Kommentszűrés
’15 sze
23
07:01

Magyarország és Európa viszonyáról − Apponyi Albert nyomán

Írta: Redakció

apponyi_albert.jpg

Vendégszerzőnk, Csizmadia Ervin, a Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatójának írása

A Magyarország-Európa nexus. Egy éppen száz éves szöveg

 

Az első cikkemben azt az állítást tettem, hogy egy történelmi megközelítés felől jobban megérthetjük a magyar politika hosszú trendjeit és ezen belül természetesen a jelen folyamatait is. Második cikkemben a fókuszt kicsit szűkebbre zárom s a mai magyar jobboldal felfogásának egy lehetséges történeti előképére hívom fel a figyelmet.

Az a tézisem, hogy ha közelebb akarunk férkőzni a mai magyar jobboldal gondolkodásához, akkor azt történelmi szövegek segítségével tehetjük meg. Egy éppen 100 évvel ezelőtti szöveg útján például. De erről kicsit később.

Az, hogy egy politikai irányzat merít elődei munkáiból, evidenciának tekinthető. Csak éppen ez a merítés nem feltétlenül egyforma jellegű a bal- és a jobboldalon. Sokkal egyértelműbb, hogy a baloldali vagy liberális köröknek vannak ismert történelmi elődei – akikre gyakran hivatkoznak is , mint a jobboldaliaknak. Hogy csak a két legismertebb példát mondjam: Bibó István és Jászi Oszkár. Mindkét nagy magyar gondolkodó a nyolcvanas években jelent meg az akkori ellenzék horizontján, hogy aztán később a magyar rendszerváltás közvetlen gondolati inspirálóivá váljanak. Persze mára mind Bibó, mind Jászi jóval hátrébb szorult s alig hallani róluk. De ha megkérdezünk egy „átlag” liberálist vagy átlag baloldalit, kiket is tart számon a 20. század nagy progresszív gondolkodói között, e két történelmi személyisége bizonyosan említeni fogja.

A magyar jobboldal jóval szűkösebb elődökben és főképpen olyan elődökben, akiket politikai cselekvésében zsinórmértékként használhatna. Erre persze egy „átlag” konzervatív azt mondhatja, mindez nem véletlen, hiszen a konzervativizmus éppen abban tér el a többi ideológiától, hogy valójában nem is ideológia, azaz nem is érdekli olyan nagyon a dolgok elméleti vonatkozása. Ebben is lehet valami, de azért bennem legalábbis támad némi kétely az „ideológiamentes” konzervativizmus koncepciójával szemben. Tele van ugyanis a magyar politikai gondolkodás története olyan szövegekkel, amelyek Magyarország és Európa bonyolult viszonyára fókuszálnak.

*

Ha a bal- és a liberális oldal inkább belpolitikára, addig a jobboldal a kül- vagy geopolitikára fókuszál. A hazai jobboldal egy fontos ponton nagymértékben különbözik a balliberális oldaltól: szeretne kilépni az itthon évszázados politikai hagyománynak tekinthető közjogi küzdelmek világából. Ha pedig elfordul a belpolitikai kontextustól, rögvest Európa problémájába ütközik. A magyar jobboldal nem véletlenül keveredett konfliktusba Európával. Ez a konfliktus végigvonul a magyar történelmen, s ennek csak legújabb epizódja a mostani.

Azért tárok az olvasó elé egy száz évvel ezelőtti szöveget, hogy lássuk: vannak dolgok, amelyek nehezen változnak. Továbbá azért, mert ebből a szövegből szinte áttetsző módon elénk tárul a mi mai problémánk. Magyarán kiderül belőle az: mi a legfőbb oka és logikája annak, amiért Magyarország konfliktusba kerül Európával.

Ezt a szöveget egy jelentős magyar politikus és történelmi személyiség, Apponyi Albert írta. Ő – mint azt nagyon sokan tudják  a magyar politikatörténet korszakos figurája, s legádázabb ellenfelei sem sorolhatják be a szélsőséges gondolkodási hagyomány képviselői közé. A legtöbben trianoni szerepvállalása kapcsán ismerik, ám nagyon kevesen tudják, hogy az 1867 utáni politikai közélet egyik nagyon markáns figurája volt, aki rövid kormányzati szerepvállaláson túl végig ellenzékben politizált és szeretett volna az akkori állampárt mellett egy kormányképes nagy váltópártot felépíteni.

Ez nem sikerült neki − sikerült azonban az, hogy Magyarország külpolitikai helyzetét sokszor és nagyon alaposan végiggondolja. Az alábbi írásban is ezt teszi. Az olvasó figyelmébe ajánlom Apponyi 1915-ben írott művét: A magyar nemzet természetszerű elhelyezkedése a világpolitikában című írást.

Egy mű, ami akár a mai jobboldal gondolkodási előképének is tekinthető. Amiből megtudható: miért olyan fontos a nemzeti szuverenitás és a függetlenség eszméje száz éve és most, a mai kormány számára. Melegen ajánlom elolvasásra.

*

Itt egy részlet Apponyi írásából:

„Mert ne feledjük el azt az alapvető igazságot, hogy sem a világáramlatok jellemzését, sem egyes nemzetek hivatását nem lehet egy formulával kimeríteni, tehát a nyugotra és keletre való osztályozással sem. A fejlesztő és irányító erők egymást gyakran keresztezik és azok egyikétől sem tekinthetünk el. ha a történetnek és a történetíróknak elméleti és gyakorlati bölcseletét keressük; bár viszont ki kell emelnünk azok sokaságából a legmaradandóbb jellegűeket, a legdöntőbb természetűeket; a milyenül a nyugoti és a keleti szellem különválása mutatkozik.

Így lehetetlen nem látnunk, hogy sem a nyugot, sem a kelet nem képeznek egy politikai block-ot, hanem hogy az egyikhez vagy a másikhoz tartozó nemzetek, egyéb erők működése folytán, gyakran kerülnek egymással összeütközésbe és ilyenkor szövetségeseket keresnek és találnak a másik csoportban is. Ámde megállapíthatjuk − a mire még visszatérek −, hogy ez mindenkor abnormis jelenség, mely vagy valamely esetleges kényszerhelyzetnek szüleménye, vagy pedig rövidlátó politika.

Mindjárt meg is mondom, bár tulajdonkép előadásom végére tartozik, hogy az emberiség virágkora és a tartós béke biztosítása csak akkor várható, ha sikerül a nyugoti cultur-közösséget politikai szövetséggé tömöríteni. Ebben az irányban nagyszerű kísérlet történt, mikor Leo pápa Nagy Károly fejére tette egy új keresztyén nyugot-római császárság koronáját. Ez a kísérlet meghiúsult, de megújításra vár, nem egy universalis monarchiának, hanem a magasabb érdekközösség fölismerésén alapuló szövetkezésnek alakjában. És ha mostani világháború ezt eredményezi, vagy legalább ennek, útját egyengeti, akkor nem vesztek kárba annak irtózatos szenvedései és áldozatai.

A nyugotnak ez a tömörülése a békét biztosítaná, mert a nyugot a kelettel szemben nem bír támadó szellemmel. Egyes hódító vállalkozások, melyek csakhamar összedőltek, nem bizonyítanak e tétel ellen semmit, mert nem a nyugot szelleméből fakadtak. Lényegében a nyugot, a keresztes hadak lezajlása óta, defensiv állásban van a kelettel szemben és csak megbontott természetes határainak visszaszerzésére vagy gazdasági és erkölcsi térfoglalásra törekedett és törekszik. A nyugot tehát nem fenyeget senkit és csak a béke érdekét szolgálná a nyugoti nemzetek olyan szövetkezése, a mely viszont a kelet támadásait minden esélytől megfosztaná.

Mert a kelet viszont a maga lényegében támadó. Mihelyt a keleti szellem valamely nemzetben erőteljes megtestesülést nyer, mindig támadókig lép föl a nyugottal szemben, mindig talál ürügyet a hódítási kísérletre. így a tatár, így a török hatalmuk delelő pontján, így most az orosz. Es ez tart mindaddig, míg az illető nemzet vagy a nyugothoz csatlakozik (a mint ez őseinknél történt) vagy erejének hanyatlása áll be. Itt egy természeti törvény látszik működni, melyet akkép vélek meghatározhatónak, hogy az a nemzeti energia, a mely a keleti szellem hatása miatt benső fejlődésben nem nyilvánulhat meg kielégítően, kifelé kénytelen érvényesülést keresni.”

Címkék: politika történelem külföld belföld geopolitika Európa Nyugat Kelet Apponyi Albert Csizmadia Ervin

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr577808160

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Csizmadia Ervin: Magyarország és Európa viszonyáról − Apponyi Albert nyomán 2015.09.23. 09:39:09

A hazai jobboldal egy fontos ponton nagymértékben különbözik a balliberális oldaltól: szeretne kilépni az itthon évszázados politikai hagyománynak tekinthető közjogi küzdelmek világából.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

GNDL 2015.09.23. 11:35:21

Mai magyar jobboldal?! Erre szokták mondani, hogy remélem komoly, mert viccnek durva lenne... :)

Bár több mint két évtizedes hagyománya van a posztkommunista Magyarországon is az „oszd meg és uralkodj” elvének, de Magyarország csak akkor tekintheti befejezettnek a rendszerváltást, és csak akkor kezdheti el az európai felzárkózást, ha végre nem tekintjük az egy ugyan azon posztkommunista politikai kalandor „elit” két egymással rivalizáló korrupt bűnszervezetét jobb- és baloldalnak, hanem annak, amik egyébként is: a Fidesz-MSZP két egymással rivalizáló posztkommunista bűnszervezet, és semmi keresnivalójuk egy állítólagos rendszerváltás után a közéletben és államapparátusban.

A rezsiharcosokat, a családi pótlék és gyedextra osztogatókat, az államapparátust harmadával felduzzasztókat, a szubszidiaritást rombolókat, a rekord adóemelőket, a szlogenekben piac-, bank-, multi-, vállalkozás- és Nyugatelleneseket, valamint többek közt a populista demagóg politikai kalandorokat nem tekinthetjük jobboldalinak. Ha ezek figyelembevételével szeretnénk megnevezni mai magyar jobboldali politikusokat, hát komoly bajban lennénk... :)

Egyébként nem vicc, komoly bajban is vagyunk, valóban szükség lenne jobboldalra, de sem az értelmiségi elit, sem a politikai elit körében nem találunk ennek megfelelő értékrenddel rendelkezőket, de a legnagyobb probléma, hogy a rezsiharcokra, 13. havi nyugdíjakra, zsák krumplira és szocialista osztogatásokra szavazó, nagy többségükben kádárista proli választópolgárok közt igény sincs jobboldalra.

Helyes Írás 2015.09.23. 11:59:41

Igazán köszönjük az olvasnivalót - bizonyára hasznos lesz. Az azért zavaró egy kicsit, hogy a kiválasztott idézetnek és a szerző szövegének sincs semmi köze a címhez.

unom_ma 2015.09.23. 17:25:30

@GNDL: Megsaccolnád mennyi választó marad és mifélék lennének ők ha ezeket " a rezsiharcokra, 13. havi nyugdíjakra, zsák krumplira és szocialista osztogatásokra szavazó, nagy többségükben kádárista proli választópolgárok" levonjuk a jogosultak jelenlegi számából.

Bell & Sebastian 2015.09.23. 21:28:19

Edelweiß

Valami köze csak van az idézetnek a címhez. Ezer és még egy kicsi évike se volt elég ahhoz, hogy nyugodivá váljon a magyar. Talán (de nem biztos), hogy a logikai lánc úgy épül föl:

természet > környezet > vallás > társadalom > szemlélet > ... > egyéni világlátás

Természet
Mindig is éles választóvonal volt a erdei (hegyvidéki) és pusztai (síkvidéki) népségek közt, akár még egy népen belül is.

Nostradamus üreges hegyeknek látta a modern toronyházakat, ezért mondhatjuk-e, hogy az asztfalt dzsungel-lakó a modern, jobboldali hegyi jeti, a falusi husáng a kommunista kanász / csikós / juhász -ivadék?

Ugye, hogy nem.

Ha magyarázatot keresünk a különböző karakterekre, a fajelmélet megkerülhetetlen. Nemcsak téren, időben sem egyforma a kettő fejlődési görbe.

Európát a munka tette naggyá, ezt pedig a vallás tette lehetővé.

Tehát: mégiscsak van abban igazság, hogy a belső béke más képet vetít ki (ez a külső világ), mint az örök, belső békétlenség mindennel és mindenkivel.

De hová álljanak az amerikaiak? Ez itt a kérdések királynője?

Mert az amerikai -ezt minden amerikai így tudja- az eddigi evolúció csúcsa. Amit egyedeken nehéz igazolni, de a közösségen még úgy se.

Van egy sejtésem, amit már csak igazolni kellene:

- A géneken és mémeken felül a pénz is képes evolűció hajtóerőként hatást kifejteni. Ha a pénz erre képe, a negatívja / nem léte / szegénység szintúgy.

Összefoglalás
A Kelet azért megy Nyugatra, mert kell neki valami (a pénz, praktikusan), ami neki nincs és a Nyugat őrzi.
De mivel a Föld forog és körbeér, Amerika a másik végen elveszi tőlük és megint nincs.

Verdikt
Építőipari körbetartozás a jelenség hétköznapi neve. Eufemisztikusan, persze, mert ahol kurvára lopnak fölül, alulra már nem jut.

A Dagobert-féle paradoxon az, minél több van valamiből, annál több kell. Magyarán: sohasem elég!

A pénz kizárólag hegyvidéken terem vadon, mint a havasi gyopár.

Bell & Sebastian 2015.09.23. 21:33:09

jav.: evolúciós hajtóerőként, képes

GNDL 2015.09.23. 22:39:51

@unom_ma: Hát, nincs túl sok jó hírem. :)

Kezdjük ott, hogy a 18-49 éves korosztály egy nagyon nagy része már külföldön dolgozik, és eszük ágában sincs visszatérni erre a posztkommunista balkáni koszfészekre. Bónusz: a kivándorolt magyarok körében majdnem duplája a gyermekvállalási kedv az itthon maradottakénál. Ezen kívül a közép- és felsőoktatásban jelenleg tanulók, valamint az itthon maradott 18-49 éves korosztály még egy nagyobb része tervezi a kivándorlást, szám szerint nagyjából a másfélszerese annak a közel félmilliónak, akik eddig már elhagyták az országot. A Fidesz-KDNP új kékcédulás választási rendszerében esélyt sem kaptak arra a külföldön dolgozó magyar állampolgárok, hogy megkönnyítsék a szavazásukat külföldről, sőt... előbb szavazhat levélben egy romániai oláh cigány, vagy egy magyarul böfögni is képtelen ukrán maffiózó a megvásárolt egyszerűsített állampolgárságával, mint egy Ausztriában dolgozó, születésétől magyar állampolgár orvos.

A fentiek mellett ma már rekord mértékű a bizalomhiány a teljes politikai elittel szemben, az itthon maradott választókorú lakosság közel fele bizonytalan/pártot nem választó. A maradék a posztkommunista korrupt bűnszervezetek támogatói mellett egy nemzetiszocialista munkáspártnak a támogatói, tehát jelenleg és a közeljövőben esély sincs arra, hogy Magyarországon hatalomra kerüljön egy mérsékelt, piacpárti, adófizetőpárti, européer politikai elit... egyébként ilyen nincs is már Magyarországon (többségük kivándorolt), de erről majd legközelebb. :)

A magyar lakosság közben folyamatosan öregszik, természetesen fogy, a vállalkozási- és befektetési kedv padlón, a gazdaság versenyképessége az alatt, hacsak nem változtat már ma este a bicskanyitogatóan dilettáns hozzáállásán a jelenlegi korrupt kormányzat, akkor már 10-15 éven belül radikálisan emelni kell majd a nyugdíjkorhatárt, illetve ugyancsak radikálisan csökkenteni a nyugdíjakat, mert ugye a fideszes rejtett erőforrás közmunkások „hozzáadott értéke” távolról sem fogja fedezni a kádári nosztalgiában dagonyázó rezsiharcos nyugdíjasok havi járandóságát, valamint kiszolgálni megfelelő adófizetői forrásokkal a hatalmon lévő posztkommunista politikai elit közpénzlopási hajlamát.

Szóval mint említettem, nincs túl sok jó hírem... a magyar választópolgár két évtizede Kelet-Európa két legkorruptabb posztkommunista bűnszervezetét szavazza kormányra, akár most vasárnap is megtennék, de a B tervük sem túl vidám, tekintve hogy az meg egy ugyancsak fent említett nemzetiszocialista munkáspárt lenne.

Ideje lenne ha kicsit komolyabban vennétek magatokat... nehogy az legyen, hogy anno senki nem szólt. :)

Bell & Sebastian 2015.09.23. 23:05:30

@GNDL: Nemzeti-szocialisták? Akkor hurrá, végre nyaralunk!

GNDL 2015.09.23. 23:08:20

@Bell & Sebastian: Hát mi?! Tán szociáldemokraták?! :)

S=klogW 2016.11.27. 14:07:59

@Bell & Sebastian: ez a körbetartozás terminus mindig dühített, mert hazug

és gondolom nem is véletlenül használják

Bell & Sebastian 2016.11.27. 21:15:24

@S=klogW: Hitel-domino.

Van benne perverz humor, mert végső soron, amit fölül ellopnak, annak hiánya legyűrűzik az aljára, mit hitelből pótolnak oly módon, hogy kölcsönkapják a saját, ellopott pénzüket a tolvajoktól, indulhat a szivattyú.

Tulajdonképpen körbeér az a zsozsó.

S=klogW 2016.11.28. 06:21:52

@Bell & Sebastian: persze, anyag(i)körforgalom van, de azt a pénzenergia egyirányú áramlása hajcsa

S=klogW 2016.11.28. 06:23:04

@Bell & Sebastian: @S=klogW:

II. termonetáris főtétel :)

Bell & Sebastian 2016.11.28. 22:33:54

@S=klogW: Az elméletet át kellene ültetni vákuumra, mert annak magyarázatába még komoly emberek is belezavarodnak. Oszt besöpörni a Dájnámájt -díjat.