Az űr-McGyver a Marson ragad és nekiáll krumplit termeszteni – ha van logline, amire egyből lecsapnék, az nem feltétlenül ez lenne. A kiadók is így gondolták: Andy Weir kézirata nem érdekelt egy ügynökséget sem, ezért feltette az Amazonra kilencvenkilenc centért 2012-ben. Mikor ebből a verzióból három hónap alatt harmincötezer elkelt, már a könyvkiadók is lecsaptak a történetre. A hat számjegyű összegért eladott regényből film készül jövőre Ridley Scott rendezésében és Matt Damon főszereplésével. Ráadásul már olvashatjuk is magyarul. Nem túl sok spoilerrel folytatjuk.

A Mars. Kicsi, vörös, lakhatatlan, de a miénk. Mondhatni házon belül van, reális célként tűzhető ki az emberiség elé: itt a bolygó, amit majd egyszer kolonizálni fogunk. Nyomás. Andy Weir könyvében már valahol a kolonizálás elején tartunk: a harmadik Mars-misszió száll le a bolygó felszínére. Az egy hónaposra tervezett küldetést azonban hirtelen evakuálni kell és a kaotikus állapotok közepette Mark Watney, a csapat biológusa és ezermestere a bolygón marad. Nem tud kommunikálni a Földdel, a túlélés a következő misszióig esélytelennek tűnik, ráadásul mindenki azt hiszi, hogy halott. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Mark Watney feladja.

A marsi egyrészről Watney naplójegyzetein, másrészről a földi irányítás kétségbeesett és elszánt mindennapjain keresztül mutatja be a nem mindennapi, éveken keresztül tartó mentőakciót, melyet az egész világ figyelemmel kísér. Watney naplóbejegyzései fantasztikusak, nem lehet nem végignevetni még azt is, ha éppen halálos veszélybe kerül. A Földön játszódó jelenetek talán kissé gyengébbre sikerültek, de ott sincs oka az elsőkönyves szerzőnek a szégyenkezésre. A keménytáblás kiadás takaros, a fordítás rendben van, az eddig számomra többnyire érdektelen könyveket kiadó Fumax bekerült a látókörömbe.

A könyv kifejezetten szórakoztató, de érdemes röviden megvizsgálnunk egy másik oldalról is. Lassan egy éve, hogy ugyanezeken a hasábokon az űrre mint következő meghódítandó határvidékre tekintő optimista sci-fi antitéziseként írtunk a Gravitáció című filmről. A Gravitáció visszatükrözi az űrrel kapcsolatos sokáig töretlen - s persze hidegháborús propaganda által is fűtött - lelkesedés teljes kifulladását. A Gravitáció üzenete az, hogy a világűr nem jó hely az ember számára, és talán nem is érdemes próbálkozni ezzel az egésszel. „Life in space is impossible” – összegzi mindezt a film mottója.

Andy Weir A marsi című könyve végső soron hasonló üzenetet közvetít. Watney csak saját kivételes találékonyságának köszönheti, ha túléli a kalandot, míg megmentése hétről-hétre dollártízmilliókba kerül, ha nem milliárdokba. Nincsenek egzotikus, idegen fajok vagy megismerésre váró titkok: csak egy kietlen, lakhatatlan bolygó, ahol nincs semmi keresnivalónk. „Life on Mars is impossible” – itt is lehetne ez a mottó.

*

Andy Weir: A marsi; Fumax Kiadó, 2014