Magyarország kampányüzemmódban is jobban teljesít. Ennek persze mi, firkászok és hírszerkesztők talán kevésbé örülünk a hosszú, forró nyár legmélyén. De legalább rálátásunk van egy alternatív univerzumra, amiben a felek teljes fegyverzetben lövik egymást sajttáj-gránátokkal és közlemény-sortüzekkel az uborkaszezon kellős közepén – miközben az ország nyaral, és széles tömegeknek valószínűleg el sem jut a tudatáig, hogy egyébként most is zajlik a politikai cirkusz. És még csak 2013 nyaránál tartunk, mi jön még a következő hónapokban és a választási hajrá őrületében?

Az alap, hogy minden választási kampány már a választások másnapján elkezdődik, de idén sokunknak feltűnt az, hogy az általában a választási év elejére időzített kampány-sebességváltás már az idei év elején megtörtént. Hamarabb emelkedtek a tétek, nagyobbat durrantak a kölcsönös vádak. Kedvenc szocialista szájkaratésünk, Török Zsolt például a minap közölte, hogy „az Orbán-kormány egy totalitárius rendszer kiépítésének útján halad”, miközben „őrült, unortodox társadalom- és gazdaságpolitikát folytat”. Mindezt július 24-én, szerdán, a déli órákban tudatta a választópolgárokkal, miközben a választópolgárok nagy része ebben az időpontban valószínűleg az Adrián, a Balatonnál, a saját kiskertben vagy legalábbis a gangon igyekezett élvezni a nyári szabadságot.

Persze nem érdemes sok szót vesztegetni Török Zsoltra, van mit megjegyezni a jobboldal háza tájáról is. A Fidesz az ellenzékhez hasonlóan totális harckészültségben vészeli át a nyarat. Bár egy kampány nem lehet mentes a túlzásoktól, a bornírt ködszurkálásoktól; azt azért nem nehéz észrevenni, hogy a kormánypárt által építgetett közélet-narratívában lassan már az egész Fidesz-stábon kívüli világ egy nagy gyurcsánybajnaista összeesküvés. A pártok gyakják csak egymást, részben ez a dolguk; de az már túlzás, hogy minden nemfideszes politikai szervezkedés (ami azért csak belefér a demokráciába, ugye?) máris támadás az emberek ellen. Ennek egyik csúcspontja az volt, amikor az évek óta megtartott Zöld Nyári Egyetemet úgy állították be, hogy „a Bajnai Gordon vezette Együtt-PM szövetség és a Magyarországot elítélő jelentést készítő portugál Rui Tavares a Tavares-jelentést ünneplő fesztivált szervez”. Az igaz, hogy a kommunistából zölddé érett Tavares támogatta a fesztivált, de Bajnainak annyi köze sem volt a szabadegyetemhez, mint Pilátusnak a krédóhoz; a zöld egyetem programjától (és jellemző résztvevői körétől) mi sem áll távolabb, mint a Bajnai képviselte szellemtelen, ortodox technokra gondolkodás. Mondhatni, még a Fidesz mai unortodox ideológiája is közelebb állhat egyes harmadikutas, globkrit körökhöz, mint a bajnaistáké.

De ez csak egy epizód a Fidesz virtuális szélmalomharcából. Ez a nagy utat és sok kanyart bejárt párt sokáig a legrealistább üzeneteket és programokat fogalmazta meg a választóknak, mind ifjúliberális, mind szabadelvű konzervatívnak mondható időszakában. A 2006-os volt az a kampány, ahol a párt kommunikációja egyszerűen elvesztette a kapcsolatot a választók által tapasztalt valósággal. Meg is lett az eredménye, a Fidesz rosszabb eredményt ért el, mint négy évvel korábban. 2010 ugye más tészta volt, egy olyan politikai felállás, ami politológiai és akár történelemkönyvekbe is bekerülhet majd. A Fidesznek akkor a lehető leglefojtottabb kommunikációval tudta a legnagyobbat nyerni.

2014 viszont újra egy élesebb helyzet lesz. A már most dübörgő korai kampánnyal a kormánypárt igyekszik mindegyik ellenfelét a víz alatt tartani, hogy szinte levegőhöz se jussanak. Ilyen a boksz. A Fidesz még most is meglehetősen erőtlen ellenfelei nehezen tudnak fogást találni a kormánypárton, ami pedig biztosra akar menni. Csak ilyenkor jönnek elő a tipikus fideszes betegségek: az arroganciával vegyes konokság. Ilyenkor aztán vigyázhat a párt, hogy miközben kitartó, konok munkával építgetik a saját virtuális világukat, nehogy hirtelen elszaladjon mellettük a világ, vagy legalábbis a magyar választók valóságérzete.

A Fidesz akkor volt sikeres, amikor rátalált az általa komolyan vett választók világképére és arra reagált. És akkor volt sikertelen, amikor maga akart jól megszabott világképet és valóságértelmezést alkotni az együgyünek hitt választóknak. A jelenlegi helyzetben a Fidesznek nem az ellenzék, hanem önmaga a legnagyobb kihívás.