Az Európai Unión belüli közös fizetőeszköz 1999-es bevezetésekor az akkori tagállamok között egyértelmű volt, hogy szigorú fiskális fegyelemre van szükség. A nyugati és északi országok be is tartották a szerződésben foglaltakat, Hollandia a válság előtt csak egyszer lépte túl az előírt 3 %-os deficitet, akkor is csupán 0,1 %-kal. Ezzel szemben az eurózóna déli államaiban szinte szabálynak számított az előírások megszegése. A 2008 óta tartó gazdasági válság többek között ennek köszönhetően állandó államcsőd közeli helyzetbe sodorta Görögországot.
Görögország 1999 és 2010 között csupán egyszer volt képes az államgazdasági hiányt az előírt 3 % alá csökkenteni, akkor sem jelentős mértékben. Az Athénnal szembeni bizalmatlanságot tovább, hogy a görög kormány 2004-ben bevallotta, 2000 óta minden évben hazudott a deficit mértékét illetően. Ekkoriban kellett (volna) Görögországnak bizonyítania, hogy alkalmas az euró bevezetésére. Világos, hogy csalás nélkül esélyük se lett volna a görögöknek a közös fizetőeszköz bevezetésére. Már csak hab a tortán, hogy független görög statisztikai hivatal, az Elstat korábbi vezetőjét büntetőeljárás alá vonták. Andreasz Georgiu ugyanis állítólag szándékosan rossz adatokat közölt a 2009-es deficitet illetően, mivel a GDP 13,4 %-át kitevő hiányt 15,8 %-ra kozmetikázta – felfelé. Így próbálta ugyanis elérni, hogy a következő évben Görögország jobb mutatókat produkáljon a deficit mérsékléséről.
Tudva ezeket a „ferdítéseket” Görögországgal kapcsolatban, jogosan merülhet fel a kérdés, vajon mi indokolja, hogy mégis csak kisegítsék – a válság során már másodszorra – az eurózóna legrosszabbul viselkedő tagját. Múlt hét hétfőn a német parlament megszavazta a legújabb, 130 milliárd eurós segélycsomagot. Athén 2010-ben már kapott egy 110 milliárd eurós mentőcsomagot, amelyet azonban nem tudtak úgy felhasználni, hogy azzal megmentség az országot egy újabb államcsődtől.
Nem kell mondani, hogy a szavazás nem ment könnyen a görögöket támogató Angela Merkel számára. A kormányzó pártokból ketten szavazták meg a segélyt (CDU, CSU), de azok sem egységesen, az FDP pedig többségében nemmel szavazott. A segélyt az ellenzékiek közül két párt támogatta. A kancellár pártjából előzetesen két tucat képviselő jelezte, hogy a csomag ellen fog szavazni – ez pont elég lett volna ahhoz, hogy elveszítse a többséget.
A liberális kormánypárti FDP parlamenti frakciójának pénzügyi szakértője, Frank Schäffler is a megsegítő csomag megtagadására buzdította frakcióbeli kollégáit. Azzal érvelt, hogy Görögország még egyetlen komoly reformot sem vitt véghez, elmaradt az elmaradt növekedéstől, valamint költségvetési célkitűzéseit sem teljesítette – azóta a görög parlament megszavazta a költségvetés 3,2 milliárd eurós lefaragását. A mostani mentőcsomag azt a célt hivatott szolgálni, hogy az államadósság GDP-hez mért arányát a mostani 160 %-ról 2020-ra 120,5 %-ra csökkentsék. Ez több pénzügyi szakértő szerint sem lehetséges. Schäffler szerint addig Athénnak újabb segélyekre lesz szüksége, ezért inkább már most meg kéne tagadni a további pazarláshoz való hozzájárulást. A német lakosság többsége is elutasítja a görögök megsegítését, holott ez rájuk nem ró érezhető plusz terheket. A lakosság 62 %-a ellenzi az újabb támogatást. Érdekes ugyanakkor, hogy Angela Merkel kancellár népszerűsége mindeközben a választók körében nagyon magas, 64 %-on áll a legutóbbi felmérések alapján.
Németország és az EU a mostani segélyt azonban nem hajlandó már „csak úgy” odaadni a görögöknek. Az eurócsoport jelenlegi elnöke, Jean-Claude Juncker is úgy foglalt állást, hogy Görögország mellé pénzügyi felügyelőt kell állítani. Ilyen volumenű segítségnyújtás mellett ugyanis egyszerűen nem elegendő az, ha Európa pénzügyminiszterei havonta egyszer átnézik a görög költségvetést és kiigazítják annak hibáit. Athénnak természetesen nem tetszik a dolog, szerintük ezzel az ország szuverenitása sérül.
De mégis milyen út állhat a görögök előtt az EU-s segélyeken túl? A szakértők szerint az EU nélkül kétféleképpen érhet el gazdasági növekedést Görögország. Az egyik a kiadások drasztikus mértékű csökkenése. Mindenki tudja, hogy az elmúlt években a görög kormány hitelekből finanszírozta a szociális ellátások többségét. Múlt héten született döntés a mostani 751 eurós minimálbér – nagyjából 215 ezer forint – 22 %-os csökkentéséről. Ez rögtön óriási indulatokat váltott ki az emberekből, holott a csökkentett bér még mindig kényelmesen nyugodt megélhetést biztosít az embereknek. A görög nép egyszerűen nem képes elviselni a megszorításokat, annyira hozzászokott az eddigi hamis jólétéhez.
A másik, kevésbé fájdalmas út az export növelése. Itt azonban két probléma is felmerül. A kisebbik az, hogy az ország főként a turizmusból él. Exportra nagyon keveset termelnek, azokat is elavult módszerekkel. Környezetbarát termelési mechanizmusok és zöld beruházások terén messze elmaradnak az uniós szinttől.
Az export növelésének nagyobb problémája, hogy ez az EU-n belül nehezen valósítható meg. Görögországnak mindenképp jót tenne a külföldre értékesítés szempontjából, ha feladná az eurót és visszatérne saját fizetőeszköz használatára. Ennek nagy egyszeri költségei lennének, hiszen alig van már drachma az országban, így újra be kéne indítani a nyomását, ami nem olcsó. Ugyanakkor az is probléma, hogy az EU hatályos alaptörvénye szerint az eurózónából nem lehet kilépni, ehhez ki kell lépni ez Európai Unióból is. Hans-Peter Friedrich német belügyminiszter szerint, azonban nem szabad Athént kilépésre kényszeríteni. Szerinte olyan feltételeket kell szabni Görögország számára, amelyek miatt a kilépés mellett dönthetne az ország.
Gazdasági, pénzügyi forgatókönyv tehát több is létezik Görögország megmenekülésére, illetve talpra állására. Az igazi problémát inkább a görög emberek mentalitása jelenti. Felülről, pusztán megszorításokkal és szigorú politikával ugyanis nem fog menni. Az emberek hozzászoktak a jóléthez, ahhoz, hogy akár munka nélkül vagy minimálbéren is kényelmesen megélnek. Természetesen az ország vezetői se feddhetetlenek. Az előző kormány több vezető pozíciót betöltő tagja ellen indult most eljárás azért, mert a válság során vagyonukat külföldre, jellemzően Svájcba menekítették. Amíg nem tud megváltozni az ország, nem tudnak megváltozni az emberek, addig Görögország nem fog tudni talpra állni, akármekkora összegeket is pumpál bele az Európai Unió vagy Németország. És vajon mennyi idő kell nekik, hogy megváltozzanak? Amíg nem képesek társadalmi közmegegyezéseiken változtatni, nincs értelme kisegíteni Görögországot.