Kommentszűrés
’15 júl
14
07:01

A szabadság elkényeztetett gyermekeiről

Írta: Redakció

tomeg.jpg

Vendégszerzőnk, Bencsik Gábor írása.

 

Vannak művek, amelyeket érdemes tíz-húszévenként újra olvasni. Az idők múltával, a körülmények változásával tévedéseik kiütköznek ugyan, de az igazságaik új tartalmakat nyernek és új gondolatokat inspirálnak. Ilyen a spanyol filozófus, Ortega y Gasset műve, A tömegek lázadása is.

A tanulmány 1930-ban jelent meg, akkor, amikor Oroszországban már a bolsevizmus, Olaszországban a fasizmus volt hatalmon, Németországban pedig a nemzetiszocializmus elérkezett a hatalom előszobájába. Ortega alapvetően ezekre a társadalmi jelenségekre reflektált, de valójában sokkal többet mondott: a huszadik század megértéséhez adta meg az egyik kulcsot.

Úgy látta, hogy e század elejére a tömegember, akiből hiányzik az önmaga felülmúlására való törekvés, ugyanakkor hiányzik az önnön képességei iránti kétség is; aki alapvetően elégedett önmagával, és megköveteli, hogy olyannak fogadják el, amilyen; aki jogot formál az élet minden tekintetben való élvezetére anélkül, hogy ezért a körülmények által kényszerítettnél nagyobb erőfeszítést volna hajlandó tenni; és aki jogot formál arra is, hogy mindenről véleményt nyilvánítson és véleménye érvényre juttatását kikényszerítse – ez a tömegember fellázadt az évezredes elnyomás alól és megszerezte a hatalmat.

De tévedés azt gondolni – amivel pedig gyakran vádolják –, hogy Ortega arisztokratikus gőggel viseltetett volna a közember iránt. Éppen A tömegek lázadásában fejtette ki a nézeteit a születési arisztokrácia – az ő megfogalmazásában az „elkényeztetett úrfi” – súlyos hibáit illetően. Mindemellett konzervativizmusa sem akadályozta abban, hogy a liberalizmusról – amelyet viszont meghaladandónak tekintett – a legnagyobb elismerés hangján szóljon.

Ortegának egyébként teljesen igaza volt: a 20. század elejére a tömeg valóban fellázadt, és jogait követelte, vagyis inkább dolgokat követelt, amelyet a jogainak tekintett. Ortega jól látta azt is, hogy ez a fellázadt tömeg többé nem óhajtott töprengeni az élet dolgain, nem óhajtott mérlegelni és elemezni, szempontokat ütköztetni, ehelyett a vezetőitől a számára is felfogható, az elméjében már meglévő laposságokkal egybevágó, egymondatos igazságokat várt el. Meg is kapta – a hatalom illúziójával együtt. Így születtek meg a zsarnokság birodalmai: a náci Németország és a Szovjetunió.

Ortega mélységesen aggódott emiatt – teljes joggal, a következmények ismeretesek. Azt azonban nem tudta, hogy a második világháború kataklizmáját követően az országok vezetői a fellázadt tömeg figyelmét milyen sikeresen fordították a javak és élvezetek fogyasztása felé. A fogyasztást illetően a tömeg megkapott mindent, amire csak vágyik (ez merőben új jelenség), cserébe visszahúzódott a közügyekbe való közvetlen beleszólástól, az actio directától, amelyet pedig olyan szívesen alkalmazott a fasizmus és a bolsevizmus idején. Ebben a tekintetben tehát visszaállt az a korábbi állapot, hogy a tömeg számára csupán az elitek által felkínált politikai alternatívák közötti választás marad, maguknak az alternatíváknak a kimunkálásában azonban nem vesz részt.

Mint említettük, noha Ortega már 1930-ban arról írt, hogy a liberalizmus meghaladandó, mégis nagy tisztelettel szólt róla. Így írt: „A múltnak megvan a maga igaza. Ha nem adjuk meg neki, jön és követeli, és követeli ott is, ahol nincs igaza. A liberalizmusnak is megvolt a maga igazsága, és ezt meg kell adnunk a számára, per saecula saeculorum. De nem volt az övé a teljes igazság, és ahol tévedett, ott el kell vetnünk. Európának meg kell őriznie a maga esszenciális liberalizmusát. Ez a liberalizmus felülmúlásának a feltétele”.

Nem tudta, nem tudhatta, hogy ez a felülmúlás az egész huszadik században nem következik be, sőt, közel egy évszázad múlva éppen a liberalizmus lesz az, amely a tömegtől átveszi „a szabadság felelőtlen gyermeke” szerepét, ide értve még az actio directa, a közügyekbe való közvetlen beavatkozás módszerét is.

Pedig a liberalizmus eredetileg maga volt az actio indirecta. Ortega így írt: „A liberalizmus az a politikai jogelv, mely szerint a közhatalom, noha mindenható, mérsékli magát, és még tulajdon kárára is gondoskodik arról, hogy az államban, melyet kormányoz, teret engedjen azoknak, akik nem hozzá, vagyis az erősebbhez, a többséghez hasonlóan gondolkodnak és éreznek. A liberalizmus – helyes, ha erről megemlékezünk – a legmagasabb rendű nagylelkűség: az a jogelv, hogy a többség a kisebbségnek teret hagy”.

Értsük meg jól Ortega szavait: a liberalizmus nem a kisebbség szabadsága, jogérvényesítése, hanem a többség belátása, teret engedése. Mert végül is a többségnek joga van többségnek lenni – ez valójában nem is joga, hanem kötelessége.

A modern liberalizmus éppen e kötelesség ellen lázadt fel, zászlaján a szabadság jelszavával. Csakhogy – ez megint Ortega gondolatmenete – a szabadság nem a természettől való jog, hanem ellenkezőleg, a külső körülményektől évezredes munkával kicsikart lehetőség. A szabadság nagyszerű építménye, ahogyan az az elmúlt két évszázadban Európában létrejött, az előző évezredek során kidolgozott erények oszlopain nyugszik.

Ha ezek az erények leomlanak, az egész építmény összedől.

„Az új világ, mely az új embert születésétől fogva körülveszi, semmiféle korlátot nem emel az ember elé, hanem, éppen ellenkezőleg, táplálja a kívánságait, amelyek elvben akár a végtelenségig növekedhetnek.” E szavakat Ortega a fellázadt tömegemberről írta, de tökéletesen illenek az új lázadókra, „a szabadság elkényeztetett gyermekeire” is.

„Ez a probléma: Európa morál nélkül maradt” – foglalta össze Ortega Y Gasset 1930-ban, és még mindig igaza van. Földrészünket immár száz éve lázadók tartják hatalmukban. Gyógyíthatatlan optimistának kell lenni ahhoz, hogy még mindig hinni tudjunk e lázadók feletti győzelemben.

Címkék: tömeg liberalizmus morál optimizmus erény lázadás kényelem 20. század Európa José Ortega y Gasset

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr947622508

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Bencsik Gábor: A szabadság elkényeztetett gyermekeiről 2015.07.14. 12:13:01

A szabadság nagyszerű építménye, ahogyan az az elmúlt két évszázadban Európában létrejött, az előző évezredek során kidolgozott erények oszlopain nyugszik. Ha ezek az erények leomlanak, az egész építmény összedől.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szindbad 2015.07.14. 08:25:15

Haladja már meg végre valaki azt a kurva liberalizmust.

Pelso.. 2015.07.14. 09:32:06

@Szindbad: Mármint tematizálásban? Mi lenne alkalmasabbb helyette? Pl akkor is kéznél van, ha nincs.

willdeletethis (törölt) 2015.07.14. 12:41:46

jó cikk, jó gondolatmenet. nincs egy olyan eszmerendszer, ami minden társadalmi és gazdasági kérdésre megfelelő választ tudna adni.

ortega segít abban, hogy sablonokon kívül gondolkodjunk: szükség van liberális (klasszikus, nem a ma liberálisnak nevezett liberálfasizmus) erényekre, de ezek csak az évezredes európai hagyományokra támaszkodva tudnak hasznosak lenni.

edgarevan 2015.07.14. 13:35:37

tudom a valóság sokkal árnyaltabb, s olykor ellentmondásos - nagyon. Mégis.
A liberalizmus lesöpörte a születéssel szerzett jogokat, alaptézise, hogy minden ember születésétől fogva egyenlő, szabadon választható és szabadon választhat.
Erre született válaszként a konzervatizmus, mely a hagyományos értékekre építve, megfontoltabban keresi a választ az élet, a fejlődés kihívásaira.
Ez így rendben is van.
Idióta aki vagy / vagy alapon szembeállítja e kétféle gondolkodást. :)

Szólás szabadság 2015.07.14. 13:36:22

"és aki jogot formál arra is, hogy mindenről véleményt nyilvánítson és véleménye érvényre juttatását kikényszerítse ..."
És a szerző még nem is ismerte a "facebook nemzedéket".

Pelso.. 2015.07.14. 14:03:21

@j_tudeski: Kétségtelen, nem létezik olyan univerzális eszmerendszer/ideológia, elsősorban társadlami kérdésekben ne is várjunk sokat, inkább hatalom technikai funkcióik vannak. Ugyanakkor 1930-ból ihletet meríteni e tárgyban (is), hát megmosolyogtató.

Veder1 2015.07.14. 16:29:28

" a szabadság nem a természettől való jog, hanem ellenkezőleg, a külső körülményektől évezredes munkával kicsikart lehetőség"

továbbgondolva: az ember természetes állapota az uralkodás/alávetettség, a szabadság ehhez képest hosszú évszázadok küzdelmeinek, önkorlátozásainak eredménye. Ezért van az, hogy ahol hiányoznak az alapok, oda hiába viszik el a demokráciát (arab tavasz).

kacsapuszi 2015.07.14. 20:47:52

"Gyógyíthatatlan optimistának kell lenni ahhoz, hogy még mindig hinni tudjunk e lázadók feletti győzelemben."

Hát, Orbán Viktort már legyőztétek, térdre, imához ...

Mr. Waszabi 2015.07.14. 21:02:47

Jó írás, kalap megemel. Szerintem semmi olyan nem eredeti, amely nem gyökeredzik öntudatlan emberi motívumban. Azaz, ami nincs az emberi szívben, születésénél fogva. Van az az indián mese a jó és a rossz kutyáról az ember szívében, amelyek egymással viaskodnak szüntelen s végül az győz az ember szívében, amelyiket a tudata gyakrabban eteti. Ez a mese nagyjából mindent elmond, hogy mire lehetett volna s lehetne valaha élt embernek e földön. Nem mond ellent ennek semmi valaha végzett emberi cselekménynek, vagy ezek következményei sem. Sőt, igazolja, alátámasztja azt. Ez egyben jó hír is, mert azt az állítást is alátámasztja, miszerint ma is van esélyünk a változtatásra, az irányváltásra. Élni kéne csak e lehetőséggel - amíg lehet. Mert lesz egy pont - s szerintem lassan odaérünk - , amelyen túllépve már nem lehet, már több lesz a múlt súlya, mint a lehetőségeké. Isten nem vár a végtelenségig senkire. Nem elméletileg mondom ezt, pusztán a valót szemlélve - most nem a kegyelem korszakát éljük, hanem a saját konokságunkkal, az abból származó egyre halmozódó erőszakosság elhatalmasodásának korát. Észbe kéne kapni, amíg még lehet, amíg még van perspektívánk. Vannak dolgok az életben, amiket, ha lekésünk, baszhatjuk az egész projektet. Ez itt, most ilyen. A hangsúly a moston van, szerintem.
Szép estét kívánok:)

kacsapuszi 2015.07.14. 21:04:24

Volna még itt néhány idézni való Ortegától.

Pl.

"A fasiszta a politikai szabadság ellen támad, mert jól tudja, hogy ez soha végleg és komolyan meg nem szűnhetik, hanem leküzdhetetlenül itt van az európai élet lényegében és a veszély órájában, amikor igazságra van szükség, mindig elővehető. Mert a tömegember létében a komolytalanság az alapvető. Amit tesz, azt felelősség nélkül teszi, mint a „házifiú” a hülyeségeit. Minden szorgalom, amivel a cselekedeteire tragikus, végérvényes, sorszerű vonásokat igyekszik aggatni, csak látszat. Játssza a tragédiát, mert a valódi tragédiát nem tartja valószínűnek a civilizált világon. Szerencsére nem kényszerülünk arra, hogy mint valóságos élőlényt nézzünk végig egy ilyen embert, aki aztán megmutatná, hogy milyen is ő. Ha valaki makacsul és szilárdan azon erősködik, hogy ő a kétszerkettőt ötnek tartja, de egyébként nincs okunk rá, hogy őrültnek tartsuk, fel kell tennünk, hogy nem hiszi ezt, még ha nagyon ordít is és akár fel is akasztatná magát a meggyőződéséért."

kacsapuszi 2015.07.14. 21:06:29

Vagy pl.

"A múltnak megvan a maga igaza. Ha nem adjuk meg neki, jön és követeli, és követeli ott is, ahol nincs igaza. A liberalizmusnak is megvolt a maga igazsága és ezt meg kell adnunk a számára, per saecula saeculorum. De nem volt az övé a teljes igazság és ahol tévedett, ott el kell vetnünk. Európának meg kell őriznie a maga esszenciális liberalizmusát. Ez a liberalizmus felülmúlásának a feltétele."

kacsapuszi 2015.07.14. 21:10:51

Vagy pl.

"Előfordulhat olykor, hogy nincs közvélemény. Egy társadalom egymással ellentétes csoportokra oszolhatik s ezeknek a véleményereje egymás ellenében megsemmisül és nem nyújt teret a véleményalkotásra. És ahogyan a természet irtózik az űrtől, ez az űr, amelyet a közvélemény hiányzó ereje hagy, brutális erőszakkal telik meg. Végső soron tehát, mint amannak a helyettesítője, ez nyomul előtérbe."

_n _a 2015.07.14. 21:54:11

"A szabadság nagyszerű építménye, ahogyan az az elmúlt két évszázadban Európában létrejött, az előző évezredek során kidolgozott erények oszlopain nyugszik."

Nyugszik??? :)))

Hirtelen megképződnek előttem az Európa jólétét megalapozó egyéb kontinensekről ideáramló százezrek, amint éppen másznak felfelé elkeseredetten azokon az oszlopokon, mi pedig a kidolgozott erényeinkkel nagyot baszunk a fejükre, hadd hulljanak csak vissza. Még hogy nyugszik. A beteg, az! ;))

Bell & Sebastian 2015.07.16. 16:26:06

@Szindbad: Morál nélkül aligha fog menni, ez a jó hír a libernyákoknak. Ám ha lesz ilyen etika / erkölcs / morál, nekik lőttek. A rossz hír az, hogy éppenséggel lenne, ha teret engednének neki.

Minduntalan oda lyukadunk ki, hogy a müncheni gyalogparaszt vagy a sörére és betevő béemwéjére vágyik, vagy a hitére, ám a kettőt egyszerre sosem kaphatja meg.

Jobboldali (ami szerintem középső vagy inkább kiegyensúlyozott) etikával páros jobboldali gazdaságpolitikát - ez az az állat, ami sosemvolt vanlesz a XX.-XXI. században, mert felettébb veszélyes, nem a tömegemberre nézve, hanem a rajta élősködőkre-.

Ám ezen vívódni teljesen fölösleges, ha betőmik mindenki pofáját egy génjesakterolt hamburgerrel és és addig csapkodják a fejét az ószövetséggel, amíg el nem vegyül a legyőzött niniveiek között.

A magyar fölállás attól egyszerű, hogy itt már dumából is csak az ócskábbat osztogatják, sört-béemwét csak maguknak mérnek.

Nem tennék rá nagyobb összeget, hogy ezt a végtelenségig fogják nyelni a népek.

Jön majd Ortega, ki jól elmegmagyarázza azt, szerinte mi a bibsi? Háát, nem pont a libsik eliminálása elsőre megoldás.

picur3ka 2015.07.16. 21:41:53

@Szindbad:

A liberalizmus megtette már, amikor államvallássá kreditálta önmagát és diktatúrává lett. Nem igazán meghaladta, kivégezte magát.

Sajnos, mindannyiunkat kivégez magával együtt, lásd: individualista közösség.

Szindbad 2015.07.17. 04:09:53

@picur3ka: Ezt olyan értelemben kell érteni, ahogyan Breivik kiált diktatúrát?

Szindbad 2015.07.17. 04:45:43

@Bell & Sebastian: Na ja, a huszadik században pont láttunk szép példákat arra, ahogyan a jobboldali etika kiteljesedik. A jobboldal valami eszement drogos álomvilágban él, amikor azt hiszi, hogy morálisan felsőbbrendű a liberálisoknál.

A liberálisok legalább nem ölnek embert ideológiai okokból. Valahogy sose olvasok arról, hogy szélső-liberális csoportokat tartóztatnak le, és ítélnek el erőszakos cselekmények miatt.

A liberalizmus kritikájaként szokták említeni, hogy "életképtelen", tehetetlen, döntésképtelen. És valóban, egy agresszívabb, barbár világban a liberalizmus elbukik. Az individuum akkor tud kiteljesedni, ha megfelelőek a körülmények. A jobbosok gondolom azért akarják állandóan meghaladni a liberalizmust, mert olyan veszélyt éreznek, amit a liberalizmus nem tud kezelni. Bevándorlók, pénztőke, amerika, zsidók, chemtrail, stb.

Hogy ezeknek mekkora része valódi fenyegetés, azt a jobbosok az ostromlott váraikból kikukucskálva meggyőződéses alapon döntik el, nyilván racionálisan.

Szóval megfelelő körülmények között, kiszámítható, élhető, biztonságos, nyugodt környezetben a liberalizmus MINDIG ott lesz. Ez egy békés, békebeli ideológia. Amikor egy megfelelő környezetben az egyéni képességek ki tudnak teljesedni, az egy felemelő érzés. Mindig jó látni, amikor a tehetség beteljesedik, és ezt a többiek épülésére teszi.

Bell & Sebastian 2015.07.17. 09:18:58

@Szindbad: Úgy tetszik, magát nem bírom kibillenteni a téveszméiből. A jobboldaliság (enmagában) már a ló túlsó oldala, azaz immunreakció.

Leginkább a lovon szeretek ücsörögni, amit nevezzünk -az egyszerűség kedvéért- jézusi etikának.
A liberált a neoliliberállal keverni aberráció, turáni átok.

A buzernyákoláson keresztül már többször megkíséreltem elmagyarázni, milyen a katolikus hozzáállás, ezek szerint mindhiába.

De nem adom fel egykönnyen. Addig tart a liberalizmusom, amíg ki nem mennek az utcára az előbb említett elhajlók és kezdenek térítő tevékenységbe.

Mivel alapvetően gonosz vagyok, cserébe Grüß Gott! -tal szoktam köszönni a közintézményekben, hivatalokban és boltokban, hadd nyúúúljon a képe a sok neoliberálisnak!

Ugyanis az ő liberalizmusukon ez már túlmegy, rosszindulatú megkülönböztetésnek hiszik. Pedig csak a kötelességemet teljesítem azzal, hogy szólok, Isten (tetszés szerint: Gaia) nem örül neked (neki) és elpusztít téged (őt), mint egy rosszindulatú daganatot, ha nem hagyod (hagyja) ezt sürgősen abba.

Aki hallja, adja át! A vírusgazdának.

Bell & Sebastian 2015.07.17. 09:42:52

@Szindbad: Arra sem vennék szívesen ricinust, hogy a neoliberalizmus nem öl, pusztít és nyomorba dönt.

Persze, ha csak az számít, hogy melyik nevében szórtak tűzesőt, lőttek vízmosásba- vagy vetettek búboskemencébe embereket, akkor lehetne vitát nyitni erről.

De minek, ha a neoliberalizmust nekünk szánták, míg hirdetői megmaradtak a jól bevált fajvédelemnél.

Pilátus óta úgy megy ez, hogy a piszkos munkát mindenki mással igyekszik elvégeztetni. Miért pont ez lenne az egyszeri és üdítő kivétel?

Szindbad 2015.07.17. 10:40:56

@Bell & Sebastian: Nem tudom mi a különbség a liberalizmus, és a neoliberalizmus között.

Bell & Sebastian 2015.07.17. 10:56:26

@Szindbad: Mint a gótika és neogótika között, funkcióváltáson ment keresztül. Az eredetit a statikai szükségesség hozta létre, míg a leszármazottja már csak díszítőelem.

Hajmáz vagy hagymáz (kiben hogyan rögzült?) a szaron.

(Elnézést kérve a neogótoktól.)

Szindbad 2015.07.17. 11:33:03

@Bell & Sebastian: Ettől nem lettem sokkal okosabb. Konkrétumok nincsenek?

Bell & Sebastian 2015.07.17. 12:01:03

@Szindbad: Már hogy a viharba ne lennének!

Szindbad 2015.07.17. 12:03:28

@Bell & Sebastian: Efelől nem volt kétségem.

picur3ka 2015.07.17. 21:04:59

@Szindbad:

Nem, azok épp az ő embereik.