, hogy félholtra vernek az Andrássy út 60-ban, internálnak, vagy marxista filozófus leszek. Hát őszintén, nem tudom mit választanék. Azért ez 59-ben történt amikor javában folytak a megtorlások. Nem lehet rá büszkének lenni az zicher, dehát f@sz tuggya azért volt akkor egy közhangulat. Mindenki harcos komenista lett hirtelen, mint 89-ben demokrata és szamizdidi, 45-ben partizán, 39-ben fajvédő stb.

Helyes Írás 2011.04.22. 20:26:51

@aristo:

Benned ugye van némi hajlam a szellemi provokációra? Miért ne lehetne morálisan is(!) változni. Az ember komplexen az egész személyiségével változik, és persze lassan. Aki gyorsan változik, az joggal gyanús, persze csak akkor, ha nem éri valamilyen stressz. A sok-sok kis emberi és az egyre több közéleti, közösségi tapasztalat, csalódás éretté tesz bennünket, fokozatosan rányitja a szemünket a lázálmainkra, illúzióinkra, naivitásunkra. A szellemi ember nagyon sokat változhat gondolkodók, katartikus műalkotások, másokkal folytatott viták hatására. Minél fiatalabb, annál inkább. (Idősebb korunkban már sokszor magunkhoz igazítjuk a befogadást, olyan erősek az előítéleteink.) Nem létezik, hogy te nem éltél meg ilyesmit. Nem vitathatod el az embertől a morális katarzis lehetőségét. Akkor hogy létezne megtérés? Vagy szerinted a felnőttkori hitválasztás képmutatás?

Az ember helyből nem igazán racionális lény. Ahhoz, hogy azzá váljon, nagyon komoly önnevelést kell végeznie. A világlátásunkat nem úgy vesszük magunkra, mint a ruhát: ez egy színvonalas gondolatrendszer, ebbe belebújok. A marxizmus küldetéstudatos rendszer, a küldetéstudatos emberek rezonáltak rá. Csak hát a küldetéstudatos emberek frusztráltak, mert valamilyen helyzetnek a kényszere alatt, valaminek a hiányával élnek, valamilyen trauma érte őket. Ha megpróbáljuk beleélni magunkat a 19-20. század fordulóját megelőző és követő kapitalizmus világába, alighanem tömegével állított elő ilyen embereket, s a két háború ugyanígy. (A náci ember hasonlóan rezonált a náci gondolatokra, s – megkockáztatom – ugyanolyan szépnek érezte a lelkében, mint a kommunista a magáét.)

A kudarc kiábrándíthat, de hol volt még a 70-es években a kommunista kísérlet kudarca. S hát azt mivel magyarázod, hogy egyes kommunisták eljutottak a kiábrándulásig és a világnézeti katarzisig, mások nem, ill. mások karrierizmusba fojtották a kiábrándulásukat és hatalmaskodtak felettünk. Nem tagadhatod meg tőlük a szellemi és morális megtisztulás elismerését azon az alapon, hogy szerinted nem túl eredetiek a gondolataik. Ez utóbbi tehetség dolga.

A demokratikus ellenzékkel kapcsolatban nekem egész mások az emlékeim. Egyrészt a szóban forgó emberek az ötvenes években fiatalok voltak, nem ők végezték a mészárosmunkát, legfeljebb lelkendeztek hozzá egy ideig. Másrészt a szamizdat már nem arról szólt, hogy csináljunk egy tisztább szocializmust, hanem arról, hogy a nyugati polgári demokrácia az igazi. És a magyar demokratikus hagyományok. A balos-jobbos, liberális-konzervatív megoszlás jóformán nem is létezett abban az időben. Egy ellenfél volt: a szovjet típusú elnyomó rendszer. A népi-urbánus különbség létezett, de inkább csak attitűdben, módszerben és témaválasztásban, nem világnézeti szembenállásként. (Amire te gondolsz az nem a rövid életű Che Guevara kultusz?)

A rendszer kedvezményezetteinek gyerekei jóval könnyebben szerveződtek meg, mint az első generációs vidéki gyerekek. Arra nagyon vigyázott a rendszer, hogy Budapesten kívül kíméletlenül elfojtson minden lázadást. Aztán a nyomukban (és persze másokéban is) létrejött kritikus tömeg egyszer csak áttörte a korlátokat.

Az, hogy később mi történt és a demokráciában milyen hatásokra ki hová nyúlt vissza és hová jutott el – fontos kérdések, de az ebből adódó nézőpontokból nem ítélhetjük meg a 70-es-80-as éveket.

Helyes Írás 2011.04.22. 20:33:45

@Syr Wullam:

Ebben a dologban tájékozatlan vagyok, de hogy szellemileg, gondolatilag kommunista nem volt soha, az egészen biztos.

tölgy · http://konzervativok.blogspot.com 2011.04.22. 21:22:09

@Helyes Írás: a mi erkölcsi hagyományuk egyféle morális változást ismer el: a szoteriológiait. A bűn felismerése, megbánása, a lelkiismeretfurdalás.
Ha valaki "nézetet vált", mint Lukács vagy Heller tette, az nem erkölcsi változás.
www.google.hu/search?hl=hu&biw=987&bih=491&gbv=2&site=search&tbm=isch&btnG=Keres%C3%A9s&aq=f&aqi=&oq=&q=conversion%20paul

Ha már Nagypéntek, gondoljon Júdásra, hogyan fejezte be a napot. Nem, nem ment vissza Péteréket oktatni. Heller pedig Péterhez hasonlítja magát, szerényen.

ps. úgy látom, még Heller hívei is ad acta tették, hogy a levél zömét Hermann Istvánnak tulajdonította. A teljes szöveget védve úgy védik a régi Hellert a hívei, hogy burkoltan hazugnak tételezik Heller mostani énjét.

Helyes Írás 2011.04.23. 00:58:46

@tölgy:

Szerintem, ha valaki a marxista-kommunista nézetét váltja fel polgári világnézetre, az szükségszerűen erkölcsi változást is jelent és emlékezetem szerint a lelkiismeretfurdalás sem maradt el.

Látom, hogy nem értetek velem egyet abban, hogy Hellernek és egykori kommunista társainak világnézeti és személyiségbeli változása kifogástalanul végbement. Teoretikusan nem tudjátok elfogadni, hogy ilyen lehetséges!? Azért, mert ma is olyan szellemiséget mutatnak, amellyel nem szimpatizálunk.

Azt gondolom, mai defektjeik nem egykori kommunista énjükből fakadnak, hanem zsidóságukból. (Nesze nekem, ha ez az eszmecsere valódi névvel zajlana, itt ásnám el magam örökre.) Arról van szó, amit a Fideszes zsidó... c. film mutat be érzékletesen. Egy zsidó identitású magyar vagy magyar identitású zsidó egyelőre zsigerből elutasítja a jobboldali politikát és értékrendet. (Talán már van néhány kivétel.) Retteg tőle és kimondva vagy kimondatlanul antiszemitának tartja, és természetesen a demokrácia ellenségének. Ha pedig még konkrét sérelem is éri, mint most a filozófusokat, igazolva érzi az előítéleteit. Ebben a kérdésben a legnagyobb intellektusok is képesek a béka feneke alá süppedni. Ez tragédia, amelyben az egykori kommunistaságuk nem ok, hanem maga is okozat volt fiatal korukban. Az ok az a trauma volt, ami zsidóságuk miatt érte őket. Pontosabban a fő ok, mert a trauma előtt sem volt minden kiegyensúlyozott ebben a tekintetben. Évszázadok hordaléka terhelte ezt az asszimilációs folyamatot.

Nem mennék ebbe bele, csak jelezni szerettem volna a köztünk lévő értelmezési eltérést.

osborne 2011.04.23. 01:35:40

@tevevanegypupu:

Ha eftársnéninek lenne esze, ami ugye nincs akkor szépen visszavonulna - de épp ellenkezője várható.

Így mindenféle kis hazugságai ízekre lesznek szedve.

(Én csak egy kávét kérek.)

Hepci · http://gasztrojazz.blogspot.com 2011.04.23. 02:34:57

Hát, nehéz egy ilyen levélről morálisan értelmesen állást foglalni mai szemmel. Különösen, hogy ennyire eszkalálódtak az indulatok Hellerben és körülötte. Az őt támadó jobbos bértollnokok és ő maga is minden ésszerű határt átléptek már.
Így leginkább a helyesíráson csodálkozom, amit a fenti levélben bemutat a NAGY FILOZÓFUS asszony (vagy a férje, khmmm). Persze, tán csak azt akarta, a KB tagjainak ne legyen idegenszerű/alsóbbrendűségi érzésük, amikor elolvassák...

tevevanegypupu 2011.04.23. 06:16:00

@osborne:

Talan akad vegre valaki filozofus baratai kozott aki megmondja neki, most mar eleg volt, ne nyilatkozzon, ne mentegetozzon es foleg ne vadaskodjon. Legyen vegre filozofus, eddig inkabb ideologus volt.

Mar megvan a kave es ugy tunik a tejszinhab tulcsordul a poharon.(:

aristo · http://aristo.blog.hu/ 2011.04.23. 07:29:25

@Helyes Írás:

Nem lehet alapvető bűnöket - mint például ártatlan emberek meggyilkolása - "relatív módon" nézni. Aki képes arra, hogy végső erkölcsi relativizmussal ártatlanok halálát "történelmi szükségszerűségnek", a "jó ügy" érdekében elkövetett, végső soron szükséges, dolognak ítéljen - az menthetetlen. Annál ugyebár valahogyan nem működik a "beleérzés", melyet oly fontosnak tart. Az ölés tilalma erkölcsi parancs, - kategorikus imperativus, ha tetszik - aki ezt ösztönösen, a lelke legmélyéből nem tudja, az antiszociális, beteg, vagy nem tudom milyen jelzőt használjak rá. És mikor bukik a rendszer, melynek keretében mindezt elkövette akkor "döbben rá", hogy mindez helytelen volt - nos, szerintem ez inkább a bűnös menekülése a büntetés elől.

Van a bűnök bocsánatának még egy nagyon fontos eleme, amely elmaradt, ez pedig a vezeklés. A vezeklés a bűnbánat komolyságának, őszinteségének a jele, azt igazolja, hogy a bűnös kész a saját szenvedésével igazolni a bűnbánatot. Ez teljesen elmaradt. Volt egy világmegváltó, a világ berendezkedését pontosan leíró eszmerendszerük, melynek fölényéből - na meg az orosz puskák árnyékából - bármit elkövethettek és ezt hirtelen lecserélték egy másik, ugyan olyan magabiztossággal hirdetett téveszmére és továbbra is ítéltek elevenek és holtak felett. Hol lát ebben megbánást? Hol lát ebben alázatot, ami a bűnbánatra utal? Továbbra is a legokosabbnak tartják magukat, mit sem zavartatva attól a ténytől, hogy az imént derült ki mekkora ostobaságokban hittek. Biztos, hogy lehetséges az, miszerint tegnap még hülye voltam, mára okos lettem? Mitől?

"A szellemi ember nagyon sokat változhat gondolkodók, katartikus műalkotások, másokkal folytatott viták hatására." Ez igaz. magam is sokat változtam és bizonyára még fogok is. Azt azonban, hogy ártatlanok legyilkolása nem bűn, sohasem gondoltam, mégoly impresszív tanok hatására sem, nem gondoltam továbbá azt sem, hogy idegen hatalmak kiszolgálása kívánatos, vagy helyes cselekedet. Ezekben nincs és nem is lehet, "morális katarzis". Életszerűtlen.

Az, hogy a résztvevők cselekedeteinek történeti gyökerei vannak igaz és az is igaz, hogy e gyökerek egy része az európai zsidók történetébe nyúlik. Megértem, hogy a vallásukat és zsidóságukat elvesztett, ám asszimilálódni képtelen embereket hajtotta a valahová-tartozni-vágyás és ezt meglelni vélték egy általános üdvtanban, mely emancipációjukat a fennálló társadalom elpusztításával tette lehetővé. "Jót akartak" -talán. Mindenek előtt azonban maguknak akartak jót, egy pillanatig sem volt kétséges számukra, hogy nem szorgos hangyái, hanem vezérei lesznek e változásoknak, a vezérség minden apróbb-nagyobb kiváltságával és előnyével.

A kommunista kísérlet morális kudarca már 1917-ben nem nyilvánvaló volt, nem hogy a 70-es években. Ha ez számomra nem lett volna nyilvánvaló, elég volt családom történetén végigtekinteni, számba venni a kivégzéseket, internálásokat, vagyonfosztást. Még egyszer mondom: aki bármely nemes eszme nevében elfogad nyilvánvaló bűnöket, annak a habitusával van baj, hiányzik belőle valami alapvető, olyasmi ami szememben emberré teszi az embert. Ezért nem vártam és nem várom a "budapesti iskola" embereitől, hogy valójában megváltozzanak. És nem is változtak. Ma lelkesen helyeslik a világban szerte zajló és milliók halálával járó "demokratizációs" kísérleteket, amint tették ezt a "kommunizációs" kísérletekkel. Felsőbbrendű liberálisoknak képzelik magukat, ahogyan felsőbbrendű kommunisták voltak. Semmi nem változott ott belül. Maradt a küldetéstudat, a doktriner ostobaság és a gőg - "a magyarok szolgalelkűek" - a hatalom görcsös akarása - nem változott semmi, a farkas báránybőrben is farkas marad.

Alfőmérnök 2011.04.23. 10:34:56

@Helyes Írás: Csak szólok, hogy aristo egy címeres barom, tölgy meg egy bohóc; értelmes párbeszédre ne számíts velük. (Csak azért írtam le, mert látom, hogy téged ez a szándék vezérel.)
Hellerrel kapcsolatban nincs igazad.

Hepci · http://gasztrojazz.blogspot.com 2011.04.23. 11:04:00

@aristo: kommunista vezeklés... muhaha...
Idézem a rosszra fordult sorsú Gyula vezért: NA ÉS.

Alfőmérnök 2011.04.23. 11:08:10

@Hepci: George Orwell, Arthur Koestler, Pozsgay Imre?

Hepci · http://gasztrojazz.blogspot.com 2011.04.23. 11:18:13

@Alfőmérnök: gondolod, ezek a tipikus történetek?
Egyébként Pozsgay is erősen véleményes. Mivel is vezekelt? Enkezével kizárta magát a spontán privatizációból? Szőrcsuhában kukoricán térgyepelni szerintem a leghívebb fideszesek se vélték látni retrospektíve...
Ez persze nem változtat semmit azon, hogy pozitívan különbözött hasonló magasságba kapaszkodott - bumburnyák és/vagy aljas - elvtársaitól, viszont magasra jutni se volt kötelező.

Alfőmérnök 2011.04.23. 11:26:28

@Hepci: Nem tipikus történetek, de Helyes Írás kérdése így szólt: "Teoretikusan nem tudjátok elfogadni, hogy ilyen lehetséges!?"
Márpedig ha csak egy ellenpélda van, akkor bizonyított, hogy teoretikusan (és a gyakorlatban is) lehetséges.
Pozsgay a 80-as években már az MDF körül tevékenykedett, ha jül emlékszem először beszélt a nyilvánosság előtt forradalomként 56-ról, stb. (Ettől függetlenül nem örülök, hogy például az alkotmányozásban részt vett.)

Hepci · http://gasztrojazz.blogspot.com 2011.04.23. 11:44:48

@Alfőmérnök: csak arra céloztam (itt fentebb is bőven esett szó róla), hogy a nézetváltás még nem feltétlen megbánás, főképp pedig nem vezeklés.
Pozsgaynál az előbbi kettő feltehetőleg időben (még a cuculizmusban) megtörtént, az utóbbinak nem látom nyomát.
Ettől függetlenül, hitelesebbnek érzem az ő változását, mint OV eljutását a "térdre, csuhások!" beszólástól - kb. - a Szent Jobb körmenetig...

Alfőmérnök 2011.04.23. 11:56:04

@Hepci: Pozsgaynál elvileg az a "vezeklés", hogy elősegítette az un. "demokratikus átmenetet", annak a "népi" vonalában tevékenykedve. (Más kérdés, hogy most ezt, 20 évvel a rendszerváltás után, hogyan ítéljük meg.) Tehát úgymond "tett" is valamit annak a rendszernek a leváltásáért, amiben korábban hitt.
(Egyébként ugyanezt mondja a baloldal a lukácsistákról is, a Dem Ellenzékben való résztvételük okán.)

Hepci · http://gasztrojazz.blogspot.com 2011.04.23. 12:07:54

@Alfőmérnök: a vezeklésen ennél sanyarúbb életsorsot biztosító dolgot értek, mint egy változásnak az élcsapatában tevékenykedni...
Talán az - relatív - vezeklés volt, amikor később kilépett a pártállami vagyont megöröklő MSZP-ből. Gyakorlatilag kilépett a könnyű vagyongyarapodásból. Ez már valami - bár innen nézve úgy is tűnhet, egyszerűen csak rosszul kalkulált...
Feltehetőleg Pozsgay esetében is középtájt van az igazság, valószínűleg nem kell felvenni a magyar szentek közé (bár esetleg beírhatták volna az alkotmányba...), a túloldali csürhének meg végképp nincs igaza, akik egyszerűen egy szarzsáknak tartják, mert manapság biodíszlet a Fidesz mellett. Ő azért tett ennél sokkal többet is, ellentétben pl. Szili Katalinnal.

Alfőmérnök 2011.04.23. 13:07:39

@Hepci: Ezzel így egyet tudok érteni.
Szemben Húgyagyú Aristo hányásízű moralizálásaival.

Hepci · http://gasztrojazz.blogspot.com 2011.04.23. 13:28:46

@Alfőmérnök: valamiért nem kedveled Aristót... :)
Nem követem szorosan az itteni - szekértáborok közti és belüli - harcokat (se), így nem tudom felmérni Aristo úr (vagy hölgy) tulajdonságait...

Alfőmérnök 2011.04.23. 13:39:43

@Hepci: Nézd, kell az embernek egy boxzsák, vagy valaki, akibe belerúghat, ha úgy tartja kedve. :)) Mi sem alkalmasabb erre a szerepre, mint egy besavanyodott, sértett, magát kurva okosnak tartó (és ezért másokat lenéző), valójában felületesen és durván leegyszerűsítve gondolkodó, csúsztatásokkal operáló, állandóan moralizáló seggfej. :)

Lew Archer 2011.04.23. 13:51:00

@Alfőmérnök:

Akinek nincs szilárd világképe, annak valóban kell az ellenség, akihez képest saját magát definiálni tudja.

Grift · http://gozdom.blogspot.com/ 2011.04.23. 13:52:57

@Alfőmérnök:
érdekes, hogy sokak számára úgy tűnik, hogy a boxzsáknak szánt ütései a maga arcán csattannak.

Alfőmérnök 2011.04.23. 13:56:05

@Lew Archer: Akkor valószínűleg Aristonak nincs túl szilárd világképe.

@Grift: Valószínűleg van pár ilyen ember. De rosszul látják. :)

Hepci · http://gasztrojazz.blogspot.com 2011.04.23. 14:08:42

@Grift: jobb ma egy önarconöklözés, mint holnap egy öntököndöfés (?)
:)

aristo · http://aristo.blog.hu/ 2011.04.23. 15:17:29

@Grift: Az Istenért, le ne állítsák! Ő a legérdekesebb eset. Már blogot is ír rólam, ahol önmagával beszélget, állapota progresszív, ki tudja még mi lesz a vége. Nagyszerű olvasmány, tanítványokkal szoktuk olvasni - végtelenül szórakoztató. Jövőre lesznek pszichológia szakosok is, akkor tananyaggá teszem.

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2011.04.23. 15:29:06

@aristo: hol az a blog (?) ?

elolvasnám. én se kedvellek. 3-4 írásodat olvastam. nem nagy szám.

Alfőmérnök 2011.04.23. 15:29:39

@aristo: Téved, nem magammal beszélgetek a blogon.

Alfőmérnök 2011.04.23. 15:38:55

@tesz-vesz: lastextolgy.blogspot.com/

De a bejegyzéseket nem én írom, én csak a pénzt adom hozzá. (Sajnos most elfogyott, úgyhogy úgy tűnik, le fog állni a blog.)
Csak Alfőmérnök hozzászólásait írom én.

Helyes Írás 2011.04.23. 18:04:49

@aristo:

Kommunistának és nácinak lenni és a fennálló radikális megváltoztatása érdekében elfogadhatónak, sőt kívánatosnak tartani az erőszak alkalmazását, s az ezzel járó emberi szenvedést és halált – perverz és elborzasztó világnézet. Eddig egyetértünk, (ez volt a közös kiindulópontunk is).

Úgy gondolom, a vita és eszmecsere arról folyik köztünk, hogy (1)lehetséges-e megértő módon vizsgálni azt, ahogy valaki (különösen ha tehetséges ember) kommunistává vagy nácivá válik, (2)lehetséges-e, s ha igen milyen módon, kigyógyulni a kommunizmus és a nácizmus perverzitásából? Az első kérdésben mintha közelebb állnánk egymáshoz, a másodikban valamiért nem jutunk előbbre.

(1) Azt hiszem, erőszakideológiák követőjévé senki sem szellemi élmények hatására válik. Ez valóban életszerűtlen. Ám ezzel az úttal kizárólag a kigyógyulással összefüggésben példálóztam. A befogadóvá váláshoz trauma, nyomor, igazságtalanság, erőszak vagy erős kényszer tartós megélése, maradandó kudarc, sikertelenség, és ehhez hasonló frusztráló életélmények és életérzések kellenek. Érdekes eset a polgári származású zsidó fiatalok vonzódása a marxizmushoz és s kommunista mozgalomhoz. Az emancipáció és az asszimiláció lehetővé tette a zsidóság felemelkedését a gazdasági és a polgári pályákon, de korlátok álltak eléjük a hagyományos politikában és közéletben. A két radikális irányzat, a cionizmus és a kommunizmus maradt meg számukra és találkozott is a frusztrációjukkal. A nagy trauma után pedig már az emancipációt és az asszimilációt is csak ezekhez kapcsolódva érezték fenntarthatónak. A kommunizmus ráadásul sokuk üldöztetés alatt felhalmozódott gyűlöletének kiélésére is lehetőséget nyújtott.

(2) A kigyógyulás szerintem lehetséges a természetesen gyűlő élettapasztalatok, politikai csalódások, új szellemi élmények hatására. A gondolataid alapján azzal egészíteném ki, hogy elsősorban azok számára lehetséges, akik személyükben nem gyakoroltak hatalmat (úgy értve, hogy nem kerültek politikai pozíciókba, legfeljebb szakmai intézményt vezettek) és nem követtek el erőszakos bűnöket. Az eszmei bűn, egy perverz ideológia elfogadása és „a” párt ájult imádata azért mégsem elkövetett gyilkosság. Sok kommunistát éppen a szemük láttára elkövetett erőszak józanított ki és indított el a kigyógyulás útján. Könnyű utólag, 90 év távlatából az ölést emelni a kommunizmus középpontjába (joggal természetesen), de más információ, más élmény lehetett a kommunizmus egy adott időpontban, egy konkrét személy által előre és alulról nézve. (S ugyanez igaz szerintem a nácizmussal kapcsolatban is: utólag lényegévé vált a zsidók meggyilkolása, ám belülről és személyenként átélve sokaknak sokáig nyújthatott más élményt.)

A kijózanodás, szellemi elszámolás, megbánás az ember legszemélyesebb lelki tevékenysége. Akkor tárgyiasul, ha elmondjuk vagy leírjuk. Ha csak elmondjuk, az az utódok számára elvész. A szóba forgó filozófusok tudomásom szerint személyesen nem gyakoroltak politikai hatalmat és csak eszmei bűnt követtek el, nem gyilkoltak. S a gyógyulás eredményét kiírták magukból. Tanúsítom, szamizdatban olvastam őket a 80-as évek közepén.

Mi a vezeklés és valóban szükség van-e rá? Néhány évre el kellett volna menniük kapálni vagy bányászkodni, mint Kínában? Tettlegesen is szembefordulni a hatalommal? Ha ez utóbbi vezeklés, számosan megtették itthon. Heller Ágnes nem, ő jó fizetésért oktatott nyugaton. Ő írt. Hogy milyen tehetséggel az megítélés kérdése, de a régi énjével, régi ideológiájával ellentétes szellemben. Ez vezeklés? Valószínűleg nem, mert szellemi élvezetet okozott számára. A vezeklés úgy tűnik elmaradt. Ez baj? Én nem tudom, mindenesetre nem lelkesedek a gondolattól, hogy ilyesmit lássak, bármit jelentsen is.

Most jön a legnehezebb kérdés. „Felsőbbrendűség, küldetéstudat, doktrinerség, gőg”, mint kommunista énjük továbbélése. Hát, a legtöbb egykori kommunista, mai (szélső)liberális nem beleélő módon viszonyul hozzánk, ez biztos. A mai baloldali értelmiséggel kapcsolatban gyakran van ilyen fogalmakkal leírható élményünk. Csakhogy ehhez nem kell egykori kommunistának lenniük, nem csak azokra jellemző ez, hanem fiatalokra és tisztán liberálisokra is. S itt van a zsidó identitásúak problémája, - amelyről már korábban írtam – akik masszív előítélettel utasítanak el minden „jobboldali” politikát, szellemiséget és diagnózist. Heller Ágnest alapvetően nem tartom doktrinernek és gőgösnek és nem érzek benne felsőbbrendűség-tudatot. Nagyritkán vannak bántó nyilatkozatai. Emberből van és megöregedett. De messze nem ő a legrosszabb. Kivel fogjuk megbeszélni a dolgainkat, ha mi is otrombán viselkedünk? Vagy ez a hajó már elment? Próbálkozzanak szót érteni az unokáink?

Utóirat:
Mikor bukik meg a kommunizmus? Kinek mikor. Egy polgár számára már akkor, amikor elolvassa a Kommunista kiáltványt. Egy kommunista számára akkor, amikor kiábrándul belőle. Vannak, akik még ma is lelkesednek érte.

Alfőmérnök 2011.04.23. 21:42:22

@Sebastian Knight: Nem haragudtam meg rá, igaz, nem is voltam vele jóban soha.
Egyébként nem sértésnek szántam a lebohócozást.

iKOOKi 2011.04.23. 23:31:53

Ágica,
nem az a baj, hogy hazudtál, hanem az, hogy többé nem hiszek neked...

aristo · http://aristo.blog.hu/ 2011.04.24. 06:31:12

@Helyes Írás:
Azt hiszem azért nem értjük meg egymást, mert különböző problémát látunk és nem különbözően látjuk a problémát. A maga kérdése ez: "(1)lehetséges-e megértő módon vizsgálni azt, ahogy valaki (különösen ha tehetséges ember) kommunistává vagy nácivá válik, (2)lehetséges-e, s ha igen milyen módon, kigyógyulni a kommunizmus és a nácizmus perverzitásából?", az enyém pedig az, hogy mit gondoljunk az emberről - függetlenül nácizmustól, kommunizmustól, zsidóságtól - aki KÉPES mindarra, amit az előzőek elvárnak tőle.

Mert kétségtelen, hogy sokan - minden bizonnyal többen - voltak akik elutasítottak mindenféle ordas gondolatot, legyenek bár zsidók, vagy nem zsidók. Nem látok olyanfajta determinációt, mely szerint pont Lukácsnak, Hellernek, vagy bárki másnak több, kényszerítő motívuma lett volna kívülről, mint az elutasítóknak. Pontosan onnan származtak és pontosan azt szenvedték el amit a többiek - és mégis. Márpedig ha ez így van, akkor jogosan vetődik fel a kérdés: miért pont ők? Vélhetjük úgy, hogy ez a vak véletlen műve, ez esetben azonban nincs miről beszélgetni, legfeljebb közösen elmélkedhetünk a véletlen hatalmán. Nem látok mást magyarázatként, mint valamiféle emberi, erkölcsi deficitet, az egyén sorsa iránti közömbösséget, a "teoretikus" jeges lenézését a "történelem matériája" - az emberek - iránt. Amit én valójában vitatok az az, hogy ebből képes -e kigyógyulni valaki? Ez ugyanis jellemhiba. Az apostolok is, közöttük Péter - akire Heller meghökkentő módon hivatkozik - megtagadták Krisztust, csakhogy ők nem Szünedrionhoz fordultak ezért bocsánatért, hanem ahhoz, aki ellen vétkeztek. Ha már mintát keresünk ebben akkor pontosan ez az, amit Heller - és a többiek - sohasem tettek meg. Nem hogy nem kértek bocsánatot, hanem be sem ismerték - csak ha kiderült - ki mindenkit jelentettek fel, taszítottak le pályájáról, tettek lehetetlenné. Ha már itt tartunk, ez az amit én vezeklésnek gondolok. Odalépni ahhoz, akit megbántottam, akivel rosszat tettem és az ő bocsánatát kérni. Nem a hideg magasságban lebegő teóriák között válogatni, holmi racionalitás alapján, hanem a hús-vér embert felkeresni és kezébe helyezni a bocsánat, vagy elutasítás jogát, kockáztatva, hogy nem bocsát meg, hogy megaláz - sorsunk a kezében van. Hogy konkrét példát hozzak, talán ismeri Heller és Krassó Miklós történetét. Olvasható a másik Krassó - a György - könyvében. Erre gondolok.

A szövegéből úgy tűnik túlzott fontosságot tulajdonít az eszme, eszmék hatalmának az egyes emberek személyes sorsában. Nem vitatva, hogy egy eszme milyen pusztító tud lenni egyes emberek sorsára, emlékeztetném, Nürnbergben halálra ítélték a "Stürmer" főszerkesztőjét is pedig ő is csak egy teoretikus volt. Azt hirdette, hogy a zsidók kiirtása szükségszerű, amint hirdették ezt a kommunista teoretikusok az "osztályellenséggel" kapcsolatban hasonlóképpen, nekik azonban elég volt "kiírni" magukból. Mi lenne, Julius Streicher is "kiírta" volna magából a tévedését? Bűnt eszmék nem tudnak elkövetni, csak követőiken keresztül.

Azt írja, hogy "ehhez nem kell egykori kommunistának lenniük, nem csak azokra jellemző ez, hanem fiatalokra és tisztán liberálisokra is." - ez igaz, azonban azon is illene gondolkodni, hogy milyen összefüggésben áll ez azzal, hogy azok voltak a tanáraik akik. Vajon véletlen -e, hogy mondjuk Heidegger tanítványai között nem találunk ilyeneket? Pontosan azt bíztuk, bízzuk rájuk, ami a legkényesebb a teóriára érzékeny fiatalokat ez - megítélésem szerint - a legnagyobb hiba, mert a pedagógus egyénisége sokkal fontosabb, mint a tanított tárgy és különösen igaz ez a filozófiára, ahol a filozófus és filozófiája - még elidegenedett korunkban is - valamiképpen egy. Nem a filozófus választja a filozófiát, hanem a filozófia a filozófust - mondta Hegel - akit Lukács és tanítványai, többnyire jogtalanul, szintén mesterüknek tekintettek.

Azzal, hogy Maga úgy látja "Heller Ágnest alapvetően nem tartom doktrinernek és gőgösnek és nem érzek benne felsőbbrendűség-tudatot." - természetesen - nem lehet vitatkozni, ez ízlés kérdése. De gustibus non est disputandum.

Az, hogy mindezek, amikről beszélgetünk, még gondok pontosan annak a balliberális értelmiségnek köszönhető, akiknek léte nem kis mértékben a Lukács-iskola munkálkodásának köszönhető. Jobb lenne, ha dolgainkat egymással beszélnénk meg és nem velük.

Helyes Írás 2011.04.25. 23:20:54

Természetesen én is úgy gondolom, hogy aki ellen vétkeztünk, akit megbántottunk, attól bocsánatot kell kérnünk, ha lehet. Néha nem olyan könnyű ez, s nemcsak azért, mert ellenünk is vétkeznek, esetleg ugyanazok, hanem azért sem, mert megfelelő helyzet kell hozzá. Nem lehet csak úgy becsengetni valakihez, hogy figyelj, húsz éve hülye voltam, jöttem bocsánatot kérni. Gyakoribb az, hogy hosszú időn (akár egy életen) keresztül hordozzuk magunkban a megbánást, a lelkiismeretfurdalást. S nem hozzuk nyilvánosságra, mert nem tartozik másra, legfeljebb Istenre. A vezeklés és a bocsánatkérés személyes ügy. Miért feltételeznénk másokról, hogy nem élik át, s miért várjuk el, hogy tudomásunkra hozzák?

Miért bántunk másokat, miért vétkezünk, miért követünk el bűnt? Nincs-e ott mind mögött kisebb-nagyobb jellemhiba? Mi célból neveljük a gyermekeinket, ha nem azért, hogy tökéletesítsük a jellemüket? Mi a vallás és mi a törvény értelme, ha nem az ember jellemének jobbítása? Mi a katarzis, ha nem a jellem fejlődése? Mi alapján mondhatjuk egy jellemhibára, hogy gyógyíthatatlan?

Mit gondoljunk az emberről aki képes gyilkolni, gyilkosságra buzdítani és gyilkossággal egyetérteni? Azt, hogy ez olyan jellemhiba, amelyből nem lehet kigyógyulni? Ez a vélekedés szörnyű belátáshoz és elborzasztó következtetéshez vezetne. Az emberiség története nem más, mint harcok és háborúk végtelen folyamata. S szerencsére eme jellemhiba gyógyítására irányuló erőfeszítések végtelen folyamata is egyúttal. Hány példát ismerünk a bűnből való gyógyulásra. Ugye nem kell itt hivatkoznom a Biblia történeteire?

Visszatérnék a vitatott helyzethez. Nem vagyok filozófus, Heller Ágnes levele és annak megítélése nem egy filozófiai irányzat és a filozófiaoktatás szempontjából, hanem történelmi és politikai szempontból érdekel. (Elismeréssel és némi fenntartással olvastam a filozófusvita idején e tárgyban írt esszéjét.)

Heller Ágnes egy politizáló magyar baloldali értelmiségi, akire a politizáló jobboldali értelmiség egy aktuális politikai vita során múltjának egy nem éppen dicsőséges dokumentumával vél erkölcsi csapást mérni. A dokumentum akkor keletkezett, amikor én születtem, s írója talán akkor még egyetértett azzal, hogy egy eszme érdekében szabad gyilkolni. Ma már ezzel egész biztosan nem ért egyet. Hitelteleníti-e ezesetben az a dokumentum, írójának mai aktuális politikai álláspontját? Korrekt módon, tisztességesen folytatjuk-e így a vitát?

Húsz éve folytatunk a modernizációról, a fejlődésről, a demokráciáról és a hagyományról egy vitát a baloldallal eszmei és politikai szinten egyaránt. Véleményem szerint igen nagy mértékben erre a vitára ment rá az elmúlt húsz évünk, ez az engesztelhetetlen és kompromisszumképtelen szembenállás az egyik fő oka a magyar rendszerváltás kudarcának. Politikai szinten sokáig ők, most viszont éppen mi vagyunk az erősebbek. Itthon. A világban mintha nem így lenne, s most odakint építik azt a bázist, amelyen a lábukat megvetve megfordíthatják a harc állását idehaza. Mintha lett volna már ilyen a történelmünkben. Nem hiszem, hogy van okunk azt feltételezni, hogy a harci helyzet nem fordulhat meg. Talán érdemes volna hát végre nagyvonalúan lefolytatni a vitát és megállapodásra jutni, ha lehet. Úgy látom azonban, ma mindkét oldalon döntő többségben vannak azok, akik szerint nem lehet.

Ide vetett a sorsom a magyar világba, s megdöbbenéssel vegyes rácsodálkozással figyelem, hogy mintegy 130 éve a szellemi és politikai harcok és viták itt az egyik oldalon egy felemásan asszimilálódott zsidó közösség meghatározó részvételével zajlanak. S a harcoló felek ezalatt szörnyű bűnöket követtek el egymással szemben, miközben az asszimilációval egészen különleges szellemi és művészi teljesítményre képes egyveleg jött létre. Ideje lenne lezárni végre ezt az asszimilációt, mert itt van a nyakunkon a következő nagy falat, a cigányság asszimilációja. Márpedig párbeszéd, kompromisszumok, megnyugtató gesztusok nélkül ez nem fog menni. S ha a szellemi ikonjaikat megalázzuk, ha azon vitatkozunk, hogy a múltjuk miatt egyáltalán szalonképesek-e, azzal egy tapodtat se lépünk előre.

Amikor tartalmas és mély vita után a felek eljutnak oda, hogy az értékszempontjaikat kezdik tisztázni, az már a beszélgetés végének közeledtét jelzi. Alighanem a többiek is elmaradtak tőlünk. Az, hogy ismeretlen emberek között ilyen eszmecsere megtörténhet, az informatika csodája. Az viszont, hogy ezt a csodát a legtöbben indulataik kiböfögésére használják, azt mutatja, hogy az az emberfajta, amely Recsken abban versenyzett, ki tud egy ütéssel egy foglyot leteríteni, megválthatatlan.

Búcsúzom, tiszteletteljes üdvözlettel.

Alfőmérnök 2011.04.25. 23:26:38

@Helyes Írás: "Az viszont, hogy ezt a csodát a legtöbben indulataik kiböfögésére használják, azt mutatja, hogy az az emberfajta, amely Recsken abban versenyzett, ki tud egy ütéssel egy foglyot leteríteni, megválthatatlan."

mak-mak

Helyes Írás 2011.04.25. 23:40:23

@aristo:
Jelzem, hogy a Heller-levéllel kapcsolatos záró gondolataimat elfelejtettem válaszként elküldeni.

Lew Archer 2011.04.26. 07:09:48

Egy apró kiegészítés, részlet egy 2010-es MANCS interjúból:

"MN: Ön szerint nálunk miért nincs ez így?
HÁ: Nem tudom, hogyan alakult ki ez a magatartás. De minduntalan ezt tapasztalom. Hadd hozzak föl ismét egy személyes példát. Engem abból a hajdani kommunista pártból 1958 elején kizártak, azóta nem voltam és vagyok párttag sehol."

www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=20824

A fenti, a források szerint 1959-ben íródott levél ellentmondani látszik Heller Ágnes 2010-es kijelentésének.

Alfőmérnök 2011.04.26. 09:10:40

@Lew Archer: Demencia.
De ettől függetlenül is gáz a csaj.

Alfőmérnök 2011.04.26. 09:15:24

@BrianBrian: Haha, ezt már megírta mr pharmacist is.

Alfőmérnök 2011.04.26. 09:20:37

@Helyes Írás: @aristo: Ennél rövidebben is elküldhettétek volna egymást a picsába. :)
süti beállítások módosítása