Van-e alternatívája a liberalizmusnak? Meg kell különböztetni a nyugati világunkat átható liberális metaideológiát a mai politikai liberalizmustól? Vagy kár is erről beszélni, mert a liberalizmus térben és időben behatárolt volt, és mára kimúlt? A liberalizmusról vitáztak Budapesten többek között Bába Iván, Szent-Iványi István és Pogátsa Zoltán részvételével a Schöpflin György fideszes néppárti európai parlamenti képviselő által szervezett konferencián.
A liberalizmus Schöpflin György szerint az elmúlt két évszázadban öt nagy csatát is megnyert. Legyőzte először is a vallást, aztán a fasizmust/nácizmust, később a marxizmust, majd az államot, végül a modernitást is maga alá gyűrte. Csakhogy szerinte a liberális hegemónia eredménye az lett, hogy a Mill-féle szabadságelvű, toleranciára éppen a viták fontossága miatt hivatkozó liberalizmusából egy vitákat elutasító, kizárólagosságra törekvő irányzat lett, amely mindent, ami nem a saját elvein nyugszik, vagy azoktól eltér, a „populista” címkével lát el és nem hajlandó foglalkozni vele. Olyannyira nem, hogy még a teljesítmény előtt is becsukják a szemüket. Schöpflin itt Szingapúr példáját hozta, amely egy koszfészekből sikeres gazdasági erőddé vált, ám a liberálisok nem foglalkoznak vele, hiszen ott nincs demokrácia. Hasonlóan söprik le szerinte az asztalról a széljobb erősödését: hiába van húsz százalék fölött a francia Nemzeti Front, inkább homokba dugják a fejüket, hogy azzal nem kell foglalkozni, az csak populista szélsőség.
A korábbi nyitottságból és vitákból bezárkózás és tiltások sora lett Schöpflin szerint, s példát is hozott: a minap az ottawai egyetemen a diákszervezet nyomására felfüggesztették a jógakurzust, arra hivatkozva, hogy az indiaiak elnyomást és kulturális népirtást éltek meg a gyarmatosítás és a nyugati fennhatóság miatt. „Nincs senki a liberális elitből, aki felkiáltana: hagyják már abba ezt az őrültséget!” – így Schöpflin, aki kitért a civil szervezetek problémájára is. Ezek szerinte a liberális sémában a kormányzatoktól vesznek át feladatokat, de nem választotta őket senki és az átláthatóságuk sincs megoldva. Összegezve: mára elitügy lett a liberalizmus, amely gyereknek nézi a polgárokat – Schöpflin szerint ezért is nem képes választói tömegeket vonzani.
Stumpf András tudósítását híroldalunkon olvashatják.
