A 2015 első napjaiban folytatódó tüntetésbajnokság újabb fordulója alkalmából az eddigi tapasztalatok alapján a következő javaslatokat teszem a szónoklatokra.

Az egyik beszéljen arról, hogy kéne egy igazi baloldali párt. A másik arról, hogy kéne egy igazi jobboldali párt.

Az egyik legyen körúton belüli és követeljen több körútonbelüliséget, a másik legyen körúton kívüli és követeljen több körútonkívüliséget a politikába.

Az egyik szónok a hordószónoklatok helyett szorgalmazza a szakpolitikai elképzelések nyílt megvitatását. A másik a szakpolitizálgatás helyett tegye az orbántakarodjra a hangsúlyt.

Az egyik buzdítson a közvetlen, részvételi demokrácia erősítésére, a másik követelje a valódi képviseleti demokráciát.

Az egyik követeljen több egyéni szabadságot, az individualizmusban rejlő erők felszabadítását. A másik szorgalmazza a közösségi együttműködés, az összefogás szükségességét.

Az egyik szerint minél több tüntetést kell szervezni, mert az a jó. A másik szerint minél kevesebb tüntetést kell szervezni, mert az a jó.

Az egyik tegyen hitet a 2010 előtti rendszerhez és világhoz való visszatérés mellett, a másik követelje az elmúlt 25 év minden politikai erejének és szereplőjének a leváltását.

Az egyik szónokoljon a pártalapítás fontosságáról. A másik a civilség megtartásáról.

Az egyik küldje a búsba az elmúlt 25 év aláíró értelmiségét. A másik legyen egy aláíró értelmiségi az elmúlt 25 évből.

Az egyik mondja el, mit kéne csinálni. A másik mondja el, mit nem kéne csinálni.

Az egyik vonuljon fel Che Guevara-arcképekkel, a másik hangsúlyozza az Egyesült Államokkal való minél szorosabb szövetség és barátság, no meg a liberális demokrácia fontosságát.

Az egyik követeljen alacsony adókat a több kapitalizmus és piacgazdaság nevében, a másik követeljen magasabb adókat a több jóléti intézkedés és szolidaritás nevében.

Aztán mind egyezzenek ki egy unortodox politikában. Oh, wait a minute.