Kommentszűrés
’16 jún
29
14:11

Sci-fi magyaros módra − három pontban a Galaktikáról

Írta: pinter.bence

galaktika.jpg

Az elmúlt hónapokban több cikket is közöltünk a Galaktika magazinnal és kiadójával, a Metropolis Media Grouppal kapcsolatban a Mandiner.sci-fin, amelyekben általunk feltárt tények alapján nehezen cáfolható állításokat tettünk. Persze ezeket a tényeket lehet magyarázgatni, meg el is lehet hallgatni, de vitatkozni nehéz velük.

Márciusban a szerzőkkel folytatott hosszas levelezések után megírtam, hogy a Galaktika 2015-ös számaiban a novellák többsége a szerzők engedélye és tudta nélkül jelent meg. Kedden arról írtam, hogy a Galaktika kiadója 2009-ben kétmillió forint közpénzt kapott a 175 régi Galaktika antológia digitalizálására, de csak az első öt számot sikerült digitalizálni, és ebből is kettő csak cikkünk hatására került fel az internetre.

A márciusi sztori utóhatásait is lekövettük a portálon: ellenőriztem az április és májusi számok jogtisztaságát és beszámoltam az ügy külföldi fejleményeiről is. Időközben folyamatosan dolgozom a korábbi évek lapszámainak vizsgálatán is. Spoilerveszély: 2014-ben ugyanaz volt a helyzet, mint 2015-ben. Majd hamarosan ebből is írunk tényállításokon és a szerzők emailjein alapuló cikket. Mivel hasonló esetekről az érintett szerzőktől 2014 előttről is vannak már információim, nem bízok benne, hogy sok pozitívummal jelentkezhetek majd.

A kiadó rendkívül rossz válságkommunikációval dolgozik: először letiltatták a korábban általam készített interjút, amelyben éppen arra adtunk lehetőséget, hogy egyéb, a kiadót ért támadások kapcsán elmondják az álláspontjukat; majd az egész ügyet hetekig próbálták elhallgatni. Ezután elismerték a szerzői jog többszöri megsértésének tényét – bár mindenféle mismásolós magyarázattal együtt –, és felajánlották a szerzőknek a kompenzációt. Egyelőre egy szerzőről tudunk, aki meg is kapta ezt, persze ez nem zárja ki, hogy mások is megkapták. (Tudunk viszont sok olyanról, aki nem.)

A legújabb cikkemre viszont nagyon hamar Facebookon reagált a kiadó, egy egészen pökhendi bejegyzéssel, amelyben a cikk fő állításaira hatással nem lévő tévedésemet figurázták ki. (Ti. hogy a kétmillió forintból digitalizált öt darab régi Galaktika nem érhető el az oldalukról. Valóban elérhető – igaz, a mi cikkünkre volt szükség, hogy mind az ötöt fel is tegyék.) Ugyanakkor ez alkalommal sem reagáltak a korábban emailben feltett kérdéseimre. Kétmillió forintnyi közpénz nem sok, sokkal nagyobb tételekben folyik manapság a sötét üzletelés a politikai mutyibirodalomban, de mégiscsak közpénz, és ismét csak a kiadó kétes üzelmeire mutat rá.

Ezek a kétes üzelmek pedig nem csak önmagukban károsak. A tényállítások után pontokba szedem véleményemet arról, hogy mi is a legfőbb baj a Galaktika tevékenységével.

*

1. A Galaktika magazinban 2015-ben megjelent tartalmak törvényt sértenek

Ez márciusi cikkünk központi állításának ismétlése, amin igazából nincs mit magyarázni. Burger István Galaktika-főszerkesztő szerint bonyolult a szerzői jogok világa, az általunk megkeresett szerzők szerint viszont elég egyszerű: meg kellett volna őket keresni és fizetni kellett volna novelláik közléséért. A törvény szerint is ilyen egyszerű a dolog. Szerintem is. A korábbi évek vizsgálatai azt is bizonyítják, hogy a ki nem fizetett jogdíjakkal kapcsolatban a kiadó közleményében emlegetett „kellő alaposság, körültekintés és gyorsaság” hiánya nem átmeneti tünet, hanem alapállapot a Galaktika háza táján.

Ez a jogilag és etikailag is rendkívül kellemetlen tényállás azonban csak a probléma alapját adja.

2. A novellák válogatásának módja: jöhet bármi, ami ingyen van

A 2015-ös számokat vizsgálva világossá vált, hogy a válogatásban egyáltalán nem az játszik szerepet, hogy minőségi, friss, érdekes novellák kerüljenek a lapba. Az alkotások egy részét a magyar szerzők művei adják, a másik, retrónovellán kívül is tetemes részét az SFF klasszikus nagy- és kismesterei – nyilván ennek nagy előnye, hogy a halott szerzők nem gugliznak rá a saját neveikre az interneten. Mint arról már írtunk, szép és fontos dolog a klasszikusokat ápolgatni (még ha erről sokuk, pl. Larry Niven, Terry Pratchett vagy Poul Anderson ügynökei mit sem tudnak), de az ország egyetlen SFF-folyóiratától igazán elvárhatnánk, hogy kövesse jobban a trendeket és tegyen le igazán jó, manapság díjakra jelölt, népszerű szerzőket is az asztalra.

Persze, szólhat közbe a vájtfülű olvasó, vannak ilyen novellák a Galaktikában. Való igaz. Ott volt például Ann Leckie és John Scalzi, az elmúlt évek két nagyobb sztárja. Az ő mininovelláikat ugye engedély nélkül vágta ki a Galaktika egy Popular Science-cikkből, ahogy például a szintén ismertebb Ian Tregillisét is. Aztán ott volt például az idén is több djíra jelölt Ken Liu, akitől – mint a szerzőtől megtudtuk – két szintén ingyenesen elérhető novellát közöltek az engedélye nélkül, és amikor reklamált, akkor megvettek tőle egy harmadikat. De például a remek Bintit jegyző Nnedi Okorafor ügynöke sem tudott róla, hogy a szerző (mondanunk sem kell: neten ingyenesen elérhető) novellája megjelent a lapban.

Ez nem jelenti azt, hogy nem jelennek meg igazán remek novellák a lapban akár ismert, akár ismeretlen szerzőktől. Megjelennek ilyenek. Ha a szerzők is tudnának a megjelenésről, örülhetnénk is neki. A válogatást azonban nem a Galaktika munkatársai végzik úgy, hogy követik a nemzetközi trendeket, figyelik a frissen felfutó írókat. Ezt a munkát rábízzák az olyan, termésükből néhány írást reklám- vagy egyéb célból ingyenesen is elérhetővé tévő magazinra vagy portálra, mint a Lightspeed, a Strange Horizons, a Tor.com vagy a Clarkesworld.

Vagy éppen olyan antológiákat közölnek darabokban (illegálisan), ahol biztos kezű szerkesztők válogatták össze a jól csengő neveket: ilyen a There Won’t Be War (pl. Haldeman, Zahn, Robinson), vagy a Year’s Best SF-válogatás tizennegyedik darabja (pl. Bacigalupi, Gaiman, Chiang, Goonan). Emellett valószínűleg a kiadóban sokat böngészhetnek egy bizonyos orosz oldalt, ahol rengeteg novella van fent, nyilván nem legálisan, ezért nem is linkeljük; illetve a Free Speculative Fiction Online adatbázist, ami a zsáner legálisan elérhető novellákat gyűjti szerzőnkénti bontásban.

Ha vetünk egy gyors pillantást külföldre, látni fogjuk, hogy közel sem ez a helyzet a környező országokban. Sok velünk levelező, meglopott szerző említette, hogy a lengyel Nowa Fantastykában is jelentek meg írásai, és ott soha nem is volt gond. A Nowa Fantastyka elmúlt éveit átfutva a lengyel szerzők mellett például a következő külföldi alkotóktól szerzőktől közöltek írásokat: Richard Morgan, Adrian Tchaikovski, Neal Stephenson, Ian McDonald, Cory Doctorow, Neil Gaiman, Paolo Bacigalupi, Nancy Kress, Ken Liu, Ted Chiang. Vagy itt a horvát Sirius B magazin, ami egyelőre hat számot ért meg, a következő nevekkel: Gene Wolfe, Charles Stross, John Scalzi, Ken Liu, Lisa Tuttle. Amennyire ki tudtuk deríteni, a szerzők ezen lapokban közölt írásai elég frissek és nem érhetőek el az interneten.

Ha tehát valaki azzal érvelne, hogy a Galaktika még így is remek szórakozást nyújtott az olvasóknak, és még ez is jobb, mint a semmi, annak nyilván igaza lenne. Aki nem tud vagy nem szeret angolul olvasni, vagy nincs kedve darabonként felkutatni a szerzők ingyenesen elérhető novelláit, annak lehet, hogy megéri 1200 forintot kiadni a magazinért. Ráadásul dupla hasznot húz a Galaktika: a drága borítóár mellé még a honorok kifizetését is megspórolják.

Tegyük fel a kérdést: milyen lenne egy olyan magazin, amelyben nem az határozza meg a válogatást, hogy mit lehet ingyen ellopni az internetről? A külföldi példák bizonyítják, hogy lehetne tisztességesen is naprakész lapot csinálni. Ez a kérdés pedig elvezet minket az utolsó ponthoz.

3. A Galaktika elveszi a levegőt egy tisztességesen működő SF-magazin elől

A Galaktika sikeréhez persze hozzájárul a hazai rajongók körében legendás brandhez tartozó nosztalgia is. A régi Galaktikára való hivatkozással pedig jogosnak állítható be az is, hogy a magazinban rengeteg klasszikus szerző műve jelenik meg. De ha jobban belegondolunk, világossá válik, hogy a régi Galaktika egyrészt a magyar kiadás 1972-ig elmaradt adósságait pótolta, másrészt pedig a működésének huszonhárom éve alatt közölt szerzők akkor még simán frissnek számítottak. Ma már kevésbé. A kiadó mostani, cikkeinkben részletezett tevékenysége pedig erre az örökségre is szégyent hoz, egészen konkrétan akkor is, amikor arra hivatkozva szerez kétmillió forintnyi közpénzt, amiből aztán nem teljesíti a vállalásait.

Az új Galaktika megléte és népszerűsége még a honorok megspórolásával, a kreatívan felhasznált közpénzekkel és az égbe turbózott borítóárral együtt is azt bizonyítja, hogy a magyar SFF-közösségnek van igénye egy havi magazinra. Ezt az igényt jelenleg egyedül a Galaktika szolgálja ki. Ha egy fiatal olvasó elkezd a sci-fi, fantasy iránt érdeklődni, és bemegy az újságoshoz, akkor jó eséllyel az egyetlen ilyen magazint fogja megtalálni. Az új Galaktika azonban valójában semmit vagy nagyon keveset fog mondani neki a zsánerek mostani világáról. Ha egy fiatal vagy éppen a zsáner felé most forduló idősebb író sci-fi vagy fantasy-novellát szeretne megjelentetni, akkor konkurencia hiányában szintén a kiadóhoz fog fordulni.

Nincs alternatíva. Pedig lehetne.

Bár pár rosszmájú kommentelő felvetette, nem a Mandiner.sci-fi lesz ez az alternatíva, hiszen a fikciós művek közlése – ha komolyan vesszük a minőségi elvárásokat és a szerzői jogok tiszteletben tartását – sokkal komolyabb anyagi és időbeli ráfordítást, teljesen más struktúrát és jóval bővebb stábot jelent, mint amivel mi gazdálkodunk. A Galaktikától nem várjuk, hogy megváltozzon a hozzáállásuk, hiszen email- és Facebook-reakcióik sora mutatja, hogy nem igazán értik meg a problémát, amit a működésük jellege okoz.

Azonban biztos vagyok benne, hogy a zsánerek rajongói szívesebben kezükbe vennének egy új címet, ha az – akár a klasszikusok néminemű, igény szerinti ápolgatásával együtt – valóban a kortárs szerzőkre; az ő legjobb munkáikra; a zsánerek jelenlegi helyzetére és a mi jelenünkből elképzelt lehetséges jövőkre koncentrálna úgy, hogy közben a működése körül minden rendben van. Én például biztos szívesebben küldenék novellát egy ilyen helyre, és nem egy alkotóról tudok, aki így van ezzel.

Olvasni meg aztán végképp szívesebben olvasnám.

Címkék: jog sci-fi szerzői jog Galaktikta

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr398854362

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2016.06.29. 14:28:55

azért ha minden 2milliónak utána járnátok napi 500 cikk könnyedén összejönne. nem lehetne végre a rogán-orbán-matolcsy-habony-kósa csoportból is válogatni?

na, csak egyet légyszi !!!!!!

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2016.06.29. 16:06:39

A Galaktika brand értékét az a tevékenység adja, amit a folyóirat (még mint évente 2-3-szor megjelenő antológia) kb. 1972 és 1985 között végzett. Amikor már kéthavi folyóirattá vált tartalma látványosan felhígult, egyre érdektelenebbé vált, nem véletlen, hogy 1994-ben meg is szűnt. (A mostani Galaktika egy 2004-ben alapított új folyóirat.) Elég lassú a felfogókája annak, akinek csak most tűnt fel, hogy ez a Galaktika már jó harminc éve nem az Galaktika, ami fénykorában volt. :-]

Holger Hartland · http://hartland.blog.hu 2016.06.29. 17:33:17

Címváltozatok a cikkre:

"A buzi Galaktika novellákat lop"
"Hogyan cigánykodik a Galaktika?"
"Ügyes - csettintene a zsidó: így profitál a Galaktika"
"Sci-fi magyaros módra - három pontban a Galaktikáról"

Hol a kakukktojás?

pinter.bence 2016.06.29. 19:22:23

@Holger Hartland: (A címet nem én adtam a cikknek a blogon. Van igazság abban, amit ír.)

Bell & Sebastian 2016.06.29. 19:54:36

Nem először merengek el a Totalcaron. A két bőszészcsávó elégedetten dőlhet hátra, zabálja a nép az újságot, tetszik neki a handabandázó, úgynevezett felhasználói élnény megosztása az olvasóval. A Szent Piac szabályai szerint minden rendben van, dől a lé és csumidálják a népek. Akkor itten mi a baj?

Csupán annyi, hogy bár szinte észrevehetetlen, de itt is mindenki át van verve. Úgy autógyári reklám az egész, hogy a teljes csapatban nincsen egy mérnök, aki felemelné a mutatóujját: vigyázat, itt és itt viszket, ez meg rá az antivakarin.

Boldog lebbék, ha csak a Galaktika plagizálása lenne itt a baj.

Globás lesz a'. Az odáig rendben van, hogy megírják: Tejfölös Kötsög megint 1 Milkáért repkedett, ami migráncs-élősúlyra átszámítva zwancigfritzig uncia, az meg pont 3,14 orbántakaroggy.

Esetleg ha mellé tennék a bankok osztalékát, de nem teszik, az is kiderülne, olcsón megúsztuk, hiszen a többinek már magángépe van.

Aztán szépen beépül az életünkbe a szabály: nem baj az, ha átbaszás, csak jól fizessen. Ami tipikus zsi-ci hozzállás, Holger eltalálta. Egy buznyákot nem ér az egész.

Bell & Sebastian 2016.06.29. 20:09:52

bőcsészcsávó, lennék, globális

Bell & Sebastian 2016.06.29. 22:50:42

@Herr Stacheldraht Leger: Mit szól Orbánhoz? Elég furcsákat mondott, persze, mihez képest, ugyi.

annamanna 2016.06.30. 05:18:44

Tehát a Galaktika egy sci-fi novellákat közlő újság, azaz a jövőről való fantáziákkal foglalkozik. Ennek ellenére Pintér Bence a múltra vonatkozó jogi viszonyokat kéri rajta számon. A zene és filmiparban, az újságkiadásban, a szépirodalom jelentős részében már bele kellett nyugodni abba, hogy a tartalmak ingyen elérhetők és korlátlanul másolhatók. Ez nem a jövő, ez a jelen. Természetesen a műalkotások létrehozása továbbra is óriási energiákat igényel, sokszor nagyon komoly anyagi ráfordítással jár az alkotók részéről, mégis egyre visszafordíthatatlanabbul terjed az alkotásokhoz való ingyenes és korlátlan hozzáférés. Persze nevezhetjük ezt lopásnak is. Ezzel már nem lehet mit csinálni, sem a jelent, sem a jövőt nem lehetséges múlttá tenni, és gránitba vésni a szerzői jogokat. A sci-fi szerzők inkább találjanak ki más finanszírozási formákat, a múlton kár nosztalgiázni, az már nem tér vissza.

Herr Stacheldraht Leger 2016.06.30. 06:28:39

@Bell & Sebastian: simlis wars?

Herr Stacheldraht Leger 2016.06.30. 06:32:32

@Bell & Sebastian: megint zavaros lett a csendes víz, halászna, de még nem döntötte el mire és mivel.

Bell & Sebastian 2016.06.30. 10:20:55

@Herr Stacheldraht Leger: Nem erről van szó, az ex-álamellnök ügyét már számtalanszor tisztáztuk, nem volt szabálytalan, ilyen alapon a korabeli doktorik többségét be lehetne vonni. A brácsás problémája: nem jár, de jut.

Erről is majd megtudjuk egyszer az igazságot, mint a SZU megtámadásáról. Ha Ungváry -engedéllyel- kiszivárogtatja - a nyilvánvalót.

Mi lehet még a puzdrájában ennek a fickónak, ha ennyi, ami publikus?

Bell & Sebastian 2016.06.30. 10:32:04

@annamanna: Ne tetézze! Mi maga, kínai, hogy a bármi szabadon kopírozható -hatóság híve? :)

Hol a határ? -kérdezteti a FED.

mbm 2016.06.30. 12:25:12

@annamanna: A torrentezés a gyakorlatban megállíthatatlan, itt viszont egy bejegyzett cégről beszélünk, amely pénzt kér az általa jogtalanul felhasznált írásokért. Amire te gondolhatsz, az lehet a fair use vagy mi, ami szintén erősen kérdéses etikai szempontból, de lehet rajta vitatkozni. De az hogy pénzt keressen valaki lenyúlt tartalommal, az tényleg senki sem sorolná az újszerű és előrelátó modellekhez.

2016.06.30. 13:57:55

@mbm:

és mindezt reklamálja a mandi aki mindannyiunktól kapja a pénzt állami támogatás formájában, és közben lopja az anyagot a napilapoktól, portáloktól, facebookról, blogokról.

bónuszként aztán még le is szólja őket, amihez még kamu a profilok is rájátszanak.

Bell & Sebastian 2016.06.30. 15:35:08

@kérem vigyázzanak, a rácsok záródnak!: Azt írja az Ójság, hogy minden az információ szabad áramlásának függvénye, még az alapvető emberi jogok is, a leszármaztatottak meg pláne.

Ha például egy futurológus úgy látja, hogy a jövőben verni fogják az UFO -kat az amerikaik mindennel, ami csak a kezük ügyébe kerül és ezt megírja egy novellában, mit sem ér az egész, ha ezt a fontos információt elzárják a szellemi sötétségben sínylődő tömegek elől. Az UFO nem ember, amerikai meg végképp.

Hogy ez a szerencsétlen földönkívüli pont úgy néz ki, mint egy bagdadi datolyaárus a piacról? Na és, lényeg az, hogy a négereket már nem verik.

Inkább azokkal veretik az UFO -kat, mióta gép szedi a gyapotot.

annamanna 2016.06.30. 16:55:21

@Bell & Sebastian: Nahát pontosan ez a lényeg. A tökéletes másolat, a szimulákrum valamiképpen egyre erősebben a kultúra (vagy inkább a civilizáció) része. És mi volt az első szimulákrum, mi volt az első tökéletes másolat? Valószínűleg a pénz. Amikor még semmi más esetén nem volt fontos, hogy egymással teljesen kicserélhető legyen, a pénz esetében már akkor is a legfontosabb tulajdonság volt. A pénz lényege a szimulákrum volta.
Nyilván egy szellemi termék esetében sokszor sértő, ha egyszerűen lenyúlják, és mások használják fel azt a maguk hasznára, dicsőségére. Illetve ez kettős dolog, hiszen a szellemi termék direkt azért készül, hogy másnak a hasznára, örömére szolgáljon, tehát az alkotó az esetek legnagyobb részében eleve nem saját magának alkot.
De ahhoz, hogy a frusztrációt meg lehessen szüntetni, szerintem az ős-szimulákrumot kell kiütni a rendszerből. Tehát semmit se lehessen kicserélni pénzre. Ha nincs pénz, akkor a civilizáció felszabadul a szimuláció alól. Hogy ez pontosan mit jelenthet, azt nem tudom, mert jelenleg nagyon hasznos a szabványosítás és a másolási lehetőség. És perpill elképzelhetetlen a világ pénz nélkül, mindent az tart mozgásban. Visszafelé nem lehet fejlődni, előre meg nem tudom, mi van. Egyelőre a másolás és szimuláció további rohamos térhódítása látszik, abból pedig a pénzt, mint szimulációt igen nehéz volna kivonni.

@mbm: nem is új modell ez, elég régóta szokás. A terjedését pedig nem lehet törvényekkel feltartóztatni, a technika felülírja a törvényeket. Például az USA-ban törvény van arra, hogy a tömegmédia x százaléknál nagyobb arányban nem összpontosulhat egy kézben. A facebook ezt a törvényt bőven felülírta, és nem lehet vele mit tenni, mert nem saját tartalmakat oszt meg, tehát elvileg nem úgy média, mint egy tévécsatorna vagy újság. Mégis mindent leural, és pont azzal, hogy megoszt, azaz másolatot kínál.

annamanna 2016.06.30. 17:22:51

@Bell & Sebastian: van egy fontos bibliai sztori, a Bábel torony építése. Itt említi a Biblia a téglát, mert a torony abból épült. A tégla pedig talán még korábbi példa a szimulákrumra, a másolatra, mint a pénz. A téglának is az az előnye, hogy a darabok szabványosak, egymással kicserélhetők, ez nagyon megkönnyíti a belőle való építkezést.
A téglával ellentétben Isten temploma kövekből, vagy még inkább emberekből épül, egyedi darabokból, amiknek külön-külön meg kell találni a helyét, és nem pakolhatók önkényesen összevissza. Egyenként összepasszintani a dolgokat (embereket) nyilván sokkal nehezebb és lassabb, nem lehet olyan gyorsan haladni vele, mint a szabvány téglával.
Ez kétféle irány, de csak a téglával kijelölt irány látszik jól.

Ez a cikk elég viccesen kapcsolódik a témához, mivel a művészet örök kérdése, hogy milyen módon viszonyul a valóság másolásához:
"De Magritte persze nem arra gondolt, hogy nem egy pipa van odafestve, hanem arra, hogy a pipa festett képe nem azonos a pipával. Rogán sem azt mondja, hogy a cikk nem sima, bálás celebfelszopás, hanem azt, hogy ez egy önmagán túlmutató celebfelszopás."
"Rogán már a cikk címlapos ajánlójában újabb tükörjátékot játszik, egyetlen mondattal idézőjelbe téve mindent, amit eddig a szociológiáról, a társadalomról és az őszinteségről gondoltunk.
Bár a magazinok sztárolják
- kezdi cselesen -
úgy véli, ő is csak ugyanolyan (UGYANOLYAN), mint a legtöbb nőtársa az országban."
"Összegezve: Rogán Cecília az "Anya vagyok és dolgozó nő"-vel olyan sűrűségű, annyira sokrétű és kormeghaladó műalkotást hozott létre, ami összetettségében és jelentőségében talán csak Marcel Duchamp A nagy üvegjéhez fogható."
444.hu/2016/06/30/rogan-cecilia-bebizonyitotta-hogy-o-a-legfontosabb-kortars-magyar-nomuvesz

maroz 2016.06.30. 18:25:13

@Bell & Sebastian: A Tudomány rovatok is érdekesek. Eltapsoltak hatmilliárd forint közpénzt (nem kétmillió, hatmilliárd) erre:

index.hu/tudomany/2015/10/01/napelem_napenergia_naperomu/

Győzelmi jelentés a tudomány frontjáról, kinek jutna eszébe gyanakodni, hogy itt valami nem kerek? Aztán persze amikor jobban megkapartam kiderült, hogy ezt a cikket az RWE píárosa írta:

m.cdn.blog.hu/ka/kakukkfeszek/image/gotz.JPG

Megírtam, mert azt hittem, hogy van értelme megírni. Hát, nincs. Se a hatmilliárdot, se a kétmilliót. A zsidózongora csilingelése elnyomja az írógép kattogását, ez van, ma a tőke az istenünk.

Bell & Sebastian 2016.06.30. 19:47:31

@annamanna: Az Istár kapu mellett még az odavezető út érdekes, diadalmenetre és gyilokfolyosónak egyaránt alkalmas volt. A következő fejezetben (miután az Úr birodalmi stop -ot hirdetett a nyelvileg megosztott "népek" közt), jön Sém családfája.

A vályogtéglák közt szurok volt a vízzáró habarcs, faragott köveknél korabeli beton. Az utóbbi jobban bírta az évezredes eróziót.

Bell & Sebastian 2016.06.30. 22:38:03

@Messzi Vetek: Jéé, ilyesmit egyszer láttam, de az se ez volt. Megnéztem a site -jukat, volna, ha nem reparálnák. Csodás jövő. Mékláv és grínpísz.

annamanna 2016.07.01. 01:25:27

@Bell & Sebastian: Egyébként van nem anyagi természetű szabványosított helyettesítő is, ez pedig nem más, mint a beszéd. Ha azt mondom, 'alma', akkor nagyjából mindenkin ugyanarra gondol. Ha ugyanazt a hangsort ismétlem, az mindig ugyanazt fogja jelenteni. Nem változtathatom tetszés szerint, mert ha 'alma' helyett 'blöki'-t mondok, akkor az már egészen más lesz. Az írás pedig szabványosan jeleníti meg a hangokat, az is tetszés szerint sokszorosítható, és mindig ugyanazt fogja jelenteni.
Tehát a tetszés szerint sokszorosítható szimuláció az emberi lét nagyon alapvető eleme, enélkül nem lehet emberként létezni. Teljesen logikusan találunk ki újabb és újabb szimulációkat, amiket a végtelenségig lehet sokszorosítani. Ez például a tudományos kísérleteknek is alapvető feltétele. Enélkül tudomány sincs.
Tehát amíg az emberi tudaton kívüli, vagy másképp az Isten által teremtett világra az érvényes, hogy nincs két egyforma hópehely és nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba; addig az emberi tudatra az érvényes, hogy a végtelen variabilitással nem tud megbirkózni, az embernek szüksége van arra, hogy a világot valamiképpen szimulálja, modellezze. Az emberi tudat által produkált szimulációra jellemző a sokszorosíthatóság, ismételhetőség, egyformaság, vagy legalábbis annak az igénye. Ez hozta létre az emberi civilizációt. Persze amennyire megkönnyíti ez a fajta gépiesség az emberi életet, sokszor annyira riasztó is. A következő francia klip a sokszorosításra épülő valóság rémisztő, kietlen, embertelen voltát mutatja be: www.youtube.com/watch?v=I1_RSvdRWe8 Sajna a hangsávot letiltották róla, tehát ebben az esetben is igyekeztek határt szabni a gátlástalan sokszorosításnak. De vajon hol és mennyire lehet határt szabni ennek a folyamatnak?
Valaha a ludditák lerombolták a gépeket, ma az EU törvényt hoz arról, hogy a robotok is fizessenek adót: www.napi.hu/nemzetkozi_gazdasag/furcsa_uj_adot_vethet_ki_az_eu.616588.html
Az is valamiféle feltartóztatási kísérlet, hogy a szellemi termékeket ne lehessen gátlástalanul sokszorosítani, hanem az árukat fizessék meg.

Szerintem ezzel az az alapvető baj, hogy egy egyedi, megismételhetetlen szellemi terméket szimulákrummal akar helyettesíteni. Tehát azt mondja, hogy egy egyedi szellemi terméket be lehet árazni, és pénzzel meg lehet fizetni. Tehát ami egyedi, különös, önálló, azt ki lehet cserélni egy totális szimulációra, a pénzre.
Szerintem itt csúszik valami nagyon félre. Ami egyedi, azt valójában nem lehet behelyettesíteni azzal, amiben az égvilágon semmiféle egyedi és különös nincs, aminek a létezésének az értelme a helyettesíthetőség. Az egyedi, különös termékért egyedi, különös jutalomnak kellene járnia. Csakhogy ez végképp meghaladja az emberi teljesítőképesség határait, mivel az emberi tudat nagyon erősen törekszik az ismételhetőségre, a szabványra, a szimulációra.
Viszont, ha az egyéni teljesítményért szabványos szimulákrummal fizetnek, akkor az nagyon igazságtalan világot eredményez:

S mondd, mit érlel annak a sorsa,
ki költő s fél és így dalol;
felesége a padlót mossa
s ő másolás után lohol;
neve, ha van, csak áruvédjegy,
mint akármely mosóporé,
s élete, ha van élte még egy,
a proletár utókoré?!
www.mek.oszk.hu/00700/00708/html/kolto00000/kotet00001/ciklus00408/cim00410.htm

Bármennyi szimulációval is fizessenek egy egyedi szellemi termékért, az soha nem lesz jogos és igazságos jutalom érte. A pénz annyit ér, amennyit a tőzsdén tulajdonítanak neki; semmiféle objektív "valóság"-hoz nem köthető, inkább ő maga hoz létre egy alternatív, szubjektív valóságot.
Például ebből a "kapcsolat" kísérletből pont az emberi kapcsolat hiányzik, és ami marad, az a gép, vagy még pontosabban a pénz: www.youtube.com/watch?v=HLazSv6TWnI

Tehát amíg a skála egyik végpontja Isten, ami végtelenül változatos és egyedi és különös világot teremt, addig a másik végpontja az ördög, a végtelenül azonos, személytelen szimuláció (erre leginkább a pénz hasonlít). Általa lehet létrehozni az Isten nélküli Gépszabadságot: www.youtube.com/watch?v=adN5FyJ0QA4

annamanna 2016.07.01. 02:19:21

@Messzi Vetek: @Bell & Sebastian: ez egy jó klip, meg lehet érteni belőle egy szisztémát. Minden fehér figurát ki lehet cserélni, át lehet váltani egy-egy fekete figurára; de ennek az előfeltétele, hogy minden fehér figura teljesen egyforma, szabványosított "Béla": www.youtube.com/watch?v=TjX6TEcE7dk