Kommentszűrés
’16 nov
5
08:01

Sztálinnál járni

Írta: kömlődi ferenc

sztalin5.JPG


Sztálin Múzeum, Gori, Grúzia, 2016 ősz

A grúziai Gori Sztálin-múzeuma a történelemhamisítás nehezen felülmúlható remeke, virtuális valóság, ahogy Berija and Co. láttatni akarta. A földkerekség egyetlen helye, ahol a barokkból csúfot űző Joszif Visszarionovics is szép és jó.

Joszif Visszarionovics Dzsugasvili, azaz Sztálin a rendkívül erős mezőnyben (Hitler, Lenin, Mao stb.) is valószínűleg teljes joggal rászolgál a „világtörténelem legnagyobb gonosztevője” címre, de mindenképpen dobogós.

Megítélése azonban mit sem változtat azon a tényen, hogy szülővárosában, a Tbiliszitől 50 kilométerre, szűk másfél órás minibusz-útra lévő koszos-kopott Goriban rendületlenül áll és virul a generalisszimuszról elnevezett, Grúzia „legnagyobb fiának” idealizált emléket állító, a történelmet igen szubjektíven kezelő, Gulágról, ukrán éhínségről, Csekáról és NKVD-ről, kivégzés-cunamikról, Molotov-Ribbentrop paktumról, katyńi tömeggyilkosságról, hidegháborúról nagyvonalúan megfeledkező, kategóriájában mégis tökéletes múzeum.

Sztálinbarokk kimaxolva

A „béke bajnokának” szülőviskójától pár méterre, Berija szellemi bábáskodása mellett már életében, 1937-ben rendeztek kiállítást, az alapötletből pedig 1957-re nyerte el kései sztálinista barokk formáját a parkosított közterületen álló múzeum.

Október középső két hetében Grúziát és Örményországot járva értelemszerűen megnéztem a Sztálin előtti múltjából csak egy hegyen magasodó várromot megőrző, egyébként jellegtelenségében jellegzetesen posztszovjet Gorit is. A remek konyhájáról és több ezer éves borkultúrájáról (a grúzok szerint a világ első borkultúrájáról) ismert országban – Gori közelében is – akad ezer és egy más látnivaló, ősrégi monostorok és magashegyek, orosz változattól eltérő ortodox katedrálisok és ókori emlékek, de az ínyenc a Dél-Kaukázusban is ínyenc, s mi más lenne ínycsiklandozóbb falat egy ködbe, esőbe hajló októberi zord péntek délelőtt, mint ellátogatni a derék Joszif Visszarionovics szülővárosába, a nevét viselő múzeumba? És ha már ott tengek-lengek, napnál is evidensebb, hogy megpróbálok pár szelfit készíteni a diktátor remekbe éppen nem szabott, de annál idealizáltabb szobraival…

sztalin4.JPG

G, mint Gori

Goriba érve azonnal jön az itt aztán tényleg megállt az idő érzés, hacsapuri és gőzölgő lepények illatában verekedem át magam a szűk utcai piacon, nagy nehezen megkérdezem, még nehezebben megértem, hogy hol és merre, aztán főutca-féle, a szovjet idők jellegzetesen ormótlan főterével, monumentális önkormányzattal, onnan pedig már nyílegyenesen vezet a múzeumhoz a Sztálin sugárút.

Grúziáról közkeletű vélekedés, hogy a pályafutását papnövendékként kezdő, de már a tbiliszii teológiai szemináriumon marxista diákcsoportot vezető Sztálint egyes körökben ma is kultikus tisztelet övezi. Lehetséges, de minimális jelét nem látom – „se megerősíteni, se cáfolni nem tudom” –, sőt, a múzeumról érdeklődve, az utca korosztály-független embere inkább morc, semmint örömtől kicsattanó, szeretet helyett félve szégyellő tekintettel reagálja le kérdésemet.

Második világháborús győzelmi emlékmű mellett el-, mutatós parkon áthaladva tűnik fel Joszif Visszarionovics szülőházikója, fölé és köré emelt, azt az időjárás viszontagságaitól óvó szikár épülettel.

Semmi nem csap még meg, teljesen jellegtelen a tisztára pucolt és gondosan karban tartott viskó, a múzeumbejárat előtt álló Sztálin-szobor – és az első közös szelfi – sem a szocialista realista képzőművészet remeke. Diszkrét angol szöveg figyelmeztet, hogy a termekben látható anyag a szovjet propaganda és történelemhamisítás jellegzetes példája, virtuális valóság előtti virtuális valóság, aztán jegyvétel és be a shopba, szokásos giccseket vásárol egy-két csillogó szemű ütődött időutazó turista, túlárazott bögrék, kulcstartók, tányérok és hasonló csecsebecsék, változatlanul semmi különös, de azért már bizsereg valami a kinti szürkeségre hibátlanul rímelő áporodott légkörben.

sztalin2.JPG

Barokk-értelmezések

Vörös szőnyegen, a forduló márványszobra (újabb szelfi) mellett, pompás kristálycsillár alatt lépkedek az emeletre, a terem előtt kortárs képzőművészeti egyveleg – a múzeum legőszintébb, a jelenből visszapillantó része – máshol szórakoztatna, itt inkább a komorba hajló nihilt, a letűnt szocializmus ember- és karakter nélküli szürke alaptermészetét, középsötéten megtörő fénytelen csillogását, mérhetetlen ürességet és cinizmusát hivatott hangsúlyozni. Hitler és Lenin, majd Mao teljesen torz, emberellenes ideológia nevében, de eszmerendszerektől, a történelem legőrültebb két eszmerendszerétől űzve-hajtva gyilkoltatott, űzött-hajtott biztos halálba milliókat, Sztálin viszont a Lenin által megszerzett hatalomról lehámozott minden eszmét, csak annak mániákus vágya, paranoid imádata és végtelenül racionális gyakorlata maradt.

Eközben Joszif Visszarionovics fényképek, ereklyék között járom a múzeum alapítói megálmodta virtuális valóságot. Azt a múltat, amelyben Malevics és El Liszickij absztrakt formái szocreállá punnyadtak, Tatlin konstruktivista épülettervei dekadens giccsbarokkba fúltak. Emitt egy íróasztal, amott egy fiatalkori fénykép az ifjonc éveiben amúgy jóképű, borostájával-szakállával, gondosan igazított frizurájával mai partik népébe is beillő későbbi diktátorról, másutt egy Lenin, aztán a nagy honvédő háború, gondosan összeválogatott, a cél szempontjából tökély kép- és tárgyhalmaz, harmadik-negyedik szelfi az újabb szobroknál, nem számolom már, az aktuális (természetesen Facebookon megosztandó) Instagram-bejegyzéshez jócskán összegyűlt az anyag.

Egyik dicsőséges állomásról a másikra, Grúziáról Oroszországra, pártkongresszusról gyáravatóra és vissza a pártkongresszusra, onnan iskolai ünnepségre váltva követem végig a pállottan idealizált, unalomig ismert kliséktől – emberséges vezér a nép egyszerű fiaival, megtört, de őszinte tekintetű szelíd nénikével, az eszme iránt elkötelezett ifjúmunkásokkal, tündéri kisgyerekkel – hemzsegő életutat.

Keleties Sztálin-szőnyeg, nyugatias Sztálin-kerámia, újbizánci Sztálin-mozaik, a művészettörténet leghamisabb és a leginkább félreértelmezett barokkja után már csak a végkifejlet, a diktátor halotti maszkjának szavakba önthetetlen apoteózisa és néma bambulás, a történelemhamisítás egyedülálló remekére való zavart rácsodálkozás marad.

sztalin3.JPG

Instagram-posztok Sztálin páncélvonata és a Napisten temploma között

Búcsúkör, majd kimegyek a repüléstől félő, autózni utáló Sztálin szocreál-mentes puritán páncélvonatához. Se festmény, se szobor, csak funkcionális tárgyak dermesztik 1950-be az időt, látom az angol vécét, utoljára Joszif Visszarionovics szarhatott bele, nézem a cicomamentes bútorokat, vészidők kopottas mementóit.

Semmi nem elevenedik meg, nem tűnnek fel történelmi szereplők a képzeletbeli filmvásznon. Csak űr és cinizmus marad helyettük – nem gondolkozom, mert itt és most felesleges gondolkoznom múltról, jelenről, történelemről, Sztálinról, Hitlerről…

Kiürült, lefáradt aggyal térek vissza a shopba, nem vásárolok semmit, csak találok egy internetkapcsolatot, posztolok kettőt az Instagramra, becsekkolok a Swarmon, a másfél órája rám szállt taxissal 40-ről 20 larira (egy lari kb. 145 forit) lealkuszom a közeli Uplistsikhébe, a Napisten templomához vivő oda-vissza utat, és hosszan szellőztetem a fejem, mosolytalan örömmel nyugtázva, hogy 2016-ot írunk.

Címkék: utazás emlékezet múzeum kommunizmus Szovjetunió Sztálin Grúzia Gori

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr3511930363

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

maxval bircaman BircaHang szerkesztőség · http://bircahang.org 2016.11.05. 08:13:01

Mégis a világ legismertebb grúz embere, s erre titokban az a grúz is büszke, aki ezt nem meri nyíltan kimutatni.

Egy 5 milliós nép fia vezette egykor a világ 2 nagyhatalmának egyikét - ez nem semmi.

Bell & Sebastian 2016.11.05. 13:01:12

@maxval bircaman BircaHang szerkesztőség: A kőmívesek / világmindenség vagy cigók / Magyarország arány sokkal impozánsabb még ennél is.

A nóta szerint: aki dudás akar lenni, pokolból kell annak jönni, vagy valami hasonló.

Gery87 2016.11.05. 17:16:47

Hát ez szar volt...nagyon gyenge írás.
Különösen ez a szelfis ökörség.....nagyon ciki.
persze "2016-ot írunk"...szánalom, mintha egy 20 éves büfészakos picsa írta volna a faszbukra.

Bell & Sebastian 2016.11.05. 18:40:19

@Gery87: Nem'tom és Jerry. Példának okáért az első és utolsó Auschwitz-túrámon direkt figyeltem, hogyan ökörködik a többi turistacsoport kínjában.

Amit meséltek, az nem volt túl meggyőző, ellenben a kiállítás hatásvadászra sikerült és a korhű "romok" életkorával kapcsolatban is merültek fel komoly kételyek.

Asszem az esti Slade koncertet ki is hagytam, de nem vezeklésből, hanem mert csak egy napra egy élmény elég.

Szerencsére nem kellett írni róla polkorekt fogalmazást, valószínűleg nem is lehet.

Gery87 2016.11.05. 20:12:59

@Bell & Sebastian:

Ez nem polkorrekt írás volt, csak simán fos....ha ezzel a szelfizős, instagrammos ökörséggel akarta illusztrálni hogy mennyire távol áll tőle a kiállítás alanya és a múlt szellemisége, (meg mennyire birka lélek)...az gáz.

Putzyk Kovách Sándor 2016.11.05. 21:22:41

Remélem, rólam is lesz ilyen múzeum halálom után. Terveim szerint két év múlva én leszek Magyarország teljhatalmú ura, így igazán megérdemlem, hogy évszázadok múltán is emlékezzenek rám. Viszont elszomorít, hogy ma is méltatlanul a feledés homálya borít olyan embereket, mint a nagyapám, Putzyk-Kovách Móricz, aki az 50-es években a birtokai segítségével meg tudta volna tízszerezni a magyar mezőgazdaság termelését, de a kommunista vezetés nem fogadta el a segítséget, helyette az egyszerű parasztokat sanyargatták. Az ilyen embereket kell példaként a nép elé állítani, nem ezt a Sztálint, akit senki se ismer.
Bárói üdvözlettel:
Putzyk-Kovách Sándor

Bell & Sebastian 2016.11.05. 23:15:13

@Gery87: Az űrt és cinizmust hozta, mi mást várt? Hogy majd elolvassa hozzá a legjobb, fellelhető életrajzot is, ami több, mint ezer oldal? Ugyanmá...

maxval bircaman BircaHang szerkesztőség · http://bircahang.org 2016.11.06. 04:53:36

@maroz:

Az meg mi?

A Sztálint nem kedvelő grúzok egyik meséje, hogy Sztálin nem is grúz volt, hanem oszét, mert az volt az apja, de erre az égvilágon semmilyen bizonyíték nincs. Ami valószínű: Sztálin apai nagyapja tényleg oszét volt, de a másik 3 nagyszülője viszont grúz.

Conchobar 2016.11.06. 08:47:29

"Sztálin a rendkívül erős mezőnyben (Hitler, Lenin, Mao stb.)" - És mi a helyzet Dzsingisz kánnal? Azzal, aki piramisba rakatta az általa módszeresen kiirtatott városok lakóinak koponyáját? Mongóliában felnéznek rá (hiszen ő egyesítette a mongolokat és tette őket egy időre egy világbirodalom vezető népévé), ám a Mongólián kívüliek nem tekinthetik másnak, mint zsarnoknak és mészárosnak. Értelmetlen és teljesíthetetlen az, hogy tiltsák Hitler, Sztálin, Dzsingisz kán, Mao (stb.) rajongóinak a példaképük tiszteletét. Hagyni kell ezeket a rajongókat a csudába, nem érdemes őket átnevelő táborba, gulágokra zárni. Hagyni kell a relikviákat is a csudába, nem érdemes lerombolni Hitler (és Sztálin) szülőházát se. Nem lehet ilyesmivel megszüntetni a Hitler és Sztálin iránti rajongást és tisztelet. Ha van értelme a relikviák lerombolásának, akkor az az, hogy így tartsa távol a cikkíróhoz hasonló hülyéket. Nem érez tiszteletet Sztálin iránt, igazából érdeklődést sem mutat iránta. Igazából maga se tudja, hogy minek is ment oda. Szelfizgetni?? Mindezek tetejébe még meg is írja egy posztban

Messzi Vetek 2016.11.06. 23:02:46

fecókám, akciós volt a wizzjegy kutaisiba?
kézipotyiba befértél?

maroz 2016.11.07. 07:19:10

@maxval bircaman BircaHang szerkesztőség: Nem tudom, fél szemmel olvastam valahol olyan spekulációt, hogy akár még muzulmán is lehetett kiskorában származásilag, amit aztán szokás szerint átírt a történelem, de ez nem érdekes, mellékszál.

Lenin, az terítéken van, ő már elég "öreg" ahhoz, hogy újragondolható legyen:

www.criticatac.ro/wp-content/uploads/2016/10/file-page1-768x1086.jpg

Lenin újragondolása, támogatja az Erste bank. :)))

gyalog.galopp 2016.11.07. 09:47:27

" ....,Grúzia „legnagyobb fiának” idealizált emléket állító, a történelmet igen szubjektíven kezelő, Gulágról, ukrán éhínségről, Csekáról és NKVD-ről, kivégzés-cunamikról, Molotov-Ribbentrop paktumról, katyńi tömeggyilkosságról, hidegháborúról nagyvonalúan megfeledkező, kategóriájában mégis tökéletes múzeum."

Na, akkor ehun a tükörkép a jelenből:

index.hu/mindekozben/poszt/2015/11/06/hat_fotost_kertek_meg_hogy_fotozzak_le_ugyanazt_az_ember._a_tortenetben_viszont_van_egy_aljas_csavar_is/

Bedobunk egy arcot, hozzá szőjük a meséket, és ahány mese, annyiféle képen látjuk az arcot.
Így működik a politika, a média, a történelem "tudomány".

pitcairn2 2016.11.07. 16:48:16

@maroz:

felettébb zavaros az előélete, sokak szerint azért mert cári besúgóként indult:)

en.wikipedia.org/wiki/Early_life_of_Joseph_Stalin#Rumours_of_being_an_Okhranka_agent

pitcairn2 2016.11.07. 16:51:31

@maxval bircaman BircaHang szerkesztőség:

abból kiindulva, hogy az emlékmúzeum fennmaradt, mi több a kiállítás se ment át érdemi átalakításon, hihetőnek tartom, hogy - legalábbis Goriban - büszkék rá

(egyébként meg jó, hogy nem pusztították ezt el, mint pl. a náci emlékekkel tették Németországban, nem szép dolog a nem tetsző történelmi fejezetek kiretusálása... elvégre attól még nem lesznek "nem megtörténtek" ezek...)