Alig egy éves az amerikai Pictory, a lelkes amatőr fotósok és egy elhivatott szerkesztőnő együttműködésén alapuló közösségi fotóriport-honlap. A fényképezés eltömegesedésének korát éljük: félamatőr fotósok tartják magukat fotóművésznek, jó időben jó helyen lévő, mobilos fotósok csapnak fel helyszíni fotóriporternek, a tárhelyek pedig csak telnek-telnek évi több száz, több ezer felvételünkkel.

  Más tömegesedéssel ellentétben emiatt egy pesszimista kultúrkonzervatívnak sem kell hanyatlást vizionálnia: az állandó fotózás valahol mégiscsak javítja az alulfejlett vizuális kultúránkat, neveli látásmódunkat, erősíti a világra való nyitottságunkat, reflexivitásunkat. Gondolhatnánk viszont, hogy elvész a fotózás varázsa, a fotográfia, mint művészeti ág exkluzivitása, hiszen hol találjuk meg a képtengerben a valóban kiemelkedő fotókat és azok alkotóit?

  Az interneten számos fotófeltöltő oldal található, és persze a közösségi hálókon is sorra osztjuk meg képeinket ismerősök és ismeretlenek előtt. Végtelen számú fotós oldal, blog, mikroblog áll rendelkezésre, hogy böngészésükkel elüssük a szabadidőnket, netán a munkaidőt is. Hiányozhat azonban egy rendezőelv, amely valamilyen formába önti a végeláthatatlan fotófolyamot.

  Ebben a szűrésben segít a Pictory, egy amerikai kezdeményezés, amely a webkettes lehetőségeket, a közösségek erejét használja fel arra, hogy lelkes és tehetséges civilek segítségével állítson össze egy izgalmas fotóriport-oldalt. A Pictory önmeghatározása szerint egy olyan honlap, amely lehetőséget biztosít a világ bármely táján élő embereknek, hogy dokumentálják az életüket és a kultúrát, amelyben élnek.

  A Pictory egyszemélyes vállalkozás: Laura Brunow Miner alapította, ő a nagyon tetszetős honlap tervezője és szerkesztője is egyben. A 28 éves, San Francisco-i grafikus-szerkesztőnő 2009 decemberében hozta létre a Pictoryt. Ő ad meg témákat, amelyekhez várja a jelentkezőket egy darab fotóval és egy hozzá kapcsolódó történettel. „A legjobb fotódat akarom, hogy különböző emberek alkotásaiból hozzak létre közösségi fotóesszéket” - írja Brunow Miner. Nem kell profi fotósnak lenni: csak tehetségesnek, akinek érdekes történetei is vannak. Az internet megszokott felületességével szemben a szerkesztő ad a részletekre és a mélységre. „Érdemes küzdeni a minőségért” - mondja egy interjúban. A fotózás, a közösség és az internet kreatív ereje jelenti számára a legtöbbet.

  S hogy mi ihleti mostanában Brunow Minert és fotós közösségét? A nagyméretű és látványos fotókat bemutató Pictory újabb esszéi között a civilizációt hordozó infrastruktúra, az indusztriális romantika előtt hódoló képeket; plátói szerelmi történetek fotóit; a kies Új-Zéland lélegzet-elállító tájképeit; életünk legboldogabb pillanatainak helyszíneit ábrázoló fotókat; sokat megélt idős emberek arcképeit és történeteit láthatjuk többek között. A Pictory egy szerethető kísérlet arra, hogy némi kreativitással hogyan lehet az információk tengerében egy nyugodt szigetet teremteni.

*

A cikk eredetileg a Magyar Nemzet kultrovatában jelent meg.