Ha a nyomor ajtaján kopogtatsz, mögötte mindig találsz valódi zenét és nagy zenészeket – mondja Both Miklós, aki ezúttal nem a nyomor ajtaján, hanem a Dal című köztévés versenyben keresgélt, zsűritagként. A Napra és a Folkside vezetőjének is köszönhető, hogy a műsorban nem kizárólag a gagyipop szerepelt jól, habár még így is a jellegtelen Freddie képviselheti Magyarországot Stockholmban az Eurovíziós Dalversenyen májusban. A gyakran „gitárprímásként” emlegetett Both Miklós nem hadakozik ugyan a globalizáció ellen, de szerinte a baj azzal van, amikor a sajátunk már idegennek hat. Interjúnk.
„A globalizáció ellen épp a globalizáció által kitermelt műsorban hadakozni – nem hamvába holt ötlet?
Nem hadakozom. A globalizáció olyan tény, mint hogy növünk. Nagyobbak vagyunk mint gyerekkorunkban. Alapvetően nem a globalizáció tényével kell szembemenni, hanem azt kell tudnunk megoldani, hogy a világ korábbi, teljesen más körülmények között létrejött értékeit milyen minőségben tudjuk magunkkal vinni az új világba. Az a kalaptervező, aki ismerheti az emberiség elmúlt 400 évének összes kalapkollekcióját, nagyobb eséllyel képes izgalmas kollekciókat létrehozni, mint aki csak a svájci sapkával találkozik. Egyáltalán nem azt mondom, hogy biztosan a másik lesz izgalmas, de a potenciál teljesen más szinten van. Európai fiatalként ezt a potenciált szeretném a közösségemben növelni.
Önmagában nincs baj azzal, hogy értjük az Amerikában szárba szökkent, ma uralkodó kultúrát is. Baj azzal van, amikor a sajátunk már idegennek hat. Mi, önmagunk számára. Ennek az országnak márpedig addig van jövője, amíg van kulturális kisugárzása. Kína is azért tud létezni több ezer év óta, mert többek között elképesztő erős kulturális kisugárzása volt. Elfoglalták a mongolok, aztán mi történt? A harmadik nemzedéküknél már elkínaisodott az uralkodó elit. Hiába igázták le az országot, végül az kebelezte be őket. Európa is és Magyarország is addig tud erős és egyben izgalmas maradni, amíg azonos a területen évszázadok alatt létrejött szellemi javakkal. Ha már nagy arányban importálni kell az alapanyagot, összeszerelő üzemmé válik, szürkévé, mindenki földjévé.
Van még bennünk erő bármilyen kulturális bekebelezésre?
Most érkezik hozzám vendégségbe néhány ukrán népzenegyűjtő a kijevi zeneakadémiáról. A népzenegyűjtés, a hagyományok rendszerezése, a táncházmozgalom például országunk egyik nagy sikere. A szlovákoknál is magyar alapokon jelent meg például a táncház, ezt ráadásul a szlovákok is elismerik, sőt, hálásak érte. Ha pedig Ukrajnát a magyar szakértelem alapján sikerül segíteni abban, hogy a saját kultúrájukat megismerjék, szerintem az is komoly kulturális kisugárzást ad nekünk Közép-Európában. Ez persze csak egy elem, de minél több ilyen sikerünk van, a kisugárzásunk annál erősebb. Egy biztos: sikerélménye ennek az országnak abból sosem lesz, ha máshol kitalált dolgokat jól-rosszul leutánzunk. Bocsássanak meg a pásztorok hasonlatáért, de a csorda után, mint tudjuk: mindig szaros a fű.”
Stumpf András interjúját híroldalunkon olvashatják.
