Felülről vezérelt hivatali obstrukció, egy csapat kopasz, egy polgármesterné – hosszú út vezetett odáig, hogy végül egyáltalán lehetőséget adott a hatalom arra, hogy népszavazás lehessen a felmérések szerint is rendkívül népszerűtlen vasárnapi boltzár kérdésében. A kérdést végül az MSZP nyújtotta be, akik láthatóan a Fidesz 2008-as népszavazási sikerét szeretnék megismételni, ezzel életet lehelve a hat éve bukdácsoló, egyelőre öröknek tűnő második helyért a Jobbikkal vetekedő pártba.
Kunhalmi Ágnes és Lukács Zoltán is arról beszéltek, hogy a vasárnapi boltzárral kapcsolatos népszavazást Orbán- és kormányellenes népszavazássá lehet fejleszteni. Látszik, hogy a szocialisták szeme előtt a 2008-as „szociális” népszavazás lebeg, amellyel a Fidesz akkor egyrészt megpecsételte Gyurcsány reformjainak sorsát, másrészt pedig magának Gyurcsánynak a sorsát is, aki pár hónap múlva lemondott. Félő, hogy ezáltal nem az ügy lesz fontos, hanem az, hogy az MSZP és frenemyjei (barátellenségei) hogyan profitálnak az ügyből.
Persze világos, hogy egy politikai párt egy társadalmi ellenállást kiváltó ügyet felkarolva a saját gesztenyéjét szeretné sütögetni, nincs is ezzel semmi baj. Ők álltak a blokkolóóránál a kérdéssel, nem én – így a kampánnyal is azt tesznek, amit ők szeretnének. Ha kormányellenes népszavazássá szeretnék fejleszteni, akkor azzá fejlesztik – bár szerintem önmagában az is elég lenne, ha az eredmény után állapítanák meg róla, mondjuk siker esetén, hogy ez kormányellenes volt. Viszont a nagy kormánydöntő lázban a szocialisták szem elől tévesztenek két fontos dolgot.
1. A vasárnapi boltzár, legyen bármily népszerűtlen, közel sem olyan erős népszavazási téma, mint a 2008-as „szociális” népszavazás kérdései voltak. A 2008-as kérdések olyanok voltak, amelyekről egyébként bűn népszavazást tartani. Igazából egy kérdésben össze lehet őket foglalni: akarsz pénzt fizetni? Nem véletlenül nem lehet népszavazást tartani arról, hogy akarunk-e adót fizetni. Akkor az Alkotmánybíróság valamiért úgy döntött, hogy ezekről a kérdésekről lehet népszavazást tartani. A vasárnapi boltzár – minden népszerűtlensége mellett – nem ilyen buta és egyszerű, könnyű mozgósításra lehetőséget adó kérdés.
2. Orbán Viktor nem vallotta be két évvel ezelőtt, hogy hazudott. Lassan itt az őszödi beszéd tizedik évfordulója, így éppen időszerű lenne, hogy a szocialistáknak is eszükbe jusson: a 2008-as a népszavazás nem önmagában repítette a Fideszt a győzelemig 2010-ben. A „szociális” népszavazás volt a KO, de az alapot az adta az egészhez, hogy a másik bokszoló jól pofán vágta magát a meccs elején. Az, hogy jelenleg látható gondok vannak az egészségügyben és az oktatásban, vagy hogy egyre látványosabban gyarapodik a kormánypárti új arisztokrácia, közel sem olyan erős, mint amikor a miniszterelnök egy hangfelvételen beszél arról, hogy hazudott a kampányban.
Ezért is nem értettem pontosan, miért rettegtek egyesek annyira ettől a népszavazástól, hogy végül kopaszokkal, a demokrácia látszatát is bakancsokkal tiporva próbálták meg megakadályozni a blokkolást. „Hát ezek a szocik, ha nem nyúltok hozzá, elbalfaszkodják majd maguknak” – gondoltam magamban. Persze már azt sem értettem, minek erőltették át a csupán egy minimális támogatással rendelkező törpepárt által követelt vasárnapi boltzárat – a mai napig úgy érzem, hogy első sorban az erődemonstráció volt a cél az akkor épp lejtmenetben lévő kormány részéről: kiröhögtök minket? Mi akkor is megcsináljuk! Mert ERŐSEK vagyunk!
Miközben az Orbán- és kormányellenes népszavazási kampány sokakat eltántoríthat, akik egyébként elleneznék a boltzár ügyét, a különböző körülmények miatt az MSZP valószínűleg közel sem nyerhet annyit az egésszel, mint a másolni próbált Fidesz 2008-ban. Persze ettől még érthető: megpróbálják maximálisan kihasználni, hogy a kormány egy népszerűtlen intézkedésének mehetnek neki. Csak nehogy aztán érvénytelen, ötven százalékos részvételt alulról karcoló népszavazás legyen a vége.
