Keddre virradóra az LMP hirtelen kiesett a 2018-as parlamentből. Hajnalban került ki az Indexre az interjú, amelyben Schiffer András bejelenti: lemond LMP-társelnöki posztjáról és parlamenti mandátumáról is. Az őszi ülésszakban már nem lesz ott a patkóban, nem tesz fel kínzó kérdéseket elszámoltatásról, a 2006 őszén történtekről - legfeljebb a bíróságon kérdezget majd, merthogy visszamegy ügyvédnek.
Ezzel pedig az LMP sorsa nagyjából meg is pecsételődött. Schiffer ugyanis tényleg nem taktikázik. Nem fog indulni a 2018-as választásokon.
S hogy miért vagyok ebben olyan biztos?
Nos, azért, mert úgy egy éve beszéltem vele először a jövőjéről. Tavaly nyáron, az LMP nyári táborában. Belepofátlankodtam ott az arcába, hogy négy százalék, öt százalék, stb. Hogy 2010-ben még olyanokat mondott: semmi értelme örök kispártként bejutni néhány ezrelékkel. Schiffer ahelyett, hogy hülye politikusi magyarázatokat adott volna elő, teljesen őszintén közölte: tartja, amit akkor mondott, aminek persze következményei is vannak. El kell majd gondolkodnia a folytatásról. Igen, az egyik lehetőség az, hogy lemond és otthagyja a napi politikát.
December közepén aztán megint összefutottunk egy konferencián, s akkor sem bírtam megállni, hogy az addigra még rosszabb számokat produkáló LMP-re tereljem a szót és ismét rákérdezzek a hogyan továbbra. Akkor azt mondta: tavasszal átgondolja rendesen és dönt is. Merthogy egy pont van, amikor ki lehet szállni, ha esetleg úgy döntene majd: a ciklusfelező. Utána már nem lenne tisztességes a párttal szemben.
Erre tessék, a naptári tavasz utolsó napján bejelenti, hogy kiszáll. Meghozta a döntést, tartotta a szavát.
Nem hittem volna egyébként. Azt igen, hogy tartja, csak éppen azt hittem, végül azért más lesz a döntés iránya. Hogy Schiffer is meggyőzi majd magát arról: szükség van rá, van értelme a parlamenti munkájának, hiszen ő szólal fel a legtöbbet, egy sor kérdés (földügyek, TTIP, Habony-művek térnyerése) jóval erősebben ment át a köztudatba a szereplései által, mint nélküle ment volna...
Az ember ugye nagyon könnyen talál érveket, ha érdekei úgy diktálják. A politikus pláne. Márpedig Schiffernek '18-ig adott volt a fizu, ellébecolhatott volna simán, legfeljebb kevesebbet vagy egyáltalán nem beszél a parlamentben, kibekkel, félgőzzel eldöcög. Ha így tesz, ha társelnökként, frakcióvezetőként lazázik és lötyög, a párt nyilván kiesik '18-ban. Ő meg mehet vissza szépen ügyvédkedni úgy, hogy rá is foghatja a népre az egészet - „Az emberek döntöttek” -, azaz megúszhatja a felelősség vállalását. A felelősségét, amely minden döntést szükségképpen kísér.
Az lett volna a sunyi út. Schifferről sem csak csupa jót lehet elmondani. Hisztérikus, az például tud lenni. Mániákus is. A paranoia jegyei is mutatkoztak néha rajta (politikusbetegség). De, mint most is kiderült: Schiffer nem sunyi.
Nyilván megkapja majd most, hogy elárulta az LMP-t. Ami persze hatalmas baromság lesz. Ha létezik ez a párt Schiffer nélkül is, akkor ez nem árulás, hanem személyes döntés, amelyhez minden embernek joga van, tekintve, hogy életből egyet kaptunk. Ha nem létezik a párt Schiffer nélkül, akkor meg ugye nem nagyon volt mit elárulni.
S hogy melyik az igaz? Nagyjából mindenki látja-tudja-érzi.
Nem mintha Samantha rosszul játszott volna. Lucy is beletette, amit kellett, az öreg Jock is ott volt a háttérben és remekül hozta a szerepét, a többiekről nem is beszélve. Minden elismerésünk mellett is tény marad azonban a régi bölcsesség:
Jockey nélkül nincsen Dallas.
