Kedden (új honlapjuk bemutatásának apropóján) virtuális sajtótájékoztatóra szóló meghívót kaptunk a budapesti MDF-től. Azt ígérték, hogy „eddig soha nem látott módon kerül bemutatásra új weboldala”. Kevés érdektelenebb dolog van, mint egy honlap-bemutató, alapvetően szerintem semmi értelme a műfajnak: indítsák el az új oldalt, ha jó, akkor látogatni/használni fogják, ha meg nagyon jó/újszerű, akkor esetleg írnak is róla.

   A magyar fejlesztésű VisuLand virtuális környezetének eléréséhez először kliensoldalon (nálam) kellett futtatni egy programot, amihez kell azért némi bizalom. A közeg erősen emlékeztetett a Second Lifre-ra: férfiak és nők kolbászoltak egy nagy teremben, a falakon Antall-, Dávid- és Bokros-poszterekkel. A sajtótájékoztató akadozva kezdődött, igazi pilot-projekt hangulata volt az egésznek, Breitner Igor és Kiss Gábor a mikrofonokat próbálgatták és a megszokott kezdjük-ne kezdjük dilemmán kattogtak, a fejlesztők meg igyekeztek segíteni az újságíróknak és a politikusoknak.

  A sajtótájékoztatóból az első néhány perc kivételével sajnos nem sokat élvezhettem, mert csak értelmezhetetlen hangfoszlányok jutottak el hozzám. A színpad mögötti kivetítőn a YouTube-ról behúzott videó viszont teljesen jól futott. A mikrofonos megoldást nem akartam használni, egyrészt az iroda háttérzaja miatt, másrészt mert feszélyez, ha egy forgalmas helyen a számítógépemhez beszélek. A szöveges chat-modul viszont nem nagyon akart engedelmeskedni, így végül nem sikerült kérdeznem az amúgy korrekten összerakott budapesti MDF-honlapról.

  A fővárosi MDF azt tehát mindenképpen elérte, hogy részt vegyek egy olyan témájú sajtóeseményen, amire egyébként sosem mennék el. Viszont nagyjából ezzel el is érték a 3d-s sajtótájékoztatóban rejlő lehetőségek határait: lehet, hogy még egyszer megnézném, de hogy rendszeresen nem használnám, az biztos. Egyszerűen nem praktikus, a sokat szidott kormanyszovivo.hu sajtós felülete butácska ugyan (a kedvencem a hónaponkénti bontásban ömlesztett sajtófotók kezelhetetlen gyűjteménye), mégis jobban használható, mint ez a Dávid Ibolyás textúrával kitapétázott virtuális közeg. Talán emlékeznek még rá néhányan, 1999-ben a Népszabadság próbálkozott egy 3d-s vásártérrel, Népszabadság Plaza néven. Ha ez ma már keveseknek mond valamit, nem csoda: nem véletlen, hogy az Amazon vagy az eBay sem 3d-s kolbászolásra, hanem gyors válogatásra optimalizálja kereskedelmi felületeit.