A Mandiner az elmúlt napokban különböző irányultságú véleményformálók cikkeit közölte az elmúlt négy év értékeléséről. A választás után rátérünk a következő, 2014-2018-as ciklusra: egy új cikksorozatban a Mandiner szerzői, bloggerei mondják el, mire számítanak, mit várnak, mit várnak el a következő évektől a magyar politikában.
*
Négy éve még meglepett a választási eredmény, most már nem igazán. A Fidesz másodszor tudott úgy választást nyerni Magyarországon, hogy programot nem állított össze – így nem kifejezetten számonkérhetőek –, miniszterelnök-jelöltjük pedig nem vitázott ellenfeleivel. Ugyanakkor jelzésértékű lehet, hogy a Fidesz – az egyébként láthatatlan KDNP-vel karöltve – 2002-ben és 2006-ban is több szavazattal kapott ki, mint amennyivel most győzött.
Számomra úgy tűnik, hogy az összemarkolt régi bal mostani vereségéért mindazok felelősek, akik az ancien régime hiteltelen és bukott politikusait visszaengedték a porondra – velük ugyanis nem csak a bizonytalanokat, hanem jó eséllyel sok, korábban biztos szavazónak tűnő baloldalit is elidegenítettek. Szánalmas, hogy a magyar politikai kultúrát újabb mélységekbe lökve nem voltak képesek egyértelműen elismerni vereségüket, ahogy a győztesnek sem gratuláltak. Vicces, hogy balról egy nyertese volt ennek a választásnak – Fodor Gábor... Úgy hiszem, hogy a két egymás utáni földbe döngöléses vereség példaértékű lehet, talán a baloldalon is eljöhet a személyi és szervezeti megújulás ideje.
A Jobbik megerősödésének három oka lehet. Egyrészt a Vona Gábor által is hangoztatott arculati megújulásban: a párt radikális gondolatait sikerült fogyasztható „köntösbe bújtatni”. Másrészt a Fidesz eddig erélytelenül lépett fel a Jobbikkal, mint kihívó párttal szemben. Harmadrészt: az elmúlt négy esztendőben (is) elmaradt az életszínvonal-beli növekedés – a Jobbik főleg Északkelet-Magyarország szegényebb vidékein volt erős. A baloldal impotenciája és inkompetenciája miatt e vidékeken otthagyták a baloldalt a korábbi szavazói. Ráadásul a baloldal Jobbikkal szembeni policy-je is visszaüthetett: nem biztos, hogy szerencsés az, ha kommentár és cáfolat nélkül hagyják elhangzani egy radikális párt populista szólamait.
Az LMP bejutása teljesítmény: azt követően sikerült megugrani a küszöböt, hogy a párt kettészakadt, ráadásul a kampánykörülmények sem kedveztek az ellenzéki formációknak. Sokaknak jó lehet azt látni, hogy kétszázezernél is több ember értékeli még ebben az országban, ha egy formáció a kecsegtető nagyobb haszon helyett az elvhűséget választja, nem enged a bukott és hiteltelen politikusok szirénhangjainak. Az LMP szavazói végül a hasznot is meghozták, jelen állás szerint így áll a szakadárokkal vívott „mandátumharc”: Lehet Más a Politika – Párbeszéd Magyarországért 5-1.
Egy lengyel politológus, Dariusz Kałan még a választás előtt megkérdezte tőlem, hogy mi lesz a választás után. Gondolkodtam egy percet, és rájöttem, hogy valójában semmi más, mint eddig. A Fidesz az első kétharmada alatt szinte mindent gyökeresen megváltoztatott, és amihez hozzányúlt, abból nemzeti lett. Kormányzásuk negyedik évére egy kissé lassú mozgású országot kaptunk, amelyben szinte minden mindenre lassan vagy egyáltalán nem reagál. A közéletet is valami megmagyarázhatatlan bénultság sújtja. A nők közéletben való részvétele továbbra is csekély. Ahogy az esély is arra, hogy a konzervatívabb politikai felfogás megjelenjen a színen. Pedig igény lenne rá.
Viszont a Fidesz lubickol. Kétlem, hogy gyökeres változásokat hozna az elkövetkezendő négy év. A kormánypártnak egyedül arra kell figyelnie, hogy folytassa populista népjóléti politikáját és gondoskodjék arról, hogy a baloldalon mindig kiessen egy csontváz a szekrényből. Valljuk be, a jelenlegi ellenzékkel nem lesz nehéz dolguk, ha nem változtatnak gyökeresen eddigi politikájukon.
Másrészt viszont Kiss Ádámhoz hasonlóan én is úgy látom, hogy az ország nincs olyan szomorúan rossz állapotban, mint amire a közbeszéd alapján következtetni lehet. Hogy hová jutunk valójában a következő időszakban, erre majd négy év múlva visszatérünk.
A szerző a VS.hu újságírója.
Fotó: Szabó Lóránt / Fortepan