Néhány hete Moszkvában beszélgettünk olyan fiatalokkal, akik nem a helyi közvélemény-kutatások mainstream orosz polgárát testesítik meg. Fiatalok, moszkvaiak, beszélnek nyelveket és nem a tévéből vagy a napilapokból tájékozódnak. A hazájuk jövőjét is másképp látják, mint a hivatalos Oroszország.

Ernst Hachaturyan fiatal, örmény származású üzletember, aki napközben egy német gyógyszeripari óriáscégnek dolgozik, este pedig egy saját netes vállalkozást épít a barátaival. Ők a volt Szovjetunió minden szögletéből verbuválódtak, Ukrajnából, Kazahsztánból és Örményországból. Skype-on tartják a kapcsolatot.

Hogy kerültél Moszkvába?

Nagyon kalandos volt. Bakuban éltünk és ott is születtem a hetvenes évek végén, aztán 1988-ban egyre sűrűsödtek az atrocitások az örmények ellen; de az apám azt mondta, hogy ne foglalkozzunk vele, mert úgyis abbahagyják. Itt élünk évszázadok óta. Aztán az egyik tüntetés alkalmával épp az utcánkban vonultak fel és felmásztak a házunkra, hogy letépjék az örmény nyelvű utcatáblát. Ketten figyeltük őket a szobából a bátyámmal, és nagyon-nagyon féltünk. A bátyám annyira megijedt, hogy elkezdett dadogni. Apám másnap repülőre ültetett minket és Jerevánba menekültünk. Ott jött a következő sokk, az akkori kormány házakat kezdett építeni a menekülőknek, mi is egy ilyen táborba voltunk, de valamiért a fővárosba kellett jönnünk. Emlékszem, felültünk a buszra reggel, aztán egyszer csak azt láttam hogy hatalmas robajjal elkezdenek mozogni a házak az út mellett. Azt hittem elkezdődött a III. világháború és az amerikaiak megtámadtak minket. De nem. Örményország legnagyobb és legpusztítóbb földrengése volt. 25 ezer ember halt meg körülöttünk. Aztán jött a rendszerváltás, a karabah-i háború, a jegyrendszer és tovább álltunk Oroszországba. Vidékre költöztünk, a családom most is ott él, csak én jöttem fel Moszkvába.

És hogy tetszik a város?

Nehéz volt megszokni a pörgést meg a sok dugót, de mindig is kíváncsi ember voltam, szóval eljöttem. Azonkívül vidéken nem lehet normális munkát és megélhetést kapni. Az emberek legtöbbször csak vegetálnak ott. A bátyám orvos, családja van, két gyereke, másfél éve bezárták a kórházat, ahol dolgozott, azóta munkát keres. Én küldök nekik haza pénzt. Amikor az olimpia alatt felhívtam, hogy nézi-e az olimpiát, azt mondta, hogy álláshirdetéseket néz, nem a hokimeccseket. Egyébként abszolút felesleges dolognak is tartottam ezt az olimpiai felhajtást. Oroszországban egy csomó területen sokkal értelmesebben el lehetett volna költeni azt a tengernyi pénzt. Ott van mondjuk az oktatás vagy az egészségügy.

De itt Moszkvában azért jól fut a gazdaság, nem?

Igen. Itt elképesztő a pörgés. A mi gyógyászati segédeszközöket gyártó cégünk idén havonta fog újabb és újabb üzleteket nyitni Moszkvában.

És mi a véleményed a politikáról?

Úgy látom, az emberek most elfordulnak a politikától, nem látnak hiteles ellenzéki vezetőt. Putyin a saját táborával, ami főleg az idősebbekből és a vidékiekből áll, kényelmesen tudja irányítani az országot. Róla és a politikájáról persze itt a Moszkvában a húszas-harmincas fiatalok egészen mást gondolnak, de sajnos mi vagyunk kisebbségben.