Szívesen hangoztatjuk, különösen az efféle migráció-sújtotta időkben, hogy mi, magyarok mindig is szilárd bástyái és megroppanthatatlan védőpajzsai voltunk a keresztény Európának − különösen a török veszedelmek idején. Nos, ez nagyjából igaz is volt Mohácsig; de utána enyhén szólva is bonyolult lett a képlet. Annyira, hogy másfélszáz évvel később már a korabeli nemzetközi NATO-erőkre volt szükség a túlságosan ide szokott törökök kiszorításához; miközben az olyan nagy magyar hősök, mint a Hősök terén máig ünnepelt Thököly Imre és társai, jellemzően török zsoldban állva ahol csak tudták, hátráltatták a keresztény Európa seregeinek győzelmét, miközben saját magyar szülőföldjüket sarcolták, rabolták.
De sajnos nem csak a nyomorult rablóvezér Thökölyt kellene már egyszer lerántani az érdemtelen piedesztálról. Nála érdemesebb magyar államférfiakat is ideje lenne a valós helyükre tenni.
Koraújkorász és erdélyész történettudósoknak talán nem új találat, a magunkfajta kibiceknek viszont döbbenetes olvasmány egy bizonyos levél, amit történelmünk nagy személyisége, a kétezresünkön szereplő, országépítő, Erdélyt gazdagító kiművelt fejedelem, Bethlen Gábor vetett papírra arról, hogyan is kellene a törököknek tatár és magyar segítséggel elfoglalniuk a keresztény Nyugatot.
Sem az általános, ismeretterjesztő történelemkönyvekben, sem a köztudatban nem szerepel ez a Bethlen által 1621-ben Rimay János sztambuli követnek küldött dokumentum, ami egy mai átiratban rendes magyarjobbos konteótartalom is lehetne, mint mondjuk Soros „Dark Force” György Nagypáholyának Titkos Jegyzőkönyve a keresztény Európa kívánatos iszlamizációjáról.
Írásában a meglódult fantáziájú fejedelem Dél-Ausztria, majd Észak-Itália elfoglalását javasolja a török szultánnak. Bethlen pár tízezer török és tatár harcosról is álmodozik, akikkel ő maga elfoglalhatná a Duna mentét. Az is tetszene a fejedelemnek, ha fölfelé egészen a Rajnáig feldúlhatnák törökök, tatárok és magyarok együtt Európa belsejét.
Erdély fejedelme lelkesen ábrándozik arról, hogy a török szultán nem csak egy Eger-szerű várat, hanem egy egész királyságot is uralma alá hajthatna. Azt is javasolja a törököknek, hogy küldjék rá a tatárokat Lengyelországra, hadd rabolják és égessék fel azt az országot.
Bethlen javára szól persze, hogy a nagy haditerv megvalósítása utánra csak annyit kér a fényességes szultántól, hogy az oszmánok birodalmába foglalt Magyarország határait és törvényeit ne változtassa meg.
Tudunk persze a korábbi századok törökbarát, katolikus- és Habsburg-ellenes, protestáns fejedelmeiről, hadvezéreiről, kurucairól; tudunk Erdély speciális helyzetéről is a Török Birodalom peremén. Sok mindent megértünk, meg is kell értenünk. De nem kellene valamit kezdenünk a kurucbarát/antilabanc történetírásunk és -oktatásunk áthangolásával?
(Vastagítva az izgalmas részletek.)
*
Memoriale pro Generoso Joanne Rimai
Mivel látjuk szemeinkkel, minemű utolsó veszedelmünkre való praktikákat forralnak és hadakat indítanak ellenünk, nekünk igaz evangélikusoknak religiónknak eltiprálására, országunknak minden szabadságinak elromlásával tőlünk való elvételére, szükség igen, hogy mi is ne aludjunk, hanem valamit lehet, gonosz igyekezeteknek resistáljunk [ellenálljunk] és magunkról ne csak elvethessük ha lehet, hanem ugyan bátorságossá is tegyük országunkat, és minden állapotunkat, ha lehet. Ennek pedig én nem látom egy útjánál egyebet, mely által ezt véghez vihetnék, Isten után, mert valameddig az Austrica Domusnak szarvát le nem törhetjük, derekas passzusát segítségére jövő minden hadaknak el nem fogjuk, est impossibile [lehetetlen], hogy addig békességesen nyughassunk mi magyarok, csehek és több konföderátusok [szövetségesek], mely imígy lehetne meg az mi opiniónk [véleményünk] szerént, ha az Úristentől is rendelve volna:
1. Tudniillik: Hatalmas császár változtatná mostani útját az lengyelekről, kik mostan nagy készülettel várják magok ellen, kiknek mind az spanyol király, franciai és Ferdinánd és pápa bizonyoson segítséget rendeltenek, ígértenek, s küldnek nekik. Ide semmi derekas inváziótól Ferdinánd nem fél, egy erős hadát is nem takarja, nagy bátorsággal vadnak, csak mi ellenünk készülnek. Tudván immár azt, hogy lészen valami kicsin segítség mellettünk, de hogy dereka lenne, azt nem hogy az ellenség, de egy magyar sem hiszi, hanem 3 avagy 4000 embert gondolnak, hogy lészen. Ha ezért én dolgom volna is az expedíció, avagy én tőlem kérdené a Fényes Porta, voxot [voksot, véleményt] ebből én azt mondanám, hogy hatalmas császár személye szerént jőne Lándorfejérvárra, és onnét Kanizsára, oda Gréc 12 kicsiny mélyföld. Útja mindenütt szép tér, tágas, akármely lassú járással 4 vagy 5 nap alája érkeznék az egész had. Élése az tábornak fogyhatatlan lenne, mert az ország, melyben Gréc vagyon, úgymint Stíria, Karintia, Karniola rakva mindenféle éléssel, barommal.
Gazdag föld, melyben eddig hadak nem voltanak. Tótország is éléssel hasonképpen rakva, oldalul Ausztria, háta megett az hadnak Kanizsai pasaság, Szigetvári békség, Baranyaság, Poszgaság, emellette oldalul mindjárt egész Bosznaország, Grécztől jó 4 nap járóföld, és így sem élését, sem az élésnek s az tábornak utánamenő útját, passzusit (melyet az hadakozásban még inkább kell meggondolni) el nem foghatja az ellenség. Hanem igen bátorságos jövések-menések lehetne minden rendeknek, mert amint mondám, oldalul Bosznaország, hátamegett Kanizsa, Ausztria felől egészen fel csaknem Grécig Magyarország, kikkel én az császár passzusait, commeatusát [átkelőhelyeit] szintén úgy őrzeném, mint ő magok. Grécet megszállván felette inopinate [gyanútlanul], készületlenül találnák. Elrémülnének az egész országok rettenetesen. Nem nagy hely, noha erős vár és váras, de mivel hegyecskén vagyon szárazan mehetni a fala alá. Porral igen felhányattatni, 25 ad summum [legfeljebb] 30 napra Isten akaratjából megvehetni, melyet ha megveszünk, annak ennyi haszna lészen, hogy hatalmas császár az egy helnek elvételénél egy igen nagy fejedelemséget vészen mindjárt meg. Mert Stíriát, Karintiát, Karnioliát elveszi, azzal alája hódoltathatja mindjárt, és egészen az Velencei-tengerig nyúl ki az birodalma, s az spanyolnak is vízen való passzusát alkalmasint intercludálhatja [elzárhatja].
Másik ez jő haszon ki belőle, hogy az olaszországi fejedelmek is kénszeríttetnek azontól frigyet tőle kérni, és vele kötni, ha kedve lészen hozzá. Ha pedig nem, onnét Olaszország, úgymint az mediolanumi ducatust, mely az spanyolé, megkezdheti, Mediolanumot jövendő esztendőben könnyen okkupálhatja, melyből Olaszországnak nagyobb részét elbírhatja, és így nyithat utat magának az spanyol ellen való hadakozásra, mind földön, vízen, melyet eddig egy Császár sem talált fel. Sohul hatalmas császár birodalmában szakadás nem lenne egész a Velenceitengerig, mert mindenütt most is Bosznaország Klisze felől a tengerig vagyon iminnét is, más felől az Velencei-tengerig lenne mindenütt, és csak az egy Dobronik, kit mi Raguzának hívunk, lenne közte, akikkel frigye vagyon ő hatalmasságának. Mediolanum alá az vízi erő is reá érne, mert mindenestől is az tenger [számot kihagyta] magyar mélyföld az várastól. Ha jövendőben arra akarna menni szárazon, hogy pedig hatalmas császár bátorságoson lehetne Grécnek víttatásában. Én mellém csak 30 ezer török 15 ezer tatár kellene, én magam én Bavaria és Passzanya között szállanék táborban, és az Dunát elfoglalnám. Szárazon való minden passzusokat elfoghatnék, tudja jól kegyelmed, hogy sem spanyol, sem olasz, sem egyéb hadak alá egyebütt Ausztriában nem jöhetnek, hanem Passzanyára, mely passzust mihelt okkupálnánk, sohonnét semmi hada Ferdinándnak nem jöhetne.
Mert Csehországon, Szlésián által ahonnét jöhetnének, lészen Friderikusszal annyi had, hogy onnét senkit által nem bocsátnak, és így sem spanyol, sem Mantuanus, sem Florentinus, sem pápa, sem Moguntinus, Tverendus, Colonenus, Herbipolenus, sem Bavarus, sem Saxo meg nem segíthetnék, mert én az Dunán hidat köttetnék ott fenn, és egész Bavariát azon feljül is sok mélyföldig az ellenségnek országait porra vetetném, az Dunát én bírnám alól, feljül, Bécsnek sem Magyarországról, Stíriáról, Morváról élést bele nem vihetnének. Az magyar, török, tatár kapuja előtt jargalna, és így magát is Ferdinándot talám Bécsben szoríthatnánk. S az éhség miatt magok megmaradásáért traktálnak császárral az békességet, s bizony úgy végezhetnék el valamint mi akarnúk, nem amint ők. Adófizetővé csinálhatnúk Ferdinándust is. Azonban Grécet elütnénk láb alól. Én császárnak strázsát állanék mindaddig, valamíg Grécet megvehetnénk Isten akaratjával.
Summa: Így mi is Magyarországot és Fridericus is Csehországot bátorságos és békességes állapatban hozhatnúk, az hadakozásnak véget vethetnénk. Hatalmas császár is kijövetelivel nem csak raboltatna, és nem egy várat venne meg, mint az nagyatyja Egret, hanem egy királságot. És ha hadakozásának véget nem akarna vetni, amint feljebb írám, igen jó occasiója [lehetősége, alkalma] lehet Olaszországnak megkezdésében, ha békélleni akar is, mindenben jó mód lehet. És hogy Lengyelországra való intentum [szándék] is haszontalanul, s azoknak megfenyegetése ne múljék el, az tatár hánnak parancsolna császár, indulna személye szerént száz ezered magával, melléje rendelnének 40 ezer törököt. Az hán menne reá Lengyelországra, és semmi várat ne szállana, hanem ülne le táborban Kamenicnél, együtt az szerdárral, kit melléje rendelnének. Onnét bocsátaná az rablót az országra. Égetné, rablaná rettenetesen az egész nyáron, őszön az országot. Ha az ellenség mezőben reá jönne, az mezőben annyi lengyel, német sánc nélkül harcra nem jöhet, kit Isten segítségéből 40 ezer jó török és százezer tatár igen meg nem ver. Ha pedig sáncban ássa magát szokása szerént, úgy az szerdár is az hánnal üljön veszteg együtt, de ne heában, hanem az országot égessék, rabolják rettenetesen.
Ennek annyi haszna lészen, hogy valamiért császár oda menne, mind azt nagyobb részint végben vihetik várszállás kívül. Amint értem pedig várat hatalmas császár is szállani nem akar, ha szintén reájok megyen is. De ha akarja, ennyi had Kamenicet megszállhatja, és megveheti, mert annak egyéb kerítése nincsen, hanem az nagy árok, melyet Isten teremtett körüle. Csak körülé szálljanak is, hogy ki ne járhassanak belőle, éhhel halnak meg oda be. Ha pedig megsegíti az lengyel – minden felől köröskörül szép sík mezejét hallom lenni – és megvíhatnak az ellenséggel. De én tudom, hogy soha mezőre sánc nélkül szemben való viadalra az ellenség nem jön hatalmas császár és tatár hán hadára. És így oda is semmi dolog el nem múlnék. Az nagy készületet, mellyel hatalmas császárt az lengyelek várják, ki felől ők nagy kevélyen azt tartják, és mondják, hogy semmit hatalmas császártól nem félnek. Csak az tatár hánnal és 40 avagy 50 ezer törökkel tréfálnám meg, ha én ő hatalmasságának volnék. Vennék eszekben hatalmas erejét, azok az hadak ez esztendőben onnét az hadak miatt, kik reájok mennének, ide nem jöhetnének, mi reánk.
Mert ha ide indulnának is, de Kamenictől csak Bécsig 70 napnak előtte el nem jönnének. De hatalmas császár hadára ugyan nem mehetnének, mert Szlézián, Morván, avagy Magyarországon kellene a Dunáig is mennijek. A Dunán pedig által sohult nem mehetnének, hanem a bécsi hídon, de azt én idején megégetném, és hiszem, mi rajtunk kellene annak az segítségnek által menni. Előbbször, ki ha 20 avagy 30 ezer lehetne is, Isten akaratjából azzal bírnánk. Ha mindenestől megindulna pedig az had, mely hatalmas császár ellen készíttetett, az császár hada is együtt az tatár hánnal utána indulna, és valahol mezőben kaphatna valóban meg abarolhatnák. De ez nem lészen, attól félni nem szükség, soha az lengyel az ő országát el nem hagyja másért. Tatárt hatalmas császárral 30 ezret kellene hozni, csak nem többet, kinek fele én velem lehetne. Azokkal Bavarián feljül is az Renusig raboltathatunk, melyek [mellé] rendelvén jó tíz ezer magyart és tíz ezer törököt. Nekem ebben ezek tetszenének.
Hogy sok hosszú diskurzu[so]mat megrövidítsem, ha hatalmas császár el jő Gréc alá, mivel ím én tanácsolom ő hatalmasságát, erre én is fejemet kötöm bele és melléje, hogy ha Isten csudálatosan megverni bennünket nem akar, és szómat fogadják, bizony heában nem jár ő hatalmassága, hanem Grécet megvehetjük, és az egy helnek megvételével egy királyságot veszünk meg. Éppen az Velencei tenger lészen az határ. Ha véghez nem vihetjük, bátor megölessen ő hatalmassága. De ha azt akarja ő hatalmassága, hogy semmi ellensége innét ne legyen, ehhez csak két kiválképpen való dolog kévántatik: Hogy Magyarországnak igen szép erős hitlevelet küldjön fő úr ember követétől, hogy az magyar koronához valamit most miképpen bírnak, abban semmit sem hatalommal, sem másképpen el nem vészen, hanem minden határival úgy engedi bírni, amint mostan bíratik. Sem várak vételével, sem hódoltatással az határt beljebb nem veszik. Azonképpen Horvát- és Tótországokat, ha meghajolnak mi hozzánk, minden törvényekben, rendtartásokban, szabadságokban, hitekben, vallásokban minden rendeket megtart, alatta valóival is megtartatja, ellenségink ellen valamikor kévánjuk, elegendőképpen megsegít. Az országot adófizetésre soha nem kénszeríti, azonképpen kévántatik az konföderátus országokat is assecuralni [hitlevéllel biztosítani], és azt idején elől én hozzám elhozni, melyet közölhessünk az országokkal, mert ha ez nem lenne, soha el nem hinnék, hogy nem ő ellenek jő hatalmas császár, és úgy félő, hogy mindenestől Ferdinánd mellé állanak féltekben.
De ha az hitlevél megleszen, megbiztathatjuk, és örvendetesen jó kedvvel szolgálnak hatalmas császárnak. Másik [2o] ez kévántatik, hogy mihelt Kanizsához érkeznek az hadak, az magyarországi, tót- és horvátországi határokban semmi károkat ne engedjenek tenni, hanem csausokat rendeljen a fővezér őnagysága, akik mellé én is emberimet rendelem, és az határokban való várasokban, várakban egy-egy csausnak kelletnék lenni az én embereimmel, akik az ország határit rablástól ótalmazzák. Szulimán császár János királyt együtt az magyarokkal így kapcsolta, hajtotta volt magához régen, s azolta Erdél nyugszik az ő hatalmassága szárnya alatt. Ha ő hatalmassága is ezt cselekedné, így vonhatnánk és kapcsolhatnánk, édesíthetnénk sok országokat ő hatalmassága mellé, és így szép engedelmességgel frigy csenálásokkal lassan lassan az egész Európát magához kapcsolhatná hatalmas császár. Így mi is, úgy tetszik magyarok sokat szolgálhatunk ő hatalmasságának és hatalmas császár is segíthetne nekünk, s így lenne kölcsön az egymásnak való segítségadás. Ha pedig az én diskurzusom nem fog tetszeni, kegyelmed solicitálja [szorgalmazza] hatalmas császárt és fővezért, ide nem tíz, húsz, hanem ad minus [legkevesebb] 30 ezer törököt és 15 ezer tatárt bocsásson mindjárt, melynek az 6000 legyen gyalog. Magam személye mellé jó válogatott ezer jancsárt, így sokat szolgálhatunk az hatalmasságának, amint megírtam a derék levelemben.
Mert mind Magyarországot, és az föderált országokat megótalmazhatjuk az ellenség ellen, ő hatalmassága jó akaratjában maraszthatjuk és sok szép honoráriumokat praestalnak [megadják], az ő hatalmassága magyarországi birodalma is békességesen maradhatnak minden ellenség ellen, lengyel ellen való szándékát ő hatalmassága végbe viheti. De ha ez nem lészen, és az ellenség győzedelmet vészen rajtuk, annak nem én leszek oka, hanem az Fényes Porta lészen minden veszedelmünknek, mert mi mostan némettel megbékélhettünk volna, de az ő hatalmasságának tött ígéretünknek akarván urai lenni, inkább akartuk gyalázatos veszedelmet ideig szenvedni, hogy sem mi ő hatalmasságnak vétenénk. Az lengyel állapotot ami illeti, arról én sokat gondolkodtam, de ily hértelen sem az svéciai királlyal, sem az Friderikusz öccsével nem traktálhattunk. Szegény Raczivil pedig megholt étetés miatt. Én magam pedig ennyi felé nem szakadhatok, mert ilyen erős ellenséggel lévén dolgunk, az országra nagy serénséggel való gondviselés kívántatik, mind azáltal keresek módot benne, hogy elkezdjem és exploráljam [kikémleljem] elméjeket némely nagyuraknak és nemességnek, királyokat meg vetnék-e nem-e? Én nem kételkedem semmit benne, hogy ha az nagy ellenséget és hatalmas erőt országokban látják lenni, igyen nagy scissiot [szakadást] csinálhatunk köztök, mert bizonyos dolog, hogy most is igen sokan szidalmazzák, átkozzák királyokat, hogy ő miatta pusztul országok.
Főképpen az Moldovában való harcokon, hogy anni sok úr és nemesség elveszett. Siratják és szánják attyokfi ait, sztároszta Pniczki, ki most krakkaj castellanus, nagy ellensége királnak, én hozzám jól viseli magát. Elkezdem mindjárt és valamit effi ciálhatok [megcselekedhetek], tudósítom mindenekről kegyelmed által mind az vezért, s mind Cornelius Haga uramat. Ezeket akaránk kegyelmednek megírnunk, ad partem [részint] mely dolgok hogy eltemetve legyenek kegyelmednél, mégis Istenre, lelke idvességére kénszerítem kegyelmedet. Minemű rezolúciót [döntést] vehet erről az én diskurzusomról kegyelmed, engemet sietséggel informáljon bizonyoson felőle, postámat ne késlelje, expediálja sietve hozzám. Az békességet, amint megírtam, hogy traktáltam az mai napig in eum fi nem [avégre], hogy az üdőt magamnak megnyerhettem volna, hatalmas császár segítsége és Friderikusz is amíg elérkeznek, addig az ország lehetne immunis az ellenségnek kegyetlenségétől, mellyet végben is vihettem volna, usque ad ultimum diem Junii [június utolsó napjáig] az ország rezignációját [beleegyezését] deferálni [engedni] ígérték vala, és addig az direkció én kezemben lött volna engedtetve.
De az Szécsy árultatás, mely palatínus tanácsából lött bizonyoson, hogy ez kicsiny eredetet véve magának, Fileket elpártoltatta, arra képest a német immár mostan különben nem akarja, hanem hogy Pozsonban a koronát visszavigyék, és együtt az várossal resignáljam [átadjam] Sopront, Szombatot, Újvárat. Az többit kezemnél hagyják ad ultimum Junii [június végéig], melyre semmiképpen én sem mehetek, és úgy frustra laboravimus [hiába munkálkodtunk] noha eddig is sok harcaink voltanak, de annál inkább lesznek, immár azért én Kassára megyek, az koronát Ecsedben küldöm, ám járkáljon széllel az országban. Ezt a várat 4000 emberrel muniálom [megerősítem], generális uram benne marad, és fogadja megtartani Lévát, Nógrádot, Nitrát, s a többit is muniálom, és magam vigyázva készülök, mihelt az segítség elérkezik, azontól szép hadakkal indulok én is. Kegyelmed ezeket értvén maturáljon [siettessen] minden expedíciókat. Az pártosokat az Úr Isten talán csak ma is megszégyeníti, de Széchy Muránban hallgat.
Datum in Nova Arce110 11.111 Aprilis 1621. Kegyelmed ezeket el ne hallgassa, proponálja Gürcsi apánknak először, az kapi agának is, de először Gürcsinek és az fővezérnek, s ha kévántatik az muftinak, hodzsának, Halil pasának.
Címzés: Generoso Johanni Rimay Legato nostro ad Fulgidissimam Portam Ottomanicam et Fideli sincere nobis dilecto.
(Forrás: Bethlen Gábor és Európa; Kármán Gábor, Kees Teszelszky)
