Ki szeret bírósági küldeményeket kapni? Én biztosan nem. A minap, amikor a Mandiner-főhadiszállásról az illetékes kollegina hívott azzal, hogy bírósági papírt hoztak nekem, majd megkérdezte, hogy átveheti-e... Mondtam, hogy persze, de azért nem voltam túl vidám.
Felesleges volt a gyomorgöcs! Íme a bizonyíték, hogy nem kell mindig rosszra gondolni!
Olyan végzést kaptam ugyanis, amelyhez képest egy Monty Python-film andalító ásványtörténeti szakmunka csupán. A páratlanul szórakoztató dokumentumból kiderül például, hogy az érpataki polgármester, „Orosz Mihály Zoltán önmagában nem tekinthető semmilyen csoportnak...”
Bizony, ezt Orosz kedvéért le kellett írnia a magyar bíróságnak.
Érpatak nagyura persze még fellebbezhet, ki tudja, talán elő is áll azzal, hogy ő − minden más organizmushoz hasonlóan − bizony fehérjék halmaza, így aztán mégis csak közösség elleni izgatás, ha egy-egy húzásáról rossz véleménnyel van valaki és ennek hangot is ad. Meglátjuk, eddig a szintig eljut-e az ügy.
Abszurd lenne persze, de nem lepődnék meg rajta, annyira abszurd ez már eddig is. Orosz szövegértési nehézségeit ugyanis a magyar bíróságnak kellett áthidalnia, az érpataki méltóságos hiányosságaiból adódóan értékes munkaórák mentek el arra, hogy az igazságszolgáltatás elemezze egy tavalyi Facebook-bejegyzésemet. S hogy mivel vádolt engem a többek között ötletesen extravagáns ruhatáráról ismert érpataki szupermodell?
Zaklatással, közösség elleni uszítással és önbíráskodással.
S hogy mit tettem pontosan?
Amikor tavaly egy videón nyilvánosan alázott meg egy embert, a felvételt kitettük a Mandinerre, aztán megosztottam a Facebookon. Fölé kanyarítottam néhány sort, mert nagyon felhúzott a döbrögieskedő tempó, az erőfitogtatás, egy alávetett szerencsétlen ország-világ előtti megszégyenítése.
Mielőtt megint beindulna a szokásos liberálisozás: gondolatiságban a TASZ majdnem olyan távol áll tőlem, mint az érpataki rém. Abszolút nem hiszem, hogy mindig „a társadalom” a hibás, hogy a magyar-cigány együttélés nehézségeit főleg a gonosz fehér többség kirekesztő hozzáállása okozná. Olyan országban szeretnék élni, ahol önmagában a származás és a bőrszín nem lehet hátrány az érvényesülésnél, de mentsége sem lehet a közösségi normát és/vagy a törvényt megsértőknek.
Dörgedelmes mondataim helyes értelmezése mindenesetre meghaladta Orosz Mihály Zoltán képességeit, úgyhogy Betyársereggel fenyegetett, aztán meg feljelentett. A bejegyzésem és az egész sztori itt olvasható, megírtam akkor részletesen. A videót azóta priváttá tette Érpatak mindenható ura.
A most kapott bírósági levélből mindenesetre kiderül, hogy az ügyészség elutasította Orosz feljelentését, amellyel szemben az panasszal élt, ezért aztán tavaly szeptemberben a Fővárosi Főügyészség is vizsgálta soraimat. Ők is elutasították a feljelentést. Orosz nem hagyta annyiban. (Még hogy csak az ökör következetes! Az ökör − és Orosz Mihály Zoltán.) Decemberben postázta levelét a Pesti Központi Kerületi Bíróságnak, hogy pótmagánvádas eljárás keretében mondják már ki akkor rólam, hogy zaklattam, uszítottam és becsületet sértettem.
Hopp, de hiszen a feljelentésben még nem becsületsértés volt, hanem önbíráskodás!
Ez utóbbi apró változtatás a bíróság szerint is rossz húzás volt.
„A pótmagánvádas eljárás lényege az, hogy amennyiben az eljárás során összegyűjtött adatokat az állami szervek nem tartják elégségesnek a büntetőeljárás további – bíróság előtti – folytatásához, hogy ez a jog a sértettre száll. Ebből azonban az következik, hogy a pótmagánvádas eljárás tárgya is csak az lehet, ami az azt megelőző nyomozásé is volt, enélkül ugyanis a pótmagánvádat nem támaszthatják alá bizonyítékok.”
Már csak ezért is elutasította volna a bíróság Orosz vádindítványát, becsületsértést ráadásul amúgy is magánvádas eljárásban kell rendezni, de szerencsére a bíró nem állt meg itt. A végzésben kifejti: ha lenne becsületsértési eljárás, magánvádas, annak sem volna sok értelme. A becsületsértést ugyanis nem valósítottam meg. Csupán kritikát fogalmaztam meg, amely nem lépi túl a véleménynyilvánítás szabadságának határait – szögezi le a bíró a végzés indokolásában.
Azt is megállapítja aztán, hogy még csak nem is zaklattam Oroszt, hiszen „a bejegyzésben semmilyen erőszakos magatartás nincs, ami az élet vagy testi épség sérelmét vetítené elő”.
A bíró tényleg nem vette félvállról a nyúlfarknyi szöveg elemzését, mélyére ment, megragadta a lényeget.
„A szövegben szereplő »valagba rúgás« az egyetlen olyan kijelentés, amely fizikai kontaktusra utal, ez azonban az írás szellemiségével egységesen értékelve pusztán egy lealacsonyító megnyilvánulás, ami viszont a már kifejtettek szerint a kritika határait nem lépi túl.”
A közösség elleni izgatást meg azért nem valósítottam meg, mert ugye Orosz Mihály Zoltán nem csoport.
Szerencsére.
Bőven elég belőle egy is.
*
PS Orosz Mihály Zoltán nemsokára fontos ember lesz a Jobbik környékén. Fontos háttérember. Az egyik új, Vona Gábor által megnevezett alelnökjelölt, a Tiszavasvári polgármesteri posztján vitézkedő Fülöp Erik országos cimborája, harcostársa ugyanis. Innen is sok sikert kívánok a néppártosodáshoz.