Már 62 ezernél is több tagja van a tegnapelőtt indult Facebook-csoportnak, ami azt javasolja, hogy az idei augusztus 20-i tűzijátékok költségvetését inkább az árvízkárosultak megsegítésére fordítsuk. Hihetetlen sebességgel növekszik a tagok száma, 24 órája még csak tízezren voltak, ezzel pillanatok alatt az egyik(?) legnagyobb magyar csoporttá nőtték ki magukat. Az alapítók így fogalmazták meg céljaikat:

Minden korábbinál fontosabb lemondani százmilliók értelmetlen fellövéséről az égbe 25 percnyi ájuldozásért

Az idei budapesti és a vidékiek külön kérésére a vidéki városokban is a tűzijátékra szánt pénzt fordítsuk a bajban lévők megsegítésére! 

  Jó ötlet-e ez, érdemes-e hallgatni a sok tízezernyi támogató javaslatára? Alapvető ellenérzéseim vannak az összefogás-fetisizmus különböző megnyilvánulásaival (ó-fogjunk-már-végre-össze, közös-összefogással-elértük, stb.) szemben, aminek különösen riasztó esete volt a tavalyi Danubius-Sláger hiszti, de ez a támogatottság valóban impozáns. Ugyanakkor az augusztus 20-i tűzijáték egy hagyományosan nagy esemény, biztos pont Budapest életében. Éppen ezért is lenne nagy súlya annak, ha - idén először - elmaradna. Azt üzenné: tényleg nagy a baj, máshol van szükség erre a pénzre, még ha több nagyságrendnyi eltérés is van az ünnep százmilliós költségvetése és a tízmilliárdos károk között.

  Egyszeri gesztusként egyet lehet érteni egy ilyen lépéssel, de kérdéses, milyen precedenst teremt a döntés. Az alapítószöveg „százmilliók értelmetlen fellövése az égbe 25 percnyi ájuldozásért” egy olyan, számomra kevésbé rokonszenves hozzáállást sejtet, ami szerint nincs helye semmiféle identitásképző ünneplésnek vagy egyéb nemhasznos, nemmegehető dolognak, amíg akadnak emberek, akik szükséget szenvednek. Szabad-e például színház- és filmtámogatásra költeni milliárdokat, ha ebből ruhát is vehetnénk a rászorulók számára vagy emelhetnénk a nyugdíjakat?