Kommentszűrés
’15 sze
1
12:01

Európa unalma a menekültek félelme − Migráció és mi X.

Írta: Redakció

migrans_10.jpg

Migráció és mi címmel körkérdést és cikksorozatot indít a Mandiner: vezető magyar véleményformálókat kérdezünk meg arról, mit gondolnak az egyre forróbb témává váló migrációról és a kapcsolódó jelenségekről. Az eddig megjelent írások ezen a linken keresztül olvashatók.

*

Európa unalma a menekültek félelme

Böcskei Balázs politikai elemző, az ELTE oktatójának írása



Elég hangosan kell majd nevetni azokon, akik szerint a jövőben még mindig az „európai identitás” és az „európaizáció” lesznek azok a kifejezések, amelyek köré a leginkább uniós pályázatokra szakosodott szervezeteknek konferenciát kell szervezniük. Megszámlálhatatlan workshop, tanulmánykötet és „indulunk Berlinbe” konferenciajárat foglalkozott már úgy a fenti témával, mintha még mindig 1989/1990 lenne. Mintha Európa nyelve nem egy makrogazdasági, fejlesztéspolitikai, K+F technokrata beszédmód lenne, mintha Európa az Örömódába oltott euroglobál értelmiségi hangorkán ellenére nem éppen az egyenlőtlenségek regionalizációjáról, a függőségi és hierarchikus – nemzetközi munkamegosztásból fakadó – viszonyok fejlett országok általi konzerválásáról, a nemzetek közötti szolidaritás felmondásáról, az offshore gazdaságokba ágyazott költségvetésekről, a döntések nélküli Európáról szólna.

Holott létezik európai identitás és kultúra, élő hagyomány a könyvekben, zenékben, tüntetések dinamikájában, menekültek melletti szolidaritásban, stb.; viszont kétségkívül nehéz lenne megfogalmazni, hogy miben is áll az, ha a politikai egyéniség nélküli európai vezetőkre tekintünk.

Azok, akik nem mernek vagy tudnak döntéseket hozni, azoktól se migráns, se menekült, se bevándorló, se (be)fogadó ország, se együtt érző honpolgár nem várhat semmit. A kontinentális Berlin-Európában ma Németország fogalmaz meg irányelveket, akaratokat, old fel döntési helyzeteket – hol realista keretben, hol indoktrináló módon; mások pedig lihegve, védekezésre képtelen módon mondják fel a merkeli irányt, miközben országukban az egy félév alatti atrocitások számát már a Google keresője sem bírja el. A francia (baloldal) baloldal(ának) politikai unalmassága és létezésének oknélkülisége talán Európa unalmasságát és tanácstalanságát is túlszárnyalja.)

*

Egy dezintegrált, a beszélt gazdasági nyelvében illegitim, döntésképtelenségben lebénult, politikai egységesülésében megkérdőjelezett, erőltetett európai identitásában tartalmatlan, örök békére lefegyverzett, gyenge, passzív Európa áll szemben mozgó és növekvő belső és külső kihívásokkal.

Ebbe a térbe érkeztek meg az új nomádok, a globális csavargók, a menekültek, mindazok, akiket látva, tapasztalva, segítve Budapest közterein – előbbieknek köszönhetően újra, pontosabban máshogy lett politikai a köztér – okkal lehet meg az az érzésünk, hogy Európa tanácstalanságát, döntésképtelenségét, elvárás-rendszerének hiányát, a Nyugat és Kelet közötti szolidaritási csatorna politikai felrobbantását, az európai kettős mércék és azok „keleti” elutasítását nagyon meg fogják fizetni a menekültek. Akikről nem tudjuk, hogy meddig maradnak, és ha elérnek a nagy önbizalommal a most 800 ezer menekültet befogadni készülő Németországba – amely mögött leginkább a többi tagállam befogadópolitikájának katalizálása áll –, akkor sem tudják hova érkeztek. Stefano Bottoni kellő hatásvadász módon fogalmaz, amikor azt írta: „nincs európai álom, nincs semmi”.

Mindez a hazai baloldalnak nem tűnik fel, mert az még mindig az Új Magyarország Fejlesztési Tervben elképzelt Európában gondolkodik; a jobboldal pedig belpolitikai szándékkal, egyúttal az állampolgári tudatot roncsolva, a szolidaritás hálóját beláthatatlan időre felbontva, az egyébként is és nem késő modern „módon” fragmentált társadalmat szétszaggatva kihasználja azt az európai tanácstalanságot, amely sokadik éve nem tud mit kezdeni vezetőjével, Orbán Viktorral, az illiberális tendenciákkal, mindazokkal a jelenségekkel, amelyeket a magyar nyilvánosság jó pár év késéssel általában akkor vesz észre, ha azokat Fukuyama vagy Zakaria mondja.

Ebben az Európában a Nyugat kötelező kvótát követel, melyre többek között a lengyelek, a szlovákok, a magyarok beintenek, Ausztriában az FPÖ vezet, a Svéd Demokraták köszönik, jönnek fel, a magyarok pedig... de ezt tudjuk.

*

Korábban – nem egyetértve a „terelés-diskurzussal” – utaltam rá, hogy fegyelmezett válaszokat kell adni a bevándorlás-problematikára, mert a Habony Művek ajándéktémát kaptak; és mivel nem Magyarország oldja meg a kérdést, úgy a megoldásnélküliség a kormányzó jobboldal stagnálását eredményezi, a napirend jobboldali (Jobbik-Fidesz) uralását.

Orbán nincs egyedül populizmusával, sok európai politikus elégedett, hogy a francia miniszterelnöknek bírálólag most pont Orbán és nem ők jutottak eszébe. Amíg Orbán van, mi is vagyunk – gondolhatják. S amíg Orbán van, addig van olyan magyar kormányszóvivő, aki magukat áldozattá tévő emberről beszél 71 menekült halálakor, és lesz olyan baloldal, amely a holokauszthoz és a náci transzportokhoz hasonlítja az előbbi szörnyűséget. Ebben az egymást, továbbá egymás túlzásait és ostobaságait feltételező beszédmódban és politikai konstellációban kizárólag azok járnak rosszul, akiknek ma a túlélés annyi, hogy legalább nem zsúfolódnak össze kocsikban, hogy legalább kedd után enyhülés lesz az időjárásban. Mennének tovább, de egyelőre nem várják őket, itt viszont láthatóan fenntartóztatják és megállítják őket − generálva ezzel a köztéri vizuális stigmázását, a hazai választói nagykoalíciós idegenellenességet, a hátuk mögé néző politikusi megszólalásokat.

Nevetséges az is, ha valaki instrumentalizálja a menekülteket és a bevándorlókat, ha jelen esetben úgy hivatkozik rájuk, mint a demográfiai csapda és nyugdíjrendszer megoldóira. Többek között Európa ezen technokrata gazdasági nyelve eredményezte azt, hogy nem tud ugyanolyan és ugyanazon a politikai nyelven beszélni a tagállamok összessége, hogy legyintenek a globális közgazdász-turisták, ha olyan érveket talál mondani egy nem szélsőjobboldali, mely szerint a társadalmi integráció nem csak munkaerőpiaci integrációt jelent. Mondjuk nem is előbbiek fizetik meg az árát utóbbi mondat igazságának.

Az teljesen világos, hogy a magyar jobboldal minden racionális vita keretét negligáló, adóforintokba ágyazott bevándorló-ellenes kampánya, szögesdrótja, köztéri állóháborúja, teszkógazdaságos humanitárius szolgálata elutasítandó, és egy olyan politikai helyzetet idéz elő, amelyben magyar civilek szintén az egyébként adat- és információ halászatban mértéket nem ismerő Mark Zuckerberg Politikai Algoritmus Gyárához fordulnak. Ki fognak merülni a civilek energiái, évszakváltozás közeledik – akárcsak újabb menekültáradat –; ott pedig, ahol Kovács Zoltán kormányszóvivő, ott a mélyben a kormányzó erők nem a megoldásokon munkálkodnak. A magyar baloldal e téren mindegy, mit csinál, mert nem látszik. Ferenc, a kvázi baloldali Disney Pápa aktuális Vatikánból megfogalmazott zsibbasztóan okos üzeneteinek posztolása még nem politika; a külföldi baloldalaknak viszont komoly kihívásai vannak – újfent –, figyelmeztetések ilyen dokumentumokban és ilyen tapasztalatokban.

Elképzelhetetlen korunk most újabb elgondolhatatlan kimenetelű kihívással szembesült, nem utolsósorban egy, a társadalmi konfliktus örök pacifikálásának gondolatától lenyűgöző módon elkényelmesedett, válságkezelésének válságát még több doktrinerséggel „működtető” európai elit folytán. Utóbbi nem volt felkészülve arra, hogy nem lesz igaza, hogy a történelem sem Európában, sem máshol nem ér véget.

Viszont a történelem korábban már megmutatta, hogy képesek politikai egyéniségek születni és létezni, egyszerre többen is egy időben, talán ebben bízhatunk most is. Egy vezető döntéseket hoz, egy európai vezető pedig tudja, hogy a döntéseket úgy kell meghozni, hogy nem csak neki, hanem más tagállamnak is van szuverenitása, annak kormányfőjét is a választók választják, van neki jobb- és baloldala, elárvuló és integrálandó szavazói, ő is ismeri Habermas munkáit, és lóg is Jacques Delors képe az irodájában. A politikai közösség konstituálódásának a szociális békétlenség társadalmában más módja (is) van, mint sokat énekelni a választóknak a posztnemzeti állapotról.

*

Nem tudom, és nem is e vita résztvevőinek kell megmondani a megoldást a disputában tárgyalt kihívásra. Viszont az is valami, ha már tudjuk mi nem a kiút. Egy tanácstalan, unalmas, továbbá migránsok, menekültek, bevándorlók és szorongók feje fölött dezintegrálódó technokrata-optimista, „a” politikai közösségben és nem pedig politikai közösségekben gondolkodó Európa immáron nem Európa, nincsen otthon abban sem egy hamburgi, sem egy budapesti, sem egy madridi polgár, ahogy egy gyermekével menekülő szíriai anya sem.

Egy Európa (vagy egy ország), mely csak az elitnek otthona, nem tudja megvédeni polgárait, leendő polgárait, a holnap menekültjeit. Ezt már látjuk Záhonytól a Keleti pályaudvart érintve Vépig, a VIII. kerülettől Újpestig, és könnyen ezt tapasztalhatjuk a nyelvi és gondolati bátortalanság által lefegyverzett Európában is.

Ez esetben pedig teljesen mindegy, hogy melyik nemzetállami prekaritáus „tagja” az ember, vagy éppen melyik országban PhD-zik.

Nincs otthon, mert nincs sehol.

Címkék: jobboldal társadalom elit bevándorlás baloldal migráció menekültek technokrácia Európa menekültügy Böcskei Balázs Migráció és mi

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr207748252

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bell & Sebastian 2015.09.01. 13:50:38

Doomhammer nagyon közeli rokona, nem vitás.

Tündér_Lala 2015.09.01. 14:34:05

Döntsék el végre Európa vezetői, hogy mit akarnak.
Olaszországot és Görögorszáfot azért bírálják, mert nem regisztrálják a migránsokat. Bennünket azért, mert elfogjuk és regisztráljuk őket.
A franciák régebben azzal fenyegetőztek, gogy lezárják határaikat, közben Merkel közölte minden sziriait befogadnek (kvázi meghívót nyujtott át). Mi pedig a hatályos szabályok és törvények alapján járunk el (regisztrálunk és csak érvényes vízum alapján engedük rovább a bevándorlókat).

Módjulban áll a franciáknak, a briteknek és a németeknek tömeges vizum kibocsátás akár (itt helyben) a politikai szélhámoskodás helyett. Dönteniük kell, hogy milyen jövőt szánnak országaiknak és azok népeinek.

Bell & Sebastian 2015.09.01. 16:04:48

@Doomhammer: Mit tiltakozik, ha eddig ez ugrott a legmagasabbra? Nem egykönnyen lecsapható, de persze meg lehet próbálni.

Bell & Sebastian 2015.09.01. 16:09:28

@Tündér_Lala: Emlékezzen vissza arra, mit mondtunk a kályha előtt állva? A látható cél az oroszok belerángatása. Eddig bírták, a mai nappal csak sikerült.

Ez a kis jövés-menés csak egy pici intermezzó ahhoz képest, ami majd most jön.

access denied 2015.09.01. 17:17:02

@Bell & Sebastian:

Az oroszok(ie:kínaiak) eddig is ott voltak. Fontos nekik. Szíria az sco előretolt helyőrsége.

access denied 2015.09.01. 18:04:32

@Bell & Sebastian:

Mi van? Az nem volt még hogy tartusban üzemel az orosz(sco) rádiófelderítés, az egyetlen ami nem az sco határokon belül található? Mikor 2005 környékén aszad kidobta a nato partnership delegációt, az sco-tól kért védelmet. Két éve az orosz és kínai hadihajók blokkolták szíria bombázásának elindulását. Az ukrajnai balhé azért indult mert ukrajnából szállították a hadianyagot aszadnak.

Átaludtad az elmúlt 10 évet?

Doomhammer · http://tirpakbokretas-migrations.blogspot.com/ 2015.09.01. 21:17:09

@Bell & Sebastian:
Nem egykönnyen lecsapható? Már én mit csapdossak egy olyan véleményformálón, aki ezt bírja mondani:
"örök békére lefegyverzett"

A 10 legnagyobb katonai költségvetésű országból három az EU tagja: Nagy-Britannia, Franciaország, Németország.
en.wikipedia.org/wiki/List_of_countries_by_military_expenditures

Ebben a listában olyan kis szépségek vannak, hogy pl. Franciaország és Németország együtt bőven többet költ, mint Oroszország (96 mrd $ vs. 70 mrd $) és Nagy-Britannia, Franciaország és Németország együtt többet költ, mint Kína. (159 mrd $ vs. 130 mrd $).

Az más kérdés, hogy minden európai azt kívánja, hogy a jövő nagy összecsapásait valahol máshol vívják meg. Ez a nagy tanulság pl. a 30 éves háború vagy a két világháború után. Ezért mindenki iszonyúan békepárti. De hogy lefegyverzett lenne? Ne vicceljünk már.

Eddig olvastam el a megmondást, volt még benne érdekes? Huntingtonra hivatkozott?

Bell & Sebastian 2015.09.01. 21:44:11

@Doomhammer: :) Pedig milyen szépen indult, oszt csak elvérzett. Egy távoli unakapöcsben kiegyezünk?

Doomhammer · http://tirpakbokretas-migrations.blogspot.com/ 2015.09.01. 23:06:57

@Bell & Sebastian:
Ezt sajnos magának kell eldöntenie. Én nem vagyok hajlandó elolvasni olyan szövegeket, amelyekben előfordul a népvándorlás szó, vagy az iszlám európai térhódításával való fenyegetés vagy a civilizációk harca vagy a baloldal által legyengített, önfeladó Európa.

Az EU vezető hatalmairól sok mindent el lehet mondani, pl. nagymesterei az álszentségnek. De hogy gyengék vagy önfeladók lennének, azt csak nagyon naív emberek gondolják. Aki ilyesmit irkál, annak irománya látatlanban érdektelennek minősíthető.

Bell & Sebastian 2015.09.02. 09:15:45

@Doomhammer: Azért, ha menekülni kényszerülne, befogadnám, mert egyelőre ez a legtöbb, ami adható.

Nem azért, mert akár egy névelővel is egyetértenék, hanem emberségből. De miután összeszedte magát, mars ki a házamból!
___

Ahhoz képest, hogy mekkora cirkuszt rendeztek egy szobornak (ami alapvetően nem megy sehová és még csak anyagcserét sem folytat), most feltűnően nagy a csönd.

Azért ne téveszzük össze a kiratrendező munkáját azzal, ami a raktárban folyik. (ÁNTSZ ellenőrzés)

- Ez mi?
- Kácá.
- Hát ez?
- Kúta.
- Micsoda!?
- Akkor kácá.

Ugyanez, csak demokráciával és diktatúrával, a kínai meg nem is az.

Brix 2015.09.02. 18:41:37

Van megoldás a menekültválságra, igaz, lehet túl késő lesz, mire az Unió polgárai kiseprűzik a hatalomból a halogató, határozatlan, döntésképtelen politikusokat. Egyértelmű, hogy kemény, férfias megoldásra van szükség : komoly ütőképes haderőt kell felállítani, és összehangolni menekült-és külpolitikát. A tagországokban referendumot kellene kiírni a migráció kérdésében, hogy egyértelművé váljon az európai polgárok akarta, és ne lehessen nem kívánatos embermilliókat letelepíteni Európában, illegitim módon
Ha nem képes az EU megoldani ezt a kérdést, akkor hamarosan a szétesés szélére sodródhat a közösség

nu pagagyí 2015.09.02. 19:49:02

Nagyon jó elemzés a jelenlegi helyzetről. Tény, hogy elfogyott a kölcsönös jóindulat és kincstári lett az optimizmus. Az alapelvek szépek, és elvileg sikerrel is kecsegtetnek, de Európa csak akkor működik, ha összefognak a résztvevő országok és nem a saját pecsenyéjüket sütögetik. Áldozatot kell hozni az egységért mindenkinek, különben nem lesz 500 milliós belső piac, óriási és hatékonyan allokálható tőkével, tudományos és K+F kapacitással és mindez persze az emberi jogok maximális tiszteletével és jóléttel párosulva. Szóval, ahogy most áll a helyzet, nem lesz Európa tényező a világban,

Talán a túl gyors bővítés kezdte ki az egységet, amely sok szuverén, nemzeti létét ki nem élt ország integrálódását feltételezi. Legtöbbje csak forrásokat akar, vezetőrétege képmutatáshoz, ügyeskedéshez szokott, ajkain az elvek csak bunkóként vagy mantraként funkcionálnak, a népeik gondoskodásra szoruló, önállótlan emberek tömege. Magyarország is ez utóbbi csoportba tartozik. Ebből kéne várat építeni.

nu pagagyí 2015.09.02. 20:02:07

@Brix: Európa jövőjét az USA mutatja. Az USA már rég nem lenne tényező, ha a fehérek zárt enklávéjaként funkcionálna. Neked biztosan riasztó az amerikai út, de ha Európa ismét szétesik nemzetállamokra, semmivel nem lesz nekünk jobb, mert Magyarország akkor sem fog sokáig szuverén országként létezni és azt a fajta létezést nehezebb lesz túlélni.