Kommentszűrés
’16 dec
25
08:01

Karácsonyról és a test dicséretéről

Írta: dobray

karacsony1.jpg 

„Mindennek rendelt ideje van és ideje van az ég alatt minden akaratnak. Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett. Ideje van a megölésnek és ideje a meggyógyításnak; ideje a rontásnak és ideje az építésnek. Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek. Ideje van a kövek elhányásának és ideje a kövek egybegyűjtésének; ideje az ölelgetésnek és ideje az ölelgetéstől való eltávozásnak. Ideje van a keresésnek és ideje a vesztésnek; ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak. Ideje van a szaggatásnak és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak. Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek, ideje a hadakozásnak és ideje a békességnek.”
(Ószövetség, A prédikátor könyve)

 

Megtestesülés – ezt ünneplik karácsonykor a keresztények. Hogy az Isten (s az Ige) testté lett. Kevésbé visszafogott, de az eredetihez hűbb fordításban: hússá. Szokták mondani, hogy irigykedhetnek az angyalok, nekik olyanjuk nincs, az Istennek meg igen, ez ügyben több közös van bennünk az Istennel, mint az angyalokkal. Azt a dualista nézetet, miszerint az anyag nem Isten teremtménye, hanem a gonoszé, és így teljes mértékben rossz, az egyház többször elítélte. Egyre testetlenebb, digitálisabb világunkban ma már lehet, hogy inkább a test és az anyag védelmére van szükség, nem pedig csak az ostorozására, az emberi tökéletlenség belátása pedig nyugodt derűvel és az élet élvezetével jutalmaz meg minket.

Igaz ugyan, hogy a teológia számára fontos görög gondolkodás valóban leértékelte a testet, szembeállítva azt a lélekkel, a bibliai gondolkodás, amelyre az egyház épít, mégis a kettő egymástól való elválaszthatatlanságát vallja: a lelket nem lehet különválasztani a testtől. Joseph Ratzinger leszögezi: a görög és a bibliai szemléletmód „két különböző eszmevilág”. A „görög felfogás hátterében ez az elképzelés áll: az emberben két egymástól idegen szubsztancia képez egységet, amelyből az egyik (a test) elporlad, a másik (a lélek) pedig lényege szerint maradandó”; sőt, „a lélek csak akkor lesz képes arra, hogy igazi valójához eljusson, amikor el tud válni a lényegétől idegen testtől”. Ezzel szemben „a Biblia alapvető szemlélete szerint viszont az ember osztatlan egység. A Biblia például nem ismeri a (lélektől elszakadt, tőle különböző) embertest fogalmát. Sőt, megfordítva: a lélek szó a legtöbb esetben a teljes embert jelöli, testi valóságával együtt”.

Siralomvölgy – a földi élet és evilág szinonimája évszázadokig (vagy legalábbis ezt gondoljuk azon évszázadok gondolkodásáról). Az örök, igazi teljesség a halál után köszönt ránk, ami azelőtt történik, abba nem érdemes sokat invesztálni. Test és lélek egysége ide vagy oda, úgyis elrohadunk a Földben, a legnagyobbak is pusztán nevek lesznek a történelemkönyvekben. Szemünket érdemes inkább a magasabb horizontra vetni. Arra figyelni, ami igazán fontos. Ezt azonban csak az emberiség kis része (papok, szerzetesek) tudja igazán magas szinten kivitelezni, a többiektől nem várható el az eszmény megvalósítása. Vagy elmélkedés és Isten-közeliség, vagy a föld túrása, esetleg politika és háborúzás. A középkor tudta: felesleges azon erőlködni, hogy mindenki szent legyen. Az ágostoni Civitas Dei sosem valósul meg a Civitas terrena-n.

*

Mindebből következhet az anyagi világ szélsőséges lebecsülése is. Az emberek nem csak bűnösök és tökéletlenek, hanem javíthatatlanul gonoszak. Aki nem aszkéta, az elkárhozik. Az egyetlen igazi út az önmegtagadás szűk ösvénye. Lélek a test ellen. Sokan jártak ezen az úton, az eszmetörténeti közhely szerint a manicheizmust megjárt, platonista Szent Ágostonnak köszönhetően valóban évszázadokig jellemző volt az egyházi miliőre az anyagi világ túlzó leértékelése.

De nem csak az egyházra és a kereszténységre lehet ez jellemző, hanem a politikai gondolkodásra is: Donoso Cortés 19. századi spanyol gondolkodó, miután elfordult a liberalizmustól, arra jutott, hogy a gonosz emberiségen csak a diktatúra segíthet.

A képlet azonban kissé bonyolultabb: a másik eszmetörténeti közhely szerint az érett középkorban az ágostoni szemléletet felváltotta Szent Tamás derűsebb, arisztotelészi gyökerű életszemlélete. Ennek ellenére mégis a középkorban nevezték vidám vallásnak a kereszténységet, az előző öt évszázad változásairól elmélkedő olyan gondolkodók szerint pedig, mind a kanadai Charles Taylor, a testi élvezetek elítélésére koncentráló felfogás épp inkább a reformok időszaka után, a 16. századtól uralkodott el a keresztény világban. (Gondoljunk csak arra a klasszikus misztikus látomásra, amely szerint a szeretkezésben való egyesülés az Istennel való végső találkozás szimbóluma és előképe.) 

Épp azért, mert addig nem gondoltak sokat az emberről, úgy voltak vele, úgysem lehet megjavítani mindenkit, a szentség csak kevesek jussa. Ettől kezdve azonban többet gondoltak az emberről, az ember képességeiről és megjavíthatóságáról, így aztán nem csak a népjóléti intézkedések szaporodtak el, hanem a szentséget is megpróbálták behajtani mindenkin. Addig ugyan nem gondolták, hogy fel kéne emelni a tömegeket, civilizálni, oktatni, gyógyítani, mert úgyis csak átmenetileg vagyunk a Földön – de az eszményeket sem kívánták rajtuk behajtani.

*

Ettől kezdve szép lassan megjelentek a felvilágosult abszolút uralkodók, a népjóléti intézkedések, a közoktatás, és egyre civilizáltabbak lettek a viselkedési normák (erről szól Norbert Elias A civilizáció folyamata című kötete): régen benne volt a viselkedési kódexekben, hogy az asztalnál tilos tetvek miatt vakaródzni, és nem illendő az utcán szart kenni a másik pofájába – ma már ezek az opciók fel sem merülnek (nyugaton meg szar sincs az utcán).

Az, hogy többet invesztáltak az emberbe, azt is jelentette, hogy többre tartották képesnek és jobban értékelték a siralomvölgyben eltöltött évtizedeket – mégse olyan rossz hely az a völgy, legalább nem hideg hegycsúcs. Ennek megfelelően az egykor igazából csak a keveseken számon kért eszményeket elkezdték ténylegesen mindenkin számon kérni. Így aztán a derűsebb, az embert jobban értékelő szemlélet Charles Taylor szerint együtt járt valamiképp a testellenes eszmének erősödésével és azzal, hogy mindenkit alkalmasnak tartottak az önmegtagadásra. Őszerinte tehát éppenséggel nem a középkor volt inkább test- és élvezetellenes, hanem az újkor, beletorkollva a modernitásba.

Akárhogy is történt, a képlet nem úgy néz ki, hogy az anyagi világ lebecsülése szükségszerűen az élvezetek utálatával és mizantrópiával jár, a humanizmus meg az emberiség keblünkre ölelésével, örök békével és hasonlókkal ajándékoz minket. Ez sem kizárt persze (mondjuk az örök béke kizárt). Ha ugyanis a humanizmus csalódik a finomabb módszerekben, jönnek a keményebb humanizáló-felszabadító módszerek (pl. kommunizmus), kudarc esetén meg visszaköszön a mizantrópia. Nem kell mindennek a végiggondolásához a fellegekbe járni: biztos sokaknak van olyan ismerőse, aki állandóan a szemét embereket szidja, akik sose elég jók, sosem elég tökéletesek, nem elég racionálisak, nem elég kedvesek, önző barom mindenki (ő persze megsértődve ücsörög szobájában a tökéletesség magányától körülvéve). Ez a militáns emberjavító hév vezet ahhoz a csalódott szemlélethez, amit a román diktátorfeleség Elena Ceaușescu a bukás után elejtett megjegyzése tükröz, miszerint a román nép méltatlannak bizonyult az ő és férje áldásokkal teli tevékenységére.

Az ember erkölcsi-intellektuális tökéletlenségének beismeréséből pedig következhet egyfajta derűs emberszeretet is, valamint az anyagi világ javainak és élvezeteinek különféle fokú megbecsülése is. Tökéletes példája ennek a köldöknéző esszéiről híres, állandóan csajozó angolszász tradicionalista, Michael Oakeshott, aki tulajdonképp saját maga (és eszmetársai) karikatúrája volt, s ilyesmiket írt: „a járt utat jobban szeretjük a járatlannál, a ténylegest jobban a lehetségesnél, a korlátozott többet jelent nekünk a korlátlannál, a közeli a távolinál, az elegendő a bőségesnél, a megfelelő a tökéletesnél, és a mostani nevetés többet ér, mint az az üdvösség, mellyel az utópiák kecsegtetnek.” Persze mindez attól is függ, hogy mennyire tartjuk az embert tökéletlennek. Donoso Cortés például valószínűleg nagyon tökéletlennek tartotta.

*

Ha a karácsony az isteni megtestesülés ünnepe, azé, hogy az Isten emberré lett, vörös vér, rózsaszín hús, bőrrel fedve; agyvelő és szívdobbanás; akkor a karácsony a teremtés ünneplése is, az anyagi világ és testi valóságunk dicsérete. Ahelyett tehát, hogy állandóan a hedonizmusban fetrengő emberiséget szidnánk, érdemes belegondolni abba, hogy a kortárs világot egyfajta immateralizálódás jellemzi, azaz nem biztos, hogy mindig az anyagiasságot kell ezentúl ostorozni, hanem a kiegyensúlyozottság jegyében az anyagi világ lebecsülését is.

A hétköznapi élet frontján egyre kevésbé vagyunk kitéve a testi-anyagi meghatározottságoknak: egyre inkább személyes jelenlét nélkül kommunikálunk, már nemhogy bakelitlemezt és kazettát, de cédét is alig vesz valaki, irgalmatlan mennyiségű zene elfér egy kis mütyürön, és egyre kevesebb könyvet kávézunk le, az e-book-olvasónk viszont tönkremegy, ha ráloccsan a kávé. Ez annyit jelent, hogy a lemezt és a könyvet egyre kevésbé értékeljük, mint tárgyat (főleg a lemezt): nem gyűjtünk rá sokat, nem ünnep megvenni, nem fordítunk rá nagy figyelmet. Hatalmas mennyiséget töltünk le, majd törlünk le éppen aktuális hordozóeszközeinkről.

A politikai gondolkodás főárama fejlettebbnek írja le azokat a társadalmakat, amelyekben az „immateriális értékek” körül folyik a vita, azokat szeretnék érvényesíteni; azaz nem a megélhetés az elsődleges kérdés, mint állítólag a régi agrártársadalmakban, hanem a szólásszabadság, gyülekezési szabadság, a kulturálódás lehetőségei, stb. (Az immateriális értékek tehát nem feltétlen transzcendens értékeket jelentenek, hanem evilági szellemi javakat.) Hozzájön ehhez a kortárs progresszív dohány- és alkoholellenesség, a fitnesznácizmus is.
Johan Huizinga azt írja A középkor alkonyában: ma már elképzelni sem tudjuk, milyen élményt jelenthetett évszázadokkal ezelőtt a forró kemence elé ülni egy egész napos, téli hidegben való gyaloglás után és meginni egy pohár (a mainál a mi mércénk szerint minden bizonnyal jóval pocsékabb) bort. Ma az autóig vagy a metróig, buszig, villamosig kell kibírnunk ha hideg van, légkondicionáló áll rendelkezésünkre, ha kitör a forróság. Régen sokkal inkább ki volt téve testi valónk az időjárás viszontagságainak. Ma kényelmesebben élünk, de nem biztos, hogy annyira tudjuk értékelni ezt, amennyire kellene. Illetve mivel nem élünk át annyi kis viszontagságot a hétköznapokban, nem tűnik ki a kontraszt.

*

Érdekes könyvet mutatott be januárban a First Things amerikai folyóirat Devotio Tarantino című cikke: Tarantino and Theology. Merész vállalkozásról van szó: a szerzők teológiai szempontból elemzik Quentin Tarantino filmjeit – a Ponyvaregény, a Kill Bill, a Jackie Brown, a Django elszabadul és az Aljas nyolcas rendezője nem az, akiről a jámborság jut az ember eszébe. Sokkal inkább az öncélúan véres jelenetek, amelyek félelmetes pontossággal vannak kidolgozva. Tarantinónál nem pusztán lövöldöznek, hanem félelmetes kidolgozottsággal mutatja be, ahogy a golyó becsapódik az ember testbe. Talán csak Mel Gibson Názáreti Jézusa naturálisabb és véresebb a nagyközönségnek szánt filmeket készítő rendezők közül.

A kötetben Brett McCracken Tarantino filmjeinek „inkarnációs” aspektusáról ír, amit ő maga „a hús húsosságának” nevez. McCracken úgy látja: akár kínzásról van szó, lövöldözésről, akár az időre vagy a térre helyezi a hangsúlyt, avagy étkező embereket mutat, Tarantino szereti megmutatni az emberi lét fizikai mivoltát. Ezekkel az eszközökkel pedig a rendező kihívás elé állít minket, akik a nyugati kultúra „testetlen, digitális világában” élünk.

Még csak azt sem mondanám, hogy mindennek mércéje az arany középút: két pohár bor rendben, de több nem; és hasonlók. Lehet, hogy nem minden mozzanatnak magának kell kiegyensúlyozottnak lenni, hanem elég, ha a különféle radikalitások kiegyensúlyozzák egymást: adventre jön karácsony, a farsangra nagyböjt, a böjtre a duhajkodás. A hidegvizes fürdő a nyári forróságban, a forró kád a téli fagyban nyeri el igazi értékét, az állandó langymeleg unalmas volna. Elvégre: a langyosakat kiköpi az Úr.

Az anyagi világ, beleértve saját testi mivoltunkat – felfoghatatlanul jó dolog, ami nem korlátoz minket, hanem szabadságunk kereteit adja meg. Lehet, hogy eljött az idő, amikor a testi mivoltunk pozitívumait kell hangsúlyoznunk?

Címkék: vélemény karácsony kereszténység konzervatív Tarantino Charles Taylor Aquinói Szent Tamás Huizinga Joseph Ratzinger kommunitárius Michael Oakeshott Szent Ágoston Szilvay Gergely Donoso Cortés Norbert Elias

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr1612043945

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

maroz 2016.12.25. 09:26:41

"az emberi tökéletlenség belátása pedig nyugodt derűvel és az élet élvezetével jutalmaz meg minket"

Ez a Mandiner Kft. üzleti filozófiája? Ideszartok éveken keresztül, a cég veszteséges, de ti nyugodt derűvel élvezitek a jutalmatokat. Az emberi tökéletlenség tökéletes diadala, ahol ti pusztán csak eltaláltátok szerencsésen a jó faszt és élvezitek cumizni. Ami nem lenne baj, de mindeközben azt is hiszitek, hogy nektek lenne ebben a dologban bármiféle belátásotok is, holott fillére csak annyi van, mint a vályúhoz odaszabadult süldőnek: ti most két pofára zabáltok, tehát a világ jó.

jose maria padilla · http://gozdom.blogspot.com/ 2016.12.25. 09:58:40

katolikus úriember nem idéz az ószövetségből. meghagyja az ilyesmit csökkentértelmű protestáns testvéreinek. :)

Hepci · http://gasztrojazz.blogspot.com 2016.12.25. 12:17:42

Minap történt, hogy katolikusok és nemkatolikusok idegbetegre shoppingolták magukat... remélhetőleg a kormány jövőre bevezeti a karácsony előtti 1 hetes totális boltzárat...

S=klogW 2016.12.25. 12:30:56

@Hepci: De legalább az adventvasárnapoki boltzárat -

azzal meg rendesen felpörgetné az e-kereskedelmet.

annamanna 2016.12.25. 14:08:21

Blablabla. Az erkölcstelenség (és egyben a test nyomorúságának) dicsérete helyett tessék megnézni ezt a videót:
www.youtube.com/watch?v=fV86yZOHMQ4

És összevetni ezekkel: www.youtube.com/watch?v=sjf38Ztlmv4

www.youtube.com/watch?v=HHqdtVkCmu0

Vagy ezzel a cikkel: www.delmagyar.hu/szeged_hirek/romateleprol_jutott_az_szte_doktori_kepzesebe/2451706/

A cikkíró mélységesen szégyellje magát.
Egészen konkrétan úgy ír, mint aki soha egy betűt sem olvasott volna el a Bibliából, és nem tudná, hogy a Szentírás mit tanít a test kívánságáról. Nem csupán néhány kiválasztott szentnek, hanem mindenkinek, mindenkor, mindenhol. Isten Igéje nem okkult beavatottaknak szóló szöveg, a cikkíró erősen tévelyeg.

2pét 2,18-22 Mert hiábavalóság kevély szavait szólván, testi kívánsággal, bujálkodással elhitetik azokat, a kik valóban elszakadtak a tévelygésben élőktől,
Szabadságot ígérvén azoknak, holott ők magok a romlottság szolgái; mert a kit valaki legyőzött, az annak szolgájává lett.
Mert ha az Úrnak, a megtartó Jézus Krisztusnak megismerése által a világ fertelmeit elkerülték, de ezekbe ismét belekeveredve legyőzetnek, az ő utolsó állapotjuk gonoszabbá lett az elsőnél.
Mert jobb volna rájok nézve, ha meg sem ismerték volna az igazság útját, mint hogy megismervén, elpártoljanak a nekik adott szent parancsolattól.
De betelt rajtok az igaz példabeszéd szava: Az eb visszatért a saját okádására, és a megmosódott disznó a sárnak fertőjébe.

Tit 1,12-14 Azt mondta valaki közülök, az ő saját prófétájok: A krétaiak mindig hazugok, gonosz vadak, rest hasak.
E bizonyság igaz: annakokáért fedd őket kímélés nélkül, hogy a hitben épek legyenek,
Nem ügyelvén zsidó mesékre, és az igazságot megvető emberek parancsolataira.

Júd 1,4 Mert belopózkodtak valami emberek, a kik régen előre beírattak ezen ítéletre, istentelenek, kik a mi Istenünknek kegyelmét bujálkodásra fordítják, és az egyedüli Urat, az Istent, és a mi Urunkat, a Jézus Krisztust megtagadják.

S=klogW 2016.12.25. 15:21:40

@annamanna: romatelepről doktori képzésre

Konnyű, akit a cigánysága miatt ingyen külön korrepetálnak az egyetemi oktatók.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2016.12.25. 15:32:17

@annamanna:

Nem érted miről beszél @dobray:! (Talán mert túl hosszan, túl bő lére eresztve ír ahhoz, hogy követni tudd a gondolatmenetét.:-))

Itt a mondókája veleje tömören és szuggesztív(ebb)en:

„(…)

(…) Sok középkori ember, aki méltatlankodva elutasította volna az albigensi meddőségelméletet, érzelmi alapon hajlandó volt testét átengedni a kétségbeesésnek, sőt egyesek, akár az egész teremtett világot odavetették volna a legsötétebb reménytelenségnek. Ez élesen megvilágítja azoknak az embereknek sötét butaságát, akik állandóan ellene szegülnek annak, amit ők gúnyosan ››hitvallásoknak és dogmáknak‹‹ neveznek.

Éppen a hitvallások és dogmák őrizték meg a világ józanságát és egészségét. Ezek az urak rendszerint a megérzés és az érzelem vallását ajánlják. Ha a középkornak igazán sötét korszakában a vallás ››érzelmi vallás‹‹ lett volna, az a sötét és öngyilkos érzések vallása lett volna. Éppen a szigorú hit és dogma volt az, ami ellenállt az öngyilkos érzések rohamának. Az aszkézis bírálóinak valószínűleg igazuk van abban, hogy sok nyugati remete úgy érzett, mint a napkeleti fakírok. De gondolkozni nem tudtak napkeleti fakírok módjára, mert hithű katolikusok voltak. És az, ami gondolatvilágukat az egészségesebb és emberibb eszményekkel érintkezésben tartotta, egyszerűen és egyedül a dogma volt. A remeték nem tagadhatták, hogy jóságos Isten teremtette a közönséges és természetes világot, nem állíthatták, hogy a világ az ördög műve, mert katolikusok voltak és nem manichaeusok. A pusztaságba és a kolostorokba való menekülés forró napjaiban, a szüzesség ezer meg ezer rajongója nevezhette volna a házasságot bűnnek, ha modern szokás szerint csak egyéni eszményeikre és tulajdon pillanatnyi érzelmeikre hallgattak volna. Szerencsére el kellett fogadniok az Egyház tekintélyét, az Egyház pedig határozottan kijelentette, hogy a házasság nem bűn. Valami modern érzelmi vallás a katolicizmust egy pillanat alatt manichaeizmussá változtatta volna. De amikor a vallás már azon volt, hogy tébollyá fajuljon, közbelépett a teológia és megmentette az embert.

(…)”

www.ppek.hu/k464.htm

annamanna 2016.12.25. 15:34:49

A fenti dilemma helyett a Böjte Csaba által felállított választóvonal sokkal fontosabb:

"nyafogásból és hisztiből nem lehet megélni. Valamit le kell tenni az asztalra. Vagy egy jó jegyet, vagy egy szép verset, vagy a focipályán gólt. Egy jó focistát, jó sza­kácsot a társadalom biztos örömmel eltart, mert ezekre szükség van. Nyafogó emberekre nekem sincs szükségem, a társadalomnak sem. Azt is elmondom a gyerekeknek, hogy a létért küzdeni kell. Minden ember ott, ahol van: a szántóvető a földön, az orvos a rendelőjében, a gyerek az iskolában. Azért, mert valaki árva, nem hiszem, hogy nekem el kell tartani az iskolában. Azért kell tartanom, mert ő küzd, akar valamit."
"A mai társadalom egyik nagy problémája, hogy hazudunk a gyerekeknek. Arra neveljük őket, hogy segélyből, támogatásból, pályázatból, kétszínű beszélgetésből meg lehet élni. Nemcsak az én gyerekvédelmi központjaimban, de mindenütt meg kell nekik mondani, hogy nincs esélyed életben maradni, ha nem tanulsz meg dolgozni, ha nem tudsz letenni valamit az asztalra. Lehet egy szép dal, egy nagyszerű nyereg, autóalkatrész, kenyér, de muszáj dolgozni. A Kárpát­medencei magyarság most úgy gondolja, kiharcolja, kiköveteli, kipályázza, mert neki ez jár. Nem jár." csalad.mandiner.hu/cikk/20161224_bojte_csaba_a_letert_mindenkinek_kuzdeni_kell

A semmittevés lehet, hogy jó az érzékek intenzív megélésére, de hosszú távon nyomorhoz vezet.
Ha valaki csinálni akar valamit, azonnal szembesülni fog vele, hogy a vágyait kénytelen korlátozni ahhoz, hogy elérhesse a célját. A munkavégzéshez mindig szükség van a vágykielégítés korlátozására, a vágy teljesítésének elhalasztására.
Viszont, a munkavégzés eredménye sokszor mégiscsak az, hogy az illető fizikailag védettebb helyzetbe kerül, és nem kell intenzív tapasztalatokat szereznie a szenvedésből.
Ahogy egy mondás tartja: a szenvedésre addig van szükség, amíg az ember rá nem jön hogy nincs szüksége rá.

@S=klogW: Hol van a cikkben ingyen korrepetálásról szó?

annamanna 2016.12.25. 15:44:36

@bbjnick: Hát Elena Ceaușescu-tól Quentin Tarantinóig itt sok minden volt, szerintem nagyjából ez volt a mondandó veleje:

"régen benne volt a viselkedési kódexekben, hogy az asztalnál tilos tetvek miatt vakaródzni, és nem illendő az utcán szart kenni a másik pofájába – ma már ezek az opciók fel sem merülnek (nyugaton meg szar sincs az utcán).

Az, hogy többet invesztáltak az emberbe, azt is jelentette, hogy többre tartották képesnek és jobban értékelték a siralomvölgyben eltöltött évtizedeket – mégse olyan rossz hely az a völgy, legalább nem hideg hegycsúcs. Ennek megfelelően az egykor igazából csak a keveseken számon kért eszményeket elkezdték ténylegesen mindenkin számon kérni. Így aztán a derűsebb, az embert jobban értékelő szemlélet Charles Taylor szerint együtt járt valamiképp a testellenes eszmének erősödésével és azzal, hogy mindenkit alkalmasnak tartottak az önmegtagadásra. Őszerinte tehát éppenséggel nem a középkor volt inkább test- és élvezetellenes, hanem az újkor, beletorkollva a modernitásba."

Tehát tök kár, hogy a modernitásban (mondjuk a reformáció óta) többet invesztáltak az emberekbe és többre tartották őket képesnek, mert mennyivel vidámabb volt a boldog és együgyű, latinul miséző, írástudatlan középkorban egymás arcába szart kenni.

annamanna 2016.12.25. 18:42:09

@bbjnick: Még egy (szerintem) fontos részlet a cikkből: "Ezt azonban csak az emberiség kis része (papok, szerzetesek) tudja igazán magas szinten kivitelezni, a többiektől nem várható el az eszmény megvalósítása. Vagy elmélkedés és Isten-közeliség, vagy a föld túrása, esetleg politika és háborúzás. A középkor tudta: felesleges azon erőlködni, hogy mindenki szent legyen."

Az egész gondolatmenet mélyén ott lappang az elitizmus, és szerintem a következő rejtett üzenet (ami Dobrayban talán nem is tudatosult, csak átadta): régen az elit kiváltsága volt a kényelem, és döbbenettel figyelték, hogy a lenézett csürhe ezt nagy tömegekben saját magának is kiküzdte. Úgyhogy olyan üzenetekkel bombázzák a bambákat, hogy fogadják el, milyen fasza dolog a szenvedés.
Nem kell tanulni! Nem kell felemelkedni! Érd be a kicsivel szépen! Fogadd el, hogy a te részed az életben a fájdalom! Legalább átérzed a testet! Mert a kényelmes jólét felszámolja a testi érzeteket!
A fizikai létezés átélése a KÍN (vagy a hedonizmus) által lehetséges!!

"akár kínzásról van szó, lövöldözésről, akár az időre vagy a térre helyezi a hangsúlyt, avagy étkező embereket mutat, Tarantino szereti megmutatni az emberi lét fizikai mivoltát. Ezekkel az eszközökkel pedig a rendező kihívás elé állít minket, akik a nyugati kultúra „testetlen, digitális világában” élünk."

"a forró kád a téli fagyban nyeri el igazi értékét, az állandó langymeleg unalmas volna. Elvégre: a langyosakat kiköpi az Úr."

"Az én dalom
A fájdalom
Talán lesz rá alkalom,
Hogy neked daloljam el
Egyszer úgyis gyónni kell

Egyre csak néz
A gyönyörű Szem
Nem kegyetlen
Csak rezzenéstelen
Egyre csak néz
És nem segít
Ó, nem segít"
www.youtube.com/watch?v=N9k8CufmOuc

"Önmagában a fájdalom
Nem mindig elég
A hatalom magjai kilúgoznak
És új tudatot töltenek beléd."
www.youtube.com/watch?v=r8MvGVKtTYs

"És bármi van, vagy bármi lesz,
Csak arra kell, hogy múljon el,
A szenvedés a tiszta kéj,
Ha van halál, az érdekel!"
www.youtube.com/watch?v=6AEZOWX8gg0

Hepci · http://gasztrojazz.blogspot.com 2016.12.26. 11:35:47

@S=klogW:
No de attól meg még jobban összeomlik a posta.
Teljes a kiúttalanság a shoppingolásból...

Bell & Sebastian 2016.12.26. 13:37:06

Katolikusok

Egy szabványos, német szentbeszéd elengedhetetlen velejárója némi holokasztozás és az idegenek befogadására felszólítás, a közös áldozás mellett, ami nincsen gyónáshoz és feloldozáshoz kötve, ami jár az az jár, különben is, egy németnek annyi bűne van, hogy cédula helyett vastag tekerccsel ülne be fülkébe.

Én, magyar katolikusként, pedig azt mondom, annak, aki számára Krisztus az Út, Igazság és Élet, a holokauszt teológiai képtelenség, Istennek nincsen szüksége emberáldozatra, számunkra az Ószövetség lezárult, befejezett múlt.

A házasság szentsége a mi értelmezésünkben részvétel a teremtés misztériumában, ezért értelemszerűen a buzinász ebből ki van zárva.

Dobray gondolatmenetéből az is következik, hogy az animáció pontos időpontján sem érdemes elmélkedni, a megtermékenyüléssel bekövetkezik.
Gyilkosság alól (ami az abortusz), pedig az egyház nem adhat feloldozást, magyarán: aus vom Haus!

Mik azok a források, amelyeket a Szent Tanítóhivatal beépít a változásokkal tökéletesedő Élő Hitbe?

- Jézus Krisztus tanítása
- az Anyaszentegyház nagyjai élete munkája
- Szent Hagyomány
___

Európát dél-amerikai ésszel megérteni nem lehet. Ez már teljesen biztos.

Pelso.. 2016.12.27. 09:17:09

Igen, bizonyos körülmények között a langyosakat kiköpi az Úr.
Téged meg le.

S=klogW 2016.12.27. 10:02:37

@Pelso..:
hát igen, mandibanda egy ideje nem csinálál mást, csak óvatosan evickélget a hatalom segge partján, hogy a langymelegben bent maradjon, de szaros azért ne legyen

Hepci · http://gasztrojazz.blogspot.com 2016.12.27. 11:04:09

@S=klogW:
Nem könnyű mutatvány ez, meg köll becsülni azokat, akik jó érzékkel művelik.
OV mögé a színpadra kiülni talán kicsit neccesebb (szarosabb).

annamanna 2016.12.28. 00:07:27

"Ahelyett tehát, hogy állandóan a hedonizmusban fetrengő emberiséget szidnánk, érdemes belegondolni abba, hogy a kortárs világot egyfajta immateralizálódás jellemzi, azaz nem biztos, hogy mindig az anyagiasságot kell ezentúl ostorozni, hanem a kiegyensúlyozottság jegyében az anyagi világ lebecsülését is."

Oké. Csakhogy George Michael konkrétan a hedonizmusba halt bele: www.borsonline.hu/celeb/egy-ismeros-george-michaelrol-csoda-hogy-idaig-huzta/124343
"az utóbbi időszak csak a buliról és a heroinról szólt számára. "Többször is a sürgősségire siettek vele. Heroint használt. Csoda, hogy idáig húzta" - árulta el az egyik forrás, míg egy másik a bulikról mesélt: "George imádta, ha átjönnek hozzá a barátai, és gyakran a reggelbe is belenyúltak ezek a partik. Így folyt ez a haláláig." A sztár ismerőse a hedonista szóval jellemezte az összejöveteleket.
A partik és a drogok mellett nyilván az sem tett jót az énekes egészségének, hogy igencsak elhízott"

Carrie Fisher is jó ideig drogfüggő volt: velvet.hu/blogok/gumicukor/2010/10/11/bekokainozva_jatszotta_leia_hercegnot_carrie_fisher/

"a Csillagok háborúja forgatásán Carrie Fisher rászokott a kokainra, amibe kis híján bele is halt. „A Birodalom visszavágot forgattuk, és túladagoltam magam, de túléltem. Lassan rájöttem, hogy egy picivel többet drogozok, mint mások, és elvesztettem az uralmamat önmagam felett.”
1987-ben a Képeslapok a szakadék széléről című könyvben írt a drogfüggőségéről, majd később a Wishful Drinking című könyvében Carrie Fisher ismét felemlegette a kalandos életét."
"sok nehézségen csakis a szarkasztikus humora segítette át. Mindenesetre ezt talán érdemes ellesni tőle. Ahogyan azt is, hogyan lehet Hollywoodban méltósággal megöregedni."
(Sajnos ez utóbbi nem sikerült neki).
www.nlcafe.hu/tv_sztarok/20151021/carrie-fisher-leia-hercegno-star-wars-szuletesnap/

A hedonizmustól való tartózkodás nem pár aszkéta kiváltsága, hanem minden egyes ember elemi érdeke, mármint mindenkié, aki élni szeretne.

A hústesthez, a világhoz való helyes kapcsolat alapja a Biblia alapján szerintem az az alapelv, hogy egy rendszert csak akkor lehet hosszú távon fenntartani, ha azt táplálják, erősítik, adnak neki, és nem pusztán elvesznek tőle.

Szerintem a hedonizmus és az aszkétizmus ugyanannak a dolognak a két oldala: mindkét féle módon a hústest csak ki van használva, csak elvesznek tőle, csak pusztítják, de nem táplálják, nem szeretgetik, nem adnak neki.

Amikor Isten Ádámot megteremtette, még Éva teremtése előtt azt a parancsot adta neki, hogy művelje a földet és őrizze. Tehát először is adjon a földnek, erősítse, mielőtt elvesz tőle. (1Móz 2,15: És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt.)

Aztán az Újszövetség megismétli ezt az alapelvet, például a házasság kapcsán:
Ef 5:28-29 Úgy kell a férfiaknak szeretni az ő feleségöket, mint az ő tulajdon testöket. A ki szereti az ő feleségét, önmagát szereti.
Mert soha senki az ő tulajdon testét nem gyűlölte; hanem táplálgatja és ápolgatja azt, miképen az Úr is az egyházat.

Tehát ha egy férfi igényt tart arra, amit egy nő képes nyújtani, akkor először is adjon neki, mielőtt elvesz tőle.
Ezt az igét Dobray antifemi nézetei miatt is idézem, ezzel a dalocskával együtt: www.youtube.com/watch?v=DsXkRcoG6fo
Ez az a magatartás, amit a Biblia férfiak részére nem ajánl.

Ezt az alaptörvényt Mária Terézia is felismerte: etetni kell a juhokat, ha nyírni akarjuk őket.
A lényeg tehát, hogy először is adni kell, vagy legalábbis el kell határozni az adást, akkor lehet egy (biológiai, vagy bármilyen) rendszert fenntartani.

Teljesen nyilvánvaló, hogy ez a gondolkodás szembenáll mind a hedonizmussal, mind az aszkétizmussal.

Legyen mondjuk egy juhnyáj a példa, ha már Mária Terézia rájuk hivatkozott: a hedonista életszemlélet felzabálja a juhokat, és a nyáj megszűnik létezni; az aszkéta életszemlélet kiéhezteti a juhokat, és a nyáj akkor is megszűnik létezni.

Tehát megint oda térek vissza, hogy az a fajta dichotómia, amit Dobray az emberi gondolkodásban észlel, valójában egy áldilemma.

A valódi ellentét aközött feszül, hogy valaki hajlandó-e fenntartani egy rendszert (hosszú távon); ekkor biztos hogy adni fog a rendszernek, hogy az meg tudjon újulni.
Vagy csupán elvesz a rendszertől, és nem érdekli, hogy az mikor omlik össze. A hedonizmus és az aszkétizmus egyaránt csak kizsigereli a hústestet, egyik sem segíti annak a megújulását.

Conchobar 2016.12.29. 09:39:35

"Az anyagi világ, beleértve saját testi mivoltunkat – felfoghatatlanul jó dolog, ami nem korlátoz minket, hanem szabadságunk kereteit adja meg" - Hogy jön ide a szabadság? A szerző valami liberális jézuskával futott össze a karácsonyfája mellett?

Pelso.. 2016.12.29. 20:11:31

@Bell & Sebastian:
Lásd S=klogW és Maroz hozzászólását.
+saját: moslékból soha nem lehet krumplilevest a főzni.

Bell & Sebastian 2016.12.30. 00:07:26

@Pelso..: Felindulni még szabad, bárkinek bármin. Kinek mi fáj, csakis őt minősíti.

maroz 2016.12.30. 07:15:46

@Bell & Sebastian: Szabad, de minek? A fidesz azon verseng a jobbikkal, hogy ki a nagyobb filoszemita, kiderül, hogy Vona szerint néppártot Isten áldása nélkül nem lehet csinálni (ezt tudtuk eddig is), de ugyanúgy nem lehet a rabbi kóserbélyegzője nélkül sem (ezt eddig nem tudtuk, most már tudjuk).

Egy olyan világban, ahol immáron meglepődni sem lehet hogyan lehetne felindulni? Pincér, azonnal vigye vissza a takonylevest mert hajszál van benne? ;)

2016.12.30. 12:36:13

@maroz:

A fidesz azon verseng a jobbikkal, hogy ki a nagyobb filoszemita, "

helyesen: ki nem tűnik antiszemitának

maroz 2016.12.30. 13:54:45

@WiteNoir: Szamomra manapsag nagyon ugy tunik, hogy a ket dolog eggye valt: a filoszemitizmus ma mar alig hordoz pozitiv tartalmat, leginkabb csak arrol szol, hogy ne tunj antiszemitanak. De igen, lenyegeben vege jo a pontositasod. Azert ez valahol vicces, ha ket evvel ezelott valaki nekem ezt megjosolja valoszinuleg kirohogom.