Ha már itt ostorozok mindenkit tegnap óta, emlékezzünk meg azokról, akik igazán jól teljesítenek az egész krízis alatt.

Egyrészről természetesen a hetek óta helyszínen ételt osztó, segítséget nyújtó civilekről és civil szervezetekről, egyházakról, az ő raktáraikat feltöltő adományozókról van szó, plusz a munkaidőn túl segítő önkéntes orvosokról és nővérekről. Nekik nagyon jár a köszönet.

Másrészről pedig a magyar rendőrségről.

Miközben Vona Gábor azt követeli, hogy a 2006-ban alkalmazott eszközöket vesse be a rendőrség szükség esetén (!), addig a valóságban azt látjuk, hogy Budapesten és Bicskén az általam vártnál sokkal, a 2006-os színvonalnál pedig sokkal sokkal jobban, emberségesebben áll a szervezet a krízishez. A határ menti események más jellegűek − a NYT tegnapi videóján láthattuk, hogy lehet túlkapás.

A saját szememmel látott, illetve kamerákra rögzített kényszerintézkedések azonban az esetek többségében indokoltak voltak; a Keletinél tartott tüntetéseken sem szabadult el a káosz és Bicskénél sem próbálják (egyelőre) erőszakkal leszállítani a menekülteket a vonatról.

A tehetetlenség pedig nem a rendőrség, hanem a politikai vezetés hibája.