Nyilvánosan kellett volna dönteniük a támogatásokról a Magyar Nemzeti Bank alapítványainak Kósa Lajos szerint, viszont ezzel együtt megszavazzák Varga Mihály legújabb, szintén titkolózós javaslatát. A Fidesz frakcióvezetője szerint a sajtó ma egyre inkább Lenin elveit követi és az osztályharc eszköze. Az újságírók ráadásul nem köszönnek és be sem mutatkoznak. Kósa azt is elárulta, mi a különbség közte és Mick Jagger között. Interjúnk.
„Fogadjuk el a logikát, hogy ha Matolcsy jó monetáris politikát folytat, cserébe kedvére költekezhet közpénzből?
Nem. Én sem ezt mondom, de jó látni, mi a nagyságrend. Simor idején sok száz milliárdot buktunk évente. Az egész vita meg most azért lehetséges, mert a jegybankunk eredményes.
Az MNB nem cég, nem kereskedelmi bank. Nem dolga nyereséget termelni.
Valóban, s az eredmény is inkább az árfolyammal függ össze, de azért nem mindegy, hogy Simorék idejében mindig arról kellett döntenie a parlamentnek, hány milliárdot toljon bele az MNB-be, hogy az elkerülje a csődöt. Most meg eredmény van, amit a költségvetésbe nem tudnak befizetni – az európai szabályok miatt. Ezek vitatható szabályok, de ha ezen a helyzeten változtatni akarnánk, ahhoz bizony ki kellene lépnünk az EU-ból. Ön szerint megérné?
Nem. Csak az a kérdés, miért nem tüntették fel az MNB-alapítványok, mire költenek? Minek titkolóztak? Önnek sem kellett volna olyanokat nyilatkoznia a védelmükben, hogy az a pénz már »elvesztette közpénz jellegét«.
Jogos. Meggyőződésem szerint az alapítványok kultúra-, tudomány- és oktatástámogató tevékenysége jó cél, zömében támogatható döntéseket is hoztak, a mecenatúra pedig még Surányi György szerint is bevett gyakorlat az európai jegybankoknál. Nyilvánosan kellett volna dönteni a támogatásokról, s akkor legfeljebb arról menne most a vita, hogy ide kell-e a pénz, vagy amoda.”
Stumpf András interjúját híroldalunkon olvashatják.
