„Nem törölhetjük el a szokásainkat. Nélkülük nem tudnánk többé tájékozódni.”

„Szomorú, hogy a világ elfelejtette az Istenhez vezető utat. Mi értelme Isten nélkül élni? Ha eltörlitek az istenhitet, mivégre éltek a Földön?”

„Ez a csend: utat engedünk Istennek, hogy megszólalhasson bennünk.”

Több mint öt éve már annak, hogy írtunk egy különleges filmről: A nagy csend a Francia-Alpokban fekvő La Grande Chartreuse karthauzi kolostor némaságot fogadó szerzeteseiről szól. Mit szól; hallgat. Közel három órán keresztül. A szerzetesek ritka filmbéli megszólalásait idéztük fentebb. Ritkán beszélnek és lassan cselekszenek. Mindig, mindenről megfontoltan, kiérlelve döntenek. Mert nem csak döntésekből, beszédből és cselekvésből áll a világ. A karthauziak példát mutatnak: juthat idő merengésre, imádságra, kivonulásra vagy önmagunkba fordulásra, vagy egyszerűen csak jókedvű csúszkálásra a havas hegyoldalon. Volna mit eltanulni tőlük.

Philip Gröning először 1984-ben jelentkezett be a kolostornál, hogy filmet forgatna róluk. Tizenhat év múlva érkezett a válasz: most jöhet. Nyolc év után láthattuk az elkészült filmet. Most, öt évre rá megtaláltuk az interneten. Alább láthatjátok.

Hallgassátok a csendet.

Boldog karácsonyt kívánunk.