Kommentszűrés
’15 júl
9
17:31

Szovjet katonák és a nemi erőszak – orosz internetes források tükrében

Írta: Redakció

szovjet_katona_eroszak.jpg

Vendégszerzőnk, Pető Andrea történész írása.

 

Ha a történészt nem engedik be a levéltárba, akkor frusztráltan az interneten kutat. Ez történt az én esetemben is. Évtizedek óta hiába próbálok a szovjet levéltári forrásokhoz hozzáférni a II. világháborús nemi erőszak témájában, ezért ez a cikk azt mutatja be, hogy mi hozzáférhető a világhálón a témában 2015 március és áprilisában.

A magyarországi historiográfiai áttekintés után most arra vállalkozom, hogy a II. világháborús nemi erőszak emlékezetét vizsgáljam az orosz nyelvű források tükrében. A cikk árnyalni igyekszik a képet, hogy „az orosz” közvélemény időben változatlan, egységes és homogén lenne a Vörös Hadsereg II. világháborús nemi erőszak elkövetésének tagadásában.

Ahogy 1999-es cikkemben állítottam, a „csend összeesküvése” veszi körül a szovjet katonák által elkövetett nemi erőszakot.

A nemi erőszak esetében mindenki: az áldozatok és az elkövetők is érdekeltek abban, hogy ne beszéljenek az esetről. Itt az elkövetők hallgatásáról van szó, és a kérdés, hogy mikor és milyen módon néznek szembe saját, eddig tabuizált történetükkel. Ebben a cikkben ezzel az elhallgatással szemben alkalmazott három narratív stratégiát elemzem az interneten hozzáférhető orosz nyelvű források alapján.

Az első a láthatóvá tétel, amikor kortársak megszólalnak, mint szemtanúk, áldozatok és elkövetők. A második narratív stratégia az elbeszélés átalakítása. Ide két új fejlemény tartozik: az új törvényjavaslat, amely megtiltja a szovjet kommunizmus/uralom és a nácizmus összehasonlítását; valamint az ukrajnai válság hatására kialakuló, a Vörös Hadsereg etnicizálására irányuló kísérlet. A harmadik a jogi szembenézés: ide tartozik, hogy nyilvánosságra kerülnek a hadbírósági ítéletek, amelyek bizonyítják, hogy intézményes megtorlás járt a nemi erőszakért, amik árnyalnák a Vörös Hadseregről, mint „civilizálatlan ázsiai hordáról” kialakult képet. Ez a legkockázatosabb, de egyben legígéretesebb stratégia, mert magában hordja a militarizmus-kritika lehetőségét is. Mind a három narratív stratégia függ a politikai szereplők döntéseitől és a hatalmi játszmáktól.

Az itt bemutatandó források megjelenésének idejéből világos paradigmaváltást olvashatunk ki a fenti három narratív stratégia alakulásában. Míg a 2000-es évek elején még volt lehetőség az önvizsgálatra és a láthatóvá tételre, ha csak kis mértékben is, addig mára a helyzet a rendkívül limitált internetes kutatás alapján is megváltozott. A krími és kelet-ukrajnai konfliktussal a szovjet katonák által elkövetett nemi erőszak iránt az érdeklődés nőtt, tehát a jövőben várhatóan egyre több szó esik erről a múltbeli tényről. Nem mellékes, hogy ez hogyan és milyen keretben fog történni. Az elbeszélés átalakítása a szovjet katonák által elkövetett nemi erőszak etnicizálása irányába mozdult el, amely a mindennapi politikai harc részesévé vált. A szovjet katonai levéltári forrásokhoz még mindig nem lehet hozzáférni, de némely dokumentumok kikerülnek a világhálóra, ugyanakkor ezek éppen esetlegességük miatt csak kis részben befolyásolják a jogi szembenézést.

A cikkben elemzett források alapján bizonyos képet kaphatunk a szovjet katonák által elkövetett nemi erőszakról szóló beszédmódokról, valamint azok jövőbeni lehetséges fejlődési irányáról. A cikk végül amellett érvel, hogy a szovjet forrásokat őrző levéltárak a kutatók előtt való bezárása többszörösen hátrányt okoz majd minden szereplőnek a jövőben egyre erősödő, a II. világháború történetét körülvevő emlékezetpolitikai harcban. Csak remélni lehet, hogy nem történik újabb kísérlet a források szelektált hozzáférhetőségével a magyarországi diskurzus manipulálásra.

A források és a használhatóság határai

Az internetes forrásfeltárás különleges módszertan alkalmazását igényli: a szelektivitás, az időbeliség és a reprezentativitás figyelembevételét. Az, hogy milyen dokumentumok kerülnek ki az internetes oldalakra, teljesen ad hoc jellegű és ebből semmilyen általános következtetést nem lehet levonni. Az orosz levéltárak működése miatt egyének vagy egyéneknek vélt felhasználók tesznek hozzáférhetővé a világhálón a cikkben is elemzendő dokumentumokat, tudományosan nem értékelhető szempontok alapján.

Az interneten hozzáférhető dokumentumoknak különleges belső időbelisége van, különösen Oroszországban, ahol kísérlet történik az internet cenzúrázására. Van, amikor nem is lehet tudni, mikor került ki a szöveg, és azt meg főleg nem, hogy meddig marad hozzáférhető. (Ezzel is magyarázható, hogy ha esetleg a hivatkozásként e cikkben megadott oldalak már nem hozzáférhetők később.)

Ebből következik a reprezentativitás kérdése: mit tudhatunk meg egy ilyen elemzésből, mennyiben jellemzőek az álnéven hozzászólók bejegyzései? Ugyanakkor nem vállalkozhatom a témában megtalálható tömeges kommentek diskurzuselemzésére sem, mert hiányzik ennek elvégzéséhez a kapacitás. Csupán jelzem a cikkben, melyek azok a bejegyzések, amelyek különösen nagy visszhangot váltottak ki az olvasók között. Tehát ebben a cikkben csak egy gyors helyzetfelmérésre és leírásra vállalkozom. Ez az elemzéslehetőség abból a szempontból lehet hasznos, hogy bemutatja, a csak oroszul beszélő olvasók mit tudhatnak meg ebben a témában, ha tájékozódni akarnak és van internet-hozzáférésük.

Ami magyar (valamint német és lengyel) az áldozatok visszaemlékezéseiből megjelent oroszul

Polcz Allaine kulcsfontosságú könyve, Az asszony a fronton (1991) oroszul hozzáférhető, hiszen a Neva 2004-ben megjelentette.1 Az előszóban a novelista, publicista Alexandr Melicsov (1947) jelezte, hogy szerinte az orosz középiskolák tanrendjében kellene szerepelnie a könyvnek. 2013-ban Moszkvában előadták Polcz művét, amely nagy visszhangot váltott ki. Ekkor Elena Volguszt kritikus a Petersburg Színházi Magazin blogjában méltatta a művet és jelezte, hogy kritizálni csak a sztálinisták és az új birodalmi álmokat kergető militaristák kritizálják.2 A kommentelők, mint a „seafol” nevű felhasználó „erkölcstelennek” nevezték a darab előadását egy olyan országban, amely ilyen nagy áldozatot hozott a II. világháborúban.3 Egyes állítások szerint Polcz szövege elfogult és nem megbízható. Ez az eset jól mutatja a változó társadalmi légkört és a legfontosabb orosz érvet, a „háború igazságát”; és tegyük hozzá, az elszenvedett háborús veszteségek miatt elutasítja az „igazság a háborúban” Walzer-féle megkülönböztetését és ennek a vizsgálatát.

Alapvetően helyes lehet az az állítás, hogy Magyarország nem került az orosz netes közvélemény fókuszába: elsősorban a németországi nemi erőszak esetek érdeklik a netezőket.

2011 májusában a Podrobnoszti netes újság „Why Did I Have To Be A Girl” (Miért kellett lánynak születnem?) Gabi Köpp-önéletrajzról közöl kritikát.4 A könyv 2010-ben jelent meg angolul, egy évvel a német kiadás után (Gabi Köpp: Warum war ich bloß ein Mädchen? Das Trauma einer Flucht 1945, 2009). Köpp, aki 15 éves volt, amikor a Vörös Hadsereg katonái megerőszakolták, emlékeiről naplót vezetett, amely nagy nemzetközi könyvsiker volt. A szerző „Miért nem élek szexuális életet” címmel fordította le a kötet címét oroszra és hozzátette, hogy a 9 és 90 közötti berlini lakosokat egyenként 12 alkalommal erőszakolták meg. Ez jól mutatja, hogy a számok bűvölete, azaz a meghatározhatatlan meghatározásának igénye – mely ellen a Történelmi Szemlében megjelent cikkben érveltem – jelen van. Végül azzal zárja a szerző a cikket, hogy az orosz hatóságok a mai napig titkolják a szovjet katonák által elkövetett tömeges nemi erőszak tényét.

A magyarországi viták és szerzők nyomát az orosz nyelvű internetportálokon nem lehet megtalálni, ahogy hiányoznak a második világháborús nemi erőszak feminista kutatóinak munkái is. Kivételt képez a weboldalon a „Nyílt végű kísérlet az anti-győzelemre”5, a két fiatal lengyel történész, Joanna Ostrowska (1983) és Marcin Zaremba (1980) eredetileg a lengyel Politykában megjelent cikkének orosz fordítása a 2012 májusában.6 A két lengyel történész Susan Brownmiller klasszikusa (Against Our Will: Men, Women and Rape, 1975) alapján szakítanak a „háború az háború” strukturális érvelésével. A szerzők a nemi erőszakot mint háborús fegyvert elemzik, tehát a nemi erőszakot az általam a korábban a Mandineren megjelent cikkben meghatározott intencionalista módon értelmezik. Sokszínű forrásbázisra alapozva (nők levelei, interjúk, rendőrségi jelentések) és Antony Beevor (például a Berlin, 2004 szerzője) angol hadtörténész munkái alapján mutatják be a szovjet katonák lengyelországi tetteit.

A láthatóvá tétel: a szemtanúk megszólalnak

A (még meglévő) digitális hozzáférés teret nyitott az emlékezőknek. Érdekes, hogy mégis milyen kevés olyan netes projektum létezik, amik a most már olcsó és könnyen hozzáférhető technológiával ezt kutatnák és hozzáférhetővé tennék. Szvetlana Alekszijevics 1985-ös, először Minszkben megjelent könyve: A háborúnak nem nőies az arca (U vajni ne zsenszkoe lico) áttörést jelentett a szovjet nők háborús részvételének elemzésében. Interjúkat készített a női veteránokkal, hogy megtudja, milyen volt a harcoló nők szempontjából a II. világháború. Az interjúkötet, amely módszertanilag több kívánnivalót hagy maga után, további kutatásokat inspirált. 2015 májusában, harminc évvel az első megjelenés után a Gordon nevű online újság a korábban a kötetből kicenzúrázott részeket közölte.7 Ebben a férfi és női veteránok a szovjet hadseregben megtapasztalt szexuális zaklatásról és bűntényekről beszéltek. Az egyik levelet, amelyet eredetileg a megjelent kötetből kihagytak, egy olyan katona írta, aki bevallottan maga is részt vett a német nők megerőszakolásában.

Leonyid Rabicsev háborús veterán neve gyakran előkerül a nemi erőszakkal kapcsolatban az orosz nyelvű forrásokban. 2005-ben a Znamya megjelentette az emlékiratait, melyben részletesen írt a szovjet katonák által elkövetett nemi erőszakról. Az élményei írásba foglalását vezeklésként határozta meg. Ez érdekes, új, eddig nem ismert vallásos keretet nyit meg az emlékezés folyamatának. Olga Ilnickaja, az író és újságíró ugyanakkor a szöveg elpusztítása mellett érvelt a már ismertetett okok miatt.8

A szemtanú megszólalásához tartozik, hogy a videómegosztón található felvételen egy szovjet háborús veterán név nélkül nyilatkozik. Magáról azt mondja, hogy ő személy szerint semmi ilyet nem követett el, míg mások igen, és részesnek érzi magát a bűntényben.9

Ha bármilyen megállapítást lehet erről az öncenzúrázásról tenni, akkor az az, hogy sem olyan társadalmi közeg, sem olyan emlékezetpolitikai normaújítók (civil aktorok) nem láthatóak a neten, akik a Vörös Hadsereg veteránjait a szovjet katonák által elkövetett nemi erőszak ügyében kérdeznék és eredményeiket hozzáférhetővé tennék. Míg a katyni mészárlás szovjet dokumentumait a „Memorial” nevű nagy múltú, a sztálinizmus bűneit kutató civil szervezet most hozzáférhetővé tette, a háborús nemi erőszak nem tartozik a kutatott témáik közé.10 Az orosz kormány civil szervezetek működését ellenőrző politikája miatt ilyen civil kezdeményezések megjelenése nem várható a közeljövőben.

Az elbeszélés átalakítása: emlékezetpolitikai harc Oroszország és Ukrajna között a háborús nemi erőszak ügyében

A társadalmi közeg megváltozása az elmúlt időszak legfontosabb fejleménye. Az apró önkritikus lépéseket felváltotta az a törvényjavaslat, amely börtönnel büntetné azokat, akik a náci és a szovjet történelmet összehasonlítanák. Ezt a helyzetet csak komplikálja az Ukrajna és Oroszország közötti „ki a fasiszta?” vita, amelyhez a nemzetközi történészek is hozzászólnak.

A Krím megszállása és a kelet-ukrajnai harcok élesedésével egy időben a II. világháborús nemi erőszak kérdése új megvilágításba került. Az ukrajnai hivatalos történeti diskurzusban a szovjet katonák hirtelen „oroszok” lettek, akik tömeges nemi erőszakot követtek el. Ezzel Ukrajna számára megnyílt a lehetőség, hogy úgy használja fel a putyini Oroszország felkorbácsolta II. világháborús kultuszt, hogy a felelősséget a háborúban elkövetett bűnökért „az oroszokra” hárítsa. Az ukrán hivatalos emlékezetpolitikai harc a szovjet katonák által elkövetett nemi erőszak tényét instrumentalizálja és etnicizálja anélkül, hogy a kérdés lényegét érintené és a háborús nemi erőszak jelenségével valódi szembenézést hozna.

2013 júniusában a vezető orosz ellenzéki portálon, a Grani.ru-n a történész Boris Szokolov (1967), aki Berija, Sztálin, Molotov és Leonyid Brezsnyev életrajzával is foglalkozott, bejegyzésben kritizálja azt a törvényt, amely a nácizmus bűneinek tagadását büntetné.11 Érve, hogy ez a Vörös Hadsereg által elkövetett háborús bűntetteket láthatatlanná teszi, köztük a több százezer német, osztrák, magyar, lengyel, cseh, szlovák, szerb elleni, illetve a balti államok területén elkövetett bűnöket. A forrásai között a német, magyar hatóságok jelentései, vallomások, interjúk, naplók szerepelnek. Hivatkozik továbbá hadtörténészek, Joachim Hoffman, Anthony Beevor, Ungváry Krisztián munkáira, valamint a szemtanúk Vaszil Bikov, A halottaknak nem fáj, (1988) szerzőjére, Alexander Szolzsenyicinre, a haditudósító Lev Kopeljev és a veterán Leonyid Rabicsev visszaemlékezéseire.

Az emlékezetpolitikai harc élesedését jelzik a 2007 májusában jelent meg a bejegyzés („A szovjet katona erőszakoló”) „tapirr” felhasználótól, aki szerint 1941 és 1945 közötti időszak a „barna” és „vörös” fasizmus közötti harc ideje volt. Julia Latynina újságíró és író műsorából közöl részletet, amelyet az Echo Moskvi, talán az egyetlen független orosz rádióadó számára készített. Az adás már nem hozzáférhető, de a műsor leiratát a cikk második felében ez a felhasználó beidézi. Latnyina is Rabicsev visszaemlékezését használta, amely élénk visszhangot váltott ki a hallgatókból: véleményük szerint a visszaemlékező eltúlozta a jelenséget és kifogásolták, hogy maga Rabicsev, amikor a Vörös Hadseregben szolgált, miért nem akadályozta meg a tömeges nemi erőszakot.12 Ezzel személyes felelősséget firtatva sikerül elkerülni a strukturális okokkal való mély szembenézést.

2009. februárjában Mark Szolonyin – sok nagy visszhangot kiváltó, kiválóan adatolt, a II. világháború történetével foglalkozó cikk és kötet szerzője – a saját blogján bejegyzést közölt „A győzelem tavasza: Sztálin elfelejtett bűne” címmel. 13 Itt amellett érvel, hogy a nemi erőszak csak egy része volt azoknak a bűntényeknek, amit a Vörös Hadsereg Európában elkövetett. Arra figyelmeztet azonban, hogy a túlzott hangsúly a nemi erőszakon elfedi az egyéb szovjet háborús bűnöket, mint ahogy ez egyes orosz hadtörténészek teszik, ahogy Gareev vagy Rezsevszkij tette 2005-ben Trud-ban megjelent cikkükben.

Szolonyin hivatkozik az akkor már nyugdíjas, de korábban a hivatalos német hadtörténész Joachim Hoffmann kritikátlan németpártisága miatt támadott, 1995-ben megjelent könyvére: Sztálin megsemmisítő háborúja (Stalins Vernichtungskrieg 1941-1945), ahol nagy részletességgel foglalkozik a Vörös Hadsereg által elkövetett nemi erőszakkal a német területeken. Szolonyin állítja, hogy míg a szovjet civilek jól bántak a német hadifoglyokkal, addig a szovjet katonák brutálisan viselkedtek a német civilekkel. Ezt Szolonyin a katonai fegyelem összeomlásával és a szovjet hadsereg a németektől különböző különböző minőségével magyarázza. A felelősség kérdésében a történész Sztálint tekinti első számú felelősnek, valamint felhívja az oroszok figyelmét, hogy osztozzanak az ország felelősségében. Ebből az érvelésből látszik, hogy a II. világháborúban elkövetett nemi erőszak kérdése a sztálinizmus megítélése körül kialakult viták túsza lett.

2009. februárjában az „Ukrainets” felhasználó posztolt „Berlin 1945. Az orosz katonák 2 millió nőt erőszakoltak meg” címmel, mely 14 oldalnyi kommentet hozott az ukrán médiaportálon, a Censor.net-nek.14 Itt nyomon követhető a Vörös Hadsereg etnicizálásának stratégiája. A szerző idézi a nemi erőszakot túlélt Ruth Irgmant és a témában publikáló német történészéket, Silke Satjukowot, Jochen Staadtot és az amerikai történészt, Norman Naimarkot.

A téma vonzza a szélsőséges nézeteket is. Alexej Siropaev (1959) publicista, az orosz szélsőjobboldali médiában aktívan publikáló közíró 2009. májusában blogján „Az ismeretlen nemi erőszakoló” címmel tett közzé egy cikket, amit 34 oldalnyi komment követ.15 A személyes hangú cikk főleg a németországi esetekre koncentrál és elsősorban a forrásokat ismerteti. A hírhedt Ilja Ehrenburg-szöveget – melyben a német nők megerőszakolására buzdította a szovjet katonákat – követi Lev Kopeljev, Leonyid Rabincsev, majd Szolzsenyicin idézete. A német pilóta, Erich Hartmann emlékiratait (Az ég ura, 1998), valamint a hidegháborús antikommunista hadtörténész Joachim Hoffmannt (1930-2002), a népszerű stílusban író, a szovjet levéltárak forrásaira is alapozó Antony Beevor (1946) műveit is idézi. William Pierce (1933-2002) amerikai neonáci szovjetellenes (mert számára a szovjet zsidót jelent) műveit is idézi, mert illik a szerző szovjetellenes értelmezési keretébe.16

2014 decemberében Misa Verbitskij (1969), az ellentmondásos politikai aktivista és blogger, az Eurázsia Párt tagja „tiphareth” néven posztot közölt „A szovjetek által elkövetett tömeges nemi erőszak” címmel.17 A cikk, mely angol és orosz nyelvű források összeállítása, a háborús veterán Zakar Agranenko, Vaszilij Grosszman (az Élet a sors (2013) szerzője), valamint Natalija Gesze haditudósítók munkáira és a Wikipediára alapul. A szerző a német nők megerőszakolását a Krím annektálásához hasonlítja. A szerző a szovjet háborús bűnök nyilvános tárgyalására szólít fel annak érdekében, hogy a sztálinizmus visszatérését megakadályozza.

2015 májusában ugyanezen a weblapon18 Nikulin veterán „Emlékezés a háborúra” címmel közölt bejegyzést, melyben nemcsak a német nők, de a szovjet katonanők ellen a Vörös Hadseregben elkövetett nemi erőszakról is ír.19 E két utóbbi példa azt bizonyítja: az ukrajnai konfliktusnak lehet olyan következménye, hogy mégis megjelennek megalapozott kritikus vélemények a szovjet katonák által elkövetett nemi erőszakról és a militarizmusról.

A jogi szembenézés: a szovjet katonák által elkövetett nemi erőszak büntetésének levéltári forrásai

A digitalizálás az orosz levéltárakat is elérte, nem függetlenül az emlékezetpolitikai harcoktól: a II. világháború hősei emlékének megőrzése elsőbbséget élvez. 2012 szeptemberében az „allin” nevű felhasználó közölt dokumentumokat a világhálón ebből a nyilvános gyűjteményből (Obschestvennaya Baza Dannyh Memorial), amelyet az Orosz Föderáció Hadügyminisztériuma működtet.20

A dokumentum a 26. Hadsereg 3. Számú hadbíróságának az anyaga, amely 1945. április 19-i keltezésű és az eredeti az Orosz Föderáció Hadügyminisztériumának Központi levéltárának 5. osztályán található.21 Hasonló dokumentumoknak is fent kellene elvileg lenniük az OBD-Memorial weblapon, de már (még) nem hozzáférhetők. Ezekhez a dokumentumokhoz a levéltárban csak akkor lehet hozzájutni, ha rokonsági fokot tud valaki igazolni. Ez a személyiségi jogi védelem egyben a kutatást is lehetetlenné teszi, hiszen a katonák neveit nehézkes megtudni; és nem minden katona követett el bűntényt, amiért hadbíróság elé állították volna, még ha az egyes egységek névsora rendelkezésre is állna.

A gyűjteményben van magyar nők ellen elkövetett atrocitásokról árulkodó dokumentum is: többek között egy hadbírósági ítélet egy kilencéves magyar lány ellen elkövetett nemi erőszak és egy magyar nő meggyilkolása ügyében.22 Mindenesetre a dokumentum cáfolja azt a korábban közkedvelt vélekedést, hogy a nemi erőszakot elkövetőket vagy ott helyben lelőtték vagy büntetlenül megúszták. A dokumentum, melynek egy oldala került fel a netre, azt bizonyítja, hogy a Vörös Hadseregben is működött a belső ellenőrzési mechanizmus: akik megszegték a katonai előírásokat, azok hadbíróság elé kerültek.

Kik, hogyan és milyen bűnökért kerültek a hadbíróság elé? Kinek készült a szigorúan bizalmas összesítés? Mennyiben volt jellemző ez a szigorú ítélet a Vörös Hadsereg egészére? Végrehajtották-e az ítéletet? Ezekre a kérdésre akkor tudunk majd választ adni, ha szisztematikus kutatást lehet majd a szovjet katonai iratokat őrző levéltárakban folytatni. Ebből az összefoglaló iratból, melyhez nyilván hozzátartoznak vagy -tartoztak az egyes perek iratai, az látszik, hogy a nemi erőszakot jelentették és 10 év büntetőtáborban való elzárással büntették. A szovjet katonai levéltárban végzett szisztematikus kutatás hiányában csak feltételezéseink lehetnek a szovjet hadsereg működéséről, a katonák életéről. Ha ez valóban bekövetkezik, akkor megváltozhat az elbeszélési mód.

Összefoglalás

Ez a II. világháborús nemi erőszakot kutató egyéni és behatárolt intézményi kutatási lehetőségeinek meghaladásának szándékával született cikk az interneten hozzáférhető orosz nyelvű forrásokat szelektivitás, az időbeliség és reprezentativitás figyelembevételével elemezte abból a szempontból, hogy azok mennyiben járulnak hozzá a szovjet katonák által a II. világháborúban elkövetett nemi erőszak történetét körülvevő „csend összeesküvésének” megtöréséhez.

A témában az interneten érzékelhetően növekvő aktivitás jelzi, hogy ugyan civil szervezetek és feminista történészek részvételének hiányában, de növekszik a téma jelenléte az orosz nyelvű világhálón. Kérdés, hogy a Vörös Hadsereg katonái által elkövetett nemi erőszakról folyó diskurzus mennyiben tud túllépni a leegyszerűsítő áldozatiság intencionalista és strukturalista magyarázó elvein.

Egyelőre csak a Vörös Hadsereg etnicizálása és a hidegháborút idéző retorika visszatérése a jellemző a világhálón hozzáférhető anyagokra. Megváltoztathatná a diskurzust egy alapos levéltári kutatásra alapuló, korszerű monográfia, amely a szovjet katonai források módszertanilag megfelelő feldolgozására vállalkozna. Reméljük, erre nem kell sokat várni.

 

Köszönet Sántha Istvánnak és Alexandra Skorihnak a cikk megírásához nyújtott segítségükért.

 

***

 

 

Címkék: internet történelem emlékezet erőszak háború nők felelősség nemi erőszak szovjet hadsereg 2. világháború Oroszország Ukrajna Szovjetunió emlékezetpolitika Pető Andrea

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr507613452

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Disznóvári · http://mandiner.blog.hu/2015/12/22/a_kulturharcon_tul_karacsonyi_tunodesek/full_commentlist/1#c28872 2015.07.09. 18:35:54

A sok hülye persze lájkolja a mandineren, mert nem értik, hogy csak a "nemi erőszak kultúrája" nevű eszement feminista elméletet akarja igazolni.

Helyes Írás 2015.07.09. 18:57:20

@Disznóvári:

Más témában trollkodjon, ne itt. Olvassa el Polcz Allaine fent említett, vagy Hardi Péter Bomlott világ c. könyvét, s azok után próbálja meg.

Disznóvári · http://mandiner.blog.hu/2015/12/22/a_kulturharcon_tul_karacsonyi_tunodesek/full_commentlist/1#c28872 2015.07.09. 19:06:41

@Helyes Írás: Olvastam.
Nem trollkodom, ez a cikk nem a szovjet katonák által elkövetett nemi erőszakról szól.
Már a szerző előző írásánál is jeleztem, hogy ócska feminista trükk olyan jelenségeken "igazolni" az eszement elméleteiket, amik jogosan közfelháborodást váltanak ki. Én leszarom, hogy mi vált ki közfelháborodást és mi nem, nevén nevezem azt, ami az:
áltudományos feminista fos.

Bell & Sebastian 2015.07.09. 19:08:43

Éppenséggel nem mondhatni, hogy hüvelykre mérik az irodalmát eme dicső tetteknek, inkább hétrőfre.
___

Rape committed by American soldiers in occupied Germany

www.google.hu/search?q=Rape+committed+by+American+soldiers+in+occupied+Germany&ie=utf-8&oe=utf-8&gws_rd=cr&ei=raOeVfXGL4G1sAGO45XoDg

Изнасилование в Красной Армии

www.google.hu/search?q=%D0%98%D0%B7%D0%BD%D0%B0%D1%81%D0%B8%D0%BB%D0%BE%D0%B2%D0%B0%D0%BD%D0%B8%D0%B5+%D0%B2+%D0%9A%D1%80%D0%B0%D1%81%D0%BD%D0%BE%D0%B9+%D0%90%D1%80%D0%BC%D0%B8%D0%B8&ie=utf-8&oe=utf-8&gws_rd=cr&ei=nqKeVdv0JIOhsAGx24PgDg

Vergewaltigung von deutschen Soldaten im besetzten Europa begangen

www.google.hu/search?q=Vergewaltigung+von+deutschen+Soldaten+im+besetzten+Europa+begangen&ie=utf-8&oe=utf-8&gws_rd=cr&ei=iaSeVfm1BciuUbTgkqgL
___

Igazság szerint ebben a sportágban a németek alaposan lemaradtak, pedig ők is mindent bevetettek katonáik harci kedvének fokozása érdekében.

Tiszteletlenül szólva, lerágott csontok ropogtatása helyett sokkal érdekesebbnek tartom azt a tényt, hogy Berlint 30.000 zsidó is védte német uniformisban, továbbá az arab verő, zsidókból álló SS hadosztályok is megérnének már illiberális fekete misét.

Az orosz (föderációs) eredetmítosznak pont annyira szerves része a Nagy Honvédő Háború, mint az Uniónak a Shoah.

De a magyar Deákné se különb Vászkánál, elég végigolvasni egy eligazító táblát tetszés szerinte település főterén!

Hogy micsoda politikai szenteket bírtunk kitermelni! Nem csoda, ha hülyén halunk meg.

Nagy trauma lenne, ha egyszerre mindenki befejezné a hazudozást? A többség megkönnyebbülne, egypáran éhen döglenének, minek utána a világ kicsit jobbá válna.

Si, pasar.

Disznóvári · http://mandiner.blog.hu/2015/12/22/a_kulturharcon_tul_karacsonyi_tunodesek/full_commentlist/1#c28872 2015.07.09. 19:20:35

Kiemelem a lényeget Pető Andrea hivatkozott cikkéből:

"A családon belüli heteroszexuális kapcsolat európai attribútumai: lojalitás, hûség és a romantikus szerelem.73 Bármilyen magyarázó elvet használjunk is a II. világháborúban a Vörös Hadsereg katonái által elkövetett nemi erõszak kapcsán, a nõi hallgatás a rendszer beépített elemének tekinthetõ. A nõk nem mesélhetik el partnerüknek azt, ami velük történt, mert az erõszakoskodó szándékainak megfelelõen így tovább fokoznák a szégyenérzést. A lojalitás a férfiak uralta társadalom fenntartásához fontosabb, mint magának a személyes élménynek a pszichológiai feldolgozása. 1945-ben a respektabilitás és a nyugalom visszaszerzése kívánatosabb volt az újjáépítésben bármi egyéb célnál. Azokat a nõket, akik különleges helyzetüket kihasználva pl. magasabb rangú szovjet tisztek társaságát keresték élelemért és védelemért, a közösség emancipált, autonóm személyekként ítélte meg és nem is ítélte el õket. A férfiak csak akkor fogadják el a nõkkel szembeni nemi erõszak tényét, ha meg tudják feleltetni az archaikus-patriarchális, vagy az ideológiai-patrióta értékrendnek. Ha a nõk saját élményeik alapján maguk kívánnák az eseményeket feldolgozni, hamar szembekerülnének a férfi megítélésével, amely a háborúban elkövetett nemi erõszakot a háború természetével velejáró eseménynek tekinti. És ebben a helyzetben, amikor elvárják asszonyaik és lányaik feltétlen lojalitását, a férfiak csak a nemzethez és a hazához maradnak lojálisak."

Undorító férfigyűlölő, családellenes szöveg.

Bell & Sebastian 2015.07.09. 19:36:00

Mondjuk a Veres Ármádia soraiból a buzerancia több áldozatot szedett tartósan, mint a tisztogató alakulatok golyói. A komisszár azért volt odaállítva, hogy sikerrel vegyék az aznapra rendelt távot a roham során, bármi áron.
Az állásra nem volt forgatókönyve senkinek.

Sztálin nem is engedte csak úgy, simple vissza világlátott hódítóit, akit nem lőttek főbe, az ment a gulágra, felejteni az angol vécét és magántulajdont.

Ezért nagyjából ugyanaz a három veterán nyilatkozik minden médiában, akik a legüzembiztosabban mondják fel a KGB betanított szövegét Nagy Kalandjukról, ahol ott se voltak.

jose maria padilla · http://gozdom.blogspot.com/ 2015.07.09. 22:56:38

a szerzőt ezennel felajánlom a szovjet hadseregnek

gmihaly 2015.07.10. 15:20:20

A bemutatott szakmai, tudományos módszertani problémák azért meglehetősen érdekesek. És az internethez valóban nem kell própuszk (engedély), itt nem érvényesül az "aki nem hiszi, annak utána járunk" egykori elvtársvilági gyakorlata. Amúgy sem a "levéltári kalászás" (Copyright by Szekfü Gyula) a tudományos kutatás kizárólagos módja. Más eszközök is vannak, amelyekkel gyorsabban lehet a szükséges végkövetkeztetésig eljutni, és még esetleg a szakma sem talál "fogást" rajta..

Bloodscalp 2015.07.12. 01:36:02

@Disznóvári: veled is komoly bajok lehetnek, menj olvass utána mit ír a ferfihang "férfi"gyűlőlés esetén...

Bloodscalp 2015.07.12. 17:06:33

@Disznóvári: segítenél hogy ÚGY értelmezzen ahogy te?:D rendes vagy kösz:) Nem vagyok 2 bites, szóval sikerült felfognom, sőt probléma sincs mielőtt ezzel a kocsmai szöveggel mindjárt online megversz:)

Terjeszd nyugodtan a "férfivédő" szöveged. Nehéz idők járnak szegényekre.

Bloodscalp 2015.07.12. 21:40:00

@Disznóvári: kretének véleményére is adsz már? :)

Nyilván nem azt nézem hogy jaj, már megint egy feminista picsa akar okoskodni, ráadásul milyen álszent módon tolja az ügyét előre...

A téma az ami van olyan fontos hogy ennél jobban tiszteld. Állami szinteken volt valami erőfeszités a feldolgozás irányában? Kb. mint az ügynökakták esetében, ha nem beszélünk róla, mindenkinek jobb.
Persze skrabskival letoltak egy filmet, és ezzel a téma ki lett pipálva, mi van még? Ja háborús bűnősök megbűntetése...most van folyamatban...az ország szembenézett a múltjával. Erre beköpni ilyet hogy úgyis csak feminista törekvésre használja fel...tegye, és érne el valamit vele.

Foldes Gazda 2015.07.13. 08:12:40

egy oroszok által teherbe ejtettől halottam . az erőszakból fogant gyerekeket """ elküldték""" másként 20 -30 % félorosz gyerek jött volna világra .

Disznóvári · http://mandiner.blog.hu/2015/12/22/a_kulturharcon_tul_karacsonyi_tunodesek/full_commentlist/1#c28872 2015.07.13. 11:15:11

@Bloodscalp: Nem különösebben érdekel a véleményed, csak kíváncsi voltam, hogy lehet-e másként értelmezni, mint hogy gecierőszakos férfiak, nem csak szétkúrják a nőket, még azt sem engedik nekik, hogy feldolgozzák a traumát, inkább a " a nemzethez és a hazához maradnak lojálisak"?
Vegyük észre, hogy itt nem csak a szovjet katonákat hibáztatja a cikkíró, hanem a megerőszakolt nők partnereit is!

Feminista történetírásra kb. annyira van szükség, mint komcsira. Azaz semennyire. Lehet, hogy sikerül új adatokat összegyűjteniük, de ezeket az adatokat egy hamis narratívába illesztik be: nemi erőszak kultúrája, elnyomó patriarchátus, minden férfi potenciális nemi erőszakoló, satöbbi, satöbbi. Engedtessék már meg, hogy nekem ez ne tetsszen.

jose maria padilla · http://gozdom.blogspot.com/ 2015.07.13. 15:46:25

@Disznóvári:
egyébként minden férfi potenciális erőszakoló. a férfi szexusban benne van az erőszak. a nőiben meg ennek elfogadása. :)

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2015.07.13. 16:17:52

@jose maria padilla:

Mégsem kerül be minden férfi a történelemkönyvekbe:-)

Bloodscalp 2015.07.13. 19:17:26

@Disznóvári: engedtessék??? :D Aztán miért? Te is szarod le nagy ívben a más véleményét (pedig rákérdezel) Nem tetszik a narratíva, gondolom sokkal kényelmesebb a gonosz katona erőszakolása, aki jön-lát-megteszi és elmegy (és ezzel vége is, mert természetes, a háborúval jár) mint ilyen szélessebb látókörben nézve a dolog. Én soha nem hallottam rokonokról, áldozatokról se akkor se '90 után akik igazságot akartak volna, vagy csak kibeszélést.

Nézz olyan megható&önfeláldozó sztorikat, amiket skrabski összeszedett, amiben az anya a testét kínálva védte meg a lányát. Nézheted így is, és akkor gyűlölheted tovább az ilyen írásokat tovább, gondolkodnod sem kell.

Disznóvári · http://mandiner.blog.hu/2015/12/22/a_kulturharcon_tul_karacsonyi_tunodesek/full_commentlist/1#c28872 2015.07.13. 19:49:02

@Bloodscalp: Inkább neked kéne gondolkoznod, húgyagyú.

A kibeszéletlenségnek van egy nagyon kézenfekvő oka:
Magyarország '89-ig szovjet megszállás alatt volt.
Polcz Allaine könyvét mindenki együttérzéssel és meghatódással olvassa, jobb- és baloldali, férfi és nő.
Mondom: Pető Andreának nem az a célja, hogy a szovjetek által megerőszakolt nőkről írjon. Ez csak ürügy. Az a célja, hogy a patriarchális elnyomás, meg a nemi erőszak kultúrája ezer sebből vérző feminista elméletét igazolja. Hogy ezt te nem látod, az a te szűklátókörűséged és ostobaságod miatt van.

Bloodscalp 2015.07.13. 19:54:46

@Disznóvári: te kis zseni, aki mindent átlát:) egyszer nehogy háttérbe helyezd a gyűlőleted, még a végén magyar történelmi eseményeket lehetne megbeszélni, gyűlőlni meg egyszerűbb.

Disznóvári · http://mandiner.blog.hu/2015/12/22/a_kulturharcon_tul_karacsonyi_tunodesek/full_commentlist/1#c28872 2015.07.13. 20:14:56

@Bloodscalp: Egyébként nem vagyok zseni és nem látok át mindent. A nőkön például képtelen vagyok átlátni.
A feministákon viszont átlátok, mert egyszerűek, mint a faék.

picur3ka 2015.07.13. 20:27:16

@Disznóvári:

Még az. De az itteni írásban semmi nincs, csak szovjetellenes amerikai/német propaganda.

Cenzúrázzák a zoroszok a zinternetet, ezért nem tudom bizonyítani, hogy mennyire úgy van, ahogy mondom...

picur3ka 2015.07.13. 20:34:02

@Disznóvári:

Egyébként ez nem az a nő, akit Morvai helyett küldtek az ENSZ nőjogi bizottságába Gyurcsányék?

Disznóvári · http://mandiner.blog.hu/2015/12/22/a_kulturharcon_tul_karacsonyi_tunodesek/full_commentlist/1#c28872 2015.07.13. 20:53:23

@picur3ka: De van a posztban két hivatkozás is a szerző korábbi cikkeire. Ezek kontextusában kell olvasni eztet is.
De, ez az.
hvg.hu/velemeny/20060801morvai

Bloodscalp 2015.07.13. 21:43:36

@Disznóvári: ilyen az amikor nem gyűlőlködsz? :) jesszus. Megértelek, és a feminista nők? :) Ja, ők is ékek.

picur3ka 2015.07.13. 22:19:40

@Disznóvári:

OK, de ezen írás szinte semmit nem mond.

Köszönöm.

Disznóvári · http://mandiner.blog.hu/2015/12/22/a_kulturharcon_tul_karacsonyi_tunodesek/full_commentlist/1#c28872 2015.07.13. 23:37:20

@Bloodscalp: Minden feminista ék-egyszerűségű, akár férfi, akár nő. Gyűlölni nem gyűlölöm őket, a kevésbé kártékonyokon röhögök, a kártékonyabbakat megvetem.

annamanna 2015.07.14. 04:39:46

@Foldes Gazda: Hallottam egy Anita nevű nőről, aki a háború alatt orosz katonától fogant; a nőből jogász lett, közjegyző. Már nem él. De nyilván nem rontotta a Kárpát-medence "genetikai állományát".
És hallottam még egy másik esetről, amikor egy nő a háború után abortuszt szeretett volna végeztetni, de a legyöngült állapota miatt az orvos ezt nem csinálta meg.

Mellesleg egyáltalán nem tartozik ide, csak annyira megható: m.cdn.blog.hu/le/lenyeg/image/famous_pictures/06_the-baby-hand.jpg

upload.wikimedia.org/wikipedia/en/0/0e/Samuel_Armas_Aug19_1999.jpg

"A magzat keze (Michael Clancy, 1999)

Egy 26 hetes nyitott gerincű magazaton a méhen belül elvégzett operáció közben a kicsi kinyúlt, és megragadta a sebész ujját. "Samuel kidugta apró kezét anyukája méhéből a sebész által vágott résen. Amikor az orvos óvatosan felemelte a karját, Samuel reagált az érintésre, és megszorította az orvos ujját. Hogy kipróbálja a szorítás erejét, a sebész megrázta az apró öklöt. Samuel szorosan kapaszkodott. Abban a pillanatban kattintottam el a fényképezőgépet." A fotós saját elmondása szerint a kép készítése után abortuszpártiból abortusz ellenzővé vált."

Remélem, Pető Andrea hamarosan az abortuszról, mint kedvenc libsifemcsiszingli témáról is narrál egy hosszú cikksorit: "Az első a láthatóvá tétel, amikor kortársak megszólalnak, mint szemtanúk, áldozatok és elkövetők. A második narratív stratégia az elbeszélés átalakítása."

Disznóvári · http://mandiner.blog.hu/2015/12/22/a_kulturharcon_tul_karacsonyi_tunodesek/full_commentlist/1#c28872 2015.07.14. 22:03:33

@annamanna:
"(...)Évek óta tervezzük, hogy magunkról, az Esztertáska Mûhely tagjairól is írunk, a saját útjainkról, irányainkról, elkötelezõdéseinkrõl. Petõ Andreával abban az évben és abból az apropóból készítettem interjút, amikor három kötete jelent meg: egy általa szerkesztett kötet a nõi esélyegyenlõségrõl Európában, egy saját mûve, Napasszonyok és Holdkisasszonyok címmel (a mai magyar konzervatív nõpolitizálás múltjáról, jelenérõl, a politikusnõkkel folytatott interjúk alapján), valamint egy kötet az általa szerkesztett Feminizmus és történelem címû sorozatban.
Ebben az interjúban, amelyet a Szombat szerkesztõsége nem közölt le, mert szerintük mi túlságosan feministák és túlságosan baloldaliak vagyunk, Andrea azt fejtegeti, hogy a pályakezdés éveit leszámítva õt egy dolog érdekelte: a nõtörténelem, amelyet másként kell mûvelni, mint a hagyományos értelemben vett történetírást. Angliában tapasztalta, hogy hogyan szervezõdik és mûködik az ottani Nõtörténeti Hálózat, amelyben a szakma és az amatõrök között nem alakul ki a nálunk jól ismert hierarchikus viszony. Ott azokat a civileket, akik mondjuk a családjuk, vagy a családjuk egyik-másik tagjának történetét kutatják, támogatják a helyi közösségek, és a Hálózat éves konferenciáján a hivatásosokkal egyenrangú félként tartanak beszámolót. Az angol feministák fontosnak tartják a korábbi nõi generációk emlékeit, amit mi félünk felderíteni, feltérképezni, mert a huszadik századi történelem ebben a kelet-közép-európai térségben olyan volt, amilyen, és mi félünk attól, hogy a mamánkról vagy a nagymamánkról kiderül valami szégyenletes. Noha azzal, ami történt,bármilyen legyen is, szembe kell tudnunk nézni. Így viszont attól is megfosztjuk magunkat, hogy legyenek példaképeink, akikre felnézhetünk.
Egy valamennyire is folyamatos nõi történelem megkönnyíthetné az érzelmi terheink elviselését.

– Hogy tudod meghatározni a helyeteket itthon, a nõi és a zsidó szervezetek
közt? Milyen itthoni, és milyen külföldi szervezetekkel álltok közelebbi kapcsolatban?
– Az elsõ kérdésedre a válasz egy bon mot: a nõi szervezeteknek túlságosan zsidók vagyunk, a zsidó szervezeteknek pedig túlságosan nõk.
Következésképpen a kétféle szervezõdés perifériáján foglalunk helyet.
Ennek valamennyi, legfõként anyagi értelemben vett hátrányával. Itthon nincs részünk semmiféle állandó támogatásban. Talán majd jövõre, ha
az alapítvány már két éves múltra tekinthet vissza, akkor pályázhatunk itthon is.
Sajnálatos módon a Szombat-tal megromlott a kapcsolatunk. Õk egy hagyományos nõi szerepkörrel foglalkozó rovatot szántak nekünk, az Esztertáska azonban a jelenrõl szól, szekuláris felfogásban, és nagyon nõi szemszögbõl.
Így hát egyelõre közlési lehetõség nélkül maradtunk, és most törjük a fejünket, hogy mivel tudnánk pótolni. Lapot kellene indítani? Évkönyvet szerkeszteni? Az utóbbinak nagyobb a realitása.
Tagja vagyunk annak a Nõi Konzorciumnak, amely az újonnan megnyílt Nõház létrehozására és mûködtetésére szervezõdött.
Jó kapcsolatban vagyunk a Magyar Narancs Tûsarok mellékletét író-szerkesztõ csapattal, a Közgazdaságtudományi Egyetem Társadalmi Nem- és
Kultúrakutató Központjának kutatóival, a zsidó ifjúsági csoportokkal, távolról rokonszenvezünk egy ortodox zsidó értelmiségiekbõl álló társasággal.
Külföldi kapcsolataink között meg kell említenem a Berlinben mûködõ Bet Debora zsidó nõi szervezetet, amely kétévente tart nemzetközi konferenciát. Ez egy hallatlanul színes és érdekes forgatag, ahol a legkülön-
bözõbb vallási és szekuláris felfogású, rendkívül nyitottan gondolkodó,életszerû, rugalmas magatartású nõ találkozik. A 2003-as, fantasztikus
hangulatú konferenciát a berlini fõpolgármester-helyettes nõ nyitotta meg. Az eseményt a város finanszírozta, magát a szervezetet is rendszeresen támogatják.
Számunkra nagy megtiszteltetés, hogy a következõ, a 2005-ös konferencia megrendezésével bennünket bíztak meg. Ezt majd összekapcsoljuk
egy újabb, bár a 2002-esnél kisebb méretû, a zsidó nõkrõl szóló kiállítással, amelynek a Lauder iskola ad helyet.
Van kapcsolatunk Hollandiával, ahová név szerint, Esztertáskaként kaptunk meghívást, az utrechti egyetem Genderstudies tanszékén mutatkoztunk be."
www.esely.org/kiadvanyok/2004_3/SZASZ.pdf

annamanna 2015.07.14. 23:18:11

@Disznóvári: sajnálom az ócska poént, de ezt nem hagyhattam ki: mek.oszk.hu/00400/00477/00477.htm#d5703
Gondolom, Baudelaire-től a Romlás virágai még nincs betiltva.

Ha mégis sértő, akkor: uvegplafon.blog.hu/2015/05/29/ki_kell_lepnunk_a_sertettsegi_nyelvbol ("Pető Andrea (ön)kritikusan meg is jegyzi, hogy a feminista tudományos és jogvédő diskurzus messze nem annyira ügyes a pozitív víziók és a múltbeli sikerek megfogalmazásában, mint a jelen igazságtalanságainak feltárásában. „Ki kell lépnünk a sértettségi nyelvből, mert nehéz vele azonosulni, és nincs benne pozitív jövőkép” – fogalmaz, ezzel a feminista mozgalom egyik visszatérő elvi problémájához térve vissza.")

annamanna 2015.07.15. 00:19:01

@Disznóvári: értem, de az egyik a másikból következik. Baudelaire verséből is kiderül, hogy a nemiséghez való viszonyuk finoman szólva is páratlan.

Disznóvári · http://mandiner.blog.hu/2015/12/22/a_kulturharcon_tul_karacsonyi_tunodesek/full_commentlist/1#c28872 2015.07.15. 16:22:29

@Bloodscalp: "Terjeszd nyugodtan a "férfivédő" szöveged. Nehéz idők járnak szegényekre."

Gondolom ezt iróniának szántad. Pedig...
"A könyv vészharangot kongat: a fiúk – tinédzserek, huszonévesek – alulteljesítenek mind tanulmányaikban, mind a munkában. Nem találják helyüket sem a társadalomban, sem a magánéletben. A tanulmány három alapvető tényezőt vizsgál: a meghatározó jellemvonásokat, a környezetet és a politikai, gazdasági intézkedések következményeit."
valasz.hu/vilag/a-nemzedek-amit-tonkretesz-a-magany-az-online-jatek-es-a-porno-113480

Bloodscalp 2015.07.15. 22:58:07

@Disznóvári: poénnak :) najó, mi a nicked ferfihangon? :)

annamanna 2015.07.15. 23:33:58

@Disznóvári: "Különböző kísérleti vizsgálatok szerint még az r-stratégista fajoknál sem a táplálék és a víz hiánya limitálja végső soron a szaporodást, hanem a viselkedés. Calhoun (1962) amerikai kutató patkányokkal, egerekkel végzett híressé vált populációdinamikai kísérleteket. Néhány tíz négyzetméter területű szobában alakítottak ki egér-, illetve patkány-„várost", amelyben lakóodúkat, táplálkozó- és vízivó helyeket képeztek ki, bőséges táplálékellátásról és vízről gondoskodtak, lényegében csak a teret korlátozták. A betelepített néhány rágcsáló gyorsan szaporodott, és eleinte élték normális életüket. A hímek territóriumokat foglaltak, párosodtak, a születési arány magas volt. Amint jobban elszaporodtak, rendellenes viselkedésformák jelentkeztek. Az állatok egy részének már nem jutott territórium, ezek a táplálkozóhelyeken gyűltek össze, és egyfajta apátiában töltötték idejük nagy részét. Időnként vad agresszió tört ki az egész populáción, ami komoly sérüléseket és sok egyed pusztulását okozta. Megjelentek szexuális rendellenességek, hiperszexualitás, homoszexualitás, egyfajta „pánszexualitás", amelynél a hímek minden mozgó lénnyel párosodni igyekeztek. A fiatal hímek kisebb bandákba tömörültek, és megtámadták a kölykeiket szoptató nőstényeket, szabályosan megerőszakolták őket, gyakran kannibalizálták a kölyköket is. A patkányok között az előbbi rendellenességeken túl még a felnőtt állatok pszichológiai éretlensége is feltűnő volt. Calhoun először arra lett figyelmes, hogy van néhány olyan hím, amelyen nincsenek sebek, és láthatólag büntetlenül mászkálhat az idősebb hímek még meglévő territóriumain vagy a fészkelő nőstények fészkeiben. Arra gondolt, hogy ezek különleges dominanciájú egyedek, de kiderült, hogy erről szó sincs. Ezek az állatok szociális és fiziológiai szempontból teljesen infantilis állapotúak, noha testméretük már elérte a felnőttekét. Ha ezeket a hímeket receptív nőstényekkel normális körülmények közé helyezték, képtelenek voltak párosodni, territóriumot kialakítani, rangsort kiépíteni. Amikor ezek a tünetek bekövetkeztek, drasztikusan csökkent a létszám. Az egyik egérváros teljesen ki is halt, mert a nőstények ösztrusza olyan hosszú idő múlva következett be, hogy addigra már elöregedtek, képtelenek voltak a fogamzásra. Különböző kísérletek során kiderült, hogy az agresszívabb egértörzsek alacsonyabb létszámnál mutatják az előbbi jelenségeket. Ha nyugtatókat adagolnak nekik, akkor egy darabig tovább nő a létszám.

Calhoun kísérleteit azért is fogadta nagy érdeklődés, mert sokan jó modellnek tekintették az ember populációs problémáinak megértéséhez."
www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_519_42477/ch07s02.html

"Egy meghosszabbított kamaszkorban igyekeznek kibújni a felelősség alól. Sokat rontanak helyzetükön azok a szülők, akik minden nehézség alól felmentik őket, mindent elintéznek helyettük, segítenek, hogy kamaszkor helyett felnőtt korban bukdácsoljanak.

Zimbardo szerint a családok széthullása jelentősen hozzájárul a mai nemzedék problémáihoz. Az egykori többgenerációs nagycsaládban megkövetelték a gyerektől a tiszteletet, az udvariasságot, az alkalmazkodást. Ma Amerikában a családok 41 százalékában egy szülő – többnyire az anya – neveli a gyerekeket. Az apa nélküli társadalom a fiúkat sújtja jobban. Nekik hiányzik leginkább az apai szigor, a világos követelményrendszer."

Kitől tanultad ezt a stílust: "kreténke, húgyagyú"?

annamanna 2015.07.16. 15:47:17

@Disznóvári: Az Élet nem használ ilyen szavakat.

Amúgy meg másokat az Élet egészen másra tanít, pl: "De másokat ne sérts, vigyázz a szabadság nem szabados" www.youtube.com/watch?v=B4GPhQRnQes

Disznóvári · http://mandiner.blog.hu/2015/12/22/a_kulturharcon_tul_karacsonyi_tunodesek/full_commentlist/1#c28872 2015.07.16. 22:05:33

@annamanna: Debizony, az Élet ennél durvább szavakat is használ. Ha te ezt nem látod, valószínűleg életidegen vagy. :)

Egyébként miért lenne kevésbé sértő az, ha valaki azt írja a másiknak, hogy gyűlölködik, mintha azt, hogy kreténke, vagy húgyagyú? Utóbbi kettő ugyanis nem szó szerint értendő. Ahogy ha valakinek azt írom, hogy kurva anyád, nem azt mondom, hogy az anyukája a Rákóczi téren dolgozott, vagy ha valakinek azt írom, hogy kapd be a faszomat, nem arra utasítom, hogy a péniszemet vegye be a szájába. Ezek a köznyelvben széles körben használatos, átvitt értelmű kifejezések. Nyilvánvaló abszurditás annak feltételezése, hogy aki ezt kijelenti, szó szerint érti. Viszont az nem abszurd feltételezés, hogy ha valaki azt mondja rám, hogy gyűlölködő vagyok, azt szó szerint érti és komolyan gondolja. És mivel nem vagyok az, számomra ez sértő, sértőbb, mintha lekurvaanyáznának. Aki ezt nem érti, az mérhetetlenül álszent.

annamanna 2015.07.16. 23:20:10

@Disznóvári: az Élet semmilyen szót sem használ, mert az Élet nem személy, épp ezért nem is szokás nagy kezdőbetűvel írni. Hacsak nem Jézus Krisztusra érted, aki azt mondta magáról, hogy ego sum via, veritas et vita, azaz én vagyok az út, az igazság és az élet.
Ha Jézus Krisztust érted az Élet alatt, akkor biztos lehetsz benne, hogy ő senkit sem hívott kreténkének meg húgyagyúnak.

Ha valaki azt írja rólad, hogy gyűlölködő vagy, azzal felnőtt módjára tesz egy megállapítást, bármiféle sértő kifejezés használata nélkül. Ilyen a felnőtt kommunikáció, és valóban elvárható, hogy egy felnőtt komolyan vegye azt, amit mond, tehát képes legyen felelősséget vállalni érte.

Ha valaki összevissza beszél meg csúfolódik, és arra apellál, hogy úgyse lehet komolyan venni, amiket mond, tehát őt magát úgyse veszi senki komolyan, az valóban eléri azt, hogy őt senki se veszi komolyan; és amikor ez történik, akkor azért sértődik meg. De hiszen saját maga akarja, hogy levegőnek nézzék, nemde?

Ha azt szeretnéd, hogy bárki is komolyan vegyen, fejezd be a zagyválást, mellébeszélést, süketelést, csúfolódást, az infantilis óvodás tempót.

Pláne a kicsinyítőképző használata kifejezetten nőies fogalmazás: kreténke. A húgyagyú meg gyermeteg és nevetséges.

A süketelésre, mellébeszélésre inkább nők hajlamosak. Ha így kommunikálsz, nagyon nőies leszel.
Amikor a húgom még kamasz volt, egyszer valamin anyu felhúzta magát és azt mondta, na jó, akkor (ha nem jön haza időben vagy ilyesmi) elvesszük a mobilját. Ez tényleg jó ötlet, mondtam, biztosan hatni fog. Erre a húgom teljes erőből bömbölni kezdett. Kérdeztem, miért sírsz? Mert ha te mondod, akkor komoly, felelte. Amíg anyu mondja, addig egyik fülén be, a másikon ki, de ha én mondom, akkor az úgy van.

Ha valaki folyton olyan környezetben van, ahol semmit nem kell komolyan venni, mert semmi nem úgy van, meg semmi nem azt jelenti, meg minden bizonytalan és hazug, és a szavaknak semmi jelentőségük nincs, mert minden jelenthet bármit, meg annak az ellenkezőjét is, az egy idő után megkattan.
Pont te linkeltél Heidl György írást, ami ezzel foglalkozik.
Te is tanulhatnál tőle - vedd komolyan, amit mondasz, és azt mondd, amit gondolsz. A végtelenségig nem lehet mindent visszavonni meg átírni meg simliskedni.

Egyszer gerincet kell növeszteni. Amikor elhatározod, hogy fel szeretnél nőni. Amíg nincs gerinced meg felelősségtudatod, addig felnőtt sem vagy, csak egy óvodás, aki azzal csúfolódik, hogy kreténke, húgyagyú, bibibiíííí!

Az óvodásnak anyuka kell, a felnőttnek már nem kell anyuka.

"Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat."
biblia.biblia.hu/read.php?t=1&b=46&c=13&v=11#v9

www.youtube.com/watch?v=KS5e70dVS8E

annamanna 2015.07.18. 03:36:38

@Disznóvári: Jó, akkor megpróbálom másképp. Belinkeltél egy cikket, ami szerint a férfiak le vannak maradva a nőkhöz képest. Miért tetted? Mert nyilván úgy látod, hogy te magad is le vagy maradva a nőkhöz képest, a cikk tehát igazat ír. Noha a szerző nem a nőket okolja emiatt a jelenség miatt, te ezt egy feminista cikk alá linkelted be ellenérvként, ebből következik, hogy szerinted a férfiak gyöngeségének a nők erőssége az oka, pláne a feminista mozgalom.

Nyilván tudod, ki libsifemicsszingli. Kijelentette, hogy azért feminista, mert az apja dühítően viselkedik az anyjával, teljesen kiszolgáltatja magát (pl nem kezd el enni addig, amíg a felesége elé nem teszi a kanalat, magától nem hajlandó hozni); az allűrjei olyan dühítőek, hogy ő néha üvölteni szeretne.
Megkérdeztem tőle, hogy akkor miért nem üvölt?
Neki tulajdonképpen egyetlen személlyel vannak problémái: a saját apjával. Ezeket kellene megoldania. Az ő személyes fájdalma az apja botrányosan viselkedése, aki lusta és öntelt, kihasználja és megalázza az anyját. De tképpen még csak nem az igazi probléma - hanem az, hogy ő mindezt eltűri, mindehhez ASSZISZTÁL.
Segít az anyjának a nagytakarításban, mert az apát úgyis hiába kérnék rá, inkább szabadságot vesz ki és elutazik a szüleihez takarítani stb. És amikor üvölteni szeretne az apja pofátlansága miatt, akkor hallgat.
Még a férjétől is elvált, mert a férjével is könnyebb volt összeveszni, de az apjával (valamilyen ok miatt) LEHETETLEN. Úgyhogy az apja iránti (valós) sérelmeit átirányítja a férfiak iránti általános dühébe, általában szeretné elérni azt, hogy a férfiak másképp viselkedjenek. És nyilván átirányította a dühét a férjével való kapcsolatába is, ez is közrejátszott abban, hogy végül elvált. És inkább a férfihangon dúl-dúl a férfiak miatt (általában); minthogy egyszer is szembeszálljon az apjával (konkrétan).
Azt tanácsoltam neki, ha üvölteni szeretne, hát üvöltsön. Közölje az apjával, hogy nem bírja elviselni a pimaszságait, a játszmájában nem hajlandó továbbra is részt venni, nem hajlandó továbbra is jó pofát vágni ahhoz, hogy elnyomja az anyját.
Mert mi lenne, ha ez történne? Nyilván lenne egy olyan következménye a szembeszállásnak, amitől jobban retteg, mintsem hogy elnézze az apja pofátlanságait. Talán nem is ő fél igazán, hanem az anya fél, mondjuk attól, hogy az apa lelép, ő meg bevétel nélkül marad. Szóval a szembeszállás, a határok meghúzása túl kockázatosnak tűnik (anyagilag), és az apa a maga fizetésével (vagy nyugdíjával) megvásárolja a neje és a lánya cinkosságát, és a pénze révén úrhatnámkodik a neje fölött.
Ez egyrészt érthető, másrészt ott van a következmény: a lányuk elméjét ez az állapot folyamatosan mérgezi, állandó benne a düh és bűntudat, rámegy a házassága, rámegy a saját magánélete, mert minden férfi felé paprikás és harcias. Mindenkit vádol, mindenkit meg akar változtatni, kizárólag azért, mert az apja pofátlan, ő pedig nem meri neki megmondani.

A férfihangon csupa olyan ember van, akinek hasonló problémái vannak, csak értelemszerűen az anyjuk felé. Egy rakás férfi, akik évek óta hibáztatja a nőket, mert nem merik megmondani az anyjuknak, hogy elegük van belőle. Inkább az összes nőből van elegük, inkább az összes nő változzon meg és vegye figyelembe őket, mintsem megmondják az anyjuknak, hogy ne másszon bele az életükbe.
Szóval van egy csomó férfi, akik nem mernek szembeszállni az anyjukkal (noha talán pont olyan konkrétan meg tudják fogalmazni az anyjuk elleni panaszaikat, mint libsifemcsiszingli az apja ellenit). De hallgatnak, mert az anyával való kapcsolatot nem merik reszkírozni. És inkább a férfihangon fröcsögnek egy végtelenül ostoba, tyúkeszű, korlátolt és rosszindulatú nőszemély irányítása alatt, aki mindannyiuk mamája, akinek mindent elnéznek, eltűrnek, ő érinthetetlen tabu, őt tilos bántani, mert ő a MAMA. Pedig ez a Főnéni bárkinek nekimegy (ha jól tudom, az itteni dobrayt is kiutálta onnan, és persze engem is).
Az egész Férfihang pont olyan, mint a Száll a kakukk-beli bolondokháza, a Főnéni épp olyan buta és gonosz, és az ápoltjai pont olyan gyávák. A Főnéni egyetlen erőssége az ápoltak gyávasága. A filmben az ápoltak azért kerültek diliházba, mert az életük egy konkrét problémáját nem tudták megoldani (pl pont az anyáról való leválást, a vele való szembeszállást); és inkább elfutottak a világ elől, mintsem a maguk konkrét harcait megvívják.

Ebből az következik, hogy ha úgy érzed, lemaradtál a fejlődésben, szétestél és erőtlen az életed, és ennek a nők az okai, akkor van egy örömhírem: nem az összes nővel van problémád, hanem csak eggyel, aki rátelepedett az életedre és elszívta az erődet. Akivel nem mersz ellenkezni, akire mindent ráhagysz, mert ő érinthetetlen tabu a számodra. Nahát, ő az anyád, és ha nem válsz le róla, kedves Norman Bates, akkor hasonló karriert futsz be, mint a filmbeli manus, aki minden nőt megölt, mert az anyjával való beteges kapcsolata lehetetlenné tette a nőkkel való egészséges kapcsolatát.
Semmi dolgod a feministákkal.

Disznóvári · http://mandiner.blog.hu/2015/12/22/a_kulturharcon_tul_karacsonyi_tunodesek/full_commentlist/1#c28872 2015.07.18. 19:01:34

@annamanna: Mivel csak az első négy és az utolsó mondatot olvastam, csak ezekre reagálok.

Nem, nem azért linkeltem be, mert úgy érzem, hogy le vagyok maradva a lányokhoz képest, hanem mert kapcsolódott a vitához (amely vita kapcsolódott a cikkhez, mert egy szélsőséges feminista nő írta, és ez a szemlélete tükröződik az írásaiból).

De, van dolgom a feministákkal. Harcolok ellenük, mert úgy gondolom, hogy kártékonyak az emberiségre. És nem holmi kis bölcsészkari kékharisnyák magánügye a feminizmus. Az ENSZ-ben, az EU törvényhozásában, az USA-ról nem is beszélve jelen vannak és komoly lobbitevékenységet végeznek. A fősodratú média is feminista szemléletű, még ha ez elsőre nem is látszik.

annamanna 2015.07.18. 21:58:21

@Disznóvári: "A hírekben csak a főcímeket olvassák el, máshoz már nincs türelmük. A könyv megjegyzi, hogy a mai kor sok okos telefont és sok buta embert produkált."

Ha így állunk, akkor rövidebb leszek. Gondolkozni valóban fárasztóbb, mint nem gondolkozni. Bár lehet, hogy szerinted a fejed csak arra való, hogy legyen róla mit leborotválni. A kreténkét leginkább egy nyugdíjas néni szájából tudom elképzelni, amint épp kiveszi a protézisét. Ha szeretnél szocinyuggernek látszani, akkor ajánlom még a "pimasz kölkök" "rendőrt hívok" "Gyurcsánúr" kifejezések szorgos gyakorlását is.

Disznóvári · http://mandiner.blog.hu/2015/12/22/a_kulturharcon_tul_karacsonyi_tunodesek/full_commentlist/1#c28872 2015.07.18. 22:37:24

@annamanna: Gondolod, hogy a te bejegyzéseidet akár még a legalja ponyvairodalommal is azonos szinten kell kezelni?

annamanna 2015.07.19. 04:48:02

@Disznóvári: Nem irodalmat írok, viszont teljesen önállóan, segítség nélkül. A kreténke óta viszont folyton mögötted látok egy idősebb hölgyet, aki biztat, hogy írjad, Cocókám! Adj nekik!
Gondolod, hogy küzdesz a feminizmus ellen? Azzal, hogy valakit kreténkének és húgyagyúnak nevezel? "Das ist mein Kampf"? És ettől majd bárki hasraesik? Miféle győzelmet vársz a húgyagyútól?
Gondolod, te találtad ki, hogy küzdelmed van a feminizmussal? Mennyire ellenzi ezt anyád? Ha nem küzdenél a feminizmussal, talán még előfordulhatna az a sajnálatos baleset, hogy más nő jobban érdekel, mint ő.
Mennyi harcod volt anyáddal az antifemi küzdelmeid miatt? Csinálsz bármit, ami ütközik az elvárásaival? Vagy úgy kalibráltad be az életedet, hogy teljesen hozzá rendelted?
Libsifemcsi szüleinek rossz a házassága, úgyhogy ő is ehhez igazodik, mert nehogy már neki jobb legyen, mint a szüleinek. A Zimbardos cikk azt írta, hogy a történelem során először a férfiak messze alulteljesítenek, mint a nők. Vajon miért? Mert az anyjuk nevelte őket, és az ő teljesítményéhez, elvárásaihoz igazítják az életüket, nem az apjukéhoz. Vajon hová lettek az apák? Miért tűntek el?
Az anyák teljesítménye nem épp férfias léptékű. De ha a fiaik többre vágynának, azzal mélységesen megbántanák anyut, ezért inkább szarral dobálják a nőket, csakhogy legyen ürügyük, hogy az életüket a Mamának áldozhassák.
Roppant éles logika: azért kell harcolni a feminizmus ellen, mert a férfiak le vannak maradva a nőktől! Nehogy véletlenül is arra törekedjünk, hogy megelőzzük őket (mert ha kifejlődnénk, még kiderülne, hogy semmi szükségünk anyánkra), ááááá, dehogy: inkább harcoljunk a nők ellen!
És az még véletlenül sem jut eszedbe, fontos harcod közben, hogy jó anyád is nőből van, és a harcot vele kezdhetnéd? Miért más nők ellen akarsz küzdeni, miért nem anyád ellen? Miért hazudtok a matriarchátus jelentéséről? Ha állítólag hevesen küzdtök a matriarchátus ellen, akkor miért nem szabadultok meg anyátoktól? www.youtube.com/watch?v=K6WeFO8gyvU A matriarchátuson miért nem anyauralmat értetek, mikor pedig egészen konkrétan azt jelenti?
A sok MGTOW, aki "egyedül" él! Nem nővel, hisz anyu nem nő! A nő az, akivel az MGTOW baszik (anyuval ez kicsit kellemetlen lenne), de minden másra ott van a mama! Akit még véletlenül sem zavar, hogy fiacskája küzd a "matriarchátus" ellen!
Ha a nő számotokra az, akivel basztok (ugye ti így beszéltek, ez az édes jó anyanyelvetek), akkor ribancokkal fekszetek össze. A ribanc pedig valóban megvetendő; mivel ribanccal hálsz, hát jogosan megveted a nőket. Logikus, nem? Éljenek a prostik, mert őket piszkosul le lehet nézni, a büdös kurvákat.
Az éltet, hogy valaki lenézz. Ez az életcélod. Nyilván anyád tűzte ki eléd, és ő a tanítómestered. Kreténke, húgyagyú... erre aztán jól kitanított. És ha leírod, még el is hiszed, hogy az illető valóban az, amit állítasz róla.
Ez nem ponyvairodalom, olvasd el, legalább a tömör tartalmát: hu.wikipedia.org/wiki/Peer_Gynt
"Hangozzék bármily evidenciaszerűen: a méltósághoz méltóság szükségeltetik, Peernek pedig éppen ez a legnagyobb hiátusa. Tapasztalatot sokat szerez – már csak az élet rendjéből adódóan is –, bölcsességet azonban nem."
A melegházasság témánál beszélgettünk a hősiességről, ott nem jutott eszembe ez a dal, de most neked:
"I make worms turn into butterflies
Wake up and turn this world around"
www.youtube.com/watch?v=-nbq6Ur103Q
Miért maradnál tovább kukac, ami csak rágja a virágot? Inkább változz pillangóvá és élvezd az illatát. A mummyba való bebábozódásból ideje lenne a fiúkáknak kikelniük. Ideje lenne megtörni ezt a felelőtlen, léha körforgást: www.youtube.com/watch?v=uQyd1wN-qew

annamanna 2015.07.19. 06:58:57

@Disznóvári: Na ja, anyád szerint biztosan. Amíg anyáitok biztosítják számotokra a felelőtlen életet, nem fogtok felelősséget vállalni. A felelőtlenség miatti bűntudatot pedig el lehet kenni a feminizmus elleni harccal. Anyáitok elemi érdeke, hogy maga mellett tartson titeket, ehhez pedig jobbat kell kínálni, mint bárki más - ez a jobb pedig a felelősségvállalás kikapcsolása.
Vagy felelősséget vállalsz, és akkor nincs szükséged anyádra; vagy nem vállalsz felelősséget, és akkor szükséged van egy tekintélyszemélyre, aki biztosít róla, hogy te nem vagy felelős. Ez a tekintélyszemély az anyád.

lenyeg.blog.hu/2012/03/25/parkapcsolati_tanacsok_85_ev_hazassag_utan
A cikk szereplői vajon küzdöttek valaha a feminizmus ellen? Miért nem? Hogy lehet leélni egy ilyen életet? Mi kell hozzá? FELELŐSSÉGVÁLLALÁS.
Anyád nem tanította meg neked, hogyan legyél férfi. Komolyan azt hiszed, az a férfi, aki mocskolja a nőket (már amikor épp nem baszik velük)?

annamanna 2015.07.19. 12:44:56

@Disznóvári: Remek, akkor maradjunk ennyiben. Te nem mocskolod a nőket.

Disznóvári · http://mandiner.blog.hu/2015/12/22/a_kulturharcon_tul_karacsonyi_tunodesek/full_commentlist/1#c28872 2015.07.19. 12:49:35

@annamanna: Nem is. Ha valaki aljas, hazudik, rágalmaz, stb., azzal úgy bánok, ahogy megérdemli, akár férfi, akár nő.

annamanna 2015.07.19. 13:10:12

@Disznóvári: Aha. Azt roppant érdekesnek tartom, hogy van a Mátrixban egy jelenet, Zionban, a föld alatt, ahol valami főnök megmutatja Neónak a mélységet. És azt mondja, milyen különös, ahhoz, hogy a gépek ellen küzdhessenek, gépekre van szükségük.
Az antifeministák is nőkre támaszkodnak a feministák elleni küzdelmükben. Ott van mindjárt az antifeminista Férfihang, amit egy elvált nő vezet. Mert ő szakértő, felkészült, és pláne bölcs vezér.
Érdekes, nem? Ahhoz, hogy a feminista nők ellen küzdhess, szükséged van egy nőre (vagy inkább többre). Kell hozzá egy anya, és nem árt egy (sok) baszópartner sem. Ha ez összejön, akkor olyan pozíciót fogtál meg, hogy akár a földet is kibillentheted a tengelyéből. Persze a feminista nők is találnak maguknak feminista férfiakat, és indulhat a banzáj. Nahát, jó mulatást, ez a Pető Andrea még évtizedekre lekötheti a figyelmeteket, a többiről nem is szólva. Észre sem fogod venni, olyan gyorsan vége lesz, addig is jót mulatsz. És csak ennyit mondasz majd (mivel nem kenyered a legalja ponyvairodalom):
Mi dolgunk a világon? küzdeni,
És tápot adni lelki vágyainknak.
Ember vagyunk, a föld s az ég fia.
Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen,
S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé,
Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt
Posvány iszapját szopva éldegéljünk?
Mi dolgunk a világon? küzdeni
Erőnk szerint a legnemesbekért.
Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.
Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből
S a szellemharcok tiszta sugaránál
Olyan magasra tettük, mint lehet,
Mondhatjuk, térvén őseink porához:
Köszönjük élet! áldomásidat,
Ez jó mulatság, férfi munka volt!

Csak kicsit kár, hogy anyád már nem lesz veled.

annamanna 2015.07.19. 14:02:56

@Disznóvári: A hangsúlyok egészen máshol vannak, mint ahol látod őket. Vagyis hát látod, hiszen belinkelted Zimbardot. Ő arról beszél, hogy az a probléma, hogy a jelenlegi férfigeneráció nagyon jelentős része apa nélkül nőtt fel. A probléma tehát az, hogy apa nélkül nőttetek fel. És Zimbardo arra ad ötleteket (icipici, gyakorlati ötleteket), hogyan lehet elkezdeni felépíteni azt a strukturált életet, ami a férfilét jellemzője, és amire az anyai engedékenység miatt nem tudtatok szert tenni. Jó ötleteket ad, még akkor is, ha a nagy egészet, a legfontosabbat nem érinti. A legfontosabb a felelősségvállalás megtanulása. Az a felelősségtudat, ami nem hárít.
Ha abba nőttél bele, hogy mindig más a hibás és mindenért más a felelős, nem anyád (hanem pl. az a szemét apád, aki lelépett, és nézd, mindent rámhagyott); akkor te is azt keresed, kit hibáztathatnál. Azt pedig a legkönnyebb találni, és annál jobb, minél megfoghatatlanabb ez a csoport, minél elkentebb, minél kevésbé konkrét. Mert így aztán akárhová is csapsz, mindig küzdesz, mégse sérülsz meg. Főleg, hogy sosem kell személyes felelősséget vállalnod, mert te is szétkent, elmázolt, struktúra nélküli, informális csoport tagja vagy.
Csakhogy ez a szétkent, elmázolt, informális, strukturálatlan csoport nem pusztán az MGTOW-mozgalmat jellemzi, hanem a konkrét életeteket is.
Együtt éltek valakivel, aki nincs is, akit le lehet tagadni, mert nem számít. Együtt háltok valakivel, aki nincs is, akit le lehet tagadni, mert nem számít. Hibáztatjátok a nőket a fogamzásgátlás és abortusz és szabados szex miatt - de hát mégis kivel szabadoskodnak ezek a szabados nők, ha nem veletek? Ők a hibásak, mert nem strukturálják az életüket. És ti?
Alapvetően a férfi épít struktúrákat, ő gondolkozik konstrukciókban. Az nem konstrukció, hogy a mama megfog magának egy életre, mert szükségem van rád kisfiam. Ez minden konstrukció szétrombolása. Ez egy feneketlen mocsár. És sajnos ebbe süllyedt el egy egész nemzedék.
Linkeltél Heidl Györgyöt, aki szintén a dekonstrukcióról ír. A feminizmus is dekonstrukció, ezt jól látod, csak épp a magad szerepét nem látod benne. A folyamat a következő - lehetővé tették a válást, segítették a nőket, hogy anyagilag jól járjanak, megszerezzék a férfiszerepeket. És maguk mellett tartsák a fiaikat, akik nem látnak férfimintát. Te vagy az egyik ezek közül. És úgy próbálod lebontani a feminizmus által dekonstruált valóságot, hogy azt nem a saját életednél kezded. A saját életedben hagyod, hogy a feminista valóságkép maradjon érvényben. Ha zavar a feminizmus, akkor annak felszámolását önmagadnál kell kezdened.
Ugyanúgy, ahogy libsifemcsinek is a saját személyes életében kellett volna kezdenie a férfiak ellen indított háborúját. Amíg az apjával nem tisztázza a viszonyát, addig tökfölöslegesen tépi a száját. És ugyanez érvényes rátok is, csak épp az anyátokkal kapcsolatban, aki a feminista politika haszonélvezőjeként élt, és ti a zsákmányai lettetek.
A vele való viszony a legalapvetőbb dekonstrukció. Ez valamiféle lebegés az űrben, talajtalan, megfoghatatlan, ahol semmi nem az, ami. Bármi, amibe kapaszkodsz, amiben fogózót találsz, az ehhez a dekonstruált valósághoz ragaszt.
Ahhoz, hogy elrugaszkodhass tőle, annál komolyabb dolog kell, mint amiket Zimbardo ajánl (vesd be az ágyat és menj el szavazni). Ahhoz le kell válni anyádról. És ezt nem lehet kíméletesebben elmondani, mert a füleitek teljesen süketek.