Mi fán terem a paleofuturizmus? Miféle idétlen, szektás ideológiai sarok lehet ez? Semmilyen, inkább egyfajta befejezett jövőről, amolyan future perfect-ről, vagy ahogy az El País Semanal, a legnagyobb spanyol napilap hétvégi melléklete írja, Futuro Pluscuamperfecto-ról van szó. Milyennek képzelték a múltban a jövőt, ami azóta jelenné lett? Gondoljunk csak Verne-re vagy a steampunkra. Biztos mindenki találkozott már 19. század közepi vagy ötvenes évekbeli elképzelésekkel arról, milyen lesz az élet mondjuk a 21. században. Egy Matt Novak nevű fiatalembernek ez a hobbija, aminek egy egész blogot is szentelt, ez a Paleo-future.
Mint az El País Semanal írja, a jövőre vonatkozó jóslatok között található olyan, ami bejött, van olyan is, ami nem. Nem igazán sikerült megjósolni a miniatürizációt (chipek), a jövőt sokkal inkább gigantománnak képzelték el: minden felettébb óriási, az épületek, az autópályák, a gépek... Az El País, haladó lap lévén kiemeli, hogy csupán a technikai haladás ihlette meg az emberek fantáziáját, a társadalmi az nem, és így például kizárólag heteroszexuális párkapcsolatban, hagyományos családban gondolkodtak, ahol apuka dolgozik, anyuka főz, az azonos neműek házassága pedig fel sem merült. Így aztán a háztartási segédrobotok kizárólag anyuka segítségére készültek a retrójövőben.
Ugyancsak optimista szemmel tekintettek a szintetikus anyagok jövőjére, és nem gondolták volna sosem a régiek, hogy ezek a nagy ígéretet hirdető dolgok egyszer majd a hamisság és felszínesség szinonimái lesznek, és újra a természetes anyagokat respektálja majd az emberiség.
A lap az izzadságot a homlokról letörlő mozdulattal jegyzi meg, hogy megúsztuk a nukleáris katasztrófát, és nem lettünk mutáns kannibálok. Az ilyen apokaliptikus víziók - tegyük hozzá - ma a klímaalarmisták és a cyberpunk alkotások sajátja. Ezt leszámítva azonban a régiek - ezt eddig is tudtuk - javíthatatlan, lelkesült optimizmussal, a tudományba és a technikába vetett hittel tekintettek az azóta jelenné vált jövőbe. Azóta mintha ez a lelkesedés mintha lendületét vesztette volna.
Gondoltuk volna, hogy 1955-ben valaki azt képzelte, 2000-re megszűnnek a dugók? A blogon évtizedenként is áttekinthetjük a jövőképet, 1870-től az 1990-es évekig. 1982-ben a közelgő jégkorszakról írt sci-fijében Neil Ardley. Egy évszázaddal korábban, az 1880-as években arról képzelődtek, vajon miként fogunk az operába menni 2000-ben. A kétezres évre vonatkozó jóslatok amúgy is jelentős részét teszik ki a posztoknak. Vicces például, ahogy a poszt nyitóképén a Bismarckok marcona öltözetükben vezetik a légrakétakocsit, nehogy lekéssenek Wagnerről.
Az első bejegyzés egy bizonyos Plantamour professzor 1872-es jóslatát mutatja be: 1873-ban egy üstökös fog ütközni a Földdel. Miután ez nem következett be, a távoli jövőbe tolta az eseményt: eszerint 2011-ben mindenki halálra fog fagyni, miután telibe kaptuk a száguldó üstököst.
A jövő, ami nem jött el.