A jogállami univerzum kiterjedéséről és tágulásának veszélyeiről
2016. május 25. írta: Redakció

A jogállami univerzum kiterjedéséről és tágulásának veszélyeiről

joguralom.jpg

Vendégszerzőink, Orbán Balázs kutatási igazgató és Palkó Attila vezető kutató (Századvég Alapítvány) esszéje

 

Napjaink európai politikája a jogállamiság fogalma körül forog. A jogállamot mindenki elismeri, mindenki hivatkozza, mindenki magáénak érzi. A jogállamiság azonban nem egy statikus, hanem egy dinamikusan alakuló konstrukció. Egy univerzum, amely egyedi, s folyamatosan változik. Külső kontúrjai elmosódottabbak, miközben a belső magjában található különböző „bolygók” jól detektáltak. Az univerzumon belül minden „bolygó”, azaz nemzetállam, más és más tulajdonságokkal bír.

Az elmúlt évtizedekben a jogállamiság ezen univerzuma egyre tágulni és egységesedni látszik – a legújabb időkben különösen az Európai Unióban. A tágulásnak és az egységesítésnek pedig nemcsak előnyei, hanem veszélyei is vannak. Nekünk pedig ebben a kérdésben tisztán kell látnunk, ugyanis közös jövőnk, az Európai Unió tagállamainak együttműködése múlik ezen.

Egy ókori elv újrafelfedezése a modern korban

A jogállamiság univerzumának modern kori születése Nagy-Britanniához kötődik. A rule of law, vagyis joguralom kifejezés újrafelfedezésében Albert Venn Dicey brit alkotmányjogász járt élen a XIX. század végén. Ő volt az, aki Arisztotelész Politika című művéből ismert nomarchia kifejezést fordította át angolra a jog uralma kifejezéssel. Korábban a nomarchia kifejezést sokan sokféleképpen használták, Dicey esetében viszont nyilvánvalónak tűnik egy mentor hatása: ugyanebben az évben jelent meg az eredeti arisztotelészi mű új brit fordítása, amelyet Dicey klasszika-filológia tanára adott ki, s amelyben a nomarchia kifejezés szintén rule of law alakban köszönt vissza.

Egy antik kifejezés fordítása ugyanakkor nem könnyű feladat. Sokan úgy általánosságban is megkérdőjelezik az akkori fordítások helyességét, mivel az antik szövegek fordítására vonatkozó módszertani irányelvek csupán ezt követően, az elmúlt évszázadban fejlődtek rendkívüli módon, másrészt ez a konkrét fordítás eleve egy értékítélet: normatív módon azt állítja, hogy a „törvényeknek kell uralkodniuk”

A nomosz és arché szavak azonban másképp is értelmezhetőek. Elképzelhető lehetne tehát nem normatív értelemben vett fordítás is, amelyben ugyanezek a szavak teljesen más jelentéssel bírnak. A nomosz kifejezés azon túl, hogy a mai értelemben vett törvényeket is jelentheti, egyaránt fordítható a „világban uralkodó törvényszerűségek összességének” (mitikus értelmezés), de fordítható akár „egy közösség együttélési szokásainak összességeként” is (morális értelmezés).

Az arché kifejezés fordítása szintén lehet többirányú. A ma széles körben elfogadott „uralom” értelmezésen kívül „rendezőelvet” vagy akár „eredetet” is jelenthet. A módszertani kérdésekkel kapcsolatban elég csupán arra utalni, hogy Hans-Georg Gadamer Igazság és módszer című műve csak 1960-ban jelent meg. Ez a mű máig érvényes irányelveket tartalmaz az antik szövegek fordításával kapcsolatban, ami talán úgy foglalható össze, hogy nem szabad az eredeti szavakat kiragadni a korabeli társadalmi és kulturális kontextusokból, azaz meg kell „tisztítani” az évszázadok alatt rájuk rakódott jelentéstartalmakról. 

Egy másik összefüggésben tehát a nomarchia kifejezést úgy is használhatjuk, miszerint egy jól működő társadalomban a világ rendjével összhangban lévő törvényeket kell alkotniuk a polgároknak. A nyugati kultúrkörben egyébként erre az értelmezésre számos példa volt: lényegében az egész középkorban ez a másik megközelítésmód volt domináns. Aquinói Szent Tamás De Regno című művében éppen a nomarchia kifejezés transzcendens tartalmára hivatkozva érvel a királyság intézménye mellett, hiszen szerinte csak Isten által felkent uralkodó garantálhatja a világrend törvényeinek érvényesülését egy-egy országban.

A jogállam lokalitásból globalitássá válik

A modern korban a brit – és tágabb értelemben véve az angolszász – gondolkodásban a Dicey-féle értelmezés vált széles körben elterjedtté. Dicey úgy vélte, az Arisztotelész által leírt, az ókori görögöknél ideálisnak tekintett társadalmi berendezkedés hosszú idő után először a Brit-szigeteken jelent meg újra. Szerinte az autonóm brit férfiak közötti viszony a valódi rule of law, hiszen az egyfajta „gentlemen’s agreement”-ként egymás jogainak önkéntes és kölcsönös tiszteletben tartásán alapul. 

Fontos megértenünk tehát, hogy Dicey elméletében a jogállam működése nem intézményi keretek révén valósul meg, és a jogállamban élő britek sem az esetleges jogi szankciók miatt tartják tiszteletben egymás jogi viszonyait. Dicey szerint sokkal inkább a brit habitus az, amely garantálja a jogállam működését. Azaz a britek olyan attitűdökkel rendelkeznek, hogy önkéntes alapon alávetik magukat a törvények szabta jogi kereteknek az egymással történő társadalmi interakció során is. Ebből következik, hogy Dicey – éppen a fent leírt habitusbeli sajátosságok miatt – csak és kizárólag brit jelenségnek tartotta a jogállamot, más európai nemzetek esetében nem tartotta elképzelhetőnek annak kialakulását.

Dicey után a szintén brit Michael Oakeshott is hozzájárult a jogállamiság fogalmának értelmezéséhez és annak átalakulásához. Látva a többi európai országban zajló demokratizálódási folyamatokat, Oakeshott már elképzelhetőnek tartotta, hogy a jogállami keretek Nagy-Britannián kívül is kialakuljanak. Oakeshottra nagy hatással volt a francia jogállamiság (État de droit) koncepció elsőszámú teoretikusa, Raymond Carré de Malberg munkássága, aki a jogállami gyakorlatot a francia keretek közé ültette.

A más nemzeti keretek közötti jogállamiság lehetőségének hatására azonban az eredeti Dicey-féle fogalom habitusokra alapuló tétele elveszett, hiszen más európai nemzetek esetén nem lehet sajátosan brit karakterre apellálni a jogállam feltételeként. Oakeshott ezért az intézményi kikényszeríthetőséget és a szankcionálást tette meg a jogállam működési feltételévé, ezzel küszöbölve ki a nemzeti karakter hiányából fakadó problémákat. 

A rule of law-tól a Rechtsstaatig

Nem meglepő, hogy a rule of law elve a német kultúrkörben már a „Rechtsstaat”, vagyis a jogállam koncepciójaként csapódott le, és az Oakeshottnál megjelenő intézményi keretek a német gondolkodásban kiemelt jelentőségre tettek szert. A német jogállamiság-koncepciónak számos teoretikusa ismert: kétségkívül Robert von Mohl és Max Weber gyakorolták a legnagyobb hatást a jogelv német adaptációjára.

Max Weber Gazdaság és Társadalom című könyvében behatóan elemzi ezen intézmények működési kereteit. Mint arra fentebb utaltunk, az intézményi keretek a hiányzó brit habitust hivatottak pótolni, tehát kikényszerítik a jogállami kereteket és szankcionálják azok normáinak áthágását. Max Weber ezen intézmények működésének alapelvéül a racionalitást jelölte meg, ami egyébként jól illeszkedik a német szellemtörténet vonulataiba. A racionalitás mint fő alapelv azonban jelentősen eltér az eredeti Dicey-féle értelmezéstől, mivel megteremti a jogállam globális igényét, hiszen az ésszerű cselekvés jellemzően független a cselekvő személyétől és az ebből fakadó sajátosságaitól.

Végleg eltűnt tehát az autonóm személyek kölcsönös tiszteletén alapuló jogállami keretrendszer, és átvette annak helyét egy személyek felett álló (vagy egyenesen személytelen) intézményi struktúra, amely racionális elvek mentén szabályozza a polgárok egymáshoz való viszonyát. 

Még inkább az egyetemesség igényének irányába lökte a jogállamiság koncepcióját Jürgen Habermas munkássága. Habermas alapvető tétele, amelyet A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása című művében fejt ki először, arról szól, hogy a második világháború utáni poszttradicionális társadalmakban az autonóm cselekvésre épülő társadalmi kapcsolatok végleg háttérbe szorultak. Habermas szerint ennek elsődleges oka, hogy az olyan „ragasztóként” működő világnézeti alapok, mint a vallás vagy közös morális értékrend háttérbe szorultak, ezért a jogállamiság újfajta, most már intézményesített és racionalizált társadalmi kapocsként átveheti ezek helyét.

Habermas jóval később tovább részletezte a jogállamiság társadalmi kohéziós szerepét. Szerinte ahhoz, hogy a jogállami keretek pótolni tudják a normák elveszett közös alapját, alapvetően két feltételnek kell teljesülnie: (1) a jogállami kereteknek érintetlenül kell hagyniuk az egyén – egyébként leszűkült – privát szféráját; (2) olyan közösségi legitimációval kell rendelkeznie, amely szinte teljes körű konszenzuson alapul. Habermas úgy fogalmaz, hogy csak azok a normák fogadhatóak el érvényesnek, amelyekkel minden érintett személy egyet tud érteni egy racionális vitában.

A jogállam mint globális exporttermék

A fent leírt fogalmi átalakulás következtében számos ponton változott meg a jogállam eredeti koncepciója. Megnyílt a lehetőség, hogy földrajzi, történelmi és kulturális meghatározottságoktól függetlenül megjelenjenek a jogállam racionalizált intézményei, lényegében a Föld bármely államában.

Így viszont ideológiai értelemben nem csak a jogállamiság spontán terjedése vált lehetővé, hanem a felzárkóztatás és demokratikus átmenet egyfajta elvárásaként, illetőleg a mintaátvételt segítő politikai mozgalomként is megjelent – annak ellenére, hogy a jogállam eredeti fogalma még számolt az egyes nemzetek közötti eltérések lehetőségével.

A nyugati társadalmak exporttermékként kezdték használni a jogállamiságot, amely jelenségre két történelmi példa is kínálkozik: a kolonizáció időszaka, illetve a posztszovjet térség államainak modern története. Mindkét esetben elmondható, hogy az általános normaként értelmezett jogállamiság helyi implementálása sosem volt teljesen zökkenőmentes.

Már a gyarmati időszakra is jellemzőek voltak a rule of law exportjának problémái. Bár a korabeli brit értelmiség úgy vélte, hogy a legnagyobb ajándék, amit a korona a gyarmatoknak adhatott, az angol jogrend átvétele volt, a jogállam gyarmati implementálása számos anomáliát szült. Olyan helyi törzsekből álló gazdasági érdekcsoportok jöttek létre, amelyek – élve az új eszközökkel – más törzsek kárára terjesztették ki hatalmukat egy-egy gyarmaton. Az akkor megjelent ellentétek számos mai törzsi villongás és háború alapjaiul is szolgálnak.

Speciális a posztszovjet országok esete is. Mivel a jogállami normák elterjedésétől az érintett országok mihamarabbi nyugati integrációját várta a helyi és nyugati elit egyaránt, ezért ezek az államok számos nyugati mintát kritika nélkül vettek át. Tették mindezt anélkül, hogy számot vetettek volna azok helyi körülményekre gyakorolt hatásaival. Érdekes módon a jogállami anomáliák itt is a gazdasági folyamatok kapcsán jelentkeztek legszembeötlőbben, mivel a jogállami keretekkel működésében járatos külföldi befektetők versenyelőnybe kerültek a kialakított keretek révén.

Manapság a mélyülő európai integráció újabb kihívásként értelmezhető ezen a területen. Az Európai Unió ugyanis mint szervezet egyre nagyobb hangsúlyt fektet a jogállami normák minél szélesebb és egységesebb érvényesülésére és kikényszerítésére a különböző tagállamokban. Az uniós joganyagon belül az Európai Unióról szóló Szerződés 2. cikke, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának preambuluma is kiemelten hivatkozik a jogállamiság követelményére.

Jogállam-koncepciója csak a tagállamoknak van, az Európai Uniónak nincs

A jogállamiság – egy jogász számára oly kedves – fogalma mára egy univerzummal írható le leginkább. Az univerzumnak kiterjedése van, működési elvei vizsgálhatók. Két alapvető tulajdonsága figyelhető meg.

(1) A jogállamiság univerzuma tágul. Belső magja jól detektált, viszont külső peremének kontúrjai elmosódottak. Elég csak megnézni a Velencei Bizottságnak a jogállamiság európai helyzetére vonatkozó jelentését, hogy lássuk, a jogállami univerzum szélső pontja – legalábbis összeurópai értelemben – közel sem olyan élesen felismerhetők, mint mások. Csak hogy egy példát említsünk: ahogyan arra Varga Zs. András alkotmánybíró is felhívja a figyelmet Eszményből bálvány? című könyvében, a Magyarországon elhíresült Tavares-jelentés 39 esetben, rendkívül sok különböző összefüggésben említi a jogállamiság követelményét. 

(2) A jogállamiság univerzuma egységesedik. A fent vázlatosan ismertetett elméleti alapokból is az világlik ki, hogy a jogállamiság minden országban mást és mást jelent. A jogállamiság univerzumában minden bolygónak, tehát országnak saját története és működési rendje van. Létezik német, francia, dán és észt jogállamiság-koncepció, de ezek között a legkisebb közös többszörös megtalálása – az általánosságok szintjét meghaladóan – szinte lehetetlen feladat.

S ugyanígy létezik magyar jogállamiság is, amely egyrészt természetesen a rendszerváltozás utáni alapvető irányokból, de másrészt például a korábbi virágzó magyar parlamentarizmus hagyományaiból is áll.

Nincs tehát európai jogállamiság: ennek fogalma nem ismert, ennek részletei nem kimunkáltak egy mindenki számára legitim szereplő által sem. Ebből következően, noha minden országnak a saját alkotmányos berendezkedésében a saját jogállamiság-koncepció érvényre juttatásán kell munkálkodnia, az Európai Unió szintjén nincs olyan koncepció, amelyet érvényre lehetne juttatni. És ez nem feltétlenül probléma. 

A probléma ott kezdődik, hogy az Európai Unió jelenleg mindezen koncepciónélküliség ellenére egyre azon munkálkodik – legújabban az úgynevezett jogállamiság-mechanizmus alapján –, hogy egy láthatatlan koncepció végrehajtását szolgáló eljárásrendet alakítson ki és erősítsen meg. Közös koncepció (avagy közös tartalom) nélkül viszont a láthatatlan koncepció végrehajtásának kikényszerítését előmozdító eljárásrend nem segíti, hanem hátráltatja a közös európai projektet. A tágulás és az egységesedés tehát egy nemzetek felett szint által vezérelve zajlik, a veszélyek és következmények előrelátására vonatkozó érdemi tudás és gondolkodás nélkül.

Jogegységesítés és -közelítés helyett a kölcsönös elismerés az európai projekt sikerének a záloga

A helyzet annak ellenére súlyos, hogy Európai Unió nem szűkölködik azokban a működőképes és sikeresnek bizonyult tapasztalatokban, amelyek révén a múltban a különböző tagállami jogrendszereket a közös európai siker érdekében harmonizálni tudta. A jogrendszerek harmonizációnak azonban több szintje lehetséges. A legerősebb fegyver a jogegységesítés, amelyben közös szabályozás jön létre. Ehhez képest puhább eszköz a jogközelítés, amelyben egy általános közös szabály jön létre, de a tagállami szinten megmarad a mozgástér. 

Egy harmadik, rendkívül széles körben alkalmazott módszer a kölcsönös elismerés elve. Eszerint egyáltalán nem szükséges közös szabályokat alkotni, csupán minden tagállamnak el kell fogadnia egyenrangúnak és egyenlő védelmet biztosítónak a másik tagállam szabályozását. Ilyen kölcsönös elismerési rendszer működik jelenleg is a belső piac területén kívül az oklevelek, a bizonyítványok és a képesítések, a büntetőügyekben hozott bírósági határozatok vagy polgári ügyekben hozott bírósági és bíróságon kívüli határozatok kölcsönös elismerésének területén is. A kölcsönös elismerés lényege tehát annak felismerése, hogy nem szükséges egységes európai büntetőjogot és büntető eljárásjogot létrehozni ahhoz, hogy az Európai Unió egyik tagállamában hozott határozatot egy másik tagállamban is elismerjenek, és ezáltal ezen ügyekben zavartalan legyen az együttműködés.

Az Európai Unió története mindvégig arról a logikus és racionális, patikamérlegen zajló intellektuális munkáról szólt, hogy miként lehet a közös projektet sikerre vinni. Ehhez minden esetben csak azt kellett átgondolni, hogy mi az, amiben érdemes együttműködni; illetve mi az, amiben nem, valamint hogy milyen módon érdemes azt megtenni.

A jogállamiság esetében jelenleg egyre inkább a jogegységesítés és -közelítés irányába mutató módszerek dominálnak, annak ellenére, hogy az univerzum rohamos tágulása és az egységesedése jól láthatóan komoly kockázatot hordoznak magukban. A jogállamiság esetében közös koncepció nélkül életveszély a jogegységesítés és a -közelítés módszere. Ehelyett a kölcsönös elismerésnek lehet helye, ahol az Európai Unió tiszteletben tartja – vagy egyáltalán figyelembe veszi – a tagállamok közötti különbségekkel. Amíg ez az elv a többi jogterülethez hasonlóan nem erősödik vissza a jogállamiság esetén is, a valódi cél nélküli feszültségek fel fogják őrölni a stabil és jól belátható univerzum eddigi békéjét, valamint a jó szándékú együttműködési készséget. 

A felelősség és a feladat tehát nagy, de útravalónak csak egy dolgot kell megérteni – ami azért az Európai Unió jövőjével kapcsolatos vitáknál nem mindig szokott problémamentes lenni: „Múlt nélkül nincs jövő, s mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe.” (Babits Mihály)

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr298745936

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

GNDL 2016.05.25. 12:44:22

Magyarország esetében elég fura jogállamiságról beszélni, amikor tulajdonképpen a fideszes ügyészségek azon dolgoznak, hogy szabotálják a fideszes korrupciós ügyeket és kimosdassák a korrupt fideszes trógereket... főleg századvéges lóherék tollából fura ilyesmit olvasni, akik lopott közpénzekből nyomják a fideszes bolsevik agitprop szemetet... :)

Inkább maradjatok az idegengyűlöletet szító rasszista és sorosozó/háttérhatalmazó antiszemita ökölrázásnál, abban jobbak vagytok... vagyis, csak abban vagytok jók.

Doomhammer · http://tirpakbokretas-migrations.blogspot.com/ 2016.05.25. 13:13:22

A jog nem számít, a lényeg az igazság. Ha igazunk van, megtaláljuk hozzá a jogi dumát, ez a jogászok dolga.
tirpakbokretas-migrations.blogspot.nl/2013/11/az-igazsag-jogan.html

Bell & Sebastian 2016.05.25. 16:26:46

A törvény lekövető természetű, bánatosan kullog az események után, mint egy depressziós szamár.

Nem ad választ olyan, fontos kérdésekre, mint az öngyilkosság, többnejűség és Orbán Viktor, hogy csak három, önkényesen kiragadott példát hozzak.

Mivel a libretto szerzője következetesen jogot mond újmagyarul, kötelességet nem pengetve, gondolom, az Alaptörvényt, Ptk. -t, Btk. -t és ezek alsóbbrendű lefordításainak összességét nevezi így, plusz hozzá az intézményrendszer, amely "kiszolgáltatja" a jog alanyainak a jogot, amit az apelláta nélkül kénytelen lenyelni, ha ízlik neki, ha nem.

Egyszóval, a jog az új államvallás? Francokat. A dialektikus liberalizmus az új államvallás, ami diktálja a jogot, mint az amish bibliát az arkangyal, aki ugyebár szintén teremtmény, ezért nem örökkévaló, maximum hírvivő.

A jogba vidáman belefér, hogy ledurrantják a határkerítés-mászót, legfeljebb majd nem mutogatják a tévében. Azt is ráfoghatjuk persze, hogy az ölés nem gyilkosság, márpedig az isteni tiltás csak az utóbbira vonatkozik.

Mitől magasabbrendű a dialektikus liberalizmus (és nnak földi vetülete, a fent nevezett jog), mint például az amish vallás, ha nem az?

Van egy olyan érzésem, hogy bizonyos fajú kiválasztottak még az aranyat is képesek szarrá változtatni, a puszta érintésükkel.

Fura egy világ ez, ha a cigó uzsorást áristomba basszák, a Provident meg legálisan kölcsönözhet 100% éves THM -re, a legnyomorultabbaknak.

Az való igaz, hogy a Politikában és a Bibliában minden benne van, ami fontos. Sajnos lehet úgy valaki doktor vagy akár legfőbb mufti is, hogy egyiket sem ismeri, nemhogy megszívlelné az igazságaikat.

Ezekben van leírva a különbség ember és állat közt. A jog az állatok táplálkozási láncával foglalkozik, ha ez az eddigiekből nem derült volna ki világosan.

@Doomhammer: Íme az igazsága.

Bell & Sebastian 2016.05.25. 16:38:28

Akinek sok, vagy követhetetlen, annak összefoglalnám egy eredeti Lavrov -idézettel, tiszteletem jeléül, mert az orosz államvallás azért biztosabban tudható, mint például a magyar vagy uniós.

- Idióták, bazmeg!

Herr Stacheldraht Leger 2016.05.25. 20:58:43

a közpénzek a jogállami univerzumból szívódjanak csak fel szépen a fekete lyukba, onnan a gravitációra is más törvények vonatkoznak

pitcairn2 2016.05.25. 23:27:09

@GNDL:

a magyar törvényeket de facto már szupranacionális (EU, BIS, ENSZ, NATO) szinten írják, szóval ha nem tetszik a rendszer akkor őket se kíméld:)

Herr Stacheldraht Leger 2016.05.26. 05:56:21

@pitcairn2: izé, nem úgy van az, hogy brüxxelnekünknemdiktááálhaat? most akkor elbukott a szabaccságharc? mindig is sejtettem, hogy a finessznek valójában a sulci-soros tengely mondja tollba az unorthodixiát, hisz trúkonzi széchényista igazmagyar polgár ilyen rákosista cirkuszra egyébként nem ragadtatná magát.

2016.05.26. 07:10:03

Nem a joggal van itt baj, hanem azzal hogy nálunk--a következmények nélküli országban--nem betartatják, nem betartják a jogot,nem alkalmazzák a jogot,hanem megmagyarázzák. Mert ez könnyebb dolog.

Hogy azért lopnak, csalnak és hazudnak--mert a másik párt is ezt tette--ezt természetesnek és magától érthetőnek veszik, mert aki hatalmon van, annak mindent szabad.

Az pedig hogy utólag gyártunk visszamenőleges hatályú törvényeket,ez azt hiszem a jog megcsúfolása .
Igaz, megideologizálni meg lehet, csak az nem a jog, hanem a propaganda része.

Azt el kell fogadnunk hogy olyan , mint abszolút igazság--olyan nincs. De hogy a törvénynek nevezett irományok, a politikusokra nem vonatkoznak, ez azért már botrányos . Miként az is, ahogyan a fizetett propaganda dübörög, az "univerzum kiterjedésében és tágulásában".

Pelso.. 2016.05.26. 07:54:23

@Doomhammer: Fenti mondatában az igazság kifejezés simán cserélhető valóságra.

Bell & Sebastian 2016.05.26. 09:50:13

Mi az igazságosság?

Minden teremtmény adománya, Istentől kapott, azaz transzcendentális, ontológis feltételrendszer (erkölcsi erény), amely vezérli az akaratot abban a céljának az elérésében, hogy kiegyenlítse a számláját Isten, a Császár és felebarátai felé.

Magyarán: a harmónia vagy egyensúly beállítását szolgáló készség. Olyan, természetjogból leszármazó alanyi jog _és_ kötelesség, amely _megelőzi_ a pozitív jogot, _de_ nem vezethető le az intézményes jog valóságából. Mert ennek alapfeltétele.

Mindebből az következik, hogy: a végső soron isteni forrású igazságosság a jog egyik szülője. (A másik az ember, aki szabályokat hozhat az emberi kapcsolatok szabályozása céljából.)

Végletesen leegyszeűsítve tehát, a jog
... Isten és Ember együttműködésének terméke az igazság érvényre juttatása (harmónia) érdekében.

Az a jog, ami az erőforrások igazságtalan elosztását eredményezi (felhalmozott vagyon világméretű koncentrációja), három szakajtó lószart sem ér.

Magyar változata ennek: adósságban fuldokló milliók és dőzsölő ci..., kisebbségek.
____

Nemtom, hogy a Századvégnek mit fizetnek egy hasonló eszmefuttatásért, de én 5 milliót kérek. Az már egy másik kérdés, hogy egyetlen szakajtó lószart sem fogok-, mert a megközelítési módszerem un-unortodox, teljesen szimlán keresztényi.

Nagyon úgy látszik, türelmesen kivártam a soromat az osztásnál és nem szöktem el helyette focizni.

Bell & Sebastian 2016.05.26. 09:58:17

Képes melléklet

kep.cdn.index.hu/1/0/1165/11654/116549/11654937_421129_806227119ee0d534aa0691a39e0b97d0_wm.jpg

Jav.: ontológiai, leegyszerűsítve, szimplán, adomány osztásnál

2016.05.26. 10:56:10

(jog)állam?

az államnak jog, neked kötelesség.
ami neked jog az államnak (lenne) kötelesség

az állam a polgár rovására terjeszkedik, mert a külvilág erősebb nála.

ez pl az usa migráció, lehet elképzelni hogyan nézne ki az európából elmenekült százmilliók egy hasonló animáción.

metrocosm.com/us-immigration-history-map.html

és a migráció fő oka a "JOG", mert mindig a status quo fentartására és az abszolutikus hatalom kiterjesztésére volt felhasználva, börtönként csukták rá a változást igénylőkre.

Herr Stacheldraht Leger 2016.05.26. 19:38:54

@kérem vigyázzanak, a rácsok záródnak!:

ne aggódj, trump bácsi a status quo felrúgása és a zemberi jogok negligálása mellett fog migránsokat deportálni

2016.05.26. 20:17:02

@Herr Stacheldraht Leger:

trump azt igér amit csak hallani akarsz, és jelenleg a buta nosztalgiára van a legtöbb vevő.
csak nézd végig hogy (carter kivételével) mekkora ökrök voltak a modern idők elnökei, hogyan süllyesztették el a világelső országot. Ha kibasszák a menekülteket sem jönnek vissza a gödörből.

én inkább előre nézek, a jövőm ott van, pl:
www.weforum.org/

ps:
trumpot a trollok tették naggyá, ha meglesz a jelölése akkor ugyanők fogják lenyomni.

#justforfun

Herr Stacheldraht Leger 2016.05.26. 20:29:28

@kérem vigyázzanak, a rácsok záródnak!: világmegváltó humán projekt AKA pompon a kóóókemény ázsiai hardcore kapitalizmus papucsán, no, tudsz te farsangba járni, de legalább trópusi strandon gereblyézed a vizet

2016.05.26. 20:55:11

@Herr Stacheldraht Leger:

ha kihúznád a fejedet a seggedből észrevennéd hogy a világ megváltozott, ázsia pörög, és igen ők a világmegváltók, oda járunk üzletelni, oda járunk alkalmazott tudományt tanulni, onnan kérünk kölcsön.

engem nem érdekel hogy ami ott van az hardcore kapitalizmus vagy sem, biznisz az biznisz. de ami itt van az bizony szociális elfekvő intézet múltbarévedő demenciásoknak,

#swarci_for_házmester_2016

Herr Stacheldraht Leger 2016.05.26. 21:01:38

@kérem vigyázzanak, a rácsok záródnak!: imádom amikor eldurran az a nagy agyad és alpárian fröcsögni kezdesz, mint slagg a defektes IFA szippantóban. de majd talán ázsiában felszedsz egy kis zen buddhista nyugalmat, ommmmmmmmmmm :DDD

2016.05.26. 21:06:55

@Herr Stacheldraht Leger:

ha nem lennél ekkora zseni biztos tudnád értékelni.

#taoismforever

pitcairn2 2016.05.26. 21:29:26

@Herr Stacheldraht Leger:

mindössze a mozgásterüket próbálgatják az adott rendszeren belül...

pitcairn2 2016.05.26. 21:36:14

@Herr Stacheldraht Leger:

a politikai PR címzettjeiről pedig már a diszciplína atyja is felettébb egyértelműen fogalmazott:)

youtu.be/eJ3RzGoQC4s?t=1945

pitcairn2 2016.05.26. 21:38:56

@Herr Stacheldraht Leger:

Obamával se változott semmi, Trump-al se fog:)

Herr Stacheldraht Leger 2016.05.26. 22:14:19

@pitcairn2: dehogynem fog... nem véletlenül dukál más kesztyűbáb más előadáshoz, mi illuminátusok nem csak úgy véletlenül alkalmazzuk azt akit elnöknek. ez a lézerdzsonni sajnos rájött a turpisságra, de majd lesz még csöndes ha ráküldjük a páholytag pintérsanyit.

warofroses146.files.wordpress.com/2015/04/illuminati.gif

Imrebá 2016.05.29. 16:20:38

@pitcairn2:
"Obamával se változott semmi"
De. Rosszabb lett.

"Trump-al se fog"
Fog.
Csak nem lehet tudni milyen irányban.)
süti beállítások módosítása