Nem lesz népszavazás se az olimpiáról, se a vasárnapi zárva tartásról. Az első esetben a közvélemény a legutóbbi mérések alapján támogatná a rendezést; a második esetben viszont jelentős fölényben van az idén márciusban bevezetett intézkedést ellenzők aránya. Az olimpiás népszavazást legutóbb a 2008-as népszavazást levezénylő Tarlós István utasította el; a vasárnapi boltzárat pedig a jogszerű eszközöket végletesen kihasználva blokkolja az NVB és egyes hasznos magánszemélyek. Mit gondoltak 2008-ban, és mit gondolnak most a népszavazásról a kormánypártiak?
Magyarországon a valódi problémák nem ügyek, írtam erről a minap: a rendszerváltás óta csak akkor foglalkozott egy-egy tényleg problémás válságterülettel a mindenkori kormány és ellenzék, ha hatalmi érdekei forogtak kockán.
Mi sem mutatja meg ezt szebben, mint a 2008-as „szociális” népszavazás, amely látszólag a tandíjról, a kórházi napidíjról és a vizitdíjról – tehát az oktatás- és egészségügyről – szólt, valójában azonban csak eszköz volt arra, hogy a Fidesz ciklus közben rendítse meg a kormányt.
Széky János Bárányvakság-sorozatában (és könyvében) foglalkozott a népszavazás kérdésével, amely szerinte valójában a köztársaság, de legalábbis a képviseleti demokrácia végét jelentette. A kérdésekről helyesen állapítja meg Széky, hogy valójában nem igazán népszavazásra valóak: az „akarsz többet fizetni?” jellegű kérdésekre mindig nem lesz a válasz, legyen bármennyire is logikus az ellentéte. Ráadásul a kérdéses tételek bevételként szerepeltek a költségvetésben, így elméletileg nem is lehetett volna népszavazásra bocsátani őket – különben nincs értelme annak, hogy létezik kormányprogram és költségvetés. „Népszavazásnak csak kivételes esetben, az országot érintő, legfontosabb kérdésekben van helye, amelyek jövőjét alapvetően meghatározzák” – mondta akkor Horn Gábor, az SZDSZ-es ellenkampány vezetője.
Nem akarjuk most eldönteni, hogy mennyire volt jogszerű a 2008-as népszavazás, vagy hogy mennyire voltak működőképesek a Gyurcsány-féle reformok. Egyszerűen annyit szeretnénk vizsgálni, hogy mit gondolt akkoriban a történelmi jelentőségűnek kikiáltott népszavazásról a mai kormánypárt.
Orbán Viktor egy interjúban a következőt mondta az ügy kapcsán Bayer Zsoltnak: „tehát ma olyan világban élünk, kedves Zsolt, mint ahogy '80-as évek végén éltünk, amikor alapvető demokratikus jogokat is ki kell harcolni. (…) Ezt a lehetőséget, ezt az utat, a népszavazás útját a magyar alkotmány nyitva hagyja, megnyitja, fölkínálja a magyar választópolgároknak. Ez jogunk, nem lehet tőlünk elvenni. (…) És az adjon nekünk erőt, és az tegye tisztává a látásunkat, hogy milyen erőket mozgósít a másik oldal annak érdekében, hogy az emberektől ezt a jogot meg tudják tagadni. Ez mutatja igazán, hogy milyen fontos dolog a népszavazás”.
Mikor hosszas huzavona után, az Alkotmánybíróság döntését követően lehetővé vált az aláírásgyűjtés elkezdése, Orbán így értékelt: „A népszavazás megnyerte az első csatát azok ellenében, akik el akarták venni az emberektől a lehetőséget, hogy népszavazás formájában döntsenek számukra fontos ügyekről”. Semjén Zsolt egyenesen azt mondta: „hangsúlyos a demokráciának a helyreállítása is, hiszen az elmúlt egy évben azzal kellett szembesülni, hogy Gyurcsány Ferenc és köre antidemokratikus manipulációkkal el akarta szabotálni a népszavazás lehetőségét. Amikor a nép megválaszt egy pártot a programja alapján, akkor egyfajta szerződést köt a néppel az adott választási program megvalósítására”. Az ellenzéki párt egyébként egészen odáig jutott a népszavazás felmagasztalásában, hogy a Tarlós István által vezetett népszavazási kampány szlogenje a következő lett: „a jövő igennel kezdődik”.
Bayer Zsolt már a sikeres népszavazás után, egy már teljesen elfeledett, akkoriban vitákat kiváltó cikkében mellékesen így fogalmazott: „Pedig tudhatjuk: a Magyar Köztársaság Alkotmánya (1989. évi XXXI. törvény) a 2. § (2) bekezdésében kijelenti: A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja. A közvetlen hatalomgyakorlás egyik legfontosabb formája a népszavazás”.
A fenti sorokból világos, hogy a mai kormánypárt politikusai és megmondóemberei úgy gondolták: bűn, ha adott kérdésekben a kormány szembemegy a néppel, nem kérdezi meg a véleményüket, hovatovább el akarja szabotálni a népszavazási kezdeményezést. A végeredményt pedig ismerjük: a szavazásra jogosultak több mint fele az urnákhoz járult, ahol elsöprő többséggel szavaztak a vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj eltörlésére. Gyurcsány a csatával együtt a háborút is elvesztette: két év vergődés következett felbomló kormánykoalícióval, lemondással, gazdasági világválsággal és Bajnai kármentő kormányával.
Ha van párt, aki tisztában van a referendumok erejével, az a Fidesz. Ezért lehetséges: most minden erővel azon vannak, hogy semmiről se legyen népszavazás – legfeljebb olyan semmire sem kötelező „nemzeti konzultáció”, amelynek kontextusát, kérdéseit a kormány szabja meg, eredményei nem transzparensek. Pedig van olyan ügy, amelyben szembemegy a közvélemény a kormánnyal.
„Politikai haszonszerzés szempontjából nagyon jól hangzik”
Az utóbbi években több olyan, Magyarország jövőjét érintő, vagy magyar polgárok életét nagyban befolyásoló döntést hozott a kormány, amellyel kapcsolatban felmerült, hogy illene népszavazást tartani. A jövőt érintő kérdésekben leginkább a paksi atomerőmű bővítését tudnánk említeni: még egy nyavalyás nemzeti konzultációra sem futotta az ország energiaellátásnak alapvető kérdéseit meghatározó ügyben. Orbán Viktor csak úgy elrepült Moszkvába és aláírta a szerződést. Az ügyben kezdeményezett népszavazást visszadobta az NVB, a Kúria, aztán az Alkotmánybíróság is.
Aztán itt van a budapesti olimpia kérdésköre. A magyar főváros úgy kerül egyre közelebb a rendezéshez, hogy az anyagi szempontból jobb háttérrel rendelkező városok (és országok) polgárai sorra szavazzák le népszavazáson a kezdeményezést – csakúgy, mint a téli olimpia esetében. Budapesten egyelőre a BKV finanszírozását sem sikerül megoldani, de talán 2018-ra azt már elérjük, hogy ne füstöljön minden páratlan héten a hármas metró. Ennek ellenére a városvezetés és a kormány biztosra megy: nem lesz népszavazás. Nehogy már az emberek döntsék el, hogy bele akar-e rokkanni az ország egy világverseny megszervezésébe.
Tényleg csak a történelemkönyvek kedvéért jegyezzük fel, mit mond erről a 2008-as népszavazási kampányt levezényló Tarlós István az MNO riportja szerint: „politikai haszonszerzés szempontjából nagyon jól hangzik, hogy »kérdezzük meg a népet«, de a korábbi vezetők a 4-es metró építésénél ezt nem tartották annyira fontosnak”. Utána még azt is hozzátette, hogy a következő választáson majd jöhet az ugribugri (addig nix), erre találták fel a képviseleti rendszert. Ugyebár. Tízpontos válasz – Gyurcsány Ferenc szájából is az volt 2008-ban. Az egészben az a vicc, hogy a közvéleménykutatások alapján jelenleg simán támogatná a publikum a budapesti rendezést, tehát még csak nem is lenne annyira kockázatos a referendum − aminek kiírásáért egyébként civil kezdeményezés indult.
Bezzeg a vasárnap
Nem úgy a vasárnapi boltzár ügyében: szintén az Ipsos mérése szerint a magyarok kétharmada nem ért egyet a kötelező vasárnapi boltbezárással. Nem csoda: iszonyat idegesítő egy dolog. Szombaton kötélidegzet kell a bevásárláshoz, annyian tapossák az ember lábát. A vasárnap nyitva tartó kisboltban biztos nincs, ami kell; ha van, akkor pedig drága. Az intézkedést a KDNP-n kívül senki sem követelte, és mint láthatjuk, senki nem is szereti: de még az sem látszik, hogy a kormányközeli boltosoknak nagy előnye származott volna belőle, sőt: a Napi.hu komoly hátrányokról írt szeptemberben. Pedig az legalább adna némi racionalitást a többször megtoldott-foldott, egyre értelmetlenebb törvénynek.
Népszavazást viszont január óta nem lehet tető alá hozni az ügyben, mivel a választási bizottság, illetve különböző obskúrus hátterű magánszemélyek minden elképzelhető eszközzel blokkolják az ügyet. Egy témában ugyanis nem lehet két kérdés az asztalon: a 30 napos elbírálási időszak, illetve az esetleges kúriai fellebbezések hosszas hetei után pedig hiába állnak lesben a most már erre szakosodott szocialista képviselők. Valaki mindig beelőzi őket, még ha csak fél perccel is.
Most például egy vidéki boltos teljesen értelmetlen kérdésének adott zöld utat az NVB. Így hangzik: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a kiskereskedelmi üzletek vasárnap zárva tarthassanak?” Ha egyetértünk vele, akkor ugye nem változik semmi, mert most is zárva tarthatnak, ahogy a törvény előtt is tarthattak zárva, ha úgy gondolták. Ha viszont nemmel szavazunk, azzal mit is mondunk? Hogy kötelezően nyitva kell lennie a kiskereskedelmi üzleteknek vasárnap? Végül is mindegy. A lényeg az, hogy tárgyalt róla sokáig az NVB, aztán tárgyal róla sokáig a Kúria, aztán majd esetleg aláírásokat gyűjtenek, és ha nem is jön össze: megint eltelik egy erős fél év anélkül, hogy lenne népszavazás.
Ez pedig nagyon jó a Fidesznek, hiszen egy ilyen népszavazáson, ha jól játszik az ellenzék, simán kikaphatnának. Azt pedig elkerülné a kormány. Persze az is kérdés, hogy az ellenzék képes lenne-e jól végigvinni a kampányt: én arra tenném a voksom, hogy nem. Mindenesetre szerencse, hogy Havasi Bertalan, Orbán Viktor sajtófőnöke is megerősítette a minap a kormányközeli tanácsadó ibizai kalandja kapcsán, hogy a kormánynak nincs köze ahhoz, hogy ki hogyan tölti a szabadidejét. Láthatóan csak azt érzik kizárólagos joguknak, hogy eldöntsék: ki hogyan ne töltse.
