„Lehet, hogy naiv hülyeség, de én komolyan gondolom ezt, hogy kezdjetek el élni” – mondja Pásztor Anna, aki szerint mindegy, melyik majom a főketrec díszállata. Már ami a politikát illeti. Zenekara, az Anna and the Barbies épp a Fővárosi Nagycirkuszban mutatja be új, Utópia című lemezét csütörtök és péntek este. A kertévékből is ismert rockdíva próbatermükben fogadott. A beszélgetéshez csatlakozott öccse, a gitáros-dalszerző Pásztor Sámuel is. Rock'n'roll életmód, gyereknevelés, baptista felmenők, három apa, istenkeresés, klotyóban lakás, szakadékok fölötti táncolás, gombócok, gyáva forradalmárok és a szeretettehén megfejése – nagyinterjúnk Pásztor Annával és tesójával.

„Én mindenesetre tizenévesen úgy voltam vele, hogy tuti nem ez az egyetlen járható út. Nem fogok hazudni például a szerelmemről. Ha szeretkezem vele, akkor azt is megbeszélem a főnökkel odafönt. Az én Istenem nem kéri, hogy hazudjak. Tudom, mert interurbán kapcsolatom van vele. Az igazság világmozgató erejében hiszek egyrészt, másfelől a hatalmas, mindent mozgató őserőben. Amelyhez képest ha valaki nem érzi, milyen kis senki – az hülye. Én kérem is az Istent, hogy lépjen rám, ha esetleg nem látom. Amikor emberek ajnároznak, és elkezdenék elszállni. A valóság az, hogy amikor valami jól sikerül, az nem miattam van. Az nem az enyém. Kaptam. Közvetítő vagyok. Nem tudom, honnan jön, hol lóbálja a lábát... Leginkább mindenhol. De ha bele tudok kapaszkodni és le tudom rángatni ide, akkor elvégeztem a dolgom. Igyekszem tiszta cső maradni, hogy ezt megtehessem. Akkor vagyok kiegyensúlyozott.”

Stumpf András interjúját Fesztivál.mandiner oldalunkon olvashatják.