Kizártnak tartja, hogy Lázár János pártot alapítson, habár azt elismeri, hogy vannak súrlódások a rendszerben. A Miniszterelnökség kulturális nagyberuházásokért felelős államtitkára részletesen válaszolt továbbá minden nagy port felvert ügyére – családi földvásárlásoktól kezdve, cégének letagadásán át, a panziójához vezető úttal bezárólag. „Hozzá vagyok szokva, hogy a politikában minden szemétséget el kell viselni, azt viszont nem könnyű, amikor a feleségemet kezdik ki” – fakadt ki egy ponton L. Simon László, aki szerint a vele kapcsolatos „toposzok” egyike sem igaz. Nagyinterjúnk.

„A pixisből láthatóan könnyen ki lehet esni. Önt meg állítólag már csak Orbán barátsága tartja az államtitkári székben.

Nagyon megtisztelő, hogy a miniszterelnök barátjának tartanak, de ez munkakapcsolat.

Összebeszéltek? Lázár János pont ezt mondta Orbán Viktorról a múlt héten. Hogy nem a barátja.

Miért kellene, hogy az legyen? Nem a barátja. A főnöke. Ahogy nekem is főnökeim mindketten. Persze én nem tudnék olyan rendszerben dolgozni, ahol nem rokonszenvvel tekintek a miniszterelnökre. Vádoljanak ezért szervilizmussal. Nem érdekel. Jóban vagyunk, és azt gondolom, hogy az emberi szimpátia kölcsönös.

S ha döntenie kellene a két főnök között? Lázár János új pártjába menne vagy maradna Orbánnal?

János pártot alapít?

Török Gábor legalábbis ilyesmit vont le Lázár beszólásából, hogy ő nem klubtag Ibizán és nem jár meccsre, mint Orbán. Inkább dolgozik.

Kizártnak tartom, hogy János pártot alapítson. Látom a működését, az együttműködését a miniszterelnökkel. Minden rendszerben vannak súrlódások, de ismerve a szereplőket és a rendszert, kizártnak tartom.

Spéder-Lázár összefogás? Ilyen van?

Nem tudom, milyen kapcsolat van közöttük. Azt tudom, hogy van, de hogy milyen… Nem is rám tartozik. Én örökségvédelemmel és nagy kulturális beruházásokkal foglalkozom.

Az FHB és az állam pereskedik, közben Lázárnak jó kapcsolata van Spéderrel… Ezt nehéz nem szakadásként értelmezni.

Én is olvasom ezeket a cikkeket.

Hogyan? Mosolyogva? Legyintve?

Érdeklődéssel. De inkább azzal foglalkozom, hogy szellemi és kulturális értelemben hozzátegyek ahhoz, amit nevezhetünk akár kurzusépítésnek is. Láthatólag ez sokaknak fáj is, nem véletlen a nehéztüzérségi támadás ellenem, a sok méltatlan személyeskedés. A kulturális váltás sokkal fájdalmasabb, mint a családom gyarapodása.

Már nem tűnik ronda szónak? Vállalja, hogy kurzust építenek?

Régebben én is ódzkodtam a szótól. Már nem. A Nemzeti Kastélyprogram, a Hauszmann-terv, amely mögött koncepció van, szellemileg akar hozzátenni valamit a korszakhoz.

Korszak?

Ha lesz még egy ciklus, azt már nevezhetjük majd annak. Feltéve persze, hogy szellemi arculata is lesz. Anélkül nincs kurzus. Ha majd húsz év távlatából visszanézünk az előző ciklusra, nem az jut eszébe senkinek, hogy kikátyúztak ennyi meg ennyi utat, a Várkert Bazár viszont benne lesz.”

Stumpf András interjúját híroldalunkon olvashatják.