Nézem ezt a két figurát, Markó Ivánt és Gulyás Mártont, halk sóhajt hallatok a fejcsóválás közepette. Még egy epizód az örök magyar kultúrharcból, amit egykor évszázados, autonóm szellemi nagyságok vívtak egymással, s amiből mára állami csecsért ácsingózó, egyébként…
Hiába az eredetileg kitűzött cél, a „csak semmi Kulturkampf” elve, úgy látszik, ez is olyan, mint a szovjet hűtőszerelő esete a tankkal, bármi egyéb is a cél, mindig ugyanaz jön ki belőle. Ezúttal a táncművészek törékeny porcelánboltján sikerült elefántként…