Kommentszűrés
’15 nov
2
08:21

Veszettek – egy film a mellénézésről

Írta: ForgacsIstvan

veszettek.jpg

Egy: Groó Diána Vespa című filmje az egyik valaha megcsinált legrosszabb alkotás, ami a cigányokkal foglalkozik. Kettő: ott van Kusturicától a Cigányok ideje, ami viszont minden egyes kockájával telitalálat, gyakorlatilag megunhatatlan. A két film alapvető különbsége, hogy a magyar rendezőnő szerette volna valamilyennek mutatni a cigányokat (pontosabban szólva szerette volna, ha valamilyennek látja őket a néző), az exjugoszláv zseni viszont azt mutatta meg nekünk, amit valóban látni lehet. Nem pedig azt, amit látni illene.

Örök dilemma, hogy ha valaki csinál egy filmet, aminek a vezérfonala a cigányokhoz kötődik, akkor azt hogyan lehetne úgy megcsinálni, hogy ne legyen mesterkélt, ne legyen hazug, de véletlenül se táplálja azokat a csúnya előítéleteket. Kusturica szart az előítéletekre, és a filmjének a hősei úgy is valósak, szerethetőek és eredetiek, hogy közben akár a legdurvább szélsőjobboldali retorika kiszolgálására is alkalmasak. A filmben a cigányok lopnak, csalnak, bérkoldusokat és kurvákat szerveznek, gyerekeket adnak-vesznek. Mégsem akar senki azonnal cigány-verő szabadcsapatokat szervezni, ha megnézi a filmet.

Nos, ez utóbbiban nem lehetett igazán biztos Goda Krisztina, amikor megcsinálta saját cigány filmjét – Veszettek címmel már nézhető akár a pláza-mozikban is.

Mármint abban nem lehetett biztos, hogy milyen reakciói lesznek majd a nézőknek (jaj, és az egész társadalomnak), ha csinál egy olyan filmet, amely valóban megmutatja, mi a franckarika is zajlik akár ebben a pillanatban is azokon a vidékeken, ahol a cigányok és a többségiek viszonya konfliktusokkal terhes, ahol egyre fogy a munkaerő, egyre alacsonyabb az egy főre jutó iskolai végzettség, egyre idősebbek az autók, egyre több a gyerek és egyre olcsóbb a kábítószer.

 

Perszer Goda is mondhatja, hogy nem erről akart filmet csinálni, sőt a cím sem erre utal. De közben bárki, aki beül a filmre, az érzi, hogy itt egy kemény filmet akart valaki csinálni, nagy levegőt vett, nekiveselkedett, csak éppenséggel megijedt attól, hogy valóban keményre sikeredik majd annak a mondanivalója. Attól meg félni kell, hiszen még néhány éve is be lehetett azért tiltani filmet, mert a valóságról szólt cigányügyben.

Ilyen szempontból a film pontosan olyan, mint az elmúlt 25 évben cigányügyben minden. Utalgatunk dolgokra. Majdnem kimondunk dolgokat, de közben gyorsan máshova nézünk. Egyértelmű szimbólumokat kell szájba rágnunk ahelyett, hogy azt mondanánk, hogy a baszás, az baszás. És ha van olyan kérdéskör ma Magyarországon, ahol keményen kell szólni, ahol őszintén kell szólni és ahol tisztán kell beszélni, akkor a cigányügy biztosan az.

A film a következőt nem akarja elmondani: 2015-ben van egy kádárizmusból itt ragadt retek kisváros valahol északon, ahol sok a cigány. A helyi többségiek és a cigányok is megszenvedik azt, hogy se munka, se jövő, és ebben a közegben a korábban idealisztikusan együtt felnövő cigány és nem cigány fiatalok egészen addig nem látják az etnikai különbözőséget, amíg egy kívülről érkező rendőrkapitány rá nem döbbenti a helyi többségi fiatal csóringerek egy kis csoportját arra, hogy kik miatt is nehéz itt az élet.

Na, egyből lesz is ifjúsági egyesület az egyből árjára sminkelt fiataloknak, meg militáns hangvétel, ami aztán elhozza a konfliktust, hiszen ezt sokan nem nézik jó szemmel – még többen meg nagyon is jó szemmel nézik –; de az érdemi konfliktusok valójában abból erednek, hogy a korábbi cigány–gádzsó barátságok, személyes kapcsolatok, edző-tanítvány relációk felülíródnak.

Ezt próbálja meg nem elmondani a film (pedig tehetné), hanem helyette valami ehhez hasonló történetet kínál, és rábízza a mi mocskos, előítéletekkel biztosan teli fantáziánkra, hogy a cigányokat meglátva a filmben arra gondoljunk, ezek bizony azok. Még ha a cigány szó egyetlen egyszer sem hangzik el a filmben. De ugyanígy csak sugalmazza, hogy a biztosan náci lelkűre maszkírozott rendőrkapitány, majd polgármester-jelölt egy utolsó fasiszta (csak mosolyog közben); és elég egyértelmű kell, hogy legyen az is, hogy ha itt élne közöttünk, akkor nem az LMP színeiben indulna 2018-ban.

És ez a komoly baja a filmnek. Sugalmaz, úgy csinál, mintha, és aztán felemeli a kezét, hátralép, és úgy tesz, mintha nem ő hozta volna ide, mintha nem ő idézte volna fel nekünk, hogyan is néz ki Edelény, ’Barcika, Karcag vagy éppen Püspökladány, Nyírbátor, és persze Ózd saját belső, eltorzult én-, és jövőképe. Cigányokkal és megfeszülő többségiekkel együttesen. Pedig rohadtul erről kellene, hogy szóljon egy ehhez a témához nyúló film.

Hiszem, hogy ebben a tárgykörben nem lehet egy filmet úgy megcsinálni, hogy az olyan legyen, mintha „arról a valamiről” szólna, de aztán meg mégsem teszi egyértelművé a rendező, hogy tényleg arról szól. És közben telerakja egyértelmű, szájbarágós szimbólumokkal, mert militáns, rendpárti fiatalok általában fiúk kell, hogy legyenek, és nyilván kopaszok is. A cigányok inkább pozitív karakterek, még ha meg is próbál egy egészen veszélyesnek tűnő copfos (!) cigány gengsztert is felvonultatni, hátha akkor kiegyensúlyozottabbnak tűnik majd a film. És ez sem hiteles. Mert kellenek jó és rossz gádzsók, jó és rossz cigányok.

Annyit a film javára kell írni, hogy a forgatókönyv remek (sőt, egészen egyedi!), a történet önmagában borzasztóan izgalmas. De nem sikerült kibontani, mert túl sok energiát elvesz, hogy ezer szimbólumot kellett beleerőltetni, mert akkor majd a néző gondol valamit és nem a rendező kínálja fel kritikára azt, amit ő lát vagy ő gondol. Ha megtette volna, akkor persze még Goda is járhat úgy, mint Groó az elátkozott Vespával, de legalább nem alibizi végig a filmet magát, legalábbis én egészen sokszor ezt éreztem.

Biztos, hogy ez a téma hálás lehet egy rendezőnek. De nagyon sok a dialógus. Nagyon sok a sematikus beállítás. Kevesebb szöveg és sokkal több kép, illetve kameramozgás többet adott volna a nézőknek. A képi világ rengeteg kiaknázatlan lehetőséget kínált, sokkal többet kellett volna mutatni abból, hogy milyen is ezeknek az embereknek abban az embertelenségben, amelyben tényleg élni kényszerülnek. Nagytotálokkal kellett volna telenyomni, zenével, filozófiával, dilemmával. Arról nem is beszélve, hogy magyar rendező csak lineárisan tud történetet vezetni… A Rosszfiúk párhuzamról csak annyit, hogy ahogyan azt is a férfi főszereplő (Bodó Viktor), itt is az ifjú Vidnyányszky Attila miatt nézhető igazán a film. Dicséret illeti ugyanakkor Törőcsik Franciskát, Klem Viktort és nyilván Fenyő Ivánt is, még ha egy valódi tartalmat kínáló filmben igazán lett volna terük játszani. Nyári Oszkárt jó volt újra látni, de ez is komoly szegénysége a mai filmszakmának, hogy mindig azt a 3-5 cigány karaktert lehet látni, akiket ilyenkor udvariatlanság lenne lehagyni a vászonról.

Végezetül annyit: értse meg a filmes szakma, kell már végre egy realista játékfilm cigányügyben! Olyan, aminek súlya is van.

Este felváltva aludni térő, cigánygyerekektől okkal, vagy ok nélkül rettegő öregekkel Nagykállóban. Fát szandálban lopó, örök éhes, örök koszos 12 éves cigány-gyerekekkel a bokáig érő hóban és a metsző szélben Mucsony és Edelény között valahol a semmiben. Eltüzelt holland ruhaadományokkal Putnokon, meg 3 kilométernyi gyaloglással a buszmegállóig a Csereháton, hogy tanulni jusson az, aki tényleg akar. Uzsorás cigányokkal, intézetből kurvának vitt lányokkal, olcsó drogtól megörülő tinédzserekkel. Alkoholista szociális munkásokkal, depressziós védőnőkkel, az utolsó rendőrökkel és tanárokkal Hevesben és Szabolcsban. Takonnyal, szennyel, valódi vérrel, koszosan, büdösen – valóságosan. Ha lesz valaha valahol egy igazán bátor rendező, aki nem csak úgy akar csinálni, mintha − hanem majd meg is csinálja, akkor az tényleg maradandót alkothat. Máskülönben soha nem döbben rá senki arra, hogy mi van odakint…

Addig is, akinek van rá ideje, kedve és kellő előítélete immár, az nézze meg Goda Kriszta filmjét.

Címkék: film kultúra társadalom roma cigány cigányok szélsőjobb szegénység feszültség konfliktus cigányság radikalizmus Észak-Magyarország Goda Kriszta Veszettek

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr558043094

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Forgács István: Veszettek – egy film a mellénézésről 2015.11.02. 10:26:02

A Veszettek pontosan olyan, mint az elmúlt 25 évben cigányügyben minden. Utalgatunk dolgokra. Majdnem kimondunk dolgokat, de közben gyorsan máshova nézünk. Értse meg a filmes szakma, kell már végre egy realista játékfilm cigányügyben! De egy olyan, aminek…

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

jose maria padilla · http://gozdom.blogspot.com/ 2015.11.02. 12:06:16

így van. kellene egy rendes cigányfilm. lányát megerőszakolós, terhes anyát gumikalapáccsal beteggyerek segélybe egyengetős, tolvajos, öregezős /idősek kirablása megölése/ genetikai alemberséges, szóval egy igazi.

Nemzetstratégia · http://nemzetstrategia.blog.hu 2015.11.02. 14:02:30

Nem láttam a filmet (nem is tervezem), a leírásból egyértelműen a "lopakodó fasizmus rémképe" c. téma világlik ki. Kösz de inkább kihagynám.

Szerintem elsősorban a magyarokról kéne filmet csinálni, róluk akik a belüket kidolgozzák, hogy jusson a cigányönkormányzatoknak fölzárkóztatási támogatás.

Tíz év alatt 150 milliárd tűnt el látható nyom nélkül, ami persze nem igaz, hiszen a cigány képviselők villái, autói és a nyakukból-kezükról lógó kilós fukszok JÓL LÁTHATÓ nyomok. Mi több: bűnjelek.

Egyszer majd kivizsgáljuk ezt is.

Amit a cigányok kapcsán érdemes lehet még leszögezni:

1) az IQ és az alapvető karaktervonások nagymértékben öröklődnek.
www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/21826061
www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/8776880

2) Az IQ nagysága és az alapvető karaktervonások nagymértékben meghatározzák az életben elért siker mértékét. Minél okosabb az ember, annál több lehetősége van, annál több pályán helyezkedhet el, annál rugalmasabb életet élhet.

3) Ergo minél több az IQ és minél több jó karektervonása van az embernek ( lelkiismeretesség, tűrnitudás, becsületesség, stb) annál jobb.

4) A rasszok és népek között az esetek egy részében az intelligenciában és karaktervonásokban éles különbségek vannak. J. Philippe Rushton szerbcigányokon végzet vizsgálatai szerint az IQ-juk 70 környékén található. A cigányok agressziója, impulzivitás-kontrolljuk hiánya és rövid figyelemtartományuk (attention span) mindenki számára közismert.

____________

De persze ennek ellenére számolatlanul (és eredmény nélkül) kell beléjük önteni a pénzt, mert ők is 'magyarok', mert ők is itt élnek közöttünk. Most amikor egész népek indulnak meg másmerre, a cigányokat továbbra is úgy kel tekinteni, hogy mindig is itt lesznek. Mert csak.

A cigányság IQ-haranggörbéje a fehér magyarhoz képest erősen el van tolódva balra, a70 IQ környékén csúcsosodik ki, de ettől persze még lehet a nagy számok törvénye alapján okos, egyetemvégzett cigányt találni, őt kiragadni, sikertörténetté habozni, és rá hivatkozva még több pénzt követelni.

Az érveléstechnikában ezt mazsolázásnak, angolul cherry-pickingnek hívják, de a büdös parasztot ez nem kell hogy érdekelje. A büdös parasztnak az a lényeg, hogy van egyetemvégzett (rendszerint kultúrmarxista /"kisebbségkutató" szociológus) cigány is, KÉSZ. Ennyi tartozik rá.

Így mennek a dolgok mifelénk.

Még annyit, hogy a cigány az NEM magyar.
Az egyetemről kikerült cigány a cigánykultúrát képviseli, a cigánytörténelmet tanítja és a cigányidentitást erősíti.
Már van cigány himnusz is, annak aki nem tudná.

A cigány jogvédők és értelmiségiek a maguk kezdetleges módján mind egy többségi cigány társadalmon dolgoznak, ahol végre levethetik magukról az álarcot amit az elnyomó fehér rasszista társadalom rájuk kényszerített, és végre kiélhetik magukat. Forró a vérem, de nem kapsz el tesó...

A kis grofó meg a nótár mary már ezerrel mérgezi a magyar kultúrát, nagy dobás lesz amikor már csak a cigány kultúrszemét fog ömleni mindenhonnan.

Tényleg ez kell nekünk?

Éhes ló 2015.11.02. 21:32:11

index.hu/kultur/cinematrix/2015/10/26/box_office_hetvegi_nezettseg_veszettek_filmek_2015/
Csupán 3016 elmegyenge vágyott a premier hétvégéjén a vajna által 790millióval támogatott magyarellenes és többségellenes mocsokra.

A következő hétvégére a tizede se jött össze: 300 barom szadeszes nyáladzott a cigánymosdatáson:
hirek.animare.hu/meg_haromszazan_sem_ultek_be_szombaton_a_veszettekre__2928231.html

Jó buli volt, igazi zsidó vircsaft: a magyarok pénzén cigányt kaserolni, magyart fikázni 1 milliárdot eltolni cimbiknek.

murcielago 2015.11.06. 17:14:34

@Bell & Sebastian:

Azt hitték, hogy jó reklám lesz az, hogy "gárdafilm", ill. "nem is igazi gárdafilm"...

A néző inkább nem ült be, hogy eldöntse.

murcielago 2015.11.06. 17:26:57

@murcielago:

nem láttam, de azt olvastam, hogy annyira pc-re sikerült, hogy a "cigány", vagy "roma" kifejezések helyett a "telepi" szót használják.

Mi jöhet ezután még a PC-ben?

annamanna 2015.11.07. 05:19:26

@murcielago: A PC különben inkább "post christian"-t jelenthet, mint polkorrektet. Legalábbis a Je suis Charlie Hebdo miatt gondolom ezt.

"Azt hitték, hogy jó reklám lesz az, hogy "gárdafilm", ill. "nem is igazi gárdafilm"..."

A politikai radikalizmus, a gárdizmus (avagy annak lejáratása) ennyi embert érdekel az országban. Se a cigányok nyűglődése nem érdekel senkit, se a gárdisták. Vajna papának új ötletek után kell néznie, ha sikeresebben akar egymilliárdot feláldozni a néphülyítés oltárán. Javaslom, hogy a következő csilliárdos film legyen vicces és szexi, valamint szerepeljen benne gyerek és kiskutya. Ezek nélkül senki se próbálkozzon hatékony agymosással. Még Vona is cukiságkampányt tolt, szóval kutyuli meg rózsaszín kanapé nélkül itt nem létezhet demagógia. Vagy például több milliárdot is el lehetne tapsolni arra, hogy a francia Kis herceg és a magyar Kis Vuk hogyan barátkozik össze; lehetne kerettörténetet is rittyenteni hozzá, Lakatos Márk és Bangó Margit örök barátsága köré épülhetne a nagyívű, egész estés, 3D animációs alkotás.

Mr Falafel · http://menekulttabor.blog.hu/ 2015.11.07. 10:31:30

Hogy mennyire nem lehet manapság a cigány valóságról beszélni, mi sem bizonyítja jobban, mint az egyetlen akkreditált kulturális antropológiai intézet álláspontja ebben az ügyben. Kizárólag a nemes vadember aspektusából készítenek filmeket, tanulmányokat, mert ebből, ha nyomorúságosan is, de biztosan meg lehet élni. Az egykori tanszék, ma intézet a megszűnés szélén áll, már hallgatókat sem vehet fel 2016-ban, de még a romjain is a nemes cigány-rasszista magyar ellentétpárt propagálja. Miközben fittyet hány az antropológia egyik legfontosabb alaptételezésére, amely szerint egy kultúra kizárólag a saját fogalmi viszonyai szerint értelmezhető. Vagyis, ha a cigány egy notórius tolvaj, akkor nem az számít, mit gondolunk róla mi, hanem az, hogy a cigány kultúrában a lopás nem úgy ítéltetik meg, mint nálunk. Gádzsótól/gázsótól lopni nem bűn, hanem erény, virtus. Hosszan lehetne sorolni a különbözőségeket, amelyeket nem lehet lefordítani a mi kultúránkra. Mégis mindenhol ezt teszik. Hogy a politika és egy liberális zsidó filmes ezt teszi, az lényegtelen. Csakhogy a szakma is elkurvult, aljassá és hazuggá, áltudománnyá vált.

murcielago 2015.11.07. 12:21:34

@annamanna:

„A PC különben inkább "post christian"-t jelenthet”, - tulajdonképpen egy filozófiai szinten jelentheti, bár én erre szívesebben használom a poszt-humanistát.

„kutyuli meg rózsaszín kanapé nélkül itt nem létezhet demagógia.” – de pont ez az egyik fő probléma a filmmel szvsz(elnézést, hogy nem láttam, de értekezek róla..:) ), hogy úgy akar demagógiát/kliséket adagolni, hogy a nézőt még egy hálivudi jellegű érzelmi vihartól és könnycsorgástól is elütné/elüti. Azt üzeni, hogy a néző feladata, hogy komoran, magába mélyedten rágja a körmét, hogy miután elolvasta (tegyük fel) a gárda-ügyben hozott bírói ítéletet, legyen szíves izguljon, hogy a „filmművészek” is hasonló módon látják-e a jelenséget.

Nos, eláruljuk, felesleges izgulni, Zsdanov óta sok mindent tudunk a tudatosan pártos művészetről.

Kis magyar hollyvood: kicsit savanyú, kicsit népszerűtlen, de a miénk…

murcielago 2015.11.07. 12:47:40

@murcielago:

Egyébként az előző Goda-filmet, a Kaméleont láttam, akkor az volt a véleményem, határponthoz érkezett, vagy nagyon jó rendező lesz, vagy jelentéktelen.

annamanna 2015.11.08. 04:35:41

@murcielago: " a nézőt még egy hálivudi jellegű érzelmi vihartól és könnycsorgástól is elütné/elüti."

Az érzelmi vihart az együttérzés váltja ki. Akármennyire is tudatos hatásvadász, giccses egy film, a szerzőnek akkor is át kell élnie valamiféle együttérzést ahhoz, hogy a saját könnycsorgását a nézőnek is továbbadja. (Pl. a Moulin Rouge együttérez a kurvával). Ha a film nem vált ki meghatódást, akkor a szerző sincs meghatva. Ahhoz pedig, hogy a szerző meghatódjon, valamiféle személyes átélés, tapasztalat kell.
A Veszettek c. film témája nem olyan elvont, amiről ne lehetne könnyen személyes tapasztalatokat szerezni. Nem kell sok erőfeszítés ahhoz, hogy valaki kicsit drámai szituációval találkozzon, saját tapasztalatokat szerezzen, amiből életszagú és nem dogmatikusan dohos filmet lehet csinálni; olyat, ami mentes az ítélkezéstől, és sokkal inkább bevonja a nézőt egy számára ismeretlen világba, mintsem vádolja azt.
A Star wars úgy lett megcsinálva, hogy Luke megmenti Darth Vadert; és ezt a fordulatot lehetetlen lett volna kitalálni anélkül, hogy a szerzőben ne lenne kíváncsiság vagy valamiféle együttérzés Anakin Skywalker iránt is; egy olyan kíváncsiság és együttérzés, ami felülírja az ítéletet.
Szerintem ez az élet talán leghatalmasabb tanítása.

Ami a Kaméleont illeti - szerintem az a karakter is kiagyalt volt, nem élethű, tehát nem a személyes élettapasztalat írta meg a figurát, hanem valami elvont skolasztikus agyalgás. Ezt a könyvet moly.hu/konyvek/steven-carter-julia-sokol-segitseg-a-parom-narcisztikus el kellene olvasni ahhoz, hogy lehessen látni, mekkora a különbség a valóság és Divinyi-Goda papírmasé figurája között.

Lehet, hogy Divinyi-Goda megbízható iparosok és a kisujjukban van a szakma, de ha olyan témákhoz nyúlnak, amihez nem is akarják, hogy közük legyen és a valóság helyett sokkal inkább a saját elméleteikkel vannak elfoglalva, akkor a tevékenységükkel rontani fogják a valóságot, és nem építeni azt.
Meg lehet próbálni modellezni a valóságot, de nem lehet belekényszeríteni a valóságot egy mesterséges, életidegen modellbe; nem lehet alárendelni a valóságot az élettelen, személytelen, elvont, kiagyalt, kiszámított elméletnek. Ez sem a társadalommérnököknek, sem a Goda-féle véleményformáló művészértelmiségieknek nem fog sikerülni, soha.

murcielago 2015.11.11. 12:32:21

@annamanna:

„Ami a Kaméleont illeti - szerintem az a karakter is kiagyalt volt, nem élethű, tehát nem a személyes élettapasztalat írta meg a figurát, hanem valami elvont skolasztikus agyalgás.”

– azért ez a típus egyáltalán nem ritka. A Divinyi-Goda páros csak azzal volt újszerű, hogy a társadalom legalsóbb rétegein (intézetisek, kriminalizálódás, stb.) belül fogalmazta meg. Általában a magasabb rétegekben szoktunk találkozni ezzel a típussal, mint karrieristával, helyezkedővel, stb., tehát quazi sikerreceptlént legyintünk rá…

Egyébként is R. Musil több mint száz éve megírta már a „tulajdonságok nélküli embert”, ami a modern irodalom egyik előfutára, ráadásul ő még arisztokratikus-polgári milliőben definiálta ezt a típust.

Tulajdonképpen a modernitás hatása a pszichében az, amikor nem megnyilvánul mint autentikus létező, hanem önmagára reflektál. A „kaméleon-típus” ezen tovább-lép, egyáltalán semmit nem akar magáról tételezni, viszont kiaknázza azt, amit a környezete róla gondol/feltételez/vél.

(Egyébként szvsz túl magasra rakod a mércét, ha azt várod, hogy a művészek saját életkaladjaikat művészíesítsék, ennél a művészi pálya sokkal prózaibb...)

murcielago 2015.11.11. 15:46:23

@annamanna:

„olyat, ami mentes az ítélkezéstől, és sokkal inkább bevonja a nézőt egy számára ismeretlen világba, mintsem vádolja azt.”

– azt hiszem ez a félmondat nagyon jól összefoglalja, hogy mi az a határ, amitől érdemes egy filmet egyáltalán megnézni.

Maga a címválasztás egy elképesztő stürmeri-streicheri mélypont – tanítani kellene, hogyan nem szabad így filmcímet adni. Még az antifasiszta propagandából (amely azért jócskán élt a jelzők orgiájának eszközével) sem emlékszik az ember olyanra, hogy a fasisztákat pl. veszetteknek nevezték volna. Ezt a kifejezést Saint-Just, ill. a jakobinusok baloldali radikális szélsősége örökre lefoglalta magának.

Persze él a kifejezés közszóként is - azzal az annotációval, hogy a veszett állatokat ki kell irtani, a veszettség betegségébe esett embert hermetikusan el kell különíteni.

Na de hogy már a címben megkapja az ember a „mondanivalót” – ki megy így moziba?

annamanna 2015.11.12. 06:02:55

@murcielago: Nekem az a problémám a filmmel, hogy ha jól emlékszem, a férfit teljesen racionálisnak ábrázolta, azaz olyan figurának, aki képes minden helyzetben jó döntést hozni, maximum azért nem akar erkölcsileg helyesen dönteni, mert kell neki a pénz; a racionális döntéseit egyedül az zavarja meg, hogy fülig beleszeret a táncosnőbe.

Csakhogy a film úgy ábrázolta a szereplőt, mint akinek nincs szüksége a külvilág elismerésére. Noha az emberi élet legfontosabb motiválója az elismerés. Egy állami gondozásban felnőtt erre nagyon ki van éhezve; tehát mindent alá fog rendelni annak, hogy elismeréshez jusson. Egészen biztosan nem képes állandóan racionális döntéseket hozni, és mindent a pénzszerzésnek alárendelni. Pláne egy volt állami gondozott.

Ha pedig az illető nárcisztikus, akkor a személyiségzavar során felbomlik a racionalizmus, és az illető nem a valóságot fogja érzékelni, hanem annak valamiféle homályos mását.

Akármilyen indokot is veszünk - a valóságban egészen másképp viselkednek az emberek, egészen más sztorik zajlanak le emberek között, mint amit a filmen láttunk.

Ha az alkotók ezt nem ismerik fel, akkor szerintem ők maguk nincsenek tisztában azzal, hogy saját maguk is csak a valóság homályos mását látják.

Összehasonlításul szerintem nagyon érdemes megnézni Zomborácz Virág kisfilmjeit:
www.origo.hu/filmklub/blog/kritika/20110508-a-menyasszony-bosszuja-valami-kek-kritika-zomboracz-virag-teby.html
és: film.indavideo.hu/video/f_a_macska_szerepe
Ezek a szituációk rendkívül valódiak (pláne a Valami kék), és abszolút elképzelhető, hogy pont ez, pont így megtörténhet valahol. A macskás sztori nem ennyire totál realista, de még az is bőven belefér.

És ami a legfontosabb: Zomborácz Virág még csak véletlenül sem racionálisnak ábrázolja a szereplők viselkedését, hanem pont arra csodálkozik rá, hogy mi, emberek mennyire irracionálisak vagyunk.
Hogy ezt az irracionalitást megmutathassa, semmi mást nem kellett tennie, mint a lehető legegyszerűbben realistának lennie.

Ennyiből talán érthető, mi a problémám: ehhez képest Godáék úgy látják, hogy az ember maximálisan képes irányítani, kontrollálni a viselkedését, max olyan heves érzelmi vihar zavarja meg a racionális önkontrollt, mint a szerelem. Pedig ez nem igaz.
Godáék úgy látják, hogy ha egy ember kiterveli, hogy miképp manipulál másokat (ez mind a Kaméleon, mind a Veszettek jellemző motívuma), akkor a terve sikerülni is fog, és a többi ember vakon aláveti magát az illető manipulatív szándékának. A racionálisan tervező manipulátor azt csinál másokkal, amit csak akar, és a tervét max. egy-egy apró baki zavarhatja meg.

Szerintem ez ehhez hasonló elgondolás: www.youtube.com/watch?v=pJWhaRz7_VA
Vagy: www.youtube.com/watch?v=xYCV2zybQoI
Ezekben a helyzetekben totális a manipuláció sikere, és az emberek valóban azt teszik, amire a manipulátor rákényszeríti őket, tehát alávetik magukat valaki akaratának.

Nekem az a gyanúm, hogy Godáék világképe ehhez hasonló alapelven működik; és pont a manipuláció kiszámítottsága az, ami Zomborácz Virág világképéből hiányzik. Az ő filmjeiben az embereket senki sem kontrollálja, mindenki úgy cselekszik, ahogy épp sikerül neki.

A következő jelenet számomra nagyon ütős: www.youtube.com/watch?v=qeR2VwWuOAQ&index=6&list=PLFB48F153DC0F283D
Szőke szigorúan ragaszkodik ahhoz, hogy valóban úgy mutassa meg a figurát, amilyen a valóságban lehet, és nem olyannak, amilyennek elképzeljük, hogy milyen. És amint látszik, a valós emberi kommunikáció tényleg durván irracionális. Engem egészen megdöbbentett, hogy a figura, amit Szőke produkál, mennyire valószerű.
Persze nem azt mondom, hogy a teljesen naturális ábrázolásmód tetszik, a Roncsfilm evésjelenete pl. már nem annyira jó.

De akármennyire is sűrít egy alkotás, akkor is fontos, hogy ne hamisítson. Az Egészséges erotika pl sűrít. Vagy az Álombrigád. A Kaméleonnal nem az a bajom, hogy sűrít, hanem az a bajom, hogy hamisít.

"Általában a magasabb rétegekben szoktunk találkozni ezzel a típussal, mint karrieristával, helyezkedővel, stb., tehát quazi sikerreceptlént legyintünk rá…"

Ha pár olyan emberre gondolok, akik nagy karriert futottak be (politikusként), akkor ők szerintem vagy konformisták vagy lázadók. Mindkét fajta viselkedést alapvetően a hatalomhoz való viszony határozza meg; a konformista behódol neki, a lázadó meg akarja szerezni magának. A Kaméleon címszereplője konformista vagy lázadó? Milyen a hatalomhoz való viszonya? Erről semmit sem tudunk meg, pedig egy olyan ember, aki manipulálni akar nőket, azt valószínűleg elsősorban a hatalom érdekli, de ez a filmből nem derül ki. (Ha már utaltak a gyerekkorára, akkor a gyerekkori hatalmi játszmákat is érzékeltethették volna. Őt tulajdonképpen milyen lelki hatások, traumák érték, amíg felnőtt? Az, hogy intézetis volt, pontosan mit jelent? Mert annyi nem elégséges jellemvonás, hogy szegény).

annamanna 2015.11.12. 06:03:52

@murcielago: "A „kaméleon-típus” ezen tovább-lép, egyáltalán semmit nem akar magáról tételezni, viszont kiaknázza azt, amit a környezete róla gondol/feltételez/vél."

Ez jó. Nem kerülhetem el, hogy konkrét példát ne említsek. Gyurcsány, Orbán, Merkel, Ferenc pápa vagy épp Balog Zoltán elég erősen arra játszanak, hogy kihasználják azt, amit az emberek róluk gondolnak. Valójában mi mozgatja őket? Én konkrétan Balog kapcsán gondoltam arra, hogy bármit is tesz, mintha direkt az lenne a célja vele, hogy felbosszantson másokat. Nekem úgy tűnik, hogy Balog valójában egy hatalmas lázadó. Ez irányítja a személyiségét, ez határozza meg a karakterét.
(Hoffmann Rózsáról nincs sok véleményem, csak felteszem, hogy ő inkább behódoló, konformista karakter lehet, mintsem lázadó).
Egy olyan személy, aki elszédíti és direkt becsapja a nőket, például könnyen lehet, hogy a valóságban lázadó (és ez összeférhet az állami gondozott előélettel is); de akkor ezt a lázadást valamiképp érzékeltetni kellett volna. Csakhogy a fickó nőhülyítését alapvetően jóindulatúnak állították be a szerzők, mintha a nők becsapása csupán mellékes balesete lenne annak a célnak, hogy pénzhez jusson. Mintha kénytelen volna nőkön átgázolni, de egyébként nem nézi le a szeretőit.

A filmben a fickó csak azért van lesajnálva, mert nem elég ügyes, és van nála ügyesebb szélhámos is, akinek a csapdájába beleesik. De nem az a probléma vele, hogy gonoszul viselkedik azokkal, akiket megaláz és kihasznál. Az alkotók azért nézik le, mert alapvetően lúzer, sebezhető, nem elég ügyesen harácsol.
A gonoszsága nem gonoszság, mert a kihasznált nők is csak lúzerek, és a film készítőitől ők is csak megvetést érdemelnek. Dagadt tehenek, fapinák stb, akiknek a házasságszédelgő nem okoz különösebb gondot, hiszen a vele való együttlét a nők számára öröm volt, tulajdonképpen még jót is tett velük, megszínesítette uncsi és üres életüket, és szinte jogosan jár neki az a munkabér, amit lehúz róluk. Ahogyan a táncosnő is szinte jogosan jut hozzá a pénzhez, hiszen ügyesen kereste meg. A gyönge megérdemli, hogy bukjon, és az erősebb megérdemli, hogy nyerjen, ez így igazságos, mert ilyen a boksz.

"Na de hogy már a címben megkapja az ember a „mondanivalót” – ki megy így moziba?"

Hát, volt olyan film is, aminek az a címe, hogy Született gyilkosok. Én ugyan nem láttam, de feltételezem, elég sokan megnézték. Tehát a Veszettek címként lehet problémás, de önmagában még nem feltétlenül tragédia. Szerintem a tragédia a karakterek hamissága, üressége, felszínessége, sablonossága.

Még egy pici példa arra, mi a különbség a valóság és a fejünkben élő modell között.
kepek.444.hu/2015/11/09/lapattal-vertek-el-a-parasztok-a-madarvedoket - ez a valóság, de a kommentelők egy része a sztori szereplőit magyaroknak vélte, mert képtelenség, hogy francia emberek így nézzenek ki és így viselkedjenek.
A nyugatiaknál nyilván alap a fogpiercing és a szivárványos FB-profil. A "mucsaiak" fixundfertig csakis balkáni tuskók lehetnek, nyugatiak nem.
A sablon olyannyira kívülről van ráhúzva egy szereplőre, hogy az alapján képtelenség hitelesen működtetni. A Taxisofőr karaktere is "veszett", de hiteles és piszkosul egyedi lesz tőle. Akármennyire is olyan karakter van a filmben ábrázolva, akinek pont az a problémája, hogy nincs hiteles saját személyisége, hanem külső ideákkal azonosul, a figura akkor is összetéveszthetetlenül egyedivé válik.

És nem pusztán ennyit ér el az a film, hanem eléri a néző szimpátiáját is. Megértjük a taxisofőr problémáit, együttérzünk vele, és a film során nem megvetést érzünk felé, a néző nem néz le felsőbbrendűen a szereplőre, hanem egyszerűen rácsodálkozik, megfigyeli. Mindez persze azért történhet így, mert az alkotó maga sem nézi le a karakterét, a film nem sugároz megvetést.

Ezt már írtam feljebb: a Csak szex és más semmi már a címével is leértékelést sugall. A Kaméleon lenézi a szereplőit, és nyilván a Veszettekből is árad a megvetés.

Zsdanov elvtárs megvetette az embereket. Mert nyilván megvetette saját magát is. (Alkoholistább volt még Sztálinnál is).
Ha valamit megvetek, akkor képtelenség, hogy az igazságot lássam róla. Akkor csakis hamisan láthatom, akkor csakis hazudhatok róla. Bármennyire is úgy tűnik, hogy Godáék a valóságot ábrázolják, ha megvetőek, akkor hazudnak, meghamisítják az embert, és helyébe állítják a Gólemet.

Szerintem Luke Skywalker az élet legnagyobb tanítója. Odáig eljutni, hogy valaki még Darth Vadert se vesse meg és ne lássa ellenségnek... hát az nem jön magától.

murcielago 2015.11.12. 16:17:27

@annamanna:

Ezek a filmdrámák, amelyek manipulációról, vagy emberek felett megszerzett befolyásról szólnak a főhős vonatkozásában nem kell, hogy több racionalitást tartalmazzanak, mint ami befolyásuk tárgyát (a lúzert) jellemzi. Sőt. Egy félig irracionalitásban élő mondjuk cigány jósnő minden további nélkül ki tud csalni egy kis pénzt egy átlagosan racionális polgártól.

A történetek racionalitás szintje annyira nem lényeges, hogy a nagyobb képtelenséget könnyebb elhinni általában, mint a kicsit.

Persze az aktív fél egy pillanatra se eshet ki a szerepéből (ez, mivel a morális vívódás távol áll tőle, általában nem is fenyegeti). A másikra történő ráhangolódás – sokkal döntőbb, mint hogy maga az akció mennyire kiszámított, eltervezett.

A racionalitásnak egy értelemben van kulcsszerepe: az „áldozatnak” valamilyen tudatossági szinten el kell fogadnia, hogy ő együttműködik a manipulátorral, enélkül tk. hipnotizálni sem lehet.

Visszatérve a kaméleon-problémára: a kaméleon ab-ovo racionalista, hiszen a ráció egyik fő eleme a környezethez történő minél tökéletesebb alkalmazkodás. Szerintem sokkal sajátlagosabb az érzelem-mentessége, hiszen, mint Te is írod, az érzelmek megzavarhatják tökéletes mimikrijében.

Az, hogy nincs szüksége a külvilág elismerésére az igaz, de ő végső-soron a külvilág elvárásait valósítja meg, ilyennek ismeri őt a külvilág (az más kérdés, hogy jól, vagy rosszul, Te valószínűleg arra gondolsz, ha lennének tulajdonságai, akkor valódi elismerést kaphatna , csakhogy ez nem a kaméleon problémája, hanem a környezetéé: miért nem ismerik őt?).

Érdekes, hogy ezt a nagyon erősen expresszionista korai Metropolis filmet nem először idézed be. Ha ezt a filmet tartalom-illusztrációnak tekintjük, akkor (számomra) azt mondja, hogy nagyon könnyű néhány jól uralt, de alapvetően külsődleges eszközzel egy tetszés szerinti képet létrehozni, akár magunkról, akár manipulációs céllal. Persze ennek ára van, amit viszont nem kell azonnal kifizetni.

Összefoglalva: szvsz nem egy túlterjesztett racionalizmusról szól, hanem a környezet fogyatékosságáról racionalizmus szempontjából. Mire a környezet felocsúdik, a racionális csínytevőnek bottal ütheti a nyomát…

Ami a hatalomhoz való viszonyt illeti: mivel legalsóbb társadalmi rétegekról van szó, a hatalom birtoklása fel sem merül. A nők feletti hatalmát és mindent, amit megszerzett elveszíti (ha jól emlékszem egy háziállatot ment ki, hogy ismét becsaphasson valakit).

murcielago 2015.11.12. 17:02:07

@annamanna:

„A gonoszsága nem gonoszság, mert a kihasznált nők is csak lúzerek, és a film készítőitől ők is csak megvetést érdemelnek. Dagadt tehenek, fapinák stb, akiknek a házasságszédelgő nem okoz különösebb gondot, hiszen a vele való együttlét a nők számára öröm volt, tulajdonképpen még jót is tett velük, megszínesítette uncsi és üres életüket, és szinte jogosan jár neki az a munkabér, amit lehúz róluk.”

- szerintem mindenkinek, aki csinál valamit,amivel nem árt másoknak, jár a munkabér, a prostinak is, ez önmagában nem morális kérdés. Ártott a nőknek az együttlétekkel? Persze érthető, hogy egy ilyen ismeretség nem túl hízelgő ezen nők számára. De, hogy hízelgő vmi, vagy nem, az nem jogi kategória.

A Született gyilkosokban igazad van, bár aki nem látja (vagy nem olvassa B. E. Ellis hasonló regényét) aligha tudja elképzelni az ilyen borzalmakat. (Erre mondják filozófusok, hogy van rosszabb a sátánnál, hiszen ő mégiscsak valami rendet jelent, mégha ellen-rendet is, ez pedig a káosz, az értelmetlen és cél nélküli gonoszság)

A Taxisofőr szerintem is nagyon jó film. Na, ez egy lázadó típus…

„Ha valamit megvetek, akkor képtelenség, hogy az igazságot lássam róla. Akkor csakis hamisan láthatom, akkor csakis hazudhatok róla. Bármennyire is úgy tűnik, hogy Godáék a valóságot ábrázolják, ha megvetőek, akkor hazudnak, meghamisítják az embert, és helyébe állítják a Gólemet. „ – tökéletesen igaz.

annamanna 2015.11.19. 04:37:26

@murcielago: "szerintem mindenkinek, aki csinál valamit,amivel nem árt másoknak, jár a munkabér, a prostinak is, ez önmagában nem morális kérdés. Ártott a nőknek az együttlétekkel? Persze érthető, hogy egy ilyen ismeretség nem túl hízelgő ezen nők számára. De, hogy hízelgő vmi, vagy nem, az nem jogi kategória."

Nos, szerintem inkább arról van szó, hogy neki elemi szüksége van a nőktől kapott elismerésekre. Mindenki azt a jutalmat hajtja, amit a környezetében elismernek. Erre ez egy nagyon ütős példa: www.delmagyar.hu/szeged_hirek/romateleprol_jutott_az_szte_doktori_kepzesebe/2451706/ Amikor a kisfiú putriban élt, a lopást jutalmazták, tehát lopott. Amikor a nevelőszüleivel élt, a sportot és tanulást jutalmazták, tehát sportolt és tanult.
Ha egy környezetben a csajozást jutalmazzák, akkor az illető csajozni fog, és mindent meg fog tenni azért, hogy ebben eredményes legyen. vs.hu/magazin/osszes/kenyszeresen-kefelt-de-mar-elmult-1107
Csakhogy a csajozás értelme egy párkapcsolat kialakítása, abban pedig valaki akkor lehet sikeres, ha olyan személyiségjegyeit erősíti, amikhez le kell mondani a csajozásról. Csakhogy, ha lemond a csajozásról, akkor nem kap jutalmat; arról tehát nem mondhat le, de ha nem mond le, akkor képtelen kialakítani egy párkapcsolatot, tehát mindig csak elcsábíthat egy nőt, de igen hamar le kell lépnie tőle, hogy fenntarthassa a sikeresség illúzióját (önmaga számára), miközben a problémája az, hogy fogalma sincs arról, hogy lehet egy párkapcsolatot életben tartani.
Az ilyen embereknek mindig ez a problémája. Persze fel lehet építeni egy filmet arra az imázsra, hogy az illető egy dörzsölt pénzvadász, de akinek a pénz az alapvető célja, az nem csajozással igyekszik szert tenni rá, mert ez nagyon rossz hatásfokú pénzkereset.
Aki virágról virágra száll, az nem azért teszi ezt, mert tud valamit, amit más nem tud, hanem azért, mert nem tud valamit, amit más tud. Ez kényszerhelyzet, amiben az illető azt az elismerést hajszolja, hogy ő "puncimágnes". Mással nem tud elismerést elérni. Persze, ha mással érne el elismerést (pl. hogy ő a Nagy Hegymászó, a Hópárduc), az még mindig nem a legegészségesebb, hiszen akkor is az az alapvető felállás, hogy olyan kívülről jövő elismerést hajszol, amit nem mer elengedni, tehát nem engedheti meg magának a kudarcot, még akkor sem, ha ez a hajsza az életébe kerül.
Ami egészséges, az a belső elismerés. Ezt nem nehéz elérni, hiszen minden belső elismerést jelent, amivel az ember elégedett, és ez lehet a legkisebb apróság is.
Ami nehéz, az az, hogy a belső elégedettséget valaki ne dobja el egy külső jutalomért, és ne tartsa fontosabbnak a külvilág elismerését (pénzét), mint a saját önbecsülését.
Minél kevésbé képes valaki a saját belső visszajelzéseihez igazodni, annál inkább függő. A függőséggel bántalmazza saját magát. Természetesen szüksége van arra, hogy narrálja önnön viselkedését és magyarázatot találjon rá, logikussá tegye, mit miért tesz. "Azért iszom, hogy felejtsek." "Minden pasi disznó, minden nő kurva." És így tovább. Nyilván az is egyféle narráció, hogy az illető dörzsölt szélhámos, akinek a nőktől csak a pénzük kell. Ezt fordítva még könnyebb elképzelni: egy nőtől ugyebár senki sem veszi jó néven, ha hímvesszőről hímvesszőre röppen, de mennyire jó magyarázat az, hogy tulajdonképpen csak okosabb a férfiaknál, mindenkit sikerül kifosztania, muhaha. Amit művel, az rafinéria.
A kurva is az elismerésre hajt. Ha azt ismerik el, hogy szétteszi a lábát, akkor ő szétteszi a lábát, még akkor is, ha ezért semmiféle belső jutalmat nem kap, csak szégyenkezik. Lehet, hogy magában azzal elégedett, ha szépen elmosogat vagy sikerül akciós körtét vennie. Csakhogy ezért senki sem fizeti meg, tehát ezek miatt nem jut külső elismeréshez. Borzasztó nehéz a külső elismerés hajszolásával felhagyni és helyette a belső elismeréshez ragaszkodni, hiszen ez a döntés sokszor húsba vág, sőt akár élet-halál kérdése is lehet. A pénz az egyik legerősebb külső jutalomforrás; pénzt valaki mindig azért kap, amivel másoknak megfelel, tehát amivel alárendelődik egy külső jutalomforrásnak.
Az alárendelődés egy szerepjáték, hamisság, amiért nem jár belső jutalom; tehát az élet nagyon nagy meccse, hogy az ember mennyire képes egyensúlyozni a külső és belső jutalmazás között. A külső jutalmazást mindig narrálni kell, meg kell magyarázni, mert a külső- és belső értékrendet muszáj összeegyeztetni. És ez a narráció sokszor olyan sikeres, hogy csak egy hatalmas pofon állíthatja meg az embert (vagy még az sem).
Egy imázsépítő személyiséget esetleg megállíthat az, ha valaki belát a kulisszái mögé, de valószínűbb, hogy az illető csak elmenekül és máshol újrakezdi az imázsépítést. Pl. Szinetár Dórának igen sok pasija volt, és a házassága kudarcát is roppant kreatívan magyarázta meg (Bereczki az ő hátán kapaszkodott fel), de szerintem azért menekült ki a házasságból, mert Bereczki már kiismerte, és nem lehetett a végtelenségig a látszatból megélni.

murcielago 2015.11.19. 11:34:36

@annamanna:

Az elemzés első részével teljesen egyetértek. Az is igaz, hogy van belső és külső elismerés is, azonban azt is megjegyzem, nemcsak az elismerés motiválja a szerepjátékosokat, sőt. (Ha gonoszkodni akarnék, azt mondanám az elismerés túlhangsúlyozása behaviorista túlzás, - de nem alaptermészetem a gonoszkodás…)

Ugyanis nem ritka például, hogy a személyiség az ellenállásban építi ki magát. Ennek legjobb tudói éppen azok az „okos nők”, akik a kapcsolat elején pl. nem említik a házasságot, jóllehet nagyon fontosnak tartják.

A kaméleon-problémában pedig egy másik elkerülő stratégiát láttunk: a személyiség egyszerűen úgy viselkedik, ahogy ezt róla feltételezik, de belülről nem azonosul egyik szerepével sem.

„Az alárendelődés egy szerepjáték, hamisság, amiért nem jár belső jutalom”- ezt azért egy kicsit máshogy látom férfi-nő viszonylatban. Az igaz, hogy szerepjáték, de miért lenne hamis?

Az ágyban erotikus töltésű, persze a párok játszhatnak fordított szerepjátékot is. A lényeg azonban ott van, hogy az alárendelt fél megajándékozza a másikat magával/szexuális élvezettel (alárendelődik), ami viszont számára is izgató. Ez szerintem hálószoba-szinten belső jutalmazás.

Ami működik a hálószobában, az működhet a kapcsolatban is, (persze itt már stilizáltabban), de általában az emberek többféle szerepjátékban vannak benne egyszerre.

(A „hímsoviniszta” vicc szerint az ideális házasságban a nő a hálószobában kurtizán, a szalonban társalkodónő, a konyhában szakács; a rosszban ugyanezek a szerepei vannak, csak más sorrendben.)

annamanna 2015.11.24. 05:59:03

@murcielago: "Az is igaz, hogy van belső és külső elismerés is, azonban azt is megjegyzem, nemcsak az elismerés motiválja a szerepjátékosokat, sőt. (Ha gonoszkodni akarnék, azt mondanám az elismerés túlhangsúlyozása behaviorista túlzás, - de nem alaptermészetem a gonoszkodás…)"

Akkor mi motiválja a szerepjátékosokat?

"Ugyanis nem ritka például, hogy a személyiség az ellenállásban építi ki magát. Ennek legjobb tudói éppen azok az „okos nők”, akik a kapcsolat elején pl. nem említik a házasságot, jóllehet nagyon fontosnak tartják."

Ezt nem értem. Az ellenállás a lázadás. Az "okos nők" mi ellen lázadnak?

"A kaméleon-problémában pedig egy másik elkerülő stratégiát láttunk: a személyiség egyszerűen úgy viselkedik, ahogy ezt róla feltételezik, de belülről nem azonosul egyik szerepével sem."

Úgy viselkedik, ahogyan GONDOLJA, hogy tőle elvárják. Tehát elképzeli, hogyan viselkedik egy csábító, és megpróbálja azt utánozni. De érdekes, hogy a film kritikusainak is feltűnt, hogy a Nagy Ervin által előadott "csábító" viselkedés olyannyira hiteltelen és izzadtságszagú, hogy eszük ágában sem volna bedőlni neki, és a haverja, Trill Zsolt, Csányi Sándor vagy akár még a buzit játszó Kulka is sokkal izgalmasabb és érdekesebb, hitelesebb figura, akiknek könnyebb volna hinni, mint éppen az erőlködő Nagy Ervinnek. Ez kicsit hasonló ahhoz, amikor a süket énekel vagy táncol. Megpróbálja átvenni a ritmust és dallamot, amit nem hall. Persze hogy nem azonosul vele. Épp emiatt nem is hiteles.
Vagy ahogy az itt leírt kedvesség nem hiteles: Zsolt 55,22 A vajnál simább az ő szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok.
És ez: Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye. De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr. biblia.biblia.hu/read.php?t=1&b=20&c=5&v=3#v1
Ez utóbbi egy hasonló csábítóról szól, csak az ebben a példában nő. A csábító valós célja nem az, amit mond, mert ha az lenne, akkor nem is lenne kísértő, ugyebár.
Péld 31,30 Csalárd a kedvesség, és hiábavaló a szépség; a mely asszony féli az Urat, az szerez dicséretet magának!

Ugyanakkor roppant fontos, hogy még ha csalárd is valaki, egy másik embert nem tud jobban becsapni, mint ahogyan saját magát csapja be. Aki másokat becsap, az azért képes fenntartani a hitelesség látszatát, mert saját maga már teljesen elhitte a hazugságát.
Erre példa a király új ruhája c. mese. Mire a király kimegy a nép közé, hogy megmutassa nekik a gyönyörű új ruháját, addigra már teljesen elhitte, hogy van rajta ruha. Vagy az 1984 c. regényben, mire O'Brien azt mondja Winstonnak, hogy ha akar, lebeg a padló felett, addigra ő már tényleg elhitte, hogy a valóság az, amit éppen állít róla. És így tovább. Azt is jó észrevenni, hogy a mesében van egy pont, amikor a király még nem hiszi el a hülyeséget; ebbe saját magát ringatja bele. Az 1984-ből pedig az derül ki, hogy milyen eszköz lehet hatásos egy hazugság elhitetésére: a megfélemlítés, megalázás, gyötrelem, kín. Winstont ilyen eszközökkel tényleg meg lehet törni, a végére feladja az ellenállását, és már ő is "szereti a Nagy Testvért".
A hétköznapi életben erre nagyon jó példa az alkoholista szülők gyermekeinek története, vagy pontosabban az alkoholista családok története, ahol egyrészt az alkoholista ember már teljesen beleélte magát az öncsalásba, és meg van győződve róla, hogy neki semmi baja, ő nem függő, hiszen bármikor abbahagyhatná az ivást (csak perpill nincs hozzá kedve); másrészt az ivása miatti kötelességszegésekről folyton hazudnia kell, és ebben segíti őt a családja is; tehát egy alkoholista családja teljesen hozzászokik a rendszeres hazudozáshoz (Gyurcsánynak is volt alkalma gyakorolni). Egy filmjelenet: kisfiú a részeges apjával lakik, aki az egész éjjeli italozás után reggel olyan részegen fekszik otthon, hogy maga alá hányt és vizelt. Nyilvánvaló, hogy képtelen dolgozni menni, úgyhogy a gyerek felveszi a telefont és rutinosan beteget jelent a papa munkahelyén, utána megy el iskolába.
A részegeskedést persze bármire lehet helyettesíteni, a lényeg, hogy ilyen helyzetben a családtagok megszokják, hogy szinte erkölcsi kötelességük megvédeni a függőségben szenvedő családtagot, kimenteni valamilyen hazugsággal, nem elárulni, hiszen "a szeretet minden vétket elfedez". A függők családtagjai hozzászoknak, hogy számukra a hazugság a szeretet kifejezése, és az igazság kimondása egyenlő a gyűlölettel, árulással, bántalmazással; tehát az igazság BŰN, a hazugság pedig erény.
Innentől kezdve nagyon nehéz bármiről is józanul gondolkozni, mert innentől kezdve az egész világ bizonytalan, megfoghatatlan, ködös, minden relatív és minden csak annyit ér, amennyi értéket a szubjektum tulajdonít neki. De a valóság, mint olyan, egy ilyen létállapotban teljesen érvényét veszítheti. És ez persze újratermeli a függőséget is.

annamanna 2015.11.24. 06:00:48

@murcielago: "ezt azért egy kicsit máshogy látom férfi-nő viszonylatban. Az igaz, hogy szerepjáték, de miért lenne hamis?"

"170. A szerep sepri be a jutalmat, míg én áldozat maradok
A szerep olyan helyzet, amikor adunk, de nem kaphatunk. Ha szerepet játszunk, mindenkinek jó lapokat osztunk, de magunknak semmilyet sem. A szerepek fáradtsághoz és kiégéshez vezetnek. Bármit is próbálunk bebizonyítani ezzel a szereppel, az már igaz ránk nézve, így semmi szükség rá, hogy bizonygassunk, csak el kell ismernünk, hogy igaz. Ha ezt elfogadjuk, akkor képesek leszünk learatni a jutalmat a munkánkért és örömünket lelni a társunkban, a családunkban, a munkánkban és az életünkben. Megengedjük önmagunknak, hogy élvezzük a levegőt, amit belélegzünk, az ételt, amit elfogyasztunk, és bármit, amit csinálunk, miközben természetes módon örömünket leljük abban, hogy adunk. Ebben az esetben jó okkal tesszük a jót; nem azért, mert ezt várják el tőlünk, hanem azért, mert ezt akarjuk tenni. Amit elvárnak tőlünk, az szereppé válik, amely besepri a jó tettért járó jutalmat, míg mi kiégünk. Amit magunk választunk, az iránt viszont elkötelezettek vagyunk, és mi magunk aratjuk le a gyümölcsét.
Feladat: Ma vizsgáljon meg egy olyan területet az életében, ahol úgy tűnik, hogy nem kap semmit a tettei eredményeként. Vizsgálja meg, hogy nem játszik-e szerepet ahelyett, hogy saját választásából, önként adna. Ha saját választásából ad, azzal teljesen helyrehozhatja a helyzetet. Válasszon! Még ha nehéz helyzetben van is, ez a választás megerősíti és energiával tölti el."
www.elixirbolt.hu/hu/webaruhaz/parkapcsolat/ha_faj_az_nem_szerelem