Kommentszűrés
’15 nov
17
12:41

A korrektség cenzorai: itt a túlérzékenység szektája

Írta: dobray

politikai_korrektseg.jpg

Párizs lenyúlta a show-t – ez tömören összefoglalva a fekete jogvédő mozgalom, a Black Lives Matters mozgalom véleménye a párizsi terrorista támadásról. A polgárjogi aktivisták amiatt aggódtak, hogy az előző héten sikerrel felfuttatott kampányuknak szánt címlapos helyeket elviszi előlük az Iszlám Állam. Nem vicc, nem rossz humor; tényleg.

A túlvezérelt politikai korrektség új szintjét jelentő szociális igazságosság (social justice) mozgalomról, a safe space-ről és trigger warningról mostanában elszaporodtak a cikkek, jobbról és balról is. Amerikában kibontakozott a nebántsvirág-mozgalom. A Missouri Egyetemen rasszista beszólásért a fuckthesystem jelszóval operáló fekete mozgalom tagjai és szimpatizánsai gyakorlatilag lemondatták az egyetem vezetőjét. Ne várják az események pontos rekonstrukcióját tőlünk: a sokadik vonatkozó cikk elolvasása után is csak az a szalagcím jut eszünkbe: What the Hell is going on at Missouri? Mi a fene folyik ezen az átkozott egyetemen?

Régóta aggódnak az Egyesült Államokban az iszlamofóbia miatt. Eddig a muzulmánokat az elnyomottak színes-vegyes csoportjában tartották számon, egy alegységként. Most – amellett, hogy elrontották a kommunikációs stratégiát – ezt a szivárványkoalíciót is felbontották a párizsi terroristák. A szivárvány vékonyabb és szürkébb lett, már nem annyira teljes a színskála. Legalábbis halványul az egyik sávja.

Az angolszász egyetemeken terjedő social justice mozgalom célkitűzései éles kontrasztba állíthatóak az Iszlám Állam fanatikusaival. A nyugati egyetemek egyikén-másikán radikális baloldali aktivisták akadályozzák meg erőszakkal, hogy az ő érzékenységeikre tekintettel szerintük nem lévő személyek akár csak vitatkozzanak is szerintük lezárt témáról. Velük szemben immár maguk a liberális professzorok aggódnak a szólásszabadságért.

Az érzékenységpárti mozgalom szerint a szólásszabadság az elnyomó nyugat csele, és nem lehet mindent, de mindent vita tárgyává tenni. Ebben egyébként van valami. Mint Lee Harris írja: a tudás, az ész szép dolgok, de joggal háborodunk fel azon, ha valaki folyamatosan és állandóan megkérdőjelezi egy közösség alapvető értékeit (bár az érzékenyülők nem épp erre gondoltak). De ha vitatéma lesz valamiből, akkor vitázni kell, nincs mese. És ha van hely, ahol igenis minden, de minden vitatéma lehet, akkor az az egyetem. Ez még a középkorban is így volt. Igen, a középkorban és igen, a teológiai szakokon is.

Az öncenzúra felé

Nos, a biztonságos helyekkel (safe space) meg tudok békélni. Tőlem lehet egy hely, egy társalgó, amit kineveznek egy egyetemi campuson, hogy ott nem lehet vitázni, ott pszichológusok várnak, hogy megértsenek és kipanaszkodd magad. Tényleg rossz érzés, ha mindig, minden alkalommal érvelni kell az álláspontom mellett egy számomra személyesen fontos ügyben, és ötezredszerre is el kell magyaráznom, miért zavar az indiánjelmez, esetleg miért nem tartom viccesnek a szójátékot: „Are you from Hungary, are you hungry, muhaha?”

Ugyanakkor nehezen hiszem el, hogy az úgynevezett elnyomott csoportok tagjait egy angolszász egyetemen minden társas szituációban lelki terror sújtja. Nem hiszem, hogy minden ebédnél, minden sörözésnél, minden fagyizásnál, a strandon, az edzőteremben, foci és ping-pong közben is alapvető meggyőződéseiket és érzékenységeiket támadják, és hogy esetleg a kedvesük egy romantikus mozifilm megtekintése közben is azt súgná a fülükbe: „most szerinted tényleg diszkriminálva vannak a feketék”? Mindenkinek vannak baráti társaságai, ahol felszabadulhat, ahol hasonló a hasonlónak örül. De még egyszer: szerintem legyen safe space. Az viszont egy zárt hely, nem az egész egyetem. Menjen be, aki akar, de én megoldanám a lelkizést sörözés közben a barátaimmal. Lelkizni jó dolog, de egy egészséges társadalomban, főleg egy egészséges egyetemi közegben semmi szükség safe space-ekre.

A trigger warning esete az, amikor az egyetemi előadás során szólunk a tanárnak − vagy a tanár figyelmeztet minket −, hogy mi érint minket igen érzékenyen. Ez már nehezebben emészthető számomra. Van egy tananyag, el akarok merülni egy témakör mélységeiben, de mondjuk jogászhallgatóként vagy történészhallgatóként szólok a tanárnak, hogy a feketéket diszkrimináló törvények tárgyalásakor ne mutassa be a rasszista oldal álláspontját, mert az lelkileg felzaklat. A trigger warning-őrület már akár konkrét feljelentésekben és besúgásokban is végződhet. Az egyetemeken egyre jobban megválogatják szavaikat és témáikat a tanárok, az érzékenységek védelme az első és abszolút szempont, beindult az öncenzúra. Mint egy ideológiai diktatúrában.

Az érzékenység politikája

Az meg egyenesen elképesztő, amikor vitákat szakítanak félbe üvöltözve, erőszakkal az úgynevezett érzékenyek. Kapelner Zsolt a Dinamó Műhelyen Ungár Péterrel szemben megvédi az „érzékenység politikáját”. Ungár ugyanis rámutat, hogy a közbeszéd nem egy pszichodráma csoport”, ahogy az egyetem sem az.

Valóban nehéz elképzelni, hogy tömegeket zaklat fel egy akár ellentmondásos téma is. Holokauszt-túlélők unokája is tanulhat a 2. világháborúról és megismerheti Hitler nézeteit. Nem rohanunk tömegesen a pszichológushoz, amikor Szálasi, a Vörös Hadsereg vagy az ÁVÓ rémtetteiről, esetleg a kínzólegények családi hátteréről olvasunk. Lehet, hogy érzékenyen érint egyeseket, de hogy örökre lelki károsodást szenvednének, még ha a nagyapjuk körmét tépte is le egy épp megemlített pribék, az nehezen hihető. Ha még véletlenül egy holokauszttagadó köt is ki előadni az egyetemen, akkor sem hiszem, hogy ez a jogos felháborodáson túl akárkiben maradandó lelki sérülést okozna.

Azért ezt a példát hozom fel, mert Kapelner Zsolt szerint „Ungár azt kéri számon a »túlérzékeny« egyetemi hallgatókon, hogy a »közbeszédet pszichodráma csoporttá« akarják változtatni: azaz nem érveket és ellenérveket ütköztetnek, hanem kizárólag érzelmeikre (főleg sértett érzelmeikre) alapozzák egyébként meglepően sikeres politikai aktivitásukat.” A példa Ungárnál „a Germaine Greer előadását megakadályozó kétszáz egyetemi hallgató, akik szerint a feminista szerző transzfób, ezért aztán nem kellene előadást tartania”. Kapelner, azon túl, hogy a legdurvábban diszkriminált amerikai kisebbségnek állítja be a transzokat, előáll az aduász érvvel: „Tanulságos meggondolni, hogy vajon e szerzők elővennék-e ugyanezt a gondolatmenetet, ha a szóban forgó szerző antiszemita vagy holokauszttagadó lett volna? Mert hát mi is pontosan a baj azzal, ha egy holokauszttagadó szerző vagy tudós tart előadást egy egyetemen? Pontosan az, hogy az illető jelenléte sérti az egyetem zsidó származású, ne adj’ Isten a holokausztot túlélő családokból származó hallgatók érzékenységét”.

Nos, ami miatt szerintem Kapelnernek még ebben a szélsőséges esetben sincs igaza, az az, hogy valóban nem pusztán érzékenységről, hanem túlérzékenységről beszélünk, mintha valakinek a komplett élete tönkremenne egy holokauszttagadó látványa miatt. Az sem igaz, hogy a lelki sérüléseikre hivatkozó diákok állandóan zaklatásnak lennének kitéve: egy előadás az egy előadás, mondjuk hatvan-kilencven perc egy napból. Nem kötelező odamenni vagy előtte lehet rá gyúrni lelkileg. Köze nincs az állandósághoz, folyamatossághoz. Aki pedig maradandó lelki sérülést szenved egy általa nehezen elviselt személyiség jelenlététől, az tényleg menjen a safe space-ben terápiázó iskolapszichológushoz.

A holokauszttúlélőkkel és holokauszttagadókkal való példálózás egyébiránt a náci kártya kijátszása, reductio ad Hitlerum. A náci kártya ereje ugyebár elrettentő mivoltában rejlik. Ezért mondta a nácik elől Amerikába menekülő, zsidó származású Leo Strauss, hogy aki egy vitában először játssza ki a náci kártyát, hitlerezik, az automatikusan elvesztette a vitát.

Csak a hatalom örök

Kapelner Zsolt harmadik állítása az, hogy „ezekben a kérdésekben nem csak az érzelmekről van szó, hanem egyúttal a hatalomról is. Pontosabban: az érzelmi és a hatalmi kérdés nem elválasztható egymástól.” Na, ez már olyan posztmodern ingoványos talaj. Hatalom, juj! Hol hatalom van, ott hatalom van, írhatta volna Illyés Gyula. Kapelner szerint „nagyon nem mindegy, hogy a sértett és a sértő a politikai-társadalmi elnyomás és privilégiumok rendszerein belül hol helyezkedik el. A belátás, amelyet itt meg kell tennünk az, hogy a hatalom az élet minden területén megjelenik: minden, amit teszünk, gondolunk és érzünk a minket körülvevő társadalmi-politikai rendben ágyazódik.” Á la Foucault, egyébként meg ez az egész egy baromi nagy közhely. Persze, hogy abba ágyazódik, na és?

Miért jó, ha negatív büszkeségi verseny indul be és mindenki egy elnyomott csoporthoz akarja magát besorolni, lehetőleg minél elnyomottabba, hogy rá figyeljenek és az ő érzékenysége számítson jobban? Nem rokona a sérelem-méricskélés a véralgebrának? 

Az egész őrült, eszét vesztett amerikai egyetemi áldozatkultúra részint annak köszönheti erejét, hogy az egyetemi tanszékeken a posztmodern a divat: Foucault-t és még inkább Derridát reggeliznek, a két jelszó a „context dependency” és a „power structure”. A hozzáállás pedig kritikai kell, hogy legyen. Nemrég voltam kénytelen átolvasni a Routledge Companion to Critical Theory című kötetet. Ebben az egyetemi tankönyvben olyan megközelítéseket tárgyalnak a szerzők, mint a strukturalizmus, posztstrukturalizmus, a marxizmus (frankfurti iskola, stb), kritikai pszichoanalízis, dekonstrukció, posztkolonializmus, egyes feminista elméletek, gender- és queer-elmélet s a posztmodern további ágai. Mindegyik, de mindegyik fejezet azzal indít: az abban tárgyalt szemlélet szerint a világon minden kontextusfüggő, nincs kívülálló álláspont, a kontextusok pedig hatalmi struktúrákat tükröznek, ezért az adott irányzat kritikailag közelít a világhoz. Semmi nem biztos, minden fluid, minden relatív, csak egy a biztos, egy az egyetemes: a nyelvi-társadalmi kontextusokban tükröződő hatalmi struktúrák léte. Hát, kösz.

Hatalmi struktúrák, hatalmi struktúrák.

Mindebből jön ugye az ötlet, hogy a klasszikus, formális logika a nyugati fehérek hatalmi csele. Gondolom, a józan paraszti ész is. Ezért kell erőszakkal fellépnie az elnyomottaknak az egyetemen és ezért ordítoznak fejhangon a magukat elnyomottnak képzelő diákok az egyetemi professzorokkal. Veszélyes dolog lehet egész nap hatalmi struktúrákat elemezni az egyetemi könyvtárban − én biztos veszélyességi pótlékot és rendszeres mentális szupervíziót kérnék cserébe.

Roger Scruton, örök kedvencünk joggal mondja, hogy a kritikai elméletek világa olyan világ, amelyben „bárhova is tekintünk, jelenlét helyett hiányt találunk, nem az emberek világát, hanem az üres bálványokét, egy világot, ami ott, ahol mi rendet, barátságot és erkölcsi értékeket keresünk, csak a hatalom csontvázait tudja nyújtani”, s ezért ezen megközelítések világa nemes egyszerűséggel „a Gonosz birodalma”. Hatalmi viszonyok léteznek, tagadhatatlan, de hogy mindent az úgynevezett „privilégiumok” szempontjából érzékeljünk, nos, ez rémálom. Ha tökéletlen is a világ, ennél azért jóval szebb. Sajnálatos, hogy a filozófiai blogján sokkal szofisztikáltabb elgondolásokkal, érdekes felvetésekkel, értelmes ismeretterjesztéssel előálló Kapelner Zsolt besétált a posztmodern ködbe.

Posztmodern köd

A helyzet ugyanis az, hogy mind a túlérzékenyek mozgalma, mind a felbukkanásukért részben okolható kritikai elmélet elutasítja az ellenérveket, részben az érzelmek nevében. Ez nagyon romantikus. Hilary Putnam szerint a posztmodern ellen érvelni olyan, mint a köddel bokszolni. Nos, akkor nem bokszolni kell, hanem ködöt oszlatni vagy bevilágítani ködlámpával. Mi a fenét lehet válaszolni annak, aki egyetemre jár és épp az önkiteljesedéséért tanul, nem a Szovjetunióban és nem az apartheid korabeli Dél-Afrikában, hanem a kortárs Egyesült Államokban vagy Angliában, de szerinte el van nyomva és az élet minden percében meg van alázva − főleg, ha elutasítja az ő felfogásának megkérdőjelezését? Nem lehet rá válaszolni semmit, csak rá lehet mutatni arra, amit Scruton mond; és legyinteni lehet, otthagyva, hadd búslakodjon, aki búslakodni akar.

Az áldozati kultúra hátteréül szolgáló eszmevilág szerint minden, de minden megkérdőjelezhető. Mi alapján utasítják el épp ennek képviselői az ő megkérdőjelezésüket? „Problematizálni” akarnak mindent, ami nyugati, ami hagyományos, ami bevett, ami magától értetődik? Akkor ne csodálkozzanak, ha őket is „problematizálnák”. Ha mindent dekonstruálnak, ne csodálkozzanak, ha őket is dekonstruálni kezdik. Ilyen az, amikor a forradalom felfalja gyermekeit. Vagy a mindent megkérdőjelezőket nem lehet megkérdőjelezni, mert a sérti az érzékenységüket?

Lee Harris szerint ha egy idegen azt kérdezi, miért nem engeded el vele a lányod egy kocsikázásra és erre vitába bonyolódsz vele, az az a pillanat, amikor elvesztetted a csatát. Az alapvető, vitán felülálló, zsigeri válasz ugyanis az ilyen felvetésre az: csak a testemen keresztül. Szerintem még inkább ez a válasz az érvelést elvető erőszakoskodók lépéseire.

Az egész áldozati kultúra, safe space-estül, trigger warningostul, kritikai elméletestül, posztmodernestül tényleg kommunista ízű. Nem csak azért, mert eszmevilágában kísért a marxizmus. Hanem következményeiben. Megöli a humort, nem enged senkit hibázni, valóban létező, de mellékes problémákat nagyít fel és pusztán egyetlen szempontot abszolutizál. Ez az egyetlen mérce, semmi más nem számít. Az eredmény a bénultság, öncenzúra, színvonalesés. Minden szó görcsös méricskélése. Egy lappangó ideológia diktatúra.

És akkor még ezek méltatlankodnak, hogy az Iszlám Állam lenyúlta a show-jukat. Miként szállnának szembe ezek a túlérzékeny egyetemi hallgatók a nemhogy nebántsvirág, hanem saját magukat feláldozni képes, iszlám államos fanatikusokkal? Hova lenne az önvédelmünk, ha mindannyian idáig érzékenyülnénk? 

Címkék: felsőoktatás egyetem holokauszt szólásszabadság posztmodern politikai korrektség marxizmus PC USA Leo Strauss Iszlám Állam Ungár Péter Michel Foucault Jacques Derrida trigger warning safe space Kapelner Zsolt Germaine Greer

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr898085112

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

annamanna 2015.11.23. 04:30:23

@Silcon: :) Feynman könyvéből én is olvastam pár oldalt, többek közt az oktatási részt, és nagyon tetszett. Sajnos a poroszos oktatási rendszer nem tanít meg az önálló gondolkodásra, de azon vagyok meghökkenve, hogy a szabadságra, liberális értékrendre oktató nyugati rendszerű oktatás még nagyobb csőd.
Olvastam Szentgyörgyi egy előadását, amiben a maga kora oktatási rendszerét ostorozza, és egyetértettem vele: www.waldorfsuli.hu/index.php/waldorf-pedagogia/olvasosarok/396-szent-gyorgyi-albert-az-iskolai-ifjusag-testnevelese
Aztán nem győzök csodálkozni azon, hogy a magyar oktatási rendszer még ma is azért versenyképes, mert a kárhozatos klebelsbergi rendszernek a romjait őrzi.
Vekerdy is tetszett, az ő gondolataival is egyetértettem. Az iskola beteggé tesz. Naná. Egyszer elmentem egy Waldorf bemutató előadásra, és a végén bőgtem, annyira sajnáltam magam, hogy anno nem ilyen iskolába járhattam. Sőt, még egy Pokorni által tartott lakossági fórumon is megkérdeztem, fogják-e támogatni az alternatív oktatást, pl. a Waldorfot. Azt felelte, ez nem az ő dolguk.

Részemről nem is olyan régi az a visszakozás, amivel kezdek rájönni az ósdi gyereknyúzó oktatás előnyeire, szemben az egyénieskedő, kreatív, laza liberális oktatással.
Persze életemben párszor megtapasztaltam annak a különlegességét, amikor egy tanárnak fontosabb volt, hogy valamiről volt egyéni véleményem, mint a bemagolt ismeret. Az egyiket leírom, annyira meghökkentett: egyetemi vizsga, előttem bement vki, akivel előző nap beszélgettem a könyvtárban. Kihúzta a tételt, és ahelyett, hogy leült volna kidolgozni, azt mondta: "erről *annamannának* más a véleménye". Erre a tanár azt mondta: jó, akkor hívjuk be *annamannát* és kérdezzük meg a véleményét. Egyszerre behívott mindenkit, aki még kint ácsorgott, körbeültünk, beszélgettünk, utána a tanár az egész társaságot meghívta ebédelni és kifizette a cehhet.
Annak ellenére, hogy ez számomra életreszóló élmény maradt (néhány másik esettel együtt, ahol szintén látszott, hogy a tanár komolyan értékeli, ha a diáknak van önálló gondolata és véleménye); mostani eszemmel már életveszélyesnek tartanám, ha ebből rendszer lenne, mert nyilvánvaló, hogy a diákoknak nem lehet mindig mindenről komolyan vehető önálló véleménye. Viszont nagyon fontos, hogy hajlandóak legyenek tiszteletben tartani, elfogadni a mások által már elért tudást, és ne azzal kezdjék az életüket, hogy mindent relativizálnak és megkérdőjeleznek. A tanulást nem árt azzal kezdeni, hogy amit megtanítanak, az a tudás fix és biztos, és tisztelni kell azokat az embereket, akik megküzdöttek ezért a tudásért. Később át lehet gondolni, de az elején nem rossz biztosnak lenni abban, hogy a dolgok tényleg úgy vannak, ahogyan azt megtanítják. És az sem utolsó szempont, ha a diákok a tudás létrehozóit, hordozóit is tiszteletben tartják.

A poroszos rendszer arra is megtanít, hogy a kötelességeket komolyan kell venni, muszáj tanulni, akár tetszik a tananyag, akár nem; mert biztosan számon lesz kérve, nincs kivétel és nincs felmentés.
A liberális rendszer leginkább a számonkérést száműzi a rendszerből (ahogy az az amerikai egyetemi példából is látszik), vagy ahogyan azt már Petőfi is megemlítette A jó tanító c. versében:
"Ha leckémből fél betűt sem
Tudtam felmondáskor,
Azzal vigasztalt, hogy sebaj,
Megtanulom máskor."
petofisandor.blogspot.hu/2009/01/jo-tanito.html

Gondolom, Feynmann a könyvében a németeket a liberális oktatás példájaként említi. Legalábbis ez tükröződik a németek migránsokhoz való hozzáállásában: eszükbe sem jut, hogy bármit is számon kérjenek rajtuk. Pedig teljesen normális és egészséges volna rengeteg dolgot megkövetelni (nyelv- és szakma tanulását, saját maguk körüli rendrakást stb).
A kreativitásról is azt gondolom, hogy azt meg kell alapozni. Az utcát összemaszatoló graffitisek nem kreatívak, csak nagyon pici részük: azok, akik tényleg tudnak festeni. Egy készséget, egy rendszert akkor használok kreatívan, ha ismerem a rendszer elemeit, ha már megtanultam a rendszer használatát. Bálint Györgynek valószínűleg rengeteg önálló ötlete volt élete során, de azért, mert jó alaposan megtanulta, mit jelent a földművelés, kertészkedés.
A Wright-fivérek nem azért találták fel a repülőgépet, mert tanulatlanok voltak és nem zavarta őket a tudás (jártak főiskolára). Velük szemben a repülőgép feltalálása Samuel Pierpont Langley-nek nem azért nem jött össze, mert ő túlképzett volt; inkább azért nem, mert Langley túl volt értékelve, óriási médiafelhajtás vette körül, ok nélkül is sztárolták.
És a liberális oktatás mást sem tesz, mint túlértékeli a diákokat. Ettől viszont senki sem lesz kreatív. A kreativitáshoz szükséges a szabályok alázatos tisztelete, mert csak a szabályok tiszteletben tartásával lehet azokat új módon hasznosítani vagy átlépni. Ady biztosan tisztelte a verselés szabályait.

A kreativitás és az alázatosság összefüggése abból is látszik, hogy sok író jó barátja másoknak, és nagyra értékelik egymás teljesítményét.

annamanna 2015.11.23. 05:20:01

@Silcon: Mennyire emlékezetes Petőfi, aki nem győzött lelkesedni Arany iránt. (Noha általában mélyen megvetette a tekintélytiszteletet). De Arany felé eszébe sem jutott a gőgös megvetés, kigúnyolás, szarkazmus. nem félt tőle és nem volt irigy rá.
Juhász Gyula támogatta, emelte József Attilát, nem pedig irigykedve elnyomta. Babits keserű irigysége József Attila iránt nem abból fakadt, hogy Babitsnak a kisujjában voltak a szakma fogásai, hanem abból, hogy hatalmi helyzetbe volt hozva, így bizonyos szempontból túlhájpolták. (Illetve egészen pontosan abból, hogy József Attilától sem állt távol az a mentalitás, hogy: "kiröhögtem az oktatómat" magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/talan.htm )

Akkor fogok másokat megvetni, ha magamat többre tartom náluk. Borzasztó veszélyes, ha a diákokat általában olyan helyzetbe hozzák, hogy többre tartsák magukat azoknál, akik már letettek valamit az asztalra. Például ez a produkció egyszerűen hihetetlen: www.youtube.com/watch?v=9IEFD_JVYd0

Semmi sem vezet könnyebben korlátolt ostobasághoz, stupid fafejűséghez, érdektelenséghez, unalomhoz, szürkeséghez, mint az önigazultság. Minek tanulni, én úgyis mindent jobban tudok.
Természetesen a kígyó a farkába harap, és épp az ilyen megvető emberek ragaszkodnak a leginkább az általuk elfogadott tekintélyszemélyek szövegeihez; épp belőlük lesznek a leginkább kritikátlan rajongók.

Természetesen a probléma gyökere nem is a tanári tekintély elutasítása, inkább az apai tekintély megvetése. Az apa tekintélyét a gyerek akkor veti meg, ha az anya túlhájpolja, és a gyerekből válik a család sztárja. Az ilyen gyerek aztán "kreatív" lesz és "szabadszellemű", valójában szerencsétlen, szánalmas, beképzelt, bunkó, buta roncs.

A poroszosan fegyelmezett oktatás ezt az általánosan elterjedt családi mintát alaposan visszavágja, de a liberális oktatás sajnos felerősíti.

@maroz: Mielőtt írsz, elolvashattad volna a cikket. Elitista duma? Na figyusz:

"Egy csecsemőotthonban kezdtem a pályafutásom, összesen hat helyen nőttem fel, volt ebben putri, állami gondozás és nevelőszülők is. Nem kálváriaként gondolok a történetemre, utólag visszagondolva nem sajnálok semmit. Előbb tanultam meg kábelt olvasztani és fát lopni mezítláb a hóban, mint átölelni valakit, és azt mondani, hogy „szeretlek". Ez is hozzájárult ahhoz, hogy kialakuljon bennem az igény arra, hogy ne legyek utolsó semmiben.
Lopni tanítottak meg leghamarabb.
– Erről muszáj beszélni. Hány éves voltál ekkor? Hogyan keveredtél lopási ügyekbe?
– Kettő-három évesen. Az ember ilyen idősen még alig fog fel valamit. Nagyon egyszerű sémával működik, elküldtek a boltba hagymáért. Pénzt nem adtak, azt mondták, legyek ügyes. Nem sikerült, hagyma nélkül mentem haza, megvertek. Legközelebb ismét nem sikerült, megint bántottak. Mint ahogyan a pavlovi reflex működik, összekapcsoltam magamban: ha hozok hagymát, az jó, ha nem, az rossz. Ezért egy idő után megtanultam, mert minden napot túl akartam élni. Sikerült, megveregették a vállam. Hirtelen azt éreztem, hogy a nagy semmihez képest elkezdtem számítani, tartozni valahova. Ugyanígy működik a kábel- és falopásnál. Így szocializálódtam, ez volt az első közeg, ahol tanítottak, ekkor kezdtem felfogni, hogy egyáltalán létezem."

"Miközben egy olyan piti technológiai problémára a kutya sem keresi a választ, mint az, hogy a lakóingatlanaink 75%-a borzasztó energetikai mutatókkal bír, és emiatt telente gyakorlatilag is meg kell fojtani szmoggal az ország háromnegyedét."

Erre elképesztően egyszerű válasz adható, egyetlen osztály elvégzése sem szükséges hozzá: vályogház, cserépkályha. Ennél vannak bonyolultabb válaszok is, de azokat sem ezután kell még majd feltalálni, már rég sok jó dolgot kitaláltak, ha érdekel, ajánlom figyelmedbe pl. ezt a szöveget www.ertseyattila.eoldal.hu/cikkek/autonomhaz.html Hogy a lakások zöme mégsem gazdaságos technológiák szerint működik, annak nem az emberi butaság vagy az iskolarendszer az oka, hanem a piac és az állam ellenérdekeltsége.

maroz 2015.11.23. 07:03:55

@annamanna: Ertsey Attila nettó baromságokat mond, ez a vályogház-cserépház pont olyan elitista baromság, mint arra verni, hogy jajjdejó, ha a korosztály kilencvenezer gyerekéből száz befutott, és akad köztük egy mutogatható díszcigány is.

Ezek a dolgok arra jók, hogy aki vak akar maradni a problémákra és csak az számít neki, hogy magára szociálisan érzékeny és a "természet" iránt felelősséget vállaló emberként tekinthessen.

A vályogház-cserépkályha pontosan úgy működésképtelen hülyeség, mint ahogyan az oktatásunk trágyafos voltát elleplezni óhajtó díszcigány felmutatása. Ezek arra jók, hogy unatkozó budai úrinők tapsikolhassanak egy kicsit és jobb embernek érezzék magukat tőle. Így már jobban csúszik a haboskakó és a medvehagymás macaron valamelyik éppen felkapott divatosban.

annamanna 2015.11.24. 02:10:08

@maroz: Akkor mi volna a megoldás?
Ami pedig a budai úrinőt illeti: gondold végig, egy átlag cigány kikkel találkozik a magyar társadalomból: védőnő, óvónő, tanítónő, tanárnő, hivatalnoknő, eladónő, pénztárosnő, csaposnő, ápolónő, orvosnő, szociális gondozónő, takarítónő, konyhásnő. A cigányokkal való foglalkozás terhe - a rendőröket kivéve - szinte teljesen nőkre terhelődik, akik fix nem budai úrinők, hanem jórészt szorongó és túlterhelt, kisfizetésű "kis asszonyok", akik a magyar társadalom ellenállásáról, teherbírásáról viszonylag gyenge képet mutatnak. Ha Kolompárék előre tolakodnak a sorban (az orvosnál, a boltban, a hivatalban), akkor senkinek sem akarózik megállítani őket és visszaparancsolnái a helyükre - a nők előzékenyen és udvariasan foglalkoznak velük. A tanárok az iskolában tudás nélkül is tovább engedik a romákat, csakhogy mielőbb szabadulhassanak tőlük és így tovább. A romák úgy hasítanak bele a társadalomba, mint kés a vajba, mert mindenhol gyönge nőkbe botlanak. Itt nincs szó tapsikoló budai úrinőkről, hanem végletesen lefárasztott, kispénzű dolgozókról. Sokan hisztérikusak, amitől még gyengébbnek tűnnek.

A cikkben említett eset azért különleges, mert a fiút kiemelték a cigány környezetből, örökbe fogadták, és a nevelőszülei egészen más szabályok szerint foglalkoztak vele, mintha putris kölök maradt volna.
Ő a cikkben már azt mondja, kár, hogy a cigány gyerekeket nem lehet elvenni a szüleiktől, mert a megoldás az volna, hogy törni kellene a nemzedékek között, nem volna szabad hagyni, hogy a cigányok neveljék fel a saját gyerekeiket - ez az ő egyik legfontosabb élettapasztalata. Ez pedig nem olyan téma, amit a budai úrinők szívesen megtapsikolnának két capuccino között.

maroz 2015.11.24. 07:59:40

@annamanna: A budai úrinő az, aki unalmában magával mit kezdeni nem tud ezért teljesen fogalmatlanul időnként valamit vagy valakit ki akar emelni és meg akarja menteni. Ha éppen van panda, akkor azt, ha nincs egy cigánygyereket, de ha a szír a divatos, akkor azt.

Ez a réteg teljesen fogalmatlan, nem érdemes rájuk figyelni, mert hadoválnak össze-vissza. Ez, hogy vegyük ki a cigánygyereket és adjuk oda a fehéreknek nevelésre egy budai úrasszonyi körből származó piszkosul életszerű elképzelés, de nem újszerű, hiszen a budai úrinők mindig ilyen megállapításokra jutnak, lásd az ausztráliai aboriginal gyerekek szomorú történetét.

Valójában az a helyzet, hogy ma már nincs semmire megoldás. Amit kéne azt nem lehet, amit lehet azt nem szabad. Államosítani kéne, vadul. Nemzeti tulajdonba venni a külföldi tőke minden hazai jószágát és azokra alapozva munkalehetőséget kéne teremteni vagy kétmillió embernek, benn tartani az országban a munkánk hasznát, akkor talán, olyan 50-60 év múlva jobb lenne. Globálisan pedig minden egymillió dollár fölötti vagyonra 99,99%-os adót kivetni, minden kétmillió dollárnál nagyobb éves forgalmat bonyolító vállalkozástól minden olyan eszközt elvenni, ami a kétmillió fölötti forgalmat generálja, szóval csupa olyan utópia, ami lehetetlen. Sajnos ma csak szenvedni és megdögleni lehet, a nyolcvanas évek elején öngyilkos pályára állítottuk a világtársadalmat, és most éppen haldoklunk. Majd, ha levittük a mostani jólétünket a jelenlegi 20%-ára akkor majd lesz hurráoptimizmus, hiszen 20%-ról milyen remek dolog megcélozni a 60%-ot, egyenesen felszabadító, szemben ugye azzal a hülye ötlettel, hogy a 100%-ról célozzuk meg a hatvanat. Ma nincs jövő, sajnos, és ez még gyorsan fokozódni is fog.

annamanna 2015.11.25. 03:39:21

@maroz: "Ez, hogy vegyük ki a cigánygyereket és adjuk oda a fehéreknek nevelésre egy budai úrasszonyi körből származó piszkosul életszerű elképzelés, de nem újszerű, hiszen a budai úrinők mindig ilyen megállapításokra jutnak"

Látom, még most sem olvastad el a cikket, pedig nagyon érdekes. A cigány agykutató világszám. És nem egy unatkozó budai úrinő véleménye, hogy a cigány gyerekeket el kéne venni a szüleiktől, hanem a cigány agykutató véleménye, akiből azért lett agykutató, mert őt is elvették a cigány szüleitől, akik megtanították kábelt égetni, meg hóban mezítláb fát lopni, és ha továbbra is a putriban maradt volna, akkor bűnöző lett volna belőle és most már börtönben lenne. A cigány agykutató a saját élettapasztalatáról beszél.

Te lelkes fotelforradalmárnak tűnsz, nagy erővel harsogod a semmit. Gondolom, még soha nem volt közöd cigány gyerekekhez. Nekem viszont igen. Ami nem nagy kunszt, elég, ha valaki tipikusan nőies foglalkozást választ (ld. a fentebbi felsorolást), és máris rengeteg tapasztalatot szerez a romákokkal. Mint említettem, ezek munkavégzés közbeni tapasztalatok, amihez te is bőséggel hozzájutsz, amint mondjuk óvónő vagy teszkó pénztáros leszel.

A megoldási javaslatod pedig vészesen hasonlít a cigányok megoldására, akik elsajátítják a többletet attól, akinek van, és leviszik az életszínvonalat ott, ahol megjelennek.

Amikor Jézustól azt kérte valaki, hogy szóljon rá a testvérére, mert az nem osztja meg vele az öröklött vagyont, akkor Jézus így felelt: "Ember, ki tett engem fölétek bírónak vagy osztónak?" Kár, hogy anno az illető nem hozzád fordult, mert te aztán nem kérdezted volna meg, hogy ki tett téged mások fölé bírónak vagy osztónak.
Sőt még azt is elképzelhetőnek tartom, hogy legszívesebben magát Jézust is unatkozó budai úrinőnek neveznéd, "aki unalmában magával mit kezdeni nem tud ezért teljesen fogalmatlanul időnként valamit vagy valakit ki akar emelni és meg akarja menteni." "Ez a réteg teljesen fogalmatlan, nem érdemes rájuk figyelni, mert hadoválnak össze-vissza".
A te szempontodból Jézus is csak hadovál össze-vissza, bezzeg te! Okosan elmondod, hogy "ma már nincs semmire megoldás. Amit kéne azt nem lehet, amit lehet azt nem szabad. "
Talán még a cigány agykutatónak is bemesélnéd, hogy rosszul tette, amiért hagyta magát kiemelni az unatkozó budai úrinők által, akik panda híján vele is beérték.
Az egyetlen jogos segítő az állam, azon kívül mindenki unatkozó budai úrinő. Te miért vitatod el az egyén jogát attól, hogy az államtól függetlenül cselekedjen? Miért nem tehet az egyén annyit, amennyi őrajta múlik? Természetesen egy egyén csak pici dolgot tehet az egész világhoz képest, valóban csak egyetlen tengeri csillagot dobhat vissza a tengerbe, valóban csak egyetlen gyereket fogadhat örökbe, nem változtathat meg egész társadalmakat.
És erre szerinted miért nincs joga? Miért nem tehet egy ember annyit, amennyi rajta múlik?
A svédeknél volt egy jó sztori. Egy iskolai szakácsnő megbeszélte az igazgatóval, hogy onnantól kezdve egy kicsit több energia ráfordításával maga süti a kenyeret is a gyerekeknek, és a suliban forradalmian egyéni étrendet vezet be. Olyan baromi jól főzött, hogy a suliba járó gyerekek nem győztek dicsekedni a szerencséjükkel. Erre jött egy állami rendelet, ami megtiltotta a szakácsnőnek, hogy ennyire jól főzzön, ennyire egyéni étrendet állítson össze, mert ezzel diszkriminálja a többi iskola diákjait, akik nem ehetnek ilyen finomságokat.
Mi értelme van ennek a logikának azon túl, hogy semmi? Mi értelme a férfiakat arra kötelezni, hogy ülve pisiljenek, fiúkat, hogy babákkal játsszanak?
Miért kellene azt az egy szál kisfiút visszalökni a putriba, akit onnan a nevelőszülei kiemeltek és agykutatót csináltak belőle? Miért ne örüljünk inkább annak, amit elért? Ha másnak ez nem sikerült, akkor rúgjak bele abba, aki mégis elérte? Vagy mondjuk csúfítsuk el Naomi Campbellt és Palvin Barbarát, mert nem igazságos, hogy ők szebbek, mint a többi nő?
Annak az egyenlősítő, egyformává tevő gondolkodásnak, aminek híve vagy, az égvilágon semmi értelme.
Szókratész sokkal jobbat ajánl a barlanghasonlatban. Kelj fel a barlangi ülőhelyedről, mássz ki a fényre, aztán menj vissza, és próbálj másokat is a fény felé irányítani. Ha megpróbálod, akkor rá fogsz jönni, hogy egyszerre nem tudsz mindenkire hatni. Egy ember a maga környezetében csak pár emberre hathat. Aztán azok is csak pár emberre hathatnak és így tovább. Muszáj belátni, hogy nem fogsz tudni mindenkit abba az irányba rugdalni, amerre szerinted az emberiségnek haladnia kellene. Valójában csak egyetlen személyt tudsz igazán befolyásolni, irányítani, vezetni, megváltoztatni: saját magadat. Ha sikerül saját magad pásztorának, felügyelőjének lenni, és oda terelni, ahová menni szeretnél, akkor rá fogsz jönni, hogy az önkontroll elérése olyan nehéz feladat, hogy az egész világ irányításáról képzelegni egy vicc.

annamanna 2015.11.25. 04:49:57

@maroz: Mindenki csak addig képzeli, hogy a világ irányítása könnyű feladat, és ha rajta múlna, bezzeg de tudná az irányt - szóval erről mindenki csak addig képzeleg, amíg szembe nem néz önmagában azzal a személyes problémával, ami fölött csak úgy tud szemet hunyni, hogy kivetíti az egész világra. Tehát amivel az ember a maga személyes életében nem tud megbirkózni, arról azt képzeli, hogy képes lenne az egész világra rákényszeríteni.
Konkrét példa, feminista nő, aki nem győz arról szövegelni, hogy a férfiak ilyenek meg olyanok, hogy elnyomják a nőket. Mondjuk ő volt annyira beszédes, hogy még azt is leírta, hogy mi a személyes motivációja, ami feministává tette - persze hogy a szülei. Akiknél végignézi, hogy az apja mennyire uraskodik az anyja fölött. Az apa otthon nem segít semmit, például, ha az anya elfelejtette kikészíteni a kanalat az ebédhez, akkor csak ül a helyén és várja, hogy a neje elszaladjon kanálért, mert ő maga nem hozna magának, olyan nincs. Egy csomó hasonlóan bántó, pimasz megnyilvánulást leírt (pl. hogy neki kell szabadságot kivennie, ha otthon nagyobb munka van, és hazautazni, hogy segítsen az anyjának, mert az apját nem lehet semmire sem megkérni); és azt is leírta, hogy ő a legszívesebben üvöltene, amikor ezeket látja, de hallgat. Azt írtam neki - hát akkor üvölts. Mi tart vissza? Mondd meg az apád szemébe, hogy nem bírod elviselni a szemtelen zsarnokoskodását. De hát ezt persze lehetetlen, a nő erre képtelen, inkább elviseli az apját, mert nincs mersze ahhoz, hogy őszintén elmondja neki a véleményét és szembeszálljon vele.
Bezzeg a férjével szembe mert szállni, el is vált, és bezzeg az egész világ férfitársadalmára rákényszerítené a női egyenjogúságot; mert még azt is megvalósíthatóbbnak látja, mintsem az apjával való szembeszállást. De ami a csőrét piszkálja, az nem más, mint a saját gyávasága és apjával szembeni meghunyászkodása. Amíg nem gyűjt magában annyi bátorságot, hogy őszintén merjen beszélni az apjával, addig a világ összes férfijával baja lesz, mert mindenkibe kivetíti azt a fájdalmat és sértettséget, ami az apja miatt él benne.
Minden világmegváltónak van egy személyes története. Petőfi is az apja ellen lázadt tulajdonképpen, nem a királyok ellen. Még Jézus is, a kereszten azt mondta: Atyám, Atyám, miért hagytál el engem?
Mindnyájan a saját személyes sértettségünkön és megbántottságunkon keresztül szűrjük a világot, és mindnyájan azon a szemüvegen keresztül nézünk, amit még nem sikerült levetnünk magunkról. A sérelmek leszűkítik és eltorzítják a látásunkat, és mindnyájunknak vannak személyes sérelmei. Ha azon sikerül túllendülni, akkor lehetünk igazán hatékonyak a külvilág felé is; addig csak gyerekes módon képzelgünk a világ jobbá tételéről.
Luke Skywalker akkor tudta megmenteni az egész világot, amikor sikerült túllendülnie az apjával szembeni sérelmein, amikor kinyújtotta az apja felé a kezét és összefogott vele. Amikor ez megtörtént, akkor az egész világ megmenekült. Amíg nem, addig az egész világ háborúban állt. Ahhoz, hogy Luke ezt meg tudja tenni, nem az apjának kellett megváltoznia, kárpótolnia valamivel is. Luke-nak kellett változnia, fejlődnie, és ez nem volt könnyű. De ahogyan ő megváltozott, megváltozott az apja is és megváltozott az egész világ. Nem kellett parancsba adni a világnak, hogy változzon meg.
Ha a globáltőke elveszi azt, ami neki nem jár, akkor persze ki lehet találni, hogy a világ akkor működne jól, ha az állam mindenkitől elvenne mindent és igazságosan elosztaná, de ilyen sosem volt és sosem lesz. A feministák is az államban reménykednek, hogy majd az rákényszeríti a férfiakra a nőkkel való egyenjogú bánásmódot; de az állam ezt sem fogja megcsinálni.
Ha az államban reménykedsz, miért nem reménykedsz inkább Istenben, hogy majd igazságot szolgáltat? Nem lenne könnyebb az Istenben bízni, mint az államban, de komolyan?
Perszehogy nem könnyebb, és azt is megmondom, miért nem. Mert tudod, hogy Istent nem kényszerítheted olyan megoldásra, amit te találsz ki, mert Isten úgy oldja meg a dolgokat, ahogyan Ő akarja, és abba ember nem szólhat bele.
De az államról azt képzeled, hogy befolyásolhatod, az állam esetében elérheted, hogy arra haladjon, amerre te akarod, hogy menjen. Hiszen demokrácia van, vagy mifene.
Mindezt fordítsuk le a pszichológia nyelvére - Isten az apa, az állam az anya helyén áll, azon gyermeki logika szerint, ami egész életünkben elkísér. Az apát nem lehet manipulálni és irányítani, de az anya engedékeny, és rá lehet venni arra, hogy azt csinálja, amit mi szeretnénk.
Tehát, ha én szembenállok az apámmal és az anyámban reménykedek (mint kisgyermek), akkor a felnőtt eszem ezt úgy vetíti ki a világba, hogy szembenállok Istennel és tagadom a hatalmát, és az államban reménykedem, ami majd igazságot szolgáltat nekem, és a dolgokat úgy rendezi el, ahogyan szerintem kellene a dolgokat elrendezni.
Ha az állami korrekcióban reménykedsz, akkor erről a filmről sose felejtkezz el: www.youtube.com/watch?v=dtuulfFjl_E

maroz 2015.11.25. 06:00:40

@annamanna: "Miért nem tehet az egyén annyit, amennyi őrajta múlik?"

Miért ne tehetne?

Tegye, én nem mondtam, hogy ne tegye, csak engem nem fog átbaszni vele.

Amikor az agykutató cigánygyereked hadovál, akkor nem azt mondja, amit egy cigány gondol, hanem azt, amit egy budai unatkozó úrinő. Ők rakták ugyanis bele a fejébe ezt az iszonyú faszságot. Aki teljesen komoly fejjel el tudja mondani azt, hogy a szülőktől el kéne venni a gyereket és kiadni bérnevelésre, hogy jó kis cselédek váljanak belőle, abba - és aki egyetért vele abba is - húzza bele a faszát Jézus átlósan, hogy legyen benne valami keresztényi is.

Amit te itt hadoválsz az a budai úrinők fasiszta dumája. Jajj, jajj, picsogom szét magam, hát mit tehet az egyén, jajj, jajj, de nem sokat, mert milyen kicsi is az egyén, de hát valamit kell, maradt még a Maldiv-szigeti nyaralásból egy kis pénz, nekem meg még nincs lelkierőm rászánni magam a hüvelyplasztikára, pedig a Lajosom imádná, de nehogymármindig csak ő, most én! Mondták, hogy az a jó ember, aki ad százezer forintot valami purdét kimosdatni, olyan jó lesz, majd csinálunk vele közös fényképeket, megosztom fészbúkon, megpukkad a Szilvike, mert ő csak az állatkertbe jutott el, és ott is csak egy örvös tatut fogadott örökbe, tízezerért!

Szóval engem haggyál békén az ilyenekkel, amikor az elit kiemel egy kóborkutyát és párás szemmel dédelgeti, kedvére való szaros ölebet csinál belőle, és ezzel dédelgeti, masszírozgatja azt a kibaszott aljas, önző és érzéketlen lelkét, ettől ő jól érzi magát, és még a pináját is felvarrathatja, mert pénze, nos, az annyi, mint a pelyva. És pont ez az, amiért a cigánygyereket - és a nemcigányt is - úgy kell etessék at urak, mint régen a kacsákat meg a halakat a dísztavaknál. Forgassuk már a szemet csapágyasra, hatódjunk már meg attól, amikor az amúgy az anyját a ravatalon is megbaszó elit kurvapecérek a kurvaistennel a szájukban, de tövig eljátsszák a kismegváltót, kiemelnek egy díszcigányt abból a többmilliós kirekesztetti tömegből, akik pont az ő kibaszott habzsolásuk és mértéktelenségük miatt nem tudnak élni, rákenik a szaros lelkükre, ettől jól érzik magukat és már nem is kell fínom úri körökben beszélni arról, hogy de hát baszdmeg, egyet háziállatosítottál, de mi lesz a további 2 999 999 kóbor kutyával?

"Jajj, hát az már nem az egyénen múlik!" Naja, mert az a szájbabaszott kurvaisten a szabad akarat tematikájában rögzítette, hogy cigánygyerekkel lelket masszírozni: ezt szabad, de ezt is csak akkor, ha nem visz el többet egy évben, mint egy átlagos pinaplasztika. Ettől kéne én meghatódjak, ugye.

annamanna 2015.11.25. 07:02:44

@maroz: Szerintem nagyon nem érted, miről van szó. Lefogadom, hogy a munkád során nem volt dolgod romákkal. Olyannyira elvakít az önigazsághoz való ragaszkodásod, hogy amikor egy valódi roma gyerek, akit a cigányok kábelégetésre és lopásra tanítottak, de a magyar szülők agykutatót faragtak belőle, és most nem egy börtönben rohad, elmondja, hogy mi az ő valós élettapasztalata, és szerinte mi lenne a megoldás, akkor te ezt képes vagy semmibe venni, mintha nem is olyan ember mondta volna, aki a roma világot a legmélyebb putriig átélte, és onnan elképesztő magasságig emelkedett.
Ez a valóságot semmibe vevő, önhitt megmondás nagyon hasonló ahhoz a világmegváltó ötlethez, hogy a boldogság kulcsa a fékevesztett szexualitás. Aki ezt elhitte, keservesen próbál belőle visszacurikkolni www.nlcafe.hu/sztarok/20151113/kelemen-anna-/ Ismeri és szereti a nőket az, aki gátlástalan kurválkodásra csábítja őket? Nem.
Te ismered és szereted a cigányokat? Biztosan nem, mert ha szeretnéd őket, akkor most odáig lennél az örömtől meg vissza, hogy ez a srác bebizonyította, hogy a romák nem értelmi fogyatékosok, mert lám, belőle, a putris tolvaj kölökből agykutató lett.
Miért veszed el tőle az örömét? Miért nem örülsz a sikerének? Miért akarnád visszalökni oda, ahol neki nem volt jó? Miért nem hiszed el, hogy neki sokkal jobb agykutatónak lenni, mint börtöntölteléknek? Miért mondod a jóra azt, hogy rossz, és a rosszra azt, hogy jó?

Zsákai István állami gondozott volt és Junior Primissima díjat kapott: www.youtube.com/watch?v=bngX-uAsM-4
Oláh Ibolya állami gondozott volt és nagyszerű énekesnő lett.
Bogdán Árpád állami gondozott volt és színész lett.
Rostás Árpád állami gondozott volt és a pápának faragott fatrónust: www.sonline.hu/somogy/kozelet/xvi-benedek-papanak-farag-fatronust-a-roma-asztalos-278873#

Ferenc pápa: Integráció nélkül a cigányok rabszolgák lesznek www.origo.hu/nagyvilag/20140605-ferenc-papa-a-ciganyok-a-modern-rabszolgasag-aldozatai.html#

A cigány integráció kulcsa az anya. A cigány anyák miatt nem képesek integrálódni a gyerekeik. A cigány anyák nem dolgoznak, nem alkalmazkodnak a társadalmi követelményekhez, és ezt a gyerekeiknek sem tanítják meg.
Ha a cigány anya dolgozik, a gyerekei be fognak illeszkedni a társadalomba. Ha nem dolgozik, akkor lehetetlen elérni az integrációt.
Például a cserdi polgármester, Bogdán László apja korán meghalt. Fix, hogy az anyjának dolgoznia kellett, hogy ne haljanak éhen. És Bogdán László minden gond nélkül integrálódott, elfogadta a társadalmi játékszabályokat.

Az az ember nem fog beilleszkedni a társadalomba, akinek az anyja megteheti valami miatt, hogy ne vesse magát alá a társadalom működési rendjének. Lehet, hogy azért teheti meg, mert a gazdag elithez tartozik. Aki így él, annak a gyereke is törvényszegő lesz, csak persze más keretek között. Pl. Tiborcz István fát lopott - lefogadom, hogy az anyja sose dolgozott.
A muszlim migránsokkal ugyanez a probléma. Ha az anya társadalmon kívüli, a gyerekeit sem képes arra nevelni, hogy betartsák a társadalmi normákat.

Hogy ez mennyire így van, arra Kína szolgáltat ellenpéldát. A dolgozó kínai nők pont akkor verik a gyereket, ha az nem veti magát alá a társadalmi elvárásoknak: www.kisalfold.hu/kulfold_hirek/ugralokotellel_verte_veresre_9_eves_fiat_a_hazi_feladat_miatt/2453834/

A megoldási lehetőség a következő: a cigány anyákat rá kell szorítani az önfenntartásra, tehát a munkavégzésre (nem a kurválkodásra gondolok, hanem valós munkára). Ha ezt el lehet érni, akkor a cigány anya tudni fogja, milyen fontos betartani a társadalmi normákat, és el fogja várni a gyerekeitől is, meg fogja követelni tőlük a szabályok betartását.
Ha ezt nem lehet elérni, akkor a gyerek csak úgy tud beilleszkedni a társadalomba, ha olyan helyen nő fel, ahol elvárják tőle a társadalmi normákhoz való alkalmazkodást, ez vagy az állami gondozást jelenti, vagy nevelőszülőket.
Nyilvánvaló, hogy általánosságban nem lehetséges másokkal felneveltetni a purdékat. Úgyhogy általánosságban a megoldás kulcsa a roma nők munkába állása.
És a muszlim krízis megoldásának is ugyanez a kulcsa: a nők munkába állása, önfenntartása.
A nők munkája nélkül az élősködő, bűnöző életforma marad a norma.

maroz 2015.11.25. 09:35:51

@annamanna: "Lefogadom, hogy a munkád során nem volt dolgod romákkal."

Így van, a munkám során nem volt dolgom romákkal. Ezért is értem én a problémát és ezért tudom, hogy eszeveszett hülyeségeket beszélsz. Ha nekem is lett volna "dolgom" a munkám során a "romákkal", akkor én sem érteném.

De "szerencsére" én konkrétan a gettóban nőttem fel, tehát nem a munkám során, hanem az életem során lett "dolgom" és nem a romákkal, hanem a cigányokkal, és ez a "dolog" az volt, hogy együtt kellett élnünk kibaszott szűkösségben. Na, ezért röhögöm én ki a seggemmel is azt a budai úriasszonyi dumát, amit te itt elővezetsz.

"Te ismered és szereted a cigányokat?"
Ismerem, de nem szeretem "a" cigányokat. Ilyen, hogy "a" cigány ugyanis csak a teljesen fogalmatlan, már a pinájára is ráunó, szórakozni vágyó budai úrinők lüke fejében létezik.

Van például a Kolompár Guszti, de lehet, hogy már nincs is, mert ötven év nagy idő, de ha még van, akkor őt speciel rohadtul nem szeretem. Sőt, egyenesen utálom. Ahányszor megvertem az Ikreket azok annyiszor rágógumizták le a Gusztit, hogy verjen meg engem, és hát erősebb volt, mit szépítsük. De ő még norvég őrgróf volt a bukaresti, afféle nyócker-turbó cigányokkal, akikkel egy évig kellett együtt élnem, na őket még a saját édesanyjuk is csak egy évben kétszer tudta szeretni, ha egyáltalán. Ezzel szemben azzal, hogy én valójában nem is tudok keményen dolgozni Szentegyháza környéki székely cigányok szembesítettek, mikor másfél órai krampácsolás után megkérdezték, hogy no, akkor ennyi pihenés mára elég, nekilátunk? Én meg csak néztem az egyre távolodó hátukat.

Szóval ezért nincs nekem kedvem olvasni se nagyon, meg szót vesztegetni arra, hogy miként képzeli el ezt a kérdést a budai úrinő, akinek a "munkája" során már akadt "dolga" "romákkal".

annamanna 2015.11.26. 01:11:57

@maroz: Szerintem te szimplán csak irigy vagy. Nem vagy hajlandó elolvasni a cikket, mert látatlanban is emészt a sárga irigység. Nem csak erre a srácra irigykedsz, hanem sok mindenkire. Pedig igazán rosszul teszed; van tehetséged, és azt jobban is felhasználhatnád, mint öklendezésre. Se a cigány agykutatónak, se a "budai úrnőknek" nem ártasz vele, csak magadnak.
Mellesleg mi a véleményed a bőregérről?
www.youtube.com/watch?v=xIB5WJ4A9QE
www.youtube.com/watch?v=OoYbWkguYE8

maroz 2015.11.26. 06:26:44

@annamanna: Hát persze, hogy nem ártok a budai úrinőnek. Nézd meg ezeket az ifjú fasszopókat a Mandiner Kft.-ben: ma simán leírhatod, hogy ezek a vizesnyolcasok bárki által ellenőrizhetően is prostitúcióból élnek, és mi a reakció? Egy vállvonás: és akkor mi van. A kisembert az ilyesmi nem érdekli.

Ma a hatalom bennetek van, az Istent megölető kisemberekben.

Legyilkolták nektek és elhitettétek veletek, hogy a helyébe léphettek.

Ma ti, ostoba és tudatlan kisemberek Istennek gondoljátok el magatokat. Azt hiszitek, hogy ti, ostoba és tudatlan kisemberek eldönthetitek annak a felületes zaccnak az alapján az igaz/hamis dilemmákat, amit beletett a rendszer a fejetekbe.

Lazán és magabiztossággal ítéltek olyasmiről, ami Isten akarata és egy élet is kevés ahhoz, hogy az ember megbizonyosodhasson, miszerint valóban jól ismerte-e fel Isten akaratát, vagy tévesen, azaz hamis a tudata.

Már Jánosnak is több esze volt, mint nektek: "Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket, ha Istentől vannak-é...".

De nem, ti, istentelen kisemberek szart se "próbáltok meg", mert bennetek nincs semmiféle alázat semmivel szemben. Csak a jóléteteket, a bendőtöket nézitek, az egoizmusotok akkora, hogy abba már Isten se fér bele, nem hogy másik ember. A jólétetek bármi áron megtartani, ez az egyetlen bendőparancs, amit követtek.

Nincs miről beszélni. Ahol a teljesen tudatlan, teljesen tájékozatlan kisember izomból Istennek képzeli magát, aki olyan könnyen tudja "megpróbálni a lelkeket", olyan könnyedén tud dönteni ő maga is igaz és hamis között, mint ahogyan mások a taknyukat ürítik ott nincs miről beszélni. Lám, a média teletömte a fejed ostobaságokkal, amelyek aljasak és Istentelenek is, de te olyan buta és olyan Istentelen vagy, hogy a bendőérdeked miatt el is hitetted magaddal, hogy te értheted a világot, és ha az, ahogyan érted egyúttal egybeesik a szaros kis önös érdekeiddel, akkor Isten bekaphatja, mert te még nála is jobban tudod, hogy mi igaz és mi hamis.

A hozzád hasonló, Istent megtagadó, őt a porba taszító, a mindenhatóságot, a helyes és helytelen, az igaz és a hamis dilemmáinak feloldásának jogát saját magának elragadó, a tömegkommunikáció által nagyon durván megvezetett farizeusok miatt fogunk hamarosan elpusztulni. A pokolban fog szétrohadni a lelked, ez már most száz százalék.

A lelkednek ártasz, magaddal foglalkozz, ne velem, mert én elvagyok nélküled is és Isten nélkül is. Csak a te Istentelenséged zavar, de hát azzal meg nem tudok mit kezdeni, és úgy nagyjából más se igazán, hiába szög, hiába kalapács, Isten halott, mert megöltük, ami nem baj, a baj az, hogy téged tettünk meg helyette Istennek és te ezt lelkesen el is vállaltad és ma Istenként viselkedsz. Ez rossz nekem, rossz az ember alkotta világnak, mert ahogyan te irányítod úgy 5-10 éven belül össze fog omlani, és persze rossz neked is, mert ha tényleg hiszel valamiféle túlvilágban, akkor ott nagyon súlyosan rá fogsz baszni. Szóval te magad miatt aggódj, ne miattam.

Jean Sol Partre 2015.11.26. 11:20:26

@annamanna: " Vagy mondjuk csúfítsuk el ... Palvin Barbarát"

őt semmiképp, ha kérhetem :)

2015.11.26. 13:25:49

@Jean Sol Partre:

gyerekek, palvin barbara nőként pontosan nulla pontos a tízből.
teljesen érdektelen, milyenek az arcvonásai, az alakja, a haja, stb. mert elég ránézni a szemére. nézd a szemét. mit látsz? a tekintete alapján vagy beteg, vagy drogos. az ilyentől úgy kell menekülni hogy lábad se érje a földet futás közben, lévén ugye bűncselekményt elkövetni vagy másokat megalázni nem akarsz.
horrorfilmben kellene szerepelnie, vagy ő lenne mondjuk a címszereplő a mandy lane magyar változatában, stb.
jézusmária.

Jean Sol Partre 2015.11.26. 14:10:36

@WiteNoir: szerintem te valaki más szemét nézted :) Élőben egy nagyon aranyos lány és mellesleg gyönyörű, teljesen normális tekintettel.

2015.11.26. 14:24:13

@Jean Sol Partre:

velvet.hu/gumicukor/2015/09/10/palvin_barbara_foleg_masnaposnak_tunik_az_elle_cimlapjan/

A képen Palvin szép, mert hát mi az úristen lenne egy 21 éves modell, de olyan kedvetlenül néz, mintha nem azt kapott volna a pultostól, amit szeret, hanem egy boroskólát. Vagy mintha erős másnap gyötörné.

2015.11.26. 14:25:52

@WiteNoir:

a fentebbi véletlen ment el. a szöveg idézet a velvetről.
a rém okos írónak nem tűnik fel, hogy egyrészt a csaj nettó kreténnek látszik, másrészt meg nem csak azon a fotósorozaton, hanem szinte mindenhol.

Jean Sol Partre 2015.11.26. 14:36:38

@WiteNoir: mondom, való életben teljesen normális, értelmes tekintete van, de szerintem már túlspilázzuk a dolgot :)

annamanna 2015.11.27. 02:25:45

@WiteNoir: Szerintem emögött az a kimondatlan gondolat áll, hogy a nők általában butuskák, minél nőiesebb egy nő, annál butább, egy modell tehát kizárólag idióta lehet.
Na de következzen Naomi, nem tudom, az ő szemeiből mit lehet kiolvasni?
www.youtube.com/watch?v=zbl_ctRj8C8 (valószínűleg nem egy erkölcsi prédikációt).
Vagy ezen hölgykoszorú tagjainak szemei mit üzennek?
valasz.hu/publi/miert-kell-a-fidesznek-ez-a-bulvarbrancs-114300

Na és a férfiak? Például Charlie Sheen "felelőtlen". Ugyanez a viselkedés nőben már régesrég kimerítené a hülyepicsa és ostoba kurva kategóriát.
Például ez a kamionos szerintem elég bután viselkedik: hvg.hu/itthon/20151126_Ez_a_brutalis_valosag_video_a_migranskam#
A kommentelők szerint a kamionos "tehetetlen", a migránsok pedig "állatok", de egyikről sem azt mondják, hogy buták.
A hvg egy másik mai cikke: "Az év legbénább autórablóit filmezték le Brazíliában - videó" - a rablással próbálkozók "bénák", de nem buták.
Na és a TEK terroristafogása? "Lázár: a TEK jól döntött" "A Belügyminisztérium szerint államtitkára, Tasnádi László helyénvalónak tartja a TEK eljárását és nem borult ki a szervezet kommunikációs fiaskóján. Pintér Sándor miniszter egy külön közleményben kifejtette: bizalma töretlen a TEK főigazgatója iránt." "Nem történt más, minthogy a TEK tette a dolgát"
Persze nem csak most brillíroztak, ez az esetük is elképesztő: civilhetes.net/tek-vs-kutyasetaltato-neni

- Józsi fiam, te hiszel Istenben?
- Nem nagyon.
- Én is ilyenformán vagyok. Meg is mondtam neki a múltkor, de őszintén.
- Az Úrnak?
- Neki.
- Mit mondott?
- Azt mondta, ne törődjek vele. Ő is ilyenformán van vele.
- Az Úr?
- Az Úr.
- Nem hiszi, hogy van?
- Nem. Például azt mondta nekem a múltkor: - Tudod, Bélám, azt hiszem, nincs az a teremtő erő, ami ennyi hülyét létre tudna hozni.
(A Legényanya, 44. perc)

@maroz: Te vagy az egyike azon embereknek, akiknél egészen elképedek, milyen pontos önjellemzést tudnak adni önmagukról - a külvilágba vetítve. Nagyon pontos a tükröd, kitűnően leírtad magadat. Egészen tisztán látod a problémáidat, komoly önismerettel rendelkezel. Csak azt kellene felismerned, hogy ez a kristálytiszta látás saját magadra vonatkozik, önmagadat ismered ennyire mélyen és kitűnően.
Élvezetesen írsz, de most már Bayer Zsoltra emlékeztetsz. Ő is tehetségesen ír, és sok dolgot kitűnően lát. Sok dolgot meg nem hajlandó látni.
A másik, ami eszembe jutott olvasás közben, a Requiem for a Dream túlpörgött anyja. Már nem először jegyzem meg, hogy túl gyorsan reagálsz. Gyorsan és sokat írsz, de például nem olvastál el semmit abból, amit ajánlottam.
Még mindig az agykutató cigány volna a téma, de arra egyetlen szót sem vesztegetsz, viszont 3000 karaktert szántál rám. Noha semmit sem tudsz rólam, pontosabban amit tudsz (munkám révén kapcsolatba kerültem romákkal) az téged egyáltalán nem érdekel.
A valóság nem zavarja a fantáziádat, pontosabban a valóság zavarja a fantáziádat, és a fantázia fontosabb, mint a valóság.

"De mégse higgyed úgy, a földi lét valódi íze fontosabb netán.
A tény nem érdekel, mert a tény, ha ingyen árad, úgyis deprimál csupán!"
www.youtube.com/watch?v=bLWDtRjUzTs

maroz 2015.11.27. 08:49:01

@annamanna: "Gyorsan és sokat írsz, de például nem olvastál el semmit abból, amit ajánlottam. "

A kommentem stílusparódia is kívánt lenni. Ugyanis te lehet, hogy nem gyorsan, de rengeteget és összefüggéstelenül írsz. Olyasmikről amiről én látom, hogy lövésed sincs, és akkora meggyőződéssel az igazadban, hogy téged még a kibaszott kurvaistened sem tudna megingatni abban, hogy szart se tudsz, csak nyomod a baromságokat, mert annyira nincs semmi tudásod, hogy ha ezt beismernéd magadnak, akkor talán helyben ki is pukkannál mint egy olyan léggömb, amelyiknek se héja nincs se levegő benne.

Azt viszont komolyan mondom, hogy a pokolra jutsz. Már ugye ha hiszel az ilyesmiben. Ugyanis azt teljesen komolyan gondolom, hogy te egy istengyilkos vagy. Na, mindegy, kár ezen rágódni, vagytok néhány százmilliónyian, és semmi nem állíthat meg benneteket, csak a totális pusztulás. De én nem vagyok türelmetlen, kibírom már valahogyan azt a pár hónapot.

2015.11.27. 15:21:37

@annamanna:

@WiteNoir: Szerintem emögött az a kimondatlan gondolat áll, hogy a nők általában butuskák, minél nőiesebb egy nő, annál butább, egy modell tehát kizárólag idióta lehet.
Na de következzen Naomi, nem tudom, az ő szemeiből mit lehet kiolvasni?"

most túl azon hogy kiválasztottad az egyik leghülyébb modellhölgyet, szépen vezesd le mi alapján gondolod ezt.
az nem érdekel, hogy rám akarsz önteni valamilyen szöveget ami épp eszedbe jut, szépen idézd amit írtam és írd le, milyen alapont hoztad ide a fentebbi állításod.

2015.11.27. 15:22:53

@maroz:

mi lesz pár hónap múlva?

maroz 2015.11.27. 18:02:38

@WiteNoir: Figyeld az ütemet: 2010-ben a polgár még nem is tudta, hogy minden problémáját a menekültek okozzák. Ma már tudja, és azt is tudja, hogy a menekült az egy iszlám nevű kollektív identitáshoz kötődik, és ma már az is világos, hogy az iszlám el akarja pusztítani a keresztény világot.

Mindez öt szűk év alatt, és ráadásul úgy, hogy az érdemi tudatváltozás egy év alatt zajlott le. Valami hihetetlenül felpörögtek az események. A kényszerek adottak és ismertek, nő a nyomás, nő a térfogat, de nincs, ami a fölös hőt elvezesse, tehát az utat fog magának keresni, vagy így, vagy úgy. Ha lassan, ha robbanásszerűen, mindenképp rossz lesz.

2015.11.27. 22:51:20

@maroz:

felpörögtek, de akkor sem hiszem hogy bármi lesz itt pár hónap múlva. meg még annál később sem. a menekültkérdés most jól jött bizonyos politikai erőknek, ki is használják becsülettel.

annamanna 2015.11.28. 04:05:40

@maroz: "A kommentem stílusparódia is kívánt lenni."

Tényleg? Máskor írd rá :)
Ha stílusparódiát akarsz írni, akkor előbb tanulmányozd azt, akit becéloztál, mert ha a saját stílusodban leírod a saját gondolataidat, akkor az kit parodizál rajtad kívül?
Erről www.youtube.com/watch?v=Ik1bdoufPt0 hirtelen azt hittem, hogy egy Miley Cyrus-paródia. Aztán leesett, hogy ez maga Miley Cyrus, de akkor mégis mi ez? Miley Cyrus parodizálja saját magát? Kicsit nehéz volt megérteni, hogy Miley nem saját magát akarja égetni szándékosan, hanem konzervatív szenátorokat óhajt kifigurázni, na de ezt mégis hogy teszi? Úgy, hogy önmagát teszi nevetségessé? Saját magán kívül kit járat le?
Ez olyan, mint a viccbeli őrmester, aki eltrafálja a céltáblát, és azt mondja: Így lőttök ti! Aztán még kilencszer mellélő, és minden alkalommal azt mondja: Így lőttök ti!
A tiéd is egy hasonlóan vicces írás volt.

"Azt viszont komolyan mondom, hogy a pokolra jutsz. Már ugye ha hiszel az ilyesmiben. Ugyanis azt teljesen komolyan gondolom, hogy te egy istengyilkos vagy. Na, mindegy, kár ezen rágódni, vagytok néhány százmilliónyian, és semmi nem állíthat meg benneteket, csak a totális pusztulás. De én nem vagyok türelmetlen, kibírom már valahogyan azt a pár hónapot."

Komolyan szórakoztató, hogy neked mindez a cigány agykutatóról jutott eszedbe :)

Látom, többek között prófétának is kitűnő vagy.
Vannak egyéb jóslataid is a jövőről? Például mi történik VELED? Írd le légyszi, eddig igazán szórakoztató voltál, eztán se fogd vissza magad :) Érdekelne, hogy mi fog történni veled, mit mutat a kristálygömb?
www.youtube.com/watch?v=KS5e70dVS8E

@WiteNoir: "most túl azon hogy kiválasztottad az egyik leghülyébb modellhölgyet"

Mármint kire gondolsz? Két modellt említettem, Palvin Barbarát és Naomi Campbellt, te ezek közül melyikről tudod, hogy az egyik leghülyébb modellhölgy? És ha tudod, honnan tudod? Nekem nincsenek ilyen információim, neked honnan vannak?

"szépen vezesd le mi alapján gondolod ezt"

nem írtam túl bonyolult dolgot, mit nem értettél meg belőle?
Azért butázod le kapásból P. B. -t, mert a férfiak részéről állandó toposz a buta nő (hülyepicsa, ostoba kurva, szőkenő). A férfiak magukat okosabbnak tartják a hölgyeknél. Na de vajon tényleg okosabbak?
Ami igazán korlátolttá, vaksivá, butává tehet egy embert, az az önteltség.* A beképzelt emberek elképesztő hülyeségekre képesek. Vajon a férfiak vagy a nők között több az önhitt, pökhendi, nárcisztikus? Mindkét nem tagjai kötött sok, de a férfiaknak jobban fáj, ha lebutázzák őket.

* Egy cikkben olvastam, hogy diákok között csináltak egy felmérést. Kitöltettek velük egy kérdőívet, amiben értékelniük kellett a saját tudásukat az adott tárgyban. Aztán egy dolgozatot is írattak velük, és az tesztre kapott pontokat összevetették azzal, hogy előzetesen hogyan értékelték saját felkészültségüket. És az a különös eredmény jött ki, hogy minél rosszabb eredményt ért el valaki a tesztíráson, annál többet gondolt a saját tudásáról előzetesen. Tehát azok, akik alig tudtak valamit ténylegesen, rendkívül magabiztosak voltak; akik sokat tudtak, azok pedig bizonytalankodtak a saját tudásukat illetően.
Ebből pedig az következik, hogy az önteltség butává és korlátolttá tesz, mert aki gőgös, az képtelen felismerni a tudása hiányosságait.
Na és most már csak azt kellene tudni, vajon a férfiak vagy a nők magabiztosabbak? Ha így teszem fel a kérdést, akkor az a válasz, hogy általában a férfiak magabiztosabbak; ez sajnos azzal a veszéllyel is jár rájuk nézve, hogy a magabiztosságuk vakítja el őket, és nem képesek felismerni, hogy mit nem tudnak.

Ez tehát nem egy születési adottság, itt most nem az IQ-ról beszélek. De akkor is a butaságról van szó. Egy olyan butaságról, aminek az ellentéte a józanság, ami képessé tesz reálisan látni a valóságot, felismerni azt, hogy mi vesz körül, meddig tartanak a határaim, hol érnek véget a képességeim, ténylegesen mit tudok és mit nem tudok.

Az általam felsorolt példákban (Rogánné/Vajnáné, Charlie Sheen, magyar kamionos, TEK-esek) a butaság forrása az önteltség. Nem kell tudnom, hogy ezek az emberek hány pontot érnének el egy IQ-teszten, elég a megnyilvánulásaikból következtetni, pontosabban elég a tetteikre azt mondani, hogy ezek bizony ostoba cselekedetek.

Palvin Barbara tetteiből látszik a butaság? Csinált vagy mondott már olyasmit, ami nagyon gázos? Nem tudok róla, arról viszont igen, hogy nagyon sikeres a modellszakmában.
Tehát amíg a tettein keresztül nem bizonyítja be, hogy idióta, addig nem fogom azt mondani róla, hogy kretén.

maroz 2015.11.28. 05:43:44

@WiteNoir: Mit értesz az "itt" alatt? Magyarországot? Junó, mucsa, ide minden később, csak egy-két év múlva ér el. Majd meglátod, London már rég a veres csillag uralma alatt lesz, amikor Budapest még utolsó bástyaként védi a kapitalizmust. ;)

Amúgy meg mit szólsz a klónokhoz? Szerintem nagyon durva. A hülye kisember most örül, amikor látja őket, mert azt hiszi, hogy őket védik. Képzeld el, amikor ugyanezeket a humanoidokat majd immáron ellenünk, buckalakók ellen vetik be.

Valójában az, hogy milyen óriási is a baj csak globálisan látszik, és az a vicc, hogy nem is egy társadalmi modellben, hanem egy elsődlegesen fizikaiban. Ma nem Orbánra kell figyelni, hanem az entrópiára.

maroz 2015.11.28. 05:44:42

@annamanna: Sok, írd le öt szóban, vagy nem érdekelsz.

maroz 2015.11.28. 08:10:24

@annamanna: Korrekt. A válaszom: cigányagy-kutató.

2015.11.28. 16:27:15

@annamanna:

Azért butázod le kapásból P. B. -t, mert a férfiak részéről állandó toposz a buta nő (hülyepicsa, ostoba kurva, szőkenő). A férfiak magukat okosabbnak tartják a hölgyeknél. "

magyarán troll vagy, lévén kizárt hogy ne tudnád, 1 azaz egy személy tekintetéről írtam, szó sem volt sem modellekről általában , sem nőkről, sem butaságról.
te valamiért ezt rám akartad önteni. ne tedd, köszönöm

2015.11.28. 16:28:54

@maroz:

egyelőre még nincs semmi veszély, lehet hogy valakinek mi vagyunk a buckalakók, de mi is tartunk annak másokat, köznyelvben a buckalakó ugye a cigány szinonimája. szóval még van gyengébb, van hátrányosabb, van kit "ütni" nekünk is

maroz 2015.11.28. 17:06:45

@WiteNoir: Kérdés, hogy mit értünk veszély alatt. A hát mesterlövészt láttad? Well, as he was falling people on each floor kept hearing him say, "So far, so good." ;)

Veszély szerintem van, és nem nagyon szeretném jelzőzni, de elég súlyosnak gondolom. Körülbelül mostanság fog elérni oda a földi ökoszisztéma, hogy apránként elkezd összeomlani. Lokális perturbációk már most nagyon jól látszanak, és ezeknek már globálisak a hatásai.

Pillanatnyilag úgy néz ki, hogy mára lett egy olyan technológiánk, amelyiknek az ökoszisztéma-alakító potenciálját még csak el sem tudjuk képzelni, ezért nem is fordítunk rá különösebb figyelmet, és ráadásul ezek a technológiák alig párezer ember fennhatósága alatt állnak. Csak a halászati ágazat évente akkora mértékben növeli az entrópiát, mintha ledobnánk úgy 30 Hirosima méretű atombombát. Ezt az entrópiatörvény miatt hosszú ideig nem lehet csinálni, de ma ezzel leállni teljesen reménytelen, hiszen a rendszerek magánkézben vannak, és olyan hatalom koncentrálódik a technológiai rendszerek birtokosainak a kezében, hogy nincs ma olyan erő, amelyik azt akár csak megkarcolni is képes lenne.

A globális ökoszisztéma lokális perturbációi miatt vándorolni kényszerült emberek nagyon súlyos problémákat fognak okozni a centrumországokban is, hiszen a csillogás-villogás mögött ott is roppant súlyos konfliktusok parázslanak:

blogfactory.co.uk/archives/18444

Márpedig ha dönteniük kell, hogy az egyre kevesebb közösségi erőforrásból ki kapjon, az elégedetlen angol, német, francia, etc, tehát az elégedetlen centrumállam-polgár, vagy mi, a félperiféria, akkor megtippelhető, hogy mi leszünk majd onnantól a buckalakók. És még csak nem is mi fogunk a legjobban duzzogni, ha megint útlevelet és vízumot kérnek majd tőlünk Európába menet, hanem Kelet-Ausztria polgárai.

2015.11.28. 19:33:57

@maroz:

ökoszisztémáról érdemben nem tudok semmit sem mondani
a többire az lesz a megoldás, hogy a kellően mobil elmegy, van aki itt is jól boldogul a többit meg le sem szarják, úgyis csak szolgának kell aki elvégzi a középosztály által elvégezni nem kívánt és még hatékonyan nem gépesített tevékenységeket.
ahogy régen a társadalom 80%-a alsó osztály volt, hát így lesz valszeg a jövőben is. cselédek, kisparasztok, napszámosok---csak a jövőben meg nem tudnak annyian parasztizálni, szóval tudomisén gettók és hasonlók.
nem hiszem, hogy ezt érdemben meg lehetne állítani--egyelőre.

maroz 2015.11.28. 20:03:25

@WiteNoir: Minden ésszerű érv egy egyenlősítő politika mellett szól. Melyik oldalhoz köthető az egyenlősítő politika? ;)

Még mielőtt: én ma nem hogy Magyarországon, de a világban sehol nem látok egy szégyenérzet nélkül baloldalinak nevezhető politikai erőt. Állítólag Latin-Amerikában van, de arrafelé nagyon járatlan vagyok.

annamanna 2015.11.29. 03:11:22

@maroz: Eh, látod, annyira elvakít a düh, hogy észre sem veszed, milyen alapon köthetnél bele a sztoriba. A pinájukat felvarrató budai úrinőkről való fantáziálás helyett (ami igen érdekes fantáziáról tanúskodik), elolvashattad volna a cikket, és akkor feltűnhetett volna egy apróság. De mivel nem olvastad el, így most kicsit segítek neked, hogy hol kaparhatod meg a sztorit, hol találhatsz benne gyönge pontot (mivel láthatóan igencsak szeretnél belekötni):

"A kápolnásnyéki általános iskolában sok butaságot csináltunk, tanulni nem szerettem, csak tudni, de az motivált, hogy ne legyek utolsó. Zenéltem is, furulyáztam, klarinétoztam, zongoráztam. A vérem megvolt hozzá, mondjuk úgy: „volt bennem egy-két vonóval", tetszik ez a hasonlat. Felvételizhettem konzervatóriumba, végül a bencés gimnáziumba kerültem Pannonhalmára. Szerencsém volt, a felvételin a kreatív gondolkodást nézték, nem azt, hogy mennyit tudok. Itt éreztem először motivációt arra, hogy elérjek valamit az életemben. Segített ebben a sport is, kenuztam. Első atyai jó barátom, az edzőm, Ligeti Laci bácsi vaskalapos, kemény ember volt, sokszor helyre tett, 15 évesen országos bajnoki címig hajszolt."

Tehát, ha a nevelőszülei mellett marad, akkor most egy cigányzenész lenne, akiben nincs semmi feltűnő. Szép eredmény az is, de nem ennyire mellbevágó. És most jön a lényeg - valószínűleg már volna barátnője, felesége, gyereke. De nincs.
A srác a nevelőszülei mellől Pannonhalmára került, és most kérlek, hogy a sajátos fantáziádat ne a budai úrinők fellvarrt pináján pihentesd, hanem irányozd a pannonhalmi bencések belterjes világára. Remélem, segítettem megérteni, mi ennek a sztorinak a (feltételezhető) csattanója. Az atyai jóbarát. Aki elérte, hogy az energiáját maximálisan egy célra összpontosítsa.
Most 28 éves. Ha lenne komoly barátnője, szóba került volna. De ezt a témát egyetlen szóval sem érintették, noha minden egyébről szívesen mesélt.

"hasonultatni akarnak, de azt is kifejezik, hogy nem vagy olyan, mint más. Furcsán hangzik, de működik. Azt hozta magával, hogy bírom és szeretem a gyűrődést."
"nem vagy olyan, mint más. Furcsán hangzik, de működik"

Ez persze csak egy feltevés, egy gyanú árnyéka. De neked is eszedbe juthatott volna, ha hajlandó lettél volna elolvasni a cikket, és nem duzzogtál volna sértődötten.
Persze akár így, akár úgy, amit ez a fiatalember elért, az hatalmas teljesítmény, bárki részéről az volna. És ezért iszonyatosan sokat dolgozott, és óriási elismerést, dicséretet érdemel érte.
De, ha az atyai jóbarát netán megrontotta, akkor az atyai jóbarát ne számítson sok jóra az utolsó ítéletnél. Nem szeretnék értelmetlenül vádaskodni, ezt csak azért írtam le, mert egészen belelovaltad magad, szóval nyugi, csak ne irigykedj. Nem tudhatod, milyen árat fizetett ki azért, hogy ide jusson.
Maga a cikk tálcán kínálja a rosszmájú libsi feltételezéseket, az antikeresztény toposzokat; ehhez semmi mást nem kellett volna tenned, csak elolvasni. Ejnye, hogy ebben is én segítsek! :)

@WiteNoir: Egy újabb szokásos sztori. Neked is van egy problémád (esetleg több problémád), ami(ke)t egészen tisztán látsz - a külvilágban megvalósulni. Nézzük a trollkodást, mint problémát. Feljebb rengeteg dologról írtam, alapvetően egy cigány agykutató apropóján. És te a nagyon hosszadalmas kommentből egy teljesen lényegtelen picinyke félmondatot emeltél ki, arra reagáltál, egy olyan megjegyzésre, aminek a beszélgetés alapvető témájához nem volt köze. És én vagyok a troll? Tudod te, hogy ez a szó mit jelent? A troll szétzilálja a beszélgetést, eltereli a témát. Te egy teljesen mellékes megjegyzésbe kapaszkodtál bele.
De sebaj, végül is érdekes az is, lehetne beszélgetni az emberi butaságról - ha téged érdekelne az, amit írsz. Például válaszolhattál volna úgy is, hogy szerinted hülyeség a gőggel indokolni a butaságot, mert ha valaki értelmi fogyatékos, akkor lehet bármennyire jóindulatú is, akkor is olyan ostoba marad, mint a föld.
Tehát írhattad volna ezt is. De nem. Téged az egészből csak egy dolog érdekelt - te magad. Nyilván azért, mert rendkívül okos vagy!

Te sértegettél egy számodra ismeretlen modellt ("nettó kretén"), és bár rákérdeztem, hogy honnan tudod, hogy ő "az egyik leghülyébb modellhölgy", honnan vetted ezt az információt - erre különös módon nem válaszoltál. Nyilván maga az Úr Isten jelentette ki neked, nemde.
Szóval te sértegettél valakit, és te vagy megsértődve. Persze csakis azért, mert vele szemben te feltűnően okos vagy!

A tisztesség kedvéért annyit megjegyezhettél volna, hogy ez csupán a te benyomásod P. B.-ról, ez csupán a te véleményed, mert személy szerint téged irritál a csaj; ha ezt hozzátetted volna, tudod, mi történik? Az, hogy rögtön ÉRTELMESEBBNEK tűnsz.

De mit is beszélek, te nyilvánvalóan okos vagy, hiszen képes vagy valakiről megállapítani, hogy az "nettó kretén"! Ez a megjegyzésed pedig mi mást bizonyítana, hogy te magad aztán nemhogy nettó, de bruttó kretén sem vagy!

annamanna 2015.11.29. 04:13:31

@maroz: "Minden ésszerű érv egy egyenlősítő politika mellett szól. Melyik oldalhoz köthető az egyenlősítő politika? ;)"

Ebben egyetértünk, csak a megvalósításában nem. Szerintem az egyenlősítő politika alapja az, hogy mindenki egyformán meg van becsülve a teljesítményéért. Ha söpröget, akkor azért becsülik meg, ha agykutató, akkor meg azért becsülik meg, de mindkét ember egyformán érezze azt, hogy megbecsülik a teljesítményét. A megbecsülés jelenleg elérhető formája a pénz. Tehát, ha a takarító is annyi pénzt kap a munkájáért, amiből úgy érzi, őt megbecsülik, akkor ő maga is sokkal hajlamosabb (vagyis pontosabban szólva KÉPES) lesz másokat megbecsülni (azaz megfizetni).
Ha az egyes egyénnek nincs annyi megbecsültsége (pénze), hogy azzal ő is kifejezhesse mások felé a megbecsülését (tehát megfizethessen másokat), akkor az egyénekben rejlő potenciálok nem tudnak kibontakozni.
Ehhez hasonlítsuk össze Észak-Korea gazdaságát mondjuk Londonéval. (Ez most részemről fantázia lesz, mert egyik helyen sem jártam, és nem vagyok otthon a közgazdaságtanban sem). Tehát ezek inkább elképzelt helyszínek lesznek, lehet, hogy a valóság másképp működik.
Tehát tegyük fel, hogy Észak-Koreában az állam előirányozza, hogy szükség van százezer tanárra, félmillió katonára, egymillió parasztra, kétmillió ipari munkásra stb. Meghatározzák a keretlétszámokat, a lehetséges életpályákat és kész; akár tetszik, akár nem, arra lehet menni, amerre az állam engedi, azt a foglalkozást lehet választani, amire épp felvétel van. Egészen elképzelhetetlen másból megélni, mint amit az állam kitalál.
Ezzel szemben mondjuk a fantáziabeli London úgy működik, hogy oda érdemes kivándorolni, még a legutolsó takarítói állásra is jelentkezni, mert a munkavállaló biztos lehet benne, hogy elégséges lesz a fizetése, bőséges lesz a jutalma azért, amit csinál; abból a pénzből is könnyedén meg tud élni, amit a legalja munkáért kap. Ezért megéri a legalja munkát is elvállalni, és nem érzi, hogy szégyenkeznie kellene azért, amit csinál. Amit itthon mélyen leszégyellne, azt ott jó szívvel bevállalja, és nem érzi, hogy meg van alázva. A kapott pénzt pedig arra fordítja, hogy megbecsüljön vele másokat - például elmegy egy sárkányrepülő-oktatóhoz, és megfizeti, mert neki megéri ezért fizetni, mert szeretne megtanulni sárkányrepülőt vezetni.
Észak-Koreában elképzelhető, hogy bárki is abból él meg, hogy sárkányrepülő-oktató? Nem képzelhető el, mert erre az államnak nincs szüksége, és az egyes embernek nincs annyi megbecsültsége (pénze), hogy ő abból másokat megbecsülhessen (megfizethessen, eltarthasson). Tehát aki Londonban sárkányrepülő-oktatásból élne meg, az Észak-Koreában paraszt marad, vagy gyári munkás, vagy katona, mert másra nincs szükség.
Namost, ha egy így van, akkor vajon melyik terület tud több embert eltartani? Nyilván London; ott a lakosság létszámának kizárólag az élelem, a víz és a levegő szabhat gátat, egyébként szabadon növekedhet a létszám, mert minél több ember képes egymás teljesítményét megbecsülni, annál kreatívabb, érdekesebb, specializáltabb dolgokkal is ki lehet váltani a megbecsülést (tehát annál többféle dolgot képesek megfizetni az emberek), így aztán a társadalom egyre bonyolultabbá válhat, egyre nagyobb lehetőség nyílik a fejlődésre, olyan új utak keresésére, amik Észak-Koreában senkinek sem juthatnak az eszébe, mert úgysem kapnának érte megbecsülést (pénzt) senkitől.
Például Londonban lehet valaki halpedikűrös vagy kutyasétáltató, de egy észak-koreai ember csak néz ki a fejéből, és azt mondja: íme a romlott Nyugat! Ugyan ki az a hülye a mi egészséges társadalmunkban, aki ilyen ostobaságokért képes pénzt fizetni? (Nyilván senki, mert senkinek sincs ezekre pénze). Az ő társadalmuk egészségesen primitív.
Amikor Szókratész élt, nem voltak egyetemi filozófia tanszékek, ahol taníthatott volna, úgyhogy az emberek nem értették, mit csinál, és folyton szapulták: csinálj már valami értelmeset, mondjuk menj el politikusnak! Akkor látjuk, hogy hasznos tagja vagy a társadalomnak, de ez így micsoda? Folyton egy sarokban csiripelsz az ifjúsággal, csak megrontod őket, elvonod az értelmüket a hasznos tevékenységtől!
Nyilván a maga korának társadalma nem volt annyira fejlett, hogy Szókratész speciális képességeit meg tudták volna becsülni; de ma már könnyedén megbecsülnék.
Vagy legyen példa József Attila. Az élettársa, Szántó Judit egy esernyőgyárban dolgozott, kvázi ő tartotta el Attilát; mert a társadalomnak szüksége volt esernyőkre, de nem volt szüksége alanyi költőkre, úgyhogy József Attila semmittevőnek számított, a versírás semmittevésnek számított, mert azzal nem lehetett elég pénzt keresni, tehát nem lehetett elég társadalmi elismerést elérni. Ma már sokkal inkább lehetne.
Csokonai még inkább így járt. Mi az, hogy valaki csak irkál összevissza? Az nem munka! Keressen magának rendes foglalkozást, akkor majd megnősülhet, addig nem.

annamanna 2015.11.29. 05:28:31

@maroz: A parasztoknak meg jobb, ha meg sem tanulnak írni, mert akkor csak henyélnek és olvasgatnak, ami elvonja őket a rendes munkától!
Még a náciknak is be lehetett adni, hogy aki egy töltőtollnál nehezebbet nem emel meg, az nem is csinál semmit. Irodalom? Piha!

– Hölderlin ist Ihnen unbekannt? – kérdezte Dr. K. H. G., miközben a lódögnek a gödröt ásta.
– Ki volt az? – kérdezte a német őr.
– Aki a Hyperiont írta – magyarázta Dr. K. H. G. Nagyon szeretett magyarázni. – A német romantika legnagyobb alakja. És például Heine?
– Kik ezek? – kérdezte az őr.
– Költők – mondta Dr. K. H. G. – Schiller nevét sem ismeri?
– De ismerem – mondta a német őr.
– És Rilkét?
– Őt is – mondta a német őr, és paprikavörös lett, és lelőtte Dr. K. H. G.-t.

Ha az utolsó példát megfigyeled, mindez a társadalom egészségessé tétele, megtisztítása címén történt, nagyon jól hangzó, erkölcsösnek tűnő motivációból.
De az erkölcsös motiváció nem volt más, mint az emberek megbecstelenítése. Ha te nem becsülsz meg másokat, ha lenyomsz és megalázol másokat, akár a háziállati szintig, akkor téged sem kell különösebben megbecsülni, mert ha le is süllyedsz, még mindig a háziállatok rangja fölött maradsz.
Ha sok a rabszolga, akkor nincs szükség filozófusra; ha a parasztokat elvonjuk az írástól, akkor nem kellenek tanárok. Ha a papok latinul miséznek, akkor elég tíz falunak építeni egy templomot. Ha mindenkit beterelünk a panelba, akkor nem kellenek vályogvetők, teknővájók, kútfúrók; ezeket szépen be lehet terelni a keszonba meg az uránbányába, máris milyen rend lett!!! Ilyen módon fenn lehet tartani egy egészséges, átlátható társadalmat, amiben nincs fölösleges zűrzavar!
De mit is jelent ebben az esetben a rend? Az irányíthatóságot, elnyomhatóságot, leuralhatóságot.
"Hogyan lehet kormányozni egy olyan országot, ahol sajtból is 365 féle létezik?" Magyarországon még a 18. sz-ban is, állítólag almából és körtéből is 500-500 félét ismertek (amíg a Habsburgok jól megfontolt hatalmi érdekből ki nem pusztították a gyümölcsösöket).
Na de miért KELL irányítani az embereket? Miért ne tudnák az emberek saját magukat irányítani? Ki hiszi azt, hogy erre képtelenek? Az, aki nem látja a többi embert felnőttnek. És ki nem látja a többi embert felnőttnek? Az, aki már érett felnőtt?

De Gaulle mondásával szembemenve Churchill így fogalmazott: "Egy ország, amely képes 360 sajtot adni a világnak, elpusztíthatatlan" izek-muveszete.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1189710

Visszatérve a politikai egyenlősítő törekvésekre, azok mélyén mi van? Nemde az irányíthatatlanságtól való félelem?
Vannak ismerőseim, akiket kiraktak az egyházukból, mert otthoni bibliakört szerveztek. Micsoda renitens, felforgató viselkedés ez! Miért nem elégednek meg azzal, amit az egyházban hallanak? Miért akarják még külön is magyarázgatni a Bibliát? Ez tűrhetetlen!
magyarnarancs.hu/villamnarancs/czunyine-a-pocs-zaszlosanyja-meghirdette-a-leszamolast-a-maganiskolakkal-97401
Társadalmi egyenlőség csak a kisemmizettségben, nihilben lehet. A Gulagon minden társadalmi különbség eltűnt: www.origo.hu/itthon/20151124-kemkedes-maxi-gulag-fogoly-avo-szovjet-borton-fegyhaz-hirszerzes-urilany.html

De ahol a megbecsültségben van egyenlőség, ott azonnal elszabadul a különbözőségre, egyediségre való törekvés, és az egyre átláthatatlanabb, irányíthatatlanabb viszonyokat teremt. Ezeket az embereket hogyan is lehetne központi akarattal irányítani? www.youtube.com/watch?v=ZBCOMG2F2Zk Na de miért kéne? Láthatóan elég jól tudják irányítani önmagukat.

Ha valóban elfogadnád a tevékenység megbecsültségében való egyenrangúságot, egyenlőséget, akkor nem dühödtél volna fel a cigány agykutató miatt. Mert TUDNÁD, hogy te is ugyanolyan rangú tagja vagy a közösségnek, mint ő; és ha a te képességeidet maximálisan kibontakoztatod, akkor arra ugyanolyan büszke lehetsz, mint ő a saját képességeire.
Ha WhiteNoir tudná, mit jelent a megbecsültségben való egyenrangúság, akkor nem nevezte volna Palvin Barbit "nettó kretén"-nek, "az egyik leghülyébb modellhölgy"-nek, mert átélte volna, hogy P. B. és ő egyenrangú tagja a társadalomnak, és ha ő kibontakoztatja a maga képességeit, akkor ugyanolyan büszke lehet magára, mint P. B.

De úgy látom, te és WhiteNoir is elismerésre vágytok, és ezt legkönnyebb úgy megszerezni, hogy valakit lenéztek, ezen az áron átélhetitek a felsőbbrendűség csalóka álmát.
De aki felsőbbrendűnek hiszi magát másnál, az korlátozza önnön fejlődését, hiszen neki nem kell tanulnia, már mindent tud. Ahol megreked a fejlődés, ott beindul a bomlás.
Ha mindezt nagy társadalmi méretekben átgondolom, akkor oda jutok, hogy az egyenlősítést semmilyen más módon nem lehet tartósan elérni és konzerválni, csak a halálban.
Ha a halál nem elég vonzó, akkor arra kell törekedni, hogy mindenkit megbecsüljünk. A megbecsülést nem lehet központi rendelettel kikényszeríteni, mert akkor már nem megbecsülés, hanem elnyomás - ld a cikket.

maroz 2015.11.29. 05:48:35

@annamanna: Sok szóval mondod a marhaságokat. Ha ez neked jó...

maroz 2015.11.29. 05:53:30

@annamanna: "A pinájukat felvarrató budai úrinőkről való fantáziálás helyett (ami igen érdekes fantáziáról tanúskodik),"

Te tényleg azt hiszed, hogy ezt a kis történetet én találtam ki? Hogy ez fantáziálás?

annamanna 2015.11.29. 05:53:36

@maroz: Feljebb ezt írtad:

"Valójában az a helyzet, hogy ma már nincs semmire megoldás. Amit kéne azt nem lehet, amit lehet azt nem szabad. Államosítani kéne, vadul. Nemzeti tulajdonba venni a külföldi tőke minden hazai jószágát és azokra alapozva munkalehetőséget kéne teremteni vagy kétmillió embernek, benn tartani az országban a munkánk hasznát, akkor talán, olyan 50-60 év múlva jobb lenne. Globálisan pedig minden egymillió dollár fölötti vagyonra 99,99%-os adót kivetni, minden kétmillió dollárnál nagyobb éves forgalmat bonyolító vállalkozástól minden olyan eszközt elvenni, ami a kétmillió fölötti forgalmat generálja, szóval csupa olyan utópia, ami lehetetlen. Sajnos ma csak szenvedni és megdögleni lehet, a nyolcvanas évek elején öngyilkos pályára állítottuk a világtársadalmat, és most éppen haldoklunk. Majd, ha levittük a mostani jólétünket a jelenlegi 20%-ára akkor majd lesz hurráoptimizmus, hiszen 20%-ról milyen remek dolog megcélozni a 60%-ot, egyenesen felszabadító, szemben ugye azzal a hülye ötlettel, hogy a 100%-ról célozzuk meg a hatvanat. Ma nincs jövő, sajnos, és ez még gyorsan fokozódni is fog."

Ez a leépítés, rontás egyenlősége, nem a megbecsülés egyenlősége.
Ha minden államosítva van, akkor csak az állam mondhatja meg, hogy ki mivel foglalkozzon, csak az államtól származhat a megbecsülés, csak ő osztogathatja a lapokat, és egy ilyen állapotban nincs fejlődés, hanem hullamerevség van, amíg csak be nem indul a rothadás, egészen a totális pusztulásig.

Például, ha csak az állam mondhatja meg, mi számít egyháznak és mi nem, akkor az remek eszköz a személyes leszámolásra: nol.hu/belfold/piszkos-trukkel-gancsolja-tovabb-az-orban-kormany-a-kisemmizett-egyhazat-1574577 Végső soron egy országba elég lenne egyetlen egyház is, nem? Az is megoldható, hogy az államfő legyen egyben a főpap is, a lényeg az átláthatóság és egyenlőség!

Mielőtt meg nem valósul az általad elképzelt szép új világ, a totális államosítás, még nézd meg, mire képesek az emberek, ha önmagukat irányítják, és nem az állam írja elő nekik, micsinájjanak:
www.youtube.com/watch?v=2G_lJsTikJ8

maroz 2015.11.29. 06:19:43

@annamanna: Engem zavarna, ha nem lenne sok egyház, tiszteletesnét már dugtam, nem tudom, kik házasodhatnak még, de érdekelne.

Amúgy csókoltatom a lényeglátásod: a Föld nem azért lesz lakhatatlan, mert te nem szophatod kellően diverzifikáltan az istenkék faszát, hanem azért, mert levegőd nem lesz. Meg ételed. Meg energiád.

Ma ugyanis az anyagot, és ezzel együtt nyilván, az energiát is nem az állam mozgatja, hanem globálisan is csak néhány ezer ember. Nekik viszont bolygóalakító hatalmuk van, és azt ember ma nem tudja korlátozni.

De te jössz az önző kis igényeiddel, mintha nem teljesen mindegy lenne, hogy hány úristennel törölhetsz segget a barlangban, miközben azon mélázol, hogy a patkánytetemet becsült meg előbb, vagy jó lesz mára három csótány és négy giliszta is, a patkányt legyen a szombati ebéd, szenteled meg, ugye.

Na, de hát ez így szokott történni, a hajó halad, a valcer szól, a decens úri közönség pezsgőzik és keringőzik, a jéghegy meg vonogatja a vállát: nekem mindegy, ti dolgotok.

De te is nézd meg, hogy mire képesek az emberek, ha a tőke irányítja a világot:

www.youtube.com/watch?v=WOmtFN1bfZ8

Hol jár ilyenkor az a gazember kutyaúristened? Nem mondta el neked, hogy kisanyám, attól, mert te milliárdos vagy és hihetetlen luxusban élsz attól ő téged még a pokolra liferál ezért? Nem szégyelled magad, amikor a pazarlásra, a pocséklásra, a jövőnk felélésére koncentráló, jó dolgában már mit magával kezdeni nem tudó elit spanjaidat teszed meg példaképnek, akik már nem győznek mit kitalálni a habzsidőzsihez, úgy unják magukat, miközben mások vietnámi lábujjközös papucsban vágják lángvágóval szét az óceánjárókat? Te tényleg azt hiszed, hogy a túlvilágon is megveheted a milliárdjaiddal a lelki üdvödet? Vagy valójában nem is hiszel a mesében, a vallásosság nálad csak egy a sok milliárdosokra jellemző hülye allűr közül? Te tényleg nem félsz attól, hogy pokolra jutsz?

2015.11.29. 13:10:52

@maroz:

latin-amerikáról is keveset tudok, mindenesetre amennyit igen, az alapján bár a baloldali színezet, egyfajta egyenlősítés, populizmus stb jóval gyakoribb mint mifelénk, de azért ott a nyugati bal-jobb felosztás is csak korlátozottan alkalmazható.

rendszer sajátosságai, bizonyos érdekcsoportok munkássága együttesen épp elég ahhoz hogy se forradalom, se erősen egalitárius politika ne lehessen legalábbis a közeljövőben, hosszú távon meg ki tudja mi lesz
mindenesetre akár nő a népesség, akár csökken, a "kisembernek" mindenhogy rossz, nekem is.

2015.11.29. 13:13:51

@annamanna:

Te sértegettél egy számodra ismeretlen modellt ("nettó kretén"), "

hazudsz, visszaolvasható

és bár rákérdeztem, hogy honnan tudod, hogy ő "az egyik leghülyébb modellhölgy",

hazudsz, azt naomiról írtam bulvársajtóból vett információk alapján és egyébként is lényegtelen

te amúgy elmebeteg vagy, vagy csak szimplán grafomán troll?

annamanna 2015.11.29. 13:56:34

@WiteNoir: Nem is vártam tőled ennél ostobább választ.
Tökéletes bizonyítékot hoztál arra, miért is látod át olyan zseniálisan, hogy Palvin Barbi "nettó kretén", és a "bulvársajtókból vett információk alapján" miért is tudod annyira magabiztosan, hogy Naomi Campbell "az egyik leghülyébb modellhölgy".
Mindez a kiugróan magas intelligenciád bizonyítéka!
Hozzád képest én is csak "elmebeteg" és "grafomán troll" vagyok. És persze nyilvánvaló, hogy hazudok!
Abszolút hozod a tőled elvárható szintet. Isten szeret titeket, azért is teremtett sokat belőletek.
Csak egy dolog aggaszt - vajon hogy bírod elviselni ezt a zsenialitást, ezt a földöntúli tisztánlátást? Gondolom, rendkívül nyomasztó lehet azzal a tudattal élni, hogy egész életedre az alsóbbrendűbb, butább, hazugabb, csúnyább lények közé szorultál. Kénytelen vagy bulvársajtóból tájékozódni, te szegény. És ahelyett, hogy a Taurusz csillagképben elkezdett tudományos kutatásaidat folytathatnád, valami ostoba reinkarnációs hiba folytán kénytelen vagy Palvin Barbi nettó kreténségén sopánkodni. Ó, te szerencsétlen, igazán sajnállak. Remélem, legközelebb jobban sikerül, és a világűr egy rendkívül távoli pontján reinkarnálódsz, ahol nem kell modellek vizenyős tekintetét bámulnod az Elle címlapján.
Sajnos hozzád képest még a reinkarnációs mechanizmus is hibás, nem ártana gondolkozni, hogyan tudnád kijavítani! Ez egy igazán nemes kihívás, egy magadfajta felsőbbrendű intelligencia feladata!

2015.11.29. 14:12:24

@annamanna:

látom, valami betalált:)

maroz 2015.11.29. 15:48:01

@WiteNoir: "hosszú távon"

-Doktor úr, mégis, mennyi időm van még hátra?
-Öt!
-Öt, de mi??? Év??? Hónap???
-Négy... három... kettő...

;)

annamanna 2015.11.29. 16:59:48

@WiteNoir: Gondolod? Tehát te rendszeresen szoktál olvasni engem? :)

maroz 2015.11.29. 18:17:20

@annamanna: Másnak egy ilyenhez már anyag kell... ;)

annamanna 2015.11.30. 05:13:02

@maroz: Á, elég hozzá a heteken át tartó 3-4 óra alvás is :)

Ami a fentebbieket illeti: "levegőd nem lesz. Meg ételed. Meg energiád."

Emiatt írtam azt, hogy: "vajon melyik terület tud több embert eltartani? Nyilván London; ott a lakosság létszámának kizárólag az élelem, a víz és a levegő szabhat gátat, egyébként szabadon növekedhet a létszám"
Legyen egy példa. A képzeletbeli Észak-Koreában az állam azt mondja: kell félmillió katona, egymillió paraszt. Aztán valamiért meggondolja magát, és azt mondja: elég 400 ezer katona és 800 ezer paraszt. Így rögtön munka nélkül marad 300 ezer ember, akik mit kezdjenek magukkal? Az ipar nem tudja őket felszívni, hiszen ha nincs fizetésük, akkor ipari termékeket sem vesznek, tehát nem kell bővíteni a termelést, tehát nem kellenek új munkások. Az államnak van 300 ezer fölösleges embere, akikkel nem tud mit kezdeni. Mihez kezd a fölösleges emberekkel Észak-Korea? Rendszeresen eltünteti őket. Így legalább friss marad a levegő!
Ez a logika ebben a videóban ez egészen konkrétan és nyilvánvalóan ki van mondva: Donbasszban 1,5 millió fölösleges ember van, akiket meg kell ölni. www.youtube.com/watch?v=CfniVZhs3Lk
Az állam számára ezeknek az embereknek a létezése teljesen értelmetlen, mert az állam nem tudja kitalálni, mire is használhatná őket.
De ha ezek az emberek egymást jutalmazzák/jutalmazhatják, akkor rögtön lesz értelme minden egyes életnek, mert minél többen laknak egy helyen, annál több speciális képességű egyént tud eltartani a tömeg. Például Észak-Korea nem tudna mit kezdeni Nick Vujiciccal, mert amit ő tud (a víz felszínére tud jönni, hogy ne fulladjon meg), arra egy államnak semmi szüksége sincs, egy állam szempontjából Nick Vujicic élete teljesen fölösleges. Így viszont elég sok pénze van, mert az emberek hajlandóak megfizetni őt. Olyan sokat ér mások számára, hogy 20 éves korára már 20 ezer dollár lapult a bankszámláján.

Persze a föld alapvetően véges, és az erőforrásai is végesek. De nekem ez a sztori jut eszembe:

"És mikor ezt meghallotta Jézus, elméne onnét hajón egy puszta helyre egyedül. A sokaság pedig ezt hallva, gyalog követé őt a városokból.
És kimenvén Jézus, láta nagy sokaságot, és megszáná őket, és azoknak betegeit meggyógyítá.
Mikor pedig estveledék, hozzá menének az ő tanítványai, mondván: Puszta hely ez, és az idő már elmúlt; bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek el a falvakba és vegyenek magoknak eleséget.
Jézus pedig monda nékik: Nem szükség elmenniök; adjatok nékik ti enniök.
Azok pedig mondának néki: Nincsen itt, csupán öt kenyerünk és két halunk.
Ő pedig monda: Hozzátok azokat ide hozzám.
És mikor megparancsolá a sokaságnak, hogy üljenek le a fűre, vevé az öt kenyeret és két halat, és szemeit az égre emelvén, hálákat ada; és megszegvén a kenyereket, adá a tanítványoknak, a tanítványok pedig a sokaságnak.
És mindnyájan evének, és megelégedének; és felszedék a maradék darabokat, tizenkét teli kosárral.
A kik pedig ettek vala, mintegy ötezeren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül."

A történetnek nem az a tanulsága, hogy nem kell semmit sem csinálni, elég imádkozni, és akkor lesz zaba; hanem hogy a földi erőforrások megszaporíthatók. Körülbelül így:

"Mert épen úgy van ez, mint az az ember, a ki útra akarván kelni, eléhívatá az ő szolgáit, és a mije volt, átadá nékik.
És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele.
Elmenvén pedig a ki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot.
Azonképen a kié a kettő vala, az is más kettőt nyere.
A ki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az ő urának pénzét.
Sok idő múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök.
És előjövén a ki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot (...)
Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.
Előjövén pedig az is, a ki a két tálentomot kapta vala (...)
Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám (...)
Előjövén pedig az is, a ki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, a ki ott is aratsz, a hol nem vetettél, és ott is takarsz, a hol nem vetettél;
Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan a mi a tied.
Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, a hol nem vetettem, és ott is takarok, a hol nem vetettem;
El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét.
Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, a kinek tíz tálentoma van.
Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van."

annamanna 2015.11.30. 05:14:53

@maroz: Itt természetesen nem a pénzzel való kereskedés, tőzsdézés a lényeg, inkább az a megfigyelés, hogy amit használunk, abból több lesz és nem kevesebb. Ha használom az izmaimat, megerősödöm; ha használom az eszemet, nem butulok el, sőt.
Ha hajlandó vagyok Istennek alárendelni az életemet, és az Ő céljainak átengedni az erőforrásaimat, akkor azokat ugyanúgy képes megszaporítani, mint ahogyan az izmok is megszaporodnak a használattól.
Az ötezer jóllakatása és az égi manna története mellett ezt bizonyítja Illés története is, akit évekig a hollók etettek a pusztában, minden nap vittek neki húst és kenyeret. És ilyen a szegény özvegy története is, aki befogadta Illést, a házában található utolsó adag lisztből és olajból csinált neki vacsorát, és ettől kezdve az olaj és a liszt nem fogyott el a házból, másnapra, harmadnapra stb is jutott, évekig, amíg a környéken tombolt az éhínség.
Isten meg tudja szaporítani az erőforrásokat, ha alárendeljük magunkat neki. Ez szerintem bőven vonatkozhat az ételre, vízre, levegőre is. Persze ezen nem luxustobzódást értek, és nem is nyomorgást, hanem mértékletes józanságot.
Észak-Korea gazdagodik attól, hogy rendszeresen eltünteti az emberfeleslegét? Vajon az emberi életek, lelkek nem megbecsülendő erőforrások? Dél-Koreában óriási keresztény gyülekezetek vannak, és nem megy túl rosszul nekik.
A következő szövegrészt egy másik témához írtam, két napja itt a mandin:

"Leírom, mik az én tapasztalataim a sokgyerekes keresztényekkel.
Volt szerencsém egy darabig nazarénus bibliakörbe járni, ők az a kisegyház, akikre kifejezetten a sokgyerekes családmodell jellemző. Kovács Imre: A néma forradalom c. szociográfiai művében egy egész fejezetet szentelt a Horthy-kor szektáinak, ezek közül az egyik volt a nazarénus; ezek az alternatív vallásosságot kínáló csoportok kifejezetten a falvakban terjeszkedtek, a szegény, szerencsétlen sorsú kisemberek közül tudtak maguknak híveket toborozni, tehát az én nazarénus ismerőseim elődei is szegény parasztok voltak. Jórészt onnan származhat a sokgyerekes családmodell fennmaradása (bár épp Kovács Imre könyve foglalkozik az egykézéssel, mint a nyomor elleni paraszti küzdelem egy másik "destruktív" formájával, a harmadik a kivándorlás; Kovács szerint ezek mind rossz válaszok a társadalmi problémákra, a jó válasz szerinte a forradalom volna; a szekták szerinte azért destruktívak, mert a híveik túlvilágban reménykednek, és passzívan eltűrik a nyomorult sorsukat).

Tehát a nazarénusok. Az egyik nő mesélte, hogy a szülei a háború után voltak kis gyerekek, és dolgozniuk kellett iskola helyett, olyan szegények voltak (tehát ez már a komcsi időben volt, ha jól emlékszem); az anyja gyakorlatilag félanalfabéta maradt. A férje szülei most is répatermelő kisparasztok, elég spártai körülmények között élnek.
És akkor maradjunk is ennél a családnál: ahogy összeházasodtak, hazaköltöztek a férj szüleihez. A család annyira ki volt akadva az "elkényeztetett városi kisasszonyra" (akinek az anyja a mai napig félanalfabéta), hogy nem tűrték meg, hogy "heverjen egész nap" az újszülött kisbabájával, addig pattogtak, amíg el nem érték, hogy a kismama a 3 hónapos pici babával szintén kijárjon a répaföldre dolgozni. Ez eléggé sokkolta, pedig tényleg nem volt elkényeztetve.
A keresztényeknél a nő iránti első számú követelmény a házias szorgalom. Talán nem írtam le eddig elég érthetően, úgyhogy megismétlem. Keresztény közösségben a nőtől elvárják, hogy szorgalmasan vigye a háztartást (azt nem várják el, hogy kereső munkahelye legyen, de azt annál inkább, hogy otthon sürögjön-forogjon, ennyiben a fideszista nőkép tényleg összevág a hagyományos keresztény trendekkel).
A kapcsolatok építése és ápolása pedig szintén elvárás egy keresztény közösségben, illik jó viszonyra törekedni a szomszédsággal is.
Tehát ezek az ideális elvárások. Persze ez nem azt jelenti, hogy sikerül is megvalósítani (pl van ismerősöm, aki hitgyülis vezetők szomszédja, és nagyon utálja őket).
De a fenti elvárásokat még mindig könnyebb teljesíteni, mint öt gyereket szülni. Arról nem is beszélve, hogy semmiképp sem ajánlott a mély nyomorba való családtervezés; annál inkább ajánlott a nyomorból való kikeveredés. A párválasztás alapkövetelménye, hogy a feleknek legyen munkahelye, vagy legalábbis komolyan tanuljanak. Aki link és semmittevő, az először váljon szorgalmassá, ne a házasságon járjon az esze. Ilyenekre még most is odafigyelnek azokban a neoprotestáns közösségekben, amikben kicsit ismerős vagyok.

És akkor most még visszatérek a nazarénusokra, akiket megismertem. Ők már másképp élnek, mint az előző generációk. Egészen elképedtem, mert soha életemben nem láttam olyan keresztény közösséget, ahol ennyi jólétben élő, nagyobb problémák nélküli ember lett volna.

annamanna 2015.11.30. 05:16:27

@maroz: Szebbnél szebb családi házak, nyáron nyaralás, télen osztrák és francia síutak, diplomások, majd mindenki játszik hangszeren (zongora, fuvola, hegedű), négy szólamban énekelnek, sportosak, szépek, vidámak, viccesek, kedvesek; gondolatban nem tudtam felszedni a földről az államat, annyira meghökkentem.
Nem rablásból, csalásból, mutyiból élnek ilyen jól.
Bár már erősen kezdenek igazodni a társadalmi trendhez, tehát a fiatalok későn házasodnak, kevés gyereket vállalnak, a nők nadrágot hordanak és eszükben sincs kendőt kötni a fejükre. De annak az általános jólétnek, amit láttam náluk, nem ez a magyarázata, inkább talán az, hogy kitűnően vannak szocializálva, és igyekeznek a lehető legkevesebb konfliktust generálni maguk körül. Nem megy el fölöslegesen az energiájuk arra, hogy harcban állnak a környezetükkel.

Bár ez a videó amerikai: www.huffingtonpost.com/2014/12/03/mccaughey-septuplets-grown-up-at-17_n_6257400.html?ncid=fcbklnkushpmg00000063
de az általam megismert nazarénusok élete ehhez van közel, erre hasonlít, és nem erre: www.youtube.com/watch?v=fUspLVStPbk

Egy másik példa, ami elgondolkoztatott, egy hatgyerekes hitgyülis család. Az egyik gyerekük fogyatékos. Az apa bakter (szabad idejében kőműveskedik, ennyi plusz jövedelme van), az anya kórházi dietetikus. Azért ez nem túl vastag megélhetés. A legnagyobb fiuk huszonéves, már megnősült, van egy kis (tehermentes) háza, két (használt) kocsija, nyáron tengerparti nyaralás, télen, ha nem is síút, de legalább bécsi adventi kirándulás; kutyusok, baráti bulik; és mindehhez semmiféle szülői segítséget sem kapott, és ő maga is egyszerű kis alkalmazottként dolgozik egy kis cégnél. És nem csal, nem lop, nem mutyizik, sőt még csak nem is hívősködik.

A baráti társaságából senki nem képes ennek a szintnek még csak a közelébe sem jutni. Mindenki szeretne ilyen kiegyensúlyozottan, jól élni, de egyiküknek sem sikerül. Például van, aki kozmetikusnak tanult, de persze nem tudott elhelyezkedni, úgyhogy külföldre ment és kikötött egy hajón, prostiként. Más kertészmérnöki diplomával fénymásoló volt, amíg meg nem pattant egy angol kávézóba felszolgálni. Van, aki masszőr Londonban… inkább nem akarok belegondolni abba, hogy ez pontosan mit jelent. Aki itthon maradt, az annak örül, ha csapos lehet egy kocsmában. Házasság, saját otthon... ezek a legtöbb huszonéves számára jelenleg elérhetetlen álmok.
Elgondolkoztató, hogy mindez a hatgyerekes hitgyülis bakter fiának sikerült, mások pedig képtelenek rá. Talán mert ő otthon kapott egy olyan mentalitásbeli pluszt, amit a többiek nem. Vagy talán mert ez valamiféle transzcendens áldás, nem tudom máshogy magyarázni. Mindenki szeretné elérni ezt a biztonságos, kiszámítható életet, de nem mindenkinek fújják hátulról a passzátszelet, és ezen nem apucianyuci nemlétező bankszámláját értem."

"A Tékozló Fiú története egyébként még egy szempontból érdekes: arról szól, hogy egy apának van két, azaz kettő, azaz 2 db fia, és nem több. Ez Jézus egyik leghíresebb története, és nincs szó benne tucatnyi purdéról."

Tehát a Biblia megbecsüli az embereket, de nem támogatja az esztelenséget, sem az erőforrások használatában, sem az emberekkel való bánásban; sem az emberek legyilkolását, sem a rosszindulatú szaporításukat nem díjazza. Ez a hozzáállás vonatkozik az erőforrásokkal való gazdálkodásra is.
Ha bízunk Istenben, akkor szerintem nincs túl sok aggódnivalónk azon, hogy elfogynak az erőforrásaink. Ha bízunk Istenben, inkább megszaporodnak az erőforrásaink. Nem kell tudnunk róla, pontosan hogyan, ahogyan az izmaink növekedését sem kell pontosan látnunk, elég, ha érezzük az erejüket.

"Avagy ki az az ember közületek, a ki, ha az ő fia kenyeret kér tőle, követ ád néki?
És ha halat kér, vajjon kígyót ád-e néki?
Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, a kik kérnek tőle?! "

"Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.
Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet?
Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál?
Kicsoda pedig az közületek, a ki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy araszszal?
Az öltözet felől is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak;
De mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy.
Ha pedig a mezőnek füvét, a mely ma van, és holnap kemenczébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitűek?

annamanna 2015.11.30. 05:22:27

@maroz: Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk?
Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van.
Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek."

"Ma ugyanis az anyagot, és ezzel együtt nyilván, az energiát is nem az állam mozgatja, hanem globálisan is csak néhány ezer ember. Nekik viszont bolygóalakító hatalmuk van, és azt ember ma nem tudja korlátozni."

Azt gondolom, hogy Istennek náluk sokkal nagyobb hatalma van; rajtunk múlik, hogy melyik hatalom alá rendeljük magunkat. Annak a törvénye lesz érvényes ránk, akinek az uralmát jogosnak, legálisnak fogadjuk el, akinek engedelmeskedünk, akiben bízunk, akinek hiszünk.

"De te jössz az önző kis igényeiddel, mintha nem teljesen mindegy lenne, hogy hány úristennel törölhetsz segget a barlangban, miközben azon mélázol, hogy a patkánytetemet becsült meg előbb, vagy jó lesz mára három csótány és négy giliszta is, a patkányt legyen a szombati ebéd, szenteled meg, ugye."

A fentebb leírtakon kívül is rengeteg példa van a gondoskodó Istenre. Még egy igehely:

"Átokkal vagytok elátkozva, mégis csaltok engem: a nép egészben!
Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen.
És megdorgálom érettetek a kártevőt, és nem veszti el földetek gyümölcsét, és nem lesz a szőlőtök meddő a mezőn, azt mondja a Seregeknek Ura.
És boldognak mondanak titeket mind a nemzetek; mert kívánatos földdé lesztek ti, azt mondja a Seregeknek Ura.
Keményen szóltatok ellenem, azt mondja az Úr, és azt mondjátok: Mit szóltunk ellened?
Azt mondtátok: Hiábavaló az Isten szolgálata, és mi haszna, hogy megtartjuk törvényeit, és hogy alázatosan járunk a Seregeknek Ura előtt?
Sőt inkább magunk hirdetjük boldogoknak a kevélyeket; hiszen gyarapodtak, noha gonoszságot űznek, és megszabadulnak, noha kisértik az Istent!
Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték ő előtte azoknak, a kik félik az Urat és becsülik az ő nevét.
És azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, a melyet én szerzek, tulajdonommá lesznek és kedvezek nékik, a mint kiki kedvez a maga fiának, a ki szolgálja őt.
És megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és a között, a ki nem szolgálja őt."

"De te is nézd meg, hogy mire képesek az emberek, ha a tőke irányítja a világot:"

És vajon mire lenne képes a világ, ha elfogadná, hogy Isten uralkodik fölötte?

"Hol jár ilyenkor az a gazember kutyaúristened?"

Az Úr Isten a Mennyben van, és várja, hogy valaki higgyen és bízzon benne, hívja Őt segítségül. Biztosan emlékszel erre a sorra:

Lk 11,2 Monda pedig nékik: Mikor imádkoztok, ezt mondjátok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved. Jőjjön el a te országod. Legyen meg a te akaratod, miképen amennyben, azonképen e földön is.

Ha ezt külön kell kérni, akkor nyilván nem automatikusan valósul meg Isten akarata a földön. Hanem csak akkor, ha mi is azt szeretnénk, hogy az Ő akarata valósuljon meg.
A föld olyan, amilyenné tettük. Ha mi változunk, a világ is velünk változik. Ha mi jobb emberek leszünk, a világ is jobb hely lesz; ha mi rosszabbak leszünk, a világ is rosszabb hellyé válik.

"Nem szégyelled magad, amikor a pazarlásra, a pocséklásra, a jövőnk felélésére koncentráló, jó dolgában már mit magával kezdeni nem tudó elit spanjaidat teszed meg példaképnek, akik már nem győznek mit kitalálni a habzsidőzsihez, úgy unják magukat, miközben mások vietnámi lábujjközös papucsban vágják lángvágóval szét az óceánjárókat?"

Tehát szerinted a videókban szereplő sportolók multimilliárdosok, akik unalmunkban nem tudnak magukkal mit kezdeni?
Mesélek neked egy ismerősömről. Állami gondozott nő volt, aki összeállt egy szintén állami gondozott pasival (Jenőnek hívták, úgyhogy mindig az jutott eszembe róla: "Mit tett velem ez a Jenő, örök hű szerelmem ő" Született három gyerekük, de persze Jenővel, aki drogozott, nem lehetett együtt élni, a nő intenzív nyomorban egyedül maradt és segélyekből próbálta nevelni a gyerekeit. Időnként elmentem hozzá, vittem nekik ezt-azt, beszélgettünk. Volt, hogy lent sétáltunk a lakótelepen, és a kisebbik fia nekirohant egy házfalnak, és a videóhoz látottakhoz hasonlóan próbált felfelé rohanni a függőleges falon. Hű, gondoltam, ebből alpinista lesz, megélhet abból, hogy alpinista festő, vagy efféle, ez a gyerek aztán nem fél az akrobatikus mutatványoktól.
A kisfiút az iskola hiperaktívnak minősítette, és komoly gyógyszert kellett szedni.
Azóta sok idő eltelt, a fiú 20-22 éves körül lehet, menhelyen lakik, drogos.

annamanna 2015.11.30. 05:25:09

@maroz: Teszerinted nem lett volna jobb a hatalmas mozgási energiáját inkább sportban levezetnie, mintsem hogy folyamatosan pszichiátriai gyógyszereket szedessenek vele, pici korától fogva?
Mégis mire számítottak, mi lesz így vele? Hát ez lett – hajléktalan drogos lett belőle.

"Te tényleg nem félsz attól, hogy pokolra jutsz?"

Üdvösségem van, nincs közöm a pokolhoz, miért félnék tőle?

"Mondom pedig néktek én barátaimnak: Ne féljetek azoktól, kik a testet ölik meg, és azután többet nem árthatnak.
De megmondom néktek, kitől féljetek: Féljetek attól, a ki minekutána megöl, van arra is hatalma, hogy a gyehennára vessen. Bizony, mondom néktek, ettől féljetek. "

Ki az, akinek van hatalma arra, hogy a gyehennára vessen? Csak Istennek van hatalma rá. Tehát csak tőle kell félni.

Zsolt 111,10 A bölcseség kezdete az Úrnak félelme; jó belátása van mindenkinek, a ki ezt gyakorolja; annak dicsérete megmarad mindvégig.
Péld 9,10 A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.

"És ha volt életében egy nap – a felszabadulás napja – amikor szép álomnak tűnt minden, akkor
eljön egyszer az a nap is, amikor mindaz, amit a lágerben átélt, csak gonosz álomnak tűnik. A
hazataláló ember mindezen élményeire az a felséges érzés teszi fel a koronát, hogy mindazok után,
amiket el kellett szenvednie. többé a világon semmitől sem kell már félnie – az Istenét kivéve."
documents.tips/documents/victor-frankle-megis-mondj-igent-az-eletrepdf.html

Jó, azért azt hozzáteszem, hogy nem volt könnyű elhinnem, hogy nincs félnivalóm a kárhozattól. Nem volt elég szimplán megtérni, rengeteget kellett gyakorolni, hogy biztosan tudjam, tényleg érvényes rám az, amit a Biblia ígér.
A keresztény élet így működik: www.youtube.com/watch?v=NdkIN0bYmUQ
"Az elméletet könnyű tudni, de egy élet kell hozzá"

maroz 2015.11.30. 06:23:55

@annamanna: "A történetnek nem az a tanulsága, hogy nem kell semmit sem csinálni, elég imádkozni, és akkor lesz zaba; hanem hogy a földi erőforrások megszaporíthatók. "

Nos, sajnos az élményekben, amelyeket fogyasztasz nincs benne, így nem tudhatod, hogy a földi erőforrások nem szaporíthatóak meg.

"Isten meg tudja szaporítani az erőforrásokat, ha alárendeljük magunkat neki. Ez szerintem bőven vonatkozhat az ételre, vízre, levegőre is."

Pontosan. Mondjuk megszaporítani nem tudja, de képes rá, hogy csökkentse az elhasználódás ütemét. És ezt tudod hogy szeretné megoldani? A szabad akaratot használva. Megadta nekünk, és ez által lehetővé tette, hogy ha akarjuk, akkor lassítani tudjuk az erőforrások fogyását.

Sajnos ezt az "erőforrás"-t rengetegen félreértik, valószínűleg te is. Az a rossz hír, hogy a legkényszerítőbb "erőforrás" amivel gazdálkodnunk kéne az az entrópia. A piacgazdaságot ebben a pillanatban át kellene alakítani entrópiagazdasággá, ahol a jutalmak az entrópia csökkentéséért járnak. De nem lehet átalakítani, mert az emberek fejében ott a tudat, hogy Isten tőlünk függetlenül is megoldja majd helyettünk a megoldhatatlant. Nem fogja. Van 5-10 évünk arra, hogy megoldjuk, de mi sem fogjuk. Onnantól pedig már senki nem fogja tudni megszaporítani az ételünket pár évszázadig, így kénytelenek leszünk egymást viszonylag jelentős volumenben legyilkolni.

De nincs mit tenni, mert te olyan élményt fogyasztottál, amiben az volt benne, hogy Isten, ha akarja megszaporíthatja az élelmet a fitotrófok nélkül is, a másik kisember élményében az ensz és a világvezetők mentik meg a bolygót, aztán persze Bruce Willice is, de olyan élmény nincs, amelyikben az emberek mentenék meg, átalakítva az árutermelő gazdaságot egy entrópiacsökkentő gazdasággá.

maroz 2015.11.30. 07:24:25

@annamanna: "Persze ezen nem luxustobzódást értek, és nem is nyomorgást, hanem mértékletes józanságot. "

Na, erről van szó. De elgondolkodtál már azon, hogy mi a mérték?

Illés próféta idején lakták a Földet becslések szerint úgy ötvenmilliónyian. Egy ember tipikusan egy kiló, kb. 3 kWh energiatartalmú szerves anyagon, másfél liter vízen, negyven köbméter levegővel és élménnyel működik. Ami a 3 kWh/nap/főnél több energia megmozdul az már nem az alap, a mértékletes, a józan fogyasztást takarja, hanem az élményfogyasztást. Annak az energia-felára, és mivel évente hővé alakítjuk ezt az energiát borzasztó mértékben növeljük az entrópiát, ami nem tud csökkenni, hiszen nem tudjuk a világűrbe elsugározni a hőt, mert ott a légkörben a beleerisztett szmötyi és visszaveri.

Tehát az alap a 3 kWh/nap/fő. Ezt Illés idején inkább alulról lépték át, hiszen nem volt technológiájuk arra, hogy érdemben anyagot tudjanak mozgatni. Durva entrópianövekedést csak a mikroökoszisztémákra tudtak gyakorolni, ami sokszor az emberi hatás következtében össze is omlott (éhínségek), de ez csak elenyésző hatást gyakorolt a globális ökoszisztémára. A mikroökoszisztémákban az entrópiatörvény miatt lelassult és kiegyenlítődött a növekedés, hiszen bőséggel volt hová hőt elvonni ezekből a mikroökoszisztémákból.

Az emberek ezeket az összeomlásokat megszenvedték, ennek a lenyomatait találhatjuk meg a történelmi forrásokban. De mivel a mai napig nem volt az ember, mint faj olyan kényszerben, hogy az élményfogyasztása által okozott brutális entrópianövekedés a létét fenyegesse ezért nincs mintája sem a probléma kezelésére, hiszen ő még azzal van, amit a mikroökoszisztémák összeomlásából tapasztalatként leszűrt.

Lám, te is rendre emlegeted Észak-Koreát. Nézzük meg, hogy mennyi energiafogyasztás jut átlagban egy észak-koreai emberre: 24 kWh/nap. De ők még energianábobok Bangladeshez képest, mert ott ez az érték 6,7 kWh/nap. Az entrópia szempontjából a világ ideális országa Afganisztán, ott az érték 2,9 kWh/nap/fő, tehát még azt a hármat sem éri el, ami az egyén önfenntartásához körülbelül szükséges.

Ezzel szemben az Egyesült Államokban az átlagos egy főre jutó energiaigény 250 kWh/nap/fő. És ez egy tökéletesen megfigyelhető gyönyörű lejtő, élen Amerika és Kanada, követi őket a mag-Európa, mi 82 kWh/nap/fővel a félperifériának megfelelő helyen vagyunk, és ugye a lejtőn lefelé haladva ott van Kína, majd India, utóbbi értéke: 18 kWh/nap/fő, és ugye a lejtő alja Afganisztánban szervül bele a talajba.

Tehát Illés próféta idején lokális perturbációkat okozott még az az akkor létező ötven millió ember egy része, de globálisat nem tudott, mert ennyi ember akkor egész évben nem mozgathatott meg többet úgy 60 GWh-nyi energiánál. Globálisan, egész évben. Ekkora volt azokban az időkben az ember bolygóalakító potenciálja.

Ma csak Magyarországon primer energiából elhasználunk a napi 3 kWh/nap/fő mértékletes és józan szint fölött évente összesen 288 TWh energiát, ami teljes mértékben hővé alakul, tehát hogy jól összehasonlítható legyen:

-az egész Föld, Illés próféta idejében: 0,06 TWh
-Magyarország ma: 288 TWh

Ha jól számolom, akkor ez négyezernyolcszázszoros növekedés, de ismétlem, az akkori Földet csak a mostani Magyarországgal hasonlítottam össze, és nekünk közepes az élményfogyasztásunk energiatartalma, plusz kevesen is vagyunk.

Tehát erre kéne ma a hívőknek odafigyelni, arra, hogy ma drasztikusan mások a környezeti változók, mint Illésék idején. Ma a történelmi forrásokból csak annyit kéne megérteni, amit te is írtál, hogy szűkösség idején mértékletesen és józanul, de öngyilkosság, ha ugyanazokat a megküzdési módszereket és meséket mondjuk tovább, hiszen azok ma nem érvényesek. A ma érvényes mese sajnos globális lett, és arról kéne keresztény nyelven szólnia, hogy add meg nekünk a mi mindennapi 3 kWh/fő energiánkat és ne vígy minket a kísértésbe, hogy ennél többet élményekre elpazaroljunk, ámen.

annamanna 2015.12.04. 06:12:08

@maroz: "Mondjuk megszaporítani nem tudja, de képes rá, hogy csökkentse az elhasználódás ütemét."
"Az a rossz hír, hogy a legkényszerítőbb "erőforrás" amivel gazdálkodnunk kéne az az entrópia. A piacgazdaságot ebben a pillanatban át kellene alakítani entrópiagazdasággá, ahol a jutalmak az entrópia csökkentéséért járnak."

Szerintem bőven elég lenne az is, hogy ne gyártsanak szemetet. Például vettem egy metszőollót. Az előzőt bármeddig használhattam, semmi bajom nem lett tőle. De ettől tíz percen belül vízhólyagom nőtt. Biztos vagyok benne, hogy azoknak, akik szerszámokat gyártanak, tudniuk kell, milyen fontos az ergonómia, mert anélkül a cucc használhatatlan. Ez nem luxusnyávogás, hanem muszáj. De az ipar mégis legyártja a szart, amivel semmi mást sem lehet kezdeni, csak kidobni. Hasonlóan jártam a drága Scholl papuccsal, ami öt perc használat után vérhólyagot okozott. Vagy a kávéfőzővel, amiből bárhová folyik a kávé, csak a csészébe nem. A végtelenségig lehetne sorolni az iparilag előállított gagyi cuccokat, amiket sokszor jól hangzó márkanév alatt adnak el, mégis bosszantó szemetek.
Miért van tele az ipar (például az élelmiszeripar) hasznavehetetlen hulladékkal? Ennek semmi más oka nincs, mint az ember semmibevétele, lenézése.
Hiába csökkented a végtelenségig a gazdaság teljesítőképességét, attól a szar szar marad. Ha mondjuk a szocialista időszakban csak Lajka csokit lehetett kapni, attól a Lajka csoki még ugyanolyan ehetetlenül rossz maradt, hogy nem lehetett mással összehasonlítani, mert például nem gyártottak mellette bio kézműves csokit. És a háromhatvanas kenyér sem lett attól minőségibb, hogy nem lehetett százféle kenyérből választani.
A választék szűkítése nem emeli meg a minőséget. Ha csak egyféle karórát lehetne kapni, az biztosan nem Rolex lenne, és ha egyféle öltönyt, az biztosan nem olyan "örök életre" tervezett angol gyapjúszövetből készülne, mint az az egymilliós cucc, amit Szíjjártó a kukába hajított.
Nem a mennyiség az alapvető gond, hanem a minőség. Az pedig egy mentalitásbeli probléma. Mennyire tisztelem a többi embert, mennyire tisztelem saját magamat azzal, hogy minőségi munkát adok ki a kezemből.
Hogy vezethetnek egy országot minőségi módon olyan emberek, akik még a szakdolgozatukat is lopták? Akik ennyire igénytelenek, akik másokat ennyire hülyének néznek, ennyire semmibe vesznek, akik ennyire nem tartják tiszteletben a szabályokat?
A "jóvanazúgy" mentalitás nem csak abban mutatkozik meg, hogy az árufeltöltő azt írja ki "Jasmine paradicsomos szar" meg "edami fülzsíros" meg "Viking kékpéniszes". Az igénytelenség, slendriánság, tohonyaság, mások semmibevétele átjárja a világot, mint a kommunizmus szelleme. Igénytelen az, ahogyan az emberek egymással beszélnek, ahogyan igyekeznek egymást a földbe döngölni, megalázni, kizsigerelni, szétlőni. Itt nem csökkenteni kellene valamit, hanem emelni - a színvonalat, az elvárásokat, az igényességet, a morált.

Ebből, és csakis kizárólag ebből következhet az, hogy gondot fordítok arra, hogy amit termelek, arra büszke lehessek. Akkor önmagamból igyekeznék a legjobbat nyújtani, bármihez is fogok. Ha így teszek, akkor minőségit csinálok; ha minőséget állítok elő, akkor az nem fog elavulni már az elkészülte pillanatában, hanem tartós marad. Akkor a bútor száz év múlva is bútor, a kocsi ötven év múlva is kocsi.

A legfontosabb energiaforrás az ember. Az ember pedig alapvetően lélekkel rendelkező lény. Ha azt szeretnéd elérni, hogy egy ember jó hatásfokkal működjön, akkor alapvetően a lelkét kell rendbe tenned, akkor nem fog fölösleges energiát pazarolni rossz dolgokra, és ezzel egyidőben nem fog másokat hátráltatni és akadályozni.
Mert persze törvényszerű, hogy minél kevesebb pozitív dolgot tud felmutatni egy ember, annál több negatív, másokat keserítő, dühítő dolgot tesz. Az IÁ harcosai nem a Bálint Gyurik és Böjte Csabák közül kerülnek ki. Aki mások hasznára van, az nem fog ölni. Aki mások hasznára van, az igényes arra, amit csinál. Aki igényes arra, amit csinál, az jó hatékonysággal dolgozik, jó minőséget állít elő, nem terheli a környezetet szeméttel.
Ez például egy minőségi cucc: www.veszpremkukac.hu/a-ceklalekvartol-a-fugelevelszorpig/ Elképesztően sok munka van benne, amihez rendkívül jó időgazdálkodás kell; ahhoz pedig egy összeszedett személyiség, akinek nem folyik el fölöslegesen az energiája a semmibe.
A minőségi termék előállításához minőségi személyiség kell.
Vagy pl: www.youtube.com/watch?v=HgwypQ_9_DE a zenész egy Muzsikás-lemezt említ: "a világ egyik legjobb folk lemezének tartom". Sebestyén Márta minőségi ember (nyilván a zenekar többi tagja is az). A minőségi termék előállításához emberi minőség kell.
A szétcsúszott, hazug, igénytelen, lusta, rosszindulatú emberek hogy tudnának mások hasznára válni? Hogy volna igaz rájuk József Attila verse:
Ne légy szeles.
Bár a munkádon más keres -
dolgozni csak pontosan, szépen,
ahogy a csillag megy az égen,
ugy érdemes.

annamanna 2015.12.04. 06:13:27

@maroz: Persze lehet, hogy képesek rá. De akkor az általuk előállított minőség őket magukat is emeli és érett, bölcs személyiséggé teszi. Legalábbis el kéne hogy induljon egy érési folyamat az illetőben.
Például a cigány agykutató személyisége is szimpatikus, jellem tekintetében is sokat csiszolódott eddigi élete során.
Viszont Hajdú Péternek a személyisége is, a műsora is hulladék.
Madonna lehet, hogy nagy sztár volt eddigi pályafutása során, de egészen ennyire lett "klasszikus", és "érett": www.youtube.com/watch?v=q-FoNyVDgU8 és www.youtube.com/watch?v=fE56PD0dIvE
Vagy Heller Ágnes, a nagy filozófus, megöregedve így összegezte élete bölcsességét: "Elmentem a Máté-passiót meghallgatni, és arra gondoltam, Péter háromszor elárulta urát, és rá lehetett építeni az egyházat, akkor nekem is van lehetőségem, hogy egyházat építsenek rám." "nem nagyot hazudtam, kicsit hazudtam csak". Heller erkölcsfilozófus, ez a kijelentése egész szakmai pályafutásának kvintesszenciája. Ez a végső tanulság, amit egész élete munkájával összehordott.
Hegedűs Zsuzsa egyetemi tanárként működött Párizsban; a kormány rábízta a gyerekszegénység felszámolását, aminek úgy állt neki, hogy spanyol csirkét és francia kacsát osztogatott romáknak. magyarnarancs.hu/kismagyarorszag/atvilagitottuk-hegedus-zsuzsa-gyerekalapitvanyat-es-elajultunk-a-zurzavartol-92894
Minőségi munkát nem lehet letenni az asztalra minőségi jellem nélkül.
A világot nem a középkorba való visszavetés menti meg, hanem a minőségi jellem.
Vegyük pl a mosást. Egyetemistaként és utána is elég sokszor kézzel mostam a ruháimat. Nem kívánom vissza, mert szerintem értelmesebben is el tudom tölteni az időmet, mint mosással. Volt részem abban is, hogy sírtam, olyan hideg volt a felmosóvíz. Fogalmam sincs, milyen lehet télen patakban ruhákat mosni, de nem is szeretném megtudni. Mi értelme visszamenni abba az időbe, amikor a hétfő mosásnap volt, a kedd kenyérsütő nap? Ezzel mit lehet kispórolni? Mire jó, ha embertömegek iszonyatosan UNALMAS, lélektelen, üres rutinfeladatokkal töltik az életüket? Addig biztosan van értelme, amíg rutinná válik, tehát amíg van benne valami újdonság. De hosszú távon lélekölő, butító.
Persze a gyári szalagmunka is az. Azon sem árt túllépni.
www.youtube.com/watch?v=ewNLCkA0oBk
www.youtube.com/watch?v=6P2iUJucbk4
Persze meg kell vizsgálni, mit érdemes megtartanunk abból, amit elértünk. A technikai fejlődésből szerintem nagyon sok dolog hasznos, az esernyőtől a varrógépig, a kenyérpirítótól a számítógépig. Nyilván vannak még ügyesebb, még ötletesebb, még takarékosabb megoldások, de szerintem nincs értelme a visszafejlődésnek, mert az kényszerűen a lélekölő, gépies robotmunkához is visszavezet (mondjuk az ókori rabszolgaságig). Ez nem csak a kemény fizikai munkára vonatkozik (pl. minek újra kalapáccsal követ törni); hiszen bármilyen munkát lehet lélektelenül, gépiesen végezni. És minden munkát hatékonyabbá és értékesebbé tesz a jellem.
Ez elég látványos a pedagógusi pályán. Legyen egy kis példa, matektanárnő ismerősöm esete: a munkaidejében olyat csinált, amibe valóban bele lehet kötni, mert a takarítónő tanítóképzős, tehát főiskolás lányát korrepetálta (ingyen), ezzel valóban nagy bűnt követett el. El is kapta egy kollegina, és lila fejjel üvöltött vele, hogy mit képzel, munkaidő alatt nem a munkáját végzi, mit keres a porrongy a sarokban, mi ez a széjjelség? Micsoda felháborító pernahajderség ez, matektanárnő létére nem a sarokba hajított porrongy kötötte le a figyelmét, sőt még csak észre sem vette. De ha a hosszú távú hasznosság szempontjából értékelem a két pedagógust, akkor az üvöltöző kollegina biztosan kevesebb társadalmi hasznot hajt, mint ismerősöm. A különbség a jellem.
És ha már matek, akkor legyen egy matematikai példa. Püthagorasz 2500 éve rájött a róla elnevezett matematikai összefüggésre (vagy nem ő jött rá, lényegtelen, kicsoda); mindenesetre ezt azóta nem kell újra és újra kitalálni.
Vajon van értelme visszamenni a Püthagorasz előtti matematikai ismeretek állapotába? Van értelme elfelejteni azt, amire azóta rájöttek a tudósok, amiket azóta leírtak az írók stb? Van értelme kidobni a világot az ablakon, csak azért, hogy minimális szintre szorítsuk a fogyasztásunkat?
Amit írsz, az Madách eszkimó színére emlékeztet. Van értelme a háziállatok szintjére süllyedni, csak azért, hogy nem fogyasszunk túl sokat?
Szerintem az emberi történelmet előre kell megélni és nem hátrafelé. Biztos vagyok benne, hogy a kőkorszakba való süllyedésnél van sokkal jobb megoldás is. Azt nem állítom, hogy mindent meg kéne megtartani. A római birodalom összeomlása után az emberek széthordták a nagy középületek (pl. cirkuszok) köveit, és a saját házaik építésére használták azokat. A cirkuszok nem állták ki az idő próbáját, azóta sem jutott senkinek eszébe, hogy visszahozza azokat a daliás időket, amikor vadállatok és rabszolgák haltak meg a tömeg szórakoztatása kedvéért.

annamanna 2015.12.04. 06:15:28

@maroz: Az arab tavasz sok helyen az életminőséget a középkorig vetette vissza. És mit csinálnak a lakosok? Elvándorolnak Európába, mert semmi kedvük újrakezdeni a középkort, a saját korukat szeretnék megélni, sőt önmagukhoz képest a jövőbe érkezni, nem a múltba. Nincs értelme dicsőíteni a nyomort.

A Biblia ezt mondja: "Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen.
És megdorgálom érettetek a kártevőt, és nem veszti el földetek gyümölcsét, és nem lesz a szőlőtök meddő a mezőn, azt mondja a Seregeknek Ura."
Közismert az egyiptomi hét bő és hét szűk esztendő története, amikor József arra intette a fáraót, hogy takarékoskodjon a gabonával, hogy amikor nem lesz termés, akkor is legyen mit enni.

Ugyanannyi területből, ugyanannyi időből, ugyanakkora energiából jó beosztással sokkal többet is ki lehet hozni, jó beosztással; a józanságot Isten támogatja. Nyilvánvaló, hogy rengeteg okos emberi ötlet van, csak fel kellene használni őket. Az ötletek hasznosításának gyakran a hatalmi téboly az akadálya, ami olyan rendkívül hatékony munkaszervezési módokban érdekelt, mint a Gulag, a közmunkaprogram vagy a KLIK. A hatalmi elit Magyarországon narancsot és gumipitypangot is akart már termeltetni, mert ezt diktálta a józan ész. Na meg az olimpiát4
A józan mértékletesség megnöveli a lehetőségeket, hisz akkor az energia nem értelmetlenül folyik el, hanem valóban hasznosul. Ehhez szerintem az egyik legfontosabb tényező a hatalmi kontroll szintjének csökkentése, az emberek felnőttként kezelése. A hatalom erőszakos kontrollja megfélemlít, függővé tesz és káoszt okoz. Aki másokat kontrollál, az is azért tesz így, mert tele van szorongással. A kontrollban az alá és fölérendelt egyén is szorongani fog; a kontroll hatékonyan terjeszti a szorongás vírusát. A szorongás distresszt okoz, lerontja a teljesítményt, mint a munkaholizmus; a szorongó ember borzasztóan küszködik és sehová sem jut el. Ilyenkor más nem segít, mint abbahagyni az aggódást, és bízni Istenben. Csak a bizalom ment meg a kierőszakolt kontrolltól. Jézus nyugalomra intett: "ne aggodalmaskodjatok a ti életetek felől, hogy mit esztek, mit isztok, mibe ruházkodtok, mert mindezeket a pogányok kérdezik."

A bizalom lazává tesz, megkönnyíti a kommunikációt, eloszlatja a félreértéseket, segíti az együttműködést, növeli a hatékonyságot. Ha én magam méltó vagyok mások bizalmára, akkor én is méltónak tartok másokat a bizalmamra.
Ha nem vagyok bizalomgerjesztő, akkor én sem fogok megbízni másokban. Ha árad belőlem a feszültség, szorongás, akkor hajlamos leszek mindenkivel háborúzni, mindent én akarok kontrollálni, és rémes velem dolgozni/élni. Aki bizalmatlan a környezete, a külvilág felé, az folyton azt lesi, ki akar ártani neki. Mindenki magából indul ki! Ezen a problémán semmi más nem segít, mint a bizalom, a megnyugvás. Ehhez elsősorban önmagamban kell megbíznom; ehhez pedig bizalomgerjesztővé kell válnom. Ha magamban nem tudok bízni, másokban sem fogok. Ahol bizalom van, ott az erőforrások zöme nem arra folyik el, hogy a bizalmatlanságot kompenzálják vele.

Egy másik szempont: amennyire megtagadjuk magunkat, annyira vagyunk mohók. Sok politikusnál ezt látom. Azért költekeznek fékezhetetlenül (pl Szíjjártó kikukázott milliós öltönye), mert alapvetően megtagadták saját magukat, lemondtak a saját életükről, és tőlük idegen, értelmetlen célok rabszolgái lettek.
A világ legfélelmetesebb mondata kimondani, hogy JOGOM VAN A SAJÁT ÉLETEMHEZ.
Aki ezt kimondja, annak a legmélyebb félelmeivel kell szembenéznie; amikkel korábban azért nem szembesült, mert inkább eladta magát és idegen érdekek rabszolgája lett, csakhogy ne kelljen félnie, mert úgy képzelte, majd az idegenek, hatalmasok megvédik őt, és biztosítják a szükségeit, gondoskodnak róla, cserébe azért, hogy ő alárendeli magát nekik. Amikor először ezt tette, az alárendelődése még teljesen jónak tűnt (mert kisgyerek volt és a hatalmasok a felnőttek voltak). De ha a gyereket a szülők nem segítik abban, hogy egyre önállóbbá váljon, megtalálja a saját útját (és a szülők ezt azért nem tették meg, mert saját maguknak sem volt elég erejük arra, hogy önállóan boldoguljanak), akkor a növekvő egyén rabszolga marad, nem meri elengedni a hatalmasok kezét, és továbbra is abban az ígéretben bízik, hogy ha alárendelődik, akkor a hatalmasok kielégítik a szükségeit.
Csakhogy az idő előrehaladtával az egyénnek megváltoznak az igényei, és a hatalmasok is megváltoznak, egyre kevésbé képesek megfelelni egymásnak, egyre kevesebbet nyernek egymástól, egyre őrjítőbb erőfeszítések árán próbálják játszani a függőségi játszmáikat. Ennek vagy a pusztulás vet véget, vagy ha az alárendelt egyén kimondja a függőség tiltott mondatát: jogom van a saját életemhez.

annamanna 2015.12.04. 06:16:04

@maroz: Ilyenkor elkezd leválni, keresi a saját útját, kapálózik és rettenetes zűrzavarba kerül, és megpróbál szembenézni a félelmeivel. Ez nem megy könnyen és gyorsan. De már nem nehezebb annál, mint benne maradni a függőségben. Az autonómia elérésének van egy íve, egy fejlődési pályája, ahol minden egyre könnyebbé és egyszerűbbé válik (míg a függőségben minden egyre nehezebb lesz); az egyén hosszú idő múlva azt veszi észre, hogy ugyanannyi, vagy kevesebb energia felhasználásával sokkal többre jut, mint korábban.
Ez egy egész életre szóló program, sőt egy élet talán nem is elég arra, hogy valaki minden félelmétől és nyűgétől megszabaduljon.

Életem során egyetlen komoly változást tapasztaltam magamon - ahogyan az idő telik, egyre kevésbé félek. A Biblia azt állítja: 1Jn 4,18 A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: a ki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.

maroz 2015.12.04. 08:59:09

@annamanna: "Nem a mennyiség az alapvető gond, hanem a minőség."

Az elmúlt években rendre 90 millió tonna halat szedtek ki az óceánokból.

Fából 1800 millió tonnát vágtak ki.

Ez hirtelen csak két mennyiség. De értem, neked a kávéfőződ, a Rolexed és az egymilliós öltönyöd a világod, és te ezeken keresztül fogod szemlélni, és mivel élménylény vagy (mindenki az), ezért a világot csak akkor fogod jó helynek találni, ha abban neked nem lesznek élménypanaszaid. Neked legyen meg a Rolex, a milliós öltöny, meg minden más, mert te a saját jólétedben csak ezeket a problémákat veszed észre.

Ha _te_ nem kapod meg, amit a milliárdjaiért elvárnál, ha nincs a kínálatban a csak általad megfizethető luxustermék és persze bőséges választékban, akkor az már neked kommunizmus. Azért, mert a lelkedet is odaadtad a tőkének, és már nem is látod meg, hogy az emberiség minimum 90%-a nem hogy az általad jó eséllyel még a seggeden keresztül is zabált jólét jut, neki aztán kurvára mindegy, hogy Rolex, vagy homárcarpaccio, sőt, a túlnyomó többségnek még az a "kékpéniszes" sem jut, amit te a milliárdos, igényesre manikűrözött kacsócskáddal valami hihetetlenül aljas felsőbbségtudattal dobsz el.

"A legfontosabb energiaforrás az ember."
Ez tényszerűen is cáfolható. Ma a világon él 7 milliárd ember. Ezek naponta felvesznek átlagosan 3 kWh energiát, és ennek csak a töredékét adják le, mert az ember egy elég szar hatásfokú gép. De tegyük fel, hogy mind a száz százalékát leadja annak az energiának, amit felvett munka formájában. Ez 21 TWh.

Az emberiség által egy évben elfogyasztott sörmennyiség energiatartalma 88 Twh. Tehát még a sörben is több az energia, mint az emberben, és akkor még meg sem említettem az a 90 millió tonna évente kifogott halat, amiben már 158 TWh energia van.

Az emberiség sajnos egy elég szar energiaforrás, ezt érdemes lenne belátni.

"Az ember pedig alapvetően lélekkel rendelkező lény. "
A mérhető és kimutatható ezzel szemben az, hogy az ember egy élménylény. Élményekkel működik. Ez mérhető, ez objektív, és az élménytársadalom, mint leíró konstrukció kifejezetten jó magyarázóerővel bír. Persze ebben benne van a lélekélmény is, de az egy viszonylag alacsony energiatartalmú élmény, ráadásul nem is fogyasztják túl sokan, ezért önmagában véve mint meghatározó tényező nem jöhet számításba.

"akkor nem fog fölösleges energiát pazarolni rossz dolgokra, és ezzel egyidőben nem fog másokat hátráltatni és akadályozni"
Szerinted hány kWh/nap/fő fölött mondható pazarlónak az energiaköltés?

"és Böjte Csabák közül kerülnek ki."
Ő ki? Ha jól tudom, akkor a pedofil pénzimádók közül került ki, és a legfelsőbb elitnek nyújt olcsón lélekélményt, miközben a neoliberalizmus ideológiai oszlopa.

"jó minőséget állít elő, nem terheli a környezetet szeméttel"
A "jó minőség" egy konstrukció, és azt jelenti, hogy az elit elvárja, hogy az ő élményfogyasztása különb legyen, mint az elnyomottaké, hiszen hogy venné már ki az, hogy a milliárdos annamanna is ugyanolyan órtá hordjon, mint a kűmíjes Józsi, hogy az öltönye ne egymilliós angol szövetből legyen, és a tápláléka is minimum kézműves, a Budagyöngyében beszerzett, egy-egy bevásárlásnál is minimum félmilliós végösszegű cuccokból állítódjon össze, és így tovább.

Nos, az adataim, a számításaim azt mutatják, hogy valójában ezek a "kézműves" és roppant drága termékek sokszor ezerszer jobban "terhelik a környezetet", mint a pór által is megvehető indusztriális cuccok. A "környezetet" azzal terhelik, hogy növelik a Föld, mint globális ökoszisztéma entrópiáját. Ma ez a te ideológiád, a milliárdos élményfogyasztók ideológia a legpusztítóbb dolog, ami az emberiség története során elénk került. Ebbe akár tíz éven belül is úgy bele tudunk rekkenni, hogy ha neked, a milliárdos élménylénynek nem sikerül elmenekülnöd valamelyik utolsó zárt elitvégvárba, mondjuk valahová Amerikába, akkor tíz év múlva már nem a Rolex lesz a legnagyobb problémád, hanem az, hogy találja valami kis penészes akármit, hogy legalább a táplálkozás illúziója meglegyen.

"A szétcsúszott, hazug, igénytelen, lusta, rosszindulatú emberek hogy tudnának mások hasznára válni?"
Mondom, veled azért nehéz, mert mindig csak a saját személyeden keresztül látod a világot. Te milliárdos vagy, tehát csak azt látod, hogy a világ nem nyalja ki kellően a segged, és alkalomadtán te is rákényszerülsz, hogy azt vedd, amit a 99%, és ez ciki, mert nehogy már te a pórral egy szintre!

Az, hogy te, a szétcsúszott, hazug, lusta, rosszindulatú és igénytelen ember miként lehetnél mások hasznára egyértelmű: tegyél cipzárt a pofádra és ne fogyassz el 3 kWh/nap energiánál többet. És ha az összes többi, hozzád hasonló jellemű embertársad is így tenne, akkor megoldódna a világ összes baja. De mivel te és a többi hozzád hasonló is szétcsúszott, hazug, de leginkább igénytelen így erre semmi esély, de mondom, nem aggódok, mert már csak pár év és végleg sikerül elpusztítanod mindent a hasonszőrűiddel együtt. Poklot kapsz, de még a Földön. Örülj.

Jean Sol Partre 2015.12.04. 10:22:16

@maroz: "A "környezetet" azzal terhelik, hogy növelik a Föld, mint globális ökoszisztéma entrópiáját."

Ez alatt mit értesz? Milyen értelemben használod az entrópiát?

maroz 2015.12.04. 11:20:18

@Jean Sol Partre: A rendezetlenségében. Döbbenetes ütemben nő a rendezetlenség, és ennek következtében soha nem mért mennyiségű hőtöbblet kerül a légkörbe. De nem csak a hő a probléma, hanem az anyag entrópiájának a növekedése is, különösen a szerves, de legkülönösebben az élő szerves anyagé.

Ezek összességében olyan folyamatokat generálnak, hogy arra pillanatokon belül rábaszunk. Ezt eddig nem vehettük észre, mert elterelte a gondolkodásunkat a tudat, amiben a gazdálkodást a "kiskert-háztartás" szimbolikus keretben értelmezték, és a "sok" fogalma még a XXI. század elején is a mózesi értelmezésnek ("És felhalmozá József a gabonát, mint a tenger fövénye, igen sokat, annyira, hogy megszűntek azt számba venni, mivelhogy száma nem vala.") felelt meg inkább, mint a millió tonnáknak. A vízi biomassza tömegére először csak 2009-ben született becslés, tehát teljesen érthető, hogy a világrendszer entrópia szerinti leírása ma még nem történt meg. Korai kísérletek voltak, például már Marx is elég közel járt a fogalomhoz, de hát ugye az ő idejében még éppen csak hogy elkezdték mikroszinten értelmezgetni az entrópiát, ráadásul akkor még nem is volt annyi elérhető és kumulált adat, mint ma. Na, de majd most!

Jean Sol Partre 2015.12.04. 11:48:59

@maroz: "Döbbenetes ütemben nő a rendezetlenség, és ennek következtében soha nem mért mennyiségű hőtöbblet kerül a légkörbe"

Ezt így még mindig nem értem, részleteznéd? Miért jár hőtöbblettel a rendezetlenség növekedése? És konkrétan minek a rendezetlensége nő? És mit értesz az élő szerves anyag rendezetlenségének növekedésén? Kocsonyásodunk?
Pontosíts kérlek.

maroz 2015.12.04. 15:54:00

@Jean Sol Partre: Az entrópia, mint fogalom úgy alapjaiban megvan? Tudtad, hogy az entrópia "szinonimája" a rendezetlenség?

Tudtad, hogy az entrópia törvénye szerint az entrópia növekedése hőleadással csökkenthető?

A szerves, pláne az élő anyag rendezetlensége, azaz entrópiája nő. Egy döglött hal rendezetlenebb, mint egy élő, tehát ha megölöm a halat növelem az entrópiát. Ha a szerves anyagot szervetlenné alakítom úgyszintén növelem az entrópiát. Ennek során hő keletkezik, ami a légkörön keresztül kisugárzódik az űrbe, és ez a kisugárzott hőveszteség tudja csak érdemben csökkenteni a földi ökoszisztémában az entrópiát.

A szerves anyag entrópianövekedése azt jelenti, hogy a szervesből szervetlen lesz, miközben hőt ad át a környezetének.

Szólj, ha valamilyen fizikai fogalmat rosszul értettem meg.

Jean Sol Partre 2015.12.04. 16:56:19

@maroz: amiket írsz teljesen korrektek, így már értem, miről beszélsz, köszi.

ezt olvastad?
martinas.web.elte.hu/lejo.html

Nem olvastam végig, csak belekukkantottam, de érdekesnek tűnik. Ha mégsem akkor bocs.

maroz 2015.12.04. 18:38:26

@Jean Sol Partre: Már az első pár sortól összefostam magam örömömben:

"A lehetséges jövők fizikai korlátainak problematikája már régóta jelen van az irodalomban. Camille Flammarion francia csillagász 1893-ban publikálta A világ vége című regényét. Egy nap - írta - az emberek vissza fognak térni "az örök éjszakába". A hőmérséklet jelentősen emelkedni fog, és az emberiség "belepusztul a hőségbe és a szárazságba". Azóta e víziónak több változata látott napvilágot."

Nekem most ilyen kell, minél több. Bármi, ahol korai szakaszban megjelenik az entrópia, nyilván, a szót még nem ismerték, de sokféleképpen leírták. Ezzel a linkkel nagyon sokat segítettél, mert nekem pld. nem jutott eszembe, hogy csillagász után is kajtassak, pedig triviális. Köszönöm!

Na, akkor most elolvasom a cikket is!

maroz 2015.12.05. 05:47:42

@Jean Sol Partre: Sajnos a továbbiakban már érdektelen, egy lényegtelen témával, a közgazdaságtannal maszatol, bevezetne egy új fogalmat, de egyből meg is állapítja, hogy nem lehet, mert ettől beduzzogna a közgazdaságtan pár régebbi fogalma, szóval lényegében véve nem állít semmit a cikk, üres maszatolás az egész, fogalmi pontatlanságokkal takarja el a lényeget, és arra viszi el a végkifejletet, hogy zabálni kell, mert attól lesz jó a nem is tudom kinek. Sajnos a problémát az írásban még csak felületileg sem karcolták meg, és még a forrásjegyzéket is elbaszták.

annamanna 2015.12.05. 06:15:39

@maroz: "az ember egy elég szar hatásfokú gép."
"Az emberiség sajnos egy elég szar energiaforrás, ezt érdemes lenne belátni."
"még a sörben is több az energia, mint az emberben"

"Ő ki? Ha jól tudom, akkor a pedofil pénzimádók közül került ki, és a legfelsőbb elitnek nyújt olcsón lélekélményt"

"neked, a milliárdos élménylénynek"
"Ha _te_ nem kapod meg, amit a milliárdjaiért elvárnál, ha nincs a kínálatban a csak általad megfizethető luxustermék"
"te a milliárdos, igényesre manikűrözött kacsócskáddal"
"Te milliárdos vagy, tehát csak azt látod, hogy a világ nem nyalja ki kellően a segged"
"a te ideológiád, a milliárdos élményfogyasztók ideológia a legpusztítóbb dolog, ami az emberiség története során elénk került"
"a lelkedet is odaadtad a tőkének"

"Mondom, veled azért nehéz, mert mindig csak a saját személyeden keresztül látod a világot"
"hihetetlenül aljas felsőbbségtudattal"
"te, a szétcsúszott, hazug, lusta, rosszindulatú és igénytelen ember"
"te és a többi hozzád hasonló is szétcsúszott, hazug, de leginkább igénytelen"
"miként lehetnél mások hasznára egyértelmű: tegyél cipzárt a pofádra"

"nem aggódok, mert már csak pár év és végleg sikerül elpusztítanod mindent a hasonszőrűiddel együtt. Poklot kapsz, de még a Földön. Örülj."

Az egész hozzászólásod szinte másból sem áll, mint a rólam való képzelgésből. Mivel semmi köze a valóságnak ahhoz, amit rólam fantáziálsz, már csak ennyiből is belátható, hogy amikről irkálsz és amiket számítgatsz (bármi más témában), azoknak ugyanúgy nincs köze a valósághoz (pontosabban elég kevés). Szerintem a valóság téged meglehetősen gyengén és "alacsony hatásfokon" érdekel, de ezt már megjegyeztem.

Például írtam a kézi mosásról, a hideg felmosóvízről - hogy következik ebből a milliárdos élményfogyasztás?
Szerintem neked rendkívül élénk a képzeleted, nagyon gördülékenyen, jó stílusban fogalmazol, képes vagy szenvedélyesen írni; egyre inkább Bayer Zsoltra és Bartus Lászlóra (vagy épp a disznózó Kertész Ákosra) emlékeztetsz. Művészlélek vagy, de valami becsípődés miatt tudományosnak próbálsz látszani: "Nos, az adataim, a számításaim azt mutatják"

De ha téged valóban érdekelnének a számítások, akkor nagyon komolyan vennéd a tudomány eddig elért eredményeit.
Jellemző, hogy az általam említett példák közül csupán Böjte Csabára reagáltál, de nem válaszoltál arra, hogy az általad elképzelt "gyógyító" világpusztítással a tudomány eddig elért eredményeit milyen mélységig kellene elfelejteni, és honnan kellene újraindítani a tudás megszerzését. A Püthagorasz-tétel még belefér vagy sem?
Vagy épp a technológia szintjét meddig bontsuk vissza? A férfiak újra kézzel törjék a követ?
Ha fontosnak tartanád a tudást, akkor pontosan tudnád, hogy amit az emberiség eddig összerakott, azt nem szabad elpusztítani.
Ha pedig a tudást nem pusztítjuk el, akkor a technikai civilizáció mostani állapotából sincs visszalépés, csakis előre lehet menni.
Vegyük pl a számítógépet, internetet, digitális fényképezőgépet - ezekkel elképesztő nagyságrendű energiát lehet megspórolni, mert orbitális mennyiségű hordozóeszközt és emberi munkát helyettesítenek. A világ bonyolultabbá, de ugyanakkor egyszerűbbé is vált a digitalizációval.
(Vagy például azzal, hogy a köveket már nem kézzel törik és így tovább, rengeteg egészségkárosodástól mentesültek az emberek).

Ugyanezt látjuk az emberiség eddigi életében, minden találmánnyal: a kerék, a hajózás, a vasút, a bicikli, a repülőgép bonyolultabbá és egyben egyszerűbbé is tette az életet. Ezek közül te melyiket tartanád meg és melyiket pusztítanád el? Mondjuk a kerék és a cserépedény még belefér a vállalható találmányok sorába, vagy már azok sem?

Úgy látom, azt az ellentmondást sem vetted észre, hogy miközben visszabombáznád az emberiséget a közép/ó/őskorba, ezt írod: "Nos, az adataim, a számításaim azt mutatják, hogy valójában ezek a "kézműves" és roppant drága termékek sokszor ezerszer jobban "terhelik a környezetet", mint a pór által is megvehető indusztriális cuccok."

Abban igazad van, hogy a tömegtermelés igen gazdaságossá, olcsóvá tudja tenni a termékek előállítását. Például, amíg a szerzetesek kézzel irkálták a könyveket a kolostorok homályos mélyén, addig azokat nagyon drágán lehetett előállítani. A könyvnyomtatással és a technikai fejlődéssel minden egyre olcsóbbá vált, egészen a neten olvasható szövegekig.
Ehhez hasonlóan, a kézi mosás és a házi kenyérsütés valójában drága dolog, mert rengeteg emberi energiát igényel. Az élelmiszerhez vagy ruházathoz is csak azért lehet viszonylag olcsón hozzájutni, mert olyan mértékű a gépesítés, ami olcsóvá teszi a termékek előállítását.
Ebből következik, hogy eltűntek az esernyőjavítók, mert amíg az esernyőt csak drága kézi munkával lehet megreparálni, addig egy újat ócsó gépi munkával lehet létrehozni, és nem éri meg a javítást kifizetni. Korábban így jártak a drótostótok és foltozóvargák, de ez valahol mégis szomorú és tényleg pazarló.

annamanna 2015.12.05. 06:17:48

@maroz: Összességében a technikai fejlődés valóban nagyon drasztikus és veszélyes változás, és sok értéket elpusztított. Például vályogvetőkre, lópatkoló kovácsokra ma is szükség volna, és sok tekintetben érdemes volna hátrébb lépni (nincs szükség ennyi gépkocsira, ruhára, csomagolásra, vegyszerre, dohányra és államtitkárra).

De ami jelenleg van, annak megváltoztatását te csak az entrópia növelésével tudod elképzelni. Miközben elvileg az entrópia ellen akarsz küzdeni. Az entrópiát entrópiával akarod legyőzni? ("Ha pedig a Sátán a Sátánt űzi ki, önmagával hasonlott meg; mimódon állhat meg tehát az ő országa?")
Ha növeled az entrópiát, akkor minden egyre kevésbé hatékonyan fog működni, ahogyan a döglött hal sem működik olyan hatékonyan, mint egy élő.

Amiről én írtam, az a rendezettség növelése. A rendezettség növekedésével növelhető a hatásfok. A rendezettséget pedig akkor lehet növelni, ha megérted egy rendszer LÉNYEGÉT, az azt működtető alapvető folyamatokat és törvényeket. Legbelül van néhány nagyon egyszerű alapszabály, ha ezeket megérted, és a rendszer belsejében elvégzed a szükséges korrekciókat, akkor kívül drasztikusan növekedni fog a hatékonyság.
Tehát a rendezettséget az emberi pszichében (tudatban, szellemben, spiritualitásban, ahogy tetszik) kell először elérni, és az fog kivetülni a materiális világra.

Ha visszanézünk a történelem mélyére, végig nagyon intenzíven látjuk a hatékonyság növelésére való törekvést, tehát a rendezettség elérésére való törekvést. Ennek egyik módja volt a munkamegosztás: sokkal rosszabb hatásfokú volt az, amíg mindenki magának kontárkodta össze az agyagedényeit; de amint sikerült megszervezni, hogy csak a legügyesebb ember készítette az edényeket, a többieknek nem kellett a csorba csuprokkal vessződni, máris könnyebbé és gördülékenyebbé vált az élet.

Akár tetszik, akár nem, abban, ami ma van, ahogyan ma élünk, az egész emberi történelem benne van. Amiken idáig keresztülmentünk, az pont ahhoz a mához vezetett, amit most tapasztalunk.
Ha a mát megtagadod, apád világát is megtagadod? És nagyapáidét, dédapáidét? Visszamenőlegesen meddig akarod megtagadni és megvetni az emberiséget?

Teljesen biztos vagyok benne, hogy neked van egy alapvető személyes problémád, amit kivetítesz a külvilágba, és ott indítasz harcot ellene, mint a hős Don Quijote a szélmalmok ellen, amiket óriásoknak képzelt. (Lám csak, ebben köszön vissza az, amit már említettem, hogy Németalföld az újkor kezdetén spanyol fennhatóság alatt állt).
Már írtam neked arról, hogy amit a külvilágban ellenségednek választasz, ami ellen a külvilágban hadakozol, arra alapvetően a belső küzdelmeidet vetíted ki. (Példaként a feminista nőt említettem, ha még emlékszel rá; nem mert összeveszni az apjával, inkább a világ összes férfija ellen háborút indított).

Szerintem a beszélgetésből az érdekes, hogy személyesen mi lehet a problémád, ami ilyen gondolatmenetre kényszerít téged. Benned is van egy olyan belső kapcsoló, amit ha el lehetne fordítani, akkor a külvilágban is sok dolgot másképp súlyoznál, más erővonalak mentén rendeznél el. Akkor nem a világ pusztulására várnál, mint most.

Az eddig leírtak alapján a következőre gondolok. Akivel neked valójában személyes konfliktusod van, az nem más, mint az apád. Akit valamiért nem akarsz elfogadni, megtagadod azt, ahová ő az életében eljutott; megveted azt, amit apád elért.
Szerintem, ha őt elfogadnád, nem látnád olyan tragikusan kilátástalannak a világ jelenlegi helyzetét. Nem azért, mert homokba dugnád a fejedet, hanem azért, mert bizakodó és reménykedő volnál, képes lennél bízni egy jövőbeli megoldásban.

A jövőt más szóval is hívhatom. A jövő másik neve FÉRFI. A férfi a jövő méhében születik, a jövőt a férfiak hozzák létre. A nő sokkal inkább konzervatív, megtartó, nem annyira fejlődőképes, nem annyira újító, mint a férfi. A nő biztonságra törekszik, a férfi sokkal többet hajlandó kockáztatni. Ennek nyilvánvalóan "evolúciós" okai vannak, azaz egyedfejlődési okai; az anya nem kockáztathatja a gyermekei életét, neki muszáj a biztonságra törekednie.
Azzal, hogy te megtagadod a jövőt, visszavágysz a múltba, valamiféle biztonságos, kiszámítható világ után sóvárogsz, azzal azt bizonyítod, hogy anyád értékrendjével azonosulsz, anyád szemén keresztül nézed a világot, és megtagadod apádat, a kockázatkereső, újító férfit. (De úgy is jó, ha ezt nem személyesen érted, inkább mint lelki minőséget).
Szerintem rendkívül le vagy terhelve, rengeteg terhet cipelsz, ezért kétségbeesetten próbálsz egyszerűsíteni, ócsósítani. Lehet, hogy kihasznál egy nő (vagy több), és női hálóban vergődsz, valahová elfolyik az életerőd, és egyre kilátástalanabbnak tűnik az előrehaladás, annyira, hogy már fel is adtad a reményt. És hogy a reménytelenséget racionálisan megmagyarázd, az egész világ jövőjét reménytelennek látod.

annamanna 2015.12.05. 06:20:42

@maroz: Mivel erdélyi vagy, egy erdélyi példát hozok, Erőss Zsoltot, aki azt képzelte be magának, hogy ő szinte egy szál pólóban, oxigénpalack és bármiféle technikai segítség nélkül képes végigjárni a világ legmagasabb csúcsait. De sok tekintetben hazudott magának és másoknak is. Csak a legutolsó mászása sztoriját tudom, amikor egy idős olasz fickó a serpáival előkészítette az utat, és Erőssék ezt az előkészített utat "segítség nélkül" igénybe vették! Vagy egy másik alkalommal az indexes Földesi András hozta le a cuccát egy hegyről, és ő mentette meg Erőss életét egy bekattant, jégkalapáccsal hadonászó hegymászótól. Szerintem Erőssnek az volt a baja, hogy nem volt hajlandó bevallani, valójában mekkora szüksége van más férfiak segítségére, nem annyira félisten ő, hogy a kisujjából kirázza a Himaláját.
Egy másik férfi segítségének elfogadása összefügg a bizalommal és az alárendelődéssel, az pedig az apa-fiú viszony lényege.
Szerintem a világ problémáinak egyik legbenső lényege az, hogy a fiúk nem bíznak meg az apákban, nem tanulnak meg alárendelődni nekik, nem hajlandók segítséget kérni, nem tudnak segítséget elfogadni tőlük.
Ha belátnád, hogy a múlt vezetett el addig a jelenig, ahol most vagyunk, akkor bíznál a jövőben is. A múlt segít, a múlt támogat, és a jövő sem kilátástalan. Bár veszélyes, de izgalmas, tele kihívással, megoldandó feladattal, ami csak arra vár, hogy kitaláljuk rá a megoldást.
Ha egy fiú nem bízik az apjában, annak oka nyilvánvalóan a szülők közti hatalmi harc. Alapvetően az anya az, aki megtagadja az apa – vagyis a férj - segítségének elfogadását, megtagadja a férjnek való alárendelődést, és kiskaput, B-tervet keres, amivel pótolja a férfi hiányzó támogatását; a nő B-terve pedig leggyakrabban a fiúra való támaszkodás. Ezért rengeteg anya zsákmányul ejti a fiát és a saját támogatására használja el annak az erejét (amikor Erőss Zsolt meghalt, az anyja keservesen siránkozott, hogy mi lesz most már ŐVELE. A fia halála azért rázta meg, mert mi lesz ővele, jaj. Ezek után nem veheti igénybe a fia erejét. Ilyenek ezek a jó anyák).
Valami hasonló családi dinamikát sejtek a te pusztulásra vágyó kirohanásaid mögött is.
Azt tanácsolom, békülj ki apáddal. Na persze a Biblia is ezt tanácsolja:
"Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal." (Mal. 4:5-6, ezek az ószövetség legutolsó mondatai, mielőtt Jézus eljött volna, aki azt hirdette hogy, Isten az Atya.)
Nem mondom, hogy önmagukban nem igazak azok a tények, amiket soroltál, de ezek csak üvegszilánkok, amikből olyan képet állítasz össze a kaleidoszkópodban, amilyet akarsz vagy tudsz. Attól függ, milyen képet mutatnak a szilánkjaid, hogy hogyan állítod be a tükröket.
A világ nem puszta matéria. Ami igazán fontos, az a szemnek láthatatlan. Amíg a sörenergiából meg a halak és fák tonnáiból indulsz ki, addig nem látod meg a számok mögött rejlő lényeget.

maroz 2015.12.05. 08:21:07

@annamanna: "Ha fontosnak tartanád a tudást, akkor pontosan tudnád, hogy amit az emberiség eddig összerakott, azt nem szabad elpusztítani. "

Ma ezt tesszük. Te a Rolex órát isteníted. Ésszel és értelemmel élő lény ilyent csak akkor tesz, ha az érdeke ezt kívánja. Rolexet manapság csak a milliárdosok hordanak. Nemrég ajánlottál egy élményfilmet, amelyikben milliomosoknak való szórakozásokat mutatnak be, és te arra azt mondtad, hogy lám, ez a kreativitás!

Mi másra gondolhatnék, mint arra, hogy te is milliárdos vagy, Rolexed van, vitorlázol, hegyet mászol, etc.? Ha te egy átlgabér szintjén élő ember lennél, akkor mi a búbánatos franc közöd van a Rolexhez?

Ma a Rolex teszi tönkre a földi ökoszisztémát.

"A könyvnyomtatással és a technikai fejlődéssel minden egyre olcsóbbá vált, egészen a neten olvasható szövegekig."

Te nem szoktál nekem válaszolni, de hátha mégis. Írd már meg egy kurta mondatban, hogy ezt az olcsóságot te miben mérted? Írd le a számot, és mutass rá, hogy 1600-ban milyen értéken jutott hozzá egy átlagember a szöveghez, milyen értéken jutott mondjuk 1950-ben és milyen értéken jut ma. Mutasd ki, hogy az 1600-as érték relatív szinten magasabb, mint 1950-es és az 1950-es úgyszintén magasabb, mint a 2015-ös.

Lássuk a számaidat. Ha megvannak, akkor mutatom az enyéimet is. Na jó, engedmény: elég, ha leírod a módszert, azt, hogy hogyan számítanád ki, honnan vennéd ehhez az adatokat. Lebasztál engem, hogy számomra nem fontos a tudomány eddigi akármije. Hát legyen. Lássuk, hogy a te számításod az enyémmel szemben mennyire állja meg a kritika próbáját. ;)

maroz 2015.12.05. 08:30:12

@annamanna: "Tehát a rendezettséget az emberi pszichében (tudatban, szellemben, spiritualitásban, ahogy tetszik) kell először elérni, és az fog kivetülni a materiális világra. "

Az ember egy élménylény, neki önálló tudata nincs, ő csak hordozója annak. A tudat az egyén fejében a kollektív reflexiók alapján megképződött interiorizált tudás a valóságról, más szóval kaptál egy pakkot az emberiségtől amiben ott van minden, amit a pak küldője szerint neked tudnod kell a világról.

Mivel tehát ő a tudatnak csak a hordozója, de nem a gazdája ezért abban rendet tenni nem tud. A tudatot a tehetetlenség irányítja, megállíthatatlanul és feltartóztathatatlanul sodródik az entrópianövekedéssel, ebbe az egyén közbeavatkozni nem tud. A materiális világ az egyedüli, amelyik meghatározza a tudat irányát, ráadásul irreverzibilis módon, és az élményfogyasztás az, ami meghatározza, hogy az anyag által a tudat számára determinisztikusan megszabott utat milyen ütemben követjük.

Ha ez sem elég tudományos neked, akkor tényleg fogalmam sincs, hogy miként lehetne a kedvedre tenni.

maroz 2015.12.05. 08:48:22

@annamanna: "Ha visszanézünk a történelem mélyére, végig nagyon intenzíven látjuk a hatékonyság növelésére való törekvést, tehát a rendezettség elérésére való törekvést. "

No, mivel te tudtommal nem veted meg a Bibliát ezért bemutatom neked egy bibliai történeten keresztül, hogy miért is tévedsz. Számodra sem lesz ismeretlen, hiszen ezt írtad:

"Közismert az egyiptomi hét bő és hét szűk esztendő története, amikor József arra intette a fáraót, hogy takarékoskodjon a gabonával, hogy amikor nem lesz termés, akkor is legyen mit enni."

forrás: biblia.biblia.hu/read.php?t=1&b=1&c=41&v=30

"Ez olyan i.e. 1500 környékén történt a Nílus alsó kataraktáján. Az ottani mikroökoszisztéma az ott élő tudat anyagmozgatási potenciáljának a függvényében változott. A rendszer sematikusan úgy nézett ki, hogy a tudat élményszintje attól függött, hogy mennyi anyagot tudott áramoltatni a rendszer globális ökoszisztémába bekapcsolódott áramlásain túl. Ezt az élményszintet azzal tudta növelni, hogy szervetlen anyagot mozgatott egy másik, addig tőle függetlenül áramló csatornába, a vízbe. Ez a víz szerves anyagot szállított magával a mikroökoszisztémán túli részből, és a tudat az általa megmozgatott szervetlen anyag segítségével ezt a beérkező szerves anyagot visszatartotta. Ez a korai technológia még zömmel ezt a kiemelt szerves anyagot élő szerves anyaggá alakította át, de ezt a folyamatot nem tudta befolyásolni. A beérkező többlet-szervesanyag miatt a rendszerből többlet-energiát lehetett kivenni, tehát ebben a mikroökoszisztémában ugyan nőtt az entrópia, de ezt a környező levegő hő formájában simán átvette, és szerves anyagból inkább többlet keletkezett, mint felesleg. A globális ökoszisztémára ez hatással volt, de a mérete miatt ez olyan csekély, hogy talán ki se számolható, vagy ha igen, értelmetlen.

A rendszerben a történeti források szerint már akkor megindult az élmény differenciált elosztása, amikor az első többletenergiák megjelentek. Gondoljunk bele abba, hogy az élmény egy energiaszűkösségben nem osztható el nagyon egyenlőtlenül, hiszen alig van mit elosztani és technológia híján nem is jöhet létre egy olyan merev struktúra, ami az élményelosztást intézményesítené.

A nílusi rendszer élményszintjét a vízzel beáramló szerves anyagra alapozva csak korlátosan lehetett növelni. A kézenfekvő lehetőség: még több szervetlen anyagot kell megmozgatni, hogy azzal még több szerves anyagot vegyenek ki a vízből. Ehhez viszont energia kell, ami a rendszerben nem áll rendelkezésre, tehát be kell vonni kívülről. Lehetőleg úgy, hogy az élményelosztásba ne játszanak bele, mert akkor nem csináltunk semmit. Így lett aztán a nílusi gazdaság rabszolgagazdaság. A leírásokból is kiderül, hogy az anyagmozgató technológiát már akkor is csak egy szűk csoport uralta, és a tudat már akkor is tartalmazta az iránymutatást az élményelosztás helyes voltát illetően. Itt persze még közrehatott az is, hogy a többség el sem jutott a legalapvetőbb élményszintre sem, tehát a 3 kWh/nap/fő, azaz a fenntartásához szükséges energia beviteléhez sem fért hozzá. Ezt viszont az akkori tudat elfogadta, mint megfizethető árat a kevesek élménytöbbletéért, és hosszú ideig az egyik legfőbb élmény, az életélmény nem bírt kiemelt jelentőséggel a tudat számára.

Probléma akkor jelentkezett, amikor kiderült, hogy a technológia alkalmatlan a nagyobb vízmennyiség nagyobb távolságból történő mozgatására, és a mikroökoszisztémán kívüli okokból keletkezett vízhiányt képtelenek pótolni. A kieső szerves anyag miatt átmeneti energiahiány állt elő. Az ószövetségi forrás lényegében véve az ember erőforrás jellegének az egyik első leírása, és az üzenete is az, hogy az erőforrással gazdálkodni kell, mert ha nem juttatunk neki annyit, hogy megújuljon, akkor kevesebb lesz az élmény, hiszen egy rabszolgaportya energiaszükséglete magas, ráadásul bizonytalan és kockázatos is, így érdemesebb valamennyi energiát fordítani az ember, mint a kezdeti technológiában megjelenő erőforrás élményszintjének a hosszú távú fenntartására is, de legalább minimálisan annyit, amelyik az egyik legfontosabb alapélmény, az életélmény megélése követel.

De a módozat leírása is árulkodó: ezt a tudat szerint úgy "kell" csinálni, hogy a technológia irányítója nagy mennyiségű energiát von el önkényesen a többségtől és azt ideiglenesen a kisebbség által ellenőrzött módon tárolja, majd szűkösség idején úgy osztja vissza, hogy ezzel akár hosszabb időre előre is elvonja a többségtől az élményre fordítható energiafölösleget. (A zsíros években begyűjtötték "adóba" az ötödöt, majd a szűkös években eladták nekik ezt a tárolt fölösleget. Ironikus megjegyzés: Most képzeljük el, hogy ebből mennyit nyúlt le a tároló, és hogy milyen áron adhatta el szűkösség idején ugyanazoknak, akiktől a bőség éveiben ellentételezés nélkül vette el. No meg: mi a pélóból fizette ki a csóri a gabonát a hatodik szűkös évben? Tán csak nem valami hitelkonstrukció? Svájc hogy is állt akkor?)"

folyt. köv.

maroz 2015.12.05. 09:00:28

@annamanna: folytatás:

"Tehát a tudat már akkor elkezdte "fejleszteni" a technológiát, és a működési elve akkor is az volt, hogy a technológia segítségével anyagot és energiát mozgassanak, valamint hogy a technológia alkalmas legyen arra, hogy egy szűk csoport élménytöbblethez juthasson. Látható, hogy a technológia korlátja az anyagmozgatási potenciál korlátos volta. Ez magyarázza azt is, hogy ezek a történelmi mikroökoszisztémák miért nem jártak érzékelhető globális hatással is. Ez a kezdetleges technológiai rezsim vagy háromezer éven át működött, és érdemben nem tudott nagyobb alakítópotenciálra szert tenni, mert a többlet-anyagmozgatáshoz szükséges többlet-energia csak korlátosan volt bevonható (csak adott számú embert bírt el egy terület, így ha oda duplaannyi rabszolgát visznek be az hamar kiegyenlítődik, tehát nem hozható be a mikroökoszisztémába tetszőleges számú "erőforrás"), és ugyan találtak ki módszereket arra, hogy miként lehet energiát koncentrálni, de arra nem találtak ki, hogy miként lehet energiát beszerezni az anyagmozgatáshoz (az állati energia végső soron itt nem különösebben érdekes, hiszen az igavonó állat az fogalmilag majdnem ugyanolyan "erőfforrás", mint az ember, és nagyjából hasonló gazdálkodást is igényel).

Viszont a technológia vagy háromezer éven át hatott a tudatra és alakította azt. És mivel a nagyobb civilizációk mind rendre valami hasonló folyamat során alakult ki, tehát mindegyiknél megtalálható az az elem, hogy a technológia segítségével anyagot mozgatnak, aminek a hatására energiatöbblet jön létre és azt élményként egyenlőtlenül újraosztják így aztán a technológia az apránként terjeszkedő, a mikroökoszisztémákat egymással összekötő, globalizálódó világban így, ebben a formában terjed el, így került bele az egyre nagyobb tudatba, és határozta meg azt, hogy hogyan gondolkodjunk a technológia fejlesztéséről.

A probléma az, hogy sikerült időközben megoldani az energiabevonás problémáját úgy, hogy korlátos mennyiségben jelen lévő szerves anyagot alakítunk át energiává. Ezzel sikerült az anyagmozgatás problémáját is megoldani, és így már nem csak egy-egy mikroökoszisztémára tudunk hatni, hanem az összeadódó volumenek miatt a hatás ma már globálisan jelentkezik. Ráadásul pontszerűen, nem területileg is elosztottan. A másik probléma, hogy ezt ma a tudás nem képes értelmezni, hiszen a tudatból hiányoznak az ehhez szükséges élmények, és az egyén tudást jellemzően ma csak élményen keresztül képes felvenni. Sőt, még nagyobb probléma az, hogy a tudat alakítói ellenérdekeltek egy ilyen tudás tudattá válásában, ezért iszonyat energiák segítségével gátolni próbálják az ilyen tudások terjedését, valamint hasonló költségekkel terjesztenek a tudással ellentétes tudást, lásd a hamis analógiákat arról, hogy a rendetlenséget, tehát az entrópiát első sorban a háztartás-modellel szemléltetik élményszerűen is: ha rendetlenség lett a háztartásodban, akkor csinálj rendet, válogasd szét a szemetet, spórolj a villannyal, etc. Tehát a tudat domináns, meghatározó tudása ez lesz, és az egyén is így fog gondolkodni, valamit ezt a tudást fogja támogatni és alkalmazni a cselekvései során.

De a tudat az mindig alakul. Érdemes megnézni, hogy az entrópiaegyenletek felírásához nélkülözhetetlen adatokat csak úgy a kétezredforduló után kezdtél egy egyáltalán figyelni. Az első globális biomassza-becslés csak 2009-ben jelent meg, és alig van ma olyan metakutatás, ami erre reflektálna, holott azóta lett adat bőséggel. Most került az emberiség egy olyan kényszerhelyzetbe, amikor a technológia további fejlesztése megint beleütközött egy akadályba. Immáron az anyagmozgatási potenciál korlátlan, de most az következik be egyre gyorsabban, hogy nincs anyag, amit ezekbe a potenciálokba bele lehetne tenni. Ráadásul most van az, amikor a történelem során először jelentkezik láthatóan és érezhetően az entórpianövekedés következménye, a többlethő hatása. És ugye még ezen felül probléma az is, hogy az anyagmozgatás és a megmozgatott, valamint a folyamat végén energiává és szervetlen anyaggá alakított anyag egy jelentős része az égetés miatt a légkörbe kerül. Ezek mind-mind elég rövid időn belül azt fogják eredményezni, hogy a nagy anyagmozgató kapacitások kihasználatlanok lesznek, és emiatt az élményelosztás megszokott rendszere összezavarodik. "

Szóval nem, sajnos a rendezetlenség folyamatosan nő, de ezt eddig is tudtuk, mert ez egy törvényszerűség, de amit eddig nem tudtunk az a növekedés ütemének a növekedése. Azt hittük, hogy cuki kis lineáris, van egy laza 0,00001 fokos lejtése, tehát csinálhatunk bármit a világ végéig is akár, aztán csak pár éve kezdtek el néhányan rádöbbenni arra, hogy a rendezetlenség egy ideje exponenciálisan nő, a grafikon kilőtt az égbe, ami viszont felveti a gyanút, hogy az a világvége-élmény már talán nem is olyan rettenet messze van, mint hittük.

Elhiszem, hogy nehéz a szöveg, amit bemásoltam, de pillanatnyilag sajnos csak ezt adhatom. Idővel lesz infografika is. ;)

annamanna 2015.12.09. 13:53:49

@maroz: "Te a Rolex órát isteníted."

Anyám borogass. Ha megemlítem, akkor istenítem?

"Ésszel és értelemmel élő lény ilyent csak akkor tesz, ha az érdeke ezt kívánja."

... ha hallotta már ezt a márkanevet. Szemben más márkákkal, amik nyilván sokkal előkelőbbek, annyira azok, hogy a tömegmédiába be sem kerülnek, említés szintjén sem. Ahogyan a Bosch-nál is van sokkal jobb mosógép, de azt nem fogja reklámozni mondjuk a Nők Lapja; vagy ahogy az Orbán/Gyurcsány ikertornyoknál is lenne sokkal jobb választás az ország irányítására, de aki jobb választás lenne, az nem fog megjelenni egyetlen egy híradásban sem. Vagy ahogy Kertész Imrénél van klasszisokkal jobb irodalom, mégsem fogják kitüntetni. Amit sulykolnak a reklámok, az az "eladásra váró szemét".
Van, ami túl értékes ahhoz, hogy reklámozzák. Arról te és én, a "biomassza" tagjai nem fogunk hallani soha.
Legyen egy példa. Talán két éve, egy félreeső kis hírecskében olvastam, hogy a svájci nagy hadronütköztető számítógépes bázisát Csillebércre telepítették. Semmiféle csinnadratta nem volt körülötte. Ennek kapcsán a világ legjobb 105 fiatal fizikusa Magyarországon nyaralt két hétig. Tudtad? Az indexen nem volt róla hír, egy betű sem. Az viszont vezető hír volt az indexen, hatalmas képpel illusztrálva, hogy ugyanott (a fizikusok nyaralásának helyszínén) 5 félnótás magyar tüzet ugrott! Mer' az országos jelentőségű hír volt, a világ legjobb fizikusainak nyaralása helyett, ami szót sem érdemelt. Aztán azt olvastam, hogy azon a környéken van a föld 10. legnagyobb rézkészlete, és a kormány viharos gyorsasággal igyekszik túladni rajta. Tudtad?
Hát ez téged csak ne érdekeljen. A közvagyon nem rád tartozik, arról majd intézkednek az elvtársak.

"Nemrég ajánlottál egy élményfilmet, amelyikben milliomosoknak való szórakozásokat mutatnak be, és te arra azt mondtad, hogy lám, ez a kreativitás!"

Mármint a sportra gondolsz? Arra a videóra, ahol gördeszkáznak, bicikliznek, háztetőkön ugrálnak, láb nélkül futnak, hátraszaltóznak, hulahoppkarikáznak, táncolnak? Nyilván sok sportnak magasak a költségei, de a mozgáshoz alapvetően vágy és gyakorlás kell. Na és persze valamiféle veleszületett tehetség sem árt. Pl. ezek www.facebook.com/859802224102090/videos/902424423173203/?pnref=story meg ezek
www.facebook.com/smoothfm915/videos/807940212608649/?pnref=story a gyerekek nyilvánvalóan hatalmas mozgáskultúrával rendelkeznek, ez születési adottság.
De nem kell extrém szintig eljutni ahhoz, hogy tetsszen valakinek az, amit a videón lát. Rengetegen néznek focit, sőt bármilyen sportágat említhetnék, általában sok szurkoló kíséri figyelemmel. Miért szeretik nézni az emberek azt, hogy mások sportolnak, mozognak?
Miért szeretik nézni a férfiak a pornót, a nők a romantikus szappanoperát, miért naprakészek a nők a celebhírekből, a férfiak politikából? Miért néznek meg cicás, kutyás videókat, poénokat, vagy egyáltalán bármiféle filmet? Miért érdekli mindez az embereket?
Na és az miért van, hogy az egyik ember rosszul van attól, ami a másiknak tetszik? A nő rosszul van a pornótól, a férfi a szappanoperától, a nő rosszul van a focitól, a férfi a tapétavásárlástól.
Neked nem tetszik ez a videó, mert szerinted ez csak milliárdosok szórakozása. Jól van, neked ez a véleményed, és akkor mi van? Nem tetszhet minden mindenkinek.

"Mi másra gondolhatnék, mint arra, hogy te is milliárdos vagy, Rolexed van, vitorlázol, hegyet mászol, etc.?"

Szerintem ne gondolj semmire. Én sem gondolok arra, hogy a nickek mögött milyen ember van, Minek gondolnék? Úgyis tévedek.
A múltkor például elolvastam ezt a levelet: magyarnarancs.hu/belpol/kocsis-mate-felesege-ferjem-sohasem-volt-homoszexualis-97029 és az szaladt ki belőlem, hogy nyilván ez a nő is egy szokásos fideszes díszpicsa. Erre valaki ledorongolt, hogy miket beszélek, a nő ügyvéd. Ja mondom, elnézést kérek, a levele alapján bolti eladó is lehetne. Kíváncsi lettem, megkérdeztem még valakit, ilyen levél mögé milyen nőt képzel? Mondott pár dolgot, köztük ezt: "átlagos nő, valami hivatalnok, biztos nem sztárügyvéd". Na de hát pont az, ez egy ügyvédnő írása. Ki gondolná? Úgyhogy ha te a Rolex miatt azt hiszed, milliárdos vagyok, akkor csak hidd azt. Teljesen mindegy.

"Ma a Rolex teszi tönkre a földi ökoszisztémát."

Aha, tehát mindenért a Rolex a felelős. Legközelebb, ha látok egy cigicsikket, tudom, hogy a Rolex dobta el.

"Írd le a számot, és mutass rá, hogy 1600-ban milyen értéken jutott hozzá egy átlagember a szöveghez, milyen értéken jutott mondjuk 1950-ben és milyen értéken jut ma. Mutasd ki, hogy az 1600-as érték relatív szinten magasabb, mint 1950-es és az 1950-es úgyszintén magasabb, mint a 2015-ös."

annamanna 2015.12.09. 13:55:31

@maroz: Kezdjük ott, hogy egyáltalán miért 1600-nál kezded a számolást? Akkor már volt könyvnyomtatás. Én ezt írtam: "Például, amíg a szerzetesek kézzel irkálták a könyveket a kolostorok homályos mélyén, addig azokat nagyon drágán lehetett előállítani. A könyvnyomtatással és a technikai fejlődéssel minden egyre olcsóbbá vált, egészen a neten olvasható szövegekig."
Lazán kihagyod az első mondatot, és rögtön belevágsz abba a korba, amikor már eléggé elterjedt a könyvnyomtatás. Vagy annyira mesüge vagy, hogy szerinted 1600-ban még kézzel írták a szerzetesek a kolostorok homályos mélyén a kódexeket, vagy inkább csak cinikusan manipulálsz az adatokkal.
Egyébként, hogy a kérdésedre válaszoljak: mindent annál olcsóbb előállítani, minél tömegesebb és gépiesítettebb a gyártása. A kézműves biocsoki többe kerül, mint a Sport szelet; egy kézműves fittyfiritty többe kerül, mint egy diszkontban vásárolt kínai gezemice.
Minél régibb egy nyomtatott könyv, az előállításához annál több kézi munka kellett (pl. a papír, a festék, a betűformák előállításához); ezek elkészítése eleinte nehézkes és lassú volt, épp emiatt drága. Ahogy a nyomtatott szöveg előállítása egyre könnyebb lett, úgy lett egyre olcsóbb is. Te mennyit fizetsz azért a rengeteg reklámért, amit bedobálnak hozzád? A sok ingyenes újságért, óriásplakátért, tévében futó szövegekért, neten olvasható szövegekért (pl. ezért)? Neked ez mennyibe fáj?
Nemrég minden levélért, képeslapért fizetni kellett a postán; emberi erővel szállították el a címzetthez. Ma mindez emberi segédlet nélkül, azonnal célbajut, és nem kerül külön pénzedbe.
A kézzel írt kódexeket még nem is papírra, hanem pergamenekre írták, tehát állatbőrökre. Mibe került az, amíg összejött annyi kikészített bőr, amiből már egy egész könyvet összefűzhettek? Ha új szöveget akartak írni, egyszerűbb volt lekaparni a régit, és újraírni a lapot. Ma minek vergődne bárki azzal, hogy kiradírozzon egy egész füzetet, csakhogy új szöveget írhasson bele?
A kézi munkával dolgozó céhek és manufaktúrák megelőzték a gépesített gyárakat, ha emlékszel; aztán a gyári termelés olyannyira fölénybe került a kézi munkával szemben, hogy annak végleg befellegzett.

Ha az embereket is sikerülne olyan nagyüzemi módszerekkel előállítani, ahogy azt a Mátrixban, a Star Warsban (klón hadsereg) vagy a Gyűrűk Urában (Uruk-hai orkok) bemutatták, akkor az emberi élet is értéktelenné válna. Az emberi élet azért (is) értékes, mert iszonyat nagy befektetés, élőmunka árán lehet csak kitermelni egy "működőképes" felnőtt egyedet.
"Míg a zsidók nagy gondot fordítanak a gyereknevelésre legfőképpen az iskolázottság, az intelligencia növelése érdekében, addig a cigányokra a gyereknevelés elhanyagolása jellemző. MacDonald megállapítása szerint a cigányokat alacsony befektetési igényű reprodukciós stílus és csoportevolúciós stratégia jellemzi" nemzeti.net/egy-nep-mely-magaban-fog-lakni-a-zsidosag-mint-csoportevolucios-strategia-es-a-diaszporanepek-kevin-macdonald-hianypotlo-konyvenek-recenzioja-3625690.html
És mi ennek a következménye? Mondjuk ez: www.youtube.com/watch?v=iiTE3tfe7qM
Nem tartják sokra az emberi életet, hiszen eleve minimális energiát fektetnek a gyerekek felnevelésébe.
A nőkre szignifikánsan azért is jellemzőbb a humánus magatartás, mert ők jobban tisztában vannak azzal, mennyi munkával, energiával, lemondással jár egy ember felnevelése. Az nem olyan, amit csak szíre-szóra ki lehetne dobni a kukába. A nők szerint általában többet ér valakinek a "rongy élete, mint a haza becsülete". Na persze ez összetett kérdés, ez az egyik aspektusa.
De akármilyen aspektusból is nézem, annyi biztos, hogy a nők inkább a megtartásra, stabilitásra törekszenek. A férfiak többet kockáztatnak, többet buknak és több eredményt érnek el. www.youtube.com/watch?v=Ujwod-vqyqA (a százmillió fail videó egyike, az általad kifogásolt sportos videó hátulnézetből). A nők számára a fizikai sérüléseket bemutató filmek vagy események nem tetszenek, mert a vereség, fájdalom, sérülés nem egyeztethető össze az élet stabil fenntartásával. Egy emberi életet stabilan fenntartani annyira nagy meló (ezt jól tudják a nők), hogy nem éri meg kitenni kockázatnak. A férfiak számára egy emberi élet létrehozása nem jelent akkora befektetést, mint egy nő számára. Ők nagyüzemi méretekben lennének képesek emberi életeket létrehozni, épp ezért nem is féltik annyira, mint a kézműves módszerekkel emberi életet létrehozó nők. Minél több munkával jár valami, annál értékesebb.

annamanna 2015.12.09. 13:56:54

@maroz: "Az ember egy élménylény, neki önálló tudata nincs, ő csak hordozója annak. A tudat az egyén fejében a kollektív reflexiók alapján megképződött interiorizált tudás a valóságról, más szóval kaptál egy pakkot az emberiségtől amiben ott van minden, amit a pak küldője szerint neked tudnod kell a világról.
Mivel tehát ő a tudatnak csak a hordozója, de nem a gazdája ezért abban rendet tenni nem tud. A tudatot a tehetetlenség irányítja, megállíthatatlanul és feltartóztathatatlanul sodródik az entrópianövekedéssel, ebbe az egyén közbeavatkozni nem tud."

Ó, hagyjuk ezt. Például www.youtube.com/watch?v=RkuGtF4T9vI ezeket az embereket miféle tehetetlenség irányítja? Vagy bármilyen sportolót? Tudóst? Miféle tehetetlenség irányítja Böjte Csabát? Te tehetetlenségnek nevezed azt, amin valójában FLELŐTLENSÉGET értesz.

Pedig mindenkinek van FELELŐSSÉGE, mert mindenkinek van SZABAD AKARATA, épp ezért mindenki ÍTÉLHETŐ és SZÁMON KÉRHETŐ. Ha az ember olyan tehetetlen lenne, mint ahogyan állítod, akkor sem Soros Györgyök, sem Kolumbuszok, sem Teréz anyák nem léteznének. Persze, mindenkire hat a környezete, de ez nem elégséges magyarázat arra, ki mire használja az életét. Jézussal együtt megfeszítettek két latrot. Az egyik felismerte, hogy bűnös, és hogy Jézus a Megváltó; a másik sem azt nem volt hajlandó belátni, hogy bűnös, sem azt, hogy Jézus az Isten Fia. Az egyik lator üdvözült, a másik elkárhozott.
Ott voltak közvetlenül a "pakk küldője" mellett. Ha a világon volt valaha valahol intenzív "szellemi erőtér", akkor ők annak a legközepén tartózkodtak. Az egyikükre hatott, a másikuk semmit sem vett észre belőle. Ha az embereket csupán a tehetetlenség jellemezné, akkor a két ember hasonlóan reagált volna Jézusra, hiszen maximálisan hasonló helyzetben voltak.
Ami az entrópianövekedést illeti, amibe az egyén beavatkozni nem tud: dehogynem tud. Például ha elmosogatsz vagy kitakarítod a lakást, máris beavatkoztál az entrópianövekedésbe. Ha elmész orvoshoz, ha megmosod a fogad, ha megfürdesz, ha alszol, máris beavatkoztál az entrópianövekedésbe. A legtöbb beavatkozás aktív energiát igényel tőled, de nem annyit, mint amennyivel a romlás járna, ha elmulasztanád a beavatkozást. Például ha kigyomlálod a sárgarépaágyást, akkor ugyan munkát fektetsz be, de ha ezt nem teszed meg, akkor nulla darab ehető sárgarépát fogsz kihúzni a földből, mert gondozás nélkül a gyom el fogja nyomni a veteményedet. Ha beázik a tető, akkor ugyan munkát kell befektetni annak a kijavításába, de ha ezt elmulasztod, akkor végül a ház egész fala átázik, és le kell bontani az épületet. Ha elromlik a fék a kocsidban, akkor ugyan munkát kell befektetni a kijavításába, de ha ezt nem teszed meg, akkor az életedtől is elbúcsúzhatsz.
Az emberi tudat hibáit is ugyanígy ki lehet javítani. Ugyan munkát kell befektetni hozzá, de maximálisan megéri, és erre épp a cigány agykutató remek példa. Mióta keresztény lettem, az életem másról sem szól, mint az addigi hibás beidegződések, hibás tudattartalmak fokozatos (nagyon lassú) átalakulásáról, rendbetételéről. Sajnos még nagyon messze van, hogy mindenről egészségesen gondolkodjak, de idáig máris elképesztően sok hibás tudattartalmat sikerült kijavítanom magamban. És ez azzal jár, hogy egyre kevésbé félek.
De ez a folyamat az emberi élet természetes velejárója, tehát vallás nélkül is megy (elvileg):
"Világosítsd föl gyermeked:
a haramiák emberek;
a boszorkák - kofák, kasok."

"A materiális világ az egyedüli, amelyik meghatározza a tudat irányát, ráadásul irreverzibilis módon, és az élményfogyasztás az, ami meghatározza, hogy az anyag által a tudat számára determinisztikusan megszabott utat milyen ütemben követjük.
Ha ez sem elég tudományos neked, akkor tényleg fogalmam sincs, hogy miként lehetne a kedvedre tenni."

Ebben semmiféle tudományosság nincs, ez tudományosan hangzó szavakkal megfogalmazott blabla. Mind szellemi erők, mind pszichés energiák hatnak rád; ezeknek legalább olyan intenzív az ereje, mint a materiális körülményeknek. A pszichés befolyásolásra egy példa: www.antikregiseg.hu/mesetar/la_fontaine_mesek__a_molnar__a_fia_meg_a_szamar.php
Vagy hozhatnám a lágereket túlélt emberek utólagos beszámolóját is, akik azt mondták, nem az erősek és egészségesek élték túl a táborokat, hanem azok, akik az életük folytatására koncentráltak. moly.hu/konyvek/viktor-e-frankl-megis-mondj-igent-az-eletre - ennek a könyvnek a szerzője (civilben pszichológus) leírja, hogy amint megérkeztek a lágerbe, egy rutinos táborlakó ellátta őket pár jótanáccsal, és azt mondta nekik, ne féljenek, túl fogják élni, kivéve egyiküket (a pszichológust), mert ő ránézésre életképtelen. De nem volt az, túlélte.
A szellemi erők működésére egy sötét példa: www.youtube.com/watch?v=8b8mls0q-4U Érdemes végignézni; ebben te hol látsz materiális tehetetlenséget? Materiális szinten ezek az emberek biztonságban vannak, egészségesek, mégis úgy őrjöngenek, mintha kínoznák őket. Miféle matéria okozza a kínjukat? A jómód?

annamanna 2015.12.09. 13:58:55

@maroz: Miféle materiális problémája van Katalin hercegnőnek? www.facebook.com/218768438301029/photos/pb.218768438301029.-2207520000.1449651131./492059620971908/?type=3&theater&__mref=message
www.facebook.com/218768438301029/photos/pb.218768438301029.-2207520000.1449649454./491955640982306/?type=3&theater&__mref=message
Tejben-vajban fürdik, egészséges, de a képek alapján vagy azonnali kezelésre szorul, vagy máris gyógyszerezik. Ez nem materiális probléma, hanem mentális.
Vele szemben Tina Turner 76 évesen friss és fiatalos. www.youtube.com/watch?v=uyfCafHs53s Persze, neki is van pénze, de semmivel sincs több materiális erőforrása, mint az angol királyi családnak; csak lelkierőből, pszichés energiából van sokkal bővebben ellátva, mint a trónörökös neje. És vajon miért? Mert kitermelte magának, de erről lentebb.

"De a módozat leírása is árulkodó: ezt a tudat szerint úgy "kell" csinálni, hogy a technológia irányítója nagy mennyiségű energiát von el önkényesen a többségtől és azt ideiglenesen a kisebbség által ellenőrzött módon tárolja, majd szűkösség idején úgy osztja vissza, hogy ezzel akár hosszabb időre előre is elvonja a többségtől az élményre fordítható energiafölösleget. (...)
Tehát a tudat már akkor elkezdte "fejleszteni" a technológiát, és a működési elve akkor is az volt, hogy a technológia segítségével anyagot és energiát mozgassanak, valamint hogy a technológia alkalmas legyen arra, hogy egy szűk csoport élménytöbblethez juthasson."

Aha. És akkor hol van mindebben a materiális tehetetlenség? Konkrétan azt írod le, hogy a tudat mozgatja az anyagot.

"Ez a kezdetleges technológiai rezsim vagy háromezer éven át működött"

Lefordítom: a tudat mozgatja az anyagot.

"és érdemben nem tudott nagyobb alakítópotenciálra szert tenni, mert a többlet-anyagmozgatáshoz szükséges többlet-energia csak korlátosan volt bevonható (csak adott számú embert bírt el egy terület, így ha oda duplaannyi rabszolgát visznek be az hamar kiegyenlítődik, tehát nem hozható be a mikroökoszisztémába tetszőleges számú "erőforrás"), és ugyan találtak ki módszereket arra, hogy miként lehet energiát koncentrálni, de arra nem találtak ki, hogy miként lehet energiát beszerezni az anyagmozgatáshoz"

Hát nézd, valamilyen tudásnak a birtokában lehettek azok, akik hatalmas piramisokat, monumentális kőtemplomokat, óriási szfinxeket építettek. Ezeket a luxusprojekteket nem magyarázza meg a nyomor-elmélet.

"(az állati energia végső soron itt nem különösebben érdekes, hiszen az igavonó állat az fogalmilag majdnem ugyanolyan "erőfforrás", mint az ember, és nagyjából hasonló gazdálkodást is igényel).
Viszont a technológia vagy háromezer éven át hatott a tudatra és alakította azt."

Épp a tudat hozta létre a technológiát, nemde? A tudat által létrehozott technológia hatott a materiális világra.

"És mivel a nagyobb civilizációk mind rendre valami hasonló folyamat során alakult ki, tehát mindegyiknél megtalálható az az elem, hogy a technológia segítségével anyagot mozgatnak, aminek a hatására energiatöbblet jön létre és azt élményként egyenlőtlenül újraosztják így aztán a technológia az apránként terjeszkedő, a mikroökoszisztémákat egymással összekötő, globalizálódó világban így, ebben a formában terjed el, így került bele az egyre nagyobb tudatba, és határozta meg azt, hogy hogyan gondolkodjunk a technológia fejlesztéséről."

Ez nem elég korrekt, összemosódnak az összefüggések. Nem a technológia határozza meg, hogyan gondolkodjunk a technológia fejlesztéséről. Amit egyelőre korrekten leszögezhetünk, az az, hogy az emberi tudat által kitalált technológia hat a materiális világra. Ez a helyes kijelentés.
Aztán, hogy az emberi tudat miért pont olyan rendszereket hoz létre, ami itt fel lett vázolva ("energiatöbblet jön létre és azt élményként egyenlőtlenül újraosztják így aztán a technológia az apránként terjeszkedő, a mikroökoszisztémákat egymással összekötő, globalizálódó világban így, ebben a formában terjed el") azt lejjebb megpróbálom kifejteni, de valószínűleg nem leszek eléggé meggyőző, úgyhogy az egyenlőtlen elosztás tudati sémájáról talán még érdemes lesz beszélgetni.

"A probléma az, hogy sikerült időközben megoldani az energiabevonás problémáját úgy"

Ezt a problémát nem a materiális világ oldotta meg, hanem a tudat.

"úgy, hogy korlátos mennyiségben jelen lévő szerves anyagot alakítunk át energiává."

Ebből a szempontból az emberi vagy állati erőforrás felhasználása is ugyanúgy a korlátos mennyiségben jelen levő szerves anyag átalakítása energiává, nemde?

"lásd a hamis analógiákat arról, hogy a rendetlenséget, tehát az entrópiát első sorban a háztartás-modellel szemléltetik élményszerűen is: ha rendetlenség lett a háztartásodban, akkor csinálj rendet, válogasd szét a szemetet, spórolj a villannyal, etc. Tehát a tudat domináns, meghatározó tudása ez lesz, és az egyén is így fog gondolkodni, valamit ezt a tudást fogja támogatni és alkalmazni a cselekvései során."

annamanna 2015.12.09. 14:00:38

@maroz: Ez miért lenne hamis analógia? Amíg rendet raksz, kiválogatod a szemetet, ugyanazt a legősibb energiaforrást használod, ami a legeslegkezdetén is rendelkezésére állt az embereknek – saját maguk bioenergiáját. Amíg rendet raksz, ebédet főzöl, elmosogatsz, kiválogatod a szemetet, megstoppolod a lyukas zoknit, nagyon intenzíven átéled önnön korlátaidat, az energiád, időd, türelmed fogyását, és nagyon gyorsan képes leszel egy energiaoptimum megtalálására, tehát annak a felismerésére, hogy mennyi "bio"-energiát vagy hajlandó házimunkára szánni. Mármint akkor fogsz erről szabadon dönteni, ha senki más nem szól bele. Ha mások véleménye nem számít, akkor a lehető legkevesebb energiát fogsz időrabló, unalmas piszmogásra fecsérelni. A saját józan belátásodat csak az írhatja felül, ha alávetett helyzetben érzed magad. Ilyen helyzetben vannak sokszor a nők, még ha kimondatlanul is. A legtöbb nő ma is azért csinál meg sokkal több házimunkát, mint amennyit józan ésszel szívesen megcsinálna, mert ezzel kompenzálja azt a pénztöbbletet, amit elsajátít a férfitól. www.mindenegybenblog.hu/gondolatmorzsak/anya-es-apa-tv-t-neznek-mikor-anyu-mondja
Mi előzi meg a cikkben felvázolt helyzetet? A gyerekszülés. Sok nő azért szül gyereket, hogy legalizálja a vágyát, hogy elsajátítsa a férfi energiatöbbletét. Ez talán túl cinikusan hangzik, de sajnos igaz. Tinikortól kezdve a nők a férfiaktól energiát nyernek ki, nekik támogatás jár, mert ehhez joguk van; tehát nem ők támogatják a férfit, hanem a férfi támogatja őket. A legáltalánosabb indok erre a gyerek. Ha valaki nem a gyerekre hivatkozik, akkor azzal áll elő, hogy kimerül a szexuális vonzereje a sok melótól, tehát a férfi választhat, szexis nőt akar vagy mackónadrágos, leves- és pisiszagú, folyton fáradt házicselédet. A legtöbb nőben benne van a "kisördög", hogy elvegye a férfitól azt az energiatöbbletet, amiről azt gondolja, hogy az a férfi számára úgyis "fölösleges", "haszontalan" és "csak elpocsékolja", miközben ő, szegény nő, szűkölködik, noha neki sokkal többre lenne szüksége, már csak a gyerekek miatt is! De nagyon gyakran a gyerek projektet megelőzi egy elemi vágy a materiális biztonság után; ezért lehet megérteni a "material girl" jelentőségét, meg hogy miért "diamonds are a girl's best friend", és hogy Palácsik Tímea miért vigyorog úgy, mint a tejbetök, miután fennakadt Vajna apó horgán.
Az első ember, aki túllépett a saját bioenergiájának határán, egy nő volt, Éva. Ő volt az első energiatolvaj; a tudás fájának gyümölcsétől ugyanis a saját, szűkösnek vélt adottságai kiterjesztését várta, és ezt a manővert önmagán kívüli forrás jogtalan eltulajdonításával igyekezett megoldani. Szerintem minden nő ugyanezen séma szerint működik, a különbség legfeljebb abban van, hogy mennyire sikeresen tudnak valakitől (főleg hímneműtől) energiát kicsalni. Persze a csalás ára az öncsalás, és minél inkább becsapja valaki a környezetét, annál inkább becsapja önmagát, és az esetek túlnyomó részében ráfizet az üzletre. Egy nagyon bonyolult kapcsolati hálóba bonyolódik, úgy próbál a terheitől megszabadulni, hogy még többet vesz a nyakába (főleg gyereket), ezzel az előre eladósodottság életformáját teszi természetessé. Egy ilyen életmód egyre nehezebb, egyre fárasztóbb, egyre dühítőbb, egyre bonyolultabb, egyre kilátástalanabb, pont, mint a hitelfelvétel. hatekonyugyintezes.hu/websorozat/21-penzugyi-tanacsado-szomszed/

Ha optimalizálni akarod a saját energiagazdálkodásodat, akár a házimunka, akár más munka terén, óhatatlanul bele fogsz ütközni abba a félelembe, hogy ha nem teljesítesz eleget, akkor nem jutsz hozzá a külvilág elismeréséhez, amire pedig égető szükséged van. De ha a külvilág elismerése érdekében túllépsz a teljesítőképességed határain, akkor mindenképpen energiahiányod lesz, és mivel túlteljesítesz, ezért jogosnak érzed, hogy máshonnan szerezz be magadnak plusz energiát. (Ha a harctérről jössz, nem fog érdekelni, kit rabolsz ki). Valaki minél önfeláldozóbb, annál mohóbb és gátlástalanabb, mert a mohóságával kompenzálja a kínzó hiányérzetét. Ez pedig féktelenség, akár innen nézem, akár onnan. Más perspektívából nézve pedig függőség, rabszolgaság, akár innen nézem, akár onnan. Túl sokat dolgozom, ezért megengedhetem magamnak, hogy… megcsaljam a párom/ leigyam magam/ megvegyem a 75. pár cipőt/ tomboljak másokkal, hiszen ideges vagyok / vadulva vezessek, mert érthető, hogy nekem nincs időm tötymörögni/ lopjak a cégtől, mert rengeteggel tartoznak nekem a sok túlmunkámért/ megpuccsoljam a főnökömet, mert én sokkal jobban megérdemlem a hatalmat, mint ő…. És így tovább.
Talán érted, hogy a világban kétféle logika feszül egymásnak, és kegyetlenül nehéz az egyik gondolati struktúrából átváltani a másikba. De szerintem megéri.

annamanna 2015.12.09. 14:01:21

@maroz: Ami Egyiptomot (vagy még inkább Mezopotámiát) illeti, ahol először alakultak ki fejlett technikai civilizációk (amik egyben az első rabszolgatartó civilizációk is voltak); nos, ők az egyik logika kimaxolásaként működtek. Hihetetlen mértékben túlteljesítettek, tehát annyit toltak bele a civilizáció történetébe, ami ma is bámulatot kelt; és ugyanakkor véresen elnyomóak, élősködők, háborúskodók, zsákmányszerzők, tehát tolvajok, rablógyilkosok is voltak; a hatalmas teljesítményt számolatlan ember kínja által érték el.
Ezek a civilizációs központok a maguk technikai fölénye révén feljogosítottnak érezték magukat arra, hogy a tőlük "alacsonyabbrendű", "primitív" emberektől elvegyék a javaikat, mert az nekik jár, egyszerűen azért, mert hatékonyabban képesek gyilkolni, mint a "vademberek", akik megmaradtak az önellátásnál, és nem fejlődtek technológiailag.

De nézzük az egészet most más szempontból. A technológia fejlesztése lehetővé teszi a munkamegosztást. A munkamegosztás felpörgeti a hatékonyságot. A hatékony termelés még több fejlődést tesz lehetővé, és ezzel beindul egy civilizációs spirál. A teljes önellátás azt igényli, hogy az energiám javát olyan tevékenységekbe öljem, amikben nem vagyok képes profivá válni, sőt abban sem tudok profi módon teljesíteni, amiben tehetséges lennék; szétforgácsolódik az erőm, minden tevékenységemben alacsony hatásfokon teljesítek, alacsony szintet érek el, és bár önellátó vagyok, de igen kemény munka árán tudom csak előállítani az archaikus termékeimet, és az utódaim sem tudnak előrelépni. Erre jó példa a Lykov-család: www.smithsonianmag.com/history/for-40-years-this-russian-family-was-cut-off-from-all-human-contact-unaware-of-world-war-ii-7354256/?no-ist
Tehát mindkét gondolkodási sémának van előnye és hátránya; amit az egyik megnyeri a réven, azt elveszti a vámon és fordítva. Jó lenne a specializáció hatékonyságát ötvözni azzal, hogy nem lépem túl a saját erőm határait, és nem veszem el azt, ami a másé.
Na de ez hogyan lehetséges? Hogyan tudnám beszerezni azt, amit magam nem állítok elő, miközben fölöslegem van abból, amit specializálódva hatékonyan előállítok? Erre a dilemmára találták ki a pénzrendszert, ami elvezetett oda, ahol ma vagyunk. A pénzrendszer alapvető hibája, hogy az elvárásra épít, azaz akkor kapsz pénzt, ha teljesíted azt, amit elvárnak tőled; mások elvárása pedig biztosan nem esik egybe a te teljesítőképességed, tehetséged határaival. Ha pénzért csinálsz valamit, teljesen biztosan át fogod lépni a saját határaidat.
Szerintem van egy másik út – ha azt, amiből fölösleged van, AJÁNDÉKBA adod másnak, akinek hiánya van. És így tovább, mindenki hasonlóan. Ez persze azonnal káoszhoz vezetne, ha azt gondolnám, hogy az élet egyetlen rendezőelve a matéria. De ha azt gondolom, hogy elsősorban a szellemi hatások számítanak, akkor az ajándékra épülő gazdasági rendszer az, ami rendet rakna a világban, betöltené a hiányokat, és megszüntetné a fölösleges túlpörgést, energiapocsékolást.
Például, ha én ajándékba adom azt, amit előállítok, akkor hülye leszek agyondolgozni magamat. És hozzám hasonlóan mindenki hülye lesz agyondolgozni magát. Ha nem dolgozom többet, mint amennyit bírok, akkor kevésbé fogok azon gondolkozni, honnan lophatnék még magamnak plusz erőforrást.
Amíg a világ a pénzrendszerre épül, addig az I can get no satisfaction elve érvényesül.
Ha a világ az ajándékozásra épülne, akkor lehetne megtanulni, mi az elég.
Ez így biztosan nem volt elég meggyőző, pedig így is túl hosszú, ugyebár.

annamanna 2015.12.11. 06:45:03

@maroz: Megpróbálom kicsit összefogottabban leírni, amit eddig próbáltam. Persze nem biztos, hogy sikerülni fog.
Az egyik, amit írtam, és továbbra is tartom: ha hadakozol a valóság ellen, mindig a valóság fog nyerni. Ez más szavakkal azt jelenti: a világ olyan, amilyen. Rossz, persze hogy rossz. De vezényszóra nem fog megváltozni. Az emberek általában olyasmiért próbálnak harcolni, olyan változást akarnak kikényszeríteni a külvilágban, amivel valamilyen egészen személyes, megoldatlan konfliktusuk van.
Ha te személyes missziónak, "mein Kamf"-nak fogod fel az energiagazdálkodásban elérendő változást, a spórolást, akkor nekem ebből az esik le, hogy személyes problémád van vele, azaz személyes energiahiányt érzékelsz.
Ebből pedig az következik, hogy először is magadnak kell megtanulnod a saját energiáddal való hatékony gazdálkodást, spórolást. Ha ezt megtanulod, akkor rádöbbensz, hogy ezzel mindenkinek személyes küzdelme van, minden egyes embernek saját magának kell megküzdenie az önkontrollért, ezt nem lehet erőszakkal, törvényekkel, háborúval, külső kényszerítő eszközökkel rákényszeríteni senkire. Teljesen mindegy, mennyi energia vagy lehetőség áll rendelkezésre, egy rossz hatékonyságú, önuralom nélküli ember a semmit is képes rosszul felhasználni és elpocsékolni.
Például valaki azt írta, ha a szírek és a németek országot cserélnének, akkor 20 év múlva Németország lepusztult sivataggá válna, Szíria pedig vonzó paradicsomi hellyé, és a szírek azért könyörögnének, hogy oda fogadják be őket. Az energiagazdálkodást meg kell tanulni, nem az a lényeg, hogy konkrétan valakinek mennyi energia áll rendelkezésére, hanem az, hogy miképpen bánik vele.
Persze, könnyebb úgy elkezdeni a tanulást, ha érzed a korlátaidat; a szűkösség valóban motiváló tényező, de a szűkösség a németeket a történelem során arra motiválta, hogy megtanuljanak az erőforrásaikkal hatékonyan gazdálkodni, a szíreket pedig nem. Tehát a szűkösség szükséges feltétele a belátásnak, az önkontroll megtanulásának, de nem elégséges feltétele.
A megoldáshoz le kell ásni a probléma gyökeréig, mert ha csak a felszínt kapirgáljuk, akkor nem tudunk hatékonyan tenni az entrópia ellen. Nem rossz ötlet kiszállni az autóból és elzárni a csapot, de ez csak a felszín. A lényeg saját magam vagyok, mint energiarendszer. Nekem saját magamnak kellene megtanulnom úgy élni, hogy az életenergiámat a lehető leghatékonyabban használjam fel, azaz a lehető legtöbbet tudjam kiadni magamból a lehető legkisebb veszteséggel, és a lehető legnagyobb nyereséggel. Ha magammal megtanulok bánni, akkor a külvilággal is hatékonyabban fogok tudni gazdálkodni. Amíg magamat, a saját életemet elpocsékolom, addig a külvilágot, a külvilágban levő erőforrásokat is elpocsékolom.
A hatékony gazdálkodáshoz nyilván az szükséges, hogy olyasmikbe fektessem bele a saját energiámat, ami számomra nyereséget termel. Alapvetően minden ember erre törekszik, tehát a szándék mindig az, hogy nyereséges vállalkozásokba fogjunk, többet kapjunk vissza az élettől, mint amennyit beleadtunk. Minden ember alapvetően nyerni akar a saját életében; kis energia kiadásával nagyot kaszálni. A probléma az, hogy a legtöbb kísérlet, amivel az emberek nyereségessé próbálják tenni a saját energetikai rendszerüket, csak első blikkre tűnik nyereségnek, valójában hatalmas veszteséggel jár.
Hogy ez biztosan így van, arra legyen példa a világ legnagyobb aranyásója. Katalin hercegnő 2012 szeptemberében: www.facebook.com/218768438301029/photos/a.218787051632501.1073741828.218768438301029/491642157680321/
És most: www.facebook.com/CatherineDuchessofCambridge/photos/a.529728923810616.1073741912.170573346392844/877208499062655/
A két kép között három év telt el, de húsznak tűnik. Kate Middleton nagyot akart nyerni, de nekem úgy tűnik, a vállalkozása szörnyen veszteséges. Mintha kezdené felszámolni saját magát.
"Érzem, tudom, megváltoztam,
Nem vagyok már csalhatatlan,
mint a kezdetnél, ott, az ihletnél.
Lehet, csupán elfáradtam, rosszul látom,
30 évnek tűnik három,
30 év, és mind oly hiábavaló!"

A kudarcos emberi magatartás alapsztorija Éva gyümölcslopása. Éva egy kis mozdulattal sokat akart nyerni – és iszonyat sokat veszített. A probléma oka az, hogy KÍVÜLRŐL próbált meg plusz energiát bevinni saját bioenergetikai rendszerébe. Kíméletlenül elvette azt, ami nem az övé, azt, amit kifejezetten megtiltottak neki.
A megoldás nyilván ennek a magatartásnak a fordítottja: csak akkor tudok hatékonyan plusz energiára szert tenni, ha azzal gazdálkodom, ami valóban az enyém. Aki sportol, a saját testével gazdálkodik, és úgy ad ki energiát, hogy attól a bioenergetikai rendszere erősödni fog (mármint ha jól csinálja és nem pénzért bohóckodik). Aki tanul, úgy ad ki energiát, hogy a maga bioenergetikai rendszerét emeli magasabb szintre (mármint, ha jól csinálja, és nem csak a papírért bohóckodik).

annamanna 2015.12.11. 06:46:48

@maroz: Aki jótékonykodik, úgy ad ki energiát, hogy a maga bioenergetikai rendszerét emeli magasabb szintre (mármint, ha jól csinálja, és nem csak a külvilág elismeréséért bohóckodik). hvg.hu/plazs/20151210_Az_adomanyozas_oldja_a_stresszt_erositi_a

Sok egyéb dolgot említhetnék, hobbit, szerelmet, munkát, vallást, mind a saját rendszeremet erősíti úgy, hogy energiát, munkát fektetek bele – de mindenre igaz az a kitétel, hogy feltéve, ha jól csinálom, és nem csak valamiféle külső elismerésért gályázom. Ha valóban azért teszek meg valamit, mert valóban érdekel, tehát ha önmagáért a dologért csinálok meg valamit, akkor az erősíteni fog. Ha egy külső, a tevékenységen túli, azon kívüli jutalomért teszem meg, akkor ki fog meríteni, ki fog fosztani, el fog gyengíteni.
Például, ha a gyereknek azt mondogatják: ezt a falatot a mama kedvéért, ezt a falatot a papa kedvéért, akkor azt tanulja meg, hogy az evéssel mások kedvében jár, és felnőve kövér disznó lesz belőle. Akkor egyen a gyerek, ha éhes, és annyit, amennyi elég neki. Ne mások kedvét keresse az evéssel.
Minden embert sikeresen leszoktat a környezete arról, hogy önmagáért a tevékenységért tegyen meg valamit, és mindenkibe beleverik azt, hogy a külvilág elismeréséért, a tevékenységen túli haszonért hajtson. Azt sulykolják: végezd el az iskolát, szerezz jó jegyeket, hogy a papa és a mama örülhessen – így aztán a gyerek számára mindegy lesz, milyen áron szerzi meg a jó jegyeket, a diplomát, csak az a lényeg, hogy fel tudja mutatni a jó jegyeket. Maga a tudás nem fontos, csak a jegy.
Mindenkit megtanítanak arra a "zsákmányszerző" életre, amivel Éva a gyümölcsért nyúlt. Évát nem a gyümölcs érdekelte (önmagában), hanem az a haszon, amit általa elnyerhet. A remélt haszon pedig a következő volt: a saját szűkösség-érzetének megszűnése, a korlátlanság átélése, a fájdalmas tanulási folyamat kikerülése. Csakhogy a tanulási folyamatot nem lehet kikerülni. Aki egyik módon nem hajlandó tanulni, az majd egy másik módon rákényszerül.
Az uralkodói jelvények közé nem véletlenül került az országalma. Mi más szemléltetné jobban a ragadozó életmódot, mint a bibliai gyümölcslopás királyi jelvényként való ábrázolása. hu.wikipedia.org/wiki/Orsz%C3%A1galma Az uralkodó elveszi, ami nem az övé.
Éva gyümölcslopási sztorija azért is tanulságos, mert Évához hasonlóan viselkedik minden nő. Minden nő meg van győződve, szíve legmélyéből biztosra veszi, hogy joga van elsajátítani olyan erőforrásokat is, amiket nem ő állított elő. Minden nő szent meggyőződése, hogy neki természettől fogva joga van a férfi erőforrásaira, mert ez a világ rendje. A férfi dolga, hogy megkeresse a pénzt, a nő dolga pedig, hogy elköltse, mert mindig a nő tudja, hogy mire kell elkölteni, hiszen ő főz, ő látja el a háztartást, ő takarít, ő rendezi be a lakást, ő szüli és ő neveli a gyerekeket, tehát gyakorlatilag szinte minden erőforrás őt illeti. Nagyítóval sem fogsz találni olyan nőt, aki erről nincs totálisan meggyőződve; én is meg vagyok, úgyhogy szerintem minden nő meg van győződve róla.
Csakhogy, az az érdekes, hogy amikor Éva lopott a fáról, még sem gyereke, sem háztartása nem volt, amire indokként hivatkozhatott volna. Mégis természetesnek találta, hogy elvegye azt, ami nem az övé.
Éva maga után húzta Ádámot, aki vakon és süketen követte Évát. És ez ma sincs másként. A nő meggyőződése, hogy joga van a férfi erőforrásaira; a férfi ezt természetesen a rendelkezésére is bocsátja, mert pont olyan vakon követi, mint Ádám követte Évát. Majd ezek után ő maga fog olyan energiahiányba, válságba kerülni, hogy nem győz azon morfondírozni, kit kéne kifosztani, hogy bepótolja a saját hiányát. Úgyhogy a férfi is el fogja venni másoktól, amit csak el tud venni, és így tovább, a végtelenségig. Az egész világ az energiahiányos állapot csapdájában vergődik, és csak nagyon keveseknek sikerül kievickélniük belőle.
A Mátrix gépei, amik ellopják az energiát, és az emberekből duracell-nyuszikat csinálnak – mi magunk vagyunk. Viszont rendkívül figyelemreméltó a film címe és alapkérdése: mi a Mátrix? A mátrix a film szerint hatalom, uralom. De valójában a mátrix szó anyaméhet jelent. A matrica anyaminta, a matricula anyakönyvi kivonat, a matrimónium házasság. Az energiagazdálkodás, az uralom, hatalom titka a nő. A férfi-nő kapcsolat vagy az anya-gyerek kapcsolat. Ebben sajátítja el minden egyes ember az egymást kifosztó, egymás kárára játszmázó, egymásból élősködő mintát.
Az alapvető kitörés a ragadozással való felhagyás. Az alapvető váltás a saját erőnkkel való gazdálkodás, a saját határaink, erőforrásaink tiszteletben tartása és megbecsülése. Ebből következhet mások határainak, erőforrásainak tiszteletben tartása és megbecsülése. Ebből következik a föld, a természet határainak, erőforrásainak a tiszteletben tartása, megbecsülése.

annamanna 2015.12.11. 06:47:45

@maroz: Ez a helyes sorrend, ezt nem lehet felborítani, mert lehetetlen másokat jobban megbecsülni, mint ahogyan magamat becsülöm; lehetetlen mások határait jobban tiszteletben tartani, mint ahogyan a saját határaimat tiszteletben tartom.
Ha valaki ebbe a változási folyamatba belevág, és a megszokott függőségi, alá-fölérendelt, képmutatásra és hazugságokra épülő, játszmázó, elvárásokkal és vádaskodással teli, zsákmányszerzésre törekvő, törtető rendszerből megpróbál kilépni az autonómia felé, akkor szembesülni fog minden belső félelmével. Kegyetlenül nehéz változtatni, és ez egy igazi árral szemben úszás. De javuló energiahatékonyság a jutalma. Szerintem annyira nehéz, hogy valós, elkötelezett istenhit nélkül nem lehetséges változtatni, még úgy is nehéz.

maroz 2015.12.11. 06:58:40

@annamanna: "Ha te személyes missziónak, "mein Kamf"-nak fogod fel az energiagazdálkodásban elérendő változást, a spórolást, akkor nekem ebből az esik le, hogy személyes problémád van vele, azaz személyes energiahiányt érzékelsz."

A "ha" megfejtése: nincs "ha".

Viszont ha te nem olvasod el figyelmesen amiket írok, akkor párbeszéd sem lehet.

A saját energiám körülbelül annyi, amennyit napi 3 kWh energiatartalmú táplálék elfogyasztása után képes vagyok munka formájában leadni. Ez kurvakevés, mert az ember egy roppant szar hatásfokú masina.

Az életenergia és a többi koelhós rizsa csak akkor érdekel, ha megmutatod, hogy miként mérhető.

maroz 2015.12.11. 07:03:12

@annamanna: Az istenhit az a függőség egy másik formája, tipkusan a bizonytalanságra, a szabadságtól való rettegésre adott válasz. Szabadság csak akkor képzelhető el, ha az ember felismeri a függőségeit. Te a médiától függsz és istentől. Neked az autonómiához ha vezet is út, az nagyon rögös, és legalább tíz évig kéne rajta gyalogolj kitartóan, hogy közelebb kerülj a szabadsághoz.

annamanna 2015.12.11. 07:52:48

@maroz: Nos, gondolhatod így. Akkor hagyjuk ki az istenhitet a beszélgetésből, és legyen szó arról, miért gondolod, hogy a sport a milliárdosok szórakozása. Legalábbis ez volt a reakciód a videóra. Ha bármit sportolnál, nem ezt írtad volna, úgyhogy felteszem, nem pocsékolod rá az idődet. Gondolod, nincs is szükséged ilyen luxusra?
A magam részéről azt gondolom, az ember akkor lesz hevesen elutasító azzal szemben, amit saját magára költene (pihenés, egészség, barátkozás, vallás, sport, kirándulás, olvasás stb) ha kényszeresen megfelel valakinek; és ez általában egy közeli családtag, és/vagy munkahely. Például sok mindenről lemondok, mert "őriznem kell" a másikat, mert segítenem kell neki, mert nem tehetem meg, hogy ilyen önző disznó legyek, hogy csak magammal törődök, mert a másikat ez úgyse érdekli stb, és ha csak magammal törődök, akkor szét fog esni a kapcsolatunk. Vagy nem tehetem meg, túl vagyok terhelve, egyszerűen nem érek rá ilyesmire.
Sokan akár a halálig is képesek elmenni, mert képtelenek kitörni a mókuskerékből (pl Szalai Annamária halálra dolgozta magát, akkor sem váltott életmódot, amikor megtudta, hogy rákos).

Van egyfajta szabadság - a mohóság szabadsága. Amikor azt mondom: mivel túl sokat dolgozom, valamivel MUSZÁJ kárpótolnom magam. De vajon mi a szabadság abban, ami MUSZÁJ?
Látszólag ez is az önbecsülésről szól, hiszen amikor mohó vagyok, megengedő vagyok magammal szemben. Hát igen, érthető, hogy a tévé előtt zombulok, mert aaaannyira kimerültem a melóhelyen, hagyj most békén.
Érthető, hogy fáradt vagyok, de miért merültem ki aaaannyira a melóhelyen? Mert MUSZÁJ!
Mi a szabadság abban, ami a muszájra épül, ami a muszájra, kényszerre adott ellenreakció? Amit csak azért csinálok, mert korábban valami/valaki kizsigerelt, és én nem tehettem ellene semmit?
Abban mi a szabadság?
Az ugyanúgy kényszeres tevékenység.
Vajon szembe mer szállni az ember ezzel a muszájjal?
Dehogy!
Csakhogy amíg dehogy, amíg engedelmes rabszolgája maradok a muszájnak, addig nem vagyok szabad.
A muszáj helyett rátalálni a valódi cselekvési szabadságra - na, ahhoz minden iszonyattal szembe kell nézni, ami csak az ember lelkében lakozik. És nem is megy egyszerre, csak nagyon lassan.

A valódi szabadság az, amikor már semmit sem azért teszek, mert azt MUSZÁJ megtenni, hanem azért, mert AKAROM.
Abban az esetben is sok mindent csinálok, de amit teszek, azt már nem követi kényszeres, mohó ellenreakció. Nem fogok zabálni, zombulni, inni, ordítani, vadulni, lopni, erőszakoskodni, függőségbe merülni, mert nincs szétrágva a lelkem, mert senki sem fosztott ki, mert senki sem kényszerített arra, hogy a rabszolgája legyek, és totálisan alávessem magam neki.

Amíg az életem kényszerek fogságában telik, addig nem vagyok szabad.
Te is hiába beszélsz a szabadságról, amíg a világ lazán uralkodik rajtad. Addig vagy szabad, amíg a főnököd nem ad valamilyen utasítást.
Mindenkinek így telik az élete, tehát elég muris, hogy magadat legalábbis füvező hippinek álmodod. Nem vagy az, és a füvező hippik sem voltak szabadok.

A Merovingi azt mondta Neónak: azért csinálsz mindent, mert azt mondták neked, hogy csináld. Jól tudsz engedelmeskedni.

Amit mondott, az máris egy lépcsőfok a szabadsághoz, mert aki igazán függő, az engedelmeskedni sem tud (pl részegen nem lehet dolgozni).
Az alárendelődés is egy szabadságfok tehát.
Legalapvetőbben az a szabadság, amikor nem ütközök akadályba ahhoz, hogy megtegyem, amit akarok.
A legnagyobb akadály saját magam vagyok:
- nem tudom megtenni, mert épp részegen fetrengek
- nem tudom megtenni, mert épp azt kell tennem, amit mondtak nekem
- nem tudom megtenni, mert rettegek megtenni, inkább maradok a jól bejáratott komfortzónámban

Dicsekedhetsz azzal, hogy te bezzeg aztán mindenre szabad vagy, de ha így teszel, akkor tudni fogom, hogy lódítasz.

" a szabadságtól való rettegés"

Ez jó szöveg. Ugyan miért is retteg az ember a szabadságtól? Nem a szabadságtól retteg, hanem a kényszertől, a nincstől, a hiánytól.
Ha ellentmondok a főnöknek, kirúg, és mehetek a híd alá.
Az ember ettől retteg, nem a szabadságtól. A szabadságtól senki sem fél.

"Szabadság csak akkor képzelhető el, ha az ember felismeri a függőségeit."

Nem. Szabadság csak akkor képzelhető el, ha az ember szembeszáll a félelmeivel. Például mégiscsak összeszedi magát és ellentmond a főnöknek, lesz, ami lesz. Ez iszonyatos, és nem is különösebben ajánlatos vakon belevágni, mert az ember annyira összetörhet, ha ostobán fellázad, hogy soha életében nem heveri ki a pofont, amit kap.
A szabadságra csak olyan óvatosan lehet eljutni, hogy szinte észre sem veszed.

"út, az nagyon rögös, és legalább tíz évig kéne rajta gyalogolj kitartóan, hogy közelebb kerülj a szabadsághoz."

Na látod, ebben viszont igazad van. Csak nem tíz év kell hozzá, hanem egy egész élet.

maroz 2015.12.11. 07:59:27

@annamanna: "Ha bármit sportolnál, nem ezt írtad volna, úgyhogy felteszem, nem pocsékolod rá az idődet."

Miért nem vagy kooperatív? Rövidebb is sokkal: "figyi, maroz, nem akarok tippelgetni: mozgatod valahogyan te a hájas segged?". Miért nem így vezetted ezt fel?

annamanna 2015.12.11. 08:59:33

@maroz: Azért nem így vezettem fel, mert nem gondoltam rá. Különben én se sportolok, semmit se. És mert különben sem ez a lényeg. Én csak a kiakadásra figyeltem fel. Az fontosabb, mint a segg :) De azért az életerő kapcsán legyen egy sportos példa. Egyszer egy ismerősömnek segítettem költözni, volt ott egy fekete öves karatés is. Én papírdobozokat hordtam le a harmadik emeletről, és az egyik fordulóban nagyon megdöbbentem: a karatés épp a hűtőt vitte lefelé a lépcsőn, teljesen egyedül. Még vigyorgott is hozzá. Szerintem a hűtő túl nagy ahhoz, hogy egy ember cipelje, túl nehéz, ráadásul lépcsőzni kellett; neki semmi baja sem lett tőle, nem roppant bele a gerince.
Na ez olyan életenergia, ami nem csak abból jön össze, hogy a napi kaját megeszem és leadom.
Vagy pl. Tina Turner, aki 76 éves korára meglepően fiatalos. Akármilyen sebészi trükkel is érte ezt el, azért több van ebben orvosi bravúrnál.
A 100 évesek sem csak a szerencséjüknek köszönhetik a magas korukat, hanem az életerejüknek. Biztos, hogy kiegyensúlyozottabbak az átlagnál.
És akkor még nem is beszéltünk azokról (pl. Etka anyó és sokan mások), akik saját magukat gyógyították ki valamilyen kórságból, és hatalmas életerőt szedtek össze.
Vagy akik nyomorékon teljesebb, pörgősebb életet élnek, mint akiknek mindenük megvan. Ez semmi másból nem fakad, minthogy borzasztó nagy harcokat vívtak önmagukkal, és napról napra felbátorodtak a szabadságra.
Az életerő szerintem alapvetően mentális/tudati/pszichés/lelki/szellemi erő, tehát belső erő. És szerintem alapvetően a sikerélmény, a megelégedettség táplálja. Abból nem fakad sikerélmény, amit MUSZÁJ megcsinálnom. Ha fakad is, nagyon halványan tudom csak átélni a sikert, mert a kötelességtudat lerágja róla az elégedettségemet.
A flow-hoz viszont már van köze http://vs.hu/magazin/osszes/csak-rosszabb-lesz-ha-aggodalmaskodik-1208#!s0 Sokkal könnyebb teljesen belemerülni olyan tevékenységbe, ahol nem aggódon folyton azon, hogy mások (pl a főnök) mit fog szólni hozzá. Amikor a díjra hajtok, nem tudok teljesen a tevékenységre koncentrálni, csak akkor, amikor tényleg nem érdekel más, csak az, amit épp csinálok. Ettől leszek elégedett; és ez tud lépésről lépésre szabaddá tenni.
Abban a bizonyos videóban az emberek tuti olyasmiket csináltak, aminél nem is tudtak volna másra gondolni közben, csak az aktuális pillanatra koncentrálni, mert ha másra figyelnek, talán meg is halnak. Épp ezért ezek rendkívül intenzív pillanatok, a flow pillanatai, amikor az ember feloldódik abban, amit csinál, és átéli az elégedettséget, tehát a boldogságot.
És amikor legközelebb választania kell, könnyebben mond ellent a kimerítő kötelességtudatnak, mert tudja, hogy van annál jobb választás is. Megtanulja a különbséget aközött, ami kimerít, és aközött, ami feltölt. De ezt valóban nagyon nehéz megtanulni. És nagyon nehéz választani a biztonságot jelentő kötelesség és az életveszélyes, bár szabaddá tevő elégedettség között. Nem is lehet egyszerre; muszáj sok időt tölteni a kötelességek világában, ez másképp nem működik.

annamanna 2015.12.11. 09:45:25

@maroz: Még ehhez annyit: legyen megint az a videó a példa: ott az emberek olyasmire voltak képesek segítség nélkül, amit mások vagy sehogy, vagy csak roppant bonyolult technikai eszközökkel tudnának megvalósítani. Általában is jellemző, hogy ha valaki egy bizonyos szabadságfokra eljut, akkor kevesebb energiából is kijön, kevesebb eszközigénnyel is meg tudja valósítani azt, amihez korábban segítséget kellett igénybe vennie.
Például: www.youtube.com/watch?v=SSFZ9P4FWGY - amíg ez a fickó meg nem erősödött, csak technikai eszközökkel tudták volna felvinni a hegyre. De eljutott egy olyan szabadságfokra, ahol én ép lábakkal sem vagyok, mert perpill én nem tudnék felmenni erre a hegyre.
Vagy: www.lifenetwork.hu/lifenetwork/egeszseg/20110718-lifenetwork-musorok-a-feltestu-asszony.html sok nő ép testtel nincs ezen a szinten, mint ez a nő fél testtel. Ő szabad volt arra, hogy fél testtel dolgozzon, férjhez menjen, gyereket szüljön. Ép testű nők tömegei képtelenek ezt elérni.
Vagy: www.pinterest.com/pokie0615/joni-eareckson-tadas-art/ ez a nő a szájával úgy fest, ahogyan a legtöbb ember sehogy sem tud.
Van olyan angol nő, akinek nagyjából se keze, se lába, de gyereket szült ("diszkóbaleset volt", mondja), művészként dolgozik, önmagán felül a gyerekét is eltartja, és segítő személyzetet is. És mindezt kezek és lábak nélkül éri el. (Csináltak róla egy szobrot is, a királynő avatta fel; a hölgy terhesen, meztelenül van a szobron, mert ha már lúd, legyen kövér). en.wikipedia.org/wiki/Alison_Lapper

Nagyon sok hasonló példa van arra, hogy egy bizonyos szabadságfokra eljutva az ember kevesebb energiát vesz fel a környezetétől, mint korábban, és többet ad le. Tehát gazdaságosabban működik. Ez összességében az egész föld energiagazdálkodására is hatással lehet.

Ez végül is hasonló folyamat ahhoz, minthogy az újszülött még mindenben a szüleire szorul, de ahogy fejlődik, erősödik, úgy fokozatosan egyre kevesebb segítséget igényel; egészen addig, amíg teljesen le nem válik a szüleiről, sőt ő képes támogatni őket.

Legyen még egy női példa: www.nlcafe.hu/sztarok/20151113/kelemen-anna-/ Ha Kelemen Anna valóban megváltozik, sokkal kevesebb pénzből ki fog jönni, és többet fog visszatermelni a társadalomba, tehát az energiamérlege nem lesz annyira negatív, mint eddig.

Van egy olyan vicc, hogy "Gyerekkoromban szerettem volna egy biciklit, és sokat imádkoztam Istenhez, kértem, hogy adjon, de soha nem kaptam. Végül rájöttem, a dolog nem így működik, úgyhogy loptam magamnak egyet."
Ez most nem ugyanaz. Aki szabaddá válik, az rádöbben arra, hogy elég neki az, amije van, és nincs szüksége arra, hogy mástól vegye el azt, amire szerinte neki szüksége van.
Aki szabaddá válik, az egyre inkább megelégszik azzal, amije van, mert egyrészt egyre inkább átéli a megelégedettséget, másrészt tényleg egyre kevesebbre lesz szüksége, harmadrészt egyre többet tud önerőből létrehozni, és nem kell másokat kifosztania.
Szerintem ez a globális energiaválság megoldásának hatékony módja. Nem kell hozzá lerombolni semmit, és nem kell senkit semmire sem kényszeríteni, mert úgysem lehet senkit a saját meggyőződése ellenére sokáig egy tőle idegen minta követésére kényszeríteni, Előbb vagy utóbb visszatér a maga szokásaihoz, ahogy Péter írja: "mint a megmosódott disznó a sárnak feredőjébe".
Csak annyit lehet csinálni, hogy példát lehet mutatni a szabadság nagyobb fokára, hátha valakinek kedve van hozzá, hogy ő is eljusson oda.

maroz 2015.12.11. 11:11:38

@annamanna: Jól emlékszem, hogy azon a másik videón van egy olyan részlet, ahol Ueli Steck mássza a Eigert?

annamanna 2015.12.11. 23:47:55

@maroz: nem tudtam, ő kicsoda, kikerestem. Igen, ebből a videóból is van benne részlet www.youtube.com/watch?v=IjRGHGV_MVI

maroz 2015.12.12. 06:10:56

@annamanna: Na, ez például, amit ez az ember csinál és ahogyan reklámozza magát borzasztó. Ez, amit te (érzésem szerint azért, mert nincs a dologról túl sok tényismereted) példaértékűnek látsz valójában tényleg az, csak negatív.

A problémám az, hogy mikor, milyen esetben hinnéd el ezt az állításom? Ha ismernél régről és jól, akkor nem lenne gondom, mert tudnád, hogy mennyire ott vagyok a témában, de nem ismersz, így valószínűleg úgysem hinnél nekem, akkor meg minek írjak?

annamanna 2015.12.13. 11:05:37

@maroz: na ez érdekes. Tényleg nincs tényismeretem. Semmi komolyabb hegymászásban nem vettem részt, életemben egyszer teljesítettem az 56 km-es Mátrabérc teljesítménytúrát, és ezzel kifújt. Ebből a szemszögből valóban képtelen vagyok megítélni, ki mit csinál rosszul.
Csak Erőss Zsoltról olvastam, hogy valamit nagyon nem jól csinált, mert állítólag minden túráján meghalt valaki. Ha ez így van, akkor tényleg nagy gikszer lehetett a hozzáállásában.
A fenti fickó pedig lehet, hogy doppingszer hatása alatt mászott, mert embertelen ütemben rohant felfelé. Ha így van, akkor az valóban nagy baj; és csak azt jelzi, hogy be kéne végre tiltani a biznisszé vált élsportot. Na persze ezzel most jól ellentmondok annak a korábban írtnak, hogy mások viselkedését úgysem lehet törvényekkel, erőszakkal megváltoztatni; csak a saját viselkedésemen tudok változtatni, és azt is nagyon nehéz.

Ha a fickó hegymászásból él meg, akkor nyilván ugyanúgy szponzorok finanszírozzák a mászásait, mint Erőss Zsolt útjait; és ha így van, akkor ki van szolgáltatva a pénz elvárásainak. A szponzorok elvárásai pedig nyilvánvalóan nem esnek egybe a józan ésszel. És ő nem tehet mást, minthogy átugrál a karikákon, amiket a pénzemberek nyújtanak felé.
Például ezt a mászását is rendkívül professzionális módon vették kamerára, tehát elég sok pénzt költenek rá; ha pedig így van, akkor neki vissza kell termelnie azt (méghozzá nyereségesen), amit előzetesen a szponzorok ráköltöttek. Például vele el lehet adni a drága cuccokat, túrafelszereléseket, mert ő profiként megmondja minden koca sziklamászónak, hogy milyen márkát érdemes megvenni. Ha hibás a hozzáállása, akkor szerintem ez a hiba forrása. Ő ugyanúgy csak bérrabszolga, mint egy közmunkás.
Ha nem így van, tehát ha másképp látod, akkor írd le légyszi, mert végül is érdekelne, hogy mi benne az elborzasztó.

maroz 2015.12.13. 12:18:47

@annamanna: Na, végre beszélhetek valamiről, amihez tényleg értek is. ;)

A dolgokat csak akkor értjük meg rendesen, ha nem pillanatfelvételeket nézünk, hanem filmet. Nézzük meg, hogy hogy nézett ki ez a hegyremenős dolog az elmúlt hetven évben.

Érdemes megnézni azt, hogy mit is keresnek valójában azok, akik egy nem szokványos tevékenység felé fordulnak. Élményt keresnek, többfélét. Az egyik a megismerés, a felfedezés élménye. Ez egy eszelősen jó élmény. Képzeld el miként érzed magad, amikor rádöbbensz, hogy te vagy az első ember, aki egy addig emberek elől elzárt világba belépsz. Képzeld el miként érzed magad, amikor rádöbbensz, hogy tévedtél, mert csak a jelenkorra figyeltél!

Ez az élménykeresés motiválta az első hegymászókat, akiket én személyesen nem tartok túl sokra, mert van egy természettörvény, mely szerint hegymászó abból lesz, aki nem elég intelligens a barlangkutatáshoz, de ettől még tökéletesen értem a motivációikat, azonosulni tudok velük, hiszen arányaiban borzasztó keveseknek adatott meg az az élmény, hogy odatehettük a lábunkat egy olyan helyre, ahol előttünk ember soha, vagy csak nagyon régen járt.

Ez az élményforrás aztán lassanként kiapadt, nem maradt már olyan terület, amit ne ért volna el az ember, így a hegy, és az összes többi velünk élő kortárs geográfiai formáció szépen beállt a kommerciális élménykiélető kuplerájok sorába. Ma a hegyrejárók alsó hangon 95%-a azért megy oda, mert már - elnézést, de - a jobbkezét is halálosan unja. Indusztriális lett az egész, és azt a célt szolgálja, hogy a többre taksált bérrabszolga minél változatosabban újíthassa meg magát, mint erőforrást.

Ennek az ipari jellegnek van minden alárendelve. Bár van a háromezer méteres dolomitcsúcson, felvonó visz fel rá:

www.freccianelcielo.com/en/bar-cima-tofana-2/

Felmegy vele az unatkozó német kispolgár, de fogalma sincs arról, hogy fent tíz fok van július derekán, így két perc hűdehajde szájtátás után beslattyog a strandpapucsával a bárba.

És még sorolhatnám, a végtelenségig. A berghoteleket, a hegyi mesterséges "látványosságokat", azt az iszonyú indusztrializációt, amivel a tömegeket a hegyen átnyomják, nesze, élmény, élvezd, aztán spuri haza termelni a hasznot a tőkésnek. Ehhez jön még a hegyi technika fejlesztése, olyan ruházat és eszközök ipari mértékű előállítása, amelyek segítségével ahogyan azt a lassan már nem is annyira túlzó bonmó állítja a nagyit is fel lehet vinni a kedvenc biedermeier foteljében az Everestre. Nézd meg ezt a gugli-keresést:

www.google.hu/search?q=traffic+jam+on+everest&espv=2&biw=1097&bih=565&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ved=0ahUKEwi-nqCa2NjJAhXH2BoKHWNcCtoQ_AUIBigB

Nézz utána, hogy mennyibe kerül egy főnek egy ilyen élmény-legeltetés.

Ugyanez megy mindenhol. Ma már a hegy (és bármely geográfiai formáció) a tőke erőforrás-megújító wellness-medencéje lett. Ueli Steck azért kell, mert azzal már nem lehet odavonzani a hegyhez az embereket, hogy: hegy. Minél több ember odamegy, és csinál valami hasonlót, annál jobb Svájcnak, ha jó Svájcnak, akkor jó annak a magánbanknak, amelyik Ueli Steck fő szponzora, és persze jó a ruházat- és felszerelésgyártóknak is, szóval a tőkének, annak ez nagyon jó.

Most akkor beszélgessünk el arról, hogy kinek nem jó. Kezdjük rögtön azzal, hogy ezerhúsz méter fölötti hegyhez a magyar társadalom 80%-a még csak eljutni sem tud. Nézd meg a nagyon közeli hegyecskéket, például a Rax-Schneeberg csoportot. Budapesttől odavissza 600 kilométer. Tömegközlekedni szinte lehetetlen. Nézd meg, hogy mennyiért lehetne mondjuk két ékszakára megszállni a környéken. Saccold meg, hogy mennyiből jön ki egy főre egy olyan ruházat, amelyikben már élvezni is lehet a hegyet. És ha valami szokatlanabbat is szeretnél, akkor mennyiből jön ki a felszerelés. Kiss Péter, Erőss Zsolt társa is úgy kezdte, hogy kölcsönért cuccokkal tolta, van egy fotóm róla, amelyiken az én jégcsákányommal pózol, és tudom róla, hogy nagyon sok áldozatot kellett azért hozzon, hogy hegyre járhasson.

De csak a roppant kevesek azok, akik annyira rákattannak erre, hogy mindent alárendeljenek neki. A tipikus az, hogy csomó magyar ember is látja ezeket a felvételeket, hat rájuk a reklám, és mennének ők is. Idén szeptemberben azért maradt el egy túránk, amit egy kisebb baráti társasággal szerveztünk volna, mert nem bírtunk olyan szállást találni, amit mindenki meg tudott volna fizetni. Látni kéne azokat is, akik mindebből ki vannak rekesztve, és ők a túlnyomó többség.

Mi maradt a hegyből (és egyéb geográfiai satöbbiből)? Egy placc, ahol a tőke élményekkel tuningolhatja a lestrapált humánerőforrást, melynek során még több profitra tehet szert. Ezt szimbolizálja Ueli Steck és az, amit az Eigeren bemutatott. A tőke érdekében bekokózva megerőszakolni a hegyet, ennyit. Én ettől kurvára szomorú vagyok, és nem találok benne semmi ünneplendőt.

Mihint · http://mihint.blogspot.com 2015.12.13. 13:02:45

@maroz: Szóval, inkább tradicionista vagy. Ez jelentős előnyt ad a többi megértéséhez.

maroz 2015.12.13. 19:09:48

@Mihint: Nehéz erre rábólintanom, mert én sem tudom, hogy mi vagyok. Hol ilyen, hol olyan, hol meg Pom-Pom. ;)

Mit láthatunk? "Ezek a csoportokban egymással összefűzött személyek, csoportjaik sajátos jellegének és helyzetének megfelelően, arra törekednek, hogy az őket övező természetet és társadalmat megváltoztassák, illetve adott állapotban megőrizzék. A változtatásra illetve megőrzésre irányuló akarat irányultsága, a társas cselekvés hozza létre azt, amit problémáik, fogalmaik és gondolkodási formáik kialakulásának vezérfonalaként foghatunk fel." Mannheim.

Sajnos az eltelt közel száz év a megőrzést értelmetlenné tette. Nincs mit megőrizni, nincs mire tradíciót alapozni. Forradalmat, azt igen, de tradíciót? Majd, a forradalom győzelme után háromszáz évvel, akkor talán el lehet kezdeni tradíciót alapozni, de addig semmi értelme. :)

Mihint · http://mihint.blogspot.com 2015.12.14. 03:13:29

@maroz: Mannheiet csak azért idézed nekem ugye, hogy az idea és a valóság közt különbséget tudjak tenni.
Bőven van mit megőrizni, többek közt azt, amit sérelmesnek érzel most, ugyanis ezt is meg kell oldani egyszer.
Érdekesen veted fel a dolgokat, és kissé egysíkúan, de ez nem gond :) Folytatása következik.

maroz 2015.12.14. 05:38:17

@Mihint: Nos, végső soron ez a megőrzés is egy konstrukció, ha már Mannheim, és ez is többféleképpen megtölthető tartalommal. Például a felvonókat és a csúcsokra épített kocsmákat is meg lehetne őrizni, mondjuk egy Salzburg melletti ipari parkban. A hegy lábától a "civilizáció" irányába megőrizhető egy tíz kilométeres sáv, ami teljesen autómentes, de annyira, hogy oda semmilyen jármű nem hajthat be, még lovasszekér sem. Akit a hegy érdekel kezdje ezzel a tíz kilométerrel. Ez, és a kocsmátlanítás érzésem szerint 90%-kal visszavetné a hegyek forgalmát. Ez a kapitalizmusban elképzelhetetlen. Tehát a megőrzésre irányuló akart irányultsága csak kapitalizmusellenes lehet. Viszont ma nincsenek olyan csoportok, amelyek érdemben is mernek kapitalizmuselleneseknek lenni.

Jean Sol Partre 2015.12.14. 12:56:16

@maroz: lassan kóla automata lesz a Mount Everesten is. Az meg egyenesen elszomorító, hogy az elvileg természetkedvelő hegymászók micsoda kuplerájt csinálnak és hagynak ott. Az után a látvány után (meg a környék életét látva) kicsit másképp gondol az ember Erőss Zsoltra és a társaira is.