Kommentszűrés
’16 jún
17
13:31

Sosem késő – roma felnőttek a bagi iskolapadban

Írta: Redakció

bagazs.jpg

„Az uram mondta, hogy már túl öreg vagyok, de szerintem sosem késő.” Helyzetükből kitörni akaró, felnőtt roma nők és férfiak tanulnak írni, olvasni, számolni a bagi cigánytelep iskolájában, amit a Bagázs Közhasznú Egyesület működtet. Sokan negyvenéves fejjel, szülőként, nagyszülőként döntöttek úgy, hogy befejezik az évtizedekkel ezelőtt abbahagyott tanulmányaikat, elvégzik a nyolc osztályt. Új lehetőségekre, munkára, előrelépésre, teljesítményre vágynak. Van, akinek eddig a saját gyermeke segített, de most már büszke arra, hogy ő segítheti a tanulásban a gyermekét. Riportunk Bagról.

„Nemcsak sírás-rívás hallik a putriban, hanem szívből jövő kacagás is elég. Sőt az is igaz, hogy a szegény ember sokszor nevet, mikor inkább volna oka sírni” – olvassa szótagolva Móricz Zsigmond híres novelláját Éva.

A mondat végén azonban megáll. „Mi az a putri?” – kérdezi mellette ülő tanárától. Az asztalnál egy pillanatra csend lesz, az irodalomórát tartó egyetemista lány kissé tanácstalanul néz rám.

Hogyan kéne a bagi cigánytelepen élő, negyven év körüli roma asszonynak elmagyarázni, mi is az a putri?

A telep szélén kis szigetként áll a Bagázs Közhasznú Egyesület központja. Délután öt óra, a szivárványszínűre festett konténerház felnőtt zsivajtól hangos. Már javában folyik a tanítás. Az ABC betűivel és a szófajokkal teleplakátolt falak között húszas, harmincas és negyvenes éveikben járó roma emberek tanulnak írni, olvasni, számolni.

Van, aki még csak másodikos, az alapműveletekkel ismerkedik, mások a hetediket járják és Petőfi Sándor szerelmi költészetéről tanulnak. Mindnyájan azért ülnek vissza heti négy délután a munka vagy gyereknevelés mellett az iskolapadba, hogy befejezzék évekkel, évtizedekkel ezelőtt félbehagyott tanulmányaikat. El szeretnék végezni a nyolc osztályt.

Meszleny Zita riportját híroldalunkon olvashatják.

Címkék: oktatás tanulás társadalom roma cigány riport cigányság Bag Roma Példaképek

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr108818108

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

InTheGajd 2016.06.18. 09:33:14

Remek. Akkor most már a segélyüket ők maguk is alá fogják tudni írni, nem kell valamelyik kölyöknek szólni. De ez az egész kitörés ilyen korban és szinte írási/olvasási képesség hiányában már csak egy álom marad. Olyan ez mintha egy 35-ös pocakos 2 gyermekes apuka ügy dönt, hogy ő holnaptól elkezdi tanulni a lólengést, hogy a következő olimpián indulhasson.

Éhes ló 2016.06.18. 21:23:46

Milyen képzési forma ez és milyen vizsgákkal lehet letudni az évtizedes félállati létet, ha valakit beültetnek ebbe a konténerbe két börtönbüntetés között?

Ki fizeti ezt a szemfényvesztést?

Bell & Sebastian 2016.06.19. 22:59:12

Nincsen ezzel semmi baj. Hiába szidom rendszeresen az RTL műsorát, aminek magyar változa a legalávalóbb mind közül, ha erre van igény.

A hetvenes években a Párt előírta, hogy márpedig 8 általános nélkül ugrik a jogsi. Lett is pánik falun, ki fog így traktort vezetni, vagy vasárnap a Zsigát? De megoldották, méghozzá gyorsított ütemben.

Az tetszett benne, hogy a kocsmai társalgás előterébe hirtelen történelem, földrajz és magyar került egy időre és ha akadályba ütközött az előmenetel, meglett férfiak (és nők) kérdezgették a gyerektől, hogyan is van ez?

Inkább azt verjék beléjük, ami hasznos, nem Vévé Pöcsöm kalandjait a disznóólban, vályúval és szalmával. Persze annak, aki nem látott még ilyet, mármint disznóólat és tartozékait, annak az első alkalommal biztosan érdekes. No de minden, áldatlan napon?