Kommentszűrés
’15 okt
22
11:21

„Luk van” – Berta Zsolt '56 örökségéről, a Kalefről és az életről a Mandinernek

Írta: Redakció

berta_zsolt.jpg

Kalef címmel írt regényt Berta Zsolt író, aki édesapja révén első kézből hallotta és élte meg, hogyan is emlékeztek 1956-ra és lázadoztak közben a rendszer ellen a hatvanas évek fiataljai, köztük a Kalef galeri tagjai. A kalefosok az elmúlt évtizedekben a Moszkva téren gyülekező, összeverődő, bandázó fiatalok voltak, akiket nyugati irányultságuk, politizálásuk és rendszerellenes „kilengéseik” miatt 1956 után szigorúan megfigyelt, és néhányukat elő is vett a rendőrség. Berta apja felfüggesztettet kapott, aztán a rendszer tönkre is tette az életét. Az íróval személyes örökségéről, '56-ról, nemzetről, összetartozásról és annak hiányáról beszélgettünk. Interjúnk.

„Mi volt a bűnük, amitől pert kaptak a nyakukba és az apját el is ítélték?

A kalefosok legnagyobb bűne, amiért a társaság igazán szúrta a titkosszolgálat és a hatalom szemét: ők voltak az első budai galeri. Létezett velük párhuzamosan néhány, de mind Pesten: a Belvárosban, Zuglóban, Kőbányán... Valójában csak a téren összegyűlt, hosszú hajú, ácsorgó fiatalok voltak. Beatzenét hallgattak. Ugyanazt csinálták, amit a mai tizenévesek: egymás társaságát keresték. A beatzene, a hosszú haj, a tornacipő, a farmer – ezek viszont mind tűrhetetlennek számítottak akkoriban. A jegyzőkönyveket böngészve találtam olyan titkosszolgálati tiszteket, akik nyilatkoztak is róla, hogy azért szúrta jobban a szemüket a Kalef, mert kulturális szempontból magasabb szinten állt a többinél. Budaiak lévén nagyobb részt polgárcsaládok sarjaiból verbuválódott. Ezek a srácok olvastak és sokkal többet politizáltak, mint a zuglóiak. A Moszkva téren gyülekeztek, amelyet Kalefnak hívtak, ezzel is utalva rá, hogy nem fogadják el sem a rendszert, sem Moszkvát. (...)

Ön egyébként viszi tovább az örökséget és ünnepli október 23-­át?

Remélem, ez nem csupán az én családi örökségem. Szabadelvűségem dacára... illetve ma már mondhatjuk, hogy annak okán is: nemzeti érzelmű vagyok. Kisgyerekkorom óta az összetartozás érzésével tölt el minden ilyen nemzeti megemlékezés. Nem a patetikus részére gondolok, nem arra, hogy elénekeljük a megfelelő dalokat meg nézzük a zászlófelvonást. Pusztán a tény, hogy volt egy '48­-as szabadságharcunk, '56­-os forradalmunk, Mohácsunk, Doberdónk, Don-­kanyarunk, honfoglalásunk... Az európai összetartozás előtt van egy lépcsőfok, a nemzeti. Semmivel sem kevésbé fontos vagy túlhaladottabb, mint a családi vagy az európai – egyszerűen a kettő között helyezkedik el. Csak az tud befogadni, akinek van hazája, a közös hazát pedig a közös kultúra jelenti, a kajától kezdve a történelmen át az anyanyelvig.

Ötvenhat mára össznemzeti összetartozás-­élményt jelent?

Nem. Még mindig az a helyzet, hogy mindenki a saját vélt igazát akarja visszaigazolni benne. A jobb­- és a baloldal is csak bizonyos részeit tartja magáénak, a számára nem tetszőket pedig eltagadja. Bármilyen közhelyes, de ez a fajta megosztottság a legnagyobb betegségünk, ez mérgezi a mindennapjainkat. Vita helyett hátat fordítunk egymásnak, a közélet minden területén. Például normális, hogy egy országnak két írószövetsége van? Ugyan hol folyjanak viták, ha nem az ország írószövetségében? És ha ebben a kettőben is felmerül majd valami ellentét? Akkor négy írószövetség lesz? És előbb-­utóbb négy Magyarország? Aztán nyolc? Nem kell segítség Trianonból – megoldjuk magunk is.”

Stumpf András interjúját híroldalunkon olvashatják.

Címkék: család nemzet kultúra történelem irodalom 1956 szabadság kommunizmus diktatúra összetartozás Moszkva tér Kalef Berta Zsolt

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr918011709

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Doomhammer · http://tirpakbokretas-migrations.blogspot.com/ 2015.10.22. 14:52:22

Nagyon helyes, hogy a nemzeti összetartozást megemlítette, pl. a közös kaja által. Milyen módon tartozhatnánk össze egy migránssal, akivel nem lehet sertéspörit enni? Ezért is nem akarjuk, hogy a régi "kalefen" migránstelep alakuljon ki.

lényeglátó 2015.10.22. 16:42:13

Petőfi jóslata (ahogy megvalósult) Önismerethez!

Petőfi jóslata nagyon "bejött"! "Ha a nép uralkodni fog az irodalomban, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék!" Írta Arany Jánosnak a Toldi születésekor! Mára beteljesült! Csak nem szereplőként, hanem az "alkotókként” irodalmat „hamisítók” uralkodnak az irodalomban, politikában!

. Annak, hogy 'á sok szellemi erővel rendelkező zsidóság az irodalom terén csak reklám-silányságokat tudott termelni: nem csak racionaliz¬musa az oka. Racionális volt a római is, irodalma mégis világképletté lett. Legfőbb oka éppen az, hogy a zsidó írók mindenütt hazug alapra: más faj pszichéjébe, vagy egy gyökértelen „nemzetközi” ideológiába, hamis elvonásokra helyezkednek.
Minden egészséges faj magának épít jövőt, és amelyik faj hagyja, hogy egy másik faj életépítésének eszközéül használja fel, megérdemli az elpusztulást. De milyen propagandamunkát végez ezen a téren a magyar intelligencia: a magyar arisztokrácia és a magyar középosztály? Szabó Dezső
írók, politikusok, mindenfajta újságok riporterei, röviden irodalmi ügynökök úgy a szocialista mozgalomban, a fenekük pedig a német sajtón ül. Minden újságon rajta tartják a kezüket, és elképzelheted, hogy milyen émelyítő az, az irodalom, amit ez eredményez. Ez az egész zsidó világ, Michael Bakunyin
Arról, hogy a tényleges bajok jó része a közéleti fejetlenségektől a silány írásművek megjelenéséig közönséges gondatlanságra, hozzá nem értésre, vezethető vissza, hogy ennek semmi köze a benne érdekelt személyek politikai hitvallásához, rendszerint szó sem esik. Bibó István

Bell & Sebastian 2015.10.22. 20:03:54

@Doomhammer: Nagyon rosszul pozícionál.

Ugyanis a Bazi Nagy Lázadás, Megfigyelések és Retorziók idejében az átlag magyar családban (geboren: proli) elhatározás kérdése volt az, hogy vasárnap sertéspörkölt vagy kkirántott hús (naná, hogy disznóból) legyen a főmenü, esetleg mindkettő, maradék go to hétfő-kedd.

Ilyen se előtte, utána még egy jó darabig, de mostanában semmiképpen sem fordulhat elő.

De ebből nem az következik, hogy a migráncsok megették a választási malacot, annál inkább az, hogy nem telik rá.

Kár, hogy most nem jön be a trapéz nadrág, hosszú haj és Videoton táskarádió + összeverődés a parkban úgy, hogy a több a megfigyelő, mint a megfigyelt egyazon, madárszaros pad körül és még fűre lépni is tilos - mint a rendszer ellen tiltakozás (utólag) autentikusnak tekintett módja.

Ezt a rendszert ilyesmi nem hatja meg, nem ad több disznóhúst, helyette annyi migráncsot, hogy felfüstölve két évig elég lenne a nászmenet fele.

Nagyjából két migráncs ér egy disznót a szabadpiacon.

És ez már a Soroshurka által manipulált árfolyam!

Doomhammer · http://tirpakbokretas-migrations.blogspot.com/ 2015.10.22. 20:48:38

@Bell & Sebastian:
Íme, maga újra lebukott! Azzal próbálja elbagatelizálni a sertéspörit fenyegető migránsveszélyt, hogy úgymond az európai civilizáció magyar gyermekei azt a sertéspörit meg se tudják venni. Mi jöhet még ezután, hogy legyen minden magyarból jó muszlim, ha már disznóhúsra úgyse telik neki?

Az ilyenek, mint maga miatt van az európaiságunk támadás alatt migráns harcosok által.

Bell & Sebastian 2015.10.22. 23:08:47

@Doomhammer: Márpedig jó muszlim abból nem lehet, aki még kereszténynek is gyenge. És a birkahús ára is elrettendő. Talán Gangesz-party jógi, nem csinál semmit - eltartják a birkák.