Kommentszűrés
’16 aug
23
11:51

Egy szabad író nem lehet polkorrekt – Interjú Orbán János Dénessel

Írta: Redakció

orban_janos_denes_interju.jpg

„Ahogy kitudódott, hogy létrejött ez az intézmény, azonnali vehemens támadássorozat indult el, és végül azt mondtam: nincs értelme kompromisszumokat kötni” – szögezi le Orbán János Dénes költő, irodalmár, az Előretolt Helyőrség Íróakadémia projektvezetője, aki szerint a felzúdulás ellenére egy-két éven belül a minőségi munkával fogják bizonyítani, hogy megszolgálták a bizalmat. Szerinte ma Budapesten át vezet az út az irodalomhoz, pedig a Kárpát-medence bármely pontjáról felbukkanhatnak zsenigyanús alkotók. Orbán János Dénes úgy látja: Magyarországon öncenzúra van, pedig egy szabad író nem lehet polkorrekt, Erdélyben viszont jobb a helyzet. Interjúnk.

„Ahogy kitudódott, hogy létrejött ez az intézmény, azonnali vehemens támadássorozat indult el. Eleinte megpróbáltam békésen kezelni, tehát a kiegyezés felé terelni. De odáig fajult agresszivitásban, hogy azt mondtam: nincs értelme kompromisszumokat kötni, úgysem fogunk közös nevezőre jutni, mert nincs meg a közös nevezőre jutás szándéka. És akkor felvállaltam, hogy igenis javarészt egykori tanítványaimból és veterán harcostársaimból legyen a zsűri. Bevállaltuk azt a felelősséget, hogy mi elbíráljuk a pályázatokat és elkezdjük az oktatást, annak reményében, hogy egy bizonyítási idő után sok szakember meg fogja gondolni magát. Nagyon remélem, hogy a jeles magyar írók, akiket pártállástól függetlenül szándékozunk meghívni mesterkurzusokra, találkozókra, félre fogják tudni tenni a politikai ellenérzésüket annak érdekében, hogy ezek a fiatalok jó irodalmat ismerjenek meg. Hátha ők majd túl tudnak lépni azon, amin a mi generációnk nem tudott túllépni: ezen a szekértáborosdin.

Többeket felkért oktatónak, akik elutasították. Tudna esetleg neveket mondani?

Nem szeretnék nevet mondani, a diszkréció az diszkréció. Egyébként nem volt durva elutasításban részem. Többen várakozó álláspontra helyezkedtek. Nem a legvéresebb szájú ellenzőket kértem föl nyilván, hanem olyan embereket, akiket ismerek és tudom, hogy objektív gondolkodásúak. De sajnos a mai Magyarországon alig-alig van olyan alkotó, aki a maga ura, akinek ne számítana a szekértábor véleménye, ahová tartozik. Ez egy nagyon szomorú dolog, azt mondhatjuk, hogy van Magyarországon cenzúra, mégpedig öncenzúra. Nem mersz leírni bizonyos dolgokat, mert akkor a pályatársaid kikezdenek. Nem írhatsz le bizonyos szavakat, tabutémák vannak, és ezáltal a művészi szabadság súlyosan sérül. Nem mehetsz el bizonyos helyekre, nem jelenhetsz meg bizonyos személyek társaságában. Ott van a polkorrektség problematikája is. Egy szabad író nem lehet polkorrekt. Nem lehet az, hogy nem írhatsz le bizonyos dolgokat. Szerintem a művészi szabadság az minden szabadságok legszentebbike kéne legyen, és semmilyen, de semmilyen cenzúra alá nem volna szabad vetni.”

Viola Beáta interjúját híroldalunkon olvashatják.

Címkék: interjú kultúra irodalom költészet műveltség kultúrharc kultúrpolitika Budapest Erdély Orbán János Dénes Előretolt Helyőrség

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr6911493572

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Conchobar 2016.08.23. 12:46:50

"Nem írhatsz le bizonyos szavakat, tabutémák vannak, és ezáltal a művészi szabadság súlyosan sérül" - Ez nemcsak az irodalomban és a magas kultúrában van így. Zsidók, cigányok, buzik, cigánybűnözés, nem szeretnek dolgozni, sose dolgoztak, vérfertőzés közeli rokonok között

Herr Stacheldraht Leger 2016.08.23. 19:17:50

habony árpi egy tiltott téma a mandin, annyi szent

agitprop-korrekt véleménycenzúra

Bell & Sebastian 2016.08.24. 01:31:33

Van rá sok példa, hogy az anyaország újraimportálásra szorul saját identitásból, a szórványtól.

Csak még szokjuk-szokogatjuk a legújabb szitokszót, amit majd erre ereget ballib nemtestvéreink ajka: a pánhungarizmus.

Ez olyan náci-féleség, csak sokkal rosszabb.

(Az ugye megvan, hogy magyarokból népességarányosan jóval többet akasztottak föl a Birodalom bukása után, mint németből? Az orosz-amerikai szervezésű, zsidó identitású ÁVH kivitelezésében, persze.)

Jean Sol Partre 2016.08.24. 10:05:26

@Bell & Sebastian: na ja, csak ha ez mesterségesen és erőszakosan történik, megette a fene, abból nem lesz identitás.

maroz 2016.08.24. 10:27:19

@Jean Sol Partre: De hogyan lehet akkor "természetesen" elképzelni? Ábel elkóricál? :)

Jean Sol Partre 2016.08.24. 11:36:50

@maroz: valahogy így, bizony. Jön, kopogtat, beengedjük, összebarátkozunk, marasztaljuk, betelepszik.
Ha valaki behívja és kinevezi, az az álmoskönyv szerint baljós kezdet.

maroz 2016.08.24. 12:51:36

@Jean Sol Partre: Oké, de mitől indulna el természetes módon? Mert túl jól megy a sora és unatkozik? Ha csak úgy nem... :)

Az én valóságértelmezésemben ez inkább úgy van valahogy, hogy valakik megpiszkálnak valamit és egyszer csak menni kell...

Jean Sol Partre 2016.08.24. 13:27:24

@maroz: úgy sejtem, ha Ábel valamiféle identitás, akkor őbenne fog mocorogni valami, ami idevonzza, hiszen ha nem így lenne, akkor nem a miénket frissítené. Hogy pontosan mi vonzza, azt nem tudom, talán az itteni identitásvákum szippantja, ha van ilyen egyáltalán, vagy csak a körülötte levő másmilyen taszítja, ezt talán te tudhatod jobban :)

maroz 2016.08.24. 14:07:05

@Jean Sol Partre: Ha a dolgok "természetesen", vagy mondjuk úgy, hogy organikusan folynak, akkor nem vonzza és nem taszítja semmi, tehát marad a seggén, békésen, boldogan. Probléma abból adódik, amikor a folyamatok nem organikusak. Ilyenkor adódnak vicces elvárások, kedvencem az volt, amikor segítőkész emberkék hoztak nekünk egy zászlót és egy csomag Duna Kavicsot, megkértek minket, hogy védjük meg édeserdélyt a magyarság számára, majd vasárnap délután hazaautóztak. Hasonlóan vicces elvárás az is, hogy akkor most mégiscsak települjenek be, mert elment a türelmetlenebbje individuális úton felzárkózni a fejlettnyugathoz, ha már másként nem megy.

Jean Sol Partre 2016.08.24. 15:31:14

@maroz: :D

Nekem az alapvető kérdésem azért csak az, hogy mit is jelent, hogy identitás import. És egy ilyen "hozzunk egy megfelelő identitást főnöknek aztán majd ő jól elterjeszti" az szerintem a dunakavics kategória.

Amiről beszélünk, az az, hogy Identitás Ábel szertenézvén széles e világon úgy érzi, nem pont ott a helye ahol van, vagy mert neki ott nem jó, vagy mert érzi, hogy máshol nagy szükség van rá, és elindul, nem is feltétlen fizikailag, ma az internet korában akár virtuálisan is elég. Aztán ha befogadó alanyokra talál ott, akkor beoltja őket mint egy kis Micsurin.

Nagyapámnak volt a kertben egy fája ami ketté ágazott. Az egyiken cseresznye termett, a másikon meggy. Ilyennek érzem én ezt az importot is, senki nem tudja megmondani, milyen fa is az valójában.

maroz 2016.08.24. 15:56:03

@Jean Sol Partre: Valójában ami van és érdemben különbözik az pont nem mozdítható, mert az a lokális identitás. Ez tippem szerint a romániai magyarok körében erősebb, mint az óhazában. Amit persze magyaráz a földrajz is, meg egyéb tényezők, szóval nem gondolnám, hogy ez valamiféle emberi "minőségen" múlna, hanem így alakult.

Ma már nem vagyok képben, de úgy harminc évvel ezelőtt a mi szemünkben például az egyik legsúlyosabb jellemhiba volt az, ha valaki kolozsvári. És persze oda-vissza, de legalább közösen nézhettük le a székelyeket. Amikor az egyik kolozsvári cimboránk nősülésből kifolyólag a mi városunkba költözött szabadulóbulit szerveztünk neki, és még évek múlva is cikiztük a "tájszólása" miatt.

Valahogy úgy vagyok ezzel a identitás-importtal, mint az enciánnal: szép, meg jó, meg minden, de a kertembe nem kell. Ha soha nem láttam volna enciánt a maga közegében, akkor kéne, de hát láttam. Más, nagyon, de nagyon más.

Jean Sol Partre 2016.08.24. 16:12:32

@maroz: pedig milyen jó kis hely mostanság Kolozsvár :)